Hozzászólások
Elsődleges fülek
Melyik AC valóban "ninjászós"? Mondjuk a Ninja Gaiden sem az, de az legalább HC.
Egy igazi nindzsás játékot éppen nem a Ubinak kellene elkészítenie, bár azt aláírom, hogy pofás lenne egy Edo-kori japó homokozó.
Egyébiránt squad-based TBS-nek is lehetne értelme külsős mellékprojektként. Nem lenne egy Fallout Shelter, de ezzel meg lehetne lovagolni azt a trendet, melyet a Kickstarter vagy az XCOM* megnyitott. A Fallout-portfóliót sikerrel színesíthetné, ha pénznyomda nem is lenne.
*Így utólag belegondolva vicces, hogy a Bureau bejelentésekor "fujjogtam" másokkal karöltve (akkor még talán nem volt címe), jöttek is a véleménynek, hogy ebben a pénz, nem a stratégiában, aztán látjuk, hogy mégis más irányt vett az XCOM. Remélem jövőre nagyot üt a Phoenix Point (vagy a Wasteland 3, szerk.: látom más is gondolt rá :), elbírna a piac egy újabb hasonló pofont.
Címvédés ide vagy oda, az azért meglepetés volt, hogy ennyi sérülttel így lehozták ezt a Final Fourt, és kemény helyzetekből jöttek vissza (és más meccseken is). A jól sikerült elődöntőjük után sem fogadtam volna rájuk a döntőben.
Emellett nekik áll a bajnoki cím is.
Éppen arra céloztam, hogy az eddigi vélemények és odamondások alapján az jött le, hogy ez valami okos sci-fi akar lenni, ami egyeseknek elég okos is lett, Jodának meg nagyon nem. Mintha te lettél volna az első, aki - spoileren kívül - leírta, hogy ez valójában egy B-akciófilm.
Nagyjából egyetértek az általad írottakkal, én elvoltam vele, de egyszerűen kevesebb lelkesedést váltott ki belőlem. Akkor pislognék értetlenül, ha tényleg nagyon elmés sci-finek állítanád be.
A guglis kereséssel én is szoktam élni, de ezúttal kihagytam, mert azért finoman szólva az sem megbízható, az utóbbi néhány alkalommal nem segített (eleget). A sajátnál persze jobb.
Sajnos sosem volt igazán gazdag ez a zsáner, a Hereticen és a Hexenen kívül akkor is olyan obskúrus darabok képviselték, mint a Witchhaven 1-2.
Nemrég jött ki amúgy Steamen egy újabb jelentkező, de nem tűnik különösebben meggyőzőnek:
A nagy lelkesedés és Joda ellenkezése miatt én azt hittem, hogy ez valami értelmes sci-fi akar lenni, aztán amikor nemrég én is megnéztem, rájöttem, hogy inkább End of Days (Schwarzenegger) vagy Island (Michael Bay) szint. Egynek szórakoztató, és maga az alaptéma is jó lenne, de az volt az érzésem, hogy okosabb akar lenni annál, amilyen, és ez nem áll jól neki, hét különböző Noomi Rapace-ra meg nincs idő.
Magyarán én nagyon is meg tudom érteni Joda kritikáját, de ha az emlékem nem csal meg, neki az is nagy problémája volt, hogy
Szerintem a film egyik erénye volt, hogy szembeállította az egyéni érdekeket és jogokat az emberiség jövőjével, a legvégén is. A hogyan már egy más kérdés.
Azért vállalhatatlan szeméthalomnak nem tartom, egy disztópikus történetnek sem kell feltétlen reálisnak lenni, szó szerint. OK, Huxley vagy Orwell anélkül volt zseniális, hogy átmenjen baromságba, de a Fahrenheit 451 tűzre vetését már akár meg is lehetne fontolni, ha nagyon hasogatni akarjuk a szőrszálat.
De ez a film tényleg csak egy disztópikus popcorn, alig érdemli meg, hogy egy lapon említsük a fentebbiekkel. Én viszont nem bántam meg a megtekintését, ha reálisan nézve nyilván tölthettem volna hasznosabban az időt, ahogy írod, akciófilmnek elment.
A tankbossokat én sem szerettem annyira, de a kezdeti halhatatlan előhalottak után már szépen lehetett kaszabolni. A melee része volt élvezetes a játéknak, amit jól egészített ki az élők elleni lövöldözés. 15 óránál mondjuk már illett volna lennie pár lőfegyvernek, ha jól rémlik.
Sikerült megnéznem a videót. Biztatóbban fest a játék a vártnál. Nem az ősidézésre tökéletes grafikára gondolok, abban én inkább "16 bit"-párti vagyok, de megteszi így is.
15 perc játékmenet bónusznak:
rwurl=https://youtu.be/tZHzLc09is8
Szerk.: OK, ez simán igézőbbnek tűnik, mint a RotN :)
Persze a nem bethesdás Bethesda (ZeniMax)-játékok eddig nem szenvednek ettől a betegségtől, a gigacímeik meg legalább annyira trendcsinálók, mint -követők.
Ettől függetlenül én még aggódom egy sort, nehogy a Prey, a Dishonored 2 vagy a New Colossus visszafogottabb szereplése kedvezőtlen folyamatokat indítson el.
Tompi, hol vagy?
Itt (ami relatív, mert egyszerre vagyok pesti és vidéki) aki egész nap a panaszkodik, az is füstöl a világba. Nem láttam még olyan (ál)csórót, aki lemondott volna a cigiről, de biztos van (sok) ilyen is.
Eddig felénk (vidéken) 200 Ft/literért kiváló házitejet hoztak házhoz, sajnos éppen most adták el a tehenet, most már lehet járni a piacra. De ha felönti az ember vízzel, jobban jár, mint a pénztárcabaártabb UHT-tejekkel, és még mindig olcsóbb :) Én persze sosem próbáltam ilyen barbárságot.
Ja, az AAA-láz sok szempontból félrement, de ettől még a konzolra mutagotók is gyakran éppen a nagyköltségvetésű csodákat várták. Ettől még nem életszerű kevesebb platformra építeni. Hány bukott játék, elkaszált széria van? Miért kockáztatnád meg a bukást, ha a minél több platfrom elérésével jobbak az esélyeid, akár extraprofitra is? A fórum kapitalistájaként ezt neked kellene a legjobban megértened.
Alapavetően az exkluzivitáésok ellen vagyok, de nyilván eredményezett ez a "kirekesztő" módi is belsős, adott hardverre maximálisan kihegyezett csodákat, nem a legszélesebb tömegeket célzó presztízsjátékokat (lásd ICO, SotC). Ez jó, de ahol nem árt az exkluzivitás (pl. RTS-ek), ott el kell engedni a fenébe. Nem mondom, hogy ezt az FPS-ek nem sínylették meg kicsit sem, de a CoD már PC-exkluzívként is CoD volt, az új Doom vagy Wolfenstein pedig bebizonyította, hogy multiplatfromként is lehet hagyományosabb FPS-t előrántani. A Rage sztorija és kocsikázása sem lett volna jobb az exkluzivitástól, a gunplayt meg így is szereted. (Az egy darabig PC-exkluzív Doom 3-ról meg nem is vagy jó véleménnyel.)
A többiekkel értek egyet, hogy a limitáció PC-k esetében is áll: a tárhely vagy sávszél ott sem végtelen, a PC-s piacon belül is szűkíti a lehetőségeket. Ráadásul 300 GB-ok, 1 TB-ok röpködnek itt, márpedig ezek még ma is nagy számok a többség számára, de 2011-ben elképesztőek lettek volna. (Nekem amúgy 525 GB-os SSD-m és 1 TB-os HDD-m van, és nem 2-3 játékot telepítek egyszerre.)
A nagy uniformizálás viszont tényleg nagy probléma tud lenni, ami nyilván elválaszthatatlan attól, hogy mindenkit el akarnak érni, így nyilván minden platformon. De ennek már az exkluzivitáshoz magához egyre kisebb köze van, hiszen az exkluzívokon is ez látszik. Mindenesetre én éppen ettől féltem a Rage 2-t.
Túlsztárolt designer (volt), az biztos, de például a Jazz Jackrabbitben azért elég vastagon benne volt, bár a spanyolviaszt nem találták fel, és a maga Sonic meets Mega Man elegye nyilván PC-n tudott ütni, ahonnan sok platformer hiányzott akkoriban vagy kapott gyenge portot.
Az előzetes meg "Miss Me With That Gay Shit" kategória, nekem folyamatosan kooperatív érzésem volt a játékot nézve és igazából a Mad Max készítői csinálják, akkor valószínűleg baszhatjuk a mennyei gunplayt is (mert az MM-ben is csak a kocsikkal való harc volt kiemelkedő), szóval szerintem jön valami generic open world cucc 4 fős kooppal,
Sajnos belőlem is ezt az érzést váltották ki, de nyilván a Borderlands és annak a sikere félreviszi az embert. Amíg csak minket, és nem a fejlesztőket, addig nincs gond. (Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kooperatív verziót élből kihagynám.)
@psishock
gyenge erv, annak tudataban hogy rakat total sikeres PC exkluziv (es konzol exkluziv) gamma letezik a piacon.
Relatív az a "totál" sikeres, és nehéz is lenne AAA PC-exkluzív FPS-t mondani az elmúlt 10 évből. Az is látszik, hogy többmilliós eladásoknál fanyalognak, és a nagy exkluzívokon kívül mindent kell hozni mindenre az eladásokhoz.
Amikor az első Rage kijött, akkor pedig még csak nyiladozott a jelenkori PC-s reneszánsz. Inkább akkoriban vagy utána vált egyáltalán alapértelmezetté, hogy portolnak mindent PC-re, általánosságban éppen nem a konzol volt a kérdőjel akkoriban.
Majd meg fogjuk nézni ezt az adventure módot, egyelőre a kampány megy. Azért zavaró, ez a hosszúra nyúlt demózás, számomra éppen a kampány lenne a lényeg, több karakterrel is akár. Remélem, minél hamarabb játék sül ki ebből.
Pár halál amúgy experten már volt, bár nálam - offenzív crusaderként - nem, az Act II végigment megfekvés nélkül, és már 52. szinten járok. Nagyon kevés pillanata volt még mindig, amikor érezhetően sebezni tudtak.
Inkább a tejjel van a bajuk, mint a rothadással, náluk drasztikusan magasabb a laktózérzékenyek aránya. A kínai konyha sem a tejes ételeiről híres. Senki nem a budin töltött napokkal akarja utolevolválni az európai (tehén)tejivó népeket.
A Talos Principle is kiváló walking sim lenne, csak "elrontják" remek puzzle-ökkel :)
Szóval ha belefér valami "játékabb", erősen ajánlott, ma késő délutánig még akciós Steamen.
Nálam továbbra is működik. Egyet "vettem" is, az akció lejárta utáni első jelentkező viheti.
Nem lehet expert fölé menni, előbb végig kell játszani filmezni egyszer. A tormenthez meg 60. szint kell, ha minden igaz.
Olybá tűnik, az első kampány az intró. Kár, hogy már az 1-2-ből sem kellett sokkal több nekem, csak azokban volt addig is kihívás. Ebből azért lehet, hogy fog több kelleni, mert régen maximum LAN-ban jött össze co-op, most az online segít. És így csatlakozhatom a "szidom, miközben 100 órákat beleölök" táborba.
Úgy értettem, hogy a Rebellion FPS-szériája (amibe belerondított a Monolith is). Ezekről tudtam eddig is, de más a műfaj, más a fejlesztő, nem akartam belekeverni, hogy más is használta a licencet. Lásd még a WH40k-szétáradását.
Ja, egyszerre szuper, hogy következetesen végigviszik és lezárják a sorozatot, és egyszerre szomorú, mert tudta volna még nézni az ember ezen a színvonalon. A szereplőgárda változásai sem tudtak neki ártani, bár mondjuk Sofia Helin nélkül nem lehetne elképzelni.
A Fargónál az "utánérzés" nem véletlenül volt idézőjelben, ahhoz is kell egy zsenialitás, hogy egy jól ismert és kiváló alapanyaghoz így hozzányúljon valaki, és abban a stílusban csináljon egy más, de mégis közelálló adaptációt. Persze a Legiont eddig nem láttam, tehát lehet még egyműves csodagyerek nálam Hawley, de igazán nem panaszkodnék.
Eleve adaptálni sem könnyű, látjuk a sok bénázáson, miközben Kubricknak az összes klasszikusa egy már létező regényen alapult (kivéve a 2001, mert az párhuzamosan született.)
Már pár hete is eljátszották ugyanennél a játéknál ezt, talán elfogytak - átmenetileg - kulcsok. Pedig jópofa darab.
Ugye nem guest checkouttal próbáltad? Úgy nem is kéne mennie. (Szerk.: Megnéztem, nálam belépve most elfogadja checkoutnál.)
@Komplikato
Kettővel fölötted ;)
Ha már cancel, a közelmúltban a következő sorozatok hagytak bennem mélyebb nyomot.
Dán-svéd krimi-dráma, melyben a főszereplőnő szintén kimondatlanul Asperger-szindrómás, mint a Bonesé. Csak még a másik a szokásos mindenkit célzó amerikai rágógumis matinésorozat, ez tényleg jó, és igazinak hat. Éppen ezért, bár nem próbál vígjáték lenni, tud valóban mulatságos és drámai lenni a főhős viselkedése. Meg 10-10 60 perces epizódban jut is idő arra, amire kell.
Jól épít a kisebb dán-svéd különbözőségekre is, nem csoda, hogy készült belőle amerikai-mexikói, angol-francia és orosz-észt feldolgozás is.
Ami fura lehet benne, hogy minden évad elején látjuk pár olyan karakter szemszögéből is a történet egy részét, akikről egy darabig fogalmunk sem lesz, hogy mi köze a főszálhoz.
A kiváló Forbrydelsennel szemben (ahonnan sok ismerős felbukkan) itt nincs komoly politikai fókusz (ott minden évadnak volt egy politikus főszereplője is valamiféle kampányhelyzetben ráadásul), bár kikacsint az aktualitásokra, társadalmi kérdésekre.
Nekem nagyon bejött, kb. a műfaj egyik csúcsa szerintem. Mind a négy évad nagyon jó és sikeres volt, de a skandinávok már csak olyanok, hogy ha négy évad volt a terv, akkor ott is van vége, nem gyártják addig, amíg van nézettség.
Izlandi sorozat, eddig egy évada volt, de most látom csak, hogy ennek lesz folytatása is. Nem alapmű, mint a két fentebb említett, de az északi havas hangulatot (nekem sikerült a Fargo előtt néznem), és az elzárt kisvárosi bűnügyet jól hozza. Akinek bejönnek a skandináv portékák, érdemes próbát tennie vele.
Az első évad remek, bár az itteni hájp után az egekben is voltak az elvárásaim. Néha kicsit affektálósan louisianaiak akartak lenni, de talán így volt reális. Nem maga az ügy volt a nagy szám, a gyilkos személyére az első felbukkanásánál rá is éreztem (tudni nem lehetett, de gyanús volt, és adta magát). A többi, a lényeg viszont tényleg nagyon jó.
A második évadban a helyszínváltás és a szereplők lecserélése is adta magát, de sajnos az előbbi a gyakorlatban unalmas lett, a színészek meg nem voltak jók. Jellemző, hogy a nagy akciójelenet volt a sorozat csúcspontja, ami volt az S1-ben is, de ott nem lopta el a show-t, mert jó volt az egész. Klisés túljátszott karakterek, keménynek szánt, de mégis béna és közhelyes lezárás. Önmagában egynek elment, de óriási színvonalesés, és a "de komoly és stílusos True Detective-évad leszek én is" hozzáállás is csak erőltetett végeredményt szülhetett.
Fasza, Billy Bob Thornton egy állat. Amúgy meg mindenki jó volt benne. Méltó "utánérzés" egy nagyszerű filmhez.
Városból nem, de főmenüből sikerült. Mondjuk nem értem a játékban eddig mindenhol kiszürkített részt, melynél azt írja, hogy új játékot kell kezdeni, pedig csak a főmenübe kell kimenni. Enyhén szólva félreérthető. Mindenesetre ettől az egy szinttel feljebb lépéstől nem várok sokat.
Apropó, ha visszaváltok korábbi küldetésre a menüből, retorzió nélkül folytathatom később? Magától értetődő lenne az igen, de azért az eddigi furcsaságok megijesztettek.
Korábban lépten-nyomon azt hallottam, hogy mennyire könnyű a játék, ezért PS3-on a legbikább szinten kezdtem, de ott mindenki bullet sponge volt, engem meg one hiteltek. Vontatott bukfencparádé lett az egész, például a skeleton king HP-je félóra alatt feleződött el, ami egyszerűen nem szórakoztató.
Ezért most PC-n csak hardon kezdtük el, hátha nem lesz túl könnyű, és pause nélkül senki nem akar egy órára beragadni egy bossfightba, ha kevés a szabadidő.
Óriási hiba volt, mert semmi értelme így az egésznek. Gakorlatilag soha nem megy 95% alá a HP-nk, amikor beleálltam az Act I végén a bossba, ő sem ért semmit. Nem láttam sérülést. Regeneráló cuccaim persze vannak (kérdés: minek?), de erre az sem magarázott. Majdnem mindenki egy csapás, a bossok hamarabb fekszenek, mielőtt megnézhetnénk a fizimiskájukat. Amikor jönnek távolról lövöldöző ellenfelek, eltalálnak, én nem sérülök, de ők azonnal meghalnak. (Egy haláleset jutott kettőnkre, amikor beleálltam kíváncsiságból/sebezhetetlenségem miatti hübriszből egy "lézerbe".)
Beírtam a WarCraft II-ből "it is a good day to die" cheatet, vagy mi van? Lehet ez ellen tenni valamit (újrakezdésen kívül), ha már a "raise difficulty" szürke? A Diablo 1-2 talán nem volt kiemelkedően nehéz játék, de már korán oda kellett figyelni normálon is. Ez meg a hard! Semmit nem túloztam a világon, minden szó szerint értendő.
Vannak sajnos más bajaim is vele. A sztori sem édekel még annyira sem mint az elődökben, de azokban voltak menőbb húzások, vagy a 2-ben ütős átvezetők, de itt langyos minden (egyes klisés mondat), mint az intró. Ez a tét nélküli "karakterfejlesztés" pedig valahogy elveszi az érzést, hogy a sajátomnak érezzem a hősömet.
Pedig a játékmenet folyékony (még Steam Controllerre is jól be lehet lőni), a lootolás szórakoztató és addiktív, ami az ebben értékelhetetlen Borderlandsek után nagy felüdülés, de a többi elcseszése nagyon bosszantó.
Ja, jó, akkor legalább emiatt együtt örülök veletek :)
Á, ázsiai* bulizósöreg vagy, elittad az agyad, nem emlékszel már jól semmire!
*magyar
De erről a topik a gyalázatos hallgatásunk miatt nem tudott. Most megtörtem a csendet.