A Max Payne 1-ben is a bosszú tárgyából származna a humor forrása?
Szerintem tök jól leírtam, hogy mire gondoltam: nem abból származik, hanem a sztori és a stílus közötti ellentétből. A hasonlóságot nem is pont itt látom, hanem abban, ahogyan a sztori és a stílus elválik a szereplők által érzékelhető belső, és a néző által érzékelhető "filmes" világra, így a humor nem a film szereplői, hanem csak és kizárólag a néző számára lesz egyértelmű. A John Wick ezt a kutya banalitásával + az ezzel kontrasztban lévő "nagyon komoly" jelenetekkel érzékelteti. John kőkemény arccal felfegyverkezik, szintén kőkemény arccal kiirtja a fél diszkót, miközben néha egy-egy ember azért kicsit a nézőre kikacsintva megszólal, hogy "dude, it was just a fucking dog". Szvsz azért klasszikus a film, mert valami hibátlan érzékkel és baromi finoman közvetíti ezt a humort (Stahelski és Keanu be is voltak szarva amiatt, hogy esetleg nem fog leesni a nézőknek, és csak értetlenül fog ülni mindenki a moziban, hogy "na de haver, egy kutyáért?" :D).
A Max Payne-ben is ez van, csak ott a történet nyilván sokkal nagyobb komolyságot erőltet magára, és egyedül az a pár kiutalás és a John Woo-s "repülős lövölde" utal arra, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni... meg mondjuk Nicole Horne, akin én mindig csak röhögni tudtam, annyira Bond villain szint már, de lehet, hogy ez csak a személyes betegségem ("hú, most aztán elkaptalak... szóval nem öllek meg, hanem túladagollak droggal és itthagylak, hogy ha esetleg túlélnéd, megölhess úgy, hogy most már láttad a pofámat").
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Max családjának a halálát a játékosi karakter szemein keresztül éled át: játékosként toppanunk be Max feldúlt lakásába, és szobáról szobára, interaktív jeleneteken keresztül éljük át Max családjának a gyilkosságát. Az esemény ezáltal nem csak a karakternek, hanem nekünk, játékosoknak is tragédiaként csapódik le. A későbbi interaktív jelenetek tovább mélyitik az esemény tragikusságát: Maxen keresztül hol útvesztőben, hol a lángokban álló lakásban találjuk magunkat, miközben a meggyilkolt családtagjainak a zokogását és segélykiáltásait halljuk a távolból.
Az alapvető tónuson kívül fundamentálisan más a viszonyunk Max és Wick karakterével. Az általad lefestett elhatárolódás nem létezik néző és a filmen belüli karakterek között [a játékban], mivel Maxet mi irányítjuk, mind a rémálomszerű hallucionációiban, mind az akrobatikázó lövöldözés közben.
A John Wick értelmezésed frankó, de a Max Payne-nel vont párhuzam már az okfejtésedet követve is sántít: a John Wick kapcsán arról beszélsz, hogy a film humora abból fakad, hogy a karakterek másképp látják önmagukat, mint mi őket; míg a Max Payne, elmondásod szerint, a történet és a játékmenet közötti kontraszt miatt vicces.
Jól látod, hogy az említett filmek stílusjegyei - cinikus főhős, elnagyolt karakterek és a negyedik fal mögül való gyakori kikacsintás - megtalálhatóak a Max Payne-ben is, de azt lehet érdemes megvizsgálni, hogy a műfaj önreflexióra késztető motívumai miként épülnek be a játék sajátos eszköztárába.
Jól látod, hogy az említett filmek stílusjegyei - cinikus főhős, elnagyolt karakterek és a negyedik fal mögül való gyakori kikacsintás - megtalálhatóak a Max Payne-ben is, de azt lehet érdemes megvizsgálni, hogy a műfaj önreflexióra késztető motívumai miként épülnek be a játék sajátos eszköztárába.
Vannak ilyenek? Nekem ez új, én Maxtől még sosem kényszerültem önreflexióra. Talán egy kicsit túl nagy szerepet tulajdonítasz a puszta interaktivitásnak ebből a szempontból. Szvsz személyesebb kapcsolatot a karakterrel nem ez hoz, hanem az olyan játékelemek, amik konkrétan te inputodra kíváncsiak a játék egészére nézve. Pl. ilyen egy rendes RPG-ben a karaktered képességszetje és döntései, de egy sima lineáris akciójátékot még az interaktivitás ellenére is úgy fogsz megélni, mint egy filmet vagy egy sorozatot. A határ szerintem valahol a GTA-hoz hasonló nyíltabb-szabadabb játékoknál lépődik át (azért fogalmaztam meg így a sandbox szó használata helyett, mert szvsz még sandbox sem kell, csak az, hogy valahogy jobban behúzza a játék a döntésekkel kapcsolatos oldaladat).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
egy sima lineáris akciójátékot még az interaktivitás ellenére is úgy fogsz megélni, mint egy filmet vagy egy sorozatot
Ööö... nem. A gondolatábrázolás, mentális modellek témájának való utánajárást tudom javasolni. De a videojátékokhoz szorosabban köthető presence, immersion (sokszor helytelenül használt) fogalmaival biztosan találkoztál már. Gyors keresést követően itt egy releváns cikk a presence fogalmáról és annak három főbb változatáról: https://scholar.google.com/scholar?cluster=5281756585349885464
Az önreflexió megha talán nem is a legjobb szóválasztás volt, elsősorban a metakommentárral bíró motívumokra kívántam utalni vele. A negyedik fal ledöntésével például gyakran a résztvevők zsánerhez és a médiumhoz való viszonyára szoktál felhívni a figyelmet. Ez a videojátékok interaktív mivolta miatt jellemzően a saját, játékosi szerepünk felé szokott irányulni.
A Max Payne 1-et illetően pedig egyetértünk: a kikacsintások csak tudomásul veszik a játékost, kommentár jelleggel nem rendelkeznek. Pont ezért hoztam fel korábban az egyik, drámai mumentumot megtörő kikacsintás példáját.
Most nagyon TLDR vagyok szabadidőben, szóval ezt a hosszút, amit linkeltél nem fogom elolvasni, de egy rövid átfutás alapján 3 kategóriát állít fel, amik inkább az érzéki megközelítést választják az érzelmi helyett. Azt nyilván én sem vitatom, hogy egy videojátékot műfajtól függetlenül máshogyan, immerszívebb formában érzékelünk, mint egy filmet... de azt kb. teljesen elutasítom, hogy nekem azért kéne SZEMÉLYESEN, önreflexíven éreznem valamit a hatezredik "rendőrnek megőlik a családját" klisét szemlélve, mert közben egy poligonhalmazzal rohangálok fel és alá.
Ugyanannyira érintett meg Max családi tragédiája, mint amikor Steven Seagal nőjét kicsinálják, őt meg kómába küldik: semennyire, viszont tökre elkezdtem nem szeretni a gonoszokat.
A Max Payne 1-et illetően pedig egyetértünk: a kikacsintások csak tudomásul veszik a játékost, kommentár jelleggel nem rendelkeznek. Pont ezért hoztam fel korábban az egyik, drámai mumentumot megtörő kikacsintás példáját.
Ami egyébként az egyik legjobb poén a játékban, remekül van megírva és kifejezetten passzol is a túladagolt Max félőrült látomásához. Just sayin'.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nálam azért is csapódott le másként, mert ott és akkor tényleg csak lövöldében való mátrixolást vártam a játéktól, már az első rész visszhangja lapján, és ezt kegyetlen jól hozta, a körítés hozzá inkább túlteljesítés volt, de én sosem magasztaltam az egekbe a sztoriját vagy az "integritását". Nem tudtam tehát visszalépésként megélni az elődhöz képest, az viszont mindezt jóval kevésbé hozta később.
De az a igazság, hogy sztoriban sem hagyott bennem mélyebb nyomokat az MP1, az említett Nicole Horne-t is kínosnak éltem meg, de erősebb volt a bullet sponge-hatás is. Pláne kisbossoknál, vagy annál nagyobbnál, akinek kellett 62 gránát az arcába (a legkönnyebb szintne, amin elindítható volt első nekifutásra "hack" nélkül). Szóval voltak ott is kizökkentő húzások bőven.
Hogy narratív szempontból mennyivel gázabb a szuperhősösség, azt úgyis egy szériaújrázás után kellene újraértékelnem.
Nyilván szinte csak interaktív filmnél tekinthető a történet hossza egyenlőnek a játékkal töltött idővel, de még ott se teljesen igaz ez. Az időhúzást persze éppen nem narratívával követik el, hanem azt barmolják szét vele, legfeljebb alibisztorival lefedik.
A 100 órák esetében pedig gyakran szempont lehet az, hogy műfajhoz - vagy konkrét játékhoz -illeszkedően sikerül-e azt jól és érdekesen adagolni. Például a The Witchernél sikerült, de az inkább nálam lett 100 óra, nem az átlagnál, ha valaki felszisszenne a példán :)
Ő az is volt ("Háhá, elkaptalak, Max Payne... szóval nem öllek meg, Max Payne, hanem inkább belőlek ezzel a szarral és itthagylak, Max Payne, hogy aztán majd ki tudj nyírni, Max Payne, háhá! Max Payne."), de én a kliséi miatt jókat derültem rajta.
Nem tudtam tehát visszalépésként megélni az elődhöz képest, az viszont mindezt jóval kevésbé hozta később.
Szerintem az első részben jobban működik a bullet-time a szuperképesség hiánya miatt: oké, nem olyan látványos (de azért tegyük hozzá, hogy az MP2 egy kicsit a fizikát már túl is tolja a bullet-time-nál: egy gépfegyverrel simán fel tudod lőni az ellent a falon a plafonig), de dinamikájában nekem jobban tetszett az, hogy a lassítás mindenkit ugyanúgy lassít, te pedig csak pontosabban tudsz lőni miatta. Nagyon jó élmény volt bullet-time mellett berohanni egy szobába, aztán gyorsan helyzeti előnyhöz jutni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A fizikában engem az sokkal jobban zavart, hogy ha hozzáértem valamihez, akkor az egész szoba össze akart dőlni. Ugyanezt viszont éreztem még egy kissé az MP3-ban is, ami már nehezebben védhető volt. Mindenesetre a lövöldözésekhez a fizika rengeteget tett hozzá, őrület volt maga idejében, az MP3-nál pedig már el is vártam.
Ja igen, mondjuk nekem nem volt szerencsém egyhez sem, valamelyik Walking Deadet próbáltam, de nem az én világom. Ha Steam statisztikákat megnézi az ember 1. Dota, 2. CSGO 3. PlayerunknownsBattlegrounds. Totálisan sztorimentes játékok, sőt igazából még AI se kell bele, mert a playerek játszanak egymás ellen... Ilyen játékok mellett egy Witcher3 mármár csoda.
Egyébként ez egy jó téma lenne ide, mert én sehogyan sem értem azt, hogy az ún. "hülyéskedünk egymás ellen" tematikájú játékok mitől érnek többet az átlagjátékos szemében, mint egy frankó, mély szingli játékmenettel megtámogatott, sztoriban sem utolsó cím.
Most pl. a GTA 5 befejeztével nekiálltam eszetlenkedni a GTA Online-ban, és messze sem érzem a multit nagyobb játékélménynek a story mode-nál. Poén dolgok vannak benne, a co-op küldetések és a hülyébbnél hülyébb versenyek meg nagyon bejönnek, de nincs meg az a minőség és kidolgozottság, mint az egyjátékos tartalomnál.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nyomd le a 4 fős heisteket. Azokat mai napig elővesszük a haverokkal. A sztori módból raktak be pár ismerős arcot hozzá. Kellően hosszúak és van bennük kihívás (csak hard módban).
Lehet bűnszervezetet alapítani, akkor most jött be az ingyenes dlc a bunkeres sztorival, amihez lehet venni egy mozgó parancsnoki központot (kamion). Ezt a részét még nem volt alkalmam megnézni, szóval nem tudom mennyire sikerült jól.
Amikor elkezdtem a single "kampányt" már volt 100 órám a multijában. :)
Ez részemről is rejtély, de én is gyakran mobázok, mert annyi, hogy letolok 1-2 meccset aztán kész. Witcher3-at meg ha elkezdem egy 4 óra biztos lesz belőle, az inkább olyan, mint egy jó könyv, egy Moba meg, mint egy minisorozat, vagy valami sportmeccs... Mondjuk a Doom kivétel, mert ott a single campaignt játszottam végig többször is, meg játszottam jó néhány óra snapmapot is, GTA5-öt nem ismerem, a 4-et sem játszottam végig, és a Watch Dogs1 is pihen jelenleg egy olyan 3-5 óra játék után. Dying Lighttal játszottam még mostanában campaign módban, ott van coop lehetőség, de egyelőre kikapcsoltam, mert annak kb. kimaxolt szinten lesz majd értelme.
Igen, egyébként nekem is a heistokra fáj a fogam, csak nem akarom addig elkezdeni őket, amíg fos vagyok. A "sztoris" küldetések bejövősek egyébként, csak ugye ott is az a helyzet, hogy sokszor nem az történik, amit te szeretnél: pl. ma volt olyan élményem, hogy azért buktuk a küldetést többször is, mert a társam, akivel drive-byozni majd menekülni kellett volna egyszerűen a fenének sem akart elmenekülni az autóval, hanem helyette a fejébe vette, hogy ő bizony megöli az összes végtelenül spawnoló ellenfelet. Értem én, hogy csak akkor van meg a küldi, ha mind a négy játékos túléli, csak nem jó, amikor te szívsz emiatt, mert ugye egyébként simán megcsinálhattam volna azt, hogy kiugrok az anyósülésről, lopok gyorsan egy verdát és elmenkülök egymagam. :D
A másik kedvenc meg az, amikor a srácok a nyilvános chaten sírnak hacker után, hogy adjon nekik pénzt. :D
Persze ezek a dolgok gondolom megoldódnak majd, ha sikerült összehaverkodni néhány emberrel, csinálni egy crew-t stb. Kicsit kár a Social Clubért, zökkenőmentesebben menne ez Steamen keresztül.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Azért abban van valami hübrisz, amikor rá akarod erőltenti mindenkire a saját definíciód, aki pedig vadidegenként évekkel ezelőtt máshogy értette a DLC szót, az hazudott.
Annak idején már linkeltem neked azt az interjút, melyben elmondták a CD Projekttől, hogy a DLC-k alatt az apróságokat értik, komolyabb új tartalmat nem fognak ingyen adni. A marketingen lehet lovagolni, de senki nem számít ingyen 10-30 órás extra kalandokra, csak hülyén jött ki az expansion pass bejelntése a nagy "bezzeg mi ingyen adjuk a DLC-ket" mantra közben. A modell korrekt, aki utánaolvasott, az láthatta, hogy előre szóltak, tehát tényleg a reklám természetén és a definíciókon lehet lovagolni. Írhatsz a CD Projektnek, hogy a visszamenőleges hatályú Zaxx Lexikon szószedetétől eltértek. Én voltam az első, aki körberöhögtem őket a szakáll-DLC-s mellverés miatt, de az átveréstől nagyon messze áll, amit csináltak. Összességében meg örülhet mindenki, hogy jött még minőségi plusz tartalom. El is múlt a hörgés gyorsan.
Egyébként tényleg azért érdekes (?) a kérdés, mert az egész DLC "műfaj" folyamatosan változik,a definíciója is, szóval kár belekötni másokba miatta. Mindazonáltal a meghatározásodat nem tudom osztani. Teljesen bevett dolog, hogy egy normális kiegészítő vagy második rész fejelsztése/preprodukciós fázisa is megkezdődhet idejekorán, tudjuk, hogy érdemes valamilyen tartlaomra ráállítani a jómunkásembereket. (Vagy más projektre mennek házon belül, ugye.) Annak idején a Baldur's Gate 1 és 2 kiegészítői már önmagukban is más filozófiát követnek. Vajon rájuk is más-más definíciót kellene találni? Manapság meg már akkor bedobják a season passt, amikor még a tartalmát csak azok sejtik, akik dolgoznak rajta, és láttunk rá példát, hogy le is lőtték (lásd valamelyik AC, nem guglizok). Ezzel már el lehet választani az alapjáték fejlesztési folyamatától? Nme egyfajta DLC vagy kiegészítő létezik.
A Firaxist ezért is tarotm szerencsétlennek, mint pozitív példát, hiszen a saját kiegészítőtípusaikba is bizonyosan "kivágott" tartalmakat gereblyéznek bele, a Civek esetében olyanokat is, melyek az előző részben már megvoltak. Ezek nem voltak kész, nem voltak kiegyensúlyozva, nyilván indulhat launch után vagy már előtt a normális formába öntésük. Még csak nem is túl szimpatikus modelljük, ha az Enemy Within tényleg jó is lett. És ezzel nem a kiegészítő titulusukat vitatom, csak bezzegezést túlzásnak érzem, amikor a Firaxis is tudja elég lehúzósan csinálni a tartalombővítést, de nyilván inkább a DLC-ikkel van bajom.
Egyébként tényleg azért érdekes (?) a kérdés, mert az egész DLC "műfaj" folyamatosan változik,a definíciója is, szóval kár belekötni másokba miatta. Mindazonáltal a meghatározásodat nem tudom osztani. Teljesen bevett dolog, hogy egy normális kiegészítő vagy második rész fejelsztése/preprodukciós fázisa is megkezdődhet idejekorán, tudjuk, hogy érdemes valamilyen tartlaomra ráállítani a jómunkásembereket. (Vagy más projektre mennek házon belül, ugye.) Annak idején a Baldur's Gate 1 és 2 kiegészítői már önmagukban is más filozófiát követnek. Vajon rájuk is más-más definíciót kellene találni? Manapság meg már akkor bedobják a season passt, amikor még a tartalmát csak azok sejtik, akik dolgoznak rajta, és láttunk rá példát, hogy le is lőtték (lásd valamelyik AC, nem guglizok). Ezzel már el lehet választani az alapjáték fejlesztési folyamatától? Nme egyfajta DLC vagy kiegészítő létezik.
Kivételt minden szabályhoz lehet találni, de ettől még szerintem fontos ez a megkülönböztetés: a kiegészítő forgalmazásban és fejlesztésben tulajdonképpen egy külön játék, szóval ne szopassuk már egymást olyan szőrözésekkel, hogy "de hát az alapjáték megjelenése előtt indul a pre-production", mert még csak nem is ezen volt a lényeg.
A CDP megoldásával meg továbbra is az a gondom, hogy hazudtak, aztán úgy magyarázták ki magukat belőle, hogy hoztak egy definíciót a DLC-re, amivel rajtuk kívül más egyet sem ért. Oké, hogy a CDP-nek a lópáncél a DLC (vagyis pont az, ami egyébként senkinek sem az :D), de egy 150 órás RPG-hez két 10 órás kiegészítő sem expansion, szóval részemről elmehetnek a lengyelek a sunyiba, ha DLC vs. expanzió vitáról van szó.
A világ számára teljesen egyértelmű, hogy a CDP CSAK ÉS KIZÁRÓLAG azért keresztelte át expanzióra a DLC-jét, mert előtte gödörbe ásta magát a "hú, de rendesek vagyunk, ingyen lópán... izé... DLC mindenkinek!" dumával. Emiatt igazából még példaként hivatkozni rájuk is röhej picit, ha el akarjuk különíteni egymástól a két kategóriát, elvégre a CDP-nek minden vágya az, hogy ne tudjuk ezt megtenni.
Szerk: + Ne onnan közelítsd meg a témát, hogy pl. most elkezdesz nagyban filózni azon, hogy "no de vajon volt-e önállóan forgalmazott DLC már valaha", mert tudjuk, milyen a játékipar, szóval biztosan volt (GTA 4 - Episodes From Liberty City PC-re pl.). Inkább azon filózz, hogy volt-e már olyan expanzió, amit NEM forgalmaztak külön.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szerintem te hoztál megkérdőjelezhető "ellenpéldát" a Firaxisszal, szóval bocs a kivételek keresésért :)
A CDP megoldásával meg továbbra is az a gondom, hogy hazudtak, aztán úgy magyarázták ki magukat belőle, hogy hoztak egy definíciót a DLC-re,
De mondom, hogy ők interjúban megadták a definíciót, és szóltak előre. Én is szeretem kimondani a csúsztatásról, hogy hazugság, de szimplán egy röhejes marketing kapcsán ez túlzás. Én egyébként különböző játékosoktól és iparági szereplőktől meglepően különböző definíciókat hallok máig a DLC-re, de ezentúl terjesztem a tiédet, és akkor meglesz az egység.
A saját definícióm nem állna messze a tiédtől (azt is irrelevánsnak tarotm, hogy szerintem DLC vagy expansion, amit a CD Projekt letett az asztalra), de szerintem az éles elválasztás sokkal bonyolultabb (ez stratégiai játékoknál nagyon látszik, azaz nagyon összefolyik, a Paradoxnál például van ám minden). Ahogy a tisztán mennyiségi játékidőt nézve is.
A világ számára teljesen egyértelmű, hogy a CDP CSAK ÉS KIZÁRÓLAG azért keresztelte át expanzióra a DLC-jét,
Igen, ez a béna kommunikációból következik nálam is.
Inkább azon filózz, hogy volt-e már olyan expanzió, amit NEM forgalmaztak külön.
Feltételezem, nem a stand-alone mivoltról van szó, mert úgy eleve nincs értelme. Amúgy meg a digitális korban elég igazságtalan a kitétel. Teljes játéknál is van olyan, hogy csak kulcsot kapsz, amúgy dobozosban kiadták csak kulccsal a Witcher 3 kiegészítőit is. 15 éve meg külön lemezeken kaptad volna meg őket. Van olyan kiegészítő is, ami az alapjátékba épül be (az Enemy Within az XCOM-hoz, a Night of the Raven a Gothic 2-höz, de még a szerencsétlen King's Bounty Crossworlds - ami inkább DLC - is a boltokba került, csak nem minden országban), van stand-alone is, van folytatás is stb. A Rome Total War: Alexander volt az, ami stand-alone volt, de nem akarták kiadni dobozosan, csak letöltősen, szemben a klasszikus kiegészítő Barbarian Invasionnel. Aztán utólag mégis kiadták (mint a GTA IV extra epizódjait). De a "nem külön forgalmazott" alatt nem tudom, hogy mit értesz.
Szerintem te hoztál megkérdőjelezhető "ellenpéldát" a Firaxisszal, szóval bocs a kivételek keresésért :)
Nem értem, mitől megkérdőjelezhető példa, mivel én nem kergetem magamat a meg nem értésig a részletekkel. :D Egyébként meg mendemondákat én is kitalálhatok, és akkor rossz a példád. :D
A CDP hazugságról meg annyit, hogy azért használták a DLC kifejezést korábban az ingyenes bizbaszokra, mert azt akarták, hogy reménykedj valami olyan cuccban, ami majd több lesz ezeknél és jaj, de jó lesz, mert ingyenes, szóval milyen rendes ez a CDP. Lefikázták a többi fejlesztőt a szezonjegyek miatt... aztán megcsinálták ugyanazt, de persze nevezzük el az egészet "röhejes marketingnak" és sunyítsunk velük, mert ezúttal nem a vásárlókkal csesztek ki, hanem a többi piaci szereplővel. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Amiket adtak, azokat normál körülmények között patchben is lehetne adni, de mivel mások gyakran tényleg pénzt kérnek értük, vagy előrendeléshez kötik őket, érthető, hogy reklámot csaptak a terméktámogatásnak. (Nyilván nem mindet előre vágták ki, a játékfejlesztés menetrendjéből következik, hogy még ezeket megjelenés után is hegesztették.) Nem értem hát, hogy kivel csesztek ki, amikor ebből a szempontból még jogosan is tartottak tükröt.
Aki az eredeti 16 DLC-s bejelentés alapján többórás DLC-ket várt, azzal problémák vannak (egyébiránt vannak köztük küldetések is, nem csak skinek). Te vagy az első, akitől ezt olvasom a zinterneten. Biztos van más is, rajtad kívül, de nekem ez újdonság, de számomra mindig az sugallta az egész, hogy csip-csup tartalmak lesznek (ki az aki szakáll-DLC-vel próbálja azt sugallni, hogy sokórás kalandszálakat adna ingyen? ki az, aki ezt hiszi? halála után formalinba az agyával, megvizsgálnám!). Most már kezd úgy tűnni, hogy te jobban beetetted magad annál, mint a CDP szerette volna, de feltételezem és remélem, inkább arról van szó, hogy fel akartál felháborodni, ez a te "hate watchod". Megvolt, sikerült.
Az sem mellékes, hogy mind a Heart of the Stone és a Blood and Wine játszható önálló kalandként a menüből indítva (amitől bizonyos nézőpontból "kiegészítősebbek" lehetnek), de ugye ha már ott egy marha nagy játékvilág, botorság lett volna nem beépíteni őket. Mert ugye mi van, ha teljesen stand-alone játékként adják ki őket (vagy a kettőt együtt)? Akkor - annak ellenére, hogy ugyanazok lennének - már kiegészítők lesznek? Vagy böszme stand-alone DLC(-k), mely(eke)t gonoszan kiegészítő(k)nek hazudnak egyesek? Miből lehet a mai párhuzamos fejlesztésekkel futó világban egyértelműen levezetni, hogy egyik játéknál túlságosan az alapjátékkal együtt fejlesztették őket, a másiknál meg nem? Ez alapján érdemes hozni kötelező jelleggel használandó definíciókat?
Érdekességként két jól ismert BioWare-kiegészítő közelítő hossza: Tales of the Sword Coast, Dragon Age: Origins - Awakening. Ezzel szemben a Witcher 3 DLC-i/kiegészítői: Heart of the Stone, Blood and Wine. (Az Wn-kiegészítőket már direkt nem linkelem.) Az előbbiek voltak a drágábbak. És fel lehet hozni, hogy a Witcher alapjátéka túl nagy, és a nyílt világ miatt nagyon hosszú is lehet, de azért ez nem egészen fair. Valójában zollstockkal összemérve sem szerencsés nagy tanulságokat levonni a nominális értékekből, és a definíciódat sem feltétlen érinti, de ha meg akarjuk érteni, hogy ki miként tekint ezekre, és nem csak a saját, vitathatatlan, szokásos zaxxi egyetlen örök igazságot képviselő álláspontunkat, akkor van relevanciája. Mert különben ott tartunk, hogy aki nem a te terminológiádat használja, az hazudik.
Nem értem, mitől megkérdőjelezhető példa,
Szívesen segítek. A Firaxis éppen az a fejlesztő, aki gyakran félkész játékokat ad ki, sok kevés tartalommal rendelkező fizetős DLC-vel. Bazz, a Civ V multija egy évig szinte használhatatlan volt, de a day1 Civ IV-gyel való szívás után ezt az élményt kihagytam, csak vicces volt ismerősöktől olvasni magyarázatot, hogy ez így van, de miért nem gáz. De ez mind mendemonda, a személyes tapasztalataim, a guglizással kideríthető feature-ök is, minden az, ami nem a te álláspontodat támogatja meg.
Nyilván a Witcher 3-ban voltak bugok, de a tartalmi megalomániájáról híres, semmilyen szinten nem a spórolásról, éppen ezért ha korrektek akarunk lenni, nagyon nem mindegy, hogy mennyire teljes alapot foltoznak az előző részekben már szerepelt, korábban kikerült, nem kellően kidolgozott ötletekből. Ez nem lábjegyzet, hanem nagyon is releváns az egész képet és a Firaxis kiegészítőinek értékelését tekintve. Gyakorlatilag az alapjátékaik állapota és műfaja garantálja, hogy könnyen lehessen a te definíciód szerint kiegészíteni. Egyszerűen a modelljük garantálja, ami más megvilágításba helyezi a példát.
Az XCOM 1-2 pedig a kiegészítők mellett kapott olyan fizetős tartalmakat, melyek a CDP ingyeneseivel mozognak azonos szinten. (Ők hány komolytalan fizetős DLC-t csináltak volna a Witcher 3-hoz?) Szóval elismerem, tényleg rettenetesen kicsesztek velük, hogy ingyen adnak hasonlókat, és ezzel futtatni merik magukat. Csoda, hogy a Firaxis talpon maradhatott a nemtelen csapás után, de legalább körbehordozhatók, mint pozitív példa.
Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy a szerintem is remek kiegészítő Enemy Within vagy a Brave New World mennyivel inkább expansion pack mondjuk a Blood and Wine-nál (vagy akár az "expansion passnál"), de az eltérő műfajok és árcédulák miatt ez tényleg szinte szemantikai vita, aminek egyéni megítélése alapján persze lehetne szidni vagy imádni, akit akarunk. Az viszont tény, hogy a CDP által kínált inget éppen a Firaxis nyugodtan felveheti, mert úgy állna rajta, mintha ráfestették volna.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem rühellem a Firaxist, minden játékukat bírom, amelyikkel csak játszottam, ha vannak is fenntartásaim nyilván, az üzleti modelljükkel szemben még inkább.
de egy 150 órás RPG-hez két 10 órás kiegészítő sem expansion, szóval részemről elmehetnek a lengyelek a sunyiba, ha DLC vs. expanzió vitáról van szó.
Csak mert nem rég fejeztem be őket és még friss az emlék: hos kb 25 óra volt, b&w úgy 40!!
És most azon lovagolsz, hogy ez miért nem ingyen volt? Mikor a legtöbb fejlesztő manapság hatalmas erényként újságolja, hogy 10+ óra volt a content és még ehhez veheted meg a direkt hiányzó dolgokat...
Majd ha ráérek akkor a másik topicba írok róluk egy wall of text-et, hogy miért is eszi meg reggelire ez a két kieg más játékok sima tartalmát ár/érték arányban (meg amúgy is:D)
Szóval igenis megérdemelnek minden dicséretet és bizalmat és remélhetőleg az a cyberpunk game is akkor fog kijönni, amikor kész és képes lesz megfelelni a W3 minőségi standard-nek.
Aki az eredeti 16 DLC-s bejelentés alapján többórás DLC-ket várt, azzal problémák vannak (egyébiránt vannak köztük küldetések is, nem csak skinek). Te vagy az első, akitől ezt olvasom a zinterneten. Biztos van más is, rajtad kívül, de nekem ez újdonság, de számomra mindig az sugallta az egész, hogy csip-csup tartalmak lesznek (ki az aki szakáll-DLC-vel próbálja azt sugallni, hogy sokórás kalandszálakat adna ingyen? ki az, aki ezt hiszi? halála után formalinba az agyával, megvizsgálnám!). Most már kezd úgy tűnni, hogy te jobban beetetted magad annál, mint a CDP szerette volna, de feltételezem és remélem, inkább arról van szó, hogy fel akartál felháborodni, ez a te "hate watchod". Megvolt, sikerült.
Az a baj, hogy te alapvetően hibásan közelíted meg ezt a dolgot: arról az oldalról, ahol mindenki informált. :D A marketing nem így működik, a cégek nagyon jól tudják azt, hogy a játékosok nagy-nagy többsége nem sokkal jut tovább a tagline-nál. Tök mindegy ebből a szempontból, hogy mit rejt a 16 ingyen DLC ígérete, elvégre "16 az jó sok, wow, mennyi mindent kapok", és nehogy azt hidd, hogy ez nem így lett kitalálva (ha végignézed azt a listát, nem egy dolgot lehetne egybecsomagolni közülük, a normális fizetős DLC-k tekintetében pedig egybe is vannak csomagolva vagy pre-order extrák ezek a csecsék).
Persze meg lehet érteni, hogy honnan jött eredetileg ez a hozzáállás: a távoli múltból, reakcióként a lópáncél kaliberű DLC-kre, csak mire a CDP valami előnyt szeretett volna kovácsolni belőle, az ipar már túllépett ezen a kategórián (pl. az Akrham Knight, vagyis a kapzsiságáról híres WB Games terméke is úgy csinálta már a Season Passt, hogy apróságok ingyenesen is pottyantak az alapjáték mellé a néhány hónapos post-launch dev periódus alatt - kösztümök, autómodellek, néhány pálya).
Ami a többi érvedet illeti, szerinten nem annyira számítanak: oké, van annyi tartalom a Witcher 3 két DLC-jében, mint két rövidebb expanzióban (mondjuk azért tegyük hozzá, hogy a Tales of the Sword Coast annyira talán nem is ér, elvégre a korszak RPG-i jóval rövidebbek voltak egy mai, a real-time felfedezgetés miatt iszonyú hosszú szerepjátéknál), de a New Vegas Season Pass-tartalmát is 60 óra alaposan végigvinni, pedig azt a 4 folytatásos DLC-t senki sem hívta expanziónak. Ha ilyen érvek mentén kellene hozni az elhatárolást, hetekig bombázhatnánk egymást wall of textekkel, ezért is fogtam meg produkciós és forgalmazási szempontból a dolgot elsősorban ilyesmik helyett.
A Firaxishez meg: nem vagyok nagy Cives, az apró-cseprő cvilizációs-térképes DLC-k sosem érdekeltek, meg egyébként is: az expanziókról beszéltem, nem a DLC-kről. A Firaxis mindkét modellt csinálja, ennyi.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Szerintem tök jól leírtam, hogy mire gondoltam: nem abból származik, hanem a sztori és a stílus közötti ellentétből. A hasonlóságot nem is pont itt látom, hanem abban, ahogyan a sztori és a stílus elválik a szereplők által érzékelhető belső, és a néző által érzékelhető "filmes" világra, így a humor nem a film szereplői, hanem csak és kizárólag a néző számára lesz egyértelmű. A John Wick ezt a kutya banalitásával + az ezzel kontrasztban lévő "nagyon komoly" jelenetekkel érzékelteti. John kőkemény arccal felfegyverkezik, szintén kőkemény arccal kiirtja a fél diszkót, miközben néha egy-egy ember azért kicsit a nézőre kikacsintva megszólal, hogy "dude, it was just a fucking dog". Szvsz azért klasszikus a film, mert valami hibátlan érzékkel és baromi finoman közvetíti ezt a humort (Stahelski és Keanu be is voltak szarva amiatt, hogy esetleg nem fog leesni a nézőknek, és csak értetlenül fog ülni mindenki a moziban, hogy "na de haver, egy kutyáért?" :D).
A Max Payne-ben is ez van, csak ott a történet nyilván sokkal nagyobb komolyságot erőltet magára, és egyedül az a pár kiutalás és a John Woo-s "repülős lövölde" utal arra, hogy nem kell ezt annyira komolyan venni... meg mondjuk Nicole Horne, akin én mindig csak röhögni tudtam, annyira Bond villain szint már, de lehet, hogy ez csak a személyes betegségem ("hú, most aztán elkaptalak... szóval nem öllek meg, hanem túladagollak droggal és itthagylak, hogy ha esetleg túlélnéd, megölhess úgy, hogy most már láttad a pofámat").
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Max családjának a halálát a játékosi karakter szemein keresztül éled át: játékosként toppanunk be Max feldúlt lakásába, és szobáról szobára, interaktív jeleneteken keresztül éljük át Max családjának a gyilkosságát. Az esemény ezáltal nem csak a karakternek, hanem nekünk, játékosoknak is tragédiaként csapódik le. A későbbi interaktív jelenetek tovább mélyitik az esemény tragikusságát: Maxen keresztül hol útvesztőben, hol a lángokban álló lakásban találjuk magunkat, miközben a meggyilkolt családtagjainak a zokogását és segélykiáltásait halljuk a távolból.
Az alapvető tónuson kívül fundamentálisan más a viszonyunk Max és Wick karakterével. Az általad lefestett elhatárolódás nem létezik néző és a filmen belüli karakterek között [a játékban], mivel Maxet mi irányítjuk, mind a rémálomszerű hallucionációiban, mind az akrobatikázó lövöldözés közben.
A John Wick értelmezésed frankó, de a Max Payne-nel vont párhuzam már az okfejtésedet követve is sántít: a John Wick kapcsán arról beszélsz, hogy a film humora abból fakad, hogy a karakterek másképp látják önmagukat, mint mi őket; míg a Max Payne, elmondásod szerint, a történet és a játékmenet közötti kontraszt miatt vicces.
Jól látod, hogy az említett filmek stílusjegyei - cinikus főhős, elnagyolt karakterek és a negyedik fal mögül való gyakori kikacsintás - megtalálhatóak a Max Payne-ben is, de azt lehet érdemes megvizsgálni, hogy a műfaj önreflexióra késztető motívumai miként épülnek be a játék sajátos eszköztárába.
Vannak ilyenek? Nekem ez új, én Maxtől még sosem kényszerültem önreflexióra. Talán egy kicsit túl nagy szerepet tulajdonítasz a puszta interaktivitásnak ebből a szempontból. Szvsz személyesebb kapcsolatot a karakterrel nem ez hoz, hanem az olyan játékelemek, amik konkrétan te inputodra kíváncsiak a játék egészére nézve. Pl. ilyen egy rendes RPG-ben a karaktered képességszetje és döntései, de egy sima lineáris akciójátékot még az interaktivitás ellenére is úgy fogsz megélni, mint egy filmet vagy egy sorozatot. A határ szerintem valahol a GTA-hoz hasonló nyíltabb-szabadabb játékoknál lépődik át (azért fogalmaztam meg így a sandbox szó használata helyett, mert szvsz még sandbox sem kell, csak az, hogy valahogy jobban behúzza a játék a döntésekkel kapcsolatos oldaladat).
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Ööö... nem. A gondolatábrázolás, mentális modellek témájának való utánajárást tudom javasolni. De a videojátékokhoz szorosabban köthető presence, immersion (sokszor helytelenül használt) fogalmaival biztosan találkoztál már. Gyors keresést követően itt egy releváns cikk a presence fogalmáról és annak három főbb változatáról: https://scholar.google.com/scholar?cluster=5281756585349885464
Az önreflexió megha talán nem is a legjobb szóválasztás volt, elsősorban a metakommentárral bíró motívumokra kívántam utalni vele. A negyedik fal ledöntésével például gyakran a résztvevők zsánerhez és a médiumhoz való viszonyára szoktál felhívni a figyelmet. Ez a videojátékok interaktív mivolta miatt jellemzően a saját, játékosi szerepünk felé szokott irányulni.
A Max Payne 1-et illetően pedig egyetértünk: a kikacsintások csak tudomásul veszik a játékost, kommentár jelleggel nem rendelkeznek. Pont ezért hoztam fel korábban az egyik, drámai mumentumot megtörő kikacsintás példáját.
Most nagyon TLDR vagyok szabadidőben, szóval ezt a hosszút, amit linkeltél nem fogom elolvasni, de egy rövid átfutás alapján 3 kategóriát állít fel, amik inkább az érzéki megközelítést választják az érzelmi helyett. Azt nyilván én sem vitatom, hogy egy videojátékot műfajtól függetlenül máshogyan, immerszívebb formában érzékelünk, mint egy filmet... de azt kb. teljesen elutasítom, hogy nekem azért kéne SZEMÉLYESEN, önreflexíven éreznem valamit a hatezredik "rendőrnek megőlik a családját" klisét szemlélve, mert közben egy poligonhalmazzal rohangálok fel és alá.
Ugyanannyira érintett meg Max családi tragédiája, mint amikor Steven Seagal nőjét kicsinálják, őt meg kómába küldik: semennyire, viszont tökre elkezdtem nem szeretni a gonoszokat.
Ami egyébként az egyik legjobb poén a játékban, remekül van megírva és kifejezetten passzol is a túladagolt Max félőrült látomásához. Just sayin'.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Igen, az gyakorlatilag nem számít kikacsintásnak.
Monas apó legyintett. Két kézzel is.
Ekszájting gémpléj, szinematik ekszpíriensz:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Yy44s_de15Y&index=3&list=PLEPiupPiHHwmbJ...
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nálam azért is csapódott le másként, mert ott és akkor tényleg csak lövöldében való mátrixolást vártam a játéktól, már az első rész visszhangja lapján, és ezt kegyetlen jól hozta, a körítés hozzá inkább túlteljesítés volt, de én sosem magasztaltam az egekbe a sztoriját vagy az "integritását". Nem tudtam tehát visszalépésként megélni az elődhöz képest, az viszont mindezt jóval kevésbé hozta később.
De az a igazság, hogy sztoriban sem hagyott bennem mélyebb nyomokat az MP1, az említett Nicole Horne-t is kínosnak éltem meg, de erősebb volt a bullet sponge-hatás is. Pláne kisbossoknál, vagy annál nagyobbnál, akinek kellett 62 gránát az arcába (a legkönnyebb szintne, amin elindítható volt első nekifutásra "hack" nélkül). Szóval voltak ott is kizökkentő húzások bőven.
Hogy narratív szempontból mennyivel gázabb a szuperhősösség, azt úgyis egy szériaújrázás után kellene újraértékelnem.
Sors bona, nihil aliud.
A 100 órákért vagy az időhúzásért? :)
Nyilván szinte csak interaktív filmnél tekinthető a történet hossza egyenlőnek a játékkal töltött idővel, de még ott se teljesen igaz ez. Az időhúzást persze éppen nem narratívával követik el, hanem azt barmolják szét vele, legfeljebb alibisztorival lefedik.
A 100 órák esetében pedig gyakran szempont lehet az, hogy műfajhoz - vagy konkrét játékhoz -illeszkedően sikerül-e azt jól és érdekesen adagolni. Például a The Witchernél sikerült, de az inkább nálam lett 100 óra, nem az átlagnál, ha valaki felszisszenne a példán :)
Sors bona, nihil aliud.
Ő az is volt ("Háhá, elkaptalak, Max Payne... szóval nem öllek meg, Max Payne, hanem inkább belőlek ezzel a szarral és itthagylak, Max Payne, hogy aztán majd ki tudj nyírni, Max Payne, háhá! Max Payne."), de én a kliséi miatt jókat derültem rajta.
Szerintem az első részben jobban működik a bullet-time a szuperképesség hiánya miatt: oké, nem olyan látványos (de azért tegyük hozzá, hogy az MP2 egy kicsit a fizikát már túl is tolja a bullet-time-nál: egy gépfegyverrel simán fel tudod lőni az ellent a falon a plafonig), de dinamikájában nekem jobban tetszett az, hogy a lassítás mindenkit ugyanúgy lassít, te pedig csak pontosabban tudsz lőni miatta. Nagyon jó élmény volt bullet-time mellett berohanni egy szobába, aztán gyorsan helyzeti előnyhöz jutni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A fizikában engem az sokkal jobban zavart, hogy ha hozzáértem valamihez, akkor az egész szoba össze akart dőlni. Ugyanezt viszont éreztem még egy kissé az MP3-ban is, ami már nehezebben védhető volt. Mindenesetre a lövöldözésekhez a fizika rengeteget tett hozzá, őrület volt maga idejében, az MP3-nál pedig már el is vártam.
Sors bona, nihil aliud.
Talán itt lehet helyet találni az ilyen kontentnek: egy videó, ami megpróbál egy kicsit a Prey anyagi buktája mögé nézni:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=ciWUuTDAM4k
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Van olyan 10-15 órás sztoriorientált játék ami nem lett bukta ?
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
A Telltale-nél szerintem több is.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Ja igen, mondjuk nekem nem volt szerencsém egyhez sem, valamelyik Walking Deadet próbáltam, de nem az én világom. Ha Steam statisztikákat megnézi az ember 1. Dota, 2. CSGO 3. PlayerunknownsBattlegrounds. Totálisan sztorimentes játékok, sőt igazából még AI se kell bele, mert a playerek játszanak egymás ellen... Ilyen játékok mellett egy Witcher3 mármár csoda.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Egyébként ez egy jó téma lenne ide, mert én sehogyan sem értem azt, hogy az ún. "hülyéskedünk egymás ellen" tematikájú játékok mitől érnek többet az átlagjátékos szemében, mint egy frankó, mély szingli játékmenettel megtámogatott, sztoriban sem utolsó cím.
Most pl. a GTA 5 befejeztével nekiálltam eszetlenkedni a GTA Online-ban, és messze sem érzem a multit nagyobb játékélménynek a story mode-nál. Poén dolgok vannak benne, a co-op küldetések és a hülyébbnél hülyébb versenyek meg nagyon bejönnek, de nincs meg az a minőség és kidolgozottság, mint az egyjátékos tartalomnál.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nyomd le a 4 fős heisteket. Azokat mai napig elővesszük a haverokkal. A sztori módból raktak be pár ismerős arcot hozzá. Kellően hosszúak és van bennük kihívás (csak hard módban).
Lehet bűnszervezetet alapítani, akkor most jött be az ingyenes dlc a bunkeres sztorival, amihez lehet venni egy mozgó parancsnoki központot (kamion). Ezt a részét még nem volt alkalmam megnézni, szóval nem tudom mennyire sikerült jól.
Amikor elkezdtem a single "kampányt" már volt 100 órám a multijában. :)
Ez részemről is rejtély, de én is gyakran mobázok, mert annyi, hogy letolok 1-2 meccset aztán kész. Witcher3-at meg ha elkezdem egy 4 óra biztos lesz belőle, az inkább olyan, mint egy jó könyv, egy Moba meg, mint egy minisorozat, vagy valami sportmeccs... Mondjuk a Doom kivétel, mert ott a single campaignt játszottam végig többször is, meg játszottam jó néhány óra snapmapot is, GTA5-öt nem ismerem, a 4-et sem játszottam végig, és a Watch Dogs1 is pihen jelenleg egy olyan 3-5 óra játék után. Dying Lighttal játszottam még mostanában campaign módban, ott van coop lehetőség, de egyelőre kikapcsoltam, mert annak kb. kimaxolt szinten lesz majd értelme.
zenész-zeneszerző, humorista, filozófus ?, great/terrible coordinátor, játékfejlesztő, rannygazoo csatár, 50% hipster 50% redneck 50% retard, pókfocikapus, yarpler, hangmérnök
Igen, egyébként nekem is a heistokra fáj a fogam, csak nem akarom addig elkezdeni őket, amíg fos vagyok. A "sztoris" küldetések bejövősek egyébként, csak ugye ott is az a helyzet, hogy sokszor nem az történik, amit te szeretnél: pl. ma volt olyan élményem, hogy azért buktuk a küldetést többször is, mert a társam, akivel drive-byozni majd menekülni kellett volna egyszerűen a fenének sem akart elmenekülni az autóval, hanem helyette a fejébe vette, hogy ő bizony megöli az összes végtelenül spawnoló ellenfelet. Értem én, hogy csak akkor van meg a küldi, ha mind a négy játékos túléli, csak nem jó, amikor te szívsz emiatt, mert ugye egyébként simán megcsinálhattam volna azt, hogy kiugrok az anyósülésről, lopok gyorsan egy verdát és elmenkülök egymagam. :D
A másik kedvenc meg az, amikor a srácok a nyilvános chaten sírnak hacker után, hogy adjon nekik pénzt. :D
Persze ezek a dolgok gondolom megoldódnak majd, ha sikerült összehaverkodni néhány emberrel, csinálni egy crew-t stb. Kicsit kár a Social Clubért, zökkenőmentesebben menne ez Steamen keresztül.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Diablo III topikból reagálok Zaxx néhány gondolatára, mert ott már OFF lenne.
Azért abban van valami hübrisz, amikor rá akarod erőltenti mindenkire a saját definíciód, aki pedig vadidegenként évekkel ezelőtt máshogy értette a DLC szót, az hazudott.
Annak idején már linkeltem neked azt az interjút, melyben elmondták a CD Projekttől, hogy a DLC-k alatt az apróságokat értik, komolyabb új tartalmat nem fognak ingyen adni. A marketingen lehet lovagolni, de senki nem számít ingyen 10-30 órás extra kalandokra, csak hülyén jött ki az expansion pass bejelntése a nagy "bezzeg mi ingyen adjuk a DLC-ket" mantra közben. A modell korrekt, aki utánaolvasott, az láthatta, hogy előre szóltak, tehát tényleg a reklám természetén és a definíciókon lehet lovagolni. Írhatsz a CD Projektnek, hogy a visszamenőleges hatályú Zaxx Lexikon szószedetétől eltértek. Én voltam az első, aki körberöhögtem őket a szakáll-DLC-s mellverés miatt, de az átveréstől nagyon messze áll, amit csináltak. Összességében meg örülhet mindenki, hogy jött még minőségi plusz tartalom. El is múlt a hörgés gyorsan.
Egyébként tényleg azért érdekes (?) a kérdés, mert az egész DLC "műfaj" folyamatosan változik,a definíciója is, szóval kár belekötni másokba miatta. Mindazonáltal a meghatározásodat nem tudom osztani. Teljesen bevett dolog, hogy egy normális kiegészítő vagy második rész fejelsztése/preprodukciós fázisa is megkezdődhet idejekorán, tudjuk, hogy érdemes valamilyen tartlaomra ráállítani a jómunkásembereket. (Vagy más projektre mennek házon belül, ugye.) Annak idején a Baldur's Gate 1 és 2 kiegészítői már önmagukban is más filozófiát követnek. Vajon rájuk is más-más definíciót kellene találni? Manapság meg már akkor bedobják a season passt, amikor még a tartalmát csak azok sejtik, akik dolgoznak rajta, és láttunk rá példát, hogy le is lőtték (lásd valamelyik AC, nem guglizok). Ezzel már el lehet választani az alapjáték fejlesztési folyamatától? Nme egyfajta DLC vagy kiegészítő létezik.
A Firaxist ezért is tarotm szerencsétlennek, mint pozitív példát, hiszen a saját kiegészítőtípusaikba is bizonyosan "kivágott" tartalmakat gereblyéznek bele, a Civek esetében olyanokat is, melyek az előző részben már megvoltak. Ezek nem voltak kész, nem voltak kiegyensúlyozva, nyilván indulhat launch után vagy már előtt a normális formába öntésük. Még csak nem is túl szimpatikus modelljük, ha az Enemy Within tényleg jó is lett. És ezzel nem a kiegészítő titulusukat vitatom, csak bezzegezést túlzásnak érzem, amikor a Firaxis is tudja elég lehúzósan csinálni a tartalombővítést, de nyilván inkább a DLC-ikkel van bajom.
Sors bona, nihil aliud.
Kivételt minden szabályhoz lehet találni, de ettől még szerintem fontos ez a megkülönböztetés: a kiegészítő forgalmazásban és fejlesztésben tulajdonképpen egy külön játék, szóval ne szopassuk már egymást olyan szőrözésekkel, hogy "de hát az alapjáték megjelenése előtt indul a pre-production", mert még csak nem is ezen volt a lényeg.
A CDP megoldásával meg továbbra is az a gondom, hogy hazudtak, aztán úgy magyarázták ki magukat belőle, hogy hoztak egy definíciót a DLC-re, amivel rajtuk kívül más egyet sem ért. Oké, hogy a CDP-nek a lópáncél a DLC (vagyis pont az, ami egyébként senkinek sem az :D), de egy 150 órás RPG-hez két 10 órás kiegészítő sem expansion, szóval részemről elmehetnek a lengyelek a sunyiba, ha DLC vs. expanzió vitáról van szó.
A világ számára teljesen egyértelmű, hogy a CDP CSAK ÉS KIZÁRÓLAG azért keresztelte át expanzióra a DLC-jét, mert előtte gödörbe ásta magát a "hú, de rendesek vagyunk, ingyen lópán... izé... DLC mindenkinek!" dumával. Emiatt igazából még példaként hivatkozni rájuk is röhej picit, ha el akarjuk különíteni egymástól a két kategóriát, elvégre a CDP-nek minden vágya az, hogy ne tudjuk ezt megtenni.
Szerk: + Ne onnan közelítsd meg a témát, hogy pl. most elkezdesz nagyban filózni azon, hogy "no de vajon volt-e önállóan forgalmazott DLC már valaha", mert tudjuk, milyen a játékipar, szóval biztosan volt (GTA 4 - Episodes From Liberty City PC-re pl.). Inkább azon filózz, hogy volt-e már olyan expanzió, amit NEM forgalmaztak külön.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Telltale-nek van 10+ órás játéka?
ibi amentia latet
Szerintem te hoztál megkérdőjelezhető "ellenpéldát" a Firaxisszal, szóval bocs a kivételek keresésért :)
De mondom, hogy ők interjúban megadták a definíciót, és szóltak előre. Én is szeretem kimondani a csúsztatásról, hogy hazugság, de szimplán egy röhejes marketing kapcsán ez túlzás. Én egyébként különböző játékosoktól és iparági szereplőktől meglepően különböző definíciókat hallok máig a DLC-re, de ezentúl terjesztem a tiédet, és akkor meglesz az egység.
A saját definícióm nem állna messze a tiédtől (azt is irrelevánsnak tarotm, hogy szerintem DLC vagy expansion, amit a CD Projekt letett az asztalra), de szerintem az éles elválasztás sokkal bonyolultabb (ez stratégiai játékoknál nagyon látszik, azaz nagyon összefolyik, a Paradoxnál például van ám minden). Ahogy a tisztán mennyiségi játékidőt nézve is.
Igen, ez a béna kommunikációból következik nálam is.
Feltételezem, nem a stand-alone mivoltról van szó, mert úgy eleve nincs értelme. Amúgy meg a digitális korban elég igazságtalan a kitétel. Teljes játéknál is van olyan, hogy csak kulcsot kapsz, amúgy dobozosban kiadták csak kulccsal a Witcher 3 kiegészítőit is. 15 éve meg külön lemezeken kaptad volna meg őket. Van olyan kiegészítő is, ami az alapjátékba épül be (az Enemy Within az XCOM-hoz, a Night of the Raven a Gothic 2-höz, de még a szerencsétlen King's Bounty Crossworlds - ami inkább DLC - is a boltokba került, csak nem minden országban), van stand-alone is, van folytatás is stb. A Rome Total War: Alexander volt az, ami stand-alone volt, de nem akarták kiadni dobozosan, csak letöltősen, szemben a klasszikus kiegészítő Barbarian Invasionnel. Aztán utólag mégis kiadták (mint a GTA IV extra epizódjait). De a "nem külön forgalmazott" alatt nem tudom, hogy mit értesz.
Sors bona, nihil aliud.
Sztorjátékból nem nagyon, de az alsó határként megjelölt 10 órát a többség nálam megütötte. Epizódonként 2 óra általában ráment.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Nekem 16 óra volt a Walking Dead a DLC-vel együtt. Ez persze steames bruttó (biztos vacsoráztam vagy telefonáltam néha közben), sokallom.
Sors bona, nihil aliud.
Hazuccc, mint a CDP, biztos elakadtál valahol!!!
Angol tudósok szerint a fenti hozzászólás nemcsak a szerző, hanem egyben az egész emberiség egyetemes véleményét is tükrözi.
Nem értem, mitől megkérdőjelezhető példa, mivel én nem kergetem magamat a meg nem értésig a részletekkel. :D Egyébként meg mendemondákat én is kitalálhatok, és akkor rossz a példád. :D
A CDP hazugságról meg annyit, hogy azért használták a DLC kifejezést korábban az ingyenes bizbaszokra, mert azt akarták, hogy reménykedj valami olyan cuccban, ami majd több lesz ezeknél és jaj, de jó lesz, mert ingyenes, szóval milyen rendes ez a CDP. Lefikázták a többi fejlesztőt a szezonjegyek miatt... aztán megcsinálták ugyanazt, de persze nevezzük el az egészet "röhejes marketingnak" és sunyítsunk velük, mert ezúttal nem a vásárlókkal csesztek ki, hanem a többi piaci szereplővel. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Amiket adtak, azokat normál körülmények között patchben is lehetne adni, de mivel mások gyakran tényleg pénzt kérnek értük, vagy előrendeléshez kötik őket, érthető, hogy reklámot csaptak a terméktámogatásnak. (Nyilván nem mindet előre vágták ki, a játékfejlesztés menetrendjéből következik, hogy még ezeket megjelenés után is hegesztették.) Nem értem hát, hogy kivel csesztek ki, amikor ebből a szempontból még jogosan is tartottak tükröt.
Aki az eredeti 16 DLC-s bejelentés alapján többórás DLC-ket várt, azzal problémák vannak (egyébiránt vannak köztük küldetések is, nem csak skinek). Te vagy az első, akitől ezt olvasom a zinterneten. Biztos van más is, rajtad kívül, de nekem ez újdonság, de számomra mindig az sugallta az egész, hogy csip-csup tartalmak lesznek (ki az aki szakáll-DLC-vel próbálja azt sugallni, hogy sokórás kalandszálakat adna ingyen? ki az, aki ezt hiszi? halála után formalinba az agyával, megvizsgálnám!). Most már kezd úgy tűnni, hogy te jobban beetetted magad annál, mint a CDP szerette volna, de feltételezem és remélem, inkább arról van szó, hogy fel akartál felháborodni, ez a te "hate watchod". Megvolt, sikerült.
Az sem mellékes, hogy mind a Heart of the Stone és a Blood and Wine játszható önálló kalandként a menüből indítva (amitől bizonyos nézőpontból "kiegészítősebbek" lehetnek), de ugye ha már ott egy marha nagy játékvilág, botorság lett volna nem beépíteni őket. Mert ugye mi van, ha teljesen stand-alone játékként adják ki őket (vagy a kettőt együtt)? Akkor - annak ellenére, hogy ugyanazok lennének - már kiegészítők lesznek? Vagy böszme stand-alone DLC(-k), mely(eke)t gonoszan kiegészítő(k)nek hazudnak egyesek? Miből lehet a mai párhuzamos fejlesztésekkel futó világban egyértelműen levezetni, hogy egyik játéknál túlságosan az alapjátékkal együtt fejlesztették őket, a másiknál meg nem? Ez alapján érdemes hozni kötelező jelleggel használandó definíciókat?
Érdekességként két jól ismert BioWare-kiegészítő közelítő hossza: Tales of the Sword Coast, Dragon Age: Origins - Awakening. Ezzel szemben a Witcher 3 DLC-i/kiegészítői: Heart of the Stone, Blood and Wine. (Az Wn-kiegészítőket már direkt nem linkelem.) Az előbbiek voltak a drágábbak. És fel lehet hozni, hogy a Witcher alapjátéka túl nagy, és a nyílt világ miatt nagyon hosszú is lehet, de azért ez nem egészen fair. Valójában zollstockkal összemérve sem szerencsés nagy tanulságokat levonni a nominális értékekből, és a definíciódat sem feltétlen érinti, de ha meg akarjuk érteni, hogy ki miként tekint ezekre, és nem csak a saját, vitathatatlan, szokásos zaxxi egyetlen örök igazságot képviselő álláspontunkat, akkor van relevanciája. Mert különben ott tartunk, hogy aki nem a te terminológiádat használja, az hazudik.
Szívesen segítek. A Firaxis éppen az a fejlesztő, aki gyakran félkész játékokat ad ki, sok kevés tartalommal rendelkező fizetős DLC-vel. Bazz, a Civ V multija egy évig szinte használhatatlan volt, de a day1 Civ IV-gyel való szívás után ezt az élményt kihagytam, csak vicces volt ismerősöktől olvasni magyarázatot, hogy ez így van, de miért nem gáz. De ez mind mendemonda, a személyes tapasztalataim, a guglizással kideríthető feature-ök is, minden az, ami nem a te álláspontodat támogatja meg.
Nyilván a Witcher 3-ban voltak bugok, de a tartalmi megalomániájáról híres, semmilyen szinten nem a spórolásról, éppen ezért ha korrektek akarunk lenni, nagyon nem mindegy, hogy mennyire teljes alapot foltoznak az előző részekben már szerepelt, korábban kikerült, nem kellően kidolgozott ötletekből. Ez nem lábjegyzet, hanem nagyon is releváns az egész képet és a Firaxis kiegészítőinek értékelését tekintve. Gyakorlatilag az alapjátékaik állapota és műfaja garantálja, hogy könnyen lehessen a te definíciód szerint kiegészíteni. Egyszerűen a modelljük garantálja, ami más megvilágításba helyezi a példát.
Az XCOM 1-2 pedig a kiegészítők mellett kapott olyan fizetős tartalmakat, melyek a CDP ingyeneseivel mozognak azonos szinten. (Ők hány komolytalan fizetős DLC-t csináltak volna a Witcher 3-hoz?) Szóval elismerem, tényleg rettenetesen kicsesztek velük, hogy ingyen adnak hasonlókat, és ezzel futtatni merik magukat. Csoda, hogy a Firaxis talpon maradhatott a nemtelen csapás után, de legalább körbehordozhatók, mint pozitív példa.
Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy a szerintem is remek kiegészítő Enemy Within vagy a Brave New World mennyivel inkább expansion pack mondjuk a Blood and Wine-nál (vagy akár az "expansion passnál"), de az eltérő műfajok és árcédulák miatt ez tényleg szinte szemantikai vita, aminek egyéni megítélése alapján persze lehetne szidni vagy imádni, akit akarunk. Az viszont tény, hogy a CDP által kínált inget éppen a Firaxis nyugodtan felveheti, mert úgy állna rajta, mintha ráfestették volna.
Félreértés ne essék, egyáltalán nem rühellem a Firaxist, minden játékukat bírom, amelyikkel csak játszottam, ha vannak is fenntartásaim nyilván, az üzleti modelljükkel szemben még inkább.
Sors bona, nihil aliud.
Csak mert nem rég fejeztem be őket és még friss az emlék: hos kb 25 óra volt, b&w úgy 40!!
És most azon lovagolsz, hogy ez miért nem ingyen volt? Mikor a legtöbb fejlesztő manapság hatalmas erényként újságolja, hogy 10+ óra volt a content és még ehhez veheted meg a direkt hiányzó dolgokat...
Majd ha ráérek akkor a másik topicba írok róluk egy wall of text-et, hogy miért is eszi meg reggelire ez a két kieg más játékok sima tartalmát ár/érték arányban (meg amúgy is:D)
Szóval igenis megérdemelnek minden dicséretet és bizalmat és remélhetőleg az a cyberpunk game is akkor fog kijönni, amikor kész és képes lesz megfelelni a W3 minőségi standard-nek.
Az a baj, hogy te alapvetően hibásan közelíted meg ezt a dolgot: arról az oldalról, ahol mindenki informált. :D A marketing nem így működik, a cégek nagyon jól tudják azt, hogy a játékosok nagy-nagy többsége nem sokkal jut tovább a tagline-nál. Tök mindegy ebből a szempontból, hogy mit rejt a 16 ingyen DLC ígérete, elvégre "16 az jó sok, wow, mennyi mindent kapok", és nehogy azt hidd, hogy ez nem így lett kitalálva (ha végignézed azt a listát, nem egy dolgot lehetne egybecsomagolni közülük, a normális fizetős DLC-k tekintetében pedig egybe is vannak csomagolva vagy pre-order extrák ezek a csecsék).
Persze meg lehet érteni, hogy honnan jött eredetileg ez a hozzáállás: a távoli múltból, reakcióként a lópáncél kaliberű DLC-kre, csak mire a CDP valami előnyt szeretett volna kovácsolni belőle, az ipar már túllépett ezen a kategórián (pl. az Akrham Knight, vagyis a kapzsiságáról híres WB Games terméke is úgy csinálta már a Season Passt, hogy apróságok ingyenesen is pottyantak az alapjáték mellé a néhány hónapos post-launch dev periódus alatt - kösztümök, autómodellek, néhány pálya).
Ami a többi érvedet illeti, szerinten nem annyira számítanak: oké, van annyi tartalom a Witcher 3 két DLC-jében, mint két rövidebb expanzióban (mondjuk azért tegyük hozzá, hogy a Tales of the Sword Coast annyira talán nem is ér, elvégre a korszak RPG-i jóval rövidebbek voltak egy mai, a real-time felfedezgetés miatt iszonyú hosszú szerepjátéknál), de a New Vegas Season Pass-tartalmát is 60 óra alaposan végigvinni, pedig azt a 4 folytatásos DLC-t senki sem hívta expanziónak. Ha ilyen érvek mentén kellene hozni az elhatárolást, hetekig bombázhatnánk egymást wall of textekkel, ezért is fogtam meg produkciós és forgalmazási szempontból a dolgot elsősorban ilyesmik helyett.
A Firaxishez meg: nem vagyok nagy Cives, az apró-cseprő cvilizációs-térképes DLC-k sosem érdekeltek, meg egyébként is: az expanziókról beszéltem, nem a DLC-kről. A Firaxis mindkét modellt csinálja, ennyi.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.