Hozzászólások

Castlevania: Belmont's Curse

Hát kezdeném azzal, hogy ez egy elemeiben nagyon jó játék, ami az elején egyáltalán nem érződik Castlevaniának, de aztán szépen-lassan nagyon az lesz. Konkrétan kicsit elmérték a kezdést, ami miatt egyszerűen rohadtul furcsának tűnik az elején minden. Egyrészt a Rogue Prince of Persiához hasonlóan az Evil Empire most is a saját szájízének megfelelően rakta össze a mechanikákat, amiket elsőre bizony szokni kell és az alapvető dolgokon túl totál nem emlékeztetnek a Castlevaniára. Jobb kifejezést nem találva kurvára franciának hat az egész: ott a francia fejlesztő kicsit PoP-ra hajazó játékmenete, mellette meg a párizsi helyszínt nyomják fullban az ember arcába. Van Notre Dame, van Jeanne d'Arc bossfight, vannak katakombák, koszfészkek, a város is pont úgy lángol, mint a valóságban, de Drakula vár az sehol bazmeg.

Aztán néhány óra elteltével egyszercsak lesz vár, jönnek az ismerős elemek, felcsendül a remekül trapesített Bloody Tears és MEGÉRKEZIK a játék és a Castlevania hangulat. Onnantól meg nincs is megállás, folyamatosan jönnek az ismerős elemek keverve az újdonságokkal, és a végén egyértelműen azzal az érzéssel álltam fel, hogy egy olyan epizód született, ami sikerrel ötvözi a klasszikus Castlevania és a metroidvania epizódok elemeit, de egy-két csúnya hiányossággal.

Pl. az nagyon fájt, hogy jelentősen Hollow Knightosították a játék RPG elemeit, miközben a Castlevaniának volt egy teljesen jól működő fejlődésrendszere. A Symphony of the Nightban és társaiban magadra kaphattál mindenféle statnövelő öltözéket és kiegészítőt, egy csomó hülye fegyvert, volt pénz és árus egy rakás cuccal, a szintlépéssel pedig nőtt a HP-d, a sebzésed meg úgy minden statod. A Belmont's Curse-ben ehhez képest a szintlépés jelentősen butított (mindössze a sebzés és az armor nő 1 ponttal) úgy, hogy igazából csak a játék utolsó harmadára jelent érezhető pluszt az, hogy magadra kaptad a maximális 99 szintet. HP és mana növeléshez secreteket kell találni, pénz és árus nincs, és mindössze ott a 3 slotod a Hollow Knightból, amikbe reliceket aggathatsz. Gyászos.

A relicek ráadásul nem valami érdekesek, nehéz jó kis buildeket összerakni és egy csomó olyan dolog hiányzik, aminek egy Castlevaniában tök egyértelműen léteznie kéne. Pl. nincs kifejezetten olyan relic, ami mondjuk csökkentené a különböző sebzéseket, mint pl. az égést. Ehelyett furcsa hülyeségek vannak, hogy mit tudom parry után 30%-kal többet sebzel 5 másodpercig, 60%-kal nő a defense-ed 4 másodpercig, miután megütöttek vagy elölről 60%-kal kevesebb sebzést kapsz, hátulról viszont 100%-kal többet. Az egyszerű, célravezető dolgok helyett kicsit túl sok az ilyen elcseszett kis szar stateffekt, amikkel limitáltan lehet csak jókat hülyéskedni.

Viszont sokféle fegyver van és mindegyikkel jól el lehet hadakozni, bár szerintem az ostor messze a legjobb. Baromi okosan gondolták át azzal, hogy a vége, ahol "csattan" nagyobbat sebez, ráadásul 8 féle irányba lehet vele ütni, szóval super fun. A 7 féle fegyvertípus mindegyikéhez van valami kis tech, amit lehet masterelgetni, a legendary kategóriás cuccok meg még pluszban hozzáraknak ezekhez a mechanikákhoz. Összességében a harc is nagyon erős, hiszen van parryzés meg egy másodlagos ostor, amivel a pályákon lehet lengedezni, az ellent meg speckó ütésekkel baszkurálni. A subweaponok eltűntek, vannak viszont helyettük arcanák, amikből van vagy 15 féle és valahol félúton vannak a sima subweaponok és az item crashek között, jól használva a többségük hatalmasat tud sebezni vagy valami nagyon hasznos és Castlevaniás képességet tud (időlassítás, teleport, stb.).

A pályadizájn meg amazing, simán a legjobbak között van amiatt, hogy egyszerűen hagy bolyongani. Nincs objective marker, helyette nyomokat kell gyűjteni a pályákon, amik alapján be lehet azonosítani, hogy merre és hogyan kell keresni a bossokat. Emiatt van olyan is persze, hogy céltalanul kell egy kicsit bolyongani, mire irányba rak egy jó clue, de megéri. A felfedezgetés meg önmagában is baromi szórakoztató tud lenni, mert a pályák jelentős részén valamilyen egyedi dolog segíti vagy akadályozza a tájékozódást és majdnem mindegyik rejt valamilyen agyéldobós titkot is. A tükrök, a tükrök például nagyon fontosak, holy shit.

És ami a trú negatívumokat illeti háááát, bizonyos elemei eléggé el vannak baszva ennek a játéknak. Pl. a másodlagos, platformozáshoz is használatos ostor, az Arcane Whip borzasztó érzékeny az analóg célzásra, ami miatt elég pontosan kell vele becélozni a gyűrűket és az irányokat is, amerre lengedezni szeretnél. Kb. 20 órát beleraktam a játékba, mire úgy éreztem, hogy értem a használatát és a skillem is megvan hozzá, de a 100%-olt játék legvégéig előfordult, hogy elcsesztem néha. Ez pedig baj, mert sokat kell használni és abszolút alap a platformozáshoz, ami ebben a részben btw Prince of Persia Lost Crown szintű nehézségű.

A fast travel rendszer meg egészen borzalmas, simán az egyik legrosszabb megoldás, amit láttam metroidvaniában. Lassú használni és rendesen unlockolni is, 100%-osan hasznos sosem lesz, a fele meg tulajdonképpen egy baromi bonyolult secret. Utóbbi baromi érdekes és a játék egyik legemlékezetesebb része, de simán el tudom képzelni, hogy lesznek, akiket halálba idegesít és borzasztóan sok progress mögé rejti el egy olyan fícsör használhatóságát, ami tulajdonképpen alap kéne hogy legyen minden modern játékban. Őszintén szólva én megpeccselném ebben a formában és leválasztanám a fast travelről, mert semmit sem ad hozzá az, hogy kapcsolódik hozzá.

Ami a "fura" dolgokat illeti, a balansz is kicsit wtf. A bossfightok jelentős része mechanikailag remek, de kiegyensúlyozottságban kicsit el lettek mérve itt-ott. Emiatt néhány bunyó kurva nehéz, másokon meg elsőre túl vagy. Kicsit ilyen volt a többi metroidvaniás Castlevania is, de itt a limitáltabb fejlődésrendszer ezt át tudná hidalni, mégsem teszi valamiért.

Összességében fasza, néha idegesítő tud lenni a nehezebb platforming részeknél a whip miatt, a fast travel meg átgondolásra szorul, but it's good and it's Castlevania. A PoP Lost Crown meg jobb nála sok szempontból (oké pályadizájnban nem), ami fura onnan nézve, hogy a Castlevania a zsáner egyik névadó atyaúristene.

wtf

Ez az acc idén már ötször belépett, miért csak most írt bármit is?

Chillernek innen is jobbulást és egyébként ha hajlam van a kőre, akkor a több folyadék sem bombabiztos sajnos.

By the way we are fucked:
https://telex.hu/techtud/2026/10/31/csapadek-szarazsag-talajnedvesseg-folyok-szte-aszalykar-aem-ekfm

Five Nights at Freddy's

I'm too old for this shit! Sajnos gyenge közepes, kb. Matthew Lillard alakítása volt az egyedüli dolog, ami tetszett benne, meg hát izé, jól néznek ki az animatronic bábuk. Szinte semmi gore, borzasztó unalmas történet, semmitmondó befejezés.

Five Nights at Freddy's 2

Ugyanaz pepitában, de szerintem egy picit szórakoztatóbb és jobb a "creature design" is. A harmadikat már valószínűleg nem fogom megnézni.

Clayface

Na, ez nagyon tetszett. Fura dolog, de csináltak a DCU-ba egy proper 18+-os body horrort, aminek univerzumépítgetés szempontjából gyanítom, hogy semmi értelme nincs (bár a film végére megérkezik "a" Clayface dizájn, ami biztosan használható akár a Batmanhez is), de magának filmnek kifejezetten erős.

A legjobb, amit mondani tudok, hogy olyan feelingje van az egésznek, mintha a 18+-os verzióját néznéd a Batman: The Animated Series-ből valamelyik gonosz karakter eredettörténetét feldolgozó epizódnak. Ennélfogva erős a dráma, sok az árulás, sok a tragikus végkifejlet, a főhősnek meg egy tök jó "lefelé vezető" íve van. Amikor Clayface beindul, az meg nagyon szórakoztató, kiválóak a trancsírozós jelenetek.

"Univerzum" szempontjából semmi nincs a filmben, én még "rejtett de nem rejtett" utalásokat sem találtam a tágabb DCU-ra, nemhogy Batman cameo nincs, de még Batman nevét sem említik. Van Gotham, ami úgy néz ki, mint a Nolan filmekben meg van GCPD, ami gecire korrupt és úgy kb. ennyi a kapcsolódás a Batman univerzumhoz.

Send Help

Ez is kurva jó film, Sam Raimi nem nagyon tud mellélőni, ha nem Ózt csinál. A koncepció nagyon vicces (egy socially awkward csinovnyik egy lakatlan szigeten ragad a szemét és inkompetens főnökével), a megvalósítása meg nagyon Raimis sok szemét geggel. A vaddisznó leölésén is nagyon röhögtem, de a csúcs mégis az volt, amikor az egyik karakter megmérgezi a másikat, hogy elszökhessen a szigetről, de persze az escape-et szarul csinálja és így a vége az lesz, hogy a megmérgezett szereplő kimenti és szívmasszázsban részesíti, miközben folyamatosan az arcába hány a méregtől. :D

Egyébként meg a sok ökörködéstől függetlenül is egy nagyon jó forgatókönyv és két remekül összerakott karakter.

Grifter?

:-0

Anno a Dallasban is történt ilyesmi...

lehet hogy ez mindenidők társadalmi kísérlete... :D

monyopara írta:
hát nagyon nem haltam meg, sőt, semennyire.

biztos?
rwurl=https://imgur.com/a/7j6edGh

dik

Holy fakk, hosszabb cikket nem tudtam írni csak ennyire tellett?

De ez csak a Nintendo 64-es játékok PC-s átirata / remastere. Ez a kontent már mind ott van az eredetikben vagy a Remastered Collectionben, ráadásul egyelőre elég durva benne az AI slop, ebben a videóban pl. végig ott az fps számláló és holy fucking shit:
https://www.youtube.com/watch?v=Zfwz2yMriYo

Jobbulást. Az a baj csak a kockázatot lehet csökkenteni, de mindig van az a pár ember az eloszlás szélén aki beszopja.
Hab a tortán amikor távol jön a baj, én csak Miskolcra utaztam pár hete és ahogy odaértem be is ütött egy kis torokgyulladás. Az is elég volt.

bőven elég h a szeme tok más