Hozzászólások
Elsődleges fülek
Állítólag az 570-es driver óta az Nvidia is rendben van már. Speciális igények nélkül már nem sok különbség van egy Windows-szerű Linux-disztribúció és egy Windows között, játékra is nagyban szűkült az olló. A VR mellett a HDR és a makacsabb klienasek, de főleg az MS-féle UWP miatt lehet problémás. Steames játékokra eleve ott a Steam, GOG-osakra a Windowson is létező Heroic Launcher (ez viszi az amazonosokat és az epiceseket is, GOG-ra az achievementeket is feltölti, és bár még béta, de a gyakorlatban felhőmentéseket is tudja kezelni), ezekhez nem nagyon kell érteni (a performance-beli különbségek, ha vannak, nyilván konkrét játék függvényében értékelhetőek). Ami azt illeti, régebbi windowsos játékok nálam egy Alt+Tabtól hajlamosak szétfagyni Win 10-en (akár rebootot követelve), Linuxon meg nem.
Nyilván a Windowszal lehet biztosra menni, de valójában elképesztő, hogy az elmúlt években hova jutott a dolog. Korábban azért sokkal problémásabb volt váltani.
@Vajk
MS Office helyett a LibreOffice szokott lenni a gyári megoldás, a szintén elterjedt, külön feltelepítős pedig az OnlyOffice, nekik felhőjük is van dokumentumokhoz. Ezek ingyenesek, és mivel windowsos verziójuk is van, ki tudod próbálni őket, vagy akár válthatsz rájuk Windowson is. Inkább a modernebb Access-verzióknak nehéz alternatívát találni, nem a régi Wordnek.
Ez nekem, egy, illetve kettő Halónál nu-Marathonnál jobb Bungie-játék rajongói felújítása:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=XiiBj4CJ2MI
Ez meg Gabikának, aki új XCOM-ra vágyik (azért engem is érdekel, de még elcseszhetik, meg hát EA a hulladék kliensével):
A sztori az szót sem érdemel, legkésőbb a WoL végétől totálus retardáltság a szerelmes történettel, szerethető zergekkel, alakváltó Kerriganbel. A LotV... na abban fennakadtam máig. Pedig amúgy szórakoztatóak a kampányok mechanikailag, csak a protoss kampányhoz süketnek és vaknak kell már lenni.
Mondjuk, nekem kissé sok az SC2, lásd hentai Kerrigant és a kakofóniáig túldizájnolt protossokat. Az első rész letisztulttabb volt, talán éppen a technológia fejletlensége miatt is.
Nekem 4K-s OLED tévén nincs ilyen problémám. Persze az 55", de használok scale-t. Laptopnál viszont tényleg nem tudom értelmezni a 4K-t, és 32"-on is arcba húzós lenne skálázás nélkül.
Hogy retróra minek kell félmilliós laptop, azt meg nem értem, így nem is tudok tanácsot adni ilyen fura igényekhez. Retróra, Wordre, böngészni egy 70 ezres használt üzleti laptop is jó. A cégre esetleg kellhet új. Persze a Culticra meg indie-re már feljebb kell lőni.
Igen, ezt kifogásoltam a megjegyzésemere kapott válaszban, hogy VGA-limites a teszt.
Na jó, csak én találtam olyan benchmarkot, mely igazolja az erőkülönbséget. Ezt sem értem, miért 4K-s, ráadásul nem túl acélos procik is komoly százalékot hoznak. Ettől függetlenül lehet, hogy úgy van, ahogy mondod, csak számszerű bizonyítékot nem látok rá.
Az OC stabilitása meg továbbra is kérdéses, nálam a 6 magra ráhúzott max turbó szintjét se tudja az rlvileg tuningbajnok CPU. Persze olcsóbb lehet jó alaplap és hűtés hozzá, ha nincs leftynek, csak ilyen régi vashoz lapot venni most a bizonytalanért számomra átgondolandó lenne.
Nem is tudom, a 8600K-m el tud fogyni. Persze a 9700KF újabb, jobb, kettővel több magja van, de azért vannak kétségeim. Nyilván attól is függ, hogy milyen játékok alá kellene, milyen távra, hány fps a cél stb.
Húzni meg elég lutri, én a 8600K-t sem tudom anélkül, hogy ne válna instabillá, a teljesítménykülönbség pedig akkor még nem is érzékelhető. Kell azért oda megfelelő alaplap és hűtés (nekem inkább az előbbi hiányzik, de hát procinál se tudni látatlanban, hogy mennyire bírja).
A 4 még bőven játszható volt. Problémás volt, a Beyond the Sword, a második kiegészítő tette teljessé, de már zt is visszasírhatjuk.
Az az 1800-as érték szerintem a te paramétereiddel mást testkompozícióval lenne igaz, a kevés zsír, sok izom felállás több kalóriát éget. De nyilván szakember tudja megmondani konkrét adatok alapján. Egy lánybarátom hajhászta a kalórideficitet edzés mellett, kórházban kötött ki.
2400 lenne a kalóriafelhazsnálásod naponta? Rendszeres edzéssel és annyi izommal keveslem. Vagy ez pihenőnap? Akkor is határesetnek tűnik ránézésre.
Amúgy ebéd előtt szeretek edzeni, és nem szoktam reggelezni. Volt olyan, hogy 16 órakor volt ez az ebéd, sem nem éheztem, sem rosszul nem voltam.
A Condemned engem nem nyűgözött le. Nem volt rossz, de a nyomozós részek szinte csak átvezetők voltak a csőpályákon. A közelharc vnem volt rossz, de mindig brutálisan nagynak éreztem a hitboxomat, mintha elég lenne egy méterrel mellém ütni.
A F.E.A.R. 2 valóban nem tűnt jónak, de legalább egy közepes FPS-nek bőven megfelelőnek hatott, csak éppen ezért nem is ment végig (már az elején arcon csapott, hogy az AI mekkora visszalépés). A 3-at meg már nem ők fejlesztették.
Pont ezt a videót akartam betenni én is.
Úgy nőtt meg jelentősen a gépigény a kevés igazán jó AAA játékhoz, hogy szemmel már alig látható a nagy ugrás, de közben fizikában vagy AI-ban gyakran sikerül elmaradni a 10-20 éves szinttől is. Eközben a régi játékok már megvannak vagy pár kattintással beszerezhetők olcsón, és valóban ott az indie piac is. Nem csak a korunk miatt van meg kevésbé az az érzés, hogy az új csodával akarunk játszani minél hamarabb, de így lenyűgöződni is nehezebb (ki gondolta azt 20 éve, hogy extra feature lesz a türkörkép?), ráadásul a grafika is lassabban avul, a ray-tracing meg ahhoz képest keveset ad, amennyibe kerül, de szerintem a natív 4K is.
Ehhez venni drágán hardvert már alapból is kevésbé motiváló, de ha hozzáteszem, hogy annak idején netezéshez, filmnézéshez is jól jött X évenként fejleszteni, vagy éppen az Excelnek is kellett a négy szál (dolgoztam nagyobb táblázat, mellyel a Core 2 Duo alig bírt el), jelenleg 10 éves középkategóriás procikkal is el lehet lenni, és hasonló korú és kategóriás VGA-val sem válnak elérhetetlenné a multimédiás lehetőségek.
Én videókban muszlim mali tudóst láttam, nem arab kereskedőt.
Az előtt volt más is tőlük, például a rossz hírű NOLF2-előzmény Contract J.A.C.K.
A F.E.A.R. nagyon jó lövöldének (az egyik legjobb a műfajban), a bullet-time-ot is jól hozza, az AI nagyon erős volt akkor, ma is sok játékban rosszabb, az atmoszféra is rendben van, de az egész kislányos horroros téma és a raktáras-irodás pályák visszalépés a Monolith szintjén. Annak idején meg is untam, de tavaly végigment, mostanában pedig éppen az Extraction Pointot szoktam előkapni.
A NOLF-nak szerintem sem a gunplay a legnagyobb erőssége, a Blood és a F.E.A.R. a saját kontextusában egyértelműen jobb benne. A bossok inkább a humorfaktort viszik, mint a mechanikait. Az egy más kérdés, hogy a legtöbb korabeli FPS-ben kötelező kör a bossfight, nem az élmény csúcsa, mint a DMC-nek és társainak. De a Max Payne-eket sem a bossfightokért szerettem.
A NOLF az extrém változatos pályákban, helyzetekben (zuhanó repülőn harcolni, majd kugrani valaki után megmenteni; interjút készíteni újságíróként kiadva magunkat), a többféle megoldásban (lehet lopakodni, gadgetekkel trükközni, nem csőpályákon) és arzenálban nagyon erős.
Amúgy superspy szinten játszottam végig, talán superspy értékelésre sikerült is az összes pálya, nyilván nem teljesen mentés nélkül. Lopakodásban nyilván jobb a Thief vagy a Deus Ex, de máig sem hozza mindenki am szintjét.
A TNO valóban szintén hasonló vonal, és a komolytalanabb dolgai miatt NOLF-osabb is, mint az RtCW, talán a lopakodás is jobb, de nekem kevésbé jött be. Jó volt, csak az RtCW nagyobb kedvenc. Jobban tetszett az okkult körítés is, mint hogy
Alapvetően jó gunplayt, level designt és fegyverválasztékot várok el egy FPS-től, ezekben a Monolith magasra helyezte a lécet, de talán nem ördögtől való igények. Jókora változatosságot, piénokat és atmoszférát is hozva mellé. A F.E.AR., mondjuk, már se változatos se vicces nem volt, és a level design is HL-esebb, mint a NOLF-é, de amúgy nagyon jó FPS. Lényegében az RtCW volt még a NOLF-light, a felvonós rész szinte komplett nyúlás volt.
Most már megértőbb vagyok a "kamaradrámás" FPS-ekkel, de az akkori kakofóniában kevésbé voltak az.
Nem azt vártam, hogy a HL1 olyan legyen, mint a Blood, de megszoktam a változatosabb helyszíneket és a gazdag fegyverrepertoárt, és pályákból sem a lineárist pártoltam. Nagyot szólt a HL, nagyon fontos FPS, de bizonyos szempontból a korabeli CoD vagy Sony: The Game volt a kötöttebb felfogása. Nyilván a kortárs Thief és a 2000-es NOLF és Deus Ex jobban csúcsra járatta a szabadabb elképzelést, de azért System Shock volt már korábban is, a maga archaikusságával együtt. (Nyilván a Blood a folyamatos remek zenével és a sok dumával is ingergazdagabb volt, mint a szándékosan néma Gordon Freeman és az alkalmanként megszólaló, de akkor ütő HL-zenék)
Hiába ismerem el a HL-t, ha százszor jobban élvezem a NOLF-ot. Nem jöhet be minden ugyanannyira, és nem is feltétlen döntés kérdése, hogy mi fog ízleni, ha a hozzáállás számít is.
Te azt írtad, hogy nem jó az eleje, szóval magaddal kell megbeszélni, mire gondoltál, részemről nem a fordulatszámot hiányoltam belőle. Meg hát engem behúzott az utóbbi időben az Outlaws, a F.E.A.R. és a RoboCop is, hogy valami frissebbet is mondjak.
A HL1-nek és a SiN-nek is tetszett annak idején az eleje, később jöttek a bajok. De az, hogy előttük rongyosra játszottam a Duke Nukem 3D-t és a Bloodot, elrontotta az elvárásaimat.
Lehet, bár nálam nem feltétlenül erről van szó, hiszen mostanában tudatosan több esélyt adok a játékoknak. A 2016-os Doomra pedig a helyi legnagyobb rajongója írta, hogy az ötödik pályától lesz majd jó, nem én :)
Nekem nem jön be eddig eléggé az új irány. Most amúgy az Outlaws szívott be, gyorsan beleszaladt 8 óra, pedig elég elavult, és az 1997-es FPS-mezőnyben sem éppen csúcs, a Dark Forces pedig sokkal innovatívabb volt mint előd (vagy a Jedi Knight mint a másik 1997-es LucasArts-FPS). Vannak ilyen "hibák".
Otthagyjuk a Doomokat néhány pálya után, az NV-ben nem kapcsoljuk be azt a módot, amit nekünk találtak ki, ezek életvezetési hibák már, titeket kényszeríteni kell, hogy elmeneküljetek a saját rossz életdöntéseitek elől. :D Túl sok a játék, túl kevés az idő, én ezért tolom úgy manapság, hogy évente játszom mondjuk 5 játékkal, amikkel tényleg akarok játszani és azoknak igyekszem tényleg megadni az időt, hogy ne csak maszatolás legyen.
Sajnos volt egy pár játék, melynek megadtam az időt rendesen, és ezt megbántam. Az meg természetes, hogy ha kevés a motiváció a folytatásra, akkor el tud sikkadni egy-egy nem elég beszippantó játék. Más meg elkapna, de annyi idő vagy elszánás kell hozzá, hogy kitolódik vagy kihullik a rostán. Egy bizonyos nehézségi szint fölött a Doomokra is rá kell készülni, kell hozzájuk "erő".
A store nem, csak a kliens általános keresője, mely feldob ezer Zeldát is, hogy már megjelent. Mégsincsenek GOG-on ;)
Erre van valami forrás? Újabb játékokat nem szokott oda kiadni az MS.
Lasan kezd az az érzésem lenni, hogy a videókártyák annyira fejlődnek, mint a videojátékok. Vagyis az ezredforduló óta elfelejtettük a tükörképeket és a fizikát, de raytracingelve nézhetem az avatarokat egymillióért a fejlesztőcsapatok által 10 évente kiszenvedett filmekért játékokért. Csábító ajánlat, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult.
Jónak jó, de nekem arcba tolja az illúziórombolást, hogy akkor itt most lezáródik minden, zárj be már megint egy portált vagy mit, amiből jön X hullám*. Mechanikailag a glory killeket és a melee-t is értem, de az alapból csak kábító melee, illetve a hadosztányi T-72-es fogyasztásával üzemanyagot zabáló láncfűrész, mely beindítja használatnál a gore.avit, szintén nem az esetem.
Előveszem még, de nálam ezek rontják az élményt, ha megkorbácsolom magam érte, akkor is.
Az Ion Fury ugyanakkor szinte olyan, mint a klasszikusok, csak valahogy mégsem jön át annyira az sem. Nem tudtak már igazán meghökkentő vagy ütős fegyvereket kitalálni, Shelby, a zene vagy a benyögések sem annyira ikonikusak, és a Blood atmoszférateremtésben egyszerűen tökéletes, azt sem tudja megugrani nálam. Jó mindenben, de odacseszni nem tud már. A Build Engine-es játékokból melyek az ajánlott verziók? Például a Bloodból az nBlood? Ez és a Fresh Supply hogyan aránylik az eredetihez?
*Nyilván ha meghalok, akkor jöhet újra, és még többnek tűnik, kanapéról egerészve nightmare-en meg nem mint kés a vajba a saját szintemhez képest sem.
Én Mozambikról tudok, portugál gyarmatként az is a kézenfekvőbb. Egyébként rettentesen kevés forrás van róla (kb. egy fórumos wall of textben bőven elférne minden kortárs említés), tehát a tényleges csatáiról nagyon keveset tudunk, és a státusza is vitatható. Mármint laikus nyugati szemmel szamuráj, de ha nagyon szőröznénk, akkor nem lenne egyértelmű, inkább valami hasonló volt (tény, hogy Oda Nobunaga kíséretének a tagja volt, és kapott bizonyos kiváltságokat), de nem zárható ki teljesen, hogy Oda számára szamuráj volt (az ellenség a jelek szerint nem tekintette annak).
Valójában ennek a bemutatása simán érdekes lenne, a probléma inkább az, hogy a Ubiból ezt nehéz kinézni, és sem maguktól, sem a kritikákra reagálva nem adták jelét annak, hogy erről lenne szó. Egyébként meg a női főszereplő sem jobb, hiszen tény, hogy léteznek legendás kunoicsik a japánoknál, de ők azért legendásak, mert valójában nincs annak történelmi alapja, hogy tényleg úgy ninjászkodtak volna, ami játékba illő, sőt szinte kizárt. Így nézve a japán karakter szinte az életszerűtlenebb a kettő közül. Persze azt könnyű megérteni, hogy a régóta várt japán AC-ból a tradicionális japán karakter kispórolása sértheti sokak nedves álmait, és a woke-ot is sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy minden is gyanús legyen.
A legnagyobb probléma továbbra is az, hogy Ubiról van szó, róluk minden ilyen felhang nélkül is nehéz elképzelni, hogy igazán jó AAA játékot készítenek. Ráadásul a távol-keleti téma mindig túl rágógumiízűre sikerül, ha a nyugatiak nyúlnak hozzá, kivéve, ha valami szűkebb réteget célzó játékról van szó (lásd stratégiák). Bár a "távol" sem feltétel, nyilván a PoP is mindig nyugati elhajlás volt, de legalább volt belőle pár tényleg minőségi játék, a japánnál kevésbé ismert kultúráról van szó, és még az iráni fejlesztő sem sok, aki autentikusabb alternatívát alkothatott volna. Ellenben japónak érződő japó játékok - vagy az említett stratégiák - garmadája mellett könnyen kilóg a lóláb.
Persze a végeredmény paíron még lehet jobb a várakozásaimnál, de valahogy a Ubi semmi olyat nem tud mutatni belőle, ami biztató lenne. Jó, hát nem én vagyok az AC-ik célközönsége, az is tény.
És ez is arénahalmozás érzésre? Az engem a 2016-ban is mindig lelohaszt.
Már a F.E.A.R. 2-re sikerült is elhozni a visszalépést.
Ilyesmiket inkább messzire kerülök.