Hozzászólások
Elsődleges fülek
A péntek talán jó lehet, de még kétséges, a csütörtök biztos jobb. Főszabályként hétfőn és csütörtökön nem szokott (szinte) állandó programom lenni, a kedd-szerda-vasárnap meg szabadulás kérdése.
Az anim a játékmenet része volt, aszerint kellett időzítened a platformingot, ettől szinte "szimulátor" volt. A pályákon átfutást pedig alaposan tökéletesíteni kellett, már csak a ketyegő óra miatt is, ez elég jó feszültségélményt adott. Más platformeriskola, melyet még nyilván lehetett és kellett bonyolítani, de stílusteremtőnek jó volt. A Tomb Raider is ezt 3D-sítette, szinte az irányítás, a mozdulatok is egyeztek, és a tüskék is pont úgy álltak. Mellesleg az elődje a C64-es Karateka volt, ahhoz pedig egyértelmű az előrelépés.
A Spectrum kimaradt (tudom, Dizzy), így annak a kínálatát nem ismerem, C64-en voltak annak idején meghatározó játékok a számomra (CREATURES 1-2, Rick Dangerous 1-2), de kevés volt a gyöngyszem, nem éltem meg visszalépésnek a platformváltás(okat). Eleve NES-en volt Super Mario, Mega Man, Castlevania stb.
Bár téged a játékmenet általában véve nem érdekel, és a régi labirintusos képernyővédő a level designja miatt veri nálad a játékélményben a videojátékok többségét.
Lásd fentebb, de biztos találni még. És ezek csak a squad-based játékok, tehát a Civ és társai elő sem kerültek.
Nyitott szoktam rá lenni, ha van megfelelő időpont.
Mutant Year Zero: Road to Eden. Jópofa, ha nem vársz el tőle nagy mélységet vagy forradalmat, és bejön a körítés, és nagyon jól belőtték kontrollerre.
Ez az Xbox+Game Pass téma gyerek miatt megy, vagy miért? Mert ha ennyire squad-based TBS-ekben utaznál, akkor szuboptimális választás.
A Firaxistól tavaly jött ki a Marvel's Midnight Suns, XCOM+card game+dating sim. Drága még, de idővel sanszos a Game Pass.
Van még Boxra Hard West és Warhammer 40 000: Mechanicus is, elvileg idén portolják Warhammer 40 000: Chaos Gate - Daemonhunterst (állítólag Game Passba is jön), illetve a magyar Neocore-féle King Arthur: Knight's Tale-t. A Jagged Alliance 3-nál még ki kell várni milyen lesz, és első körben PC-re jön, de idővel kinézhet ott is port. A Hard West 2 már megjelent, de egyelőre csak PC.
Tudom, RPG-sebb, de azért erősen hasonló, így Game Passból a Wasteland 2-3 akár befigyelhetne nálad. Körökre osztott takikai RPG vonalon a Game Passban elérhető jelenleg a Solasta: Crown of the Magister és a The Dungeon of Naheulbeuk is, egy próbakört megérhetnek.
Sajnos a Square Enix is távolodik az MS-től, pedig ha nem zavar a japóság, jönnek onnan sRPG-k (lásd Tactics Ogre Reborn, és csak idő kérdése a Final Fantasy Tactics felújított változata is).
@Dante
Az valós idejű, nehéz is elképzelnem kontrollerrel. A Desperados 3 sajnos már kiment Game Passból, talán szerencsésebb választás lett volna.
Szerk.: De esetleg felmerülhet a Blackguards (store-ban nem látom, de lemezen volt One-ra, azt lejátsssza az újgen is), a King's Bounty 2 vagy a Disciples Liberation is a "rokonságból" pótléknak.
Mert read-onlyban követtem az elmúlt hónapokban néhány topikot, és így is, mire valamit olvastam, lecsengett.
Én nem kértem eddig érzéztelenítést. Kétszer volt fúrás (egyszer tömés, egyszer pótlás), a végén már fájt egy kicsit, de gyorsan véget ért. És utána a fogdoki áldásával mehettem szembe a cseh sörözöbe.
A súlyos válsághelyzetre gondolsz. Büncselekmények (azaz nemi eröszak) áldozatainál is van, de súlyosan beteg vagy károsodott magzatnál tényleg nincs. Ennél a két indikációnál kellett ugyanis eddig az a kérölap, melyet most kibövítettek.
A rendeletböl nem egyérteomü, hogy szívhangról lenne szó, de a BM-es indoklás alapján ök abban gondolkodnak.
A kereskedök azért tettek rá, nemrég pedig a Sony jelentette be, hogy árat emelnek.
Nem láttad a Burn After Readinget. Mondjuk, nem is kihagyhatatlan.
De a Twelve Monkeysban vagy a True Romance-ben sem a szokásos.
Nekem az tekerés nélkül is megy a kocsmában vagy bármely multis játékban.
Rengeteg háttérember (pszichológus, szertáros, pénztáros stb.), edzőpartner él meg sportból, anélkül, hogy közvetlenül szórakoztatna. Öreg nagymesterek is szoktak sakkozni edzésként pénzért maiakkal.
De mit mondom, a focista, akinek megműtötték a gerincét, vagy aki a korosztályos csapatban és válogatottban is játszott, az nem érdemli meg, hogy elverjék rajta a port, mert benne van a hivatalos felnőtt keretben, és fizetést kap.
Kéziben is mindig visznek fel fiatal játékosokat a felnőttekhez profi szerződéssel, ők részt vesznek az edzéseken, ez jól jön a nagyoknak, ők meg gyakorolnak velük a jövőre, közben meg játszanak az ifiben meg a másodosztályban. A felnőttben írják a gólokat, a korlátlan csere miatt kapnak perceket, esetleg vész vagy kiemelkedő tehetség esetén komolyabb szerepet kapnak. De ez az edzőn is múlhat, ha valaki az ő elképzeléseibe nem illik be, az a partvonalra kerülhet, és aligha úgy fogja fel, hogy "de jó, nem kell dolgozni". Nyilván a mai méretes, légiósokkal is megpakolt keretek mellett még nehezebb mind fociban, mind kéziben pályára kerülni. (Egyébként arra vonatkozóan is vannak szabályok, hogy mennyi fiatal játékos kell, szóval adminisztratív kényszer is van.)
Biztos léteznek ingyenélők, érdemtelenül meg sokan keresnek, kerestek mindig is pénzt (nem csak a fociban vagy a sportban, láttam azon kívül is eleget). A lényeg, hogy nem érdemes ezt egybitesen nézni. Pláne nem nevesített szégyenlistákat közölni. Az efféle (ön)hergelés az, amit más témákban másokban gyűlöl az ember, aki ilyenkor ezt elfogadja, élvezi, csinálja. Ez kifelé vezet a nemzeti mentális zsákutcából? Nem hiszem.
Gondolom, az azért megvan, hogy egy sportoló munkájának a nagy részét nem a sporteseményen való részvétel teszi ki, hanem a felkészülés, és az nemcsak egyéni, edzőpartnerekre is szükség van. Hogy a listából esetleg játszanak-e valahol meccset is (kettős igazolással, korosztályos csapatban, válogatottban stb.), azt nem tudom.
Nem azt mondom, hogy szerintem nincsenek a focisták úgy általában túlfizetve vagy sok pénz a klubokra öntve, de a nem lép pályára=nem dolgozik az egy olyan kocsmai politizálás szintjén lévő közhely, hogy mindig felhorgasztja a demagógiagyűlöletemet. Poénként nem zavarna, csak azt látom, hogy egyesek ebben komolyan hisznek ebben a szintben.
Ha rákeresel egyes nevekre, valóban találsz közöttük U21-es válogatottat vagy olyat, aki gerincsérülés miatt dőlt ki, ebben az időszakban (nem friss lista, többéves) műtötték, és volt hosszú kihagyása. (Konkrétan az első kettő és eset, melyre rákerestem.)
Egyébként 20 (!) éve volt az, amikor Hrutka egy év alatt 93 milliót keresett a Fradinál, miközben a felnőtt csapatból ki volt tiltva, a tartalékban játszott, mielőtt elment a Vasashoz.
Több forráskritikát javaslok mindenkinek, nem elég csak nyugdíjasokat szidni vagy mások tájékozatlanságát, a sajátunkon is van. Ez így ebben a formában ugyanis propagandaszint, csak nekünk szimpatikusabb üzenettel.
Öszintén szólva már én se ideírok egy csomó mindent, amit régen a HW/RW-re írtam volna, de más az állománt, más a körülmények, és én is más vagyok.
A vízmegtartásnak az kedvez, ha nem egyenesen, nagy tempóban hömpölyög egy folyó, hanem kanyarok lassítják. Ahogy csapatékban sem az jó, ha pár nap alatt leesik az éves adag.
Nagyon tisztelem Széchenyit, aki nagyon szorgslnazta a szabályozásra, ami nagy mérnöki teljesítmény volt, de az aszály szempobtjából, amiröl szó volt, ártott. Ma is meg lehetne persze csinálni a gátazás helyett az ártérre kivezetést, fenntarthatóság szempontjából elönyös lenne. (Persze a szántóföldek miatt problémás).
Egyébként azért említettem Széchenyit, mert vele plasztikusan példázható, hogy az általa is képviselt technikai és gazdasági progresszió sok szempontból hasznos alkalmazása késöbb visszaüthet. Nem lesz ettöl ö kisebb ember, meg hát szakmailag nem is ö felelt érte (eleve késöbb is valósult meg), de nyilván nem is értett az ökológiához, és pláne nem a XXI. századi klímahelyzethez.
Ezt mondom én is, hogy nem tudhatták. Az is nyilvánvaló, hogy nem azért álltak neki folyót szabályozni, mert sértette a pedantériájukat a kanyargás, de most ez eléggé visszaüt.
Ilyen volt Londonban is pár éve. Sajnos mindenhol vannak hülyék, így még exportálni sem tudjuk a sajátjainkat kellő ütemben.
Meg Széchenyiéknek is, nem volt nagy ötlet a legnagyobb magyartól és más reformnagyjainktól a Tisza szabályozása. Most isszuk a levét - vagy inkább a porát. Nem tudhatták persze.
Akinek nincs lelki defektje, az eleve hazudik. Vagy áltatja magát.
A leírásodból Harvyra ismertem.
Nekem az az érzésem, hogy le vagy maradva pár évtizeddel. Látom, társadalmi kérdésekben sajátos módon te is "keresztes hadjáratot" szeretsz folytatni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez a legszerencsésebb út, amikor elvileg az ellenkezőjét képviselnéd, de ha ettől érzed jól magad, én rontom el a játékodat.
InGen kérdésére itt válaszolok.
A Taügetosz-legendát emlegettem már itt máskor is. Ugye nem az volt a lényege, ahogy történelemórán is interpretálták a mi időnkben, hogy a sérült gyerekeknek kampó, hanem az volt a lényeg, hogy egészséges gyereket nem lehet kitenni. Ez lehetne persze játék a szavakkal, de egész Hellászban meg a környéken mindenhol a családapa élet és halál ura volt, szokás is volt kitenni a gyereket az út szélére, erdőbe vagy valamely bejáratott helyre. Ez főleg a "haszontalan" lányokat érintette. A mitológiában is sok az ilyen történet, de ott általában férfiak szereplők, lásd Oidipusz (akit azért kicsit meg is nyomorítottak). A valóságban ez nem volt feltétlen instant halál, hiszen mindig voltak gyermektelen párok, de egy lánynak vagy torz fiúnak kevesebb reménye lehetett, egészséges fiútól pedig ritkábban próbáltak megszabadulni. Az persze poliszonként és akár családonként eltérhetett, hogy mennyire egyedül döntött a férfi, mennyire szabályozták a kérdést (például volt olyan törvény, hogy a fiúkat és egy lányt fel kell nevelni). Nyilván házasságon kívül született gyerek is juthatott erre a sorsra.
A Taügetosznál is szó volt ugye nemcsak kitételről de szakadékba hajításról is. Valóban is találtak ott emberi csontokat, de ma már tudjuk, hogy csecsemőéket nem nagyon, tehát régészetileg sem igazolható a feltevés.
Ami a nőket illeti, nekik a legtöbb poliszban kuss volt a nevük. Nem nagyon mászkálhattak az utcákon, nem tanították őket, otthon kellett szőnniük, fonniuk, háztartásbelieskedniük (vö.: Platón Lakomájában az egyik szereplőtő elhangzik, hogy csak a férfiszerelem az igazi, mert a nők buták, műveletlenek) és nem sok joguk volt. Spártában megkapták ugyanazt az oktatást, sportolhattak, szabadon járhattak, piálhattak, korlátozottan örökölhettek, és sokkal szabadabban el tudtak válni, ha olyan kedvük volt. Dolgozniuk meg nem kellett otthon, mert az a szolgák dolga volt. Az ő dolguk a gyeremekszülés volt, és az erős fiúhoz erős anya dukált, továbbá nem ártott, ha képviselnek otthon harcértéket, amíg a férfiak odavannak háborúzni. Politikai jogaik nem igazán voltak, de Athénnal szemben természetes volt, hogy akár nyilvánosan is véleményt formálnak, férfiakkal partnerként vitatkoznak, és figyelembe is vették akár a kéréseiket. Persze Spárta nem volt athéni értelemben "demokratikus" (volt népgyűlés, persze), de Platónék éppen a kevert alkotmánya (mikté politeia) miatt idealizálták Athénnal szemben. Igen, valahol vicces, hogy az athéni politikai rendszer és kultúra nagyságát tanuljuk, de akikről tanulunk, azoknak egy nem is kis része meg annak kritikusa, illetve egyenesen Spárta-rajongó volt.
Ókori nőként Spárta a világ egyik legjobb helye volt. Egyébként régi militarista társadalmakra egyébként is jellemző volt a viszonylagos egyenjogúság. Sokan nem értik a mai - nem homogén csoportot alkotó - skandinávokat a viking múlt után, pedig a vérben és sörben úszó sagákat olvasva (azokban is van rapidrandi, amikor mindenki vadidegen nővel isznak hajnalig a kocsmában, és az ott a norma) pont nem meglepő, hogy régóta van parlamentjük, és pont az nem jut az ember eszébe, hogy ezek ma miért nem valami őskonzervatív abszolutista államban élnek. (Persze sok száz év történelme jött még rá, de tényleg belengi az egészet egy nagyon szabad felfogás.)
Minden dogmatikusság mellett azt érdemes hozzátenni, hogy a boszorkányüldözés kifejezetten középkorhoz kötése is tévhit, hiszen a kora újkorban tetőzött, az egyház sokáig inkább fékezte, csak hát alulról túl nagy volt az igény, és a középkor végén állt be fordulat. Régi babonákon alapulnak amúgy a boszorkányokban való hit és üldöztetésük, ezt Hammurábi és a Tóra óta kodifikáltan is tudjuk. A kereszténység előtti Róma is üldözte a boszorkánynak vélteket, a kereszténység államvallássá tétele után ez alábbhagyott.
Rengeteg babona volt a középkor előtt és utána is, kár így kiemelni. A modern történelemtudomány már meghaladta a középkor sötétségének dogmáját.
Boszorkányüldözős témában amúgy a Vredens dag meglehetősen erős film.
Nem hiszem, hogy az érettség legmagasabb foka több évszázad történelmét ennyire fölényeskedve lefitymálni a múltra épülő napjainkból. Azért a középkori irodalom is izgalmasabb és gazdagabb ennél filozófialag, az Artúr-mondakörből ott van például a nem túl Gawain és a Zöld Lovag, Snorri Sturluson sagái pedig nagyon is emberinek és modernnek hatnak. Persze a Monthy Python-film klasszikus, de nem hiszem, hogy a magas ló a lényege. Ha valakinek jár is az, inkább a középkort idealizálóknak, nem magának a kornak. Az ókori athéni "demokráciának" sokkal jobb a PR-a, pedig ott és akkor a lánycsecsemők élete nem sokat ért (szemben a nőket közel egyenrangúként kezelő Spártával, ahol a tévhittel szemben éppen sokkal kisebb eséllyel tettek ki születés után sorsodra hagyva). Ugyanígy a középkorra is rákent sok hülyeséget (első éjszaka joga, erényöv stb.) a propaganda. Nem érdemes sem túlidealizálni, visszasírni, sem lenézni történelmi időszakokat.
Ha a kiüresedett szamurájkultúráról is szeretnél látni egy filmet (ami nem humoros, hanem kőkemény dráma), akkor ajánlom nagy kedvencemet, a Harakirit. Persze ez sem csak a szamurájoknak beszólás, a militarista vezetés a XX. századi Japánban is tette a dolgát. És még ott volt a film után Misima Jukio szamurájkodása is. Késő középkori álszentség- és társadalomkritikának pedig érdemes forgatni Boccaccio Dekameronját. És persze tematikailag ajánlom a jövő vasárnapig a Szépművészetiben elérhető Bosch-kiállítást.
Tudom, hogy bitblueduck felhozta a Ubit, de én ugye kifejezetten az open world szálról beszéltem. Persze a live service-től az sem független, de azért másik szál, nem az, amiről én beszéltem.
Engem amúgy az FH4-ben zavart egy idő után a folyamatosan bővülő konfetti a térképen a sok kamuújdonsággal, illetve a napi és heti feladatokkal. Az aktívabb időszak után is leültem napi 30-60 percre elé sokáig, aztán úgy meggyűlöltem, hogy az FH5-re ránézni sem bírok. Tehát konkrétan a kis adagokat is rablásnak éreztem így. Normális karrierélmény meg a látszólag sok tartalom mögött nem volt. Az elején akkor is fanfárokat zengtek, ha 11. lettem a futamon, a végén meg megnyertem a nagy körversenyt, és visszadobott szó nélkül a menübe. Meg hát az egész olyan metroszexuális. De ez már a modelltől független.
Tőlem az Overwatch sem vette el az életemet, amíg ment, húgom azért többet ölt ezekbe. Azóta kompetitíven nem sok ment, tán egy kis Settlers 7. Co-op szokott menni, lesz ma is, az nyugis, voice chaten lehet dumálgatni. AoE 2 DE is szokott menni, dicséretes, hogy a mai napig bővítik, egy csomó kampány már játszható co-opban, és úgy át is van dizájnolva rá, egész ügyesen. Jobban, mint a Halo a szokott.
Nem tudom, miért lovagolsz az AC-n, szidva itt konkrétan a HZD és a Tsushima volt. De igen, sok nyílt világú játéknál érzem, hogy a világ érdemit nem ad, de ahhoz már elég bloated, hogy a single élményemnek ártson (ez kortársi baráti körömben visszatérő téma). Más játékoknak meg jól áll, és én is szeretem őket úgy, nem az open worldöt utálom, ha nem rossz vagy erőltetett használatát. Nekem pont az AC2 folytatása, a Brotherhood volt az utolsó végigjátszott. Mindkettő tetszett sokáig, de a végére már mindkettőt untam (ráadásul a 2 végjátéka az 1-éhez hasonlóan szánalmasan gyenge volt). Ezekbe persze a városok miatt kellett a nyílt világ, csak nem használták ki jól. A Revelationsről viszont már 10 éve folyamatosan lepattanok az elején. Az Originst viszont feltettem, mert bekerült Game Passbe. Kap majd egy esélyt. Az Odyssey meg tényleg érdekelt, csak a Ubi egy undorító kiadó, nem szívesen adok nekik pénzt, hiszen azt szeretném, ha sóval szórnák be a hamvaikat.
Azért ha a saját preferenciánkról van szó, szerintem nem árt, ha magunkból indulunk ki :)
Meg azért az AC valahol sztoris játék is (sőt, valószínűleg az jár jól, aki marad a főszálon), így sérülhet is az élmény a széthúzással, de kinek mi. Nekem amúgy pont az volt a bajom a régi részekkel, hogy nem volt bennük semmi érdemi tevékenység, volt sok ilyen-olyan (többnyire a gyengébbek közül való) mellékküldetés és gyűjtögetés, és ennyi. Az aktuálisan kritizált HZD-ben meg ennyi sincs, nem látom a napi 1 órákat se benne. Biztos van, aki megtalálja benne, de a fejlesztők ezért nem dolgoztak meg.
Megjegyzem, nem feltétlen szoktam darálni a játékokat, sőt inkább nem. A Wizardry 8 5 (!) évig tartott. Nem azért, mert egy percig is untam, de belekeveredve az encounterekbe gyorsan elrepült egy délután, ezért inkább szüneteket tartottam. A Witcher, a KotOR, a Deus Ex is fél év volt vannak idején. Nem unalom miatt, hanem mert így osztottam be.
Amúgy ez az egész olyan, mint az MCU. Ki van találva jól, hogy bevonzzák az embereket, csak ettől még a lekövethetetlen mennyiségű tartalom nem biztos, hogy mind annyira szuperértékes is.
Részemről még nem biztos, a péntek alapból újratervezést igényel.