Hozzászólások
Elsődleges fülek
Erre van valami forrás? Újabb játékokat nem szokott oda kiadni az MS.
Lasan kezd az az érzésem lenni, hogy a videókártyák annyira fejlődnek, mint a videojátékok. Vagyis az ezredforduló óta elfelejtettük a tükörképeket és a fizikát, de raytracingelve nézhetem az avatarokat egymillióért a fejlesztőcsapatok által 10 évente kiszenvedett filmekért játékokért. Csábító ajánlat, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult.
Jónak jó, de nekem arcba tolja az illúziórombolást, hogy akkor itt most lezáródik minden, zárj be már megint egy portált vagy mit, amiből jön X hullám*. Mechanikailag a glory killeket és a melee-t is értem, de az alapból csak kábító melee, illetve a hadosztányi T-72-es fogyasztásával üzemanyagot zabáló láncfűrész, mely beindítja használatnál a gore.avit, szintén nem az esetem.
Előveszem még, de nálam ezek rontják az élményt, ha megkorbácsolom magam érte, akkor is.
Az Ion Fury ugyanakkor szinte olyan, mint a klasszikusok, csak valahogy mégsem jön át annyira az sem. Nem tudtak már igazán meghökkentő vagy ütős fegyvereket kitalálni, Shelby, a zene vagy a benyögések sem annyira ikonikusak, és a Blood atmoszférateremtésben egyszerűen tökéletes, azt sem tudja megugrani nálam. Jó mindenben, de odacseszni nem tud már. A Build Engine-es játékokból melyek az ajánlott verziók? Például a Bloodból az nBlood? Ez és a Fresh Supply hogyan aránylik az eredetihez?
*Nyilván ha meghalok, akkor jöhet újra, és még többnek tűnik, kanapéról egerészve nightmare-en meg nem mint kés a vajba a saját szintemhez képest sem.
Én Mozambikról tudok, portugál gyarmatként az is a kézenfekvőbb. Egyébként rettentesen kevés forrás van róla (kb. egy fórumos wall of textben bőven elférne minden kortárs említés), tehát a tényleges csatáiról nagyon keveset tudunk, és a státusza is vitatható. Mármint laikus nyugati szemmel szamuráj, de ha nagyon szőröznénk, akkor nem lenne egyértelmű, inkább valami hasonló volt (tény, hogy Oda Nobunaga kíséretének a tagja volt, és kapott bizonyos kiváltságokat), de nem zárható ki teljesen, hogy Oda számára szamuráj volt (az ellenség a jelek szerint nem tekintette annak).
Valójában ennek a bemutatása simán érdekes lenne, a probléma inkább az, hogy a Ubiból ezt nehéz kinézni, és sem maguktól, sem a kritikákra reagálva nem adták jelét annak, hogy erről lenne szó. Egyébként meg a női főszereplő sem jobb, hiszen tény, hogy léteznek legendás kunoicsik a japánoknál, de ők azért legendásak, mert valójában nincs annak történelmi alapja, hogy tényleg úgy ninjászkodtak volna, ami játékba illő, sőt szinte kizárt. Így nézve a japán karakter szinte az életszerűtlenebb a kettő közül. Persze azt könnyű megérteni, hogy a régóta várt japán AC-ból a tradicionális japán karakter kispórolása sértheti sokak nedves álmait, és a woke-ot is sikerült olyan szintre fejleszteni, hogy minden is gyanús legyen.
A legnagyobb probléma továbbra is az, hogy Ubiról van szó, róluk minden ilyen felhang nélkül is nehéz elképzelni, hogy igazán jó AAA játékot készítenek. Ráadásul a távol-keleti téma mindig túl rágógumiízűre sikerül, ha a nyugatiak nyúlnak hozzá, kivéve, ha valami szűkebb réteget célzó játékról van szó (lásd stratégiák). Bár a "távol" sem feltétel, nyilván a PoP is mindig nyugati elhajlás volt, de legalább volt belőle pár tényleg minőségi játék, a japánnál kevésbé ismert kultúráról van szó, és még az iráni fejlesztő sem sok, aki autentikusabb alternatívát alkothatott volna. Ellenben japónak érződő japó játékok - vagy az említett stratégiák - garmadája mellett könnyen kilóg a lóláb.
Persze a végeredmény paíron még lehet jobb a várakozásaimnál, de valahogy a Ubi semmi olyat nem tud mutatni belőle, ami biztató lenne. Jó, hát nem én vagyok az AC-ik célközönsége, az is tény.
És ez is arénahalmozás érzésre? Az engem a 2016-ban is mindig lelohaszt.
Már a F.E.A.R. 2-re sikerült is elhozni a visszalépést.
Szerintem meg a Ubi trollkodja meg a játékosokat évek, lassan évtizedek óta. Az nem trollkodás, hogy valaki igazi játékot csinál helyettük is, vagy ha az, az a játékipart minősíti :)
Fogalmam nincs, hol kellett volna látni mindenképp Billie Eilisht, nem kerestem rá eddig, mert minek, annyira követem a zenei híreket, mint a hüvelygombát, algoritmus nem dobta fel. Most kigugliztam, de hogy felismerném-e egy filmben, az így sem biztos. Mivel nem olvastam utána a munkásságának, így azt sem tudom, mekkora sztárnak számít most, a nevét onnan ismerem, hogy a HW-n volt téma a zenéje által érintett James Bond-film kapcsán.
Tina Turnert viszont ismertem annak idején is, így eleve képben voltam vele. A mi korosztályunkat tekintve nem tenném az ismertségüket egy szintre. Persze a fiataloknál sem, de akkor gyanítom, fordítottak lehetnek az arányok. Mindenesetre az említettek miatt Tina Turner nem felismerése ebben a közegben még engem is meglepett, Billie Eilishé meg nem lepne meg igazán.
De olyat is ismerek, akinek az arc- és névmemóriája olyan, hogy a színészek neve vagy arca sem mond neki semmit, hiába szokott filmet nézni. Túl homogénnek látod ebből a szempontból az embereket, meglepően különböző dolgokra tudunk vakok lenni.
Mihez képest lesz szuper a játékmenet? Az Uncharted előtt még dívott náluk a játékmenet-orientáció. Tegnap meg kipróbáltam a PC-s Last of Us és 2 óra alatt a shader compiling mellett szinte csak sétálni és filmezni kellett. Hogy is mondjam... ez így a Crash Bandicoot antitézise.
Nekem továbbra is a Vivaldi fekszik a leginkább, pedig rendszeresen elő szoktam venni a Chrome-ot és a Firefoxot is, de mindig inferiornak érzem őket.
Új IP, az tény, de egy CoD- vagy AC-klón is az lenne tőlük ;) Nekem eszembe sem jutott az újszerűség és ötletesség a 80-as évek nosztalgiájáról. Nyilván semmi gondom nincs vele, ha valakinek bejön, csak ez tényleg fura, hiszen mások is próbálták, próbálják ezt meglovagolni. Ahhoz meg nyilván több anyag kell, hogy kiderüljön, maga a játék milyen lesz, például mennyire ötletes.
Nem néztem végig a videókat, de ez a látvány csak placeholder, vagy ez a terv? Mert én bármikor inkább a Supreme Commander stílusát választanám azon a grafikai szinten is.
Persze a jó játékmenet a lényeg, de abban meg annyira hiszek, mint Chiller.
Szerintem hasznos, hogy bekerült ez az ízlésőrséges funkció :)
Az nyilván könnyíti a dolgot, ha power playes karaktereket generálsz, eszerint választasz társakat, és nem szerepjátszol, kérdés, hogy mennyire szerencsés, ha ez szükséges. Alapból nagy szívás, ha valaki meghal, mert el kell menni drága pénzért feltámasztani (már ha nem kap akkora találatot, hogy visszahozhatatlan legyen, talán hardon van így -10 HP-tól), és cipelhetik a többiek a cuccokat is, ami nem móka, ha messze van a templom, több halott esetén pláne. A főkarakter halála meg instant game over (vagyis őt nem lehet feltámasztani már), és az elején, ha azt dobja a random, egy harapással normálon is megölheti egy farkas az addig sértetlen melee karakteredet (hint: a farkasok nem egyesével mászkálnak, ráadásul respawnolnak is). Lehet persze körbe-körbe futkározni, és retardálttá tenni a harcokat, meg lehet oldani, csak ez a játékélményt nem emeli.
Amennyire érdekes tud lenni az alacsony szintű túlélős kezdés, annyira fájdalmas is. Varázslatok alig lesznek, alvás nélkül az első sarkon kifogynak a mágiahasználók, hacsak tekercseid nincsenek, a gyógyulási, buffolási lehetőségek szűkösek stb.
Egyébként nincs bajom azzal, hogy a halálnak súlya van, vagy a 0 HP nemcsak eszeméletvesztést jelent, de el kell fogadni, hogy ez ilyen.
@Moken
Ez nem hangzik jól :/ Wizardrynál bonyolultabb RPG-t nem toltam.
Ha az utolsó "nagy" Wizardryra, a 8-ra gondolsz, nem hiszem, hogy a BG bonyolultabb lenne. Sőt, hardcore-abbnak inkább a Wizardryt mondanám, ha abban nincs is instant bukás egy karakter halálától (már ha nem szólózol), és az elején használhatóbbak is a casterek.
Létezik ez a jelenség, amit leírsz, de azért az sem érettebb dolog, ha minden eltérő véleményt az imádott játékról beteszünk látatlanban a fikakalapba ;) Az illetőt ismerem offline is, és pont nem ilyen, és nyilván konkrétumokat olvastam tőle. Egyébként az Act III-at még a játék rajongói is le szokták húzni, szóval még nálad is romolhat a megítélése. Majd egyszer eljutok oda, hogy én is belevessem magam, remélhetőleg pár éven belül. Magas a hype resistance-em, ráérek.
0 és 30 óra között, leggyakrabban 5-10 óra, attól függ mennyire pörög az élet, munka, más hobbi.
Az EE praktikus lehet a feature-ei miatt, melyek nélkül modolni érdemes az eredetit (a felbontás miatt, vagy BG2-es feature-ök kellenek, a zoom az EE-only), de az új tartalom megosztó, lehet moddal vanillásítani az autentikusabb élményért.
@Mikka
Szerintem az NWN-alapsztori nem annyira jó, hogy azért érdemes legyen vele játszani, és a partyhiány sem tesz neki jót. A látvány meg preferencia és kijelzőfüggő, a kora 3D rosszul öregedett (az IWD a nyerő szerintem a három közül látványban). A felfedezés élménye is sokkal laposabb, de kezdőnek folyékonyabb élmény. Harcossal viszont nem ajánlanám, eléggé beszűkítené a taktikai lehetőségeket, casualkodni talán a sorcerer a legjobb, hiszen memorizálni se kell a varázslatokat. A BG1-ben viszont még nincsen annyi csapatragduma, mint a későbbi BW-játékokban, ez és a korai alacsony szintű esős-kelős bolyongás riasztó lehet.
A BG3-at époen mostanság szidja az egyik rutinos RPG-s co-op társam, hogy mennyire meztelen a király :)
Nekem akkor jöttek ki fájdalmak, ha hanyagoltam a sportot, vagy hosszabb kihagyás után túltoltam. Na meg a rokkant karomat pláne csak ésszel szabad felépíteni (a specialista szerint örüljek, hogy tudom mozgatni, de engem nem beszélt le). Mondjuk, rendszeresen gyógytornázom, így nincsenek most 40+-osan térdpanaszaim, mint 16 évesen. Persze ez a te térdproblémádon nem segít, ha csak ennyin múlna, arra csak sikerült volna már rájönni.
Igen, valóban úgy tűnik, hogy belepofázás ezúttal nem nagyon van, márpedig az csak ártani tudna tőlük. Már a logójuktól előjön a PTSD-m.
Látszólag koncepcionális szinten is van baj. Rettenetesen túlcsicsázottak bizonyos egységek, egyszerűen a vizuális zajban elvész, hogy mi akar lenni, a kevesebb több lenne. Nyilván nem a letisztult a jó szó a Heroes 3 látványára, de nem volt sosem vizuálisan megterhelő, azon túl, hogy máig fantasztikusan fest (természetesen telepítve van, ahogy a 2 is).
A hexáknak, Enrothnak örülök, a fejlesztőt nem tudom (ubis belső fejlesztésű HoMM sosem volt, sőt még a Clash of Heroes is és bármilyen Might and Magic akármi bérmunka volt). Ennyire jó lenne az Iratus? Vizuálisan nem ragad magával. Mechanikailag viszont nem látszanak rossz jelek, sőt jól hangzó dolgokat mutogatnak, lehet még bármilyen. Csak hát a klasszikus Heroes 2-3 minden eklektikájával együtt - vagy éppen azért - baszón néz ki, a zenéről nem is beszélve. Túl magas a léc. Lehet, hogy játszanom kéne az újabb részekkel, hogy lejjebb vigyem. De leginkább azt szeretném, ha az Olden Era 1.0-hoz nem kéne ezt tennem.
Most nem azért, de lesz benne kampány. Oké, nem fixek a pályák, de nem tudom, hogy mit takar ezen túl a rogue-lite-ság, mennyire rontja meg (nem Diablo ez, it elsülhet rosszul a randomizáció), nyilván a limitált költségvetésnek is szól.
Személy szerint bírtam a Rainbow Six Vegast co-opban, ma (illetve most már tegnap) este meg éppen a SWAT 4-ben kommandóztunk (azért ezek élő társakkal az igaziak, az AI nem tud meggyőzően visszaanyázni, de együttröhögni azon, ha egy gránáttal kivégezzük az egész csapatunkat), így akár még érdekelne is, ha jó lenne. Az biztos nem zavar, hogy taktikai lövöldéről és co-opról van szó, az, hogy annak milyen lesz, az egy más kérdés.
Az mindenesetre röhej, hogy szóló FPS-kampányok alig jönnek pixeles boomer shooterek kívül. A PS3/Xbox360-érában nem gondoltam volna, hogy 2024-ben a csapból is körökre osztott játékok fognak folyni, az FPS-ek pedig vegetálnak. Na nem mintha az lett volna az FPS-ek aranykora.
Szerintem az sem normális, ha mindneki kötélnek áll, mert playersexual, jobb esetben nem prostituáltaknak kellene lenniük, hanem saját prefernciákkal jellemző karaktereknek. Néztem pár videót a Veilguardból, sajnos bántóan gyengén vannak ezek a részel megoldva, ha csak ilyen szinten megy, ezt a románc-/ szexualitásvonalat jobb lenne elengedni.
Egyébként a Forbes játékoz egyébként dicsérő kritikusa is külön cikkben kritizálta ezt a vonalat.
Egy harmadik cikkben pedig ezt említi fő problémának:
I have one major problem with Dragon Age: The Veilguard and no, it has nothing to do with the endless culture wars surrounding the game. Rather I think they played it way too safe with the tone. This is a game with close to zero edge to it. A lack of conflict, a lack of truly tough choices and a lack of letting your Rook be anything close to ruthless, if not actually sort of evil, which is of course possible in many RPGs, and past Dragon Age games allowed for more grey areas than what we see here.
Szóval azért nem csak a játékosok és az alt-rightosok fedezték fel a problémát. Nekem, mondjuk se a játékmenet, se semmi nem tűnt ígéretesnek kezdettől fogva, de már a 2-nél elveszítettek a bazári karaktermodellek, az encounter design és a "taktikai" nézet kiszedése miatt.
Szerk.: A Veilguard az a játék, melynek kapcsán a kifejtősebb, konzekvensebb pozitív beszámolók (legyen az professzionális cikk vagy steames rivjú) is rendre lehangolóak. Legalábbis, melyeket olvastam/átfutottam. Saját tapasztalatom ezek alapján egyhamar nem lesz, rengeteg érdekesebb játék van.
Mindig akció-RPG volt a Mass Effect, csak a 2-től kezdve már nincsen fegyveres (célzási skill), melynek fejlesztése nélkül nagy a szórás. Sajnos rájöttek, hogy a tömegek nem igénylik igazán, amúgy is elég béna volt lövöldének a ME1. Mondjuk a ME2 se volt annak nagy szám, de jobban beleillett a kor fedezéklövöldéinek a trendjébe.
Van még bőven, nem mondom, hogy mind neked való, válogatni ér. Csak volt idő, amikor szinte semmi nem volt, most meg hetente jelentenek be szinte egyet. FPS szinte boomer shooterekkel együtt sincs ennyi.
Néhány érdekesebb (a direktebben RPG-ket és a fentebb említetteket mellőzve), nyilván kipróbálni is végtelen idő kellene őket:
Marvel's Midnight Suns (ha már Firaxis)
Jagged Alliance 3
Battle Brothers (preferenciától is függően kilóghat túlzóan a stílusból, de amúgy pazar, és elég HC)
Wartales (a Battle Brothersre üt inkább, bár talán RPG-sebb és modernebb grafikás)
WH40K: Chaos Gate - Daemonhunters
WH40K: Mechanicus (lesz második része is)
King Arthur: A Knight's Tale (+ a stand-alone kiegje)
Tactical Breach Wizards
Valkyria Chronicle 4 (az 1 is elérhető Steamen, bár az régebbi)
Invisible, Inc.
Dungeon Rats
Mordheim
Showgunners
Hard West 1-2
Phantom Doctrine
Battletech
The Lamplighters League
Miasma Chronicles (a Mutant Year Zero fejlesztőitől)
Tactics Ogre Reborn (ha japó SRPG belefér)
Troubleshooter (nagyon koreainak tűnik, de a taktikai harc állítólag nagyon jó benne)
Személy szerint úgy élem meg, hogy a minőségi indie játékok látványra feltörlik a padlót az AAA többségével, mert a technikai izmozáson túl nincsenek mindig a topon, de gyakran abban sem, 6-7 éves nagy nevek meglepően jól tudnak kinézni, nagy szintugrás meg úgy sincs. Cserébe a rombolhatóság FPS-ekben nem hozza a Duke Nukem 3D szintjén, fizikában a 20 éves FPS-ek verik a maiakat, a tükörképeket elhagyták útközben stb. Nagyon jól tud kinézni egy UE5-ös csoda, de annál disszonánsabb, amikor látszik, hogy régi játékokhoz képest spórolni kellett. Közeledünk a moziélményhez a játékélmény rovására.
A Wizardry 7 és 8 között több idő telt el, de az X-COM: Apocalypse és az új XCOM között is. Nem minden széria jött sosem 1-2 évente (a Wizardry persze sokáig igen). A Firaxis maga dolgozik, nyilván ők is egyre lassabban és egyre nagyobb DLC-fókusszal.
Egyébként ebből a műfajból pont Dunát lehet rekeszteni mostanság. Ettől persze lehet még hiányolni a konkrét XCOM 3-at, de én azt se tudom mikor játszanám, annyi érdekes dolog jelent meg a stílusban, de az első Firaxis-féle iterációig sokkal szűkösebb volt a kínálat, ebben rosszabb volt a helyzet. A konzolon játszás persze nem segít, de rengeteg játék kap portot már idővel.
Rosszul számolod egyébként, ha a Stories részeket is vesszük, akkor 5 GTA jött ki PS2-re. PS4-re meg NULLA. :D
Jó poén, de az LCS és VCS portként jött PSP után PS2-re, úgy meg a 5 is jött PS4-re. De persze ez a szomorúan vicces képen nem sokat változtat, csak így pontos.
A Ubi szerintem is nagyon szempontból csinálja az elcseszést, lehet ennek része néhány húzások, mely elősegíti a kultúrharcos szempontból is a megvetést, de hogy az említett "kisebb" játékaik kifejezetten ezért buktak volna, az marhára messze van a valóságtól. Hozzáteszem, a The Lost Crown első trélere számomra lehűtő volt a kvázi fekete rapperes hangulatával (nem arról beszélek ezzel, hogy Sargon fekete lenne, vagy hogy hófehérnek kellene lennie, hanem hogy az elvárt PoP-os miliőtől zavaróan elütő volt, és első benyomásként könnyű lehetett az arra érzékenyeknek kultúrharcos célpontot is belelátni), és aligha a legjobb bekezdés volt általában is, viszont ettől még a játék jónak tűnik.
De nem én fogom eltartani a Ubit, minden vélt vagy valós woke-tól függetlenül kiégettek már logójukra nézéstől is (oké, a HoMM III-ban még az sem zavar), és egy végtelenjátékos piacon nagyon nehéz már eladni nekem bármit is. Nem tudom, hogy általában a játékosokra mennyire jellemző, de az előfizetések (Game Pass, PS Plus, Humble Choice, ingyen osztogatott játékok mellé minek venni még valamit?), indie tömkelegek, elérhetővé tett többévtizednyi retró korában, miközben már mindent is feltaláltak, a célközönség egy részét már nehéz beugratni. Nyilván a saját korosztályomban lépten-nyomon találkozom azzal a véleménnyel, hogy ha soha többé nem jelenne meg új játék, akkor sem fogyna ki soha. A '90-es években eközben rendszeresen olyan paradigmaváltások, újdonságok voltak, AAA szinten is, hogy a '80-as évek játékain ülve is úgy érezted (volna): ha kihagyod, lemaradsz. Ez ma szerintem nem csak a mi vénülésünk miatt van így. (És tudok még lelkesedni, ha van miért. Jellemzően nem AAA szinten van is, míg a csoda-Sony a HZD-vel igazi Ubi-fintorgást tudott kiváltani belőlem.)
És az miért is lett volna jobb, ha ezek az ötlettelen szerencsétlenek a két meglévő (egy általuk megalkozott és egy megszerzett) frencsájzukkal kínlódtak volna helyette? Szerintem a Bethesda-lufi pukkadt ki, nem a Starfield-lufi. Legfeljebb imádott frencsájz nélkül meztelenebb a király.
A fémes sci-fi folyosók szépek az Infinite-ben, de az amúgy is grindérzetet keltő külső helyszínek kifejezetten lelolbozóak. Hogy ez mennyire az engine-en múlik, azt nem tudom, de nagyon egyenetlennek éltem meg a látványt.
A store nem, csak a kliens általános keresője, mely feldob ezer Zeldát is, hogy már megjelent. Mégsincsenek GOG-on ;)