Hozzászólások
Elsődleges fülek
A Kickstarter eredetileg - bár nem ezzel nyomatták - valami 2-4 fő által összedobott mobilos szintű múltidéző bohóckodás lett volna. A magasabb prezentációs szintnek én mindenképpen örülök, és nem is hiszem, hogy a játék rovására ment. A Double Fine kerete adott, nem kértek volna kölcsön az inXile-tól 40 designert és írót. Eleve nem is volt ez elvárás, hiszen elsősorban Timtől várta az ember e szempontokból a sziporkát, ami részben össze is jött. Persze akkoriban még lehetett bízni abban, hogy hátha Ron Gilbert is beszáll, adta volna amgát, de aztán kiderült, hogy csak a nyomokban hasonló problémákkal is küzdő The Cave erejéig ugrott be.
Hogy a nagy sikerű kampány mennyi görcsöt okozott az ő oldalukon és mennyi elvárást a másikon, az persze nyilvánvaló. Eleve Tim is azt ígérte könnyek között, hogy a legjobb kalandjátékát akarja elkészíteni, és nyilván nem kérdéses, hogy ezt komolyan gondolta. Kevesebb tét mellett - és esetleg a semmiből érkezve - más játékot kaphattunk volna, de hogy hardcore-abbat vagy jobbat, abban nem vagyok biztos, a szájíz viszont máshogy alakulhatott volna.
Elnézve a Yooka-Laylee KS-tarolását, joggal merül fel, hogy mire juthatna a Double Fine egy Psychonauts 2-vel. Az utóbbi időben a financiális kínlódással, a Spacebase-zel, a nem klasszikus Broken Age-dzsel valóban sikerült erodálniuk annyira a renomét, hogy nem lenne belőle következő Star Citizen. Valószínűleg adnék rá, de csak mert szívesen megadnám az esélyt, nem azért, mert maximálisan bíznék benne. Egyre kevésbé értem, hogy a Psychonautsban hogy sikerült annyira jól összedobni a játékmenetet is. Abnormálisan jó lett az a játék, és Tim előtte csak kalandjátékokat fejlesztett. Nem írom le a Double Fine-t, csak kevéssé bízom benen hogy szerethető játékok helyett kis vagy nagy csodákat fognak letenni az asztalra.
In Thimbleweed Park we trust :) Bár oda végül nem szálltam be. Egy The Cave-szinttel már simán elleszek, és addig jó, amíg jó vagy korrekt kalandjátékokra is tudunk újra fanyalogni, nem kell körbeugrálni a közepest is, mint egy időben.
Az Alan Wake harca valóban nem volt minden ízében újdonság, és valóban jól kiszolgálta mechanikailag a horrort, de túl egysíkú volt, túl kevés fegyverrel, és túl sok volt belőle. Mire megszoktam, addigra kegyetlenül meg is untam. Ráadásul az is idegesített, hogy az újonnan materializálódó "zombikra" gyakran ráközelített a kamera, mert a film ugye fontosabb, mint a játék. Csak hát nem nekem. Az egész marha jól működött volna, ha csak alkalmanként veszik elő. Vagy néha van valami értelmezhető puzzle és kalandozás is. Így játékmenet szempontjából egy horror maradt számomra. Érdekes volt egyszer, de pénzért sem újráznék vele.
Az American Nightmare-ben legalább gördülékenyebb volt a ahrc (az alapjátékba beleunva, ez rögtön utána pozitív volt), illetve nagyobb volt az arzenál. Csak hát a horrort az új gunplayjel tényleg kidobták az abalakon. És mással is: korrektről nevetségesen könnyű babazsúrrá vált a kihívás, éjszaka helyett pedig kaptunk egy félsötétséget. Még jó, hogy a sztori is borzalmas lett, így egy kimondottan gyenge játék lett.
ami fel is vetheti a kérdést, hogy az ennyire opcionális/játékmenetből kirántó elemek mennyire tekinthetőek "jó designnak".
Ha öncélú, hogy legyen valami extra, akkor nem nagyon. Az Alan Wake azonban elég direkt módon épített az írós témára, nagyon is helye volt benne, bár több ízben lespoilerezte, hogy mitől kell majd parázni, ami fura megoldás volt. Egy System Shockban vagy BioShockban is remekül működik, hogy a tetthelyet felderítve összegyűjtöd az emlékeket, és fokozatosan betekintést nyersz a történtekbe. RPG-kben pedig természetszerű, hogy kell lennie némi olvasnivalónak, pótolva a cRPG-s háttérirodalmakat, és megadva azt az érzést, hogy egy mitológiával, történelemmel rendelkező világban mászkálsz. Persze ez utóbbiakban már végképp opcionális a könyvmolykodás, de mellékesnek nem tartom. Akármennyire is szerencsétlen dolog wall of texteket olvastatni egy játékossal (igen, rád mutatok, Heroes of Might and Magic IV), szolidabb formában gyakran mégis meglehet a helye.
Ne légy kishitű, van még 13 perc a mai napból is! :)
Nekem a Collector Seriesen kívült csak német nyelvű DOS CD-s X-Wingem van (bár a játék talán tud angolul is, azt nem tudom Win 8-on DOSBox elindítása nélkül megnézni), de én már igyekszem mindenből kényelems verziót szerezni. Még utána akarok olvasni, hogy mennyire lehet ezeket frankón összehozni gamepaddel, mert akkor szívesen játszanék nagy tévén az X-Winggel és a TIE Fighterrel, szinte csak éppen kóstolgattam őket a Wing Commander III mellett.
Viszont a Rebel Assault benne sincs a bundle-ben, így emiatt gondolkozom egy sort. Ha lenne egy fullos LucasArt-pakk 75%-os kedvezményért, gondolkodás nélkül venném az egészet. Tipikusan olyan játékok, melyekkel még szeretnék játszani.
De a szintén akciós Lords of Xulima is ilyen, nagyon nyálcsorgatós a játék.
Ez meg a friss:
Weekend promo: Activison Activate - 60% off
Azért ez még pre-alfa, és nyilván nem AAA a büdzsé - hacsak nem lesz ebből is Star Citizen :) -, egyelőre az is pozitív dolog, hogy már ilyen sokat tudnak mutatni. Persze tudom, hogy sokaknak herótjuk van az Unalmas Unity engine-től.
Egyelőre nehéz bármin is racionálisan fanyalogni, persze érthető, ha valakinek nem kenyere a téma vagy szkeptikus. Szerintem a zeneminta is ígéretes.
Utaltam is rá, hogy kevés helyszín van, ha azok változni is fognak. Lesznek új képernyők az Act I-hez képest, de zömében a régiek módosulnak. Új karakter sem lesz sok.
Én sokat használom, azért is kerültem az Xbox 360-kontrollert még PC-hez is, de nem tudtam, hogy ezek között is létezik szigorú rangsor. Illetve a válaszod alapján még most sem tudom :)
Persze tény, hogy NES-sel jól feltalálták, mi kell ide, azé máig versenyképes. (A szabadalmak miatti kínlódást meg most hagyjuk, szomorú, amikor a vásárló jár pórul a kerék feltalálása miatt.)
Az SF a verekedős játékok alfája és omegája (meg a turbója :D).
Tekken?
A Dualshock kontrollerek D-Padjével legendásan jó bunyózni (mondjuk én pl. nem szeretem, mert a nintendós keresztet szoktam meg a négy gomb helyett, ezért az Xbox One kontroller jobban is tetszik).
Mindkettő működik, és én nem látom azt a nagy kialakításbeli különbséget, hogy feltűnjön. Van itthon Nintendo- és Sony-kontrollerem is, hát elsősorban nem D-pad alapján tennék közöttük különbséget, az biztos.
Csak PS4-en kell a multihoz, az a jelenleg támogatott PlayStationöknek csak az egyharmada :) Egyébként meg amennyit multizok, nem lenne rá szükségem miatta, és éppen azért tartottam emészthetőnek ezt a konstrukciót, mert járt valami érték mellé. Valaha.
Ingyen van? Mesélj, hol veszed te az előfizetést, mert nekem 4500 Ft-ba fájt a legutóbb 3 hónapra!
Ráadásul Rayman és Shovel Knight PS3-ra is? Május nekem is jó hónap lesz, és majd a Knack is érdekelni fog.
Originen ingyenes a Diablo az Ultima VIII.
Kösz, elsiklottam volna felette, így jöhet mindkét pakk :)
Nem értem, 60 fps és konzol még viccből sem jön össze, ha nem Marióról van szó :P
Ennél valamelyest csavarosabb volt a helyzet, de pár hete például a Gothic 2-3 is visszatért GOG-ra, immár nem mint Nordic Games-, hanem mint PB-játék. Szóval minden lényeges szál elvarrva :)
Mondjuk aki mostanában szokik rá a játékokra, annak a II. vh. mint FPS, az oldschoolt jelenti :)
Konkrétan utoljára (The Darkness) én is az első nagy háborúban nyomultam.
Kár, hogy erőltetik a UPlayt, így számomra kinyírták.
Aligha, hivatalosan is csak 1080p @ 30 fps a cél PS4-en, Xbox One-on pedig 900p @ 30 fps. Multiplatform játékoknál alapból nem jellemző az sem, hogy betonstabilan futnának, a Witcher 3 ráaádsul egy sandbox RPG, kőkemény grafikával, nem konzolos fejlesztőktől.
Csak támadással normálon sme jutsz túl az első sarkon, de még az Assassin's Creedben is elvéreznél, szóval tudod, hogy kit etess! ;)
Én is épp akartam írni: földet rá!
Azt egyébként el kell ismernem, hogy ennek a hóbortnak a haszonélvezője itt még leginkább én lehetnék. Az Uncharted 1-3-at ahogy írtam, újrajátszanám, ahogy a GoW 3-at is, az Xbox 360 meg kimaradt. Nagy fegyvertény lenne, ha visszafelé kompatibilitás helyett még jobb minőségben is élvezhetném, ami érdekel. Más kérdés, hogy Kameo Remasterről egyelőre éppen nem hallani, a Halókat is hiányosan portolták, és persze némileg instabil frame rate-tel.
Természetesen PS3-on is voltak problémák a többet kívánó HD portokkal, a Jak II borzasztóan tud akadni forgalomban, a Sly 3 a füsteffektektől szakad meg, de a Shadow of the Colossusban is van egy kimondottan szaggatós bossfight. Ettől még ezek jó játékok, jó minőségben, a legtöbb "natívan" hetedik generációs játékhoz képest pedig álomszerűen futottak.
Te hoztad fel a Flags of Our Fatherst, a mostani példáid pedig sima könnyed kalandfilmek, míg a Patton dráma. (Ugye RE@L ezt a részét is értékelte a Furynak, illetve vitatéma volt.)
A Patton marha jó film, a másik meg szódával elmegy kategória, ez azért egy fontos különbség. De harctéri filmnek az előző se idevaló, az egyértelmű. Bár amikor George C. Scott légvédelmi lövegnek hiszi magát, az mégis :)
A The Longest Day pedig szerintem filmnek langyos, bár mint grandiózus harctéri feldolgozás, illik a sorba.
Szerk.:
Day of the Dead (1985)
Kevésbé nélkülözhetetlen alapvetés, mint az első két Romero-film, de jó ez is. Az első részben még szárnyait nyitogatta a zombiapokalipszis a vészhelyzetben összezárt, megoldásokat kereső, társadalmi feszültségektől terhelt (élő)hullajelölte k között. A másodikban az elején remekül bemutatott káosz után (a tévéstúdió és a tömbház kipucolása) normális emberek próbáltak normális életet élni a zombikkal közös modern szentélyben, a bevásárlóközpontban.
A harmadik felvonás viszont egészen éles és folyamatos konfliktusokat hoz, csupa hisztérikus karaktert, bár azért sikerül jókra és rosszakra osztani a populációt. Ennek ellenére működik, mert beleillik a koncepcióba az emberek összeomlása, illetve szembe- vagy párhuzamba állítása a zombikkal. Érdekes, hogy a zombikkal szemben a tűzerő csak növekszik, de összességében egyre kevesebbet ér.
A legjobb nálam egyértelmen a Dawn of the Dead, és csodálkoznék, ha ez az újabb filmekkel változna (megérzés, előítélet?).
Back to the Future (1985)
Bárhol, bármikor, bármennyiszer 10/10.
A harci cselekmények egy fityinget nem érnek benne, a tankokon visítottam, de mint korabeli életrajzi dráma nagyon jó (nyilván vannak túlzásai, bár Patton tényleg nem volt egyszerű eset), és fontos az éra. Nem hoztam volna fel, de ha ilyen Flags of Our Fathers előkerülhet, akkor ez százszor inkább, egyik sem tankcsata-szimulációként maradt meg.
A Patton is simán befér közéjük szerintem.
Valami azt súgja, hogy nem sokra mennénk vele, de érdekes, hogy játékonként kell fizetni a visszafele kompatibilitásért. Jó dolog a jobb minőség, az esetleges extrák és a több platformon való hozzáférhetőség, de valahol ez komikus. Azért veszem majd PS4-re az Uncharted Trilogy HD-t, mert úgyis valósággá válik :)
De hogy éppen a Red Diavetítés Redemptiont csesznek felújítani, az nem túl örömteli.
Az első rész eddig PC-exkluzív tartalmai vajon belekerülnek-e?
@Damoqles
Tudom, a széria rajongóinak nem a legnagyobb kedvence (ami őszintén szólva engem nem érint meg), de én legalább a Judgementet mindenképp megnézném a People Can Fly miatt. Kétségeim azért vannak, hogy erre lesz-e lehetőség egyhamar, egyelőre még az új konzolukra sem ígérik a portot :)
Bár már vasárnap van, még van bőven idő bevetődni az aktuális hétvégi vegyes felvágottra.
Akinek nem lenne meg a Wizardry 6-8, az tegye is meg! :)
Jó ezt olvasni, már régóta kinéztem őket magamnak, csak idő híján telejs áron nem álltam neki felvásárolni a szériát vagy a WadjetEye játékait. A Gemini Rue-ból csak a demóval játszottam, az nagyon ígéretesnek tűnt, de nekem általában mindenből több kell, hogy igazán elkapjon.
Részben jogos, de azért van az éremnek egy másik oldala is. A jRPG-k száma és a blockbusterekhez viszonyított költségvetése drasztikusan lecsökkent az utóbbi időben, már kisebb a japán piac jelentősége, és nem is egy japán konzol tarolja le egymaga a piacot, mint a PS1-2-es időkben. Érdekes módon a Microsoft próbálkozott még az Xbox 360-nal exkluzív jRPG-kkel, de nem nagyon jött be, sem nyugaton nem tarolt velük szoftveres fronton, sem keleten nem húzta fel versenyképesre a hardvert. A játékipar súlypontja egyértelműen nyugatra került, és lassan japán és RPG szavak kombinációjakor a Dark Soulst idézik fel többen, mint valamelyik - üzleti értelemben - FF mögötti mezőnyben szériát.
Nem halott a műfaj, de a Final Fantasyk eladási mutatói is folyamatosan romlanak, és bár több millió megy el belőlük, ezekbe viszont kőkemény pénzeket öl a Square Enix. Nem véletlenül kellett a XIII-ból trilógiát csinálni.
Szóval bár az anime elterjedt a világban, a nagy kardot legendő japán hősökhöz hasonlóan, de mások ma a piaci körülmények, és egyre fontosabbá válhat a nyugati igényeknek való megfelelés. Kérdés, hogy ez indokolja-e az emótlanítást, illetve jó dolog lenne a stílusbeli alapokat eldobni. Efelől nekem is vannak kétségeim, de monyopara szemszöge nem irreleváns, és nem csak azért, mert élvezet a tartalmas véleményeit olvasni.