Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szerintem a Full Throttle most is szép, és az irányítása is jó (2007-ig kimaradt nekem), de a kezdetleges 3D-t gyanakodva figyeltük (lásd Alone in the Dark), és érdekességként fogadtuk el a szép 2D mellett.
Mellesleg az olyan '96-os nagyágyúk, mint a Super Mario 64, a Crash Bandicoot vagy a Tomb Raider ezerszer jobban néznek ki, egyáltlaán nem riaszt el a grafika. (Játszottam őket a közelmúltban full HD kijelzőn, az első kettőt életemben először.)
Ez most egy wall of textnek álcáziott GOTO 10 akar lenni? :) Ne érts félre, de úgy érzem, hogy nagyon sok minden félrement.
Egyszerűen csak felmerült a PoE topikjában a szellemi elődökhöz való személyes viszony, én is leírtam a véleményemet, aztán Strato áthozatta ide, és itt kifejtésre került. Direkt példákkal és személyes megközelítéssel próbáltam lefesteni, hogy mire gondolok, mert úgy gondoltam, hogy így kevesebb időbefektetéssel megmagyarázható. Ráadásul éppen így lesz egyértelmű, hogy én mit várok el egy játéktól. Nem egy tárgyilagos, sőt imperatív ideológiát akarok a preferenciám fölé felállítani, hanem objektív ismérvek alapján próbáltam levezetni, hogy belőlem miért azt váltotta ki a játék, amit. Ennél mélyebb elmélkedés pláne a vele töltött kevés időm után lenne álszentség. A dolgok jó része persze nyilván nem fog változni, mert nem tette át menet közben Dosztojevszkij vagy Nabokov az írói tollat, és a Forgotten Realmst sem cserélték le. A gyenge küldetések még inkább javulhatnak, de az elején nagyon rosszak (öld le ezt, hozd el azt szintű töltelékek, a Falloutban nagyobb arányban voltak a szofisztikáltabbak).
a sztorit és az "élő világot" tartod fontosabbnak.
Mivel nagyon közel állnak hozzám a stratégiai játékok, ez nem teljesen igaz. Jó pár RPG-t is a harcrendszerért vagy a karakterfejlesztésért játszom, soroltam is őket korábban, említetted is, hogy regisztrátad őket. Még az NWN is felüdülés volt ebből a maga módján a Diablo II-re, persze nem volt túl erős a kampány, és a party hiánya is betett.
Annyiból viszont jogos az értékelésed, hogy alapvetően elmaradottnak tartom az RPG-k harcrendszerét, és míg sztoriban és "életben" kiemelkedő tud lenni a műfaj, sem a stratégiai játékokkal, sem az akciójátékokkal nem tudják felvenni a versenyt, ha harcról van szó. (A Gold Box RPG-k a maguk idejében jóformán még lefedték a squad-based TBS-eket is, mint később a nem kevésbé RPG-s, de inkább TBS-nek számon tartott Jagged Alliance 2, majd a King's Bounty: The Legend és utódai is.)
A "festményen kattintgatást" te is negatív, vagy pontosan milyen értelemben értetted?
Már kifejtettem korábbi kérdésedre, hogy a statikusságot értem alatta, nem a nézetet, a grafikai stílust vagy a harcrendszert. Ami félreérthetővé tett, hogy az analógia valóban a látvány miatt adta magát, hiszen eredetileg a BG-ről - és mellette a Dragon Age-ről - volt szó.
Nyilván ezzel kissé reduktív vagyok, de pont emiatt volt az alap kiindulási pontom a régi kontra új: logic vs action, ahol tényleg lehet ugrásszerű különbségekről beszélni, mintsem revizionizmust tartani arról, hogy milyen személyes preferenciák alapján lehet kimondani a Baldur's Gateről, hogy túlértékelt (affene, csak visszatértem rá).
Először is nem a Gold Box RPG-k utáni 100 éves interregnum után jött a BG. Amellett, hogy a '90-es években egyre "sztorisabb", karakterinteríkciókra építőbb lett dungeon crawlingból az Ultima, a Wizardry és a Realms of Arkania széria, volt egy Betrayal at Krondor, az SSI is ezen az úton járt már a Dark Sunnal. Nyilván 1993-ban még máshol tartott. De lehetne említeni az Eye of the Beholderrel feszítő, majd a Lands of Lore-ral szintén egy új utat bejáró Westwoodot is. És ugye a BG előtt kettő darab Fallout is megjelent. ( A jRPG-kkel pedig nem foglalkozunk itt.)
Éppen ezt kifogásolom, akkor már nélkülük is pörgött a Black Isle-futószalag, ment a Might & Magic VI is. Az SSI tömegtermelése és több várt játék csúszása miatt valóban bezuhant akkor az RPG-megjelenések száma, kellett a BG, meg minden, de messze nem magányos hősként mentette a napot, és messze nem előzmény nélkül váltott trendet (melyet, ahogy említettem korábban, tömegek valójában nem követtek). Én azt gondolom, hogy a BG egy fontos és jó RPG, de egyrészt utolérte a kora, másrészt a blockbuster státusza (népszerű világ, népszerű rendszer, jókor jelent meg stb.) miatt sokan még többet látnak mögé.
Érdemes lehet még megemlíteni, hogy az értelemszerűen valós idejű akció-RPG-k is léteztek már, és most nem a Dungeon Masterrel vagy az Ultima Underworlddel kívánok előállni, hanem az olyan BG előtti kortársakkal, mint az akció-kalandok irányába elhajló Wizardry: Nemesis vagy a The Elder Scrolls Adventures: Redguard, hogy direkt két nagy széria spin-offját említsem. (Bár a Morrowind előtt a TES azért nem volt csúcssiker.) Tény, ezek nem a "középutat" keresték, mint a BG vagy más korábban említettek.
A harcrendszereket illetően majd még reagálok később a direkt és indirekt kérdésidre, egyelőre ez elég olvasmány lesz.
Én éppen arról írtam, hogy nem a különböző játékelemek erősségének valamiféle nominális összegzése adja az összhatást. Tehát a BG-ben van sztori, viszonylag ad szabadságot, van benne c&c, szabályrendszer, még a harc se rossz, tehát mindenben megbízható, a korabeli szemmel mindenképp. Csak ez nekem nem elég, ha külön nincs egy olyan aspektusa, amely magával tud ragadni, akkor ez csak egy "mechanikusan" értve jó játék marad számomra, de sehol a szikra.
Többre tartom, ha valami innovatív, odateszi magát kőkeményen valamiben, új csúcsokra juttatva azt. Más szavakkal: ha tesznek jobb grafikát és sztorit a Panzer Generalba, de a harcrendszer is csak jó lesz (persze nem a legszofisztikáltabb TBS, és régi is már, viszont a relatíve egyszerű, de nagyszerű kategórián belül mégis gondolt mindenre, és nagyot szólt játékmenetre), attól számomra rosszabb lesz a játék. Ha pedig a Gothic kap jobb karakterfejlesztést, de cserébe a lényeget adó világ szabadsága és lehetőségei megcsapannak, az is ront a helyzeten. Tehát ez ugyan nyilván szubjektív, de azt hiszem, viszonylag objektíven megragadható kritériumok alapján is érthető, hogy mire gondolok. (Bevallom, a KotOR-ban ott volt számomra pluszként az SW meg HK-47, a Mass Effectben meg a kellően ütős, kimondottan intelligensen popcornízű sci-fi főszál, ha azon kívül nem kevésbé volt sánta a jóval RPG-sebb, ezért általam jobban kedvelt Alpha Protocolnál.)
Bár egyébként hozzá kell tennem, hogy a játék eleje helyenként egészen borzalmasan unalmasan van megírva, klisészótárakból szinte szó szerint átemelt párbeszédekkel, szóval ha 2015-ből néz vissza a játékos, akkor nehéz azt mondani, hogy ma is mindenben jónak számítana a BG, ha kiválónak nem is. Mellesleg az is városi legenda, hogy korábban nem voltak sztorialapú RPG-k, de tény, hogy a hatása nagyon komoly lett. Csak ugye ezt is körbeveszik nagy túlzások, hiszen hasonló stílusú jegyzett RPG, amely nem Black Isle/BioWare-gyökerű, szinte alig létezik. Több épkézláb "külsős" Mass Effect-klónt lehetne sorolna az utóbbi évekből, mint BG-klónt akkoriból. Persze ez talán csak azért nem túlzás, mert az már régen volt, de azért sokat elárul.
Mellesleg nemcsak a BG jött jókor, de a Dragon Age: Origins is. Sikerrel lovagolta meg az eggyel régebbi vágású RPG-k iránti nosztalgiahullámot akkor, amikor ínség volt, és nem létezett Kickstarter, mindezt megfelelő marketing és büdzsé mellett. Én is örömmel fogoadtam, helyből előrendeltem a CE-t, be is jött, szóval nem a BW-gyűlölet beszél belőlem, még csak nem is a csalódottság, de nem a legmagasabb polc jár nekik nálam, és úgy látom, hogy nem konzolon "kurvultak el", mint sokan szeretik kritizálni őket, hanem kezdettől fogva jelen volt náluk bioware-izmus, annak pozitív és negatív értelmével együtt. A játékaik persze változtak az évek során, a BG-hez képest pláne csövesedtek vagy felpörögtek, nem ezt mondom, csak nem látom azt az oldschool pen and paper tökélyként az újabb "deviáns" termékeikkel szembeállítva, mint egyesek. (Senki konkrét személyre nem célzok.)
Jó,a többség áltlaában a legkisebb ellenállást követi, és talán nem tud több PS3-exkluzívot se mondani az Uncharteden és a God of Waron kívül - vagy azokat se. Arányokat nem tudok.
Ettől függetlenül manapság bevett dolog a PC-hez gamepadet venni, a lehetőségek is összehasonílthatlanul jobbak, mint korábban, hiszen szinte szabvány lett a kontrolleres irányítás, egyáltalán megjelennek az efféle játékok, ott a Steam Big Picture. Szintén megszokottabb a nagyobb és több kijelző, játékra alkamas kijelzők száma a háztartásokban, és még sorolhatnám. Régen egy merő szerencsétlenkedés volt mostani helyzethez kéepst ez a periféria, most meg a DS3-mal is vígan elvagyok PC-n, még a húgom is felműtötte pár pilanat a saját gépére, minden segítség nélkül.
Én csak azt nem értem, hogy miért jut el egy csomó hírkomment viszonylag gyorsan eddig a -finom beszólogatásokkal tarkított- PC vagy konzol eszmecseréig?
Jó kérdés, csak ezt így feltenni erős és általánosító értékítéletek hangoztatása után ;)
Egyébként erős sejtéseim vannak bőven. Eleve a Master Race afféle mémmé vált netszerte, nemrég éltük meg a konzolgeneráció-váltást, minden tele összehasonlító videókkal, nyomul a Steam (és ugye jön a SteamBox), folyamatosan javulni látszik a a PC piacon betöltött szerepe a korábbi mélyponthoz képest. Azt is hozzátehetjük, hogy míg hasonlóbbak lettek a platformok, igen sokan rendelkeznek manapsággal többel is egyszerre, tehát egyre több az összehasonlítási alap, és egyre közvetlenebb a versenyhelyzet. (Nem magamból extrapolálok, de nyilván kereső felnőttként saját magamra hatványozottan megáll ez a változás a diákéveimhez képest.)
Emellett a fejlesztők is gyakran udvarolnak e trend miatt a PC-seknek, ez megnyilvánulhat nyilatkozatokban vagy extrákban, mint a GTA V esetében. Éppen a CD Projekt RED is pávatáncot jár a platformon gyülekező célközönség körül.
Én nem látok itt nagy vallásos hevű ellentéteket, de persze az én nézőpontom a több platformon állásnak és a jövőre nézve több platformot tervezésnek köszönhetően olyan, hogy engem is foglalkoztat a vagy-vagy, hiszen meghatározza, hogy mikor és mennyiért fektetek legközelebb hardverbe, illetve melyikbe; adott játékot mire veszem; stb. És természetesen általában véve is érdekel a játékipar, így elválaszthatatlan ettől a kérdéstől az érdeklődésem.
vagyis ami csak kijön az adott platformra, annak zömére héjaként csap le a közönség zöme, mert nincs más választásuk.
Nem hinném, hogy kevés multiplatform játék jelenik meg konzolokra, márpedig ha azokból van sok, van választék is. Azon persze mindig lehet vitatkozni, hogy milyen a felhozatal minőségre vagy éppen egyéni ízlés szerint.
Mindenesetre a mainstream játékosok soraiban még inkább felülreprezentáltak a konzolt preferálók, így adja magát, hogy gyakran az aktuális nagy nevek sorakoznak a listáikon, de azok mind.
Adam West smafu?!
nyílván kényelmi és anyagi szempontokból még mindig több ok szól a konzolok mellett, de a jelenlegi meg már az előző generációs konzol élmény sem csak arról szólt, hogy bedugod a lemezt, azt' hajrá.
Én inkább azt mondanám (illetve már mondtam is :), hogy nagyon hasonlóvá vált a PC-s és a konzolos élmény. Ettől nem feltétlen lett kényelmetlenebb az utóbbi sem. Ha bizonyos dolgokat el is vesztett a réven, a digitalizálódás nem csak teljesítmény szempontjából hozott extra kényelmet a vámon.
Nyílván az utóbbi hardveres probléma nem úgy néz ki, hogy az első Steam Boxokkal áthidalható lesz,
Amíg nincs mögöttük gyártó, aki kezdetben veszteséggel árulná őket (és honnan lenne? a Steam lehetne az legfeljebb, de nem látszik náluk ez a szándék, és nem egy, hanem több fix konfigurációról beszélünk, addig nem is lesz itt olcsó és sztenderdizált hardver. Persze a Nintendo 64-hez is volt annak idején memóriabővítő (van játék, ami csak azzal megy normálisan vagy egyáltalán), sőt bizonyos játékokhoz a tapasztaltabb veteránok felcsavarják a GPU órajelét (ahhoz igazította az engine-jét a Rare, az FPS-eiket érinti ez főleg), mert nehezen vállalhatóan futnak.
Szerintem még a tavalyi év is jobb volt, mert a Blizzard ingyenessé tette a The Lost Vikingset, a Blackthorne-t és a csonkított Rock 'n Roll Racinget ;)
Nyilván az egyéni szórkozás szempontjából az számít, amivel játszol, de az adott évi felhozatalt az adott év alapján szokás megítélni. Ha azt mondom, hogy 1996 egy marha jó évjárat a borvidékemen, akkor nem arra gondolok, hogy akkor ittam a pincémben egy nagyon finom francia borkülönlegességet.
Persze azért a GTA V még így is túl friss és nagy ahhoz, hogy ne számoljunk vele, de alapvetően csak a port idei.
Szerintem a játékostársadalom már túllépett azon, hogy a PC egyenlő a billentyűvel és egérrel. Ha a játékmenethez illeszkedik - és hát nyilván ahhoz szabják, csak ez ne üssön vissza! - akkor a gamepad PC-n is simán lehet preferált, akármekkora HC is az ember, sőt bizonyos műfajok kapcsán annál inkább. Egy kaszabolós harcrendszerhez márpedig nem a hagyományos PC módi való, ha az inventory menedzselésénél vissza is üthet. (Legalábbis konzolos akció-RPG-ben én így vagyok vele: harcnál előny, inventoryban hátrány. Jó esetben a végeredmény így pozitívabb.)
Az ár-érték arány relatív. Ha valaki nem szereti az Arany Ászokot (lásd a PS3 kínlódását majd' minden multiplatfrom játék alatt), az lehet, hogy inkább belga trapiista sört vesz helyette, hiába drágább belőle 1 hektoliter. De vannak köztes opciók is.
Félreértés ne essék, nem kívánom jónak feltüntetni a PC-t, a konzolt meg rossznak az analógiámmal, de a nyers erő tekintetében egyértelmű a helyük. Ez pedig régen nem volt így, a konzol árának duplájából 1-2 évig lavírozhattál el a középkategóriában lemaradva, ma meg annyiból már jobb minőséget kaphatsz középtávon is. Eközben pedig reálértékben is csökkentek a hardverárak. A korábban igen tág kényelmi olló is összezárult, sőt immár erősen szubjektív, hogy melyik platform mellett szól. Nem véletlenül állt le a menekülés a PC-s piacról. Másrészt mutatja, hogy a konzolszegmensben nincs meg a feltételezett növekedési potenciál, a három nagyon kívül a többi kihullott (és alig van hely új belépőnek, ellenben a Microsoft példája mutatja, hogy "végtelen" pénz kell hozzá), hiszen vállalhatatlan drágább hardverrel előállni, így is elmaradt a - mobilokkal, tabletekkel nem nem számolva, lineáris fejlődést feltételező - várt hagymázas áttörés.
De manapság már amúgy sem csak PC és konzol hagyományos AAA kínálatának mentén lehet gondolkodni, hiszen a mobilok világán túl a piac megváltozásában nagy szerepe van annak, hogy az F2P próbálkozások nagy jelentőségre tettek szert, az indie-k meg alulról szabták át a platformközi kínálatot. Emellett pedig a konzolexkluzívok veszélyeztetett állatfajjá váltak, PS4-en később jön össze 3-4 univerzálisan elismert nagy név, mint a menetelést rükvercben kezdő PS3-on.
Egyébként a használt játékoknak leginkább a DLC-kkel tudnak hadat üzenni. Hiába veszel meg egy Mass Effect 3-at, majd adod el, ha utána még vagyonokért veheted meg a "maradékát". Ez nem a főszabály, de nem tölt el különösebb öröm, amikor a PlayStation Plusban kapok egy olyan játékot, melyhez DLC-k annyiba kerülnek (legutóbb a Dishonored volt ez), mint Steamen az akadásmentes komplett változat.
Jelenleg a nagy hagyományos platformok - a Nintendót leszámítva - erősen összemosódtak, köszönhetően a digitalizálódásnak és a szinte megegyező kínálatnak. Ugye még PC-n van egy rakat RPG, stratégia és egyéb rétegjáték, ami műfajilag is megkülönböztetést jelent, nem csak nevekben. Lásd az utóbbira a Halót vagy Unchartedet, melyek viszont igencsak fontos szerepet töltenek be saját sikeres műfajukban.
Utálom a grafikát. De átállítottam jobbra, majd vissza, és azóta rendben van nálam is. (Alapbeállíátáson volt, korábban nem nyúltam hozzá. Böngésző: Opera 28.0.1750.51.)
Nekem meg is felel így, inkább a kommentek sorrendjének megfordításán dolgozzál!
Berajzolnád nekem azt a 37,5%-os különbséget? Vagy csak a fogyasztott nedű metiltartalmára utaltál? ;)
rwurl=http://i.imgur.com/7nA8a97.jpg
Egyébként bennem fel sem merült magamtól a kérdés, de ez az én bajom.
Szerintem a Missing Link nem simán kivágott tartalom volt. A bossfight (?) a végén és maga a pályatervezés is azt mutatja, hogy addigra már tanultak a hibákból, tehát kizárt, hogy az alapjáték megjelenésére valóban kész lett volna.
A bossok ellen meg nem tudom. El lehetett ellenük a szűk pályákon rejtőzni rövid időre, és ezt hazsbnosítani, de azt normális lopakodásnak nem nevezném, ami ott folyt. Egy borzalom volt, de másképp játszva is. A DC-t még nem próbáltam, de az is megosztó az e téren való fejlődést illetően, így tartok tőle.
Az első részben sokkal inkűább a játékhoz hű részt képeztek a fontosabb harcok (bár az alternatív lehetőségeket leszámítva jók azért nem voltak), és ezt hozta vissza a Missing Link is.
Nincs rajta mit fikázni :(
Na igen, én éppen nem a PC-s szilikongyerekeskedés miatt kezdtem összehasonlító videókat nézni, hanem mert a PS3-at "nem hittem el". Sajnos végül az jött le, hogy a PS3 ótvar tudású ugyan (és Kutaragi eredetileg GPU-t se akart bele a Cell mellé :D), de az Xbox 360 sem eléggé jobb. (Idővel azért drasztikusan csökkentek a portok közötti különbségek, az már más kérdés, hogy a fejlesztők addig mennyit szívtak.)
Félreértés ne essék, el lehet vele játszani, de - engem - zavaró szintről van szó. Szerencsére úgyis exkluzívokra és retróra érdemes tartani, és azok jobban is teljesítenek. (Az új generáció meg ezeket nem tudja még.)
Bevallom, ennek a DRM felőli technikai oldalát nem követem, szóval akár egyetértőleg reagálnék, akár élből tiltakoznék, az megalapozatlan lenne. Viszont egyértelműen a felhasználói kényelem oldaláról közelítem meg a kérdést, és amíg annak betesznek, addig ellenzem az efféle mételyt, akkor is, ha nyomós és jogos kiadói érvek szólnak mellette.
Elég belterjesek vagyunk ahhoz, hogy flame veszélye nélkül merjek reagálni :)
Szóval a 4k jó kis elvi lehetőség, de humbug valóban, viszont az, hogy tavaly 200k (+oprendszer, ami ugye már áthizható előző gépről; monitor) volt a PS4-et egyelőre verő PC-m (most több lenne), az azért azt mutatja, hogy hardveres ár-teljesítmény arányban a korábbi generációkra jellemző olló drasztikusan összezárult.
Az meg már egy másik oldala, hogy lehet-e ezt bináris kód alapján értelmezni (egyénileg mindenképp), tehát az "elfogadható" minőséget - esetleg modokat - kitűzni minimumcélnak. Például PS3-on a multiplatform AAA játékok 99%-a akad rendesen, de még a 2D-s indie-knek is ijesztően komoly hányada. Ennél jobbnak tűnik most a helyzet, de azért elgondolkoztató, hogy hol húzza meg az ember a kompromisszumának határát (a fejlesztők gyakran rossz helyen húzzák meg, lásd a Lara hajgimmickje miatt alulteljesítő PS4-es Tomb Raidert).
A Master Race túlzásai mellett okkal hagyott rossz szájízt az előző generáció és a mostani kezdete. A PS3-as PSN is annyira minősíthetetlen a Steamhez képest, hogy elképesztő. Sok dologban nagyon feljött most a PC, így ár-teljesítmény arányban és kényelemben is (a konzolexkluzívok pedig párhuzamosan veszélyeztetett állatfajjá váltak), ennek is köszönhető a netes közhangulat, a csalódás. Ahogy a PC erősebbnek tűnő szerepvállalása az eladásokból is. Jó lenne mondjuk a Social Club-féle ökörségeket is kukázni végre :(
Ezen az alapon a hozzászólásszám is fölösleges. Ki nyit neki kívánalomtopikot? :)
Valami új, konzolos streamelős letöltősdit akartak csinálni a WB-vel, ami elvileg úgy működne, hogy az első 3 gb letöltése után játszhatnál,
A Blizzard előbb megoldotta ezt PC-n. Persze valóban konzolon vált standarddé.
Ez a Celda nekem nagyon tetszik! Kár, hogy nem lógtam annak idején németekkel, csak németórán :(
Időközben kiderült, hogy a képlet jó, azt átírtam index-matchre, úgy meg még inkább, ezúton is köszönöm. Viszont az adatokat csak úgy keresi, ha újra beírom manuálisan ugyanazt, ami már ott van mellette, ahol keresi. A másolás ("csak értéket") nem jó neki. Nem látok a formázásban különbséget. Nem értem.
Az úgy megoldható egyébként, hogy adott cella értékét keresse, ha függvény is van beleírva? (Jelenleg nem arról van szó.)
Egy Excel-függvénnyel (FKERES) gyűlt meg a bajom. Teéjesen rendben működik az egyik táblázatban, de egy másikban felhasználva az első sorig tart csak a tudomány, lejjebb húzva az autokitöltéssel már csak azt dobja ki: hiányzik. Sokszor leellenőriztük, működnie kéne elvben. Máshol is próübáltam, az egyik oszlopból remekül olvasott be, de átirányítva egy másikra ugyanez. Kivéve, ha nem manuálisan ütöttem be az értékeket, hanem átmásoltam az előzőből. A cellák formázását tekintve nem találok különbséget, egyébként is általános érték az összes.
Valaki érti ezt? Mármint első körben, hogy mi a nyűgöm, másodikban, hogy mit tudok tenni. Hátha valaki futott már bele hasonlóba.
Amiket én szeretek, azokra nem igaz!
A Baldur's Gate egyszerűen egy olyan cucc, ami jó helyen volt jó időben.
Nekem éppen ez volt a premisszám. Sosem azt mondtam, hogy alaptalanul értékelt a játék, csak azt, hogy - főleg bizonyos aspektusaiban - mindig túlértékeltnek tűnt.
Akkor ez olyasmi, mint a Hiroiz of Májt and Medzsik.
Nem nagyon volt időm hosszabb válaszra (ezért is próbáltam szándékosan az ízlésemre utalgatni ahelyett, hogy wall of textben ideológiát gyártsak mögé), igazság szerint most sincs, de mivel életbevágó dolgokról van szó, megpróbálok reagálni most :)
Egy szerepjáték jellemzően változatos alapanyagokból készül, és jellemzően hosszú távú móka elsőre is, de nem egylövetű alkotásokról van szó. Mint minden más műfajnak, ezúttal is megvan a logikája, hogy miféle mechanikák vihetik el a hátukon, mire van szükség az - ez esetben hosszú távon működő - immerzió megteremtéséhez.
Lehet a küldetésekre, a párbeszédekben kijátszható karakterekre helyezni a hangsúlyt (Black Isle-, BioWare-, Obsidian-játékok, The Witcher - ezek egyúttal a leginkább történetközpontúak), az élő-lélegző világban elhelyezni szabadságot kapott hősünket (Gothic - a szabadság, a sandboxelemek fontosak) és természetesen dominálhat szabályrendszer is, amikor az aprólékos karakterfejlesztés és/vagy a harctéri, illetve az azon kívüli cselekvő szerepek adják a karakterek esszenciáját (Wizardry, Jagged Alliance 2, Realms of Arkania, Gold Box RPG-k - ez végképp magáért beszél). A harcot és a karakterfejlesztést akár külön is vethetnénk, de gyakran kéz a kézben járnak, és a jelen fejtegetés nem igényli a megkülönböztetést.
Persze ezek keverednek, hiszen a BG nehezen elválasztható az AD&D szabályrendszerétől. A The Witcher pedig bár nem sandbox, de a kicsit nyíltabb világ, a kidolgozott bioritmusok, az NPC-k reakciói akár az időjárásra a második kategóriában értelmezhető versenyzővé teszik, ahogy a Gothic és a Wizardry sem mellőzi a többféleképpen megoldható küldetéseket.
A statikusság, a festményen kattintgatás antitézisét a második kategória képviseli, mert ott élnek az NPC-k, ott lélegzik a világ, ami egy nagyon fontos kellék (az már nyilván szubjektív, hogy kinek mennyire az RPG-k sine qua nonja), hiszen a szerepjátszás helyszínét, külső feltételeit adja meg. Ebben valamelyest jobb a Fallout, mint a BG, és pláne erősebb a JA2: hatalmas a szabadság, eleve van rombolhatóság, nagyobb a szerepe az időtényezőnek, de az éjszakának is, és lehetne még folytatni a sort.
A terjedelem mérséklése szempontjából bemutatnám, hogy miért tartom foghíjasnak a BioWare termékeit az említett három fő szempontot tekintve.
1. Többnyire túlságosan fekete-fehér moralitás. A sötétebb motivációjú karaktereknek kevés tér jut, a gonoszkodás gyakran egyenlő kocsmai taplósággal. Náluk ha sith nagyúr próbálsz lenni, akkor azt veszed észre, hogy egy aluljáróbeli kötekedő dumáit adják a szádba. Legalább a saját kézikönyveiket elolvashatnák, könyörgöm!
2. Ezt már nem szükséges tovább részletezni: jellemzően minden riválishoz képest csak lecövekeltebbek az NPC-k (akiket az se érdekel, ha lopsz tőlük), a világ.
3. A szabályrendszer náluk tényleg megreked az általam is kiemelt karakterfejlesztésnél is harcnál. Persze vannak nem kimondottam harci képességek, de alapvetően a mechanika a duma+harc kombót szolgálja ki. Nem érzed azt, hogy jobban vadász lehetsz, mint a Diablóban, a sunyizó skill nagyrészt csak kezdeményezéshez juttat vagy egy-egy hátba szúráshoz, és nyilván nincs meg a kalandozásra felkészülésnek a Realms of Arkaniában leosztott szerepe (pl. amíg táborozol az erdőben, és éjszakára beállítod az őrséget, elküldöd pár órára az elfet vadászni, hogy ne halljatok éhen, a mágus meg mondjuk a varázsbotját fejleszti). A harc meg nem is nagy szám, a JA2-vel nem említhető egy lapon, ha már felvetetted, de ez az összehasonlítás talán nem is fair. Tegyük hozzá: a Black Isle/Obsidian a skilleket a párbeszédeknél is jobban szokta felhasználni.
Mit mondhatnék? Én jobban értékelem, ha valamiben extrát, nem látottat nyújt egy játék, magasabb szintre emeli a konkrét design, mint ha mindenből hoz egy korrekt, “vótmá” szintet. Az megint egy messzire vezető téma lehetne – és emellett erősen szubjektív –, hogy az összhatás ettől még mennyire lesz szórakoztató vagy “láttuk” már kategória.
@Damoqles
Na jó, de én azért emlegetem a The Witchert magában, mert csak az első résszel játszottam, tehát szériáról nem tudok beszélni. Gothicból meg az első kettő nagyon is hasonló, az utánuk jövők meg szót sem érdemlően mások (mármint névleges szérián belül, a Risen már releváns). Meg persze ott van Bagoly, akinek leginkább az első és a harmadik rész tetszett, de ez már nem az én saram.
Mindenesetre én elég sok kifejezettwen a BG1-re vonatkozó hozsannával találkoztam az évek során – a kár a BG2-vel szemben! – tehát ha jogos is az említett felvetés, ennek figyelembevételével írtam, amit.
Pár LucasArts-kaland, a komplett Broken Sword széria, a "régi" Dinivityk, plusz "D&D immortals".
Annyiból mindenképp jogos, hogy a digitális terjeszkedésben ezek az előfizetéses modellek sokat segítettek (illetve az EA Access az nem túl régi), de az is tény, hogy jó ideje már ezek nélkül is lehet gyakran "PC-s szintet" súroló akciókhoz jutni.
Nálam PS3-on 10:1 a digitálisan vásárolt szoftverek aránya a lemezesekhez képest (bár ebből sok a PS1-2-es antik darab), figyelmen kívül hagyva természetesen a plusosokat, de nem számolva az eladott fizikai kópiákat (megjegyzem, elmennek akár árukban is, ha jó ütemben lép az ember).