Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szerintem hiba szó szerint venni a birtoklást. A tudás birtoklása vagy az információk birtokában van kifejezések sem érezhetők úgy. De a kedvenc gondoaltmenetem az volt eddig, hogy a "feleségem" is elnyomó a birtokviszony miatt, pusztán nyelvtani okokból. Ez alapján a főnököm, a felvigyázóm, parancsolóm, uram, királyom is félelmetesen kisajátító megjegyzés.
Nyilván a téma összefolyik a fizikai adathordozókkal, hiszen úgy lehet(ett) kézzelfogható formában szert tenni a játékokra, és a joglejárt zenéket sem tudják kiműteni utólag a CD-s Mafiából.
A kulcs itt nem a birtoklás (fogalma), hanem a kontroll. Ha valaki modokkal akar játszani, akkor a kívánt játékélményhez ennek magas foka is szüksége, mint egy streamelt játéknál. Pláne, ha saját maga akar belenyúlkálni. De ha szerverekhez kötött a játék, és azokat lelövik, az szintén betehet a játékélménynek. Ugyanakkor meg egyszer végigszaladni egy rövid kampányon pont lehet kontroll(igény) nélkül is, ha nem elvi alapú megközelítésről van szó, tehát játékonként is eltérhet a "birtoklás" elvárása.
És Charlize Theronnak a fia vagy a férje volt?
Catwoman már foglalt, de Batgirl vagy Vicki Vale még lehet.
A Diablo 3-nál folyamatosan annak kellett lenni PC-n (és voltak/vannak belőle gondok). A 4-nél az eddigiek alapján valószínűleg konzolon is így lesz. A megvalósítást majd évek múlva látjuk meg.
Egyébként nincs így minden "mai játéknál".
Szerk.: Mellesleg amikor utoljára néztem, még a 25 évesnél idősebb CD-im is működtek. De már egyre ritkábban merem tesztelni, és egyre kevésbé szükséges is.
Az Arkham Knightot még a kereskedelmi forgalomból is kivonták egy idöre, tuti az volt a múzsa.
Csak azért gondoltam relevánsnak, mert addig mindenki csak vitatkozott psivel, mintha gyakorlati probléma nem is fakadt volna belőle. Akármennyire is általánosságban ment a téma, itt relevánsnak találtam a Diablo 3-at :)
Én alapvetően úgy vagyok vele, hogy ami moddolható, DRM-mentes (ezek ugye kapcsolódnak a birtokláshoz), illetve lehúzásmentes(ebb), azért szívesebben fizetek, és GOG-on is előszeretettel költök soha el nem indított játékokra pénzt :)
Nyilván vannak más szempontok is, és megveszek akár olyan a játékot is, mely az említettek mentén nem kóser.
A régi játékaimról a backup legalább kis helyen is elfér, bár a legtöbb olyat töröltem, mely már megvan digitálisan (elég sok ugye GOG-ra). Az elveken és az aktuális kínokon túl komolyan rég nem kell cidriznem, mert hát van annyi régi és új kedvenc a talonban birtokolhatóbb formában is, hogy nagyon kitolni velem már csak akkor tudnának a gonosz kiadók, ha a véges szabadidőm helyett főállásban játszanék. De őszintén szólva erre még csak nem is vágyom.
Ne érts félre, én információhegyekkel töltöm a mindennapjaimat, legyen szó munkáról vagy fogyasztási cikkek beszerzéséről. Amikor azt írtam, hogy bonyolultabb a világ, és nem állítom, hogy régen minden jobb volt, akkor pont ehhez hasonlót nem akartam beírni ;)
Ugyehiába lehetett nekünk régen a Videoton és az Orion között választani, volt, ahol akkor is volt más is. És kamaszként az első monitoromat is szinte kizárólag az árcédula alapján választottam (a saját internet hiánya és a szinte nem létező tematikus oldalaké sem segített sokat).
Az lett volna a lényeg, hogy világosan tudja a vásárló mibe ugrik bele állítás sem az átlag szintjén nem igaz, de még az esetünkben sem teljesen, mert mindig előkerülhetnek hátulütők, melyek 100 rivjúban és 1000 posztban egyszer sem.
Meg hát egy játék vagy mozijegy esetében néha kockáztat az alapinformációk után az ember, nem az Empire State Buildinget veszi meg. Előrendelve vagy day1 beszállva a haverokkal elég nehéz is tökéletesen képbe kerülni saját tapasztalat nélkül, pláne ha embargó is van. Én a day1milliómmal általában király vagyok, ha Joda nem tudja meg.
De attól, hogy úgy döntöttem, nem leszek psi, hanem inkább az opportunizmusnak hódolok, a hibák még kellemetlenül érintettek. Attól, hogy úgy megyek haza, hogy tudom, az asszony sodrófával ellátja a bajom, még nem tetszik a kapott élmény.
Különben meg akármennyire is szeretek tájékozott lenni, marha fárasztó, hogy már egy radírvásárlás előtt is vásárlói vélemények tucatjait kell elolvasni, ha az ember biztosra akar menni. Nem azt mondom, hogy régen minden jó volt, csak elég komplikált ahhoz a világ, hogy fárasztó legyen a sok utánajárás.
És én például alulinformált proliként tényleg nem tudtam azt előre, hogy a Diablo 3 szervereit rendszeresen főműsoridőben állítják majd le egy időre, amikor munka után éppen ráér az ember. De a lag sem szerepelt a Blizzard közleményeiben. Az RMAH is kiváltotta azok haragját is, akik előzetesen azt hitték, hogy jól sülhet el (nekem ahhoz nem volt szerencsém).
Nyilván vannak - főként a kiadói, fejlesztői oldalról - érvek az always online mellett, de éppen a Diablónál van miért a korábban - és azóta is - tapasztaltak miatt gyanakodni. Szeretném, ha nem követnék el a D3 hibáit, de nem bízom a Rohadt Blizzardban.
igen, van pár cím, ami fixen a szívem csücske, és azoknál odafigyelek, hogy
B I R T O K O L J A M !!4!! , de ezen túl indifferens számomra mit hoz a jövő a többséggel kapcs
Tehát ha a Diablo a szíved csücske lenne, akkor most te lennél a psishock?
Meg hát valakinek csak az lesz, ő meg rosszul jár azzal ezek szerint, hogy a tömeg "megszavazza".
Az én fő bajom meg azzal van, amit írtan: a Diablo 3-nál a Blizzard konkrétan szívatott az always online-nal, megtapasztaltam. Nem mondom, hogy dealbreaker volt, de felhasználói szemmel csak vesztettem vele.
Azt már csak ezért sem mertem indítani soha. Tehát végül is minden rendben a jâtékkal :)
Én PC-n játszottam döglészkedve a Diablo 3-at, kontrollerrel. Ehhez nem kell konzol. Internet is kellett hozzá, mert kooperatívban ment, moddolni meg nem állt szándékomban. Szóval még fizettem is érte.
Az always online megvalósítása viszont nem ízlett. Több ízben is borult vagy csúszott az esti etap a karbantartások miatt, ez tényleg MMO-s élmény volt. Ráadásul nálam stimmelt a frametime, stuttering sem volt, de valami lagszerüség nagyon is.
A CoD 2-t kb. megjelenéskor játszottam, de a multit nem szerettem annyira, mint az UO-ét, a kampányt a vége előtt pár pályával hagytam abba. Tetszett egy darabig, de túl mechanikusnak hatott az egész filmszerűség az idióta a szkriptekkel, így nálam ott elfogyott a formula. (Az első részből itthon a tutorial ment le, és persze multi orrba-szájba, csak haver mutogatta nála a sztálingrédi csodát, de nem győzött meg arról, hogy játsszam single-ben.) Az RtWC és a MOHAA jobban bejött egyedül.
A 4 komoly lépés volt, sokkal jobban csinálta a filmszerűséget, érdekes volt a modern hadviselére váltás (persze OFP és BF2 volt már), jobban működtek a szkriptek, és egész menőnek számított akkoriban a narratíva. De én folyton lepattantam róla, nem élveztem megjelenéskor sem, még mindig túl CoD (2) volt. A multit a perkrendszer miatt likvidáltam a szabadidőrabló tevékenységek közül.
Sok évvel később végigjátszottam, de a semmiből beteleportáló ellenfelek (attól függően, melyik ablakán nézel be egy háznak), az elszúrt nehézségi szintek (regularon T800-ként lehetett csapatni, eggyel fölötte hardeneden meg már mindig csak a golyózáporok közötti csőben futni és fejeseket osztani), az újratermőlődő ellenfelek, a fuss oda és nyomj F-et küldetések ugyanúgy felidegeltek, mint régen. Ezeket 2005-ben (CoD 2), 2007-ben, a végigjátszáskor és most is a játékiparból dezintegrálandó undormánynak tartottam és tartom.
Ettől függetlenül voltak benne elképesztően elkapott részek, bár Pripjaty nekem már tényleg túl film volt. Azt semmiképpen nem mondanám, hogy a játék ne rendelkezne emlékezetes momentumokkal, ráadásul még vissza is fogta magát annyira, hogy ne legyen Michael Bay. Szóval értem a jelentőségét és azokat, akik szeretik, de részemről több a játék irányába az odi, mint az amo.
Sokkal jobban bejött a már említett MOHAA-n túl a Battlefield: Bad Company (1), és az utolsó játszott CoD (Infinite Warfare) is fogyaszthatóbb volt számomra, bármennyire felejthető és kisebb jelentőségű darab. De mondhatnám a Spec Ops: The Line-t is, ha háborús lövölde.
Szerk.: Egyébként nyilván nem 2019-hez kell viszonyítani a 2007-es játékot, de releváns nézőpont az is, hogy miként működik ma.
Lehet csinálni ezt igazságosan is, ha valaki mindenkit kipécéz. Csak annak időnként ban a vége.
Egyébiránt én nem éreztem mindig így. A korábbi munkahelyemen volt, akit tényleg mindenki kipécézett, de mivel rendre nekem kellett rendbe hozni/helyette megcsinálni/őt fedezni, amit elszúrt (kb. mindent, amire ránézett és mindent, amire nem), gyorsan más színben tűnt fel a történet, ha nem is volt mindig igazságos.
Te jó ég most feltéptél sebeket :) pedig a HotS egész jó volt minden szempontból.
Ütött rendesen, olyan, mintha az Isaura TV-t nézné az ember! És még a zergeket is cukisították.
Amúgy igencsak szórakoztató volt a kampány, de undárkosításra elég jó példa az SC2 is, a HotS főleg.
A Diablo 3-at én már csak kieg után játszottam kooperatívban, és úgy bőven jó volt, csak tényleg tett úgy oda semmi, mint az első "Fresh meat!", a Luth Golein-i hárem meglátogatása vagy a D2 bármely átvezetője. Ez mit jelent? Azt, hogy nem lesz nedves a bugyim, de igenis nekem jöhet a 4.
Vajk is ennek a korosztálynak ír.
Én már sajnos hallottam hús-vér emberektől, hogy piedesztálra emelik a "mondanivaló" miatt, de ez már az Avatarnál is megvolt. A Commando és a Rambo 2 esetében azért jobban a helyükön kezelték. Ez kis minta persze, csak nálam máshogy csapódott le, és a sok felszínes drámázás miatt logikus is. Mintha a kelleténél többen vennék túl komolyan (a média is tele velük, sőt még az RW is), a hate oldaláról is.
Attól viszont már nehezebb elvonatkoztatni, hogy a Disney-nek van köze az Oscar-ceremóniához, és majdnem keresztülvertek egy kategóriát a blockbustereknek, a Black Panther meg legjobb filmes jelölést kapott. (Régen meg jó sci-finek vagy Star Wars-féle meséknek is csak technikai díjakra volt esélye. De éppen az Avatar kapott érdemtelen módon komoly jelöléseket is.) A Disney meg nagyobbra nőtt a szórakoztatóiparban, mint valaha, mondhatni aggasztóan.
Nem csoda, ha a dinoszauruszok felhúzzák a szemöldöküket, és azért nem ugyanaz a helyzet, mint a '80-as években. Az mondjuk vicces, amikor sokan úgy tesznek, mintha csak és kizárólag képregényfilmek léteznének.
Sokan arra panaszkodnak, hogy túl "woke", race-baiting, ilyesmi. Reméljük, hogy psi nem nézi meg.
Ja, arra gondoltam én is, hogy ritkábban állítanak meg séta közben a feladványok, illetve könnyebbnek is éreztem. De ez csalóka, mert éppen a nagyobb sűrűség miatt könnyebben válhat türelmetlenné is az ember.
Szerintem a Blackben úgymond több a játékmenet, mint az Inside-ban. Mondjuk a Limbóban is.
Van. Nem hiszem el, hogy nem találod azon a logikus helyen, ahová psi rakta!
Ez tényleg így működik a legtöbb embernél, főleg megszokásból, de nekem éppen ez a "4 fps-es" mozgás (immár nyugodtan mondhatjuk, hogy a valóságban a robot végtagjai nem teleportálnak a fázisok között, ami nem ugyanaz, mint a darabos mozgás, bár kihangsúlyozza) nem jött be soha, ahogy a képregényes gonoszság se vagy az elvárt közhelyek egy bizonyos része.
Ettől persze még a RoboCop jó film, a stop motiont sem bánom általában, de nálam ez esetben biztos nem tett hozzá. Abban pedig Vajknak igaza van, hogy a hangja a valóban kínos, csak én nem oroszlánüvöltésnek hívnám, hanem macska herélés közbeni agóniájának.
Ja, a dedikált kurva már nehezen fér be a kocsi mellé.
A stop motionnel az volt a baj, hogy ED 209-nél olyannyira kevés fázisból állították össze, hogy veszettül darabos volt, és ezzel komikusan kilógott néhány jelenet a filmből.
Nem tudom, hogy mennyire nehéz lett volna folyamatosabbá tenni.
Másnak meg lehet másra (is) igénye. A Surface nem zárja ki a asztali gépet, a konzol PC-t, az autó a motort, a Kindle a nyomtatott könyvet, a feleség a kurvát.
Átlag nem IT-snek kb. ugyanazért, mint otthonra: játékra annak, akinek nincs pénze (kollégium!) drága játékoslaptopra. Legalábbis a mi időnkben az még ment a kollégiumokban. Mondjuk nekünk még C64- is volt Videoton tévére kötve. Saját gépem meg sosem volt fenn, osztoztunk egymásén.
Manapság érintett korosztályhoz húgom tartozik, neki voltak laptopjai, de mindig gyengék voltak játszani és a sok nyúzásban fogyóeszközzé is váltak, maradt az asztali+okostelefon.
Félreértés ne essék, nem tudom, hogy mi az általános kollégiumokban, de van olyan felhasználási terület, ahová simán jó az akár koleszos asztali, minden másra meg az okostelefon/olcsó laptop/tablet. Niche igény vagy sem, értelme lehet.
Nekem amúgy sosem volt laptopom vagy tabletem, nemrég vettem csak okostelefont, az asztali gép számomra kiválthatatlan, nem csak játékra.
Nem az a probléma, hogy a Blizzard szankcionálta a politizálást, hanem hogy egyéves eltiltást adott, és egy kivívott nyereményt vett el, kivágott két castert, és utána még be is nyalt egy diktatúrának (ami több mint bocsánatkérés, akár politizálásnak is tekinthető). Plusz ugye ott van mögöttük a Tencent és a kínai piachoz törleszkedés, ami eleve megkérdőjelezhető motivációkat vet fel, vagyis figyelni kellene rá egy épeszűen komunikáló cégnek. Meg hát ha valakinek tolerálni lehet, hogy a hazájában felfokozott helyzet miatt "kicsúszott" az a mondat a száján, akkor ez nyilván egy hongkongi. Magyarán sikerült egy nagyon rosszul festő túlkapást elkövetni, mely helyett egy lazább politikaellenes fellépéssel komoly ügy se lett volna belőle.
Ehhez képest xQc ügye nem annyi volt, hogy egy 15 napos bant kapott, és ő maga is vezekelt? Mert akkor az egyenlőségjel kitétele nem konzekvencia, hanem fanboyság.
Nálam konkrétan már évekkel ezelőtt minden kicsit is gépigényesebb játékra limites volt a 4590.