Hozzászólások

Nekem az az érzésem, hogy le vagy maradva pár évtizeddel. Látom, társadalmi kérdésekben sajátos módon te is "keresztes hadjáratot" szeretsz folytatni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legszerencsésebb út, amikor elvileg az ellenkezőjét képviselnéd, de ha ettől érzed jól magad, én rontom el a játékodat.

InGen kérdésére itt válaszolok.

A Taügetosz-legendát emlegettem már itt máskor is. Ugye nem az volt a lényege, ahogy történelemórán is interpretálták a mi időnkben, hogy a sérült gyerekeknek kampó, hanem az volt a lényeg, hogy egészséges gyereket nem lehet kitenni. Ez lehetne persze játék a szavakkal, de egész Hellászban meg a környéken mindenhol a családapa élet és halál ura volt, szokás is volt kitenni a gyereket az út szélére, erdőbe vagy valamely bejáratott helyre. Ez főleg a "haszontalan" lányokat érintette. A mitológiában is sok az ilyen történet, de ott általában férfiak szereplők, lásd Oidipusz (akit azért kicsit meg is nyomorítottak). A valóságban ez nem volt feltétlen instant halál, hiszen mindig voltak gyermektelen párok, de egy lánynak vagy torz fiúnak kevesebb reménye lehetett, egészséges fiútól pedig ritkábban próbáltak megszabadulni. Az persze poliszonként és akár családonként eltérhetett, hogy mennyire egyedül döntött a férfi, mennyire szabályozták a kérdést (például volt olyan törvény, hogy a fiúkat és egy lányt fel kell nevelni). Nyilván házasságon kívül született gyerek is juthatott erre a sorsra.

A Taügetosznál is szó volt ugye nemcsak kitételről de szakadékba hajításról is. Valóban is találtak ott emberi csontokat, de ma már tudjuk, hogy csecsemőéket nem nagyon, tehát régészetileg sem igazolható a feltevés.

Ami a nőket illeti, nekik a legtöbb poliszban kuss volt a nevük. Nem nagyon mászkálhattak az utcákon, nem tanították őket, otthon kellett szőnniük, fonniuk, háztartásbelieskedniük (vö.: Platón Lakomájában az egyik szereplőtő elhangzik, hogy csak a férfiszerelem az igazi, mert a nők buták, műveletlenek) és nem sok joguk volt. Spártában megkapták ugyanazt az oktatást, sportolhattak, szabadon járhattak, piálhattak, korlátozottan örökölhettek, és sokkal szabadabban el tudtak válni, ha olyan kedvük volt. Dolgozniuk meg nem kellett otthon, mert az a szolgák dolga volt. Az ő dolguk a gyeremekszülés volt, és az erős fiúhoz erős anya dukált, továbbá nem ártott, ha képviselnek otthon harcértéket, amíg a férfiak odavannak háborúzni. Politikai jogaik nem igazán voltak, de Athénnal szemben természetes volt, hogy akár nyilvánosan is véleményt formálnak, férfiakkal partnerként vitatkoznak, és figyelembe is vették akár a kéréseiket. Persze Spárta nem volt athéni értelemben "demokratikus" (volt népgyűlés, persze), de Platónék éppen a kevert alkotmánya (mikté politeia) miatt idealizálták Athénnal szemben. Igen, valahol vicces, hogy az athéni politikai rendszer és kultúra nagyságát tanuljuk, de akikről tanulunk, azoknak egy nem is kis része meg annak kritikusa, illetve egyenesen Spárta-rajongó volt.

Ókori nőként Spárta a világ egyik legjobb helye volt. Egyébként régi militarista társadalmakra egyébként is jellemző volt a viszonylagos egyenjogúság. Sokan nem értik a mai - nem homogén csoportot alkotó - skandinávokat a viking múlt után, pedig a vérben és sörben úszó sagákat olvasva (azokban is van rapidrandi, amikor mindenki vadidegen nővel isznak hajnalig a kocsmában, és az ott a norma) pont nem meglepő, hogy régóta van parlamentjük, és pont az nem jut az ember eszébe, hogy ezek ma miért nem valami őskonzervatív abszolutista államban élnek. (Persze sok száz év történelme jött még rá, de tényleg belengi az egészet egy nagyon szabad felfogás.)

Nem hiszem, hogy az érettség legmagasabb foka több évszázad történelmét ennyire fölényeskedve lefitymálni a múltra épülő napjainkból. Azért a középkori irodalom is izgalmasabb és gazdagabb ennél filozófialag, az Artúr-mondakörből ott van például a nem túl Gawain és a Zöld Lovag, Snorri Sturluson sagái pedig nagyon is emberinek és modernnek hatnak. Persze a Monthy Python-film klasszikus, de nem hiszem, hogy a magas ló a lényege. Ha valakinek jár is az, inkább a középkort idealizálóknak, nem magának a kornak. Az ókori athéni "demokráciának" sokkal jobb a PR-a, pedig ott és akkor a lánycsecsemők élete nem sokat ért (szemben a nőket közel egyenrangúként kezelő Spártával, ahol a tévhittel szemben éppen sokkal kisebb eséllyel tettek ki születés után sorsodra hagyva). Ugyanígy a középkorra is rákent sok hülyeséget (első éjszaka joga, erényöv stb.) a propaganda. Nem érdemes sem túlidealizálni, visszasírni, sem lenézni történelmi időszakokat.

Ha a kiüresedett szamurájkultúráról is szeretnél látni egy filmet (ami nem humoros, hanem kőkemény dráma), akkor ajánlom nagy kedvencemet, a Harakirit. Persze ez sem csak a szamurájoknak beszólás, a militarista vezetés a XX. századi Japánban is tette a dolgát. És még ott volt a film után Misima Jukio szamurájkodása is. Késő középkori álszentség- és társadalomkritikának pedig érdemes forgatni Boccaccio Dekameronját. És persze tematikailag ajánlom a jövő vasárnapig a Szépművészetiben elérhető Bosch-kiállítást.

Tőlem az Overwatch sem vette el az életemet, amíg ment, húgom azért többet ölt ezekbe. Azóta kompetitíven nem sok ment, tán egy kis Settlers 7. Co-op szokott menni, lesz ma is, az nyugis, voice chaten lehet dumálgatni. AoE 2 DE is szokott menni, dicséretes, hogy a mai napig bővítik, egy csomó kampány már játszható co-opban, és úgy át is van dizájnolva rá, egész ügyesen. Jobban, mint a Halo a szokott.

Nem tudom, miért lovagolsz az AC-n, szidva itt konkrétan a HZD és a Tsushima volt. De igen, sok nyílt világú játéknál érzem, hogy a világ érdemit nem ad, de ahhoz már elég bloated, hogy a single élményemnek ártson (ez kortársi baráti körömben visszatérő téma). Más játékoknak meg jól áll, és én is szeretem őket úgy, nem az open worldöt utálom, ha nem rossz vagy erőltetett használatát. Nekem pont az AC2 folytatása, a Brotherhood volt az utolsó végigjátszott. Mindkettő tetszett sokáig, de a végére már mindkettőt untam (ráadásul a 2 végjátéka az 1-éhez hasonlóan szánalmasan gyenge volt). Ezekbe persze a városok miatt kellett a nyílt világ, csak nem használták ki jól. A Revelationsről viszont már 10 éve folyamatosan lepattanok az elején. Az Originst viszont feltettem, mert bekerült Game Passbe. Kap majd egy esélyt. Az Odyssey meg tényleg érdekelt, csak a Ubi egy undorító kiadó, nem szívesen adok nekik pénzt, hiszen azt szeretném, ha sóval szórnák be a hamvaikat.

Igen, Aloy a vadonban felnőtt lány a bölcs, a társadalomban felnőttek meg a primitív tuskók, zseniális. Nevetségesebb, mint a vicces jó fej tömeggyilkos Nathan Drake, és még komolyan is veszi magát.

Na igen, vicc, hogy a posztapokaliptikus alaphelyzet szerint egy kitaszított férfi által a vadonban felnevelt minden kortársa által kiközösített kislányból lesz egy fiatal nő, aki kb. úgy viselkedik, mintha napjaink középosztálybeli mintagyereke lenne. A karakterek és fordulatok is eddig szinte placeholderszerűen tankönyviek. Így nincs sok okom érdemi karakterfejlődésre vagy sztorira számítani, mert a sok szöveg mögött tehetségtelenség van. Hiába érdekes a posztapoliptikus romokon felépült vallásos-törzsi szemlélet, kétlem, hogy kibontva nem válik nevetségessé. Mint a hollywoodi blockbusterek: beszólásokat és látszólag magvas sablonmondatokat sikerül egymás mellé tenni, de értelme végül úgysem lesz semminek. A felszínen látszólag profi, de valójában kínosan nulla.

Aztán majd kiderül persze, de az első 12 órát kb. retconolni kellene, hogy bármi hiteles lehessen. Sorozat előtt sem úgy ragad ott az ember, hogy az első hat epizód eget rengető baromság, de a hátralévő két és háromnegyed évad majd biztos hirtelen jó lesz.

Megy közben az 1997-es Final Fantasy VII is, minden kopottsága és japósága ellenére abban is százszor hihetőbbek a karakterek és a kibomló magukkal hurcolt problémáik. De az FF XII-ben az egyik csapattag pont a törzs szabályaihoz való alkalmazkodásról, illetve onnan kivetettségről szól. Videojátékos szinten az is elmondhatatlanul érettebben összehozott szál.

Egyébként érdekes, mert John Gonzalez a narrative director, aki lead writer volt New Vegason. Igaz, azzal még nem játszottam, de ennél a blockbusteres ürességnél látatlanban többet várnék ott (tudom, azon is dolgozott egy csomó nagy név mellette, ahogy itt is vannak más írók is).

Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán.

A vetődgetés tényleg nagyon alap. A héten végigment co-opban a Strange Brigade, kb. abban is végig azt kellett. Nyilazásra inkább RPG-s példák jutnak az eszembe, például a Dragon's Dogmában is rengeteget gurultam és nyilaztam. De mondhatnám a Shadow of the Colossust vagy az új Tomb Raidereket is. A Thief viszont egyértelműen PC-n volt az első igazi íjászélményem ;) Amúgy meg van már mindenben, lásd Crysis 3, Far Cry-ok, Skyrim stb. Ami nem baj, csak az újszerűsége nem biztos, hogy elég komoly szintű itt.

(Válasz lefty kérdésére.)

Kisgyerekként még a Deitch-féléből is bírtam a téma miatt az űrhajósat vagy a görögöst, ahogy a Chuck Jones-féle sci-fi epizódoknak is bejöttek. De azért az igazi kedvencek mindig a régi Hanna-Barbera-vonalhoz kapcsolódtak, és ahogy nőttem, ezek az említettek is bénának hatottak már.

A Chuck Jones-féle Tom nekem túl debil, már külsőleg is, a régiek egyszerűen "emberibbek". Tegnap éppen megnéztem egy epizódot, pont nem szólt semmiről, csak az üldözésről. Sokkal jobban lehetett azonosulni olyan rövidebb történetekkel, mint amikor Jerry világgá megy a nagyvárosba, a karácsonyi megfagyós rész, amikor Tom a mennybe hajtásért teper, amikor csuklanak a kutyák, amikor összevesznek a talált húson, amikor vigyázni kell a kismacskákra/kisegerekre/kiskutyára, kisbabára vagy amikor Tom figyelmét Jerry helyett a szerelme köti le, amikor váratlanul meggazdagodnak, amikor Tom megbetegszik stb. Nem bonyolult történetek, de az elsődleges célcsoport számára testhezállók. Biztos készített Chuck Jones is sztorisabb, mesésebb részt, de talán nem véletlen, hogy egy sem jut eszembe, emezeket meg nem győzöm sorolni, pedig 10 éve egyet se néztem a "régiekből". A robotmacskát is hiába hozták vissza, a sztorit csak a régiből tudok hozzákapcsolni.

Gyalogkakukkék rajzolásával amúgy nincs bajom, de ahogy nőttem, az pont az, hogy untatott az üldözős gegre építéssel. És hát idővel az is megfáradt. Szóval nem, egyáltalán nem vagyok annak sem a rajongója. Eleve azt bírtam a Looney Tunesból is, ha Tapsi Hapsi leleményes és szellemes tudott valahol lenni, a kakukk ezzel szemben látszólag totál idióta egybites, akinek mindig mázlija van a nála még mindig százszor okosabb prérifarkassal szemben. (Egyébként ez a motívum is visszaköszönt a tegnapi pár perc alatt, zavaróan prérifarkasos volt néhány momentum.)

Készséget, ismeretet adhat egy komplex játékrendszer is (ezzel kismalackára is reagálok), ami csak elméleti. Mert mégiscsak megtaníthat a rendszerben gondolkozásra az összefüggések átlátására. Amennyi pénzügyi analfabéta ember van, rajtuk még a WarCraft II is segítene, de annál vannak mélyebb és valószerűbb szabályrendszerek is.

A Crusader Kings sem tűpontos, de azért mégiscsak átélhető formában tudja továbbadni a középkori Európát és feudalizmust, és ezáltal a társadalmak működését.

De én is azért reagáltam egyetértőleg a felvetésedre, mert a most játszott HZD-ben is megrablónak érzem a nyílt világot. Egy feszesebb, csövesebb játék nem vinné el fölöslegesen a szabadidőmet, és valószínűleg jobban le is kötne. Egyelőre, mondjuk, még leköt, de általában beleszoktam unni a hasonló játékokba. Inkább azért játszom, mert az előző generáció egyik nagy neve volt, és érdekel, mit esznek rajta az emberek, nem pedig azért, mert maga a játék érdekel. Magyarán a hobbim iránt vagy elköteleződve, nem a konkrét játék iránt. A világ háttere még eddig érdekes ugyan, de erős gyanúm, hogy valami baromságot hoznak ki belőle.

Nagyjából ugyanígy vagyok vele. Nincs bajom a nyílt világgal, de éppen a HZD-ben tapasztalom mostanában (a harc se köt le, ezerszer láttuk már ezeket az alapokat), hogy mennyire fölösleges nyűg tud lenni. Ha nem adnak neki értelmet, akkor hátrány.

Jó, csak ezt írtad pár kommenttel feljebb:

huh, ezek a csajok abbol is sportot uznek, hogy nincs derekuk.:D

Ez alapján úgy tűnhetett, mintha túl vékonynak találnád a derekukat - a csípőjükhöz képest vagy attól függetlenül. Mondjuk, nem homogén a testalkatúk, és nem is mind látszik jól, de valóban van pár oszlop, ami már túlnyomórészt genetika kérdése. Hogy adott sportágban miért lehet egyik-másik testalkat jobban vagy kevésbé elterjedtebb, az már más kérdés.

A homokórához pont nem kell derék. Nem a csípő szót keresed?

Számít az energiahasználat nekem is, de azért inkább a +10 fps-t választom. Amit nehéz értelmeznem, mert nem mindegy, hogy 7 helyett 17 vagy 500 helyett 510.

Mindenesetre én mostanában AMD-tulajok oldaláról hallottam negatív tapasztalatokat és Nvidia-ajánlást, ez riaszt el leginkább.

Probléma még, hogy FSR kevesebb játékban van még hivatalosan, mint DLSS, hiszen újabb, FSR 2.0 meg pláne. Ez nyilván egyre kevésbé probléma, de jelenleg is kellemetlenül érintett lennék AMD-vel.

Mit értesz hatékonyság alatt, ha a több fps-t az Nvidiához írod? A felbontással a DLSS miatt pont Nvidiával a legkönnyebb játszani, és úgy jobban befér az RT is. Játékfüggö, hogy mennyit tesz hozzá. A Panzer Generalhoz nem sokat.

Ja. Mondjuk, én eddig is csak ismeröstöl vettem használt VGA-t.