Hozzászólások
Elsődleges fülek
Biztos kapkodtam :)
Erre +1. Én is már háromszor vagy négyszer kezdtem el a Doom Eternalt, de valahogy mindig elsikkad, és kb. mindig pont ugyanaddig játszom vele, majd honapokig csak pihen, aztán uninstall. Van olyan érzésem, hogy nem esik jól elinditani valamiért, bár igaz, egyre több játékkal vagyok így: Stalker 2, SH4 remake pl. Ellenben rohadtul rákattantam a Project Zomboidra :D
ZakMegrekken írta: Nope, ez egy jogos probléma egyébként, a 2016 a negyedik pályától indul és az ötödik pályától lesz jó. :D
Ezt most komolyan írtad, vagy csak szivatsz? :)
Mert akkor lehet majd még előveszem ha úgy lesz időm. (sajnos itt most a gyenge net miatt letölteni se tudnám megint)
Ja amúgy ez a bug továbbra is létezik, továbbra sem indul el a gépemen egyik remaster sem:
https://us.forums.blizzard.com/en/blizzard/t/warcraft-i-ii-remastered-wont-start/53161
Elképesztően tolják ott az Activision-Blizzard-King-Microsoftnál.
Ha a F3 az NV után jön, akkor joggal lehetett volna savazni emiatt, de azzal, hogy sok év után volt új Fallout, nekem elvitte a hátán két végigjátszáson át is.
Eeeeeh de muszáj megadni ezt a pink slipet a Bethesdának, amikor a F3 a századik Bethesda RPG volt és elég tiszták voltak a folytatással kapcsolatos elvárások is? Az nem egy kezdő fejlesztőcsapat első játéka volt, hanem az Oblivion folytatása.
Jó mondjuk szerintem jobb lett az a játék így ahelyett, mint hogy ha a teljesen egyértelmű kókler írók megpróbálták volna lemásolni az első két részt, mert az meg számukra borítékolható fail. A Bethesda a "nézd, ott van valami érdekes a messzeségben, menjünk oda és öljünkhöz" ért, az intellektuálisabb játékmenethez már hülyék és a Fallout 76 korában ez így is van jól. :D És még csak nem is a rosszindulat beszél belőlem, ezen a szinten kezelve a F4 meg a 76 is konkrétan jobb játékok, mint a F3 valaha volt, a célzottan mélyebb Starfield viszont...
A második bekezdést meg nem értem abból a szempontból, hogy szerintem rohadtul túlmisztifikálod az első két részt és ott látsz titkokat meg nehézséget, ahol sosem volt. A hardcore mode otthagyása meg nyilván hiba volt, ha kihívást szerettél volna meg ha elfogadjuk, hogy az FPS nézetű részek tök más jellegű játékok, amikhez máshogyan is kell hozzáállni (ez szerintem egyértelmű, így azt sem tudom értelmezni, hogy most az NV mihez méltó meg mihez nem, csak azt tudom, hogy az a játék abban az időben és térségben játszódik, amitől nekem mindig is egyenes folytatása tudott lenni az 1-2-nek).
Otthagyjuk a Doomokat néhány pálya után, az NV-ben nem kapcsoljuk be azt a módot, amit nekünk találtak ki, ezek életvezetési hibák már, titeket kényszeríteni kell, hogy elmeneküljetek a saját rossz életdöntéseitek elől. :D Túl sok a játék, túl kevés az idő, én ezért tolom úgy manapság, hogy évente játszom mondjuk 5 játékkal, amikkel tényleg akarok játszani és azoknak igyekszem tényleg megadni az időt, hogy ne csak maszatolás legyen.
az NV meg egy actual RPG
Teljesen tényszerű, hogy a NV-ban legalább sok helyen választhatsz frakciót magadnak, míg a F3-ban ez úgy kb a TenPenny Tower kontextusában villan meg legfeljebb, de semmi sem game changer a végkifejletet nézve.
Ha a F3 az NV után jön, akkor joggal lehetett volna savazni emiatt, de azzal, hogy sok év után volt új Fallout, nekem elvitte a hátán két végigjátszáson át is.
Viszont hiába igaz, hogy nagybetűvel "RPG", én nem éreztem a második rész méltóbb folytatásának, mint a F3-at. Ahhoz nem volt elég kiismerhetetlen, mint az első részek. Ott első játékra láttad kb a az egész harmadát lehetőségekben, ellenben a NV esetén még látod is azt a pár dolgot, ami elmegy melletted, de a modern markereknek hála végül mindenhol voltál, minden küldit megcsináltál az adott frakciókkal. Ezek a küldik meg igazából nem igényeltek az esetek 98%-ában semmi kreativitást, gyakorlatilag walk in the park volt elsőre is az egész. (persze, nem szívattam magam realizmus beállítással, de úgy voltam vele, hogy az az eredeti részeknek sem volt feltétlen része)
A Fury fasza volt. Az AfterShock valóban jobb, nem laposodik el, mint az eredeti a végén. A pályák királyak.
Tapló Télapó - mert emlékszem a plakátjára, de nem láttam.
Egyébként ha már retro FPS, szerintem 2-3 volt az utóbbi időben, amikkel érdemes játszani: a Postal Brain Damaged pont azt az edgy hülyéskedést hozza vissza, ami az IF-ben tényleg nincs meg, a HROT Build Engine-esebb a Build Engine-nél, a WH40K Boltgun meg szimplán csak kurva jó.
Szerintem mindegy, melyik Blood, de tény, hogy az nBlood jóval pontosabb és könnyen kiszúrhatóan az.
Az Ion Fury-vel kapcsolatban meg teljesen igazad van, csak annyit tennék hozzá, hogy az a játék annak a közönségnek tud odacseszni, akik élnek-halnak a Build engine level designért és szeretik azt, ha jóval komplexebb és direkt van túlbonyolítva. Az IF Build engine level design pornó, alapvetően ebben tud egyedi lenni.
Ja és az Aftershock egyébként innovatívabb: a fegyverek érdekesebbek, a vezetős rész meg egyedülállóan fasza.
Ezt mind alá is írom, csak a valamivel ízlésesebb külcsín és az első blikkre jobban összerakott térkép a nagy egészhez viszonyítva a lófasszal egyenlő előnyök. Nekem az ilyesmi vélemény kb. annyit jelent, hogy aznap épp rossz kedve volt valakinek, mert ha olyan kedvem van, 600 másik dologba bele tudok kötni a Fallout 3-ban a grafikát és a térképet illetően is, amik alapján a világ legszarabb játéka.
Pl. oké, jobban néz ki a 3, mint az NV, viszont tele van az a játék is fos színfilterekkel, amiktől rohadtul unalmas kékeszöld az egész. Rendben, a felfedezés egy kicsit szabadabb, mint az NV-ben, viszont egy másodjára már nagyon gáz, 2 órás lineáris résszel indul a játék, a térkép közepét elcsaló metróalagutak meg undorító szar level designnal vannak megáldva.
De oké, ha egy addikciós hajlamokkal megáldott, szenvedélybeteg hülye vagy, aki él-hal a hatásvadászatért, akkor a F3 jobban beránt, jogos. Csak az NV meg egy actual RPG. :D Igazából az is egy érdekes vita lenne, hogy mennyire érdemes nagyra értékelni azt a játékdizájnt, ami pavlovi reflexeket akar kiváltani a játékosból meg ösztönös viselkedésformákat idéz elő (Bethesda exploration in a nutshell), mert ennyi erővel minden második mosóporreklám is zseniális.
A F3 egyébkét tényleg hangulatosabb volt, mint a NV, még ha ez eretnekségnek hangzik is. Ebben részint az is benne volt, hogy a grafikai elemeket utóbbiban nem tudták összelegózni olyan meggyőző egésszé, mint amit Washington DC nyújtott. Izometrikus nézetben lehet, jobban működött volna.
Ezt a filmet látnom kellett, csak biztos nem fogott meg kifejezetten.
Nope, ez egy jogos probléma egyébként, a 2016 a negyedik pályától indul és az ötödik pályától lesz jó. :D
Nekem alapból nem is azzal szokott gondom lenni, hogy másnak nem jön be a kedvenc játékom vagy x másik játék, ami overwhelmingly positive ratingen fingja le Steamen a műfajtársakat lassan 5 éve, az RW-n meg kiderül, hogy szar (ezt megszoktam, ezért járok ide meg Tina Turner miatt :D), hanem "a néhány óra után abbahagytam" jelenséggel.
Ez engem kb. azóta zavar, hogy Nightbagoly néhány óra után kiszállt a New Vegasból, mert nem rántotta be mindjárt az elején, miközben előtte minimum egy évig imádta a Fallout 3-mat. It doesn't make sense to me, hogy pénzt / időt baszol el arra, hogy megvegyél / letöltsél és felrakj egy játékot, amit aztán otthagysz 2 óra után, mert uncsinak érzed, amikor tudod, hogy a modern AAA játékok 99%-ában semmi sem történik az első 3-4 órában. Ehhez képest a Doom 2016-ban legalább lövöldözhetsz, miközben óv a játék, mint a hímes tojást meg fent hagyja a bicikliden a pótkerekeket is, de aztán úgyis beindul és alapjaiban lesz más a játékmenet, szóval why not stick around?
Egyébként második végigjátszásra az első pálya egyenesen szar. A második is, a harmadikon viszont már kb. lehet felfedezni, de annak is csak a végére jut el odáig a játék, hogy legalább lelőhetsz néhány Hell Knightot. Az Eternalban is ott ez a probléma, sőt, ott igazából a Super Gore Nestig kell várnod az igazi doomozással, csak az a játék a korai pályákon is tud nehéz lenni meg kevés fegyverrel is lehet benne kreatív dolgokat csinálni, szóval nem unalmas, ha tudod mit csinálsz.
Jónak jó, de nekem arcba tolja az illúziórombolást, hogy akkor itt most lezáródik minden, zárj be már megint egy portált vagy mit, amiből jön X hullám*. Mechanikailag a glory killeket és a melee-t is értem, de az alapból csak kábító melee, illetve a hadosztányi T-72-es fogyasztásával üzemanyagot zabáló láncfűrész, mely beindítja használatnál a gore.avit, szintén nem az esetem.
Előveszem még, de nálam ezek rontják az élményt, ha megkorbácsolom magam érte, akkor is.
Az Ion Fury ugyanakkor szinte olyan, mint a klasszikusok, csak valahogy mégsem jön át annyira az sem. Nem tudtak már igazán meghökkentő vagy ütős fegyvereket kitalálni, Shelby, a zene vagy a benyögések sem annyira ikonikusak, és a Blood atmoszférateremtésben egyszerűen tökéletes, azt sem tudja megugrani nálam. Jó mindenben, de odacseszni nem tud már. A Build Engine-es játékokból melyek az ajánlott verziók? Például a Bloodból az nBlood? Ez és a Fresh Supply hogyan aránylik az eredetihez?
*Nyilván ha meghalok, akkor jöhet újra, és még többnek tűnik, kanapéról egerészve nightmare-en meg nem mint kés a vajba a saját szintemhez képest sem.
Like a Dragon: Ishin!
Na, ez egy nagyon egyedi élmény volt annak ellenére is, hogy tökéletesen illik rá a "Yakuza-játék az 1800-as években" leírás annak minden velejárójával: drámai, remekül megírt történet, kicsi, de tömény open world, substory-k tucatjai, minijátékok ezerrel.
Mindeközben viszont egy 10 éves, korábban csak japánban megjelenet játék "nyugatosított" remake-jéről van szó, ami annyit tesz, hogy a régi játékot egy az egyben átültették Unreal Engine 4 alá néhány kisebb-nagyobb változtatással. A játékement néhány 99%-ban maradt a régi, az egyetlen lényegi változtatás az, hogy a trooper cardokat egy kivétellel (arénaharcok) mindenhol lehet használni a játékban és ehhez igazodóan buffolva lettek az ellenfelek is. A kártyák mindenféle különleges képességeket adnak (special move-ok, heal, medve és tigristámadás stb. :D), nagyon fun használni őket, néhány új is bekerült (pl. ki lehet húzni már Ichibant is) de ennyi a hozzáadott tartalom a remake-hez.
Ami a karaktermodelleket és a szinkront illeti, már nagyon más a helyzet és itt jön be az, hogy miért "nyugatosított" a remake: az eredeti szereplők jelentős részét lecserélték főleg a Yakuza 0 színészeire. A 0 volt az a játék, ami istenigazából behozta a Yakuzát a köztudatba és amivel véglegesen sikerült kitörnie a franchise-nak Japánból, szóval teljesen egyértelműen üzleti döntés volt ilyen formában visszahozni olyan népszerű karaktereket, mint Kuze vagy Awano.
A vicc viszont az, hogy rohadtul működik az egész. Az Ishin koncepciója eeredetileg is az volt, hogy a Yakuza szereplői bújnak történelmi karakterek bőrébe, szóval tulajdonképpen csak ki lett bővítve a roster Kiryu, Majima, Ryuji, Akiyama és társai mellé. Olyan hatást kelt ettől a történet, mintha egy színdarabot néznél és iszonyú nagy hangulata van. Ráadásul remekül el is tudnak játszadozni a fejlesztők azzal, hogy néha engednek a kísértésnek és "visszaváltoztatják" a történelmi személyt Yakuza-karakterré. Pl. a Majima által "eljátszott" Okita Soji elleni bossfight tetőpontján Okita eldobja a katanát, majd Majima jellegzetes tőrével és mozdulataival folytatja a harcot, hiszen Okita valójában Majima.
Egyetlen helyen volt sok a fanszervíz: a játék egyik pontján felcsendül a Kuze theme a Yakuza 0-ból, ami egyébként a kedvenc számom abból a játékból és évek óta biztos pont az edzős zenéim között is, de ide nem illett és az eredeti szám biztos hogy jobban megfelelt volna, bármi is volt az. A történeten is érezni itt-ott a fanszervíz célokat, pl. teljesen egyértelműen cél volt összehozni a Kiryu-Majima buddy cop movie-t is a játék képében, de minden perce arany és nem lehet érte haragudni.
Túlzott spoilerezés nélkül egyébként a sztori egyik középponti motívuma is az, hogy emberek másnak adják ki magukat, mint akik valójában, szóval tényleg azt lehet mondani, hogy művészileg tökéletesen ki lett dolgozva a Yakuza-színdarab. A történet főhőse Sakamoto Ryoma, a másfél évszázada élt szamuráj-politikus, de történelmi hűségre nem érdemes számítani, mert bár életének kulcsmozzanatai visszaköszönnek, a játék valójában egy remekül összerántott történelmi fikció. Ryoma mesterét megölik, a gyilkossággal pedig őt gyanúsítják meg, ezért elhagyja szülőfüldjét, Tosát, a gyilkos leleplezése érdekében pedig Kyotóban kezd új életet Saito Hajime néven.
A poén, hogy Saito Hajime is a történelemből lett átemelve és rajta keresztül jut el a cselekmény a Sinszengumihoz, vagyis a kései sógunátus rövid életű kvázi-rendfenntartó szervezetéhez, aminek Hajime maga is az egyik kapitánya volt. Az pedig nemcsak a játékból, de egy gyors wikizésből is kiderül, hogy ami a működését és az egyes tagok életét illeti, a Sinszengumi kísértetiesen emlékeztet a későbbi jakuzákra. Bazierős az ötlet tehát, a cselekmény meg remekül lett kivitelezve, a Yakuza 0-hoz hasonlóan kiválóan van megírva, nagyon jó karakterekkel, minden fordulatát és drámázását imádtam.
Elképesztő, hogy az agyonhype-olt amerikai játékok mennyire a kanyarban sincsenek ahhoz a cselekményvezetéshez képest, ami itt ahhoz kell, hogy simán végig tudjak ülni egy 50 perces cutscene-t és a körmömet rágjam izgalmamban alatta ahelyett, hogy azon filózzak, hogy hol van a következő bunyó. Ehhez mondjuk az is kell, hogy Yakuza-játékhoz méltóan a pacing itt is hibátlan abból a szempontból, hogy abszolút rád van bízva, hogy mikor szeretnél megszakítások nélkül elmerülni a játékmenetben és mikor jöhet a story time.
Kiotó tele van harccal, substoryval és kismillió egyéb elfoglaltsággal, viszont ezek egy fokkal kevésbé őrültek, mint a szokásos Yakuzákban és jelentős részük inkább azzal van elfoglalva, hogy az 1800-as évek Japánját mutassák be jellemző problémákon és élethelyzeteken keresztül. A poénos stílus persze meg lett tartva meg azért akad pl. olyan substory is, amiben bemész egy bordélyba, ahol szumós férfiak kínálják bájaikat vagy ahol összefutsz az utcán egy flörtölős nővel, aki csak és kizárólag pénisz alakú zöldségeket kér tőled. De van karaoke is, ha jókor mész, akkor akár még Majimá... Okitával is:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=qA4fmIi0LNY
A harc hatalmas fun, viszont az is érződik rajta, hogy az Ishin volt az első RGG-játék, ahol megpróbálkoztak a különböző stílusok közötti váltogatással. Az Ishinben ebből négy van, de balanszban elég nagy különbségek vannak közöttük, ami miatt főleg a katanát pisztollyal ötvöző Wild Dancert és a katanás Swordsmant érdemes használni az esetek többségében. A Yakuzából ismerősebb Brawler is megvan, de az itt elég gyenge tekintettel arra, hogy a legtöbb ellen szamurájkardokkal és pisztolyokkal jön, a csak a lövöldözésre fókuszáló Gunmant meg néha érdemes ugyan előkapni, de borzasztó unalmas. A stílusok közötti váltogatás a Yakuza Kiwamihoz képest nagyon lassú, viszont a 0-nál valamivel sebesebb, szóval legalább jól lehet kombinálni az egyes szituációkhoz legjobban passzolókat.
Ami tovább színezi a dolgot, az pedig az Ishin erős ARPG beütése (a legtestesebb sidequestben konkrétan 40 Diablo-szerű dungeont kell végiglootolni, szóval ja, it's an ARPG too btw.), amin keresztül folyamatosan jobb katanákat és pisztolyokat lehet szerezni, illetve kovácsoltatni. A már említett kártyákkal együtt elég baszó geart lehet összegereblyézni a játék végére, amivel öröm a hentelés.
A hátrány, hogy emiatt grind is van, de még milyen! Viszonylag kompakt single player játék lévén opcionális, hogy mennyire akarsz elmerülni a kraftolásban, de ha igen, akkor rengeteg pénzre és nyersanyagra van szükséged. Ezek egy részét (főleg a pénzt) iszonyú nehéz összeszedni, szóval érdemes megbarátkozni azzal a gondolatallal, hogy csirkeversenyekre (ja igen, ilyenek is vannak) való fogadással kell megtöbbszörözni a nehezen összekuporgatott lóvédat, persze a bukás elkerüléséhez sok visszatöltéssel. A sztorirészek szerencsére ellátnak jó kardokkal, amikkel simán végig tudtam érni a main questen legend nehézségen, szóval tényleg opcionális a dolog but still.
Összességében kurva nagy élmény volt a játék és nem is értem, hogy a SEGA miért várt 10 évet a nyugati megjelenéssel. Biztosan réteg cucc, sőt, a Yakuzák között is az, viszont kivalóan van megcsinálva. Ami a történetet és a settinget illeti pl. simán lealázza az Assassin's Creedet, mert így kell történelmi fikciót írni és így kell autentikusan bemutatni egy történelmi korszakot, jelen esetben a sógunok és a szamurájok végét. Játékmenetben pöpec akciójáték, körítésben meg túlzás nélkül egy kulturális szempontból is értéket képviselő, a közönséget felnőttként kezelő portékáról van szó, szerintem ez 10 éve is megtalálta volna a rajongótáborát. A Yakuza 0 továbbra is tökéletes, mert az a Yakuza 0, de ettől még basszameg de jó volt az Ishin!
Micsoda clickbait cím :D
Nyilván a közel 10x annyit érő kocsimmal megyek el apokalipszis esetén.
Még arra lettem volna kíváncsi, mennyi benya volt éppen a Porscheban, és vajon eljutott-e egy benzinkútig vele :DDD
Moken írta: Közben Mazda bejelentette EU-ban is az egész pofásan kinéző 6e modellt, erre most olvasom, hogy 330 literes a csomagtartója 5 méteres szedánként! Ekkora failt nem akarom elhinni.
Szép új világ újabb követe. Kívülről egyre nagyobbak az autók, belülről egyre kisebbek.
Én meg megvettem a 2016-os Doomot, elkezdtem vele játszani, aztán 3 pálya után azt mondtam, hogy ez* nekem így hótt unalmas, és azóta se vettem elő :D
*ott vannak a szörnyek, megy a hent, néha elfogy a lőszer aztán ugyanaz és ugyanaz. Biztos velem van a gond, úgy látszik elkezdtem a történetorientált játékok felé jobban vonzódni. H&S-ekkel se játszok már egyáltalán, pedig mennyit tettem a Diablokba anno.
Jójó, már itt se vagyok.
Vajon ki akar öngyilkos lenni a BMW-ben?
Lehet, hogy láttam, nagyon kilencvenes évek eleje, de nem vágom.
Teljesen szubjektív a nézőpontom, mivel előtte elkerültem a Bethesda RPG-ket a nyomi setting okán.