Hozzászólások
Elsődleges fülek
A sikerhez elég, de amíg a Breath of Wild is kínosan fut, míg emulátorral frankón összehozható, addig nem tudom magam rászánni. Imádnék egy normális Nintendo nagykonzolt, de a GameCube óta ez esélytelen. Mert nekik elég. Pedig ha feljebb lőnének, akkor is lehetne sikeres.
Az alapötlet jó, a megvalósítás viszont sok helyen borzalmas, de legalább úgy, hogy már vicces. Amúgy csak most vettem észre a kezes képet, az alapján biztosabban ment volna, eléggé jellegzetes.
Itt az új feladvány:
rwurl=https://i.imgur.com/vd4POUq.png
Ha ez sem Vajk-kompatibilis és könnyű, akkor meg fogom kérdezni inkább tőle, hogy melyik filmből tegyek.
Nekem a dzsipes kép óta, de csak most pörgettem bele a topikba :(
Puskás (disszidálás utáni kihagyás) vagy Ronaldo (sérülések miatti kihagyások) is pocakos lett már pályafutása alatt is, és még úgyis klasszisok voltak, pedig már akkor kiríttak ezzel. Egyébként elég sok sportolónál megesik, hogy kihagyás idején elengedik magukat kicsit (hányszor tették még szóvá ezt az edzők, vagy látszott egyébként is szezonkezdetkor), vagy ahol súlycsoportok vannak, ott a szálásítás időzített. De a testépítők sem egész évben ugyanúgy néznek ki. Sőt, egy csomó élsportoló kifejezetten túlsúllyal nyomja. Lásd ólomsúlyú súlyemelők, rengeteg beállós kéziben, rengeteg center vízilabdában, szumósok. Nem mindenkinek azt jelenti a sport sem, hogy szálkás vagy izmos, akkor sem, ha az élete része.
Jelenleg annyit látunk, hogy valaki több évtized élsport és reflektorfény után kiengedett egy kicsit, de mégis azért kerül a hírekbe, mert itt-ott továbbra is úszik, tehát nem csak otthon zabálja a hamburgert. És valóban, soha nem Cseh Laci képviselte a "testideált" az úszók között, sőt optikailag kilógott, de kevesebb volt rajta a zsír.
Én szoktam nézni ilyesmit, az ajánlás miatt már vilt értelme itt. Inkább az a baj, hogy kevés idöm jut mostanában filmekre. Egyébként én is egy fekete-fehér filmböl tettem volna korábban, de nem mertem, mert tudtam, hogy Vajk nem látta.
Én egyből tudtam, hogy nem láttam, ezért még akkor kigugliztam. Így tudom a megfejtést, de nem fogom beírni.
Ja, mire csaknem 30 évesen olvastam az Űrgárdistát, sorban haladva egy novella és az Inkvizítor után, már nekem is sok volt néha. Maga az astartesszá válás tetszett és a beteg világ, a regény regényként kevésbé. Ma már talán megértőbb lennék a homoerotikus tinidrámás jelleggel, hiszen végül is nem szuperkatonáknak születtek, de nekem akkor is túltolás volt a gyerekes rivalizálásból bajtársakká válás története. A következő két regényben meg még tovább esett a színvonal, de Watson azért jól csinálta a WH40K-hangulatot.
Valójában aóz első találkozásom az univerzummal egy lehúzó 576 Kbyte-kritika volt a Final Liberationről. Az túl nagy kedvet nem csinált hozzá. Aztán 2004-ben a Dawn of War viszont elkapott, majd a kiegek is rengeteget mentek. Ütős világ, ütős játék, HW-s játékostársak. Mellé ott voltak még Rince HW-aloldalának a cikkei, meg DoW-rajongói oldlaakon találtam még összefoglalókat. Mielőtt a Chaos Gate, a DoW II (vagy fordítva) és Watson sorra kerülhetett. Mindenesetre akármennyire bírtam a játékokat, és miattuk a világot (elég videojátékos téma, ez nem kérdés), a könyv így is sokat tett hozzá.
Efgyébként ha már felmerültek a wikik, a Lexicanum nem jobb, mint a Fandom? Csak az előbbit olvasgattam, azt is régen már, szóval nem egy bizonyos válasz felé próbálok senkit terelgetni.
Az a nő, aki doppingol, lehet nő, de attól még nem versenyezhet, ha kiderül. Ennek nem a sexnek vagy a gendernek a kérdésének kellene lennie, attól függetlenül, mit gondolunk erről. És mi a helyzet a transzférfiakkal? Egy komolyabb kezelés után ők fizikailag bukják az élsportot, hiába szeretnék folytatni.
Ha Magnus Carlsen, regnáló világbajnokként és világranglista-vezetőként transznővé válna, akkor lenne a férfiak között világbajnoki címet nyerő női sakkozó végre? Férfinak, született, férfiként nőtt fel, férfiként kezelték, vált azzá, ami. Egyszerűen ettől nem lehetne a női nem siekréről beszélni, akár elfogadjuk őt, akár nem. Egyszerűen más történet áll a sikere mögött. De ha egy teljahatalmú diktátorból transznő lesz, mert van ehhez már elég hatalma, azt sem azt bizonyítja, hogy nőként milyen könnyű diktátorrá válni. Nyilván így is érdekes lenne a történet, de teljesen mást mond a nemek viszonyáról, mint egy született nő "női úton" való felemelkedése. És lehet-e az identitás - ha a tranzíció hormonális vagy műtéti része nem is - retrospektív?
Hogy úgy fogalmazzak, pont a sportban nem annyira bináris a válasz, mint ilyenkor szeretnék. Amúgy is alapvetően emberek vannak, egyedi történettel.
Sok az a 38 másodperc, de például Ledecky 27 másodperccel vb-döntőben nyert, nem egyetemi bajnokságon. Ezen a távon a nagy fölény nem ritka, ráadásul ha valaki nagyon elmegy, a többieknek már nem vele kell egymással versenyezni. A férfimezőnyben is megesik. Csak a kontextus kedvéért, ha már egyszer szoktam úszóversenyeket nézni.
Ezzel együtt durva, és személy szerint igazságtalan előnynek tartom a 20 évig növesztett férfitestet (évtizedes természetes dopping, ami másnak tilos), továbbá az is megkérdőjelezhető, hogy az jó-e, ha valaki csak azért szed hormonokat, hogy egy érték alatt maradhasson az élsport miatt. Nem tartom az egyenlőség lényegének, hogy bárki lehessen női mezőnyben induló élsportoló, sőt az egyenlőség fogalma szempontjából is ellentmondásos. Akinek mindkét kezét amputálták, az se legyen idegsebész vagy jedi (legfeljebb Grievous, de az a suttyó még a csocsóban is pörgetne), amíg nincs Star Wars-technológiás műkéz.
Nyilván férfiak között megint esélytelenek lennének, ott vannak a nőnek született transzok is, a tranzíció különböző állomásai, és ahogy egyénileg reagál rá a szervezet... És ez akkor legyen rentábilis, vagy érdjen közel annyit. Nehéz összehozni, ha a parasport is sokat fejlődött a maga sok kategóriájával (és rengeteg doppinggal, kategóriacsalással stb.). Márpedig parasportoló sokkal több van, mint transz, és sokkal megélhetőbb helyzet, nagyobb az elfogadottságuk, és a társadalom jelentős része legalább bizonyos mértékig megéli minőségben (pl. rövidlátás) vagy időben (pl. bokatörés) korlátozottabban, családtagok és közelebbi ismerősök révén akár nem is ritkán. A szellemi korlátokról nem is beszélve - az esetleges zrikán túl gondolok a demensekre, azért ritka az, hogy valaki ne találkozzon velük, vagy egyáltalán azt ne tapasztalná meg kö9rnyezetében, hogy egy idő után az elme is hanyatlik.
Szerintem érdemes bedobnod az összeröffös topikba is. Sajnálom, hogy 21-én reggel nem tudunk inni, de délután este még jó lehet ;) 23-24. szintén, 25. neccesebb, de hozható, 26-ra már van programom (bár a covid bekavarhat). Általában át tudom úgy szervezni a munkát, hogy bármely napszak jó legyen, de nem hiszem, hogy tömegeknek van kedvük eltérni a délután-estétől.
Én mindenevő vagyok. A Gears és a Halo nem kedvenc, de mind co-op (a Halókat, mondjuk, megvettem Steamre, mert nem volt még konzolom, a Windows Store meg kiedegelt), és a looter-shooterek között felüdülés egy lineárisabb lövölde, melyet együtt lehet játszani. Az Game Pass Ultimate részét képező EA Play az Army of Two is adta, ami minden sutasága ellenére couch-co-opban jó élmény volt. Az It Takes Two mint nem lövölde meg pláne.
Indie vagy kisebb játékokból azért elég nagy nevek vannak benn a csomagban. Például What Remains of Edith Finch, FireWatch, Outer Wilds, The Forgotten City. Hogy a játékmentesebb közül a Hadest, a Curse of the Dead Godsot vagy a Death's Doort ne mondjam. Minden bunyós játékj is megfordul benne, ha story mode-ra és egy kis hülyülésre kellenek, csőstül van benne jRPG stb.
Nyilván ízlés függvénye, de mindenevőként sok műfaj figyelemre méltó darabjatt találom meg benne. A kérdés, hogy nincs elég játékom így is? Biztos pont ezekkel szeretnék játszani? Vegyes a kép, mert érdekesebb darabokat éppen ezért is kipróbálhatok, de felejthetőbb játékokra is megy el idő, melyekre egyébként nem vesztegettem volna.
A birtoklási vágy témája miatt írtam. Én kaptam olyat azóta is, aminek örültem, de eléggé visszafogott a felhozatal valóban. De ez csak egy mellékes része a szolgáltatásnak. Egy Red Dead Revolvernek örülnék, ha már végre BC-s lett, de nem hiszem, hogy egyhamar várható sajnos.
Amúgy én ha veszek is játékot azt szeretem dobozos formában tenni, így bármikor mehet a resell és nem bukok annyit.
Már Switchre is árulnak kulcsot tartalmaz tokokat. Ez a realitás sajnos.
A GP szerintem a következőkre igazán jó.
1. MS- és most EA-játékok, ezek nem igazán kerülnek kibelőle. Ha az Ab-t is idevesszük a jövőre nézve, akkor elmondhatod, hogy a CoD és a BF is ingyen van. Ezekre ha rá is nézek, nem szívesen fizetek értük, a CoD drága és értéktartó is volt eddig.
2. Square Enix. Minden bekerül szinte tőlük, és a nem eidosos játékaikat nem nagyon árazzák le 50%-osnál jobban, az alapár is magas. 80 euró már náluk a kiindulópont.
3. Mindenféle indie cucc, amiről lemaradnék, vagy ahhoz pont elég drágák, hogy amúgy ne vegyem meg őket.
4. Másodosztályú játékok, melyekre néha rákívánsz, kíváncsi vagy, de birtoklási vagy pénztárcába nyúlási vágyad nincs.
5. Looter-shooterek co-opra. Általában bekerülnek DLC nélkül, és a co-op miatt jól esnek közös programhoz, de annyi elég is. (Persze nálam ezek is másodosztályúak és a CoD is, de a co-op hangsúlya miatt kiemeltem.)
6. Games with Gold. Minden hónapban kapsz két élő Gold-előfizetéssel később is játszható játékot, illetve egy "teljesen örökre" kapott régebbi (Xbox 360/Xbox-érás) darabot.
Ha az ember sokat retrózik vagy nagyon fókuszáltan válogat, könnyen fölösleges lehet neki a GP. De ha az Axbox amúgy is játszik, akkor a Gold miatt már úgyis kézenfekvő. És a Windows Store hátrányait is tudja enyhíteni a Play Anywhere, illetve a sima cross-save/cross-play. Ha meg 300 Ft-ért fizet be az ember 3 hónapra, az tényleg vicc.
A vágyvezéreltséget arra értettem, hogy a Sony szemszögébe helyezkedve lenne az. Egyszerűen túl nagy cégek röpködnek, óriási kockázat lenne az egész cégnek, nem csak a PS-részlegüknek. Nem kivitelezhetetlen, de szerintem hátrább az agarakkal! Azt kell megérteni, hogy a konzolháborúban állhat most nagyon jól a Sony, de az MS sokkal tőkeerősebb. Nem is tudom, hogy a Sony megengedhetett-e volna magának két annyira elbukott generációt, mint az MS, miközben a redmondiak ezeket nem érezték meg igazán. Csak sokat pletykáltak arról, hogy eladják az Xboxot, ami helyett végül az ellenkezője mellett döntöttek.
Amúgy a kisebb cégekben egyetértek veled (és a Gothic 4 kapcsán is), túl sok holding jön létre mostanában. Ott a Tencent és az Embracer is, esélyes még nagy techcégek beszállása felvásárlásokkal. Jobban szerettem a több, emberibb léptékű kiadót tartalmazó modellt. Az más kérdés, hogy az Activision Blizzard eljutott oda, hogy szinte csak előnyükre válhat a váltás, a játékaik meg amúgy is durván túlárazottak voltak, így hozzáférhetőbbek lesznek. Meg hát a Psychonauts 2 is eléggé bajban volt, az MS pénze jókor jött, hogy ne csak megmentse a projektet, de tényleg a végeredmény is olyan legyen, hogy ne érezze az ember a spórolást. A Fig és a Starbreeze kevés lett volna ehhez, sajnos.
Azt se tudom, mi ez a film. Talán a leghallatlanabb számomra a topik történelmében. Arról volt szó, hogy olyanból kell tenni, amit mindenki látott!
Az SE nekem Game Pass-elöfizetöként jobban fájna, mint az EA, vagy akár az Activision Blizzard fájt volna fordított esetben. De az is túl nagy falat szerintem. A Sony amúgy is jól menedzselte az eddigi méretben a stúdióit, nem vagyok benne biztos, hogy gigabevásárlásokkal ez nem menne a rovására. Az MS legalább mélyröl indul, náluk nincs minek a kárára menni.
Persze a Sonynál is voltak furcsaságok, mint a pénzégetö GoW: Ascension, azt utáltam is. De az 2013 volt már, legalább még akkor is szórták ki a first-party címeket, a PS4 meg kaszált. Az MS feltartott kézzel tívítívízve szaladt bele abba a bizonyos erdöbe. Az most is vicces, hogy tele van filmes reklám az üzletük konzolon, de persze magyar fiókkal mind "404".
Miért nem veszed meg minjárt te őket? ;) Értem én a vágyvezérelt gondolkodást, de ezek hatalmas cégek, az egész Sony nyilván nagyobb, de ez számukra óriási lépés lenne, 19-re lapot húzás, miközben amúgy jól elvannak az eddigivel. És kérdés, hogy menne-e az egész Take-Two nélkül. A Bungie így reálisabb irány.
Az egy más kérdés, hogy nem rajongok a Bungie-ért, a Ubi meg egy tróger posvány szerintem, bár sikeres, és azért vannak még jobb dobásaik. A számomra legkedvesebb IP-ikhez stratégiák tartoznak, azokra lenne a legnagyobb szüksége a Sonynak :)
Egyébként ott a Sqaure Enix is, elég nagy, rengeteg játékkal (sok nyugaton is sikeres japó cucc, az FF ugye az MMO-piacon is ott van, Tomb Raider, mostanában Marvel-játékok, hogy az elfekvő niche Deus Ex vagy Legacy of Kaineket ne említsem). Jól együttműködnek az MS-sel (eléggé tele van a Game Pass a játékaikkal) és a Sonyval is (időleges exkluzív FF7-remake, illetve most a Forspoken). Egy Capcom (itt azért nem rossz az átlagszínvonal, veri szerintem messze a Ubit) méretileg jobban beleférhetne, de az se lenne apró üzlet.
Ha van túlsúlyod, és az úszás és a szobabicikli is gondot okoz, akkor aligha a futópad a megoldás. Szerintem még mindig a víznek kellene lennie a kulcsnak. Milyen úszásnemben szoktál úszni? Mert pont nem a mellet kellene eröltetned, ha ennyire fáj a térdet, gyorson és háton nemcsak a mozdulat sor kímélöbb, de a lábtempó is jobban elalibizhetö. Most van még ez a kangoo-örület, nekem csak exélsportoló ismerös ajánlotta, nem próbáltam, de annál is az ízületkímélés a lényeg.
Futópadban meg esetleg gondolkodhatsz szálkásítás utáh.
Gondolom, ízületvédöket szedsz, viselsz, bemelegíteni szoktál stb.
A Sony más volumen, mint az MS, az EA meg nincs annyira messze az Activision Blizzardtól. Elég durva felvásárlás lenne, ha nyilván részvénycserékkel is menne.
Valami könnyedebb autós játék ráférne a Sonyra, de az NFS sincs annyira a topon, ha a Criterion talán még tudhatna is dobni valamit.
Ha jól tudom, más streamingszolgáltatónál sem erőltetik. Így nem is akkora csoda, hogy az LG az OLED-jeiből 2020 óta elhagyta a DTS-támogatást.
Finom lehet, olasz nem.
Én se láttam soha, csak hallottam. Az utolsó képnél azért már eléggé Christmas Carol-jellegü díszletnek tünt, de nyilván tippeltem volna be a nem látott filmet. Azt se tudom, hány feldolgozása volt, mind kimaradt, a Disney-rajzfilmböl is csak a megkönyvesítéssel találkoztam.
Arra amit írtam, hogy végighisztizett, mint valami emós. Persze érte elég tragédia (nem mintha a flashbackek alapján valaha is teljesen százas lett volna), de attól, hogy gerinceket kitépve és nőket megdugva - azaz kompenzálva - picsog a világ ellen, mely összeesküdött ellene, inkább egy hétvégi buliban magát szétcsapó kamasz vagy kisfalusi alkesz csődtömeg szintjén van. Ha ma kijönne az a sztori egy játékban női forgatókönyvíróval, sokan szidnák, hogy feminista sztereotípiák mentén járatják le egybites karakterizálással a férfinemet. Ráadásul még a "mentorai" is nők :) A lényeg, hogy minden látszólagos menősége mögött valójában egy szánalmas alak, de ezzel nem feltétlen irreális, csak kamaszfantáziát igényel, hogy azonosulj vele. A háttérsztori meg hiába van, ettől nem lélektani dráma, hogy a mélységei miatt kedveld a kiállhatatlan hímtagként viselkedő karaktert. (Nyilván ezzel a rajongói attitűdnek szólok be, nem baj, ha van ilyen is, de az biztos, hogy nem miatta játszottam a játékkal.)
Egyébiránt ez is érdekes, hogy a világra haragudó főhős is éppen futó trend volt. A Warrior Within ezzel a váltással lett megosztó, és a PoP-pot furán lekövette a Jak & Daxter széria is: Disney-Perzsia helyett mascotvilgából váltva sötétebbre lett emós karakter a főhős. És aztán a Jak 3 is folytatta a PoP követését azzal, hogy a harmadik rész valamiféle szintézis akart lenni dark és light között. Kratos már eleve a bemorculásnál kezdett, csak még megszorozva tíz a huszonharmadikonnal, hiszen már az első rész - és a prequelek - előtt megtörtént a - nem is annyira - fordulat.
Szerk.: A lényeg, hogy az egész BOY-témához is úgy közelítek, hogy mindennek fényében nyer értelmet.
Nekem is a második rész a kedvencem a szériából. Az első rész jó kis kaland, de a bossfightjai eléggé csalódást keltőek voltak, és a későbbi részek után visszanézve pláne azok. A 2 ezekben meghozta a pluszt, ha sok is volt a ládatologatás, idegesítő boss és platforming az 1-ben volt. A 3 jó meg minden, de az ellenségeket nézve ugyanazon a szinten túl könnyű és filmszerű lett. Egy átlagos kentaur szinte keményebb benne, mint bármelyik isten.
Az egész szériára igaz, hogy mérsékelten az innovációja és a mélysége (a PoP, a DMC, a Ninja Gaiden már gyakorlatilag játékelemét feltalálta és megcsinálta jobban), de jó csomag. Viszont a BOY miatt mondom árnymedvének is, hogy Kratos nemcsak egy gyökér volt mindig is, de egy hisztis picsa is. Akármennyi belet ontott ki, nem tudtam férfiasnak érezni ezt a körülrajongott karaktert. Szóval ez a BOY nem feltétlen visszalépés, és még illik is eddig a képbe. Talán végre kijöhet valami jellemfejlődés is.
Alkaidának szerintem ízlene a halal.
Én szeretem az északi mitológiát, gyanítom, a törpék testvérviszálya is az onnan ismertekre utalás. De nálam még csak két óra ment bele, eddig nem is találkoztam az alapabb szörnyeken és egy "idegenen" kívül senkivel. A grafikán kívül nehéz lenne bármiről véleményt formálnom.
Eddig a legnehezebb alattin eggyel rendben van a kihívás nekem, de lejjebb lehet venni bármikor.
A cikk szerint az zavarja Dinklage-t, hogy barlangban élnek együtt a törpék. Nyilván úgy gondolja, hogy ez az őket érintő sztereotípiák része, elvégre szociális hátrányokkal kell szembesülniük, és gyakran hiszik azt, hogy a külsőleg szintén megváltozott Down-kórosokhoz hasonlóan értelmileg visszamaradottak.
Én gyerekként mindig aranyosnak tartottam a törpéket, és a fasntasybeli ábárzolásaikkal sincs bajom. Az utcánkban (pontosabban a folytatásában) élt és azóta is él egy törpe lány, na ő ijesztő volt. Amikor utoljára láttam az utcán, már nem tudott járni, de már előtte is évekig nehezen tudott. Nyilván lehet károsabb sztereotip módon ábrázolni őket, és az nem árt, ha cirkuszi mutatványok helyett Dinklage-féle normális szerepekben látjuk őket, de gyerekként nem a Hófehérke miatt hőköltem vissza a valódi törpétől, hanem mert valódi törpe volt, és az ilyesmi elsőre ijesztő. (Azt csak később tudtam meg, hogy jóval idősebb nálam, hiszen a mérete és a rendellenes külseje miatt nehéz lett volna kisgyermekként megmondanom a korát.)
Az már egy megint más kérdés, hogy adott korban és időben mi számít elfogadott szóhasználatnak. Általában az, ami korábbi stigmatizációhoz kötődik, illetve ami átment pejoratív jelentéssel a szlengbe, illetve a köznyelvbe (pl. béna, nyomorék, süket, fogyatékos). A fogyatékosnál külön probléma lehet, hogy sok esetben értelmi visszamaradottságra asszociál rá először az ember, és a törpenövésűeknek is hasonló vélekedésekkel kellett szembenézniük az évszázadok folyamán.
Nincs még találat.
rwurl=https://i.imgur.com/7pEuTt3.png