Hozzászólások
Elsődleges fülek
Inkább itt folytatom, mert a Sony-konferencia topikjához, ahol ment a diskurzus már tényleg semmi köze :)
Az MS csöndben építgeti vissza az RTS csapatot, de persze az AoE4 valószínűleg nem holnap fog betoppani az ajtón. Ami egyértelmű, hogy az MS-nek kell egy PC-re fazonírozott, nagyot szóló játék, ha sikert akar kovácsolni a Windows Store-ból.
Azt tudtam, hogy épülgetnek, bár például Adam Isgreen újdonság nekem. Azért vannak fenntartásaim, az egész műfaj is eléggé réteggé vált ahhoz, hogy ezzel lehessen az MS szintjén nagyot dobni, de az AoE népszerű és PC-s franchise. Tulajdonképpen engem eddig is a remastereik érdekeltek a legjobban, nem a konzolos akármicsodáik.
Arra, hogy az MS XBL rendszere jobb, mint a Steam online fícsörei. :D A Steamen a létező összes multis játékot villámgyorsan széthekkelik és maga a rendszer sem annyira jó, ha a felhőtlen multis kapcsolatról van szó.
De miben jobb? Ez így eléggé megfoghatatlan. Nekem még nagy problémám nem volt csalókkal, bár kompetitív fronton inkább Battle.net vagy az Origin pörgött, a Steamet többnyire kooperatívra használtam (leszámítva a DoW1-et :). Viszont panaszom nem igazán van rá. A cheaterek ellen persze segíthet, de ugye Sical Club-os GTA V-tel sem a Steam a baj.
Inkább az AoE-topikban reagáltam.
Az AoE-felújítás sikere mondjuk annyiból érdekes lehetne, hogy indukálna egy AAA negyedik részt. Mondjuk annyira jól úgy sem fog fogyni, és ahhoz komoly csapat is kéne mögé, nem egy garázsnyi felkarolt rajongó. (Én az 1-et sosem szerettem annyira nagyon, új korában rút kiskacsának tartottam, aztán a 2-től csattant az állam a padlón, az egyben volt, multira is.)
mert az XBL minőségben jobb a Steamnél,
Ez már lassan tényleg eléggé off, de amíg nem találok normális felvételt a Sony-konfról, meg kell kérdeznem: mégis mire gondolsz? Utoljára a DoW 2-nél használtam Live-ot multira, az volt az a GfWL-es játék, melynél kötelező volt a Steam és a Live is, azért regisztráltam mindkettőre :)
Ha lesz egy ingyen sör, akkor megyek! Most legalábbis határozottan így tervezem, de nem én szoktam végezni.
Szerencsére én mindent elkaptam már gyerekként. Egyedül a HW jött később, de az ellen sosem volt vakcina :(
A döntésünket ugyan nem befolyásolja, de egy érdekes adalék, hogy nálunk ráadásul a kisebbiknek ingyenes lett volna áprilisig, mert az önkormi támogatta.
Tehát most már nem ingyenes, azaz saját magatok megnyugtatása érdekében is igazolni kell, hogy fölösleges. Egy sörért ezt bármikor megerősítem!
Inkább azért szidták régen a Beyond Good & Evilt és a Psychonautsot is, mert "gyerekesek" voltak. Mármint a HW-n. Csak az baj, hogy akinek mégis tetszettek, annak pár fuck offtól vagy egy forró kávés modtól nem lesznek jobbak ezek a játékok, mert marhára nem ez volt a lényegük. Ettől még fasza volt a San Andreas is (forró kávéval vagy anélkül), ez nem zárja ki egymást ;)
Szóval:
rwurl=https://youtu.be/IlSAXfxWgJ4
Kicsit most gondolkodom egyébként egy DS4 beszerzésén, mert az Xbox One kontrollerem elkezdett driftelni és nem úgy tűnik, hogy meg fogom tudni csinálni (max kiszedem belőle a joystickot, hogy a bunyós játékok menjnek D-Paddel), viszont a DS4-en meg állítólag a D-Pad megy könnyen tönkre, szóval nem tudom még.
Állítólag az analóg is foszlik, nálam az se jött össze. Az Xbox One S-hez a kontroller viszont elvileg már kvázi DualShock-szintű D-paddel rendelkezik, az is opció lehet. De ha az amortizáció miatt aggódsz, és sokat bunyóznál, akkor arcade stickben kellene gondolkoznod. Persze a DS4 még mindig jó cucc, nem viccből használom. Mindenesetre van a témára a külön topik, ha jobban bele akarsz menni, én szerintem ennél többet nem tudok segíteni.
PC-n a kiadó is a Remedy volt.
Tudom. Ahogy itt sem a Sony lenne ;)
Nagyon sokan várták nagyon régóta, egyértelműen rengeteg PC-st fog behúzni a Store-ra.
Sőt, alább/máshol írtad, hogy mindenkit. Nos, rám még várniuk kell :) Az ő bajuk! Egyébként bizonyos szempontból az AoE 2 volt mindig is az aduász, ha úgy tetszik az anomália, a HD-sített eladások szempontjából is.
Igazából ezt sem tudjuk, mert össz-vissz van egy régi nyilatkozat arról, hogy néhány évvel a konzolos után jön, a többi a hatalmas nagy akadályokról csak egy halom feltételezés.
Én ezt és az egészet már nem rágom jobban, ha szerinted nem csekélyebbek az esélyek, akkor szerinted nem azok :) (Ha a Bloodborne jön, tutira ez is ;)) De éppen ebből a bizonytalanságból fakad az egész téma, itt is, és máshol is, maximum százalékos esélyeken vitatkozhatunk.
Biztos velem van a baj, de nálam a Sony a legalja. Nem feltétlen saját hibájukból, de próbálnám pótolni az eseményeket, és eddig bármelyikbe tekertem bele, normális minőséget kaptam. A Sonyé meg valami nézhetetlen, élvezhetetlen, hallhatatlan akármi. Ugyanazoknak a YouTube-csatornáin. Nem értem. Nem tudom megnézni, mert - egyelőre - nem találom megfelelő minőségben, mint a többit. Összeesküvés!
Én még csak eddig a trailerig jutottam meg pár cikkig (mást nem is láttama Ubi-konfból, majd valamikor holnap), de nekem is az jön le, hogy lesz benne hangsúlyos co-op a single mellett. Ez még akár jól is elsülhetne. A GTA-szerűség szintjét sem látjuk - az elődben is volt járműves üldözés, ott is volt város, ha kevésbé nyíltabb is.
A vélt (?) felnőtt-, valójában pubertásigények majmolása az ami már most is aggasztó. Meg úgy áltlaában a Ubi nyílt világok iránti, nem mindig tökéletesen működő őrülete.
Nem lepődnék meg, ha siker esetén remake-kel folytatnák a szériát, és akkor prequelt utólag reboottá minősítenék :)
Érdekes módon az összes Double Fine remake-ben ehhez képest csak és kizárólag DualShock 4 pad jelzéseket találsz... amíg körül nem nézel a játék könyvtárában és rá nem jössz, hogy ott az Xbox is eldugva, csak nem rakták bele alapból.
Tehát a Sony érdemben nem tesz semmit, legfeljebb valószínűleg betesz egy leheletnyit a konkurenciának. Ez egy nagyon lusta megoldás, és én mint fogyasztó semmit nem nyerek vele.
Egyébként button promptoknak is csak a megszokás miatt van jelentősége (amit nyilván nem bercsülök le), én "beszélem mindkét nyelvet", olyan mindegy mit ír ki, mert úgysem a kontrollergombokat lesem játék közben.
- A Sony nem hülye cég: a MS-nak is minden bizonnyal jól jön az a bevétel, amit az extra kontrollerekkel szerez, így nyilván valahol érdeke a Sony-nak is, hogy nagyon minimális ráfordítás mellett esélye legyen felzárkózni.
Az a nagyon minimális ráfordítás egyúttal elégtelen is. Félreértés ne essék: jó kontroller PC-n a DS4, de két fillérből lehetne az egyik legjobb is. Most a gyakorlatban úgyis sufnizni kell vele az esetek többségében. Persze egy nyerő helyzetben lévő japán cégtől nagyobb proaktivitást nem is várnék, egyszerűen csak elutasítok minden dicséretet, amit adnál neki a PC-s "support" miatt.
Amúgy te is vettél DS4-et, mint én, vagy neked csak elméletben/havernál jön be? Csak mert érdekel, hogy miylen gyakorlati tapasztalatok alapján éled meg a terméktámogatást. Ja, a DS3-as sufni régen ótvarabb volt, de az is sokat fejlődött. És azt tudtam használni bármelyik adapteremmel vezeték nélkül, a DS4-et, mert csak "rossz" típusaim vannak itthon, meg nem. A DS4-et elsősorban azért élem meg jobbnak, mert maga a gamepad jobb. Ha többet használnám a sufnimentes DirectInput kedvéért az nyilván plusz pont lehetne, de ez gyakorlatilag eleve gányolósabb retrózásnál jön képbe, mint komolyabb előny, nem "plug & play" modern játékoknál. DirectInput-kontrollert venni külön PC-hez elsődlegesként, nem ajánlott manapság. Ha valaki irtózik a DS4Windowstól és társaitól (amire sok ok nincs, pöpecül és egyszerűen működik), annak nem ajánlom a DS4-et. (Jelenleg amúgy a Steam Controllert többet használom, de konkrét játéktól függ a preferenciám.)
A Street Fighter 5-ben is mélyen benne voltak, a Microsoft meg az Alan Wake-ben, ami full AAA játék ellenére mégis eltalált PC-re még a Windows 10-es próbálkozások előtt bőven.
A Street Fighter egy régi bejáratott franchise, mögötte egy közepes méretű kiadóval, valamint erőforrással, tapasztalattal a portoláshoz. Ráadásul a crossplatform multi a userbase fenntartása szempontjából is jelentőséggel bírhatott az eredeti elképzelés szerint. Az Alan Wake is más helyzet, hiszen az MS legalább fél lábbal mindig is PC-n volt (valamilyen szinten mindig koncepció volt, hogy legalább időnként vessenek a koncot a másik paltformjukra, és a GfWL-be is több energiát öltek a sony kontrollertámogatásnál, sajnos :), reklámozták oda a játékot, és a jogokkal rendelkező, PC-s gyökerő Remedy volt a fejlesztő. A Death Strandingnél a Decima engine inkább azért érdekes, mert az a Guerilla Games fejlesztése, vagyis a Sony tulajdona. Nem sok Sony-exkluzív játék jött PC-re, melyhez engine-t adtak, vagy segédcsapatot küldtek a fejlesztéshez.
Az is látszik továbbá, hogy az MS valódi exkluzívok hiányában kapja az ívet (ráadásul a Win 10 Store sem nyomtatja a pénzt, de a Death Stranding nyilván nem oda jönne :). Ez nyilván az internet népe egy részének kritikája, és a PC-s verziók megtűrésétől is lehet jófejnek tűnni, de ez a labda is lecsapható.
Mások a Death Strandingnél a körülmények mint a korábbi példáknál, és az évszám is más. Nem lehet belőlük levezetni, hogy úgyis lesz PC-re. Lehet, hogy lesz, de jóval korlátozottabbak az esélyek.
törekszenek arra, hogy egyre több játék támogassa a DualShock 4-et,
Ezt mire alapozod? Arra, hogy a Steam és néhány, de egyre több fejlesztő már támogatgatja, mert releváns mennyiségű játékos használja PC-n (azaz nem sokan, de kimutathatóan)? Nekem az jön le, hogy a Sony maga magasról tojik rá, vagy jól titkolja, ha mégsem (most a drága adaptert hozzá hagyjuk). Mondjuk úgyis 360-as kontrollernek hazudom, mert úgy működik vele a tapipad is. Amúgy tudtommal a Win 10-nél is lehet vele szívni minden új frisstésnél, és ez nem csak az MS sara.
bizonyos fejlesztéseknél pedig nagyon könnyen ki tudják kényszeríteni független fejlesztőktől (gyk: ilyen a Kojima Productions is) a PS4-es konzolexkluzivitást a PC port engedésével, hiszen a fejlesztőnek egy házilag fejlesztett-kiadott PC portnál nagyon kevés jobb bevételi forrása lehet.
A Death Stranding más ligának tűnik büdzsére a Double Fine játékaihoz képest. Nagyon úgy tűnik, hogy mélyebben benne van a Sony.
Egyelőre bizonytalannak, de nem kizártnak tűnik a PC-s port (a fentiek miatt én most a nemet tartom valószínűbbnek), ezt viszont aligha fogják bejelenteni. Egyrészt mert nincs mit, másrészt ha lenne is, az időleges exkluzivitásokat szeretik valódinak láttatni.
Az egy másik játék, másik cég. Továbbra is készül.
Igen, a kutya szerepe nálam is egyértelműen így csapódott le a John Wicknél. De arra már nem emlékszem, hogy tollba is mondta-e ezt a film :)
Az MP1-ben én azt látom, hogy egy régebbi kor gyermeke, volt ugyan már előtte is narratíva az akciójátékokban, de még gyerekcipőben jártak ezek a megoldások. Ezzel maga idejében igenis jónak számított, és ahogy a willendorfi Vénuszt sem Michelangelo Dávidjához mérjük, úgy ettől még joggal kijár a kritika a modernebb játékoknak.
Ezzel együtt éppen ennek is köszönhető, hogy a menő, laza akcióhős toposza keveredik egy másikkal a megtört családapáéval. Egyébként ez a mix a játékmeneten és a képregényeken is átível, ahogy írod, a Sam Lake-grimasz ott van mindkettőben, és mechanikailag is megjelennek magukba fordulósabb, kétségbeesett részek. Ezek a váltások pedig nemcsak a régi akciójátékos/akciófilmes vonalat erősítik, de főhősnek is adott egy őrületszerű érzelmi labilitást. Lehet, hogy ez néha groteszk, lehet, hogy néha következetlen, de az egész style over substance megoldással együtt meglepően jól működik. Ugyanezt a sokkal újabb Unchartedekre nem mondanám el.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak: én az MP2-t játszottam először, viszonylag frissen, ezért az évekkel később (közel 10 éve) átélt első rész más helyet tölt be nálam, mint sokaknál. Nekem igenis bejött ott a Zaxx által kifogásolt "szuperhősös" akció, és bár az egész komorból humorba ácsapó narratíva kilengései ott is megvoltak, azt is jobban túl tudta tolni, mint a játékmenetet is.
A harmadik rész pedig más súlycsoportba váltott, de ott számomra kevésbé lett egyértelmű bajnok. Hogy miért, arról már volt szó, de mivel a kritizált pontjai miatt már elsőre is megkoptak a legjobban avuló részei, valószínűleg az újrajátszásoknál már nem lesz rosszabb.
Summa summarum: akárhogy rágódok rajta, akármilyen kifogásaim is vannak, a három Max Payne számomra három frankó játékot jelent, filmszerűség szempontjából is.
De nem hasonló tendenciáktól szenved a legtöbb mechanikai központú AAA-s játék? Vagyis a hosszra borzasztó meghatározó tényezőként tekintenek, mert a core közösség bizonyos mennyiségű "tartalmat" vár el a $60-os árcédulától.
És ez éppen az a probléma, mely egyik Max Payne-ben sem létezik, leszámítva a harmadik rész túl sok átvezetőjét. (Ellenben a Quantum Break hosszú sorozatbetétei ijesztőnek tűnnek. Mivel nem játszottam vele, egyelőre előre félek, hogy nem is sikerült belőle jól kijönni.)
Én szeretem, ha van matéria a játékokban, és eljátszom 100 órás RPG-kkel vagy stratégiákkal, de a legnagyobb élményrombolások a túlzott időhúzáshoz kötődnek. Az Alan Wake, a Mass Effect vagy a Halo mind elérte azt (kisebb mértékben talán még a Half-Life is), hogy a játékidő 10-20%-a alatt szórakoztam jól, és amiatt kellett (volna) megérnie. Ez ugyanaz, hogy igényelhet egy film 3 vagy akár 5 órás hosszot is, de nem biztos, hogy az jó trend, ha szinte mindegyik hosszabb akar lenni 2 óránál. Van, amikor a kevesebb tényleg fájóan kevesebb, de gyakran több.
A játékidő-beosztásban koncentráltabb Alpha Protocol viszont a Mass Effecttel szemben elérte az azonnali újrajátszást. Mert a ME esetében hiába opcionális egy csomó küldetés, ha azoktól reméled a világ és a karakterek kibontását, vagy azt, hogy a folytatásban lehet szerepük a szálaknak, nehéz passzolni őket (a folytatás ugye egyenesen bünteti ezt).
Az Alan Wak nálam azzal válthatta volna meg a hosszát - azon kívül, hogy a narratívában is többet tud a játékidő mellé letenni az asztalra -, ha mechanikailag a nyomozásba jobban bevonja a játékost. Mert a menj a csőben A-ból B-be, ott nyomd meg a gombot módszer kevésbé alkalmas arra, hogy a rejtélyek megoldásában akárcsak annyira aktív szereplőnek érezzem magam, mint egy interaktív filmben. Persze nagyrészt Alan is csak tapogatózott és botlatozott a sötétben, de ha történt is fejlemény, ahhoz mindig akciójelenet vezetett és sima gombnyomás. Mivel a horrorban egyenlőtlenek a feltételek, és mindig van misztikum, mindig szerettem, ha kalandelemeken keresztül is részt lehetett bennük venni (lásd Alone in the Dark, Resident Evil, Silent Hill, de az eredendően kalandjátékos darabokra ez még erősebben, az American McGee-féle Alice-ek lázálmára meg inkább kevésbé jellemző).
Többek között ezért is hüledezem, hogy mintha továbbra is a videojátékos blockbusterektől várnátok a megváltást, miközben a tripla-A-s szektor még kevesebb kockázatot vállal, mint valaha.
Ugye a magát művésznek beállító ponyvaszerző David Cage-ből indult ki az egész témázás, tehát nem véletlen volt a kritika csapásiránya. Ugyanakkor már az elején bedobtam én is a Braidet vagy a Talos Principle-t, de ezek értelemszerűen a filmszerűségnél nem kerültek elő. A most ajánlottakat pedig még nem próbáltam, de idővel jó eséllyel sorra kerülhetnek.
Nekem 4 DLC van hozzá, de azok már azóta, amióta először ingyenes volt. A többi árazása N/A, kosárba se rakhatók.
Ott lehettem félreérthető, hogy nem etalonokat vagy egy homogén, szám ízének megfelelő megközelítés képviselőit írtam (bár ez nyilván egyértelmű), hanem azokat, melyek számomra akkor és ott a legjobban hozták a filmes élményt, és a játék sem okozott csalódást.
Az Uncharted és a 3D platformerek között abban a van a különbség, hogy a "komolytalanabb" stílus mellett a karakterek sem esnek ki a szerepükből. Az első Jak & Daxter még annyiban csak-csak, amennyire ennek érezhető egy hagyományos színes-szagos 3D platformer, konkrétan egy Banko-Kazooie-klón. De itt alig okoz megbontrákozást, hogy ugrabugra közben harc is van. A Jak II-től pedig ezt még jobban lereagálja a játék, hiszen a főhős átmegy agresszív kismalacba, aki mindenkinek (Dark Jak) neki akar menni. A harmadikban pedig már van Dark és Light Jak is. (A PoP-ok szinte lekövették mindezt.) Tehát jó a játék, a filmek egyre szórakoztatóbbak közte, narratív ellentmondás nuku, és még a mechanikát sem vizezték fel miatta. Erre értettem, hogy nem sérült, az más kérdés, hogy játékmenet-orientáltabbnak is tartom ezeket az Unchartedoknál. (A Ratchet & Clank dettó, hiszen az idolunk egy szuperhős, és ha vonakodva is, de a sztori szerint is seggeket megyünk szétrúgni, és az egész széria az erőszakon és az elképesztő arzenálon/arzenállal viccelődik, erősen megidézve az MDK-t.)
A Max Payne és az Uncharted viszonylatában leírtad azt, hogy miért működik mégis a disszonancia az előbbiben. Pontosan, ha annak szerepe van, jöhet az is! Az Unchartedben viszont egyszerűen külön életet élt a film és a játék. Ami nyilván minél modernebb, minél kevésbé rajzfilmesebb valami, annál inkább elavult megoldásnak tűnik. De mivel élveztem külön a filmet és a játékot is, ráadásul technikailag nagyon folyékonyan tudták őket váltogatni, mégis itt van a helye a listámon, minden kritikám ellenére.
Mármint az átvezetők fokozták a belassításokkal teli játékmenetet? Vagy egy kölcsönös viszonyra utalnál az összekötés szóval?
Sok mindenre, többek között az elhangzottakra is. Elsősorban azonban a nyilvánvalóra: a belassulva akciózás akkor, amikor a Mátrix volt a filmes közbeszéd része, a filmszerű játékosság csimborasszójának számított, mégpedig úgy, hogy közben tényleg kőkeményen játszottuk. Erre jöttek a váltások, hagyományos, de a kor szintjén mindig igen komoly szinten filmes átvezetőkkel, vagy a lövöldözés helyett "pszichedelikusabb", pszichológiaibb küldetésekkel. Lásd az első rész vércsíkon mászkálását, a rossz bőrben lévő Max agóniáját, vagy a második rész sokat másolt tüzes pályáját. De akár a célpontokba becsapódó golyókat vagy a 3 "függő játszmáit" (persze belassítós akcióba ez is belefér). És ugye az első két részben még további médiumnak ott voltak a kiváló képregények, vagy a médium a médiumbanként maguk a tévéadások.
Az mondjuk engem mindig kicsit zavart, hogy mindent túlélve jöttünk mindig megállíthatatlanul, de mivel az egész játék jól megidézte az akciófilmes zsánert is, ezekre a játékmenet és a képregények/átvezetők végül is meglepően következetesen reagáltak, és az egész "painhez" ment is.
Szóval ebben mindig is zseniális volt a széria, sőt az önmagában szórakoztató játékmeneten túl (amitől az említettek miatt lehetetlen is elválasztani, ismét csak szemben az Uncharteddel) emiatt is volt az, nem azért, mert a szinopszist elolvasva szárazon az tökéletes lett volna - de az egy másik médium, ez nem is reális elvárás. A harmadik részben viszont túl hosszúak és laposak voltak nekem az átvezetők ahhoz, hogy annyira működjön nálam így is, mint az elődjei. Persze ettől még marha jó játék, csak túl sok ponton éreztem azt, hogy jobban is elsülhetett volna. De nem a narratíva irányával van problémább. Nyilvánvalóan az sem tett jót neki, hogy az MP2 szinte tökéletes élményként maradt fenn bennem, és a film és játék összekapcsolását - most elsősorban technikai értelemben értve - organikusabban összekapcsoltnak éltem meg például a Remedy Alan Wake-jében is. (Melyben a végeredmény ennek ellenére nekem sokkal kevésbé tetszett, annak a játéknak a felét kihajítottam volna a vágószobában, bár azt jól visszaadta, hogy elgyötört engem is annyira, mint magát a főhőst.)
A hosszú, elnyomhatatlan átvezetők
Amúgy nekem következetlennek tűnt az elnyomhatóságuk lehetősége, emiatt inkább bugként éltem meg.
Javában benne vagyok a 3-ban GInputtal (XInput-támogatással akár GTA IV-szerű irányítás >>>>> PS2-es éra bohóckodása) és Silent Patchcsel. Most már úgy megy le. Ahogy nézem, ennek sem kavar be a GInput.
Igen, lekullog 30 fps körülire (különben már az 55-ön is azt értem), de ez már csak a játék tmepója miatt sem tűnik durvább akadásnak, viszont ha az ember megszokta a 60 fps-t, akkor azért mégiscsak zavaró. A látvány tényleg nem annyira letaglózó, inkább a varázslatok vagy a repülő és batár fantasy egységek tesznek hozzá. Egyébként a Shogun 2-höz képest nem érzek óriási szintlépést, pedig az 60 fps-sel süvített 750 Ti-n is, de még 9600 GT-n is egész jó volt megjelenéskor.
Ja, a sereglétszám "csak" large-on volt végig.
A DX12 is módosíthat az élményen, de nem hazsnálok Win 10-et, és elvileg azt csak bétának meri nevezni. Úgy tesztek alapján a prociból többet hoz ki, de a VGA-ból kevesebbet, tehát bika videokártyával érdemes próbálkozni.
A CPU-m sajnos bclk-zva vagy BIOS-trükközéssel sem húzható.
Majd megnézem a Rome 1-et is, az lehet, hogy rosszabbul fut :) Meg esetleg a felbontásokat, de ma lehet, hogy csak későn érők haza.
@ELiT
Bár a játék nekem a 2 éve egy R9 280X-en tökéletesen futott extreme beállításokkal, jelenlegi kártya hűtése se indul be játék közben.
Nem tudom, hogy mi neked a tökéletes, de durva i7 és 1080 mellett is necces volt a fix 60 fps vele megjelenéskor. Azt persze nem mondom, hogy a teszteket szentírásként kell kezelni. Sajnos a kártya hűtése sem mérvadó, mert nem pörgeti fel mindig akkor sem, amikor nem bírja. De mértékadóbbak lennének a saját tapasztaltaim erősebb procival, hiszen abban van extrémebb igénye a játéknak.
Dragon's Dogma: Dark Arisen már GOG-on is, mégpedig egy rövid ideig jó akciósan.
Örülök, hogy tovább nyomul a Capcom, most már DRM-mentesben és achievementekben is gondolkodnak. OK, régi játék, már Steamen is, de mégis.
Persze, csak arra céloztam, hogy a támadások egy része eredendően "suicide mission" volt, de nem "suicide bombing". Szóval a gerillamódszeres párhuzam melletti mássága miatt írtam.
Miért, tudsz valakiről, akit konkrétan meg akarnak ölni? Éppen az a cél, hogy mindenki féljen, bizonytalanságérzet legyen, hogy nem tudja az állam megvédeni a polgárait. Nem arról van szó, hogy konkrét személyektől akarnának megszabadulni.
Ráadásul egy körülhatárolhatóbb körhöz tartozó célpontok esetén egyszerűbb megelőzni a támadásokat. Sokkal hatékonyabb kiszámíthatatlanabb soft targetekre vadászni.
Persze arra is van példa, a Charlie Hebdo szerkesztőségébe nem éppen találomra sétáltak be.
Az aszaszinok példastatuálásai - hangsúlyozom: bizonyos szempontból - inkább arra hasonlítanak, amikor az afganisztáni tálibok a rosszul viselkedőket megölik vagy megcsonkítják. Nyilván civileket támadnak, de annyiból célzottan, hogy például azokat, akik elmennek menni szavazni. Ezt előre be is jelentik, hogy minél kevesebben vegyenek részt a választásokon. Ez terrornak terror, de nem öngyilkos merénylet.
Ezt nem tudom, de a kronológiába beleillene. Egyébként voltak már századokkal korábban is muszlim öngyilkos akciók, de nem arabok részéről, hanem éppen a távolabbik keleten a gyarmatosítók - és később éppen a japánok - ellenében. Az ázsiai halál- és öngyilkosság-felfogásába amúgy is könnyebben beilleszthető volt. De a XX. század végéig ezek elzárt jelenségként léteztek, Európától jó messze.
Egyébként tudtommal már az aszaszinok (hashishinek) is hajtottak végre öngyilkos akciókat, abban az értelemben, amikor nagy nyilvánosság előtt hajtottak végre olyan merényleteket, melyeket nem volt esélyük túlélni, de kellett a tömeg a hatáshoz. Bár elvileg ártatlan civileket nem céloztak szándékosan, ők nézők voltak, ami nagyon nem mindegy.
Amikor a vallás alakulására és jelenlegi állapotára gondolok, akkor is a nyugatra vándoroltakra gondolok, mert nekem az tűnik relevánsabbnak, ha emberek együttéléséről van szó.
Jó, de azért idő kell a gondolkodásmód átalakulásához. Ez az, ami ott, ahol saját negyedükben élnek ömlesztve, a többségi társadalomhoz képest másként, jóval kevésbé fog működni. Ott még gyakran megtámadják a szomszédot, ha az vallást vált. Ezek a jelenségek még éppúgy jelen vannak a mindennapokban, mint a világiasabb példák. Úgy gondolom, az átlag Nyugaton élő muszlim vallásossága jóval erősebb a keresztényénél, jóval nagyobb hatással van a mindennapjaira.
Az is érdekes, hogy az Európa különböző országaiban élő törököknek közel kétharmada támogatta (országonként jellemzően 60-80% közötti arányban, nálunk a nemek voltak többségben, de nálunk főleg diákok tanulnak, nincs releváns török kisebbségünk) az egyre iszlamistább Erdogan alkotmánymódosítását, míg Törökországban csak 51%. Kőkemény identitásuk van, saját óvodáik, iskoláik (külön erdoganisták és gülenisták). Erre a kapaszkodóra idegenben sokaknak nagyobb szükségük van, mint otthon.
Annak a folyamatnak (is) még nagyon messze van a vége, amiről írsz. Ugyanakkor már a középkorban is voltak pozitív példák az együttélésre.
Régi adósságomat törleszteném Tno felé, akit a játék GTX 1060-on mutatott produkciója érdekelte. Remélem, nem túl későn néztem rá.
Hosszabb időt akartam rászánni, hogy mérvadóbb legyen, amit tapasztalok, de 1-2 óra lett belőle. Először is a felhő bekaphatja, mert meglepetésemre csak az utolsó autosave volt ott, melyen már háborúba keveredtem valakivel, akivel nem kéne (azért egy várukat elvettem gyorsan a túlerő ellenére). Ráadásul egy szövetségesem előbb fog ostrom alá venni egy kinézett várat, mint én, hogy rohadna meg! (OK, a vár azért túlzás arra a szemétdombra, de én akartam ott kapirgálni!)
Tehát a performance. DX11-gyel néztem most is (játékban vsync off, driverben on, RTSS-ben 60 fps plafon), régen is. Korábban GTX 750 Ti-vel néztem, hát azzal kínlódott bárhogy, de legjobban nem is csatában kellett megszenvednem, hanem a birodalmi térkép navigációjával. Na az így 56-60 fps, tök mindegy mit csinálok vele, de jó, ez a körökre osztott birodalomépítés nem egy Bayonetta, így is sokkal jobb, mint volt.
A csatákban is sokszor közel van a 60-hoz az fps, de le tud menni 30 körülre is. Elég lassú lefolyású a játék ahhoz, hogy ezzel játszható legyen, de nem egy tükörsima élmény. Nálam mondjuk a proci (i5 4590) is limitál, azt még többször maxolja ki, mint a VGA-t, tehát izmosabb CPU kéne ide az 1060 valós tudásának a felméréséhez, de az is tud 99%-ra futni, viszont akkor is tud akadni, ha semmi nem megy 90%-os terheltség fölé az RTSS szerint (a jó portok akkor kezdenek akadni, ha elfogy mérhetően a szufla). Viszont egy jó pár patch óta már legalább nem az van, hogy 99%-on pörög a negyedik mag. Mindez ultrán (1080p-ben), de ez lényegtelen, mert mediumon sem tapasztaltam különbséget, ez is azt mutatja számomra, hogy milyen "jó" munkát végeztek a Creative Assemblynél.
Néhány kép:
rwurl=http://i.imgur.com/EFuvJWe.jpg
rwurl=http://i.imgur.com/NyLH2fd.jpg
rwurl=http://i.imgur.com/yNSPcF0.jpg
Az eddigi ultra után egy kis medium:
rwurl=http://i.imgur.com/bORBlxi.jpg
rwurl=http://i.imgur.com/pHRZZlx.jpg
Ez meg ismét ultra, de csak azért mutatom, mert így is csak így sikerült 3070 MB fölé menni videómemória-fogyasztásban (ugye egyértelmű, hogy itt jött össze :):
rwurl=http://i.imgur.com/Hj6IRqB.jpg
Végül bónuszként egy kis meghajtóteszt, a fölös képernyők elnyomkodásával. (Március végén néztem Bretonnia érkezésékor, nem rémlik, hogy jött volna azóta patch, de nem érzek szignifikáns eltérést.)
HDD (WD Blue 1 GB RAM, az igazi Blue, nem a Green)
Főmenübe steames indítástól: 27 s
Főmenüből kampánytérkép: 1 m 44 s
Kampánytérképről csata: 1 m 10 s
SSD (Crucial MX300 525 MB)
Főmenübe steames indítástól: 26 s
Főmenüből kampánytérkép: 33 s
Kampánytérképről csata: 23 s
de ha közben pl. lázas vagy, és legyengülsz akkor inkább doki, mint meloba 'kihordani' a betegséget.
Melóba nem is, de a láz önmagában nem feltétlen ellenség, és akkor sem kell feltétlen orvoshoz rohanni, ha nincs egyértelműen nagy gond.
Rengeteg a kontár orvos, rajtam is követtek el műhibát (emberileg is elég alja rohadék volt, az egész osztály a második-harmadik műtétjére várt), vagy később részben a rendszer miatt küldözgettek másfél évig osztályról osztályra, nem tudva, hogy mi a bajom. Ismerősöm is járt úgy, hogy csak sorra hipochandernek nevezték és kiröhögték, míg végre talált egy lelkiismeretes orvost, aki foglalkozott vele - ezért úszta meg olcsón a rosszindulatú daganatot. (Amihez viszont kellett orvos.)
Olyan is nyilván van, aki erőltet egy-egy reklámterméket, vagy szimplán mindenre felírja a "bevált" orvosságot, de ettől még vannak jó fejek és felkészültek is. Olyan is van, aki fel sem hajlandó írni semmit, amíg három napig nem próbáltál természetesen meggyógyulni (nyilván egyszerűbb betegségekre gondolok).
Az orvostudomány pedig nem gonosz, csak nem árt ismerni az orvosválasztás tudományát is (akár még államin belül is lehet találni, sőt olyan talpig becsületes szaktekintélyt is, aki nem fogad el hálapénzt sem), mert tényleg könnyen lehet rossz élményeket szerezni, ha beéri azzal az ember, amit dob a gép, vagy mindig szentírásnak veszi az első szembejövő szakvéleményt.
Jó, de ezzel az erővel én meg lespoilerezhetném neked a végét? Én azt sem tudom, hogy kikről van szó :)
Amikor évente több ezer játék jelenik meg (és ugye könyvet is mindent olvasunk mellé 1-2 évvel megjelenés után), olyan is rengeteg, mely potenciálisan érdekelheti az embert, nem lehet azt mondani, hogy egy-két év után régivé, spoilerezhetővé válik egy játék. Eddig is ez volt a főcsapásirány a HW-n és az RW-n, de a nagy csattanók 90%-át persze itt lőtték le mindig nekem. Te is játszol régi játékokkal, nézel régi filmeket, nem kerül semmibe a spoiler tag. Ez egy kis figyelmesség mások felé. Például felém, akit ez marha sok játékban érint, és aki felé konkrétan címezted a hozzászólást.
Most komolyan, ne azért kelljen már ugranom a hozzászólásaidat, mert nem akarok spoilerbe futni! :) Mert amúgy tökre jól hangzik, amiket a GTA V-ről írsz.
Amúgy melyek a kedvenc filmszerű játékaid? (mindenki felé intézve; akár felsorolás szinten, regényt semmiképp sem kell írni)
Erre nehéz válaszolni, de nem ennyit gondolkodtam rajta, csak most jutottam el több időt szánva az RW-re, haladva a topikokkal :)
Régen minden filmszerű morzsának örültem, és évről évre, generációról generációra jelentős is volt a fejlődés. A Blizzard játékainak vagy a C&C-nek az átvezetőit például cidrizve vártam.
De ezek nem igazi filmszerű játékok, a kimondottan interaktív filmekről pedig írtam mindenről, amivel releváns időt töltöttem el. Ami számomra nagyot dobott még ebből a szempontból, és idetartozónak vélem:
Wing Commander III: Heart of the Tiger. A korban egész jó színészi játékot hozó FMV, melyben Malcolm McDowell vitte a prímet, de szerepelt benne John Rhys-Davies és Thomas F. Wilson (Biff Tannen), mi pedig Mark Hamill bőrébe bújhattunk. Segített elmélyíteni a kapcsolataimat a társakkal, így sokkal jobban működtek a fordulatok, ráadásul a partner küldetésre kiválasztásán túl egyéb döntéseket is hozhattunk, melyek érintették a következő küldetést (például berúgni nem biztos, hogy megérte :) vagy akár az egész kampányt. A nem túl bonyolult űrszimből így lett tényleg egy emberiségmegmentős élmény. (Bár a háromnegyedénél félretettem sajnos.)
SW: Knights of the Old Republic. Az NWN és az IE-t használó RPG-k után nagy újdonság volt, ma már persze megkopott, de az SW-élményhez kellett az is, hogy filmnek tűnjön. Meg hát a fényszablyákkal összecsapni Zork I-krítéssel mégiscsak más lenne :)
Mass Effect. Minden hibája ellenére a filmes szintlépése miatt is bírtam, bár ettől kedvenc RPG nem lett. A The Witcher sem volt rossz, sőt összességében jobban szerettem, de kevésbé volt film (jó értelemben is, de úgyis értve, hogy a filmes húzások bénábbak voltak.)
Full Throttle. Erősen próbált filmesebbnek tűnni, már az intrójától fogva a korábbi LucasArts-kalandhoz képest, és működött.
Grim Fandango. A rengeteg filmes utalással és beállítással ennek a csodának muszáj itt szerepelnie.
A PS2-es "nagy" 3D-platformerek (J&D, R&C, Sly Cooper). Az N64-es, PS1-es darabok bénább filmes megoldásai után itt már szinte animációs filmben érezte magát az ember, forgatókönyvre, rendezésre és látványra is, a mechanika pedig emiatt nem sérült. Persze nem a szofisztikált sztorijuk miatt szerettem őket. Mondjuk akkor már kénytelen vagyok a Psychonautsot is megmelíteni, pedig az magától nem ugrott volna be, mint filmszerű élmény, így kissé bajban vagyok vele.
Grand Theft Auto, a korai 3D-s részek. Mert a legtöbbet ezekkel játszottam, újabbakkal pedig egyáltalán nem. Ennél jobban filmeket idézi széria nincs, legyen az zene, kamera, küldetések, átvezetők vagy bármi. Sokat fejlődött a 3 után, de az mégiscsak system seller (új PC-t értve ezalatt) volt számomra az átvezetőkben is bomba WarCraft III mellett.
Max Payne. A 3-ról már volt szó korábban, és éppen a hosszú filmezést kritizáltam. De mindhárom játék arról is szólt számomra, hogy átvezetők - és képregények - kötötték össze az akciót, mely során belassulva mátrixoltam, és nem győztem betelni a lassításokkal, illetve a jelentek újrajátszásával. Film noir Maxon.
Alpha Protocol. A Sega hatására az Obsidian kénytelen volt erőltetni a filmszerűséget. Olcsó lett a végeredmény, és nehéz azt mondani, hogy mások után nagyot ütött, de nagyon kellemes kémfilmes hatást hozott a végeredmény (a Deus Exben értelemszerűen sosem volt ennyire hangsúlyos a filmélmény), melyet persze elsősorban a c&c miatt szerettem.
XCOM: Enemy Unknown. Piszok szórakoztató UFO-invázió ellen küzdő B-film lett ebből! Van, amiben jobb a régi, de ez egy remek elegy lett a butítások és az okosítások között lavírozva még modok nélkül is.
Outcast. 1999-ben odacsapott, ma már az átlagnak talán fel sem tűnne, hogy filmszerű próbált lenni.
Mortal Kombat 9. Over the top bugyutaság, de mennyivel más volt így, mint az MK1-ben a laddert püfölni!
Need for Speed: The Run. Rohadt én, de ez az egyetlen NFS, melyben eljutottam a karrier végégig. Nem kedvenc autós játék, nagyon Michael Bay, de hazudnék, ha nem ismerném be, hogy minden hülyesége ellenére szórakoztató menet volt.
És akkor a jegyzőkönyv kedvéért a korábban kitárgyaltak minden kritika és további fejlődési elvárás ellenére:
Fahrenheit (ez ugye egyre inkább múlt idő, de akkor az állam a padlón volt)
Heavy Rain
Walking Dead S1
God of War
Uncharted
Megjegyzés: a Halók, a CoD-ok vagy a Fable sosem jöttek be igazán, és ez főleg a Cod-oknál a filmszerűség miatt is alakult így.
Bocs, ha hosszú lett, de úgy éreztem, némelyik magyarázatra szorul, vagyis muszáj mosdatnom magam :D
De éppen erről olvasnék valami releváns mintán alapuló összehasonlítást. Most például a Tekken 7 Steamen a legjobb, és bár a PS4-et előzi, de az Xbox One-verzió sem makulátlan, bár javítgatták már konzolon. Értem én, hogy a Killer Liebling jól sült el szerinted, csak ennél többnek, kézzelfoghatóbbnak jobban örülnék.
Mondjuk a szerverek is kevés játéknál játszanak a matchmakingen túl, mert többnyire p2p dominál Xbox Live-on, azon kívül pedig a kiadók dedikált szerverei.