Hozzászólások
Elsődleges fülek
Én napi 5-6 liter folyadékot iszom, szinte gyakran szinte folyamatosan szomjas vagyok. Megtehetem azt, hogy nem iszom, de az néha éppoly szenvedéssel járna, mint teli hólyaggal filmet nézni.
Egyébként van amikor pár korty ital után 15 percenként kell járnom, máskor meg több liter után 5 óránként. Volt olyan, hogy felittam Ljubljana sörkészletét, és amikor onnan hazaértem 8 órával később, akkor is csak a biztonság kedvéért kerestem fel az illemhelyiséget. Totál változó ez nálam, de a kényelmes filmnézéshez nálam hozzátartozik a megállíthatóság, a Return of the Kinget pedig ugyan végigültem, de ezért is lett egy rossz mozis emlék.
Átdobtam az elburjánzó Epic Store-os szálat a szaktopikba, innen kezdődik.
Az első kötet kb. mindig akciós a Szukitsnál, a második egy pár éve elfogyott náluk, de az első kb. minden második antikváriumban is fellelhető, mármint a régi kiadás, az itthon is megvan.
Bétám van, csak éppen még nem próbáltam. Ha sikerül belenéznem a közeljövőben, szólok.
PS4-en ennyivel könnyebb fűbe harapni? PS3-on alig lehetett meghalni, zuhanás után az általad leírt módon talán sosem sikerült.
@Noctedam
Ez rohadt jó :DDD
Köszönöm a felajánlást, leszek ugyan a héten Pesten, de nem sokat, és az is rohanós lesz, így logisztikailag necces a nagy sörüzlet lebonyolítása.
@DeMorte
Ez az Altbier nem hangzik rosszul, de Düsseldorf eléggé kiesik.
@Boz
A fentebbi kiruccanást leszámítva szerintem több ásványvizet vettem mostanában, mint sört. Na, azt is unom!
Igen, azért hoztam fel sokféle példát, mert elég vékony mezsgye ez. A manapságra reagáltam, szerintem ez sosem volt gazdag műfaj, sőt a 2016-os Doomban van annyi elmondott sztori, mint a HL1-ben - vagy szinte majd' minden HL1 előtti FPS-ben. Szóval jogosan le lehet szűkíteni a kategóriát, csak az mindig is szegényes volt. (Ennek az ellenkezőjét persze explicite nem állítottad.)
A Tomb Raiderrel egyetértek. A 2013-as rész sztorija béna volt, csak sok, és a filmszerűség oltárán (is) feláldozták a játékot, de sokan ezt másként élik meg.
De ugye az, hogy egy játékot ki miért játszik, már szubjektív, a Wolfot én az írói erőfeszítések ellenére a játékmenetért, míg az új TR-eknek mintát kínáló Unchartedet inkább fordítva, ha könnyedek is mindig aspektusból.
A CoD-BF fronton - jóllehet szerencsédre - le vagy maradva, az Infinite Warfare-ben a prológuson kívül egy karaktert irányítasz végig, és a Battlefront 2-ben a sajnos beleerőltetett, néha irányítható ikonikus karaktereken kívül van egy fix hős, akivel nagyon azonosulni kellene. (A BF2-ben annyira rossz jedi-nak lenni, hogy inkább egy valósághű takarítónő-szimulátorral játszanék.) Ugyanakkor a Bad Company 1-2-ben egy profi külsős író írta a kampányt (tudom, a TR-ét és a Crysis 2-ét is), egy főhős van az első rész első másodpercétől a második rész utolsójáig, és a Kelly's Heroes: The Game jellegű cselekményért és dumákért érdemes játszani (főleg az 1-et), ha azok sem köldöknézegetően megkonstruáltak.
Éppenséggel unom a magyar - és balkáni - söröket, bár szoktam inni a normálisabbjából, de itthon is inkább jóféle cseh söröket iszom, ami alatt nem a Budweiserre gondolok. Szóval inkább azt mondanám: túl válogatós vagyok, ha baráti sörözéseknél gyakran az a realitás, hogy egy Soproni IPA-s helynek már örülni kell (a helyszín és a nyitvatartási idő limitál).
Abban biztos vagyok, hogy vannak jó sörök Németországban és Ausztriában, de egyszerűen nem jönnek szembe. Sógoroknál bárhová mentem be Graz környékén, Grazig, mindenhol Puntigamer vagy Gösser volt, vagy mondjuk valami híresebb importsör, például Guiness. Na most erről nem az jut eszembe, hogy de jók az osztrák sörök, és üvegesben sem találtam igazán nekem valót.
Drezdában is úgy jártam idén, hogy mire találtunk egy állítólag jó sört, addigra már berúgtam, így sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Ludwigsburgban meg a mintegy 100 ezres várost félig-meddigbejárva a rumos capuccino volt a legjobb nedű, amit ittam. Nem voltak rosszak a sörök, de nem volt nagy választék, és a 4 eurós "egységárhoz" képest keveset nyújtottak.
A lényeg, hogy a tömeglágereket nem csak nálunk kellene ritkítani, mert jó kocsmába beesni mindenhol nehéz. Rosztovban kapásból sikerült spontán és tervezetten is megfelelő helyekre beesni (nem a Baltika a csúcs ott sem, az egyszer biztos, de a Burger Kingben legalább van külön sörös menü), de nyilván kisebb német településekkel kevésbé fair az összehasonlítás.
Azt persze elfogadom, hogy a megszokások számítanak, illetve a te nagyobb belga (az ő országukban még nem jártam, de nem is kritizáltam őket) és német tapasztaltaidat sem vitatom, régen jobban csúszott a magyar nagyüzemi, és kevésbé állt rá a torkom a csehre is. Lehet, hogy a németeket is szoknom kéne még, a tippeket persze köszönöm, de ugye ahogy a fentebbiekből kiderül, abból főzök, ami csapolva elérhető az utazásaim során (bár Rosztovban üveges cseh söröket is ittam, az egyik kajáldában szép választék volt egy sok sörös pub és a szállásunk mellett), ez pedig megnehezíti a válogatást.
Attól függ, mit értünk a történetorientáció alatt (ha már Wolf, de értem, miért van itt, játszottam a TNO-t), mert az önmagában nem minőségi kitétel. A CoD-ban, a BF-ekben (Battlfield és Battlefront) is megy a kötelező drámázás, átvezető van elég, minimalistább, de általad is dicsért történetűnek meg ott az új Doom is. És ugye ott az időről időre jelentkező Halo is (űropera!).
Az régen is jellemző volt, hogy a történetorientáció kiszervezést jelentett, lásd System Shock, Deus Ex, de a NOLF is műfaji határ volt (jobban, mint mai legközelebbi utódja, az új Wolfenstein). Deus Ex, Dishonored vagy Prey pedig volt az Infinite óta.
Emellett a TPS-ek is elszívják a levegőt valamennyire, a Tomb Raider például lövölde lett és sztorifókuszú.
Az persze tény, hogy az aktuális hóbortok mellett (időben haladva mondjuk: MMO, MOBA, BR) az akció-kalandok váltak a vezetővé a single-ben a korábbi FPS-uralom után, persze lehetőleg mindbe kell nyílt világ, RPG-snek mondott elemek, és más hasonlók.
Hehe, én pénteken jártam a zónahatárnál, de nem mentem be, csak útba esett. Egy-két dobozos és üveges ukrán sört kóstoltam csak, a balkáni sörökhöz képest nem voltak rosszak, de a csapolt kisüzemi kínálatukat nem ismerem. Nagyüzemiből meg rühellem a dánt (az utolsó üveg Carlsbergemet már Borsodira is elcseréltem volna) és a németet is, de a belga sem az igazi (vettem pl. Leffe-et is Ukrajnában, de már nem akkora felüdülés, mint régen, jobbhoz vagyok szokva). Kijev elég nagy pusztulat volt a dugóból nézve.
Az én úticélom viszont Rosztov-na-Donu volt, na ez, bár nem csúnya, de nem egy tipikus történelmi orosz nagyváros, hogy tele legyen látnivalóval (útközben ugrottunk be magyar katonai temetőkbe és ide), de rengeteg jó kocsma volt, rengeteg jó sörrel és elég színes skálán mozgó töményválasztékkal (a jó minőségű sörökért persze a pesti jobb minőségűekért dukáló árakat kellett fizetni). Ezzel szemben Németország számomra az a hely, ahol állítólag jónak kellene a söröknek lenni, de én valahogy nem találom őket, és mondjuk Ljubljanában is nehezemre esett jó sörös helyet találni, szinte mindenhol csak a Lasko meg az Union ment, és a kisüzemisebb hely is vegyes nyomot hagyott (egy étteremben ivott jó ismerős cseh sör, a barna Bernard ízlett igazán). A Balkánon meg jó esetben találsz valami helyet, ahol importsört adnak.
BL-negyeddöntőn (női kézi, kikaptunk nagyon, de ez nem volt meglepetés) voltam amúgy, és Rosztov-Szpartak focimeccsen csodáltam meg a teltházashoz közelítő szurkolást (41+ ezer fő) és a vb-re öszehozott új stadiont. Sokat haverkodtunk meccsek előtt-után az orosz szurkolókkal (a helyi focirangadón és a tömött utcákon is baráti volt a táborok között a hangulat), jó volt a hangulat (sporteseményen amúgy tilos alkoholos italokat árusítani Oroszországban). Az emberek alapvetően kedvesek és segítőkészek voltak mindkét országban, bár Ukrajnában kevesebb volt az interakció. Néhány újlatin nyelvet beszélő nyugat-európai országban jobban elfutottak előlem (akár szó szerint), ha angolul szólítottam meg őket.
Jó élmény volt, főként a borzasztó ukrán utak, a Kelet-Ukrajnában és Oroszországban a benzinkutakon dívó vizesblokkmentes pottyantós budik, a néhol előkerülő Lenin-szobrok, a benzinárak és a kissé nomád falvak emlékeztettek arra, hogy a vadkeleten járok.
Az új résznek ez esetben szerintem kb. alapfeltétele, hogy a régi - remake-elve - előkerüljön. Ezt diktálja a régisége, a korszellem és az ismeretlensége (értsd: az újabb játékosok nem is hallottak róla, de régen sem jutott el mindenkihez). Szóval első lépésnek jó ez.
Az meg kérdéses, hogy valaki akár GOG-ra is feltehetné-e a régi részt, annak idején a Ubi joglejáratkor leszedte, de jó eséllyel más a Ubi nélkül nem terjeszthetné.
Akik megpróbálták, azok a várból is csak szart tudnának építeni.
Ezzel együtt én sem hiszek a koncepcióban, de nem a ZS-kategóriás alkotók próbálkozásai alapján jutottam erre. Mindenesetre érdemes megnézni, hogy az Alien-filmeket kik rendezték, és a Predator esetében is csak a második rész rendezője számít aránylag ismeretlennek, illetve Antal Nimródról tudjuk, hogy nem éppen tehetségtelen. Mindenesetre még így is ment kínlódás ezeknél a filmeknél is, ha a Fox miatt is, illetve Ridley papa sem előnyösen öregedett.
Az már a mítosz, mellyé az idők során vált.
A PC Dome-ról (ma: PlayDome) volt szó, Moken meg akkoriban ott valaki volt, így került elő, hogy hozzájuk kerülünk, és ezt egyszer gurgulázva röhögve előadta, mint a HW-re váró jövőt. Nem jött be.
Ezen kívül a Prohardverrel voltak még összemosások, mert sokáig kinn volt hozzájuk link a HW-n, ezért egy cégcsoporthoz tartozónak vélték külsősök a két portált. (Ezt csak azért írtam, ha valaki erre elkezdené keverni a PC Dome-ot és Prohardvert.)
9 éves játék. Ilyen régiségekkel már minek kezdeni?
És előrendelők megkapják hozzá exkluzív DLC-ként a Half-Life 3-at.
Ez egy közkeletű félreértés. Az igazság ezzel szemben az, hogy évtizedek alatt bundáztuk össze a pénzt a stadionokra, de most, hogy a többségük már felépült (bár többek között a karakószörcsöki Lakótelepi SE is megérdemelne egy nagyobbat), újra alázhatjuk a világot.
Hollandia meg vb-bronzérmes volt 2014-ben, és a 2016-os Eb-re ki sem jutott, ahová még nekünk is sikerült. A térségünk sikeres válogatottjainak (pl. Horvátország, Csehország) azért hullámzóbb szereplése.
A csehek sem voltak kinn az 1998-as vb-n, miközben 1996-ban Eb-döntőt játszottak, aztán kijutottak - gyengébb csapatok ellen - 100%-os teljesítménnyel a 2000-es kontinensviadalra, hogy kihulljanak a halálcsoportból. Azt az Eb-t pedig éppen az akkor vb-bronzérmes Horvátország hagyta ki, akiknek nagyon sokba került, hogy a csoportkör elején kikaptak Írországban, pedig az övék volt a legjegyzettebb válogatott a csoportban, és egy térségbeli, illetve brit csapat előzte őket (ami most is megtörténhet akár, ha a leosztást nézzük).
Fraser számomra a Zimmer-kategóriába tartozik (nyilván kevesebb filmmel, díjjal és hype-pal a háta mögött), azaz jó, de messze nem zseni. Deakins viszont igen, az összes Villeneuve-vel közös munkásságuk vizuálisan őrülten erős, és sok más filmmel is bizonyított.
Mivel a legközvetlenebb rokonokkal már megelőztek, ha esetleg más nézet és hozzákapcsolódó némiképp eltérő játékmenet is játszik, akkor a Borderlands, a Dead Island és a Dying Light is a hentről (az utóbbi kettőben több közelharci lehetőség van), a lootról, az XP-gyűjtésről és a co-opról szól. (A Destinyt vagy a Divisiont nem próbáltam, hogy mennyire ez a kategória.)
A NES-es Metroidról beszélek, nem a későbbiekről. Ha te is, kívánom, hogy a jövőben is kötelező legyen végigjátszanod save state-ek nélkül! ;)
A csomag leírásából és az arcade-gyűjteményből is erősen következnek a Castlevaniák, amúgy is divat már minél több régebbi darabot hozzáférhetővé tenni. Tartok tőle, egy Castlevania All-Stars pakk vastagabb árazást is kapna a Konamitól.
Mindazonáltal nem ismerem a kismillió részt, nem tudom megmondani, hogy melyik méltó a csomagba, én a NES felől érkezem, számomra a Mega Man, a Contra, a Castlevania és az SMB máig jóféle cucc, és érdemesnek tartom őket a megismer(tet)ésre. A Metroidért mondjuk Hágába idéztetném a felelősöket, azt gyűlölöm.
OnLive-on a Braidben az első, tutorial pályát nem tudtam teljesíteni, akkora volt a lag, és egy homályos borzalom is volt. Pedig korábban gond nélkül végigjátszottam a rendes verziót. Persze voltak jobban szuperáló játékok is, de azok a korai próbálkozások nem csináltak sok kedvet a streaminghez, bár inkább a pozitív meglepetést okoztak (nem Braiddel).
Egyelőre óvatos vagyok, akkor még nem volt SSD-m se és kevés új játéknál volt kitűzhető cél nálam a 60 fps, Nvidia Inspectort sem használtam, szóval azóta nemcsak a technológia fejlődött, de az igényküszöböm is nőtt.
Nincs ezzel egyedül, például az Óperencia is MS/Epicként nyit.
Én sem tettem volna bele a Game Boy-ost, csak megjegyeztem, hogy érdekesség is lehet, és valamiféle logika állhat mögötte. Az más kérdés, hogy ez a logika milyen lehet, sőt az sem biztos, hogy létezik, mert a Konamiról van szó.
A NES-es Castlevaniák - legalábbis 1-2 közülük - viszont szerintem egy ilyen történelmi gyűjteménynél kihagyhatatlanok, nekem emulátorral most is fent vannak, simán szuper játék számomra most is az első rész (dobozosban kiadta az első három részt a két NES-es Contrával együtt a Konami, saját béna emulátorral, persze). Ugyanakkor nem rajongok annyira a RetroArchért, egy még kezesebb verzióra szívesen váltanék, akár PC-n, akár NES Minire. Ugyanakkor egy régi Contra szebb és mechanikailag is jobban befogadható ma, mint egy ős-Castlevania.
A RoB és a SotN esetében arra gondoltam, amire tette. A SotN nekem PS3-ra van meg (a PS1-es verzió), illetve a PSP RoB-remake-ben, mely emulálható, de hivatalos PC-s portokat nem bánnék. Nyilván jöhet helyettük tőlem más is, ami amúgy sincs meg.
Ez a Game Boy-os Castlevania tényleg fura lesz PC-n, bár érthető, ha bekerül egy elismertebb marokkonzolos darab is a bemutatott darabok közé, érdekességnek jó, de játszani vele, már neccesebb.
Viszont érdekes ez a megfogalmazás:
The first Konami Castlevania Collection is designed to be a completed collection around the origins of the historic franchise.
A first is érdekes, de az is, hogy mi rajta a completed.
Az esetleges RoB és SotN esetében az is kérdés, hogy melyik verzió érkezne, illetve a The Dracula X Chronicles (melynek számomra nem bejövős a felújított grafikája) tartalmazza ugye mindkettőt.
A Contrák közül nekem hiányzik az első részből a NES-es, már az megdöbbentett, hogy a NES Minire is csak a Super C van. Itt a Hard Corps borítékolható a fennmaradó helyekre.
Nekem nincs időm mindezen végigrágni magam, de azért belenéztem tegnap. Ha csak Epic Store-ra szólna az opció, akkor sanszos, hogy kérnék refundot, így belefér, ha nem is örülök sem a lépésüknek, sem a kliensexkluzivitásoknak.
Tudom, csak szeretnék csak azért is annak a végére érni előbb. Félek, az új RE2 után végképp elengedném, pedig már akkor érdekelt, amikor még PC-re nem is volt. Ez egy régi szent küldetés. Megmutatom neki!
Ütősnek tűnik, de mostanában nemigen. Hosszú története van az első résszel való küzdelmemnek, a kamera és az inventory miatt mindig utálkozva hajítom el a "végül is csak egy Alone in the Dark-klónt". Majd egyszer. A DMC5 hamarabb esélyes, a Capcom dicséretesen nyomul.
Egy Óperencia-féle játéknak az is előny, hogy így a steames tenger helyett egy kliensben kiemelt szerepet kap, és hírek sorában foglalkoznak vele. (Szerk.: Amellett, hogy nem feltétlen minden esetben kamu az sem, hogy a fejlesztésbe tudnak beforgatni az előre kapott pénzből, de éppen az Óperenciánál későn jött ez az üzlet.) Nem mondom, hogy ettől több lesz az eladása az Epicnél, de azért valamit ez hoz is. Ráadásul náluk szokás elfeledkezni róla, hogy nem csak az Epicnek adták el magukat, de az MS-nek is, lesz a játék Xbox One-ra is, sőt konkrétan bekerül a Game Passba is mint PC-s/boxos cím. Ergo akinek a kínaiakkal szemben vannak fenntartásai, az még PC-n is talál alternatívát - és egy hasonlóan retek "klienst".
A konzolos exkluzivitásoktól viszont szerintem annyiban elválik a téma, hogy a third-party exkluzivitás manapság eléggé ritka, a legtöbb esetben olyan játékokat látunk manapság, melyek létre sem jönnének az adott konzolgyártó nélkül, és ez a szintén szórványosan létező second-partyra is igaz, nem csak a first-partyra. Ez a játékosok szempontjából valamivel pozitívabb, mint egy sima bevásárlás, bár én is szívesebben látnám, ha a PlayStation 4 vagy a Switch inkább csak egy kliens lenne (az Xbox One-nál ez már szinte teljesült).
Alapvetően én is idegenkedek a kínai nyomulástól, így nem is erősítem az Epic-rajongó tábort (a béna kliensük sem segít), de azért Facebook botrányainak, a bázisra jelentő okostévék és a szabadságszűkítő Windows 10 korában kevésbé tűnik élesnek az amúgy létező különbség. Sajnos.