Hozzászólások
Elsődleges fülek
Örülök, hogy a retróhumorral jobb a viszonyod, mint a retrójátékokkal ;)
Mindenesetre nem újdonság, hogy a third-party kontrollerek a rivális megoldását másolják a másik módit preferálóknak, amiben van ráció.
Egy kicsit ennél kevesebb, de van DS4-re hajazó korábbi "elit" megoldásuk is, ahogy echte boxos is.
Ez meg a jó sok gomb miatt PC-re nagyon vonzó lenne, pláne úgy, hogy esetleg konzol mellé másodiknak is használható - de nem túl olcsó, a gamepadekben meg már fürdök.
Azt viszont én sem értem tökéletesen, hogy az aszimmetria miért jó, gyakorlati tapasztalat után sem, de nem is zavar.
Mondjuk mi lenne, ha nem interaktív filmeket, hanem Demobn's Soulst, Bloodborne-t vagy mondjuk Ninja Gaident néznél YouTube-on? ;) Átvezető azokban is van, de nem minden interaktív film. A Detroit az lesz. Szerintem ezeknél is tesz hozzá az immerzióhoz az interaktivitás, ami YouTube-on borul, de ezeknél még megértem a megállapításodat.
A MI4-et telepíteni nem nagy kunszt launcherrel, de nálam azt is utolérte a black screen-átok: 5 percig a fekete képernyőt kell nézni, amit tálcára rakni sem lehet, mire elindul a játék. Ez nem specifikus sajnos, számos régi játék ezt csinálja. Évek óta senki nem tudja, hogy mi ez. És már az előző rendszeremen is ugyanez ment (mondjuk pont a MI4-nél nem).
Szerk.: Na jó, ez is megoldódni látszik, csak a grafikai hibák miatt a felbontást nem érdemes az eredeti felé vinni.
Az analóg karok aszimmetrikusságára gondolsz? Nyilván egyénfüggő is, de én kb. 20 másodperc alatt megszoktam. Észre sem veszem ebből a szempontból, hogy DualShock vagy Xbox-kontroller van a kezemben.
német CrazyBunchnak
És akkor jönnek az emlékek a témához kapcsolódó bajor filmművészeti remekekről.
Ebből kb. semmit nem fogok látni így.
Egy órát áldozni egy játék normális belövésére? Ilyet én még sosem tettem. Legfeljebb a hajdani első LAN-partykon mentek hasonló kínlódások.
Megnéztem. Teljesen semlegesen ültem le elé, és még csak nem is gyűlöltem előre a CG-t, de nagyon nem jönnek be ezek az állatok.
Baluból meg megint sikerült barnamedvét csinálni Disney módra, mert a nyugati néző/író/rendező máshogy kevésbé tudja elképzelni. (Tudom, Indiában is él barnamedve, de nem a dzsungelben.)
Ezeken túl maga a tréler sem tetszett, de ez már mellékes :)
Ha 90%-ban fekete és 10%-ban fehér, akkor az összbenyomás azért elég dárkos.
Three Billboards Outside Ebbing, Missouri
Na, ez tényleg nagyon jó volt. A két kapott Oscar itt legalább jó helyre került, bár McDormandtől és Rockwelltől - és Harrelsontól - nem is vártam kevesebbet.
Jó, de az a Disney-rajzfilm feldolgozása, ez meg a könyvé. A kettő erősen különbözik, és az "élőszerepelős" dolog hangsúlyozása is kissé Disney-kóros, hiszen régen is volt élőszereplős film belőle. Dzsungel könyve<>Disney. Pont.
Mondjuk a tréler tmég nem tudtam megnézni, és nem mondom, hogy várom a filmet. A könyv (vagy könyvek, mert végül is kettőről van szó) sötétebb a csillámos verziónál, de főképp akkor, amikor Maugli felnőtt, és nagyobb szerepet kap a többi ember. A Korda Zoltán-féle film dettó, már csak azért is, mert az fekete-fehér.
Bővítménnyel ha ráviszem kurzort, eredeti méretben kapom, és belezoomolni is próbáltam. Nekem ez nagyon kicsi, de biztos ez ennek a hidden object-játéknak a lényege.
Az viszont nem biztos, hogy jó neked, amikor "direkt" rossz drivert tesz fel. Nekem inkább kisebb gondjaim vannak vele, és van, amiben javult is: egy pár hete (hónapja ?) végre a társításnál újra meg lehet adni alapértelmezett programot tallózva, korábban csak a Windows által felkínáltakat lehetett vagy a store-jukból választani.
De ez sorozat, nem film.
Fogalmam sincs ilyen részleteket hogy látsz ezen a képen, nálam teljes méretben is mütyür kulimász az egész.
A többi tőlem Kispolszki vagy T-34-es épp úgy lehet, mint PC Engine vagy 3DO.
@lefty
A többit nem látom jól.
Nyilván a megjegyzések itt szubjektívek. A realitáshoz meg hozzátartozik, hogy vannak gyengébb termékek is, de ennek az elfogadása nem egyenlő számomra a szükségesnek tartásukkal. Persze mindig lesznek esetlenebb, olcsóbb sorozatok, melyek egyénileg bejöhetnek.
A Magnum új korában valóban sokkal menőbbnek számított (láttam párepizódot az elmúlt években is), mint manapság, kötődik az adott érához, de én ezt inkább üdítőnek találom a "modernség" mellett.
A Lethal Weaponba viszont már lassan bele kellene nézni, annyit van itt róla szó, nekem meg egy képkocka sincs meg belőle. Sőt RW nélkül annak a létezéséről sem tudnék.
Az autentikusság is relatív, mert amit kaptam gyerekkoromban, és azt sem tudtam róla, hogy Nintendo-klón, az SNES-kinézetű volt SNES-kontrollerekkel, de beépített NES-es játékokkal. Mondjuk volt szerencsém igazibb NES-hez is.
@Chiller
Ez jó hír, de én még keveslem. RW Nintendo-topikot látogató Xbox One-tulaj tömegek! Tegyetek bele még egy milliárd órát a BC-s játékokba!
Pontosan. A kontroller is olyan, hogy maga idejében nagy dobás volt, de ma már azért nem azzal az élmény játszani a 3D platformereket, ha egy kis megszokás után nem is annyira a rossz a helyzet a gyakorlatban, mint a képen. Ráadásul konkrétan önmagában nagyobb, mint a SNES Mini. A SNES-kontroller viszont a régi játékokhoz máig kiváló. És akkor még az esetleges multis élményekről nem is beszéltünk, de nem is igazán tudom, hogy arra mi lenne érdemes, ami nem Rare.
Ami a legfájdalmasabb számomra, hogy N64 Minire éppen azokat az MS-"bitorolta" játékokat nem kaphatnánk meg, melyeket eredeti - vagy emulációhoz a jogtisztaság nevében - gépre is olyan drága lenne megvenni, hogy egy Xbox One-nal olcsóbban jönne ki az ember :) Lásd az eBayen rendre 50k körüli árú szaggatós Conkert. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy a Nintendo ezen sem bukna.
Az elérhető third-party is vegyesebb minőségű, például az eddigi Minik felhozatalát nézve a Square-klasszikusok PS1-re - sőt mellette PC-re - mentek, a 3D-s Ghost 'n Goblins (Maximo) az N64 lelövése miatt PS2-es játékként valósulhatott meg, az N64 3D-s fősodratnak szánt Castlevaniája pedig megosztó lett, szemben a PS1 2D-s Symphony of the Nightjával.
Ezzel együtt azért össze lehetne állítani egy jó, de az eddigiekhez képest is csonkának ható listát.
Gondolom egy hawaii-n játszódó akció-krimi sorozatot szélesebb rétegnek lehet eladni
Végül is ezt a rebootolt Hawaii Five-0-val is megcsinálták már :)
A legtöbb ilyen felújítás - ahogy alapvetően nyilván a legtöbb sorozat is - 1-2 évad után bukottan a kukában szokott kikötni. A címe csak egy jó ürügy a felháborodásra, és ok arra, hogy egyáltalán rákattintsunk, de nem meggyalázás a legnagyobb probléma, ha annak sem örülök.
Minden generációban lemegy persze, hogy a fiatalok már hülyék, ahogy a bezzeg régen is. Eközben a nagy "parasztköltő" Arany helyett annak idején is a ponyváról árult tucatműveket vették a vásárokon.
Ettől függetlenül azt gondalom, hogy színvonalat minden körülmények között el lehet várni, a színvonaltalanságot, az ártalmas(nak tartott) pedig kritizálni. Mindenki emlékezhet magyar film- és sorozatgyártás legsötétebb éveire is, kár hozzá jó képet vágni. Kulturálisan nem hasznos. Szívinfarktust pedig senki nem fog kapni, ha látszólag nagyon fel is háborodik egy fórumon, az élet megy tovább, de az egy sorozatos topikban már off lenne :)
Ha a PS5 a nevet leszámítva egy PS4 Pro 2 lesz (nyilván nagyobb erőbeli ugrással), a következő Xbox meg egy Xbox One X2, akkor illene lennie BC-nek. Az architektúra jó eséllyel marad, meglátjuk, hogy mekkora ugrás lesz, és mennyi régi játék lesz megoldva az új gépeken - és mennyi új a régieken.
Az X1 feljöveteléről viszont én is lemaradtam, meg arról is, hogy ez a BC miatt lenne.
A Nintendo mondjuk éppen ebben is más, pedig nekik bőven lenne mit gurítani szoftveresen. Már generációk óta várom a normális megoldást. Ugye korábban volt ez a géphez kötött szórakozás, az újra megvásárlós NES-es játékokkal. A Nintendo Switch Online még bizonyos szempontból akár előremutatónak is vehető a Virtual Console-hoz képest, csak ugye előfizetéses és egy darabig gyér lesz. Ráadásul Nintendo 64-ből - több okból is - fura lenne egy autentikus Mini, ha biztos nagyon aranyos lenne, hiszen az eredetit is legszívesebben megnyalogatnám.
Nekem egyik se kell, nekem a kiakadás a kell! Szerintem amúgy ez a trailer bárminek rossz lenne, "Magnum" csak tetézéshez kell.
Egyébiránt nem ilyen egyszerű, káros az, ha a felvizezett felújítások jelentik a fősodratot. A sok ótvar le tudja rántani a színvonalat.
Viszont abban igazad van, hogy elég nagy kínálati oldal ahhoz, hogy tudjon mit fogyasztani az ember, de ez megint igényektől függ. Jellemző az is, hogy sokan úgy panaszkodnak Hollywoodra vagy az amerikai sorozatokra, hogy másfelé nem is nyitottak (nem feltétlen az RW-re gondolok, de itt is felülreprezentáltak amerikai produktumok, szerintem nálam is :).
Ez pontosan olyan, mintha a mai felújítási korszellemet parodizálnák. De valljuk be: viccnek tényleg durva lenne.
Persze, azért írtan, hogy mindez nagyon egyénfüggő. A NES Mini madzaghosszúsága meg nyilván egy vicc, de azt érdemes hozzátenni, hogy hacsak nem ülsz be a tévé szájába, a SNES Minié is rövid lesz. Én is kihosszabbítottam az ágyra. Ami amúgy is ajánlott, mert ha játékok között akarsz váltani, illetve menteni, akkor jó, ha a kezed ügyében van a Reset, azt a kontrollerről nem lehet megtenni. Persze a hosszabb kábel nyilván kényelmesebb, és multinál kevésbé kell összebújni.
Stratónak különben így írnám le a SNES Mini (nekem csak az van, de a kínálat ismeretében és az objektíven ismert feature-ök fényében össze lehet vetni) felől közelítve a lényeget:
- eggyel több kontroller
- hosszabb kontrollerkábel
- kevesebb játék, de kevesebb a ma már kihagyható ballaszt is (pl. a (nem Super) Mario Bros., Dr. Mario, sőt nálam Donkey Kong is)
- NES Minin viszont tényleg a legnagyobb játéktörténelmi ősatyákat kapod
- ugyanakkor sok SNES-es darab kiforrottabb az elődjénél, műfajilag is modernebb, változatosabb (sokkal több RPG, Super Street Fighter II, Star Fox, Super Mario Kart)
- több multira valóban használható játék
- technikailag is nagy ugrás 16 bit: szubjektív, de SNES-es játékok máig kegyetlen szépek lennének indie-nek (mínusz F-Zero és Star Fox), míg a NES-esek nem (na jó, a Super Contra talán, az első rész dzsungeles kezdésétől máig padlón az állam, de a folytatás unalmasabb környezetben kezd)
- a SNES szebb
Mindkettőről vannak nagy hiányzók, a SNES Mininél talán leginkább a Chrono Trigger és a DKC 2-3 fáj (illetve a Super Mario All-Stars, de az remastergyűjtemény, meg hát alapból rengeteg klasszikus nem fért rá), de a NES Mininél nagyobb blaszfémia nálam az eredeti hangulat kiherélése miatt a megkerülhetetlen első Contra, a Battle City, illetve a Zapper (+Duck Hunt) hiánya. Nem mintha zappereznék ma, de így nem tudom megmutatni, hogy számomra mit jelentett alaphangon a NES, mert egyszerűen annak egy komoly részét nem tudja hozni.
Mindenesetre igényes nagyon a SNES Mini és az emulációja (azért az bájos, hogy neked kell hozzá AC adaptert biztosítani), a steames Mega Man Legacy Collection vagy a Sega Meg Drive-os csomagja nem üti meg ezt a szintet, pedig nem lett volna sok munka tőlük.
Mire a végére értem, annyira megutáltam a NES Minit, hogy rendeltem azt is, mert állítólag itt még lesz. Persze erről a Nintendo tehet, elég sovány, ami ősztől végre lesz egyáltalán Switchen. Bár a NES Minit valószínűleg belátható időn belül le fogják fedni. Simán vettem volna már Switchet, ha lefedné a korábbi generációkat.
Mindig utáltam a csilliárd HP-s ellenfeleket, egyelőre a Torment I is jó, mert legalább már a rare/unique szörnyek kárt tudnak tenni keményen az ember karakterében. Aztán lehet, hogy megy még feljebb.
Experten meg tényleg az volt még mindig, hogy a nem Act-végi nagybossok, hanem a közbülső "achievementesek" látszólag meg sem tudtak karcolni, csak ütni kellett őket, és kész.
Már Act III-ban meg lett a 60. szint, mehet a Torment.
Az "ugyanaz a masina" akkor tényező, ha valaki rá akar hackelni játékokat.
Amúgy itt nem a gép számít, hanem a játékkínálat, és a NES-es darabokhoz nincs is szükség SNES-kontrollerre, bár az utóbbit valamivel jobb kézbe venni is. A két kontroller mondjuk egy Contránál tényleg fontos szempont.
Mondjuk én is a SNES Minire szavazok, de nálam erre a fő ok, hogy a NES-es játékok már részben lementek annak idején, részben pedig megvannak, így erkölcsi aggály nélkül játszom őket PC-n.
Az érthető, hogy nem szeret az ember külsős eszközökkel gányolni, és kíváncsi arra, hogy a fejlesztők mit hoztak ki belőle. Ugyanakkor többnyire mégiscsak azért játszunk, hogy jól szórakozzunk, ha az élményen van mód javítani a - akár játék autentikusságának megőrzése mellett -, akkor azt érdemes figyelembe venni.
A Dead Islandnél is megtapasztaltam az egeres, patcheletlenül hagyott stutterelést, konstatáltam, hogy a Techland elszúrta, de aztán feltettem a Dead Island Helpert, és percek alatt megoldottam a problémát. A véleményem a Techland munkájáról már megvolt, jöhetett az élvezet.
Ráadásul a Rage egy 2011-es játék, azóta kijött pár Windows, még én is váltottam kétszer. A hasonló korú Space Marine-nel jártam úgy mostanság, hogy a kompatibilitást kellett minden játékindításkor állítgatni, hogy normálisan fusson. (Állítgatás alatt azt értem, hogy először át kellett nyomni régebbi Winre, de a következő etapnál úgysem volt jó, akkor az tetszett neki, ha kikapcsolom.) A Kane & Lynch: Dead Mennél ugyanez volt.