Hozzászólások
Elsődleges fülek
InGen kérdésére itt válaszolok.
A Taügetosz-legendát emlegettem már itt máskor is. Ugye nem az volt a lényege, ahogy történelemórán is interpretálták a mi időnkben, hogy a sérült gyerekeknek kampó, hanem az volt a lényeg, hogy egészséges gyereket nem lehet kitenni. Ez lehetne persze játék a szavakkal, de egész Hellászban meg a környéken mindenhol a családapa élet és halál ura volt, szokás is volt kitenni a gyereket az út szélére, erdőbe vagy valamely bejáratott helyre. Ez főleg a "haszontalan" lányokat érintette. A mitológiában is sok az ilyen történet, de ott általában férfiak szereplők, lásd Oidipusz (akit azért kicsit meg is nyomorítottak). A valóságban ez nem volt feltétlen instant halál, hiszen mindig voltak gyermektelen párok, de egy lánynak vagy torz fiúnak kevesebb reménye lehetett, egészséges fiútól pedig ritkábban próbáltak megszabadulni. Az persze poliszonként és akár családonként eltérhetett, hogy mennyire egyedül döntött a férfi, mennyire szabályozták a kérdést (például volt olyan törvény, hogy a fiúkat és egy lányt fel kell nevelni). Nyilván házasságon kívül született gyerek is juthatott erre a sorsra.
A Taügetosznál is szó volt ugye nemcsak kitételről de szakadékba hajításról is. Valóban is találtak ott emberi csontokat, de ma már tudjuk, hogy csecsemőéket nem nagyon, tehát régészetileg sem igazolható a feltevés.
Ami a nőket illeti, nekik a legtöbb poliszban kuss volt a nevük. Nem nagyon mászkálhattak az utcákon, nem tanították őket, otthon kellett szőnniük, fonniuk, háztartásbelieskedniük (vö.: Platón Lakomájában az egyik szereplőtő elhangzik, hogy csak a férfiszerelem az igazi, mert a nők buták, műveletlenek) és nem sok joguk volt. Spártában megkapták ugyanazt az oktatást, sportolhattak, szabadon járhattak, piálhattak, korlátozottan örökölhettek, és sokkal szabadabban el tudtak válni, ha olyan kedvük volt. Dolgozniuk meg nem kellett otthon, mert az a szolgák dolga volt. Az ő dolguk a gyeremekszülés volt, és az erős fiúhoz erős anya dukált, továbbá nem ártott, ha képviselnek otthon harcértéket, amíg a férfiak odavannak háborúzni. Politikai jogaik nem igazán voltak, de Athénnal szemben természetes volt, hogy akár nyilvánosan is véleményt formálnak, férfiakkal partnerként vitatkoznak, és figyelembe is vették akár a kéréseiket. Persze Spárta nem volt athéni értelemben "demokratikus" (volt népgyűlés, persze), de Platónék éppen a kevert alkotmánya (mikté politeia) miatt idealizálták Athénnal szemben. Igen, valahol vicces, hogy az athéni politikai rendszer és kultúra nagyságát tanuljuk, de akikről tanulunk, azoknak egy nem is kis része meg annak kritikusa, illetve egyenesen Spárta-rajongó volt.
Ókori nőként Spárta a világ egyik legjobb helye volt. Egyébként régi militarista társadalmakra egyébként is jellemző volt a viszonylagos egyenjogúság. Sokan nem értik a mai - nem homogén csoportot alkotó - skandinávokat a viking múlt után, pedig a vérben és sörben úszó sagákat olvasva (azokban is van rapidrandi, amikor mindenki vadidegen nővel isznak hajnalig a kocsmában, és az ott a norma) pont nem meglepő, hogy régóta van parlamentjük, és pont az nem jut az ember eszébe, hogy ezek ma miért nem valami őskonzervatív abszolutista államban élnek. (Persze sok száz év történelme jött még rá, de tényleg belengi az egészet egy nagyon szabad felfogás.)
Minden dogmatikusság mellett azt érdemes hozzátenni, hogy a boszorkányüldözés kifejezetten középkorhoz kötése is tévhit, hiszen a kora újkorban tetőzött, az egyház sokáig inkább fékezte, csak hát alulról túl nagy volt az igény, és a középkor végén állt be fordulat. Régi babonákon alapulnak amúgy a boszorkányokban való hit és üldöztetésük, ezt Hammurábi és a Tóra óta kodifikáltan is tudjuk. A kereszténység előtti Róma is üldözte a boszorkánynak vélteket, a kereszténység államvallássá tétele után ez alábbhagyott.
Rengeteg babona volt a középkor előtt és utána is, kár így kiemelni. A modern történelemtudomány már meghaladta a középkor sötétségének dogmáját.
Boszorkányüldözős témában amúgy a Vredens dag meglehetősen erős film.
Nem hiszem, hogy az érettség legmagasabb foka több évszázad történelmét ennyire fölényeskedve lefitymálni a múltra épülő napjainkból. Azért a középkori irodalom is izgalmasabb és gazdagabb ennél filozófialag, az Artúr-mondakörből ott van például a nem túl Gawain és a Zöld Lovag, Snorri Sturluson sagái pedig nagyon is emberinek és modernnek hatnak. Persze a Monthy Python-film klasszikus, de nem hiszem, hogy a magas ló a lényege. Ha valakinek jár is az, inkább a középkort idealizálóknak, nem magának a kornak. Az ókori athéni "demokráciának" sokkal jobb a PR-a, pedig ott és akkor a lánycsecsemők élete nem sokat ért (szemben a nőket közel egyenrangúként kezelő Spártával, ahol a tévhittel szemben éppen sokkal kisebb eséllyel tettek ki születés után sorsodra hagyva). Ugyanígy a középkorra is rákent sok hülyeséget (első éjszaka joga, erényöv stb.) a propaganda. Nem érdemes sem túlidealizálni, visszasírni, sem lenézni történelmi időszakokat.
Ha a kiüresedett szamurájkultúráról is szeretnél látni egy filmet (ami nem humoros, hanem kőkemény dráma), akkor ajánlom nagy kedvencemet, a Harakirit. Persze ez sem csak a szamurájoknak beszólás, a militarista vezetés a XX. századi Japánban is tette a dolgát. És még ott volt a film után Misima Jukio szamurájkodása is. Késő középkori álszentség- és társadalomkritikának pedig érdemes forgatni Boccaccio Dekameronját. És persze tematikailag ajánlom a jövő vasárnapig a Szépművészetiben elérhető Bosch-kiállítást.
Tudom, hogy bitblueduck felhozta a Ubit, de én ugye kifejezetten az open world szálról beszéltem. Persze a live service-től az sem független, de azért másik szál, nem az, amiről én beszéltem.
Engem amúgy az FH4-ben zavart egy idő után a folyamatosan bővülő konfetti a térképen a sok kamuújdonsággal, illetve a napi és heti feladatokkal. Az aktívabb időszak után is leültem napi 30-60 percre elé sokáig, aztán úgy meggyűlöltem, hogy az FH5-re ránézni sem bírok. Tehát konkrétan a kis adagokat is rablásnak éreztem így. Normális karrierélmény meg a látszólag sok tartalom mögött nem volt. Az elején akkor is fanfárokat zengtek, ha 11. lettem a futamon, a végén meg megnyertem a nagy körversenyt, és visszadobott szó nélkül a menübe. Meg hát az egész olyan metroszexuális. De ez már a modelltől független.
Tőlem az Overwatch sem vette el az életemet, amíg ment, húgom azért többet ölt ezekbe. Azóta kompetitíven nem sok ment, tán egy kis Settlers 7. Co-op szokott menni, lesz ma is, az nyugis, voice chaten lehet dumálgatni. AoE 2 DE is szokott menni, dicséretes, hogy a mai napig bővítik, egy csomó kampány már játszható co-opban, és úgy át is van dizájnolva rá, egész ügyesen. Jobban, mint a Halo a szokott.
Nem tudom, miért lovagolsz az AC-n, szidva itt konkrétan a HZD és a Tsushima volt. De igen, sok nyílt világú játéknál érzem, hogy a világ érdemit nem ad, de ahhoz már elég bloated, hogy a single élményemnek ártson (ez kortársi baráti körömben visszatérő téma). Más játékoknak meg jól áll, és én is szeretem őket úgy, nem az open worldöt utálom, ha nem rossz vagy erőltetett használatát. Nekem pont az AC2 folytatása, a Brotherhood volt az utolsó végigjátszott. Mindkettő tetszett sokáig, de a végére már mindkettőt untam (ráadásul a 2 végjátéka az 1-éhez hasonlóan szánalmasan gyenge volt). Ezekbe persze a városok miatt kellett a nyílt világ, csak nem használták ki jól. A Revelationsről viszont már 10 éve folyamatosan lepattanok az elején. Az Originst viszont feltettem, mert bekerült Game Passbe. Kap majd egy esélyt. Az Odyssey meg tényleg érdekelt, csak a Ubi egy undorító kiadó, nem szívesen adok nekik pénzt, hiszen azt szeretném, ha sóval szórnák be a hamvaikat.
Azért ha a saját preferenciánkról van szó, szerintem nem árt, ha magunkból indulunk ki :)
Meg azért az AC valahol sztoris játék is (sőt, valószínűleg az jár jól, aki marad a főszálon), így sérülhet is az élmény a széthúzással, de kinek mi. Nekem amúgy pont az volt a bajom a régi részekkel, hogy nem volt bennük semmi érdemi tevékenység, volt sok ilyen-olyan (többnyire a gyengébbek közül való) mellékküldetés és gyűjtögetés, és ennyi. Az aktuálisan kritizált HZD-ben meg ennyi sincs, nem látom a napi 1 órákat se benne. Biztos van, aki megtalálja benne, de a fejlesztők ezért nem dolgoztak meg.
Megjegyzem, nem feltétlen szoktam darálni a játékokat, sőt inkább nem. A Wizardry 8 5 (!) évig tartott. Nem azért, mert egy percig is untam, de belekeveredve az encounterekbe gyorsan elrepült egy délután, ezért inkább szüneteket tartottam. A Witcher, a KotOR, a Deus Ex is fél év volt vannak idején. Nem unalom miatt, hanem mert így osztottam be.
Amúgy ez az egész olyan, mint az MCU. Ki van találva jól, hogy bevonzzák az embereket, csak ettől még a lekövethetetlen mennyiségű tartalom nem biztos, hogy mind annyira szuperértékes is.
Igen, Aloy a vadonban felnőtt lány a bölcs, a társadalomban felnőttek meg a primitív tuskók, zseniális. Nevetségesebb, mint a vicces jó fej tömeggyilkos Nathan Drake, és még komolyan is veszi magát.
Gyűlölök vezetni, inkább ökörködésről vagy lazulásról szól ez. A Carmageddon a legjobb.
Na igen, vicc, hogy a posztapokaliptikus alaphelyzet szerint egy kitaszított férfi által a vadonban felnevelt minden kortársa által kiközösített kislányból lesz egy fiatal nő, aki kb. úgy viselkedik, mintha napjaink középosztálybeli mintagyereke lenne. A karakterek és fordulatok is eddig szinte placeholderszerűen tankönyviek. Így nincs sok okom érdemi karakterfejlődésre vagy sztorira számítani, mert a sok szöveg mögött tehetségtelenség van. Hiába érdekes a posztapoliptikus romokon felépült vallásos-törzsi szemlélet, kétlem, hogy kibontva nem válik nevetségessé. Mint a hollywoodi blockbusterek: beszólásokat és látszólag magvas sablonmondatokat sikerül egymás mellé tenni, de értelme végül úgysem lesz semminek. A felszínen látszólag profi, de valójában kínosan nulla.
Aztán majd kiderül persze, de az első 12 órát kb. retconolni kellene, hogy bármi hiteles lehessen. Sorozat előtt sem úgy ragad ott az ember, hogy az első hat epizód eget rengető baromság, de a hátralévő két és háromnegyed évad majd biztos hirtelen jó lesz.
Megy közben az 1997-es Final Fantasy VII is, minden kopottsága és japósága ellenére abban is százszor hihetőbbek a karakterek és a kibomló magukkal hurcolt problémáik. De az FF XII-ben az egyik csapattag pont a törzs szabályaihoz való alkalmazkodásról, illetve onnan kivetettségről szól. Videojátékos szinten az is elmondhatatlanul érettebben összehozott szál.
Egyébként érdekes, mert John Gonzalez a narrative director, aki lead writer volt New Vegason. Igaz, azzal még nem játszottam, de ennél a blockbusteres ürességnél látatlanban többet várnék ott (tudom, azon is dolgozott egy csomó nagy név mellette, ahogy itt is vannak más írók is).
Szerintem csak én vagyok ezek szerint annyira konzol/TPS szűz, hogy a játékmenet a kitéréssel, nyilazással elvigye a hátán.
A vetődgetés tényleg nagyon alap. A héten végigment co-opban a Strange Brigade, kb. abban is végig azt kellett. Nyilazásra inkább RPG-s példák jutnak az eszembe, például a Dragon's Dogmában is rengeteget gurultam és nyilaztam. De mondhatnám a Shadow of the Colossust vagy az új Tomb Raidereket is. A Thief viszont egyértelműen PC-n volt az első igazi íjászélményem ;) Amúgy meg van már mindenben, lásd Crysis 3, Far Cry-ok, Skyrim stb. Ami nem baj, csak az újszerűsége nem biztos, hogy elég komoly szintű itt.
(Válasz lefty kérdésére.)
Kisgyerekként még a Deitch-féléből is bírtam a téma miatt az űrhajósat vagy a görögöst, ahogy a Chuck Jones-féle sci-fi epizódoknak is bejöttek. De azért az igazi kedvencek mindig a régi Hanna-Barbera-vonalhoz kapcsolódtak, és ahogy nőttem, ezek az említettek is bénának hatottak már.
A Chuck Jones-féle Tom nekem túl debil, már külsőleg is, a régiek egyszerűen "emberibbek". Tegnap éppen megnéztem egy epizódot, pont nem szólt semmiről, csak az üldözésről. Sokkal jobban lehetett azonosulni olyan rövidebb történetekkel, mint amikor Jerry világgá megy a nagyvárosba, a karácsonyi megfagyós rész, amikor Tom a mennybe hajtásért teper, amikor csuklanak a kutyák, amikor összevesznek a talált húson, amikor vigyázni kell a kismacskákra/kisegerekre/kiskutyára, kisbabára vagy amikor Tom figyelmét Jerry helyett a szerelme köti le, amikor váratlanul meggazdagodnak, amikor Tom megbetegszik stb. Nem bonyolult történetek, de az elsődleges célcsoport számára testhezállók. Biztos készített Chuck Jones is sztorisabb, mesésebb részt, de talán nem véletlen, hogy egy sem jut eszembe, emezeket meg nem győzöm sorolni, pedig 10 éve egyet se néztem a "régiekből". A robotmacskát is hiába hozták vissza, a sztorit csak a régiből tudok hozzákapcsolni.
Gyalogkakukkék rajzolásával amúgy nincs bajom, de ahogy nőttem, az pont az, hogy untatott az üldözős gegre építéssel. És hát idővel az is megfáradt. Szóval nem, egyáltalán nem vagyok annak sem a rajongója. Eleve azt bírtam a Looney Tunesból is, ha Tapsi Hapsi leleményes és szellemes tudott valahol lenni, a kakukk ezzel szemben látszólag totál idióta egybites, akinek mindig mázlija van a nála még mindig százszor okosabb prérifarkassal szemben. (Egyébként ez a motívum is visszaköszönt a tegnapi pár perc alatt, zavaróan prérifarkasos volt néhány momentum.)
Nekem a Forza Horizonnal is az az egyik bajom, hogy csapatod vele, aztán percekig pörgetheted a szerencsekereket, mert mindenért adni kell valami beetetős jutalmat, amit aztán direkt szerencsejátékos körítéssel kapsz meg. Taszító és fölösleges időrablás, mint a körítés nem kevés bullshit része.
Legalább az SSD-k korában már a töltőképernyőket nem kell percekig bámulnom a játékokban. Vagy C64-en beírogatni az indítóparancsokat.
Készséget, ismeretet adhat egy komplex játékrendszer is (ezzel kismalackára is reagálok), ami csak elméleti. Mert mégiscsak megtaníthat a rendszerben gondolkozásra az összefüggések átlátására. Amennyi pénzügyi analfabéta ember van, rajtuk még a WarCraft II is segítene, de annál vannak mélyebb és valószerűbb szabályrendszerek is.
A Crusader Kings sem tűpontos, de azért mégiscsak átélhető formában tudja továbbadni a középkori Európát és feudalizmust, és ezáltal a társadalmak működését.
De én is azért reagáltam egyetértőleg a felvetésedre, mert a most játszott HZD-ben is megrablónak érzem a nyílt világot. Egy feszesebb, csövesebb játék nem vinné el fölöslegesen a szabadidőmet, és valószínűleg jobban le is kötne. Egyelőre, mondjuk, még leköt, de általában beleszoktam unni a hasonló játékokba. Inkább azért játszom, mert az előző generáció egyik nagy neve volt, és érdekel, mit esznek rajta az emberek, nem pedig azért, mert maga a játék érdekel. Magyarán a hobbim iránt vagy elköteleződve, nem a konkrét játék iránt. A világ háttere még eddig érdekes ugyan, de erős gyanúm, hogy valami baromságot hoznak ki belőle.
Nyilván tisztában vagy vele, hogy van, aki a játékmenetért, a sikerélményért, társaságért (multi), a sztoriért, a poénokért, a paráért vagy éppen a grafikáért játszik. Végtelenül egybites dolog lenne arra leegyszerűsíteni, hogy mindenki minden játékban mindig ugyanazt az egy dolgot akarja csinálni, mint te.
Sétálni meg szerintem olyan helyen jó, ami kinéz valahogy, ahol van mit felfedezni, illetve lehet közben valamit csinálni (elvégre attól lesz valami nyílt semmi helyett világ, hogy van is benne valami). A való életben sem mindegy, hogy a panelok között kavarogsz órákig, vagy valami kellemesebb helyen. Na most a HZD helyszínei grafikailag szépek, de unalmasak, érdekes felfedeznivalót meg 10+ óra alatt sem találtam. Nem szeretem az Assassin's Creedeket, mint játékokat, de azokban legalább tényleg működik a turistáskodás, mint funkció. És valóban, ez is lehet értelme a nyílt világnak, csak nekem általában nem elég.
Nagyjából ugyanígy vagyok vele. Nincs bajom a nyílt világgal, de éppen a HZD-ben tapasztalom mostanában (a harc se köt le, ezerszer láttuk már ezeket az alapokat), hogy mennyire fölösleges nyűg tud lenni. Ha nem adnak neki értelmet, akkor hátrány.
Már 2005-ben került fel játék az akkor létezö oktatási minisztérium honlapjára (1848), minden játékosoldalon téma is volt. A kötelezö olvasmány amúgy indexes félrefordításnak tünik (ajánlott lesz az inkább(, és nyilván ettöl maradnak a valódi kötelezöik, kár szembeállítani.
Amúgy tök jó meg minden, de egy nyolcéves, felkapott lengyel játékról van szó a háborús hangulat sürüjében (egyébként már régebbi terv az ajánlása). Elsö körben oktatási értékü magyar fejlesztésü játék kéne. A Van Helsing nem az. Az más kérdés, hogy milyen más probléma van még, de ez nem a magyar közoktatás amúgy valóban sajnálatos állapotát minösíti, hanem a játékfejlesztését, ha kisebb országként ez érthetö is.
Jó, csak ezt írtad pár kommenttel feljebb:
huh, ezek a csajok abbol is sportot uznek, hogy nincs derekuk.:D
Ez alapján úgy tűnhetett, mintha túl vékonynak találnád a derekukat - a csípőjükhöz képest vagy attól függetlenül. Mondjuk, nem homogén a testalkatúk, és nem is mind látszik jól, de valóban van pár oszlop, ami már túlnyomórészt genetika kérdése. Hogy adott sportágban miért lehet egyik-másik testalkat jobban vagy kevésbé elterjedtebb, az már más kérdés.
Az említett rajzfilmekkel pont nem volt bajom, eleve velük együtt ismertem meg a Cartoon Networköt (jó, először talán Wacky Racest láttam rajta, de az meg a látványtól függetlenül béna). A sokk nekem korábban volt, a Gene Deitch- és a Chuck Jones-féle Tom és Jerry stílusa bőven taszítóbb volt.
Ettől függetlenül én sem szeretem ezt mindenben. Az "előző harmadik rész", a The Curse of Monkey Island százszor szebb volt. Viszont az első rész felújítása randább ennél százszor, azt nagyon nem kapták el, gyűlölöm a látványt.
A játékot várom, régóta kíváncsi vagyok, Gilbert hogy folytatta volna (ez már nyilván nem pont az lesz, sok év telt el, lesz Murray), és ő eddig nem hibázott.
A homokórához pont nem kell derék. Nem a csípő szót keresed?
235-ért valóban nem számít rossznak, de egy két éve még sírtunk volna ezért.
A FirstShopnak (ez is megbízható bolt az Árukeresőn) 6700XT van még olcsóbban (nem néztem a különbségeket), 3060 van meg még barátságosabb szinten.
Számít az energiahasználat nekem is, de azért inkább a +10 fps-t választom. Amit nehéz értelmeznem, mert nem mindegy, hogy 7 helyett 17 vagy 500 helyett 510.
Mindenesetre én mostanában AMD-tulajok oldaláról hallottam negatív tapasztalatokat és Nvidia-ajánlást, ez riaszt el leginkább.
Probléma még, hogy FSR kevesebb játékban van még hivatalosan, mint DLSS, hiszen újabb, FSR 2.0 meg pláne. Ez nyilván egyre kevésbé probléma, de jelenleg is kellemetlenül érintett lennék AMD-vel.
A könyvekben Conan egyik legnagyobb mágus ellenlábasa csupaizom, még nála is nagyobb óriás volt. Nem D&D-buzulás volt, hogy nudista botsáskaként tudjanak csak varázsolni. Persze egy játékba kell balance, de ezt itt könnyü lore-idegenné elszúrni.
Mit értesz hatékonyság alatt, ha a több fps-t az Nvidiához írod? A felbontással a DLSS miatt pont Nvidiával a legkönnyebb játszani, és úgy jobban befér az RT is. Játékfüggö, hogy mennyit tesz hozzá. A Panzer Generalhoz nem sokat.
Ezekvöl az AMD-kböl nem vennék, még a "saját" fórumaikon sem ajánlják, le vannak maradva feature-ökben meg driveresen, bár erösek. Amúgy van 3060-am és XSX-em is, szóval max újabb szériából vennék jó áron, föleg azért, ha ismét hiánt lesz, készen álljak. Persze ray-tracinghez és 4K-hoz végtelen erö kell, ha egynél több fps-t akar az ember (nálam 100 körüli a cél), de ha az RT-t elengedem, az utóbbit meg megoldom DLSS-szel, akkor a mostani kártya is elég mindenhez is.
Ja. Mondjuk, én eddig is csak ismeröstöl vettem használt VGA-t.
Az a kérdés, milyen bányásztól veszel. Sokan alulhajtva, egyenletes teljesítménnyel használják, de szintén sokan csutkára gyilkolva. A pánikból eladók között, tartok töle, az utóbbiak a felülreprezentáltak, és nyilván ök is azt mondják, hogy kímélték. Lutri ez most, résen kell lenni.
Átdobtam a tegnapiakat az Együttélési mizériába.
Még csak egy pálya ment végig, már régóta (24 éve :D) tervben van, de most végre a háború és a GOG meghozta az ihletet. Alt-Tab után, mondjuk, halott, egyébként remekül megy Win 10-en. Eddig tetszik, pont annyira PG2, hogy nosztalgikus legyen, de annyira azért más, hogy sok újdonságot találjak. Fura, hogy itt az oroszok és az ukránok vállvetve harcolnak a NATO oldalán Kína és Észak-Korea mellett. Mindazonáltal eddig az amerikai egységek a legtáposabbak, páncélelhárítós gyalogásban van a briteknek jobb (szerk: mégse jobb, legalábbis nem erre), meg a Ka-50 jobb helikopter gyalogosok ellen, mint az amcsik, de öszességében azért a Comanche a - drágább - csúcs. Tankból a máig meg nem valósult M1A3 a legerősebb, a Leopard leragadt a 2A5-nél, pedig már nekünk is van 2A7+ is. Na meg a dél-koreai Black Panthert is megnézném. T-14 Armata helyett itt valami hipotetikus T-99 van. Mindez később változhat (a brilliant vicotryért kapásból járt mindent verő prototípushelikopter, persze amcsi), egységlistát sehol sem találtam, talán a szülői házban őrzött dobozos példányomban van. Összességében eddig bejövős, végre dolgozik a 3060, a God of War meg jegelődik tovább az SSD-n.
Érdekes lesz látni, amikor a mostani eseményeket is megjátékosítják.
Egyszer be kéne már fejeznem a Rites of Wart is, még a dobozossal ment, de az XP elhagyása óta csak a GOG-os játszható nálam. Jut eszembe, annak az exarch skilljei és biomorphjai helyett már itt is vannak attachmentek, melyekkel testreszabhatóbbak az egységek.
Írtam.