Hozzászólások

Half-Life Alyx

Well, kicsit vegyes érzéseim vannak a Valve VR csodájával kapcsolatban, de egy dolgot megerősített bennem: a Valve még mindig tud jó single player játékot csinálni és nagy veszteség a közönségnek, hogy nem csinálnak gyakrabban.

A vegyes érzések leginkább annak tudhatók be, hogy kicsit süt a végeredményről a biztonsági játék mind a kampányt, mint a mechanikai dolgokat illetően. Nem vagyok tapasztalt VR-os, de még nekem is feltűnt, mennyire vigyáznak az emberfiára, nehogy rosszul legyen az élménytől. Pl. Alyx nagyon lassan mozog, sprintelni nem tud, a sietésre tulajdonképpen a VR-játékoknál megszokott teleportálósdi szolgál. Ez persze nagyon hasznos tud lenni főleg harc közben, de szívesen vettem volna a sprintet vagy az alapból gyorsabb mozgást. Ugrani sem lehet, szóval a szakadékok átugrására is a teleport való.

Jó lassan is indul be a játék, teljesen egyértelműen életed első VR-játékának szánták, de ez talán nem is akkora baj. Bőven van idő kiismerni a fizikai interakció minden csínját-bínját, a harc is lassacskán indul be és igazából csak a játék végére emeli a téteket annyira, mint a "simaképernyős" HL-epizódok. És itt van a kutya elásva: a Half-Life univerzum kiváló használata ellenére nem túl Half-Life-os kaland ez. Leginkább úgy írnám le az Alyxet, hogy egy lineáris VR-sandbox Half-Life elemekkel, és annak egyébként kurva jó, de csak és kizárólag VR-ban játszva.

A VR az, ami miatt nagy élmény feltúrni egy szobát, nyitogatni a szekrényeket és a gravity glove-val felkapdosni és széttörni mindent vagy szimplán csak húházni azon, hogy a folyadékshader még 5 év távlatából is fantasztikus (baszki ha megrázod a sörösüveget felhabosodik benne a sör, érted?!!!). És a hangdizájn, hogy megfogsz egy gyufásdobozt és hallod, ahogyan zörögnek benne a gyufák, ahogyan mozgatod. Perfekt, a tárgyakkal való interakció új szintje a játék és ez szerencsére a játékmechanikákban is megmutatkozik.

Pl. hiába van csak 3 fegyvered, ha mindegyiket máshogyan kell kezelni és nagyon menő, hogy a pisztolyban ténylegesen tárat kell cserélni meg fel kell húzni. Sőt, még annyi többletmélység is van a reloadban, hogy ha hagysz egy golyót a csőben, akkor elég csak kiszedni a tárat és berakni egy újat, a felhúzogatás meg elhagyható. Nincs annál faszább, mint amikor tűzharc közben gyors akarsz lenni, de bénázol és mondjuk elejted a friss tárat, mert rájössz arra, hogy ami egy sima FPS-ben megvan egy gombnyomással, az itt figyelmet és precizitást igényel.

Ugyanakkor a gravity glove sajnos nem gravity gun, vagyis nem lehet pl. egy féltéglával agyonverni egy zombit vagy egy headcrabet. Sőt, semmilyen melee nincs a játékban, ami a HL2 után azért keserű pirula, főleg úgy, hogy a franchise egyik sokat használt szimbóluma a feszítővas. Egy HL-játék feszítővas nélkül? A felkapkodható tárgyaknak azért limitáltan hasznát lehet venni, pl. egy dobozt vagy vödröt magad elé tartva nem tud rádugrani a headcrab vagy egy kalapként hordható valamivel (ami lehet sisak, de igazából bármi, amit a fejedre tudsz húzni) simán el lehet menni egy barnacle alatt, csak a sapkát fogja lehúzni rólad. Ja és lehet használni a felkapkodott gázmaszkokat is, ami a játék egy pontján különösen hasznos.

Ami a pályákat illeti, azt a nem meglepő tényt már említettem, hogy az Alyx lineáris. Leginkább a HL1-re emlékeztet a pályadizájn, de kevesebb mozgástérrel, szóval nincsenek olyan pályák, mint az Office Complex vagy az On a Rail, ami azért engedett a csőjáték jellegből. Alapvetően zárt terekben játszódik az egész rövid szabad ég alatti átvezetésekkel, ami szintén a HL1-et idézi. Szerencsére a helyszínek változatosak és legnagyobb örömömre pótol a játék valamit, amit nagyon hiányoltam a HL2-ből: van Xen-élővilágot! A kampány jelentős része a City 17-beli Quarantine Zone-ban játszódik, ami koncepcióban erősen emlékeztet Ravenholmra, de megvalósításában sokkal erősebben hoz vissza elemeket Xenből. Össze lehet futni egy csomó fura idegen élőlénnyel, amik többségükben nem jelentenek rád veszélyt, de reagálnak a jelenlétedre, közelségedre, a kedvencem nyilván az a növényszerű cucc volt, aminek a "kezéből" gránátokat lehet kikapdosni. Sokkal-sokkal kreatívabb és "Xenesebb" flóra és fauna van a játékban, mint a Black Mesában, ami annyit tudott hozzátenni a témához, hogy "őőő, lila?"

Nagyon jók az ellenfelek is, a nagy visszatérőkön sikerült annyit variálni, hogy újra érdekesek legyenek és akad néhány új is. Az Alyx alapja egy Doom Eternal-szerű weakpoint system, aminek köszönhetően gyakran érdemes vagy kötelező nem fejre célozni. Pl. a HL2-ben debütált és itt két különböző fájtára osztott, "páncélozott" headcrabet itt úgy is ki tudod nyírni, hogy ugrás előtt felágaskodik és felfedi a hasát, mint gyengepontot. Az antlionnak le tudod lőni a lábait, hogy utána repülni kezdjen és szétlőhesd a potrohát. A combine katonákból többféle van, mindegyik ellen kicsit máshogyan kell harcolni, rajtuk is vannak gyengepontok, esetleg gránátokat tartanak maguknál, amiket lekaphatsz róluk a gravity glove-val. Ha lesz Half-Life 3, abszolút kérek bele ilyeneket, rohadt jó móka.

Az új szörnyeknél megint a Black Mesa-hasonlatot tudom felhozni, hogy ott sikerült kiizzadni kb. két új houndeye-variánst, amiket csak le kell lőni ugyanúgy, mint az összes többit. Alyx? Mit szólsz egy elektromos Xen-szökevényhez, ami össze-vissza futkározik és egy hullába is bele tud költözni úgy, hogy csak a testének különböző pontjain feltűnő gyengepontok kiiktatásával tudod kiszedni belőlük. Na meg ott van Jeff, a játék egyik abszolút fénypontja.

Talán ennyiből is lejön, hogy bár játékmenetileg nem éreztem a HL feelinget, atmoszférában és körítésben nagyon megvan, ami pedig a történetet illeti, szerintem zseniális. Persze tutira nem ezt mondanám akkor, ha mondjuk 2010-ben jelenik meg ez a játék, de 2020-ra teljesen egyértelművé vált, hogy ha lesz is valaha igazi HL-folytatás, biztosan nem úgy fogja továbbrugdosni a történetet, ahogyan azt 2007-ben a Valve-nál elképzelték. Emiatt a HL2 Ep2 végi cliffhangerből az évek alatt egy probléma lett, amit meg kellett oldani, egy gödör, ahonnan ki kellett mászni.

A Valve kimászott egy kettős értelmű befejezéssel, ami főként a HL2 Ep2 eseményeire utal vissza, ahol is Gordon kicsúszik G-Man felügyelete alól, akinek így új ügynök után kell néznie (most tekintsünk el attól, hogy ott van neki erre Adrian Shephard is). Teljesen logikus, hogy Alyxet szemeli ki erre a célra, a furcsább része a dolognak az, hogy mindezt a múltban teszi meg. Csakhogy a HL2 erre is válaszul szolgál, hiszen a vortigauntok és G-Man között van valamilyen kapcsolat, a vortokról pedig tudjuk, hogy nonlineárisan érzékelik az időt. Egy szó mint száz: működik és a befejezésig vezető sztori is tele van apró utalásokkal arra, hogy oké, hogy 5 évvel vagyunk a HL2 előtt, de valójában egy folytatással játszol.

A másik értelmezés meg természetesen a meta értelmezés: nemcsak G-Man kezeiből csúszott ki Gordon, de a Valvéből is. Ebből a szempontból a sztori egy útkeresés, aminek a végén a Valve visszatalál a Half-Life-hoz (még a feszítővashoz is), ettől pedig pluszértelmet kap még a biztonsági játék is, ami a kampány első felét jellemzi. Az Alyx így a fejlesztőcsapatról is szól, egy adag emberről, akiknek sok év után újra single player játékot kellett fejleszteniük valami multis cucc helyett, és sikerült nekik.

Maga a cselekmény meg abban is nagyon HL, hogy legalább annyi kérdést is felvet, mint amennyit megválaszol, szóval ja, jöhetne már a mitikus "simaképernyős" Half-Life 3.