Hozzászólások

Legnehezebb szint? Hm, azt lehet, hogy nem próbáltam, de az már a Duke Nukem 3D-ben - és a Doom 1-2-ben - is végtelenül respawnoló ellenségeket jelentett, szóval csak kooperatívban éltünk vele, ahol mi is újraszülettünk fűbe harapás után.

mert állítólag nagyon jó multiplayere van a játéknak,

Én is állítom. Legalábbis nagyon jó LAN-móka volt mifelénk.

az ellenfelek meg összességükben veszélyesebbek, mint bármelyik korábbi ilyen típusú cuccban.

Nem korábbi, és nem is túl minőségi, hanem későbbi cucc, de Build engine: a NAM-ban és talán főleg a WWII GI-ban még könnyebben lehetett halni.

Igen, könnyebb úgy beszélgetni, segíti a mondanivaló fórumképesebb tömörítését, ha felállít az ember bizonyos relációkat, hiszen a különböző játékok másként forgatják a narratív és mechanikai eszköztárat. Ezáltal még a saját preferenciák is könnyebben felmérhetők, nemhogy másnak mennyivel egyszerűbb így bemutatni, hogy mely sarokkövek mentén alakult ki a nézőpontom. Egyúttal a túlzott objektivizálás helyett így a saját véleményem "objektív" alátámasztása mellett nyilvánvalóvá tudom tenni, hogy a megközelítésem szubjektivitását. Ezért is váltok gyakran egyes szám első személybe: nem örök igazságokat nyilatkoztatok ki, akkor sem, ha igazam van :)

Egyébiránt alapvetően nem arról van szó, hogy a játékmenet számomra az egyetlen, ami számít, de tény, hogy folyamatosan nagyobb fókuszt kapott a "pályafutásom" során. De ha csak ez számítana, nem szeretném a Full Throttle-t, és sok mást sem :)

A játékoktól is alapvetően azt a két dolgot várom el, mint más kulturális/szórakoztatóipari médiumtól: adjon valamit, amitől fejlődhetek, illetve szórakoztasson, lekössön. Az előbbi lehet egy téma új perspektívát kínáló narratív megközelítése (a játékok sajátos eszközei erre már önmagában jó lehetőséget kínálnak), de az is, hogy a mechanika olyan tervezést, döntéseket, problémamegoldást, türelmet, ügyességet, tanulást stb. igényeljen, melytől úgy érzem, hogy a határaimat ki tudom terjeszteni (ez sem csak videojátékokra igaz, hiszen az irl játékok, a sport is alkalmas rá).

És akkor a szórakoztatással mi van? Éppen ez a lényeg. Annyi kulturális terméket hozott már össze az emberiség, ahogy az internetet kinyitva ömlenek a különböző valós és álhírek is tömegével. Egyszerűen marha magas már az ingerküszöb, nem az megy, mint 20 éve, hogy azzal játszottam, amit az internet előtt megkaptam CD-n vagy floppyn. Mert ugye egy ingerszegényebb környezetben biztos ráfanyalodnék újra a búgócsigára, adott esetben kifutnék a moziból a Pathé-mozdony elől. Csak hát a történelem arról is szól, hogy fejlődünk valahová. Fontosak a klasszikusok, viszonyítási pontok lehetnek, akár máig kiválóak. Érdemes lehet őket megidézni vagy átértelmezni, de csak azokat gyártani új köntösben már nem annyira. (Ebből a szempontból is van jelentősége a példálózásnak.)

Ergo nagyon is megszűrik a körülmények, hogy mi szórakoztat. Tény, hogy emellé engem személy szerint a felszínesebb jellemzően produktumok kevésbé is kötnek le hosszú távon. Vagy ha mégis, akkor elhitetem magammal - esetleg másokkal -, hogy kevésbé felszínesek :)

De David Cage játékaira (filmjeire?) inkább a búgócsiga-hasonlat az igaz: ott és akkor jó volt, megvan a maga helye a játéktörténelemben, de n+1. DZS-kategóriás filmet, akkor is nélkülözhetőbbnek tartok, ha azt végig lehet nyomkodni. Kínáljon valami okot a játék vagy az alig létező mechanika, hogy hiányérzetem legyen nélküle! Le vagyok maradva a műfajjal (pl. a Life is Strange-ről fogalmam sincs), melyet éppen Cage hív következetesen interaktív filmnek játék helyett, csak ő nem kritikából, hanem hübriszből. Mindenesetre a Walking Dead első évadja még megtudta ugrani a lécet, amit a Beyond nem. Ha valami ennyire filmes akar lenni játékos helyett, anélkül, hogy jó film lenne, akkor ott probléma van. Guilty pleasure-nek jó volt, ahogy filmekből is fogyasztok időnként thrasht, néha jól esik. Csak próbálom ezeket a helyükön kezelni, és jellemzően összekötöm mással. Sörözéssel, társasággal, kooperatív játékkal (pl. Borderlands), és nem azzal, hogy egy másfél órás közösen végigröhögött film helyett 10 órákra elvonulok magam, amikor pedig végre csak a magam igényeinek kellene megfelelni. (És ezzel nem azt mondom, hogy társaság nélkül csak úgymond magaskultúrát fogyasztok, de tény, hogy ponyvára is sajnálom az időt, és az sem szórakoztat túlságosan.)

Megvannak amúgy magam preferenciái: ártalmasnak tartom a filmesség öncélú előretolását a játékban, mint médiumban. Igen, ahogy a fentieket tekintve is lehetne határvonalakon lamentálni, úgy ebben a tekintetben is, de sok esetben esetlennek és indokolatlannak látom a filmezést.

Akartam írni mást is (főleg a narratíva és a mechanika kapcsolatáról), de terjedelmi szempontból ennyi elég lesz, és most őszintén szólva úgysem vagyok teljesen józan. A játékérákba éppen azért nem megyek bele, mert játszom én mindennel a '80-as évektől napjainkig, és mindenhonnan vannak kedvenceim. A '90-es évek közepe-vége talán közelebb hozzám generációs szempontból, de ez nem mindig látszik a hozzászólásaimon, a jelen párbeszéd előzményei nem erről a korszakról szóltak.

Igen, azok. Régen volt olyan, hogy éjjel negyedóra alatt megoldották a problémámat, többször is. A legutóbb viszont volt náluk egy hét átfutási idő is, szóval nem biztos, hogy azonnal válaszolnak, de az sem, hogy csak soká :)

Szinte rajongtam a Fahrenheitért, amikor a kezembe akadt, annyira újszerűnek éltem meg. De aztán mindez megkopott. A saját preferenciáim is változnak, az elvárásaim is nőttek (többet követelek a médiumtól), de a nóvum is odalett. Ahogy említettem, a Walking Dead szerintem drámaként jobban működik és komolyabban vehető, de a döntések jelentőségében a Heavy Rain mögé tenném, és a QTE-k is az utóbbiban szórakoztatóbbak.

A Beyond egyébként mechanikailag és Jodie halhatatlanságával (Aiden beavatkozásai) jól kiszolgálja a narratívát, csak minek, ha a sztorija sekélyes?

Egyre jobban zavar, hogy a felszínes-popcornos igényeken kívül nem adnak túl sokat, míg egy Braid játékmenetre és sztorira is kiváló, és remekül fűzi össze őket. De 5 óra után a Talos Principle is kiváló ebben.

Költői kérdésekről van szó, mert a God of Waros példálózásból jól látszik, hogy inkább a preferenciáitokat kívánjátok megosztani, mintsem a videojátékok formális tulajdonságait megvitatni.

Azt hiszem, innen kapcsolódva tudok a leginkább kielégítően a válaszolni az utolsó bekezdésedben feltett kérdéseidre. Én elsősorban arra próbáltam, rámutatni, hogy a God of War nem rúghat labdába harcrendszerre a hardcore-abb specialisták ellen, de ettől még szórakoztató a játékmenete, és ha nem lebutított DMC-ként nézzük, hanem akció-kalandosabb DMC-ként, akkor nincs is vele nagy probléma. Örülnék, ha az AAA-felhozatal játékmenetének "komolysága" hozna egy GoW-os átlagot. (Az új GoW ugye szerintem is necces lehet ebből a szempontból, pedig papíron látok benne a fantáziát.)

A tematika, a narratíva régen sokkal jobban befolyásolta az élményemet, kifejezetten merev voltam. Zavart a fantasy és a sci-fi keverése (Quake, Might & Magic), és valószínűleg rosszul lettem volna a japán játékoktól. Manapság ezen könnyebben túllendülök (a Wizardry 8 akkor is királyság, ha a karddal a lángszóró ellen elképzelések badarság benne, de úgysem ez dominál benne, a szó szerint ütős android szerzetes!), és magát a körítést is hajlamos vagyok könnyebben elfogadni.

A Bayonettába is ezért vágtam bele, és végül be is jött ebből a szempontból is, azaz mint beteg őrültség. (A nem japán Ninja Theory Dantéjén viszont még nem tudtam túltenni magam.) A ellenpélda a Vanquish, kevesebb ellenérzéssel ültem le a téma miatt elé, de az nem jött be, viszont a játékmenet miatt nagyon élveztem. Ha a szám ízének jobban megfelelnének a díszletei, újrajátszottam volna? Lehet. De inkább az tartott vissza ettől, hogy féltem feljebb tenni a nehézségi lécet*, és persze vártam PC-re, tehát most már tűkön ülök :)

*Az elsőre elérhető legnehezebb szinten játszottam, ahogy a Bayonettát is, és az utóbbi volt babazsúr. Csajos játék, na :) Persze ez az összevetés nem fair, mert a hack 'n slasheknél jellemző, hogy az igazi komoly szinteknek nem lehet nekifutni elsőre, TPS-eknél ez máshogy skálázódik. De a Vanquishben amúgy sem a kampány a legnehezebb, hanem a challange-ek (azt hiszem, ez a nevük). Mármint én a hírük miatt ki sem próbáltam őket, úgy megtépázta az alapjáték az idegeimet. Majd most.

Hanem a Brutal Doomot?

A fix kamera elhagyásával okosítani? A harchoz kifejezetten jó a kamera a GoW-ban, és a hardcore hack 'n slashek is jól elvannak vele. A Warrior Withinben a harcáért a kamera miatt sem rajongok, persze régi játék nem fair hasonlítani, de etlaonként sem kapnám elő ma egy GoW 3-mal szemben.

Egy felturbózott harcrendszerű GoW persze nem lett volna rossz, de az egész stílus rétegjátékká vált, ahhoz kéepst, amikor PS2-n a DMC-k a többmilliós eladásaikkal taroltak. A n+1. görög mitológiás rész nem túl mély harcrendszerrel már nem tudott volna mit hozni. Egy zeldásabb, batmanesebb akció-kaland korrekt harcrendszerrel még jó is lehetne. Amúgy szerintem is sekélyesebb végeredmény fog kipattani belőle, mint amivel elégedett lennék, de maga a váltás üzletielg indokolt, és papíron még valami jó is kisülhetne belőle.

Xboxon ezzel ellentétben elég szép a felhozatal: Halo (FPS), Gears of War (TPS), Halo Wars (RTS), Killer Instinct (fighter), Forza Horizon (árkád racer), sima Forza (szimulátor).

Már akinek jól hangzik. Én azért ha bedobom a The Last Guardiant, a Bloodborne-t és a Ratchet & Clanket a serpenyőbe, azért máris másként látom. A Spider-Man is ígéretes lehet (ahogy One-on a Sunset Overdrive is érdekelne). Van ott DriveClub és Gran Turismo is, de ezeket sikeresen elintézték. Tény, hogy exkluzívok változatosságában feljött az MS, de ha így nézem, különleges falatokra akkor már inkább Nintendo, minden másra van multiplatfromban jó, jobb anyag mindenre. Az exkluzívok pótolhataltansága számomra eléggé megcsappant, a Forza Horizon hiányzik nekem, Windows Store-only játék.

A Gears of War vs Uncharted szembeállítást mindig is erősnek találtam, mert az első Gears nem hagyott bennem mély nyomot, legfeljebb annyiban, hogy na miatta terjedt el ez a nemkívánatos módi, a Halót többre tartom.

Exkluzívokban amúgy ja, az MS fejlődött, a Sony visszaesett, én is így érzem, de az MS eldugottabb játékai számomra nem tűnnek túl kívánatosnak. "Mélységi" fordulatot nem várok egyiktől sem, nem az a dolguk. Szólj, ha lesz nem felvizezett és nem filléres Age of Empires 4 vagy Rise of Nations 2!

Itt válaszoltam, mert ez már tényleg nagyon nem ide tartozik.

Ezt nem tudom, hogy ki költötte, de ha megpróbálom legalább kicsit komolyan venni, keveri azt, amikor a Kerberoszért ment le az Alvilágba (12. munka), és felhozta a már ott volt Thészeuszt, aki a Peirithoosszal elment Hádész feleségét elrabolni, azzal amikor a 8. munka felé tartva Admétosz feleségének érdekében beavatkozik, és lebirkózza Thanatoszt (a halált). Szóval Euripidész Alkésztiszében kissé másképp nézett ki :)

Az igazán menő különben is az volt, amikor Diomédész egy kicsit kiherélte magát Árészt az Iliászban. Igaz, az a lúzer volt ott a vadász, vadász.

Ez azért azon is múlik, hogy valaki YouTube-on játssza vagy igaziból, illetve mennyire jön be neki az interaktív filmezés. De tény, hogy minél messzebbről nézi ezeket az ember, annál kevésbé vállalhatók. Cage autonóm sztorimesélő póza komolyan vehetetlen a legócskább blockbuster klisék halmozásával, a saját érdekében remélem, nincs akkora szereptévesztésben, hogy ezzel ne legyen tisztában. Ez valaha elment, amikor ez új dolog volt, de fejlődnie kéne, ahogy mindenkinek körülötte, mert a játék, mint médium ennél többet tud, ha interaktív film, akkor is.

Manapság viszont már sokkal nehezebben viselem a játéksztorikat, annyira fájdalmasak tudnak lenni, de speciel a GoW gyakós körítése a belezős játékmenethez rendben van, csak nem azért kell játszani. Ahogy a többit se. (Mondjuk egybites Kratost mindig rühelltem, mint karaktert, de a játékokat nagyon nem.)

És igen, nálam is a Bayonetta (is) megy, féltem tőle, mert a Vanquish átvezetőit annak idején nehezen viseltem, de valóban szórakoztatóan elborultak. Akkora hülyeség az egész, hogy ezt legalább senki nem gondolhatta komolyan. Legfeljebb a japánok. Azért viszont ütni tudnék, hogy az átvezetők előtt ment, és ha meghalok, nem győzöm újra elnyomkodni őket. Bizonyos néhány másodperceseket pedig nem is lehet. Vagy amikor néhány másodperc alatt szétkombózom az ellenfelemet (mert vak tyúk is talál szemet), erre kapok egy 30 fps-es néhány másodperces átvezetőt, megint néhány másodperc alatt szétcsapom, megint átvezető stb. Ezt még emésztgetni kell, mint a Max Payne 3 egész estés átvezetőit, de jó mechanikáért érdemes is.

A töltőképernyőkön a backet még nem próbáltam, SSD-n van a játék, így nehezebb lehet, mint a dodge, olyan gyorsan tölt :(

A Fahrenheittel nagyon elszaladt a ló a végére, a Heavy Rain végig a földön járt, a Beyondnál meg ugye a koncepció is parnormális volt, így ezért nem gáz.

Szerintem messze a HR a legjobb játékmenetre is (sztorira plothole-os a sok karakter és nagy fordulat kedvéért, de szórakoztató), a megölhető és "teljesebb értékű" karakterek miatt sokkal jobban variálható, mint a Fahrenheit. (Drámában és sztorira szerintem a Walking Dead S1 elveri, a történet alakíthatóságában nem. Pedig ott a témától eredetileg ódzkodtam, és az eredeti képregény sem különjösebben nagy kedvenc.)

A Beyondnál is vannak kisebb-nagyobb döntések, illetve több befejejezés, de általában elronthatatlanul halad előre az ember. Ha direkt nem csinálsz semmit, akkor Aiden megoldja, és ennyi. Az eredeti időben ugrálós történetvezetésnek (aminek sztorit tekintve van funkciója, én biztos nem időrendi sorrendben játszanám a jelenteket elsőre) eleve sikerült alárendelnia szabadságot.

Nem a héten, eleve hétfő van, de nemrég belenéztem a Talos Principle-be pár órára, de ha AI-os témában annak a 10%-a intelligenciáját hozza a Detroit: Become Human, már jó lesz. De én nem bízom Cage-ben, 2017-ben egyre kevesebb már a filmszerű klisé minimáljátékmenettel. Ráadásul már nem egyedül vannak a piacon, hanem vagy egy csomó komoly riválisuk. Egyszerűen nagyon nagy fordulat kéne ahhoz, hogy akkorát szóljon, mint régen a Fahrenheit vagy a HR.

Otthon talán meg van lementve a Beyondról a megjelenéskori végigjátszásról a HW-ra írt csalódott véleményem. Talán előásom, érdekes lehet így utólag, ha csak számomra is :)

Úgy gondolom, technikai okokból tette át kritikát psi, mert különben vagy nem lett volna kezdete, vagy több szálon kellett volna átmozgatni a válaszokat, ami még sokkal nagyobb kavarás lett volna. Ilyen esetben, ha bárki gondolja, nyugodtan be lehet másolni újra az eredeti kritikát, a gyűjtőtopikba, jelezve a végén, hogy hol megy róla a diskurzus. Nem hiszem, hogy bárkit a világot zavarna egy efféle duplikátum.

Moderátorként viszont csak azt visszamozgatni nem lehet, mert hozna minden választ is automatikusan, simán duplázni a hozzászólást pedig nem tudjuk Jodaként. (Topikot nyitni tudunk, lásd a megszavazott híreket vagy a beküldött beszámolókat.)

Ezzel az erővel a ki milyen játékkal játszott topikból is ki lehetne baszni a kommentek felét.

Ez nyilván a kitérő várható hosszától is függ. Volt már onnan is áthelyezés.

@Zaxx

Kategorikusan lemondani az átmozgatásról szerintem nem célszerű, hiszen néhány hozzászólásnál aránylag könnyű rendbe rakni úgy, hogy túl zavaróan ne sérüljön az eredeti állapot. De ha a mod rászánja az időt, akkor szívós munkával át lehet mozgatni nagyobb adagot is viszonylag jó hatékonysággal. Volt már amikor ez kifizetődött.

Én használtam már a Shay által joggal említett átmeneti topikzárást (jeleztem, hogy senki ne lepődjön meg), de az sem életszerű mindig. Ha éppen 5-8 személy pörget egy témát, akkor nem célszerű azt kérni, hogy menjenek el sörözni egy pár órára, amíg másolgatok :) Ha meg átvonul egy téma a helyére, oda utólag már bemásolgatni értelmesen nem lehet. De ha éjjel van, más a kommentelés dinamikája, akkor mások a lehetőségek. Ezt gyakorlati úton már tapasztaltam eleget.

Nagyon erősen szituációfüggő, hogy pontosan milyen megoldást választ moderátor, nincs olyan, hogy kitalálunk valamit, és aztán mereven mindig ugyanúgy járunk el, mert a gyakorlatban nem működik. Eleve az sem mindegy, hogy munka közben cigiszünet helyett néz be a moderátor, vagy éppen viszket a tenyere az RW-s funkciókat használhassa. Az előbbi esetben nyilván eleve csak szólni van ideje, ez a realitás.

Az természetesen jogos, hogy amíg nem működik jól az áthelyezés, addig csínján kell bánni vele. Eddig is volt már rá számos példa, hogy ebből a szempontból nem került rá sor. Ugyanez a helyzet a offtopikság mérlegelésével. Ahogy említettem, itt is lehetnek további szempontok (pl. mennyire pörög a téma, van-e dedikált topik), némelyikhez jósolni kell (mekkora a kifutása, lehet, hogy úgyis mindjárt leáll, vagy tutira megy még oldalakon át?). Az a legfontosabb, hogy a diskurzusok lefolytathatók legyenek, anélkül, hogy akár technikai okok fojtanák meg őket, akár az, hogy az offtól való félelem miatt nem tud kibontakozni egy gyűjtőtopikban. Ahhoz egyébként nem kell moderátornak lenni, hogy adott topikból átvigye valaki a beszélgetést egy linkkel jelezve, hogy inkább amott érdemes folytatni. De mondjuk ahhoz sem, ha valaki a Blade Runnernek nyisson saját topikot ;)

Semmi efféle érvelésre nincs szükség moderátori lépés alátámasztására, vitathatatlanul offtopik hozzászólásokról van szó.

Én azért hivatkoztam rá, hogy ne az legyen a vád, hogy ez valami RW-s nóvum, ami soha nem látott önkényt jelent, és most jól szóvá kell tenni. Ha nem teszik fel lehet hozni ellene érveket, de nem szeretném, ha kapna egy ilyen gellert a történet. Mert azért elő tud jönni ennek az ellenkezője a bezzeg régenezés. Másrészt arra kívántam rámutatni, hogy az efféle jelzések jöhetnek, nem üldözendők (bár ugye ott a jelentés funkció is, amit egyébként szintén szoktak is használni). De ettől még ezek offtopik hozzászólások, tehát ha a helyzet és a szövegkörnyezet nem kívánja meg tovább a létüket, akkor eltávolításra kerülhetnek.

@Boz

Az is baj, ha nincs mozgatás, akkor végképp nehezebb rászokni az önkéntes költözésre adott témával.

Kösz. Sajnos a mosottság alapból is látszik több PS3-as játéknál, persze főleg multiplatformoknál vagy régi gyengébb próbálkozásoknál. Nekem egyelőre nem éri meg a próbát, mert nincs mivel, PS3-on játszottam mindennel (néhányat meg megvettem és a sorára vár), ami igazán érdekelt - az MGS4 mondjuk például nem, mert a korábbiak kimaradtak; a Last of Ust meg már bejelentése óta PS4-re tervezem :)

A God of War: Ascension talán az egyetlen, ami nincs meg és kéne, de sajnálom rá ellőni az egyhetes tesztet is, hogy aztán időm se legyen végigjátszani. Az Origin Access ingyenadagját is két nap után lemondtam, mert nem volt rá szükségem demónyi időre, bár ott korábban már úgyis előfizető voltam.