Hozzászólások
Elsődleges fülek
Nekem éppen az a bajom, hogy system seller volt. A level designt tekintve számomra egy sötét kort hozott el (és nyilván tényszerűen nem túl izgalmas). Az hogy a Gears vagy a CoD önmagában csőlövölde, az egy dolog, de akkor minden az lett, és csak leírtam a saját véleményemet a korszakról, illetve példaként pár játékról. A saját megélésemet marhára nem kell érintenie, hogy hű, mennyire népszerű volt. Amúgy meg a 2-ben sokkal jobban működik a látvány, az első rész túlzását már mérsékelték.
A 2-3 fegyverre limitálást is rühelltem, azzal sem az volt a baj, hogy néhány játékba belekerült, hanem hogy jóformán mindbe. A legindoklatlanabb szerintem amúgyegy újabb játékban, a Controlban, melyben van egy különböző fegyverek funkcióit ellátni képes csodapisztolyunk, de harcok előtt menüből be kell állítani hozzá, hogy melyik kettő mód között lehessen válogatni. Pont itt nem kívánta volna meg a "realizmusra" törekvés ezt, ezzel csak azt érték el, hogy a gyakorlatban beszűkültebben használja az egyszeri játékos a repertoárt (meg hát amúgy is a telekinézis az OP, azt hozzád vágják az elején, így elsikkad a többi szintén jó képesség).
Egyébként máig előkerülnek nálam játékok abból a korból, és a filterek nem ritkán a játszhatóság rovására mennek, mert kevésbé látszik, mi történik (PC-n erre még lehet megoldás, konzolon kevésbé). Máig jobban tetszenek az 1-2 évvel korábbi játékok, vagy a későbbiek, amikor már végre lecsavarták ezeket.
Bklockbusterek voltak ugyan korábban, de ezt a generációt valóban jobban meghatározta ez az irány, ráadásul az amerikai értelmben, mert a prevgenben kezdő Halo mellett a Gears vagy az ekkor igazán nagyot robbantó CoD is nagyon ez az irány, de a BF-ek is jobban elmentek az irányba a CoD-hoz közelítő kampányaikkal.
Az elképesztő polírozottságot tekintve az a kérdés, hogy azon mit értünk. Sok volt a sub-30 fps-es, homályos grafikás játék a generációban, ha a performansz és a látvány felől közelítem, és ez volt az a geenráció, amikor rutinná vált az online patchelés, konzolon meg olyan bugjaikról híres nagy nevek is taroltak, mint az Oblivion, a Fallout 3, a GTA IV vagy a Red Dead Redemption. De a Gears 2-t a 360-tól az azt emuláló XSX-ig ki tudja nyírni a hírhedt profilbug. Nekünk egy couch co-op végigjátszás ezért szakadt félre a felénél, mert beütött, és csak a profiltörlés, elölről kezdés segít, de nincs garancia arra, hogy nem futsz bele újra. Erre szervezni co-op etapokat nem az igazi. Nem esik meg mindenkivel, de régóta hírhedt hiba. A The Darknesst is másfélszer kellett újrajátszanom, mert nem tudtam, hogy ha az egyik mellékküldetést megcsinálom X fejezettel korábban, akkor a főszálon el fogok akadni. Tudtak a bugról, nem kijavítani nem tudták. Minden Unchartedben volt fagyás, a 2-ben a pálya is sikerült bezuhannom.
Ami a látványt illeti, valóban voltak szép teljesítmények, a generáció végén a Halo 4 vagy a Tomb Raider 2013 szinte nextgen volt, a Rise of the Tomb Raider 360-as változata pedig eszelősen nézett ki. De ez persze már a hattyúdal, addig is volt sok ütős grafikájú játék, bár őszintén szólva én performanszpártiként inkább a 60 fps-es remasterekre szavaztam érzetre (pl. God of Warok). A bloom és más túltolt effektek, a barnás-sárgásság viszont sok mindennek betett, nagyon rossz trend volt ez, máig veszek elő játékokat abból a korból, amellett, hogy megéltem PC-n és konzolon is, és gyakran negatív az élmény.
A Gears 1 egyébként számomra csúf volt, annyira barnás szürke volt az egész, mintha egy pocsolyán át nézném a világot. Ezen már a 2 is javított. Egyébként a Reloaded is elszakadt ettől a túltoltan egysíkúsított színvilágtól, de sérül is helyenként rossz értelemben is az eredeti művészi elképzelés, és a horrorisztikasabb részek hatását gyengíti (pedig a legtöbb horrorjátékban vannak színek, nem lehet erre fogni).
A fentebb említett Oblivionról és a Fallout 3-ról sem a szépség szó jut eszembe, vizuálisan fogyaszthatóbbnak találom a korábbi részeket. A Crysist csak PC-n láttam, grafikailag nagyot szólt, az nem kérdés.
Egyszóval a jó grafika együtt létezett ennek a teljesítményben jelentkező árával és a történelem legkínosabb effekthóbortjaival. De hogy a nagy nevek a Hotline Miaminál bármilyen szempontból mélyebb nyomot hagytak volna bennem, az korántsem biztos. Persze örülök, hogy volt más is, de én a MENNYIRE FASZÁT is letudtam az előző genben a Max Payne 2-vel PC-n, az új generáción éppen a blockbusterek messze annyira nem tudtak lekötni, és gyakran artban vagy fizikában gyengébbnek is találtam őket, ha volt is technikai fejlődés. De nyilván az MP3-at is jobb shooternek éltem meg, mint bármelyik Gearset, Halót, Unchartedet, CoD-ot, már amikor nem elnyomhatatlan átvezetőket kellett nézni benne.
A Destiny 2 ment valamelyest, a gunplay nem volt rossz, de az MMO-jelleg extrém módon undorított. Nyilván az is vicc, hogy utólag szedtek ki tartalmat, a világ meg olyan, amilyen. A Myth a jó Bungie számomra, nem ezek.
A hetedik konzolgeneráció számomra maga volt a hanyatlás. Az említett játékok Mass Effectestül elég rossz irányt képviselnek, és hiába bírtam tökre a ME-t ennek ellenére, az egy hibás termék volt önmagában nézve is, minden körülrajongás ellenére. A loot, az inventory, a dögunalmas bolygók, a túlnyomórészt gyenge mellékküldetések mellé a korábbi BW-játékokhoz képest kisebb csapatot kaptunk, de azokba is jutottak unalmas karakterek (Kaidan szint hírhedt). Ugyanakkor Wrex az egyik, ha nem a legszórakoztatóbb badassük valaha, akit a folytatásokban alulhasználtak. Harcon kívül meg párbeszédhegyek voltak kamuelágazásokkal, na meg idegesítő minijátékok meg Hanoi tornyai (amit a KotOR-ban már elsütöttek).
Tény, hogy akkor még volt konzolháborús pezsgés, új nagy AAA IP-k, máig ható trendek, és egy-két év alatt folytatást kaphatott egy szuperprodukció akkor is, ha nem CoD vagy AC. Eközben a kalandjátékok végképp lecsúsztak indie-be, TB taktikai játék a remek, de túlzottan absztrakttá vált és több szempontból butított XCOM-ig. Az RTS-ek hanyatlása is ekkor zajlott, a 3D platformereké csak azért nem, mert jóformán nem is léteztek már. A horrorjátékokból lövölde lett. Azokról meg már volt szó, hogy elcodoodtak, de a taktikai vonal is elvegasodott mellé (persze a Vegas félkomoly taktikai FPS-nek elég jó móka co-opban, de nem egy SWAT 4). Cserébe a generáció során felemelkedett a Steam által az MS-től megmentett PC csillaga, és megkezdődhetett az indie forradalom is. A mai - és korábbi beteszem a lemezt, és játszom - szemmel elképesztően kényelmetlen online-képes konzolokkal (a PS3-tól a mai napig PTSD-m van). Persze a Steam áttörése, a GOG megszületése a felhős próbálkozások kezdete (OnLive, Gaikai) is ez volt.
Érdekes generáció volt, látom, miért lehet nosztalgikus is sokaknak, de túl öreg vagyok ahhoz, hogy nagyra tartsam. Az indie és az AA szcénának köszönhetően az esetleges gyengébb évek ellenére most változatosabb a kínálat, és sokkal jobban és könnyebben hozzá lehet már férni a régi játékokhoz.
Kiderül, a 4-5-ben nagy újítás nem jött be, bár a Hivebustersszel próbálkoztak kasztokkal. De a kompetitív multit nem próbáltam soha.
A Halónál a Bungie gyakorlatilag mindig variált, újított, nélkülük viszont kihalt az innováció. Mondom ezt úgy, hogy a backtrackmentesített Halo 4 volt szerintem az első maga idejében igazán jól kinéző Halo, és kifejezetten jó móka volt co-opban. Abba hoztak be új ellenségeket és fegyvereket dögivel, de úgy voltam vele, hogy visszasírtam tőlük a hupikéket törpikéket. Mindenesetre az 5-6 már nagyon erőlködős lejtmenet volt. Az röhej volt az Infinite-ben, hogy hónapokat kellett várni a co-opra, hogy aztán sokáig atombugos legyen (pl. nem is tudom, hányszor kellett nekifutntunk az utolsó bossfightnak, hogy egyikünk se ragadjon be úgy, hogy nem tud semmit csinálni), és persze elengedve a splitscreent. A co-op dizájnt sem tudták megújítani máig, az automatikus éledéstől gyakorlatilag cheat, erre csak az 5-ben próbáltak rossz megoldást találni. Legalább a dual-wieldet hozták volna vissza, de nem. Jó, tudom, grappling hook, bázisfoglalás, de ez így kevés volt, vagy akár hátrány.
Amúgy nekem éppen a Halo-CoD-Gears-triumvirátus volt az, mely kisiklatta a szóló lövöldekampányokat, bár a multiból is kiszálltam a CoD 4-nél (a kampányt is rettenetesen túlértékeltnek tartom, csapnivalóan belőtt nehézségi szintekkel). Vannak érdemeik, a CoD 1-UO-2 ment sokat multiban, a Halo kezdetben hozott be érdekes és jó dolgokat, de a hatásukat a játékiparra negatívnak tartom. De hol vannak már ezek attól, amikor először kritizáltam őket?
Jon St. John jobb volt eat shit and die-ban ;) De ja, co-opra rendben van, bár őszintén szólva nekem az említett Army of Two arra jobban bejött, az jobban épített a kooperitívségre (na meg a 2-ben a hal couch co-opban kiidegelő, mert a vertikális szétosztással csüökkentett látótér ott még nagyobb hátrány, mint egyébként). A közös daráláson túl pedig az, hogy szinte csak és kizárólag harcolni kell, csőben menni, abban is leomlik mögöttünk a fal folyton, az elég zavaró volt nekem a klasszikus FPS-dizájn után. (Oké, az MDK vagy Max Payne 1-2 sem Doom pályatervezést nézve.) Ami viszont megőrjített, az a fülfogós belassulós instrukcióhallgatás. Venném fel a lőszert vagy megnéznék valamit, erre kapok fél percre egy leszedált Fenixet. Az eredeti csapatbókl leginkább Bairdet bírtam, de az öregeket a 4-5 új karakterei értékelik fel. Amennyire fullba nyomja Cole a sztereotip niggát, annyira borzalmasan sótlan Del.
Engem önmagában a fejlett grafika látványra sem nyűgöz le, kell valami extra, ami az art directiont, részleteket, afitzikát, rombolhatóságot, szaftolást illeti. A Space Marine 2 most azért is van nagy becsben nálam, mert egyszerűen rengeteg ellenséget és komplett csatákat is megjelenít, ezzel a csataimmerziót megnöveli. Nem tudom, hogy itt mennyi extra lesz, de a gore hiányától nyilván nem tartok. Amúgy a gyengébb részek is le tudják húzni a látványélményt. A Halo: Infinite-ben a fémes folyosók még remekül tudtak kinézni, de aztán mindig, amikor kiértem a szabadban, megláttam a fákat, és időutazónak éreztem magam, egyszerűen kínos volt. De ez másik - és még létező - fejlesztőcsapat, másik frencsájz. Jól le is építették a relevanciáját, a Campaign Evolved sem lett épp közkedvelt. Meglátjuk, hogy a Gears újra tényezővé válik-e, de szerintem ami az MS-től jön és PC mellett csak saját konzolra, az nehezen tud már nagyot robbantani.
Szerintem mindig masszívan túlértékelt volt, mára pedig elvesztette system seller jellegét, de meglátjuk milyen lett, hogyan teljesít. Nyilván örülök, ha minél élvezhetőbb játék, de az egész szériának co-opban van értelme. Nem azt mondom, hogy annyira ahhoz kötött az élmény, mint az Amry of Two esetében, de szólóra tényleg csak pár fillért szánnék rá. A Space Marine 2 az, ami mostanában a rokonai közül a co-op után egyedül is végigment, és bőven jól is fest mellé, ömlik bele az ingyenes tartalom (csak a kozmetikai dolgok jönnek pénzért). Nyilván kell a bázis és közönség jóindulata a 3 hódításához, és egyelőre ezek nagyon is meglenni látszanak.
Egyébként pont a Gears Reloaded ment végig utána co-opban, mert olcsó volt. Csak az már a Gears 2 óta elavult. Mondom ezt úgy, hogy minden létező verziót végigjátszottam, de egyedül csak a GfWL-est hajdanán, amikor 990 Ft-ért szórta a CD Projekt a dobozost.
Bocs, benéztem, Visszaugrott a böngésző Dawnwalker-féle kommentre, ezért azt hittem, ha a 74-es kommentben is arról van szó. Bevallom, a Gears miatti lelkesedés is meglep 2026-ban, pláne szólóban.
Ez erősen álhírnek hangzik egy GOG-on is elérhető a játéknál.
De ezek nem bóvlik, éppen a Sony és az MS spórol kínai dzsunkagyártó szinten, csak még drágák is, javaslom így értelmezni az analógiát.
PH-s konzolos topikokban is visszatérőek a kommentek, hogy drigtel az analóg, és cseréltetik Hall-effectesre barkácsemberrel vagy küldik vissza gatanciába, ha lehet. A saját vásárlóközönségük is bóvliként kezeli ezeket. A Sony-kontrollerek akksijainak az időtartamát pedig hagyjuk is (számszerúsíthető adatról van szó), kb. vezetékes gamepadként tekintek rájuk. Megjegyzem, a DualSense-en kinyiffant az USB-C-csatlakozó is, pedig nagyon sokat nem is használtam. Marhára nem mondanám, hogy megbízható minőségért megy a felár, inkább csak megszokás maradt, hogy ezek biztos jók, amióta a 360 kontrollere elterjedt PC-hez, de azóta feljöttek más cégek, és minden értelmes gyártónál minimum a Hall-effect.
Túlárazott vicc mindkettő a limitált élettartamú analóg karjaikkal. Másfelé érdemes nézelődni, olcsóbbat, tartósabbat, többgombosat kínálnak (pl. GameSir, 8BitDo). Miközben Xbox-kontrollerhez már saját adaptert sem gyártanak, GameSir vettem a boxos adapter (nem a kontroller!) régi árából, abban benne volt az adapter és a postaköltség is, a Hall-effectnek köszönhetően meg tartósabb.
(Van amúgy Xbox One- és Xbox Series-kontrollerem, DualShock 3-4-em, DualSense-em is.)
De ja ünnepeljük az AI-s picsát mert beszántotta a 343-t, ugye az Activision majd mennyivel jobb játékot csinál, hiszen copy pastelik a régi CoDból a pályákat az újba meg AI-t használnak. 🤣
Majd a Raven átskinezi a Star Trek: Elit Force-ot Halóvá, AI-jal meg rádobnak egy grafikai ráncfelvarrást. Mondjuk, ami a Halo táján ment az elmúlt két generációban, az alapján a PC-s portoknak volt értelme, azoknál valami nagyon félrement. Esetleg még a Campaign Evolvedra rá lehet mondnai, hogy végre nem két főben limitált a co-op, de ezt már előző körben megoldhatták volna.
A ragyogó kritikák a Wolverine esetében azt jelentik, hogy az IGN, GameSpot és a Eurogamer szerint is középszar lett. Az eladásokon segít, hogy Wolverine és PS-exkluzív, kérdéses, hogy új IP-ként és multiplatform játékként kit érdekelne.
Nekem úgy rémlik, hogy annak idején egy volt fejlesztő vagy alkalmazott megszellőztette, hogy megkerült a kiegek forráskódja, csak a Ubi már tett rá magasról. Hivatalos infó nem volt.
A HotA megjelenése nem meglepetés a modbarát Steamen, még GOG-on is fenn van már egy ideje, inkább az a hír, hogy felkerült maga a HoMM III oda (ezért tudott felkerülni a HotA is), eddig csak a remaster volt fenn.
Mindhárommal? A Restoration of Erathia az alapjáték. A Heroes Chronicles-kampányokat nem látom.
Nem látom ennek a 3D-sítésnek nagy hasznát, máig a 2-3 a legszebb rész, ezt sem látom most se előrelépésnek, és rosszabbul fog öregedni, mint az eredeti. De legalább lesz gépigény és klienskényszer hozzá, meg árcédula.
Olcsóság van, most még ez is éppen akciós.
Főleg a grafikát és a hangot igyekeztem beállítani a Heretic+Hexenben, a játék maga Crispy Hereticben ment még, így az input lagot nem teszteltem. Őrület, hogy mit lekínlódnak ezzel.
Nálam mostanság úgy oldódnak meg ezek a remasterek, hogy az Outlaws és Heretic is folyamatban volt már, mire kiderült, hogy jön. A Dark Forces-újrajátszásra meg szerintem marad a Force Engine.
Szerintem jó lett ahhoz képest, hogy a Hereticet konkrétan elcseszték a Doomosítással.
De az legalább megoldható, mert sok a beállítási lehetőség, és be lehet lőni a Crispy Heretic szintjére, ami jó, mert az eredetit és Chocolate Hereticet már kevésbé szívesen erőltetem a 35 fps és az irányítás miatt. A doomosítás tényleg érdekes, még ha valós probléma is, hogy a jobban damage sponge ellenségek, illetve kevésbé átütő fegyverek miatt a Doomban a lövölde maga jobb. Csak ettől így meg nem lesz Heretic, és a Tome of Powerre is talán kevésbé van szükség így. A pályákba belenyúlás is kikapcsolható. Nem tudom, hogy milyenek lettek a módosítások, de átlagminőségben nálam pályatervezésben talán még a Doomot veri a Heretic, ami nagy szó így, hogy kvázi kortársak.
Az már izgalmasabb, hogy a Hexen-kiegbe a repülős cuccok nem spawnolnak a hubon, nem tudom, hogy ezt javították-e. Pedig már csak azért is érdekelne, mert a Crispy Hexen nálam cseszik vinni a kieget, mindenáron az alapjátékot futtatja az is, ha átnevezem a kieg wadját, akkor meg hibát dob.
De ja, a Quake 2 remastere korrekt. Jó, hogy foglalkoznak ezekkel, mert a Dawn of the Machine is többet ér, mint ami AAA FPS-ként kicsorog az iparból, és még ingyen is adják őket. Bár ez GOG-on és Epicen most egyelőre pont nem jött össze.
Én sem szeretem azt a fegyvert, de legalább karakteres lett ezzel. Azért amíg nincs jobb, hasznos tud lenni, és nem kell neki idő a felpörgéshez. De persze nyilván a supershotgun jó akkortájt mindenre. Ugyanabban az évben Redneck Rampage is elsütötte ezt a gépfegyverrel, nagyon erős volt, de egy sorozat után már az eget lőtted.
A voodoo doll azért szólt nagyot, mert az ellenségeknek volt külön meghalós animációja az alternatív, azonnal ölő támadásához. Multiban ugye alapból OP volt, mert instant kill, a kiegben nerfelték, de ott pedig a sebzés mellé megszédít. Jópofaság összetöpördve meneülni vagy szétrúgni a lefagyasztott másikat, felgyújtani egymást a flare gunnal, tripbombot telepíteni a másik kedvenc szellőző járatába/járatához stb.
Az öngyújtó-spré tényleg nem volt túl erős, de a pókok vagy akár a kezek lefújására megfelelet, illetve Molotov-koktélnak nem volt rossz, csak hát a dinamit sokkal ütősebb volt. A Quake esetében a fejlettségnek ára volt a rombolhatóság hiánya, a buildes játékokban sok háttérelemnél volt sprite-csere, a Doomokban voltak robbanóhordók, a Hexenben be lehetett törni az üveget. A Hexen 2 mutatta meg a Quake-motorral, hogy lehetne azzal is rombolni rendesen, de később is a SiN és a Half- Life is erősebb volt ebben, mint a Quake-ek.
A Quake óriási ugrás volt technikailag (ami ugye a játékmenetre is hatott), de annyira egyirányú lett ezzel a fókusz, hogy ugyanakkor visszalépésnek tűnt bizonyos aspektusaiban a Doomhoz képest is.
Szerintem már 2006 óta szidom a Quake fegyvereit, nekem is csalódást jelentettek, amikor 1998-ban először játszottam a játékkal. ráaádsul elég rendhagyóak is, a villámos fegyver valamennyire újdonság, meg hogy az vízben használva megszívat téged is.
Sokkal jobban szerettem fegyvereket a Quake 2-ben, érzetre még "ugyanazok" is jobban bejöttek (a dobtáras gyorsan adagoló shothun vs duplacsövű masszívság, a nagyon felhordó gépkarabély és a lassan felpörgő chaingun), de nem is hasból tartotta ki a karakter őket, funkcióban is jobban elváltak, és a gránátvető sem vesztette jelentőségét. Emellett behozták az ikonikussá vált railgunt, plusz a ott volt még kéz azonos fegyvert használó energiafegyvernek a hyperblaster és a BFG. Nem a legjobb FPS arzenált tekintve, de agyonveri az első részt.
A Duke Nukem 3D fegyvereit nagyon szerettem, de a Blood ebben arra is rávert (flare gun, voodo doll, alternatív tüzelési módok). A Monolith (RIP) ehhez hagyományosan értett. Megjegyzem, hogy például a Duke shrinkerje gyakorlatilag mechanikailag a Heretic csirkévé változtatása, de tény, hogy jobban kibontották (mármint a menekülő miniellenségek és eltaposásuk viccesebb, illetve multiban pláne vicces volt, és szerencsére volt ellenszer) és az irányítást tekintve jobban használhatóvá is tették.
Szlovákiában lehet még vendéglátó egységekben dohányozni. Bizonyos kivételek más országokban is vannak.
Vegyes. Nemdohányosként jó, hogy nem masszív füstszagot jelent, viszont aki ilyet használ, hajlamosabb lakásban (nyilván szólhatnék vendégként is), kocsiban is erőltetni, és olyan barátom is van, aki a cigit csak alkalmilag szívott, ezt meg rendszeresen.
Táérsadalmilag valószínűleg káros, mert sok baj van ezekkel is, viszont az egyre kevésbé dohányossá vált új generációnak ez most jobban eladható, lehet vele tisztábbra mosni füstölést.
A kinézettésget nem tudom, a saját köreimben nem szoktuk egymást kinézni, de nagyobb arányban vannak nemdohányzó ismerőseim, mint régen, így feltűnőbb lehet, ha valaki dohányzik. Az biztos, hogy jobb lenne nekem, ha nem dohányozna senki sem . Nnem kellene füstöt szagolni/átmenetileg szakadnia a társaságnak. De azt is utálom, hogy ha anyámék nálam vannak, akkor az erkélyen dohányoznak, az ajtó pedig kívülről nem zárható, így hajgumival húzzák be, úgy viszont bejön valamennyi füst (meg egyébként is zárni kell az ablakokat miatta).
Nyilván nem Vajk helyett válaszolok, de nekem több dohányos ismerősöm is mondta már, hogy jobban zavarja a füst, ha nem ő az, aki dohányzik. Az aligha vitatható, hogy a cigarettának sokkal kevésbé hangsúlyos a tudatmódosító hatása, ha nemdohányosként dohányosokkal megyünk valahova, nem attól kerülünk eltérő fázisba, mert ők dohányoznak mellé. Sőt, évente egyszer, ha az adott társaság szivarozik, akkor én füstgyűlölőként is elfogadok egyet (aztán lehet, hogy csak félig szívom el), és volt olyan, hogy nem fogadtam el, de a füst annyira zavart, hogy inkább órákra otthagytam a társaságot (a szivar ugye nem párperces téma). És én aztán biztosan nem azért, mert nehezemre esett nem rágyújtani.
A hidrtálás és a megszokás is elég hatékony lehet másnaposság ellen. Az utóbbi persze élettanilag nem feltétlen kívánatos. De ha ezek nélkül a határ az 5 sör, akkor az simán kitolható. Nem felbujtás gyanánt írom.
Elvben egyébként napközben még jobb is inni, mint este, közel a lefekvéshez. A hátránya inkább csak abból következik, hogy napközben még vezethet, dolgozhat az ember, illetve ha korán kezdi, akkor többet is ihat. Sokszor volt arra példa, hogy kora délután tudtunk valakivel összefutni pár sörre, nem este, és hétvégén meccsek is gyakran vannak korán. De létezik annak a hagyománya is, hogy egész nap iszogatnak (nem vedelnek), de módjával, így se berúgás, se másnaposság nem lesz belőle. Mediterrán országokban jellemzőbb inkább, de több sörtúrás hétvégét is lehoztunk így.
Hard limit az akkor szükséges, ha máshogy nem vagy nehezebben megy.
Szociális okokból én sem mondanék le róla. Mert bármennyire is szeretem a minőségi piát, nem kívánom túlzottan direktben, itthon semmiképp. Tavaly és idén nyáron is inkább elvonultam, idén 8 nap volt eddig, amikor fogyasztottam bármennyi alkoholt, ennek a felén is 1 vagy 2 sör volt. Nyilván nemcsak az alkohol vagy a kalória miatt vonultam el, hanem mert ilyenkor nincs meccsszezon, lehet spórolni, több idő jut másra, kánikula van stb.
A hidratálás nálam alap, szinte minden sörhöz kérek egy pohár vizet is (vagy hoznak kancsóval az asztalhoz), otthoni sörözésnél meg legalábbis két sör között mindig iszom vizet, de gyakran külön vizeskorsót használok mellette. Egyszerűen zavaró érzés nem innom vizet sörözés közben is, ha beépül a rutinba, nehezebb elcsúszni vele. Az éhgyomorra más kérdés, nekem nyilván nincs ilyen heppem, illetve ha ezen a téren visszafogtam magam, akkor az italt is.
Egyébként ismerek olyanokat különböző társaságoknól, akik súlyosan alkoholisták volna (illetve mint tudjuk, ha nem isznak, akkor is alkoholisták maradnak), ma pedig már lejárnak akár kocsmába társasággal, hogy nem fogyasztanak (mármint alkoholmentes sört nyilván szívesen), de kívülről ennek a gyakorisága, a motivációja, mintha más lenne, és a dinamika sem biztos, hogy fennmarad. Persze nehéz ezt megítélni, mert vannak, akiket én absztinensként ismertem már meg.
Voltak már úgy tök jó útjaink külföldre is, hogy semmi szeszt nem fogyasztottunk (egyikünk sem), de emlékekben a kanyarban nincs ott, mint amikor nem voltak ilyen korlátok. A kedvenc osztálykirándulásomon amúgy direkt egyedül nem ittam a fiúk közül, és a tanárok is mind vállalhatatlanok tudtak lenni. Persze akkoriban még eleve nem nagyon ittam, és a hétvégét a szórakoztató eseményeken túl a sportos tematika is megemelte.
A berúgás az maga egyáltalán nem feltétel, ha tud is vicces szituációkat, kalandokat eredményezni, arról le tudnék mondani egy életre.
Érdekes, hogy említed a fizikát, hiszen a GTA 5 kapcsán többen visszasírták a megelőző részbeli Euphoriát.
Nick Treitman az, a hivatalos stáblistában Aquent LLC megjelöléssel szerepel, az Infinite-ében pedig Aquent Gamesszel. Nem annyira outsourcing ez alapján, mint - hosszú távra - közvetített munkaerő.
Igen, a papos pálya az eredetiben is nehéz tudott lenni, de játszhatóbb volt. Itt amit leírsz, az csak elmélet, nem mindig így viselkedik, csak azt írtad le, amivel a 100%-os szívás elkerülhető. Sokszor kellett nekifutnom hardon, amikor sikerült, akkor meg szinte túl sima volt (akkor úgy működött, mint régen). Egy-egy próbálkozásnál sikerült úgy kiütnöm a sárgát és falaznom, hogy talán benne lett volna a győzelem, de egészen biztosan nem így akarták belőni, minden más könnyebb a játékban sokkal, ez meg konkrétan egy kampányelső pálya. Még azért van hátra az AoE1-ből ez-az (főleg a kieg, ami annak idején kimaradt), és jó a nosztalgia, és vannak benne jóféle finomságok, de ha egyszer uninstallálom, sosem kerül vissza, ha nem patchelik át totálisan másra.
Mondjuk, annak idején is a 2 szólt nagyot, az 1 sosem kapott el igazán, és őszintén szólva annyi jó stratégia jelent meg 1997-ben, mígnem jött nem sokkal később a StarCraft, hogy ha nem folytatják, sosem tartanám klasszikusnak a szériát. Ami gyakorlatilag a 2-t jelenti számomra.
Igen, teljes káosznak tűnik, ami a DLC-k körül megy, a jó tartalmak ellenére. Elkezdték ugye az AoE 1 bizonyos kampányait is bepakolni AoE 2 alá, de már azt se tudom, az meddig jutott. Az AoE 1 DE-ben meg olyan maradt az útkeresés, hogy egy gyötrelem (pl. amikor a transzportba beszállás csak úgyműködik, ha fél milliméterre áll az egység tőle a partonm, hogy odataláljon), semmivel nem jobb, mint 1997-ben, és mezopotámiai kampány hírhedt papos pályája is olyan, hogy random, rád agróznak-e, miközbern más pályákat rendesen átszabtak.
Az AoE 2-nek egyébként meglepően jól co-oposították bizonyos kampányait (de az AoE 3 szcenáriói között is vannak jók), szinte jobban működnek, mint szólóban, nem csak van még egy player, és jó napot. Már amikor, mert van amelyik elég hulladék, bár gyanús, hogy khmer kampány szólóban is az lehet. Sajnos a co-oposítással leálltak egy ideje, kíváncsi leszek, visszatér-e ez is a tetszhalálból.
Nekem egy műtét előtt volt 3-4 próbálkozásuk, aztán feladták, és megnézték a papírjaimban, hogy mi a vércsoportom. Pedig a vénáimat dicsérni szokták, hogy milyen jól szúrhatók.