Hozzászólások
Elsődleges fülek
God of War: Chains of Olympus
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Z1jcPlGXnMo
Fura de érdekes.
Készült pár felvétel. Biztos ami tuti, egyiken sem vagyok rajta :D
https://www.instagram.com/stories/nightdrivehungary/3847113532009641306?...
Voltam kint fotózós talin. "Csak jó kocsikat" vártak. Az elején néztem, mindenütt csak M2-ket látok, aztán befutott egy F430, Emira, GT-R (csajszi sofőrrel), Alpine, Gt3-RS, meg amit még akarsz. Szinte jobb volt, mint az AMTS :D
Holnap Tökölre megyek a gyorsulás kapcsán bandázni.
Aztán bekapcsolod a Path Tracinget, és minden a szokásos "kásás" lesz.
De elmondja a lényegét a tag is, hogy nem a poligon, nem a textúra ami a lenyeg. Igen, azok szépek, faszák. De emellett a képminőség olyan, mintha vazelinnel lenne bekenve a monitor (a régi, TAA mentes játékokhoz képest). Emiatt mondom, hogy marhára varom a HL:x-et a maga pseudo-GI-ával, TAA mentessegevel: ha a CS2-ből indulok ki, akkor tűéles lesz a képminőség (akár fullhd-ban is). Alyx is tűéles és gyönyörű. Kell PT? Abszolút nem, ha olyan programozók vannak, akik tudják hogy kell készíteni olyan bevilágítást trükkökkel, ami optimalizált, és egyébként gyönyörű.
Egyébként szerintem nagyon jól néz ki a Resi Requiem és PS5 Pro-n is megkapta az új FSR-ból származó javításokat a PSSR, szóval egyébként ha már AI upscaling, akkor kiemelkedően jó megvalósítás van ott.
A Resi 4-ből meg kivették az érthetetlenül fps-gyilkos DRM-et (és nem raktak vissza Denuvót, szóval jelenleg DRM free a játék), szóval ez egy egész jó hét volt Capcom földön. :D
Biztonsági szempontok miatt szükséges annektálni.
Szerintem itt az ideje, hogy Norvégiába is importálják a demokráciát.
https://x.com/TVPWorld_com/status/2029531709427867837
A rare earth deposit in Norway is about 80% larger than initially estimated, making it one of the biggest in the world, according to a new report from the Norwegian Geological Survey.
The discovery could radically transform Europe’s supply chains and significantly reduce its dependence on China, which provides up to 98% of key rare-earth metals imported by the EU.
Autómánia.
Ez nagyon jól összefoglalja a dolog valós pszichológiai gyökerét a mostani jelenségeknek.
Végre arról beszél, amit én is mondtam: még szép, hogy azt mondják, hogy vakteszten a DLSS szebb képet ad, mint a natív. Csak az a baj, hogy a natív képminőséget mostanra szándékosan fosták torkon, gondolom pár táskányi pénz megfordult a folyamat eléréséhez Nvidia és pár fejlesztő stúdió közt...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=xojL9MdxcRs
Komolyan, már alig várom, hogy a Valve a HL:X-et végre befejezze és kiadja. Lesz majd nagy koppanás a csoda TAA világában.
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
Bingó, de egyébként nekem még csak nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy tényleg az igazán izgalmas rész hiányzik a jellemfejlődésből, vagyis az a GoW 3 és 2018 közötti idő, amikor Kratosba visszatér a humánum és újból családot alapít. :D
És erre szokták azt mondani a megvezetett emberek, hogy de hát tök mindegy, mert a régi játékoknak úgyis szar történetük volt, ami semmilyen szempontból sem igaz, sőt, simán verték a két modern epizódot sztoriban is. Csak nem az volt a fókuszban a játékmenet helyett, az írók nem szopták le magukat minden párbeszéd után, hanem abból a kevés térből dolgoztak nagyon effektíven és mélyen, amit a spectacle fighter keretek megengedtek.
Oldalakat lehetne írni arról, hogy a valóban zseniális első God of War szériában Kratos mennyire jól kidolgozott karakter és hogy legalább a 3 mainline játék mennyire koherensen kezeli az antihősből fokozatosan főgonosszá váló főhősét. Ettől megkímélném a fórumot, de pl. a GoW 3 befejezése kb. tökéletes: Kratos leszúrja magát, távozik a testéből a remény, Athena otthagyja elvérezni, aztán a stáblista utáni jelenetben Kratos helyett már csak egy vérfoltot látsz, ami elvezet a közeli szakadék széléig. Nincs a szádba rágva, hogy mi történt, de elég egyértelmű a visszautalás az első játék elejére, ahol Kratos áll egy szakadék szélén, elmondja, hogy "the gods of Olympus have abandoned me, now there is NO HOPE" és leveti magát. Értsd: megölte az isteneket, már senki sem tudja elvenni a rossz emlékeket, csak az öngyilkosság hozhat megnyugvást.
A modern széria ezt úgy értelmezni át, hogy "há' de nem volt ott a teste há' életbe maradt há' átuszta az óceánt és kikötött az északi mitológiában GÁDOFVÓRMEGINT." Tényleg kurva nagy előrelépés baszd meg. És egyébként én leszarom, hogy Cory Barlognak hány gyereke van, tényleg kurvára nem érdekel és irritál, ha erre a bulvárra húznak fel egy dokufilmet a játék helyett.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Ma sem lenne a halálod, ha a GoW 2018-ban nem lenne borzalmas a pacing. :D Ott nemcsak az a probléma, hogy túl sokat van megakasztva a játék sztorizós részekkel, pl. a kezdés is gáz a favágással meg a sétálgatással. Ahhoz képest az első rész odarakta eléd a hajós pályát, hagyta, hogy játssz és csak az athéni kikötőben kezdi el kifejteni a cselekményét. Nem úgy áll hozzá, hogy téged ez érdekel és gyönyörködni akarsz a dramaturgiában, hanem egy baszott jó pályával meggyőz arról, hogy téged ez érdekel.
A család egyébként a legelső GoW óta fontos téma Kratosz eredettörténetében, csak nem így feküdtek rá. Valahol érthető az irány, lehet, hogy a végére meg is tetszik, de egyelőre kétlem, hogy kedvenc lesz.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Ezzel ugyanígy vagyok, de azt hozzátenném, hogy nem csak én voltam más, hanem a játékok és az átvezetők is. Például egy Blizzard-féle RTS kampányát nem akasztották szana-széjjel átvezetők, legfeljebb rövid diskurzusok voltak a szokott grafikával és nézetből, jellemzően a pályák végén, de az igazi átvezető a megnyert pálya utáni jutalom hangulatbomba volt. Ez inkább ünnep volt egy-egy sikeres hadművelet után, nem pedig a kontrollert tépte ki az ember kezéből a játék lépten-nyomon. Ráadásul annak idején lehetett nyálat csorgatni a stilizáltabb, standard grafika utáni látványra. Az FF7 jobban hasonlított a maiakra, de azt pedig pont nem akkor játszottam, jó kérdés, hogyan vette volna be a gyomrom.
A HZD-t nem is bírtam tovább 2-3 óránál. Mondjuk eleve nem vagyok az ilyen Ubisoft-koppintás jellegű openworld játékok rajongója. A GoW pedig szerintem vertical slice szintjén biztosan egy érdekes játéknak tűnhetett, de maga a játékmenet ott sem áll ki egy ilyen (viszonylag) hosszú játékidőt szerintem.
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
A másik, hogy magamon látom, mennyire változott az ízlésem az évek alatt. A Sony játékait a mai huszonéves fejem valószínűleg ugyanúgy tudná értékelni, mert akkor lenyűgözött a technika (grafika) meg a blockbuster sztori és megvalósítás. Kicsit olyan ez, mint a Star Wars prequel trilógia. Mivel én azt még bőven gyerekfejjel láttam, nekem marhára tetszett, és azóta is az alapélményem, hogy nekem azok a filmek tetszenek. De aki már jócskán felnőtt fejjel látta, totál meg tudom érteni, miért elutasító.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Talán ezért volt az elmúlt pár évben a Doom Eternal az egyetlen játék, amit kiegészítőstül ától cettig végigtoltam, és nem ment el tőle kedvem már az elején, vagy menet közben nagyon gyorsan.
azert a vilagvege hangulatbol rendesen osszekaptad magad
Ha már világvége... Amilyen mázlim van házasság, gyerek, Bömbi, erre kitör a 3. világháború és REKT az egész.
De legalább nem az elektromos autó értékcsökkenése miatti infarktus vinne el... XD
Mary Sue Aloy
Találó megnevezés. Pusztán a személyisége alapján egyszerűen nem lehet létező ember.
A produkciós színvonal nyilván megvan, és bár nem az a fókusz egy jó ideje a Naughty Dognál, kompetens játékmenet, AI és fizika megvan a sok langyos lábvízhez képest (az első Last of Us esetében nyilván a remake sokat javít az AI-on és máson is), meg funkcionáló(bb) tükrök.
Ezzel együtt szerintem óriási túlértékeltségük. Igazán jó játékmenetet vagy forradalmi megoldásokat nem náluk keresek, a sztorijaikat egy kor és alapműveltség fölött nem tudom körberajongani, pedig a mechanikákat túlságosan is alárendelik.
A HZD esetében pedig az unalmasan előadott törzsi farokcibálás (kb. egy rajongót nem ismerek, akit az élrdekelt volna), a nevetségesen Mary Sue Aloy, aki a háttértörténetével együtt teljesen életszerűtlenné válik, a logkátlan új világ (a robotdínós kőkorban minden tökös harcos és katonai vezető nő - woke-ság a kérdés, ez mélyszánalom mint világépítés), az antireaktív világ (az NPC-k arra se reagálnak, ha a fejükre ugrik egy gépraptor, fitika alig létezik) stb. mint annyira fasza, hogy ha ez az igényesség, akkor én kicseszettül szeretnék igénytelen lenni.
A GoW-ot még nem tudom, de ha az a játékiparbaszó jellemfejlődés, hogy Kratosz öregebb, máshol van, van egy fia, és már nem akar mindnekit psziochopata állatként kibelezni (még BOYT sem!), ahogy mindezt már készen kapjuk a játék elején, akkor ez az évezred átverése.
Ismét egy nagyon pontos diagnózis.
Egyedül azzal nem értek _teljesen_ egyet hogy egyébként ne lennének nagyon minőségiek a Sony játékai. Sokszor van bennük valami olyan fineszesség, amit ritkán látni máshol. Még játékmenetben is látható érdemi fejlődés például a TLoU1 és 2 között, bár kétségtelen, hogy attól még hogy több ponton a lineáris helyett amolyan wide-lineárisba ment át, végső soron ugyanaz a TPS akció.
A BMW témához inkább direkt nem szólok hozzá.
Pls. Csak valami rövidet. Nem fogok megsértődni, tudom hogy más elveket vallunk :D
Ha a benya tényleg nagyon drága lesz, akkor az áram és az elektromos töltés ára vajon változni fog? Vagy hirtelen mindenki elektromosra akar majd váltani?
Kereskedem közben a papírral, de azt nem lehet direktben etetni a kocsival.
Amúgy tetszene, ha fele annyian lennének az utakon. Azért még meg is érné az ezer ft-os benya, de ilyet úgyse látok az emelkedésekkor, majd' mindenki kipengeti.
erre talaltak ki a fedezeti ugyletet.
Ezt az új Molnár Áronos filmet látta valaki már? Trailer alapján elég érdekesnek tűnik.