Hozzászólások
Elsődleges fülek
Utálom a grafikát. De átállítottam jobbra, majd vissza, és azóta rendben van nálam is. (Alapbeállíátáson volt, korábban nem nyúltam hozzá. Böngésző: Opera 28.0.1750.51.)
Nekem meg is felel így, inkább a kommentek sorrendjének megfordításán dolgozzál!
Berajzolnád nekem azt a 37,5%-os különbséget? Vagy csak a fogyasztott nedű metiltartalmára utaltál? ;)
rwurl=http://i.imgur.com/7nA8a97.jpg
Egyébként bennem fel sem merült magamtól a kérdés, de ez az én bajom.
Szerintem a Missing Link nem simán kivágott tartalom volt. A bossfight (?) a végén és maga a pályatervezés is azt mutatja, hogy addigra már tanultak a hibákból, tehát kizárt, hogy az alapjáték megjelenésére valóban kész lett volna.
A bossok ellen meg nem tudom. El lehetett ellenük a szűk pályákon rejtőzni rövid időre, és ezt hazsbnosítani, de azt normális lopakodásnak nem nevezném, ami ott folyt. Egy borzalom volt, de másképp játszva is. A DC-t még nem próbáltam, de az is megosztó az e téren való fejlődést illetően, így tartok tőle.
Az első részben sokkal inkűább a játékhoz hű részt képeztek a fontosabb harcok (bár az alternatív lehetőségeket leszámítva jók azért nem voltak), és ezt hozta vissza a Missing Link is.
Nincs rajta mit fikázni :(
Na igen, én éppen nem a PC-s szilikongyerekeskedés miatt kezdtem összehasonlító videókat nézni, hanem mert a PS3-at "nem hittem el". Sajnos végül az jött le, hogy a PS3 ótvar tudású ugyan (és Kutaragi eredetileg GPU-t se akart bele a Cell mellé :D), de az Xbox 360 sem eléggé jobb. (Idővel azért drasztikusan csökkentek a portok közötti különbségek, az már más kérdés, hogy a fejlesztők addig mennyit szívtak.)
Félreértés ne essék, el lehet vele játszani, de - engem - zavaró szintről van szó. Szerencsére úgyis exkluzívokra és retróra érdemes tartani, és azok jobban is teljesítenek. (Az új generáció meg ezeket nem tudja még.)
Bevallom, ennek a DRM felőli technikai oldalát nem követem, szóval akár egyetértőleg reagálnék, akár élből tiltakoznék, az megalapozatlan lenne. Viszont egyértelműen a felhasználói kényelem oldaláról közelítem meg a kérdést, és amíg annak betesznek, addig ellenzem az efféle mételyt, akkor is, ha nyomós és jogos kiadói érvek szólnak mellette.
Elég belterjesek vagyunk ahhoz, hogy flame veszélye nélkül merjek reagálni :)
Szóval a 4k jó kis elvi lehetőség, de humbug valóban, viszont az, hogy tavaly 200k (+oprendszer, ami ugye már áthizható előző gépről; monitor) volt a PS4-et egyelőre verő PC-m (most több lenne), az azért azt mutatja, hogy hardveres ár-teljesítmény arányban a korábbi generációkra jellemző olló drasztikusan összezárult.
Az meg már egy másik oldala, hogy lehet-e ezt bináris kód alapján értelmezni (egyénileg mindenképp), tehát az "elfogadható" minőséget - esetleg modokat - kitűzni minimumcélnak. Például PS3-on a multiplatform AAA játékok 99%-a akad rendesen, de még a 2D-s indie-knek is ijesztően komoly hányada. Ennél jobbnak tűnik most a helyzet, de azért elgondolkoztató, hogy hol húzza meg az ember a kompromisszumának határát (a fejlesztők gyakran rossz helyen húzzák meg, lásd a Lara hajgimmickje miatt alulteljesítő PS4-es Tomb Raidert).
A Master Race túlzásai mellett okkal hagyott rossz szájízt az előző generáció és a mostani kezdete. A PS3-as PSN is annyira minősíthetetlen a Steamhez képest, hogy elképesztő. Sok dologban nagyon feljött most a PC, így ár-teljesítmény arányban és kényelemben is (a konzolexkluzívok pedig párhuzamosan veszélyeztetett állatfajjá váltak), ennek is köszönhető a netes közhangulat, a csalódás. Ahogy a PC erősebbnek tűnő szerepvállalása az eladásokból is. Jó lenne mondjuk a Social Club-féle ökörségeket is kukázni végre :(
Ezen az alapon a hozzászólásszám is fölösleges. Ki nyit neki kívánalomtopikot? :)
Valami új, konzolos streamelős letöltősdit akartak csinálni a WB-vel, ami elvileg úgy működne, hogy az első 3 gb letöltése után játszhatnál,
A Blizzard előbb megoldotta ezt PC-n. Persze valóban konzolon vált standarddé.
Ez a Celda nekem nagyon tetszik! Kár, hogy nem lógtam annak idején németekkel, csak németórán :(
Időközben kiderült, hogy a képlet jó, azt átírtam index-matchre, úgy meg még inkább, ezúton is köszönöm. Viszont az adatokat csak úgy keresi, ha újra beírom manuálisan ugyanazt, ami már ott van mellette, ahol keresi. A másolás ("csak értéket") nem jó neki. Nem látok a formázásban különbséget. Nem értem.
Az úgy megoldható egyébként, hogy adott cella értékét keresse, ha függvény is van beleírva? (Jelenleg nem arról van szó.)
Egy Excel-függvénnyel (FKERES) gyűlt meg a bajom. Teéjesen rendben működik az egyik táblázatban, de egy másikban felhasználva az első sorig tart csak a tudomány, lejjebb húzva az autokitöltéssel már csak azt dobja ki: hiányzik. Sokszor leellenőriztük, működnie kéne elvben. Máshol is próübáltam, az egyik oszlopból remekül olvasott be, de átirányítva egy másikra ugyanez. Kivéve, ha nem manuálisan ütöttem be az értékeket, hanem átmásoltam az előzőből. A cellák formázását tekintve nem találok különbséget, egyébként is általános érték az összes.
Valaki érti ezt? Mármint első körben, hogy mi a nyűgöm, másodikban, hogy mit tudok tenni. Hátha valaki futott már bele hasonlóba.
Amiket én szeretek, azokra nem igaz!
A Baldur's Gate egyszerűen egy olyan cucc, ami jó helyen volt jó időben.
Nekem éppen ez volt a premisszám. Sosem azt mondtam, hogy alaptalanul értékelt a játék, csak azt, hogy - főleg bizonyos aspektusaiban - mindig túlértékeltnek tűnt.
Akkor ez olyasmi, mint a Hiroiz of Májt and Medzsik.
Nem nagyon volt időm hosszabb válaszra (ezért is próbáltam szándékosan az ízlésemre utalgatni ahelyett, hogy wall of textben ideológiát gyártsak mögé), igazság szerint most sincs, de mivel életbevágó dolgokról van szó, megpróbálok reagálni most :)
Egy szerepjáték jellemzően változatos alapanyagokból készül, és jellemzően hosszú távú móka elsőre is, de nem egylövetű alkotásokról van szó. Mint minden más műfajnak, ezúttal is megvan a logikája, hogy miféle mechanikák vihetik el a hátukon, mire van szükség az - ez esetben hosszú távon működő - immerzió megteremtéséhez.
Lehet a küldetésekre, a párbeszédekben kijátszható karakterekre helyezni a hangsúlyt (Black Isle-, BioWare-, Obsidian-játékok, The Witcher - ezek egyúttal a leginkább történetközpontúak), az élő-lélegző világban elhelyezni szabadságot kapott hősünket (Gothic - a szabadság, a sandboxelemek fontosak) és természetesen dominálhat szabályrendszer is, amikor az aprólékos karakterfejlesztés és/vagy a harctéri, illetve az azon kívüli cselekvő szerepek adják a karakterek esszenciáját (Wizardry, Jagged Alliance 2, Realms of Arkania, Gold Box RPG-k - ez végképp magáért beszél). A harcot és a karakterfejlesztést akár külön is vethetnénk, de gyakran kéz a kézben járnak, és a jelen fejtegetés nem igényli a megkülönböztetést.
Persze ezek keverednek, hiszen a BG nehezen elválasztható az AD&D szabályrendszerétől. A The Witcher pedig bár nem sandbox, de a kicsit nyíltabb világ, a kidolgozott bioritmusok, az NPC-k reakciói akár az időjárásra a második kategóriában értelmezhető versenyzővé teszik, ahogy a Gothic és a Wizardry sem mellőzi a többféleképpen megoldható küldetéseket.
A statikusság, a festményen kattintgatás antitézisét a második kategória képviseli, mert ott élnek az NPC-k, ott lélegzik a világ, ami egy nagyon fontos kellék (az már nyilván szubjektív, hogy kinek mennyire az RPG-k sine qua nonja), hiszen a szerepjátszás helyszínét, külső feltételeit adja meg. Ebben valamelyest jobb a Fallout, mint a BG, és pláne erősebb a JA2: hatalmas a szabadság, eleve van rombolhatóság, nagyobb a szerepe az időtényezőnek, de az éjszakának is, és lehetne még folytatni a sort.
A terjedelem mérséklése szempontjából bemutatnám, hogy miért tartom foghíjasnak a BioWare termékeit az említett három fő szempontot tekintve.
1. Többnyire túlságosan fekete-fehér moralitás. A sötétebb motivációjú karaktereknek kevés tér jut, a gonoszkodás gyakran egyenlő kocsmai taplósággal. Náluk ha sith nagyúr próbálsz lenni, akkor azt veszed észre, hogy egy aluljáróbeli kötekedő dumáit adják a szádba. Legalább a saját kézikönyveiket elolvashatnák, könyörgöm!
2. Ezt már nem szükséges tovább részletezni: jellemzően minden riválishoz képest csak lecövekeltebbek az NPC-k (akiket az se érdekel, ha lopsz tőlük), a világ.
3. A szabályrendszer náluk tényleg megreked az általam is kiemelt karakterfejlesztésnél is harcnál. Persze vannak nem kimondottam harci képességek, de alapvetően a mechanika a duma+harc kombót szolgálja ki. Nem érzed azt, hogy jobban vadász lehetsz, mint a Diablóban, a sunyizó skill nagyrészt csak kezdeményezéshez juttat vagy egy-egy hátba szúráshoz, és nyilván nincs meg a kalandozásra felkészülésnek a Realms of Arkaniában leosztott szerepe (pl. amíg táborozol az erdőben, és éjszakára beállítod az őrséget, elküldöd pár órára az elfet vadászni, hogy ne halljatok éhen, a mágus meg mondjuk a varázsbotját fejleszti). A harc meg nem is nagy szám, a JA2-vel nem említhető egy lapon, ha már felvetetted, de ez az összehasonlítás talán nem is fair. Tegyük hozzá: a Black Isle/Obsidian a skilleket a párbeszédeknél is jobban szokta felhasználni.
Mit mondhatnék? Én jobban értékelem, ha valamiben extrát, nem látottat nyújt egy játék, magasabb szintre emeli a konkrét design, mint ha mindenből hoz egy korrekt, “vótmá” szintet. Az megint egy messzire vezető téma lehetne – és emellett erősen szubjektív –, hogy az összhatás ettől még mennyire lesz szórakoztató vagy “láttuk” már kategória.
@Damoqles
Na jó, de én azért emlegetem a The Witchert magában, mert csak az első résszel játszottam, tehát szériáról nem tudok beszélni. Gothicból meg az első kettő nagyon is hasonló, az utánuk jövők meg szót sem érdemlően mások (mármint névleges szérián belül, a Risen már releváns). Meg persze ott van Bagoly, akinek leginkább az első és a harmadik rész tetszett, de ez már nem az én saram.
Mindenesetre én elég sok kifejezettwen a BG1-re vonatkozó hozsannával találkoztam az évek során – a kár a BG2-vel szemben! – tehát ha jogos is az említett felvetés, ennek figyelembevételével írtam, amit.
Pár LucasArts-kaland, a komplett Broken Sword széria, a "régi" Dinivityk, plusz "D&D immortals".
A GOG-os Blood így is elég jó, szerintem jobb irányításra a régi Duke Nume 3D-nél. Persze némi "fokozást" bőven elbírna minden idők egyik igenis legjobb FPS-e.
Kíváncsi vagyok. Mindenesetre ideje lenne, hogy rajtad kívül beavassa a világ másik felét is ebbe a misztériumba.
Én egyelőre még nem vettem direkt rossz régiókódos lemezt csak azért, hogy megnézzem, szívok-e vele.
Nincs azzal baj, ha vérprofi játékok helyett szerethető finom falatokat tálalnak, de ennél biztos komolyabbak a céljaik, ha a büdzsé limitál is. Jó pár francia csapatot sikerült összefogni a Focus Home-nak, örülnék ha sikerülne minél több projektjüket a megfelelő szintre kicsiszolniuk. (Meg ennél a stílusnál jó írók sem ártanának ugye, ha nincs rendben nagyon a játékmenet.)
Amúgy is szeretem, ha hangulatra, látványvilágra európaibb kéznyom látszódik egy játékon. A Dontnod Remember Me-je például szigorúan véve nem volt nagy szám, de mégis adott neki egy friss löketet a francia háttér.
Van erről valami megbízható forrás? Én minden tematikus oldalon azt olvastam, hogy óvatosan, nem régiómentes, az csak a játékokra vonatkozik. Szóval hiszek én neked, de zavar, hogy az én internetemen ezt az álláspontot látszólag egyedül képviseled.
Mióta? Tudtommal ez csak játékoknál igaz, filmeknél figyelni kell a régióra. Persze egyes kiadók eleve régiófüggetlenül adják ki a filmjeiket, de korántsem mindegyik, és ez ugye a PS3-tól is független.
Elképesztően bitangos, de az időre menő válasz azért nem tölt el különösebb örömmel. Bírtam én a Fahrenheitet vagy a az Alpha Protocolt, még a Mass Effect 2 időre klikkelését is egész jól bevette valahogy a gyomrom, de nekem nem kell már ide is.
Tartok tőle, hogy a plusz D kellett a mechanikai frissítéshez is, bár a kötött kamera ritkán sikerül makulátlanra. (Konkrétan nem tudok jó kamerás 3D platformert rögzített kamerával.) A pajzzsal siklóernyőzés nem tudom, hogy volt-e eddig (nekem nem rémlik), de mivel Olaf barátunk tudta annak idején, így örülünk neki :)
Egyáltalán milyen lett az első rajongói(nak indult) kiegészítő? Még nem sok olyan véleménnyel találkoztam, hogy fizetős tartalomnak is annyira jó lenne. Az persze tök jó volt, hogy felkarolták őket, és a HD-be bekerült, már csak miattunk, magyarok miatt is (mekkora cheates nép voltunk, amikor próbáltam!), de ha ezt jó kis Microsoft-féle árazással próbálják letolni a torkunkon, akkor sokan lehetnek finnyásabbak. Ráadásul az utóbbi a remasterjeik is megosztóra sikerültek.
Nyilván pénzre van szükségek, de már jó régen is szó volt róla, hogy komoylabb fizetős tartalmat megfontolnak a Witcher 3-hoz. Igaz, ez a 16 ingyen semmire építő kampány óta már nem került elő.
Egyébként a tavalyi és idén év eleji nyilatkozataik is arról szóltak, hogy kis tartalmakat adnak ingyen a vásárlóknak megbecsülés jeléül, amelyekért nem illik pénzt kérni, de több 10 órás tartalmat nem. A probléma ott van, hogy nagyon elmentek a DLC-k elleni küzdelembe, és most elég szerencsétlenül időzítve (persze ezzel is az előzmények miatt van baj) és magas áron hirdették meg a kiegészítőket. Lásd itt.
A tartalom mennyisége és minősége fogja eldönteni, hogy igazuk van-e. Egy DLC-ket szidő, múltba révedős mikrovilágban valódi kiegészítőkkel elvben gond nem lehetne. Valószínűleg amúgy a kettő között lesznek terjedelemben, ez az én tippem.
Egy sandbox RPG-nél meg mindig nehéz belőni a játékidőt. 50 órát mondtak csak a főszálra, ahhoz képest van hová teoretikusan hízni. Ráadásul a bruttó játékidőt (lásd Steam) eleve felezni kell, mert az bruttó.
Nekem nettóban - amire emlékszem fejből - 30 óra volt a Deus Ex, 60 óra a KotOR, 57 a Mass Effect (ebből a szinte kizárólagosan értékelhető főszál alig több mint 10), 85 az alap Gothic 2 (elsőre), 115 a Gothic 2: Night of the Raven (az alapot előtte háromszorosan magamávé tétel szinten kiismerve), 45 a Risen (a Gothic 1 is hasonló szint), 126 a Dragon Age: Origins (alapjáték a sztoriba ékelődő DLC-kkel). Érdekességképp: 88-90 volt a Demon's Souls (persze az nem igazi RPG), melyben ugye a nettó és a bruttó megegyezik.
Ha most ezeket duplázom, akkor a 200 mindenre nem is sok, ha nem, akkor viszont nagyon is. Iszonyúan szubjektívek ezek a számok.
El lehet hagyni Candlekeepet? Máskor ne spoilerezz!
Az ár-érték arány relatív. Ha valaki nem szereti az Arany Ászokot (lásd a PS3 kínlódását majd' minden multiplatfrom játék alatt), az lehet, hogy inkább belga trapiista sört vesz helyette, hiába drágább belőle 1 hektoliter. De vannak köztes opciók is.
Félreértés ne essék, nem kívánom jónak feltüntetni a PC-t, a konzolt meg rossznak az analógiámmal, de a nyers erő tekintetében egyértelmű a helyük. Ez pedig régen nem volt így, a konzol árának duplájából 1-2 évig lavírozhattál el a középkategóriában lemaradva, ma meg annyiból már jobb minőséget kaphatsz középtávon is. Eközben pedig reálértékben is csökkentek a hardverárak. A korábban igen tág kényelmi olló is összezárult, sőt immár erősen szubjektív, hogy melyik platform mellett szól. Nem véletlenül állt le a menekülés a PC-s piacról. Másrészt mutatja, hogy a konzolszegmensben nincs meg a feltételezett növekedési potenciál, a három nagyon kívül a többi kihullott (és alig van hely új belépőnek, ellenben a Microsoft példája mutatja, hogy "végtelen" pénz kell hozzá), hiszen vállalhatatlan drágább hardverrel előállni, így is elmaradt a - mobilokkal, tabletekkel nem nem számolva, lineáris fejlődést feltételező - várt hagymázas áttörés.
De manapság már amúgy sem csak PC és konzol hagyományos AAA kínálatának mentén lehet gondolkodni, hiszen a mobilok világán túl a piac megváltozásában nagy szerepe van annak, hogy az F2P próbálkozások nagy jelentőségre tettek szert, az indie-k meg alulról szabták át a platformközi kínálatot. Emellett pedig a konzolexkluzívok veszélyeztetett állatfajjá váltak, PS4-en később jön össze 3-4 univerzálisan elismert nagy név, mint a menetelést rükvercben kezdő PS3-on.
Egyébként a használt játékoknak leginkább a DLC-kkel tudnak hadat üzenni. Hiába veszel meg egy Mass Effect 3-at, majd adod el, ha utána még vagyonokért veheted meg a "maradékát". Ez nem a főszabály, de nem tölt el különösebb öröm, amikor a PlayStation Plusban kapok egy olyan játékot, melyhez DLC-k annyiba kerülnek (legutóbb a Dishonored volt ez), mint Steamen az akadásmentes komplett változat.
Jelenleg a nagy hagyományos platformok - a Nintendót leszámítva - erősen összemosódtak, köszönhetően a digitalizálódásnak és a szinte megegyező kínálatnak. Ugye még PC-n van egy rakat RPG, stratégia és egyéb rétegjáték, ami műfajilag is megkülönböztetést jelent, nem csak nevekben. Lásd az utóbbira a Halót vagy Unchartedet, melyek viszont igencsak fontos szerepet töltenek be saját sikeres műfajukban.