Hozzászólások

...
A Berserkről van szó, ami a kvázi-középkori fantasy Európában játszódik. Biztos lehetsz benne, hogy Guts meg a többiek túlnyomó többsége az alkotói szándék szerint fehér kvázi-európai. Ez nem egy Japánban vagy egy azonosíthatatlan fantáziaországban játszódó anime esete, ahol esetleg (számunkra?) fehérnek tűnnek a valószínűleg leginkább japánnak szánt karakterek is az alkalmazott stilizáció sajátosságainak köszönhetően.

Természetesen a japánok is fehér szupremacisták.
A behelit új bőrszínéről ne is beszéljünk!4

Majdnem mintha minden fakóbb volna ebben az új, bénább stílusban, mint eddig, pláne a flashbackek! Majdnem mintha az olcsó 3D magával hozná a színek törvényszerűnek tetsző "elszellemesedését" és a megvilágítás fehérbloomosodását, ahogy azt más hasonló művekben is meg lehet figyelni (mittomén, hasonlítsd össze a 2D pokémonokat az XY-ban szereplőkkel)! Hmmm!

Casca is still an amazing female character, but she used to be one of the only dark-skinned women in popular anime. I liked being able to point to her and say, “There’s one of us!”.

Ez külön tetszik. A cikkíró nyilvánvaló utalása szerint a cigányok/mediterrán európaiak/mór leszármazottak (mi más lehetne még Casca?) és a négerek/sötétbőrűekalegnagyobbáltalánosságban egyazon "csoportba" tartoznak a fehér embertől - pfejj! - külön/szemben.

Máskülönben:
rwurl=https://i.kinja-img.com/gawker-media/image/upload/s--jBisClo5--/c_fit,fl...

Kíváncsi leszek az új kifogásukra a PC-sek felé.

rwurl=https://youtu.be/JoolQUDWq-k– 2016

Nicodemus írta: Ment is a rage uninstall

A Rage-nek valóban sokkal szarabb befejezése volt.

Creative Assembly, Relic, Amplitude. A SEGA lassan valóban végleg kinő a konzolos gyerekkorból. :>

Strato írta: Ami ezután jön majd, az lesz a posztfenszi?

A kettő között pedig a transzifenszi.

Semennyire nem haladtam gyorsan. :)

System Shock 2

Hogy lehet egy ennyire bénafos (közel)harcrendszerű, frusztráló ellenfélrespawn-mechanikával olcsóskodó játék mégis ilyen parádés élmény? Például úgy, hogy nem nézi óvodásnak a játékost, nem fél a sűrejébe ejteni őt vakon, és úgy nagy általánosságban kompromisszummentesen valósítja meg a ye olde (fantasy) dungeon crawlerek koncepcióját sci-fi/cyberpunk köntösben. Van valami párját ritkítóan csodálatraméltó a hardcore hajthatatlanságában és a hideg precizitásban, amellyel a hangulatot, a miliőt és a játékmenet elemeit megteremti a szeppent martalékból lassan kábelfejű halálistenné felfejlődő játékos karakter köré, nem ritkán élve ugyan videojátékos toposzok illúziórombolásával, csakhogy ennek a játéknak az illúziója olyan tömény és szaftos, hogy alig látja kárát az ilyen sutaságoknak.

Szégyen-gyalázat, most játszottam végig először, az első részével pedig még nem is próbálkoztam (hacsak a remaster demója nem számít), szóval a, hogy is mondjam, a shocki világ aktuális mozgolódásainak köszönhetően kedvet kaptam ehhez az alzsánerhez, és most, hogy vége, csak még türelmetlenebbül várom azt a SSv2-t, SS3-at és Preyt, a fene enné meg a fejlesztési időket. Sőt, jöhet az Alien: Isolation 2 is, az is szinte tökéletesen beleillik a sorba, de még egy új-friss-más BioShockra is kíváncsi lennék.

Ja, valami okból - ezen modok miatt? - nem játszotta le nekem se a poszt-prológus intrót, se a záró képsorokat. Akárhogy is, a jelzett modokat tudom ajánlani.

Amúgy az normális, hogy a játék két alkalommal is elvette ez összes med hypómat, zéró magyarázattal/történeti indokkal? Mindkétszer 30-40+ darab volt már nálam, direkt spóroltam, erre... Meg az automata hackelő bizbasz darabszámát is levágta egyre, és esetleg más cucckészleteimet is, amit nem vettem észre. Az úgy nem tetszett.

A Master Levels nókomment kategória, de a Plutonia szerintem teljesen jó hardkór mazochizmus. Kicsit elszaladt a kezük a barna színnel és a revenantokkal, na és? :D Érezni rajta, hogy igazi Doomprók csinálták... nos, saját maguknak.

Aszentségit.

Érintőlegesen kapcsolódik: most fejeztem be a Dissolution of Eternityt, és nos, annak veszélyével együtt is magabiztosan állítom, rendesen alulmarad az előző kettő "pályacsomaggal" szemben, hogy fennáll a kiégésből kifolyó személyes tetszésindex-csökkenés lehetősége. De nem, ez tényleg gyengébb eresztés volt.

eszkaepizmusz maximusz

Jawohl, kérem: Glamfellen és Sceltrfolc/Cythwod.
Miért is kellene valami új koncepcióval előállni, ha ilyen egzotikus neveket illeszthetünk egy untig ismertre? A fantasy néha jobban lefáraszt, mint maga az élet...

Én sosem igyekszem "magamat hozni" szerepjátékokban, ellenben van úgy három hallgatólagosan kötelező irányelvem, amelyeket nem igazán követek aktív tudatossággal - organikusan teljesednek be játszás közben: 1) hozzád hasonlóan inkább az izomból brutálkodó stílushoz húzok a kard<->mágia tengelyen, még ha ezzel sok játékban némileg ki is cseszek magammal a harcos és a mágus játéklehetőségeinek erőteljes kontrasztja miatt, ahol utóbbi szinte mindig érdekesebb, sokszínűbb játékmenetet kínál az előbbinél; 2) első végigjátszáskor mindig mérsékelt jófiút alakítok, vagy legfeljebb tragikusan nemes antihőst, hogy majd másodszorra megízleljem a gonoszkodás savédességét (csak aztán sosincs időm második végigjátszásra); 3) a történet alakulásán retroaktív metaerőszakot lehetőleg nem teszek, hagyom, hogy cselekedeteim következményei a nyakamba hulljanak, elvégre a zsáner a kooperatív történetalakításról szeretne szólni (legalábbis eredeti formájában), és a szépen, mélyen kifundált choices & consequences koncepciója a (jó) crpg-k legtiszteletreméltóbb törekvése és sikere. Minimum elméletben.

A Pillarst még nem játszottam végig, közel sem, de ahogy hallom a visszhangokat, nem igazán éri el az inspirációinak szintjét. Kifejezetten rossznak csak egy zajos kisebbség tartja, ám annál szélesebb réteg vallja, hogy bizonyos dizájndöntések nagyon nem váltak előnyére, pl. túl sok a trashmob harc annak fényében, hogy a harcokért nem jár XP, brutális infodump minden második párbeszéd (pedig maga a világ, a lore túl tradicionális, túl biztonságos fantasy ahhoz, hogy érdekes legyen), vagy mondjuk a fent említett "nincs rossz karakterkompozíció" hozzáállás, amiből kb. törvényszerűen következik, hogy nem nagyon van lehetőség egyedibb vagy extrém specializált karakterkoncepciók létrehozására sem, minden(ki) egyforma/egyformán funkcionális a nagy egészet tekintve. A játékegyensúly és a noobcimbiség oltárán fel lett áldozva a funfaktor méretes darabja.

De azért messze nem a legrosszabb dolog a szeleteletlen kenyér feltalálása óta, na. Igaz, ami igaz, valahányszor leülök elé, húsz perc után mindig fel talál ötleni, nem akarom-e inkább bekapcsolni a laptopot és befejezni a BGEE-t ez helyett... ami persze könnyen lehet, az én ízlésemet minősíti, és nem a játéko(ka)t.