Hozzászólások

Hát... Az első kis történet minden szempontból rossz. Egyrészt a csajnak a feje eléggé nélkülözi a mimikát, ami nem is lenne baj, ha ezt a szinkron, vagy maga a történet alátámasztaná. Fixre vettem, hogy az lesz a vége, hogy ő a vadász, de ezen kívül is egy szar klisé az egész: A stalker lazán megkerüli a háztömböt, hogy szembetalálkozzanak, amitől úgy tűnik, mintha superhuman lenne, közben nem az - hülyeség az olcsó megtévesztés oltárán. Ezt toppolja a kerítésnek szaladás, átkozódás - mind azért, hogy a néző "hű, de át legyen verve", csak éppen szintén logikátlan tekintve a valós helyzetet.

Én az első rész demójáig jutottam, de full gay :D

Okay, szóval tegnap ellátogattunk az Itoshii „japán” étterembe.

Azok után, hogy a Wasabi árai lassacskán csillagászati magaslatokra hágnak, jó ötletnek tűnt kipróbálni az új versenyzőt. Belépve a helyre minden kulturáltnak tűnik. Az ételfogyasztás mellé térítés nélkül járnak üdítők, tea és Dreher sör is, illetve ezeken felül is lehet még rendelni néhány fogást az étlapról.

Az első akadály kulturális, ugyanis a Tokyo étteremhez hasonlóan ezt a helyet is kínai ajkú csapat viszi. Utóbbi helyen már észrevettem, hogy a mosoly, a vendéget csalogató feltétlen udvariasság sajnos az elmúlt évszázad alatt kikopott a kínai nemzetből. Ez nem lenne feltétlen probléma mondjuk egy újságos bódéban, de itt most felírok egy képzeletbeli plusz pontot a Wasabinak, ahol jobban ügyelnek a kiszolgálás emberi minőségére. Az ételeket „csak úgy” lerakosgatják az ember elé, de kérdéssel véletlenül sem élnek – inkább mintha mellőzni kívánnák a kommunikációt.

Ennek pedig jó oka van, hiszen úgy tűnik, senki nem beszél magyarul. – Ami korántsem lenne probléma, ha nem jönne be a civilizációs különbség: Szerintem szegény pincér srác még életében nem ivott sört.
Kerek szemmel pislog ránk az europid műszó, bizonyos „Pilsner Urquell” hallatán. Mondja; rendben, persze! Szénsavas legyen, vagy mentes? – mire az asztaltársaságunk is viszonozza a nagy szemekkel pislogást.
Mondom neki, hogy az egy úgynevezett „sör”, rajta van az étlapon. A srác bólogat, de látszik, hogy fogalma sincs az egészről.
Az üdítő szépen megérkezett, de a kért sörrendelés továbbra sem akart befutni. Amikor érdeklődtünk az ügyben, végül sikerült a korrekció: kaptunk egy Drehert.

Most, hogy hidratáltunk, ideje enni!

Mivel nincs futószalag, a rendelés egy sokkal izgalmasabb módon történik: Telefonos applikáció segedelmével lehet 20 pici fogást összehalászni, majd az gombnyomásra leadható a konyha felé. Ekkor elindul egy visszaszámláló, és 5 perc után újra rendelhetünk.

Ez a módszer elméletben jól hangzik, de csak, ha a túlsó oldalon is precízen követik. Az első fél órában gond nélkül működött a dolog, ám ahogy a többi asztalnál is megszaporodtak a vendégek, arra lettem figyelmes, hogy a rendeléseknek csak egy részét kapjuk meg. Utóbbi még szintúgy nem okoz problémát, hiszen az ember újra és újra rendel, aztán valahogy mindig lesz mit enni… Azonban mindez a végén megbosszulhatja magát, tekintve, hogy nincs rálátásod, mi van még fent a rendszerben.

Így történhetett, hogy már vagy 40 perce nem rendeltem semmit, az utolsó fogások kb. fél órája érkeztek. Kellemesen beszélgettünk, közben kértük a számlát, illetve elfogyasztottuk a desszertet, csakhogy…

Már vettem volna a kabátom, amikor a korábbi srác hirtelen kegyetlenséggel lerakott elénk kéttányérnyi ételt, s már illant is tovább. A kétkedés pózába fagyva meredtem utána, aztán csendben izzadni kezdtem.
Ezt nem hagyhatjuk itt. Bunkóság lenne. Meg aztán, ha elkapnak, még lenyomják a torkunkon, mint amikor a libát tömik!

Itt egy igazi szamuráj eltökéltségére volt szükség: Meg kellett enni mindent – és lehetőleg olyan gyorsan, hogy közben ne kerüljön elénk további étel. A gyomrom már száz százalékon, de kellett még találnom egy kis tartalékot…

Elég annyi hozzá, hogy ilyen viharos kapkodással még soha nem távoztunk étteremből azon félelmünkben, hogy meg akarnak etetni. Szerencsére senki nem rohant utánunk sodrófával.

Ó, hogy milyenek voltak az ételek? Számomra vegyes a kép. A lazacos, tonhalas nigirik néha csak jelzésértékű halat tartalmaztak, de akadtak finom fogások is. Elmondható, hogy többségében a fagyasztott kommersz pörög, így itt is megmaradt a Wasabi előnye – még ha nem is utcahossznyi. A gyömbérrel igen spórolva bánnak, a szójaszósz pedig felvizezett állagú.

Utolsóként szót ejtenék a mellékhelyiség állapotáról: jobbára olyan, mint egy forgalmasabb szórakozóhelyen, hajnal kettő után. Pedig csak némi odafigyelés kellene, például hogy a vastagon álló vízkövet valaki letakarítsa a mosdóról, esetleg negyedóránként beküldjenek valakit rendet tenni.

Azt hiszem, részemről ennyi volt a hely. Sajnálnám, ha kimaradt volna ez az egyedi élmény, de legközelebb máshol próbálkozunk.

Én azt gondolom, hogy csak a fenti dumából következtettek arra emberek, hogy nem találkoztak, de a tévedésük mindegy is volt eleddig. Az meg, hogy mit mond a kánon, megint semmit sem jelent, hiszen a filmeken kívül történteket hatályon kívül helyezték még az új trilodzsí kezdetén.

Eddig nem néztem semmi spin-off fost, de erre vevő leszek.

Örülök, hogy sikerült beindítanom a témázást, és ennyi válasz érkezett. Köszönöm.

Önzőnek érzem magam a dologhoz. Lehet, hogy az önzésem miatt túlságosan nagy nyűgként fognám fel, ezért nem megfelelően viselkednék vele, és reszeltek a kapcsolatunknak. Néha kevesebb is elég, hogy a dolgok elromoljanak, pl apámmal - ő sokáig próbálkozott jó szülő lenni. Akik körülvesznek, jó apák, jobbnak tűnnek. Nem tudom magam hozzájuk hasonló nyugodt és törődő emberként elképzelni egy ilyen gyerek alakú problémahalmaz mellett.

Gondolkozom ezen a gyerekvállalás cuccon, de őszintén szólva nem túl jó az egészről a véleményem/véleményünk - itt most persze rólam van szó, de van átfedés bőven.

Ha visszagondolok magamra, egy az időm 99%-ában nyugodt gyerek voltam, és csak kitüntetett alkalmakkor őrültem meg. Akkor, azzal a szememmel a környezetemben csövező gyerekek sem tűntek végzetesen izgágának, tolerálhatatlannak.

Ezzel szemben most nézem a keresztgyerekeinket, a haverok gyerekeit. Ezek mind ilyen 1-5 éves formák, és teljesen ki vagyok tőlük. Gyakorlatilag minden másodpercben azon iparkodnak, hogy valami oltári nagy baromságot tegyenek, értsd szétbasszon valamit vagy magát, és mindezt olyan energiaszinten képesek művelni, amit én legfeljebb néhány percig vagyok képes felvigyázóként lekövetni.
Amikor vendégségbe megyünk, még oké, hol érdekel, hogy összekeni a széket, ordítva rohan neki a falnak, vagy mittudom én. Ezzel szemben, amikor vendégségbe jönnek, gyakorlatilag nulla jóleső érzés van bennem, hogy na, itt az új házunk, tessék nézzétek, hanem sík be vagyok feszülve, hogy a következő másodpercben mi fog történni.

Ilyen állatot én nem szeretnék otthonra, a macskák sokkal kulturáltabbak. - Itt most normál családokról van szó, ahol kifejezetten foglalkozva van a gyerekekkel, aztán ez az eredmény. Valóban másként volt régen, vagy csak máshogy láttam? Tényleg jobb a gyereknek, ha nincs korlátok közé szorítva oly módon, mint régebben?

Úgy vagyok vele, hogy biztos megbánnám, ha kimaradna, de a jelent nézve csak a lemondást és bosszúságot látom a projectben. Mi legyen?

Megy multiplatform multi?

Az a bajom ezekkel a csajokkal, hogyha már neten el van kényeztetve az ember, ezek a lányok nem sokat nyújtanak vizuálisan. Mármint sokuk mellett IRL is csak elsétálnék, vagy megnézném pár másodpercre magamnak, és heló.
Kb az a szépségről itt az elképzelés, hogy 16-20 éves vagyok, jók a génjeim és / vagy nem eszek botrányosan, szép az arcom, arányos a testem és elmentem a fodrászhoz.

Miért ne lehetne ennél többet nyújtani a külsőségekben? Miért nem tudom simán elképzelni az összesről, hogy kb nulla torna mellett ilyen? Milyen faszán néznének ki, ha tennének is valami aktív dolgot a kinézetükért?

Én már két rész alatt kaszálni szoktam a cuccokat. Persze, biztos van, ami később lesz jó valamilyen csoda pálfordulás folytán, de az ilyen elég ritka, - szóval a fene nézzen meg 6 részt egy közepes vagy rosszabb sorozatból, annál többre tartom az időmet :)

Pár hete elkezdtük a Cobra Kai-t.

Kb négy rész mehetett le, de jegeltem. Kíváncsi lennék, megéri-e folytatni. Nos, a sorozat, pont olyan, amilyennek elképzeltem, hogy lennie kell, de pont ez a problémám is; azért kezdtem nézni, mert ennek ellenére népszerű, aztán gondoltam, valami jóság lesz. Ennek ellenére ez egy limonádé, olcsó dramaturgiával, és viccesnek sem különösebben vicces.

Van értelme folytatni?

Nincs erre rendszer, sem akarat. Ilyesféle családok tucatjával-százával élnek hazánkban. Anno nekem is akadt dolgom velük. Amikor megszabadultunk tőlük, mint a méhecske, mentek tovább egyik helyről a másikra, csak ganét és tartozásokat hagyva maguk után. Amikor összevesztek az elszámoláson a következő hely tulajával, az elzárta a vízt és az áramot is, mire ők tovább vitték az éttermet generátorral, moslékos vízben mosogatva.

Vagy mondhatnám régebbről a hotelünk előző bérlőjét, akinek úgy volt fűtése egész télre a helyen, hogy amikor már minden helyre tartozott, csődbe vitte a céget, aztán valaki más nevén újra megalapította, és kezdte elölről.

Az effélék ritkán kerülnek parkolópályára, pedig a korábban említettek - úgy hallottam - kamionnal próbáltak embert csempészni, és megbuktak a dologgal. Gyereket mégsem nagyon ültették le.
Az utóbb említett nénit szintén senki nem marasztalta el. Legutóbbi infóm szerint egy osztrák panziót amortizál valamelyik síterep közelében.

Ja, amúgy egyik példának írt formáció sem klasszikus fehérember, de megesik ez a legjobbak között is :)

Azt állítja, ő ezt így élvezi - ellentétben Bruce-al, akinek a fejére van írva, hogy kb lélekben ott sincs a szettben, csak kómázna a kanapéján a TV előtt legszívesebben.

Esetleg nézd meg vele a Pig-et. Ez egy nem hivatalos dráma a Nagy Levinről :D