Hozzászólások

Nem számítottam rá, de elég gyorsnak bizonyultam ahhoz, hogy a kertben elkapjak egy kisnyulat (valójában inkább stealth skillből kaptam el, kölcsönös kifárasztás után, segédhajtókkal). Persze a kis piszoknak nem volt elég rácsapni a hátára, hogy ő a fogó, csak negyedjére mertem olyan erősen rámarkolni, hogy meg nem szökjön. Már otthon van a testvéreivel és a gazdáival, de szerintem lesz itt még visszavágó.

A valódi győztesek viszont a szúnyogok, akik felzabáltak engem.

Persze ezek között is van olyan aki annyira nem kötődik a vallásához, de van aki nagyon.

Nem feltétlen ettől függ amúgy. Főleg - akár világiasan nevelt - fiataloknál jellemző, hogy hirtelen komolyan veszik a vallásukat, éppen azért, mert a számukra idegen társadalomban, ahol versenyhátrányban vannak, nem találják a helyüket. Ez a gyökérkeresés gyakran odavezet, hogy az Iszlám Állam propagandája találja meg őket (nemcsak hogy tudatosan célozzák őket, de eleve tudatosan és személyre szabottan is keresik őket). De ugye időnként még felnőtt fehérek is akadnak, akik felcsapnak IÁ-harcosnak, vagy lányok, akik beházasodnak valamiféle terrorista romantikától fűtve.

Szóval messze nem arról van szó, hogy aki nagyon vallásos muszlim, az potenciálisan a legveszélyesebb. Nem ilyen egyszerű szűrni. És nyilván attól, hogy sok a jó fej, a konkrét merénylő pedig kevés, a fehérek és a feketék között ott a szürkezóna is, pláne aránylag homogén közösségekben (értsd: akik amúgy sem főleg Jodával barátkoznak).

Engem sem robbantott fel még egy muszlim ismerős vagy ismeretlen sem, bár a legutóbbi élményem ennél sokkal rosszabb volt: nem volt sörük.

Persze ezt mi nem igazán érezzük, mert hozzánk vagy 20 éves késéssel hozták be. :D

Az IMDb-n valóban 2002-es magyarországi debütálást írnak (talán akkor szinkronizálták újra? vagy csak a DVD-hez?), de ettől még ment a közszolgálatin, egy-két évvel a rendszerváltás után (én néztem is akkor), tehát az első évad "csak" 7-8 évet késett. Magyarországon nem vált akkora eseménnyé a vetítése, mint a hosszan futó és orrba-szájba ismételt Dallasé vagy Baywatché, ezért valószínűleg lemaradtál róla, hogy nálunk is volt.

Mert az érzelemmentességtől lesz valaki férfias?

Én ilyet nem írtam, és tőled sem vártam a kérdést, bár azt sejtettem, hogy még gond lehet belőle, hogy nem tettem idézőjelbe, vagy nem írtam körül, hogy a hagyományosan férfiasnak és férfiatlannak értékelt mintákról beszéltem. Most komolyan, egymás között kerülném ezt a szintű szőrszálhasogatást, így is akkora a terjedelem, hogy hárman olvassuk a topikot.

Egyébként ez nem feltétlen érzelemmentességről szól, de a mások hibáztatása alapból nem felnőttes. (És most nem a gyereket akartam megbántani.) Az pedig ahogy végigagonizálja a játékokat, az idegesítő tud lenni. És nem azért, mert érzelmes. Ettől szerintem csak jobb karakter Kratos, különben túlzás nélkül csak egy bit maradna. Viszont meglep, hogy a szenvtelen macsósága miatt mögötte csápoló rajongótábora mennyire elmegy emellett.

Az erőszak pornóba illő részletességével csakis a karakter motivációijába, dühhének mélységébe kapnánk belátást? Aligha, hiszen a QTE-knek is megvan a maga fizikalitása: a gombok püffölésén keresztül egyfajta erőpróbáról is van szó, melyek Kratos fizikális megterhelését kívánják szimulálni. Ennek tükrében Kratos maszkulinitásán keresztül kifejezett fizikális erőszak még jobban kitapintható (pun intended).

Egyetértek, de ez azért le tudja butítani helyenként a harcrendszert. Gyakorlatilag az olümposzi istenek hullottak el a legkönnyebben, normál harcban többször haltam meg. Ez a narratíva szempontjából sem szerencsés, de az sem, amikor egy jó harcrendszer csépeléssé válik. Ahogy az X-COM-ban sem szeretnék QTE miatt elbukni egy kört, úgy egy kombógyakós játékban sem szeretem, ha bukom a rendes játékmenetben elért eredményeimet az ehhez hasonló megoldások miatt. De éppen ebből a szempontból lett jobb a GoW 3 az elődjeinél, leszámítva, hogy a végső boss kivételével tényleg könnyűek lettek a nagy harcok.

Értem az alapvető preferenciáidat, csak a borzasztó tág "filmes" eszköztár mentén való kibontása olyan, mintha valaki a "külső nézet" felől fejtené ki az ízlésvilágát, úgy hogy csak fedezéklövöldékkel játszott. :)

Az egészbe ugyancsak terjedelmi okokból nem mentem bele, látod, eltartott egy darabig, amíg az olvasásig és a válaszig eljutottam. Tényleg csak azt tudom hangsúlyozni, hogy nem a filmes eszköztár, hanem annak a trendkövetésért való, saját koncepcióval nem rendelkező alkalmazását kritizálom. Elég széles spektrumon mozognak a kedvenceim, köztük erősen - és szerintem "tévutasan" - filmszerű játékokkal is.

Azt jóval kisebb problémának látom, ha egy mechanikára koncentráló játék kötelező sztorija gyengécske, mint egy olyan játéké, melyben a történet nem alibiből van, hanem éppen az a játék/film életre hívásának az oka. Már persze a csúnya kommerciális megfontolásokon kívül :)

A God of Wart nem kontrasztként hoztam elő, hanem Zaxxra reagálva leírtam róla a véleményemet, hogy szerintem van ott játékmenet a QTE-k ellenére, és a harmadik részben azok is jobbak, emészthetőbbek lettek. Ettől még azok, amik.

A God of War túltolásait és Kratos kritikáját pedig éppen jómagam hoztam fel. Engem meglep, hogy egyikőtök sem dobta be a játék übermacsósága mellett a kevésbé nyilvánvalót: Kratos nem egyszerűen egy 100%-ig férfias egy szenvtelen tömeggyilkos, akit elárultak, hanem egy 100%-ig férfiatlan férfiatlanul vinnyogó emós, aki végighisztizi az összes játékot, mindig másban keresve a hibát, mert őt mindenki elárulja, az nem számít, hogy ő a múltban és a jelenben is átgázol az ártatlanokon (ezeket nemcsak díjazza a játék, de az átvezetőkkel kánonná is teszi). De ha ez szerintetek sem kiemelendő, akkor nem csodálom, hogy a rajongóinak fel sem tűnik, hogy a God of Cryingot irányítják. Mindez amúgy lélekrajz szempontjából maga elnagyoltságával együtt éppenséggel nagyon is rendben van, csak a jogos büntetéseket kapó, szerintem is a Tartaroszba vágandó Kratos nem lesz tőle szimpatikusabb (ami nem baj, csak ezt most leszögeztem).

A filmességet tekintve amúgy nem véletlenül hangsúlyoztam az öncélúságot. Nem azzal van a bajom, ha egy átvezető filmszerű. Azzal sem, ha egy játék interaktív film. Azzal van, amikor ennek a tűzön-vízen át követése sekélyes eredményeket és rossz kompromisszumokat szül. Cage-dzzsel sem lenne bajom, ha a filmjei megütnék a szintet. Lehetne akkor is vitatkozni a műfaj jogosultságán vagy helyén, de ha egy sztoriorientáltnak, mélynek szánt film TY-kategóriás, játékot pedig nem tartalmaz, az rossz irány. Reálisan nézve pedig ritka az a játék, mely nagyon komoly konverzió nélkül megállná így a helyét. A Walking Dead S1-et éppen azért írtam, hogy jelezzem, ott például ezek tudtak működni, a gyengébb QTE-k, a főszál alaposabb megkavarásának hiánya, illetve az AAA-költségvetés hiányának ellenére is. Persze annál is segít a színvonalbeli szintlépés által nyújtott újdonság érzete.

Rossz filmességre jó példa még az Uncharted is, ahol elbeszél egymás mellett a film és a játék. Van egy fedezéklövölde néhány kamu extrával, ami megtöri a harc monotonitását, és visszautal a kalandfilmes narratívára, és van egy könnyed, szórakoztató B-film. A tetteink alapján Nate viszont mégsem a jópofa kalandor, hanem egy Kratos lábujját csiklandozó tömeggyilkos, aki egyébként olykor maga megy önként hadsereget kiirtani, mert sértve érzi magát. A Max Payne 3 ebből a szempontból egy fokkal jobban kapcsolódik a lecsúszott, mindig erőszakhullámba keveredő Maxszel, ahogy arról nemrég ment itt vagy a szomszédban a diskurzus. Az más kérdés, hogy ott a filmet a hosszával, alacsonyabb színvonalával, illetve helyenként az elnyomhatatlanságával sikerült annyival elrontani, hogy engem jobban untasson, és a játék kárára várjon.

És nem, én nem a filmre és játékra kívánom felbontani ezeket a termékeket, és külön értékelni, éppen az a problémám, amikor Frankenstein szörnyén nagyon látszanak ezek a varratok. Márpedig minél nagyobb a filmszerűség, annál erősebbek ezeknek az ellentmondásoknak is az uncanny valley-je. Nem mintha ez mostanában kezdődött volna. Ez pedig áll a direkt filmesebb vonulatra is, amikor Cage gy TY-kategóriás blockbustert próbál interaktív művészfilmnek előadni (a marketingoldalán túl a hübrisze és a kijelölt iránya megmosolyogtató, illetve aggasztó).

Persze azért nem estem kétségbe, ahogy írtam, más újabb alkotásokat még ki sem próbáltam, jönnek point and click kalandok is, mégpedig jók is, tehát ennél kellemetlenebbül érint általánosságban az AAA-szegmens kötelező sztorijainak jellemző bénasága. De összességében szeretnék látni a médium szintjén látni előrelépést, és nem csak jó példákat.

Kik és hol? Én csak a New Vegasnál látok ilyet, de az sose volt GfWL-es, az Steamworksöt használt. A 3-nál csak a felhőmentést írják.

rwurl=https://youtu.be/uopuOnDRlKY

Jó kis átmozgató edzések voltak a Fresh Fabrik-koncertek fénykorukban.

Plusz szerepelt benne Bill Paxton is aki büszkén mondta is, hogy ő az egyetlen szinész akit mindkettő híres földönkívüli szörny kinyírt már :)

Sőt a terminátor is kinyírta. Bár mintha a halálát effektíve nem mutatták volna, de legjobb esetben is nagyon fájt a karakterének a találkozás, amíg Pamela fel nem ébredt az álmából.

Az első rész tetszett, vagy már azzal is így voltál?

Nálam hétfőn frissült magától utoljára, és úgy néz ki, tényleg az okozta. Ma frissítettem manuálisan (ha már automatikusan nem erőltette), és azóta minden rendben van.

Tegnap óta rendszertelen időnként mindig lerak tálcára játék közben. Baromi zavaró. Semmi friss telepítés vagy érdemleges módosítás nem történt, alig pár program fut a háttérben (levelezőkliens, böngésző, tűzfal, ilyesmi). Mindez Win 8.1 64 biten. (Mellesleg 0:00-kor eddig is csinálta, sőt előző újrarakás előtt is, és az előző gépem is, azt sosem tudtam kikapcsolni. A Windows-frissítések mondjuk az alapértelmezetten be vannak kapcsolva.)

Ez talán nem sok támpont, de hátha valakinek van ötlete, mert ezért újrarakni az egész rendszert nincs sok kedvem.

Csak a gyengéknek, akiknek nem megy skillből ;)

Legnehezebb szint? Hm, azt lehet, hogy nem próbáltam, de az már a Duke Nukem 3D-ben - és a Doom 1-2-ben - is végtelenül respawnoló ellenségeket jelentett, szóval csak kooperatívban éltünk vele, ahol mi is újraszülettünk fűbe harapás után.

mert állítólag nagyon jó multiplayere van a játéknak,

Én is állítom. Legalábbis nagyon jó LAN-móka volt mifelénk.

az ellenfelek meg összességükben veszélyesebbek, mint bármelyik korábbi ilyen típusú cuccban.

Nem korábbi, és nem is túl minőségi, hanem későbbi cucc, de Build engine: a NAM-ban és talán főleg a WWII GI-ban még könnyebben lehetett halni.