Hozzászólások
Elsődleges fülek
Én sem rágom le a körömömet, manapság már gyakran az 1080p @ 60 fps-t jelenti a az ajánlott (high vagy magasabb beállítások mellett), az meg nem is annyival több itt a minimumnál. Ha nem rontják el nagyon, akkor pár gépigényesebb beállítás lejjebb vételével nem biztos, hogy annyira vészes lesz ez. A Rocksteady eddig ezen a téren sem végzett rossz munkát.
Legalábbis ez az optimista verzió, én ezt támogatom :)
Tegnap fél 12-kor (nem, nem délelőtt) bele akartam kukkantani megint fél órára, aztán ennek az lett a vége, hogy 2-kor feküdtem. Nem jó ez így, írom is a panaszlevelet.
Nyilván patinás név a Total és Warhammer is, adta magát, hogy ha egy műhelyben készülnek, akkor erősítsék is egymást. Mechanikailag esélyes, hogy jobban el tud térni a TW-től, mint a Chaos Gate a követett X-COM-tól.
Én inkább azt remélem, hogy ez a belepasszírozás kinyithatja az utat a hasonló, magasabb költségvetésű próbálkozások előtt.
Az október 27-i nemzetközi megjelenéshez képest - ha jól rémlik - november 16-án futottak be a magyar gyűjtői kiadások. Valami gyártási vagy szállítási malőr volt, elvileg itthon mindenkit érintett. Persze voltak, akik elkezdték addig másfajta verzióban.
Megnéztem, e-mail cím alapján azonosít. Én a második körben jegyeztem csak elő, és szólt, hogy az elsőben nem voltam benne. Mondjuk nem bánom, ha nem kell érte kiadni ezt a vagyont, bár valószínűleg ezen a kiadáson még keresni is lehetne (nem ez a célom).
Ami a bugokat illeti én az első részt korán kezdtem, de némi késéssel, mert a magyar CE ugye vagy 2 héttel később lett csak elérhető, akkor már talán kint volt az 1.1 vagy 1.1a, ezek javítottak pár alapvető gramebreaking dolgot. Az 1.2 meg 50 másodperccel levitte a töltési időt 50 másodpercről 10-re a csotrogányomon, és én már boldog is voltam. Az EE-patchcsel fejztem be végül a játékot, és csak az elején, alacsony verzószám mellett fagyott ki kétszer vagy háromszor a 100 órás játék (ez még egy Unchartedban vagy Heavy Rainben is összejöhet, láttam fagyni itthon mindet), így nem éreztem azt, hogy szopóágon vagyok vele. Persze fejlődött, és a régi mentett állás miatt pár kisebb javítás talán nem működött, de egy kis csapat első játéktól, egy RPG-től ez inkább dicséretes, mint aggasztó volt. Persze a kivárásból sose lehet baj :)
De jókor néztem be! :P
De mi az, hogy csak az első körös előjegyzőknek jár a CE (első körben)? Akkor miért kattinthat rá bárki? Hogy működik ez?
Most dialógust hasonlítasz random banterhez, sőt csatakiáltáshoz? A DA-ban voltak egyáltalán egyedi csatakiáltások?
Azért teszek így, mert amúgy 15 óra alig többször szólaltak meg, mint Gordon Freeman (az is az a két idióta "gonosz" volt, vagy a rájuk reagálók). Szóval éppen ez a lényeg ;)
Tudom egyébként, hogy a BG2 a híres a banterekről, csak jelzem, hogy a BG1-ben még látszólag ezekből nem is lesz sok. Majd kiderül, de a linked alapján is azt látom, hogy ez akkoriban nagyon is korrekt mennyiség volt, de azóta azért meghaladták. Nem a BG1-nek volt ez negatív kritika, csak a fejlődés regisztrálása. És igen, elismerem, hogy a játékot még annyit sem ismerőknek, mint én, lejöhet ebből úgy, hogy egy dumája van. Nem, ez nem igaz, de sok az ismétlődés, persze ez nem baj vagy új nekem, a Jagged Alliance-ben már hozzászokhattam :) Egyszóval: a nem ismétlődő dumákat hiányoltam, illetve néha sok is nekem Minsc. Nem kevés dicsérő szót hallottam róla, így nyilván másra, többre számítottam, már a BG1-től fogva ettől a karaktertől is. De valószínűleg kár ezzel direkt húzkodnom a rajongók bajszát.
sokszor nem egyértelmű, hogy mi is lesz a döntéseid hatása. (Ami amúgy miért is baj?)
Nem az a baj, ha a következmények nehezen megjósolhatók, bár az sosem árt, ha a karakterek logikusan reagálnak. Az a baj, ha azt nem tudom, hogy én mit fogok reagálni, ha az "egy, megérett a meggy" opciót választom, csak azt, hogy valami paragon dolog lesz. Az AP-t egyébként nem védem ebből a szempontból, azt is kritizáltam, de tény, hogy az ottani időlimit célszerűbb a reakciónk stílusát feltüntetni, és az maga is támpont valamennyire.
Egyébként sok mindennel egyetértek, amit írsz, de továbbra is tartom, hogy a jó döntési helyzetek mellett gyakran mesterkélt végletekben köt ki a paragon és a renegade lehetőség (ráadásul nemcsak döntést illetően, stílusra is - lásd udvariasság és bunkóság/vastökűség) , ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az árnyalásban ne is bízzon a játékos máskor se.
Szerk.: Nem azt mondom, hogy az Alpha Protocol megoldása tetszett, de a Mass Effect rendszerétől megihletve úgy vittek bele plusz thrillinget, illetve úgy "leplezték le" annak rendszerét, hogy az mintegy "kifogásként" szolgál. A ME esetében viszont még kevésbé érzem megindokoltnak a szuperinnovatív dialóguskereket. Összességében mindkettő falat állított a valódi szerepjátszás elé, de a BioWare próbálkozásában szilánkosabbra zúztam a koponyámat a próbálkozásaim során, és az AP több egyedi megoldással erősített c&c-ben (a ME pedig az átvihető döntésekkel és a léptékkel, persze).
A ME3-at még nem játszottam (Origin, BW-pontok, DLC-áradat - nem elvből, egyszerűen elvették velük a kedvem tőle) így arról nem tudok véleményt formálni, de ahogy írtam, a ME2 is fejlődött az elődjéhez mérten ebben, tehát akár az is okosodhatott. (Hogy más valós és látszatszabadságokat is visszanyesegettek, az más kérdés.)
A Battlefront 3 előzetesét idéző minőségű játékot már én is inkább megnéznék a WH40k-ból.
@inkwizitor
Tehát igazira még sincs igényed! :P
Viszont az ismételt "sztorisabb" kifejezéssel az a benyomásom, hogy még mindig ezt érzed kicsit hangsúlyosabbnak - ami a játék elejére, meg körökre osztott társaihoz képest is igaznak mondható - ugyanakkor még mindig a harcrendszer teszi ki a játék túlnyomó részét, és ennél fogva sikerét elsősorban az RTwP rendszernek köszönheti.
Egyetértek, szerintem túl sok is a harc a játékaikban, pláne sok a tölteték, ezért a lefolyásuk meggyorsítása mindenképpen előny (lenne). De erről majd később. A lényeg az, hogy a narratívára való hangsúlyeltolódás vívmánya miatt is él a köztudatban, a harc kisebb aránya a korábbi taktikai RPG-khez képest azért is plasztikusan megjelenhetett, mert mennyiségileg sok szöveggel rukkoltak elő.
Más példát hozva: a Dragon Ageben mi tetszett? A jól megfogható, látványos kimenetelekkel rendelkező "fekete-fehér" döntések? Mert hogy az olvasatod szerinti sztori és élő világ szempontjából nem hoz semmi újat, az hót ziher.
Az említett háromból talán itt voltak a legszürkébb döntések, bizonyos küldetéseknél a BioWare gyakorlatilag a legjobbját nyújtotta choices & consequencesben (BG-ket, Jade Empire-t nem nézem, mert többé-kevésbé kimaradtak). A harc és az NWN-hez, KotOR-hoz képest nagyobb party is plusz volt, persze nyilván a helyén kezelve a szabályrendszer mélységeit (?) és a potion spamet. Megvolt még az az előnye is, hogy az AD&D-hez képest a harcosok nemcsak állnak és csapkodnak (ez kicsit túlzás, de csak kicsit), de tényleg volt egy rakat képességük. A karakterek pedig nem voltak szépirodalmi igényűek, de minden (BioWare-)kliséjük ellenére - vagy éppen azért - szórakoztatóak tudtak lenni. (Szószátyárok voltak rendesen, és nem abban az értelemben, mint Minsc, aki minden farkasnál elsütötte ugyanazt az űrhörcsögös poént.) Az eredetek ötlete és megoldása is felülmúlta a várakozásaimat.
A modern mivoltából is származtak előnyök, például a programozható AI egészen használható volt már, főleg a Mass Effect gyötrelmei után átélve, így folyékonyabb élményt nyújtott.
Ergo itt éppen a játékmenet sikerült jobban a szokásosnál, és sikerült pár nem túl spanyol, de jól működő viaszt hozzálopni a fantasyrengetegből.
@Magon
A Mass Effectben inkább a normakövető eminens és a gyakran tapló lázadó volt a két véglet, nem a törvénytisztelő jó és a kaotikus gonosz szembeállítása, bár éppen rájuk volt jellemző, ha a gonoszság a bunkóságot jelenti, tehát van párhuzam.
A Mass Effect pontozása biztos elvonja az átlagos játékost a szerepjátszástól, de engem másért veszítettek el. Azzal, hogy a pár szavas vakkantásaik rendre nem jellemezték, hogy mit fogunk mondani vagy cselekedni, a ME2 egérklikkes közbeavatkozásainál pedig végképp csak kék vagy piros válasz létezett, belekényszerítettek egy biztonsági játékba: akkor maradhatok a szerepemben, ha paragonként a felsőt, renegade-ként az alsót választom. Nem mindig tettem így, de csak egy-egy kivétel akadt. Sok jelenetet, párbeszédet megnéztem amúgy többféleképpen, és ez meggyőzött a még mindig plasztikus különbségekről, ha volt is benne helyenként valóban jó c&c. (Mellesleg az első részben a párbeszédek jó része kamuból van szétszakítgatva, több esetben mindhárom válasz ugyanazt csinálja, a középső meg 70-80%-ban vagy a paragonhoz vagy a renegade-hez csatlakozik, és hogy melyikhez, az gyakran ki sem derül olvasás alapján. A folytatásban ezt az átverést visszanyesték.)
Az Alpha Protocol válaszai is meg tudtak lepni, pláne az időre történő megoldása, de ott mégis egy egészen rendhagyó skálán lehetett ehhez képest mozogni. A Witchert talán a fix karakter miatt nem is fair felhozni, de éppen azért érdekes, mert más liga.
A Dragon Age viszont valóban gyakran a megszokottnál több opciót és nagyobb szürkeséget tudott felmutatni - ezt talán swodernek csak közvetetten említettem.
Nekem csak annyi a bajom a Tomb Raiderrel, hogy az új monitoromon csak ablakban fut, úgy meg bélyegméretű, játszhatatlan. Teljes képernyőre téve ugyanis feketséget kapok, de több más DOSBoxot használó GOG-os játékban is. Sajnos félbe is kellett hagynom miatta tavaly :(
(Bár psishock akkor adott egy "hátha" tippet, de akkor hetekig nem volt időm kipróbálni, azóta meg visszakeresni. Ennyit az elszántságomról.)
Annyiból mindenképp jogos, hogy a digitális terjeszkedésben ezek az előfizetéses modellek sokat segítettek (illetve az EA Access az nem túl régi), de az is tény, hogy jó ideje már ezek nélkül is lehet gyakran "PC-s szintet" súroló akciókhoz jutni.
Nálam PS3-on 10:1 a digitálisan vásárolt szoftverek aránya a lemezesekhez képest (bár ebből sok a PS1-2-es antik darab), figyelmen kívül hagyva természetesen a plusosokat, de nem számolva az eladott fizikai kópiákat (megjegyzem, elmennek akár árukban is, ha jó ütemben lép az ember).
Szerintem a Full Throttle most is szép, és az irányítása is jó (2007-ig kimaradt nekem), de a kezdetleges 3D-t gyanakodva figyeltük (lásd Alone in the Dark), és érdekességként fogadtuk el a szép 2D mellett.
Mellesleg az olyan '96-os nagyágyúk, mint a Super Mario 64, a Crash Bandicoot vagy a Tomb Raider ezerszer jobban néznek ki, egyáltlaán nem riaszt el a grafika. (Játszottam őket a közelmúltban full HD kijelzőn, az első kettőt életemben először.)
Ez most egy wall of textnek álcáziott GOTO 10 akar lenni? :) Ne érts félre, de úgy érzem, hogy nagyon sok minden félrement.
Egyszerűen csak felmerült a PoE topikjában a szellemi elődökhöz való személyes viszony, én is leírtam a véleményemet, aztán Strato áthozatta ide, és itt kifejtésre került. Direkt példákkal és személyes megközelítéssel próbáltam lefesteni, hogy mire gondolok, mert úgy gondoltam, hogy így kevesebb időbefektetéssel megmagyarázható. Ráadásul éppen így lesz egyértelmű, hogy én mit várok el egy játéktól. Nem egy tárgyilagos, sőt imperatív ideológiát akarok a preferenciám fölé felállítani, hanem objektív ismérvek alapján próbáltam levezetni, hogy belőlem miért azt váltotta ki a játék, amit. Ennél mélyebb elmélkedés pláne a vele töltött kevés időm után lenne álszentség. A dolgok jó része persze nyilván nem fog változni, mert nem tette át menet közben Dosztojevszkij vagy Nabokov az írói tollat, és a Forgotten Realmst sem cserélték le. A gyenge küldetések még inkább javulhatnak, de az elején nagyon rosszak (öld le ezt, hozd el azt szintű töltelékek, a Falloutban nagyobb arányban voltak a szofisztikáltabbak).
a sztorit és az "élő világot" tartod fontosabbnak.
Mivel nagyon közel állnak hozzám a stratégiai játékok, ez nem teljesen igaz. Jó pár RPG-t is a harcrendszerért vagy a karakterfejlesztésért játszom, soroltam is őket korábban, említetted is, hogy regisztrátad őket. Még az NWN is felüdülés volt ebből a maga módján a Diablo II-re, persze nem volt túl erős a kampány, és a party hiánya is betett.
Annyiból viszont jogos az értékelésed, hogy alapvetően elmaradottnak tartom az RPG-k harcrendszerét, és míg sztoriban és "életben" kiemelkedő tud lenni a műfaj, sem a stratégiai játékokkal, sem az akciójátékokkal nem tudják felvenni a versenyt, ha harcról van szó. (A Gold Box RPG-k a maguk idejében jóformán még lefedték a squad-based TBS-eket is, mint később a nem kevésbé RPG-s, de inkább TBS-nek számon tartott Jagged Alliance 2, majd a King's Bounty: The Legend és utódai is.)
A "festményen kattintgatást" te is negatív, vagy pontosan milyen értelemben értetted?
Már kifejtettem korábbi kérdésedre, hogy a statikusságot értem alatta, nem a nézetet, a grafikai stílust vagy a harcrendszert. Ami félreérthetővé tett, hogy az analógia valóban a látvány miatt adta magát, hiszen eredetileg a BG-ről - és mellette a Dragon Age-ről - volt szó.
Nyilván ezzel kissé reduktív vagyok, de pont emiatt volt az alap kiindulási pontom a régi kontra új: logic vs action, ahol tényleg lehet ugrásszerű különbségekről beszélni, mintsem revizionizmust tartani arról, hogy milyen személyes preferenciák alapján lehet kimondani a Baldur's Gateről, hogy túlértékelt (affene, csak visszatértem rá).
Először is nem a Gold Box RPG-k utáni 100 éves interregnum után jött a BG. Amellett, hogy a '90-es években egyre "sztorisabb", karakterinteríkciókra építőbb lett dungeon crawlingból az Ultima, a Wizardry és a Realms of Arkania széria, volt egy Betrayal at Krondor, az SSI is ezen az úton járt már a Dark Sunnal. Nyilván 1993-ban még máshol tartott. De lehetne említeni az Eye of the Beholderrel feszítő, majd a Lands of Lore-ral szintén egy új utat bejáró Westwoodot is. És ugye a BG előtt kettő darab Fallout is megjelent. ( A jRPG-kkel pedig nem foglalkozunk itt.)
Éppen ezt kifogásolom, akkor már nélkülük is pörgött a Black Isle-futószalag, ment a Might & Magic VI is. Az SSI tömegtermelése és több várt játék csúszása miatt valóban bezuhant akkor az RPG-megjelenések száma, kellett a BG, meg minden, de messze nem magányos hősként mentette a napot, és messze nem előzmény nélkül váltott trendet (melyet, ahogy említettem korábban, tömegek valójában nem követtek). Én azt gondolom, hogy a BG egy fontos és jó RPG, de egyrészt utolérte a kora, másrészt a blockbuster státusza (népszerű világ, népszerű rendszer, jókor jelent meg stb.) miatt sokan még többet látnak mögé.
Érdemes lehet még megemlíteni, hogy az értelemszerűen valós idejű akció-RPG-k is léteztek már, és most nem a Dungeon Masterrel vagy az Ultima Underworlddel kívánok előállni, hanem az olyan BG előtti kortársakkal, mint az akció-kalandok irányába elhajló Wizardry: Nemesis vagy a The Elder Scrolls Adventures: Redguard, hogy direkt két nagy széria spin-offját említsem. (Bár a Morrowind előtt a TES azért nem volt csúcssiker.) Tény, ezek nem a "középutat" keresték, mint a BG vagy más korábban említettek.
A harcrendszereket illetően majd még reagálok később a direkt és indirekt kérdésidre, egyelőre ez elég olvasmány lesz.
Én éppen arról írtam, hogy nem a különböző játékelemek erősségének valamiféle nominális összegzése adja az összhatást. Tehát a BG-ben van sztori, viszonylag ad szabadságot, van benne c&c, szabályrendszer, még a harc se rossz, tehát mindenben megbízható, a korabeli szemmel mindenképp. Csak ez nekem nem elég, ha külön nincs egy olyan aspektusa, amely magával tud ragadni, akkor ez csak egy "mechanikusan" értve jó játék marad számomra, de sehol a szikra.
Többre tartom, ha valami innovatív, odateszi magát kőkeményen valamiben, új csúcsokra juttatva azt. Más szavakkal: ha tesznek jobb grafikát és sztorit a Panzer Generalba, de a harcrendszer is csak jó lesz (persze nem a legszofisztikáltabb TBS, és régi is már, viszont a relatíve egyszerű, de nagyszerű kategórián belül mégis gondolt mindenre, és nagyot szólt játékmenetre), attól számomra rosszabb lesz a játék. Ha pedig a Gothic kap jobb karakterfejlesztést, de cserébe a lényeget adó világ szabadsága és lehetőségei megcsapannak, az is ront a helyzeten. Tehát ez ugyan nyilván szubjektív, de azt hiszem, viszonylag objektíven megragadható kritériumok alapján is érthető, hogy mire gondolok. (Bevallom, a KotOR-ban ott volt számomra pluszként az SW meg HK-47, a Mass Effectben meg a kellően ütős, kimondottan intelligensen popcornízű sci-fi főszál, ha azon kívül nem kevésbé volt sánta a jóval RPG-sebb, ezért általam jobban kedvelt Alpha Protocolnál.)
Bár egyébként hozzá kell tennem, hogy a játék eleje helyenként egészen borzalmasan unalmasan van megírva, klisészótárakból szinte szó szerint átemelt párbeszédekkel, szóval ha 2015-ből néz vissza a játékos, akkor nehéz azt mondani, hogy ma is mindenben jónak számítana a BG, ha kiválónak nem is. Mellesleg az is városi legenda, hogy korábban nem voltak sztorialapú RPG-k, de tény, hogy a hatása nagyon komoly lett. Csak ugye ezt is körbeveszik nagy túlzások, hiszen hasonló stílusú jegyzett RPG, amely nem Black Isle/BioWare-gyökerű, szinte alig létezik. Több épkézláb "külsős" Mass Effect-klónt lehetne sorolna az utóbbi évekből, mint BG-klónt akkoriból. Persze ez talán csak azért nem túlzás, mert az már régen volt, de azért sokat elárul.
Mellesleg nemcsak a BG jött jókor, de a Dragon Age: Origins is. Sikerrel lovagolta meg az eggyel régebbi vágású RPG-k iránti nosztalgiahullámot akkor, amikor ínség volt, és nem létezett Kickstarter, mindezt megfelelő marketing és büdzsé mellett. Én is örömmel fogoadtam, helyből előrendeltem a CE-t, be is jött, szóval nem a BW-gyűlölet beszél belőlem, még csak nem is a csalódottság, de nem a legmagasabb polc jár nekik nálam, és úgy látom, hogy nem konzolon "kurvultak el", mint sokan szeretik kritizálni őket, hanem kezdettől fogva jelen volt náluk bioware-izmus, annak pozitív és negatív értelmével együtt. A játékaik persze változtak az évek során, a BG-hez képest pláne csövesedtek vagy felpörögtek, nem ezt mondom, csak nem látom azt az oldschool pen and paper tökélyként az újabb "deviáns" termékeikkel szembeállítva, mint egyesek. (Senki konkrét személyre nem célzok.)
Jó,a többség áltlaában a legkisebb ellenállást követi, és talán nem tud több PS3-exkluzívot se mondani az Uncharteden és a God of Waron kívül - vagy azokat se. Arányokat nem tudok.
Ettől függetlenül manapság bevett dolog a PC-hez gamepadet venni, a lehetőségek is összehasonílthatlanul jobbak, mint korábban, hiszen szinte szabvány lett a kontrolleres irányítás, egyáltalán megjelennek az efféle játékok, ott a Steam Big Picture. Szintén megszokottabb a nagyobb és több kijelző, játékra alkamas kijelzők száma a háztartásokban, és még sorolhatnám. Régen egy merő szerencsétlenkedés volt mostani helyzethez kéepst ez a periféria, most meg a DS3-mal is vígan elvagyok PC-n, még a húgom is felműtötte pár pilanat a saját gépére, minden segítség nélkül.
Én csak azt nem értem, hogy miért jut el egy csomó hírkomment viszonylag gyorsan eddig a -finom beszólogatásokkal tarkított- PC vagy konzol eszmecseréig?
Jó kérdés, csak ezt így feltenni erős és általánosító értékítéletek hangoztatása után ;)
Egyébként erős sejtéseim vannak bőven. Eleve a Master Race afféle mémmé vált netszerte, nemrég éltük meg a konzolgeneráció-váltást, minden tele összehasonlító videókkal, nyomul a Steam (és ugye jön a SteamBox), folyamatosan javulni látszik a a PC piacon betöltött szerepe a korábbi mélyponthoz képest. Azt is hozzátehetjük, hogy míg hasonlóbbak lettek a platformok, igen sokan rendelkeznek manapsággal többel is egyszerre, tehát egyre több az összehasonlítási alap, és egyre közvetlenebb a versenyhelyzet. (Nem magamból extrapolálok, de nyilván kereső felnőttként saját magamra hatványozottan megáll ez a változás a diákéveimhez képest.)
Emellett a fejlesztők is gyakran udvarolnak e trend miatt a PC-seknek, ez megnyilvánulhat nyilatkozatokban vagy extrákban, mint a GTA V esetében. Éppen a CD Projekt RED is pávatáncot jár a platformon gyülekező célközönség körül.
Én nem látok itt nagy vallásos hevű ellentéteket, de persze az én nézőpontom a több platformon állásnak és a jövőre nézve több platformot tervezésnek köszönhetően olyan, hogy engem is foglalkoztat a vagy-vagy, hiszen meghatározza, hogy mikor és mennyiért fektetek legközelebb hardverbe, illetve melyikbe; adott játékot mire veszem; stb. És természetesen általában véve is érdekel a játékipar, így elválaszthatatlan ettől a kérdéstől az érdeklődésem.
vagyis ami csak kijön az adott platformra, annak zömére héjaként csap le a közönség zöme, mert nincs más választásuk.
Nem hinném, hogy kevés multiplatform játék jelenik meg konzolokra, márpedig ha azokból van sok, van választék is. Azon persze mindig lehet vitatkozni, hogy milyen a felhozatal minőségre vagy éppen egyéni ízlés szerint.
Mindenesetre a mainstream játékosok soraiban még inkább felülreprezentáltak a konzolt preferálók, így adja magát, hogy gyakran az aktuális nagy nevek sorakoznak a listáikon, de azok mind.
Adam West smafu?!
nyílván kényelmi és anyagi szempontokból még mindig több ok szól a konzolok mellett, de a jelenlegi meg már az előző generációs konzol élmény sem csak arról szólt, hogy bedugod a lemezt, azt' hajrá.
Én inkább azt mondanám (illetve már mondtam is :), hogy nagyon hasonlóvá vált a PC-s és a konzolos élmény. Ettől nem feltétlen lett kényelmetlenebb az utóbbi sem. Ha bizonyos dolgokat el is vesztett a réven, a digitalizálódás nem csak teljesítmény szempontjából hozott extra kényelmet a vámon.
Nyílván az utóbbi hardveres probléma nem úgy néz ki, hogy az első Steam Boxokkal áthidalható lesz,
Amíg nincs mögöttük gyártó, aki kezdetben veszteséggel árulná őket (és honnan lenne? a Steam lehetne az legfeljebb, de nem látszik náluk ez a szándék, és nem egy, hanem több fix konfigurációról beszélünk, addig nem is lesz itt olcsó és sztenderdizált hardver. Persze a Nintendo 64-hez is volt annak idején memóriabővítő (van játék, ami csak azzal megy normálisan vagy egyáltalán), sőt bizonyos játékokhoz a tapasztaltabb veteránok felcsavarják a GPU órajelét (ahhoz igazította az engine-jét a Rare, az FPS-eiket érinti ez főleg), mert nehezen vállalhatóan futnak.
Szerintem még a tavalyi év is jobb volt, mert a Blizzard ingyenessé tette a The Lost Vikingset, a Blackthorne-t és a csonkított Rock 'n Roll Racinget ;)
Nyilván az egyéni szórkozás szempontjából az számít, amivel játszol, de az adott évi felhozatalt az adott év alapján szokás megítélni. Ha azt mondom, hogy 1996 egy marha jó évjárat a borvidékemen, akkor nem arra gondolok, hogy akkor ittam a pincémben egy nagyon finom francia borkülönlegességet.
Persze azért a GTA V még így is túl friss és nagy ahhoz, hogy ne számoljunk vele, de alapvetően csak a port idei.
Szerintem a játékostársadalom már túllépett azon, hogy a PC egyenlő a billentyűvel és egérrel. Ha a játékmenethez illeszkedik - és hát nyilván ahhoz szabják, csak ez ne üssön vissza! - akkor a gamepad PC-n is simán lehet preferált, akármekkora HC is az ember, sőt bizonyos műfajok kapcsán annál inkább. Egy kaszabolós harcrendszerhez márpedig nem a hagyományos PC módi való, ha az inventory menedzselésénél vissza is üthet. (Legalábbis konzolos akció-RPG-ben én így vagyok vele: harcnál előny, inventoryban hátrány. Jó esetben a végeredmény így pozitívabb.)
Az ár-érték arány relatív. Ha valaki nem szereti az Arany Ászokot (lásd a PS3 kínlódását majd' minden multiplatfrom játék alatt), az lehet, hogy inkább belga trapiista sört vesz helyette, hiába drágább belőle 1 hektoliter. De vannak köztes opciók is.
Félreértés ne essék, nem kívánom jónak feltüntetni a PC-t, a konzolt meg rossznak az analógiámmal, de a nyers erő tekintetében egyértelmű a helyük. Ez pedig régen nem volt így, a konzol árának duplájából 1-2 évig lavírozhattál el a középkategóriában lemaradva, ma meg annyiból már jobb minőséget kaphatsz középtávon is. Eközben pedig reálértékben is csökkentek a hardverárak. A korábban igen tág kényelmi olló is összezárult, sőt immár erősen szubjektív, hogy melyik platform mellett szól. Nem véletlenül állt le a menekülés a PC-s piacról. Másrészt mutatja, hogy a konzolszegmensben nincs meg a feltételezett növekedési potenciál, a három nagyon kívül a többi kihullott (és alig van hely új belépőnek, ellenben a Microsoft példája mutatja, hogy "végtelen" pénz kell hozzá), hiszen vállalhatatlan drágább hardverrel előállni, így is elmaradt a - mobilokkal, tabletekkel nem nem számolva, lineáris fejlődést feltételező - várt hagymázas áttörés.
De manapság már amúgy sem csak PC és konzol hagyományos AAA kínálatának mentén lehet gondolkodni, hiszen a mobilok világán túl a piac megváltozásában nagy szerepe van annak, hogy az F2P próbálkozások nagy jelentőségre tettek szert, az indie-k meg alulról szabták át a platformközi kínálatot. Emellett pedig a konzolexkluzívok veszélyeztetett állatfajjá váltak, PS4-en később jön össze 3-4 univerzálisan elismert nagy név, mint a menetelést rükvercben kezdő PS3-on.
Egyébként a használt játékoknak leginkább a DLC-kkel tudnak hadat üzenni. Hiába veszel meg egy Mass Effect 3-at, majd adod el, ha utána még vagyonokért veheted meg a "maradékát". Ez nem a főszabály, de nem tölt el különösebb öröm, amikor a PlayStation Plusban kapok egy olyan játékot, melyhez DLC-k annyiba kerülnek (legutóbb a Dishonored volt ez), mint Steamen az akadásmentes komplett változat.
Jelenleg a nagy hagyományos platformok - a Nintendót leszámítva - erősen összemosódtak, köszönhetően a digitalizálódásnak és a szinte megegyező kínálatnak. Ugye még PC-n van egy rakat RPG, stratégia és egyéb rétegjáték, ami műfajilag is megkülönböztetést jelent, nem csak nevekben. Lásd az utóbbira a Halót vagy Unchartedet, melyek viszont igencsak fontos szerepet töltenek be saját sikeres műfajukban.
Utálom a grafikát. De átállítottam jobbra, majd vissza, és azóta rendben van nálam is. (Alapbeállíátáson volt, korábban nem nyúltam hozzá. Böngésző: Opera 28.0.1750.51.)
Nekem meg is felel így, inkább a kommentek sorrendjének megfordításán dolgozzál!
Berajzolnád nekem azt a 37,5%-os különbséget? Vagy csak a fogyasztott nedű metiltartalmára utaltál? ;)
rwurl=http://i.imgur.com/7nA8a97.jpg
Egyébként bennem fel sem merült magamtól a kérdés, de ez az én bajom.
Szerintem a Missing Link nem simán kivágott tartalom volt. A bossfight (?) a végén és maga a pályatervezés is azt mutatja, hogy addigra már tanultak a hibákból, tehát kizárt, hogy az alapjáték megjelenésére valóban kész lett volna.
A bossok ellen meg nem tudom. El lehetett ellenük a szűk pályákon rejtőzni rövid időre, és ezt hazsbnosítani, de azt normális lopakodásnak nem nevezném, ami ott folyt. Egy borzalom volt, de másképp játszva is. A DC-t még nem próbáltam, de az is megosztó az e téren való fejlődést illetően, így tartok tőle.
Az első részben sokkal inkűább a játékhoz hű részt képeztek a fontosabb harcok (bár az alternatív lehetőségeket leszámítva jók azért nem voltak), és ezt hozta vissza a Missing Link is.
Nincs rajta mit fikázni :(
Na igen, én éppen nem a PC-s szilikongyerekeskedés miatt kezdtem összehasonlító videókat nézni, hanem mert a PS3-at "nem hittem el". Sajnos végül az jött le, hogy a PS3 ótvar tudású ugyan (és Kutaragi eredetileg GPU-t se akart bele a Cell mellé :D), de az Xbox 360 sem eléggé jobb. (Idővel azért drasztikusan csökkentek a portok közötti különbségek, az már más kérdés, hogy a fejlesztők addig mennyit szívtak.)
Félreértés ne essék, el lehet vele játszani, de - engem - zavaró szintről van szó. Szerencsére úgyis exkluzívokra és retróra érdemes tartani, és azok jobban is teljesítenek. (Az új generáció meg ezeket nem tudja még.)
Azért néha tényleg érdemes a review-k végén kezdeni. Azt írja a negatívumok között az összesítőben:
Elfogadom, hogy mást várt, mások az igényei, de innentől fogva nem olvasom el, van jobb dolgom is a kevés szabadidőmben.