Hozzászólások
Elsődleges fülek
Hogy néz ki az a Super Mario 64?! Ha itthon rálököm az N64-gyel lapostévére, tízszer különbül fest.
A 3TB WD blue esetén
Azzal óvatosan, mert már összemosták a Blue-t és a Greent (ez ugye a kerülendő szemét), tehátr nagyon utána kell nézni a pontos típusnak. Vagy ha WD-ben gondolkodol, és a Black túlzás lenne (tárhelynek az, másra meg csak elég lesz az SSD), akkor inkább Red felé érdekes nézegetni. De a helyedben ha találnék készleten, inkább HGST-t vennék.
Én pár évvel ezelőtt láttam először A hét szamurájt, és akkora sokk volt, hogy az egyik kedvenc filmem lett, újra is néztem azóta, fogom is még. A 1960-as western is marha jó belőle (bár alacsonyabb polcra tenném, a westernek között is vannak nagyobb kedvenceim, és az Egy maréknyi dollárért számomra kisebb "visszalépés" volt a japán eredetihez kéepst), és már a más környezetbe és korba átültetés is több szerintem, mint az előszereplős CGI-ra váltás, de egy biztos: nem shot by shot remake, mint amit most félig látatlanban felróttak ennek a készülő remake-nek. Megkavarták a karaktereket, és vannak benne tök új csavarok is. Mondjuk Chico messze elmarad a túljátszott (?) Kikucsijótól, aki a filmtörténelem egyik legjobb karaktere. (Azt meg eleve nem várom el, hogy ázsiai filmekben nyugati módra játszanak, én szeretem az ázsiai filmeket.)
Szóval azért tökéletes analógia itt nem igen van. Különben is: Shakespeare is nagyrészt remake-eket, adaptációkat írt, ha a drámáira gondolunk. Itt a kérdés mindig az marad, hogy az új változat mit tud hozzátenni, miért érdemes azt is vagy inkább azt nézni nézni. A remake-ek többnyire ezen véreznek el, nem azon, hogy eleve nincs létjogosultságuk. A "mai gyerekek örülnének neki"-féle szint fölé pedig lehet tenni a mércét bátran, nem az a plafon. Meg annál is, hogy a stúdiónak milyen jó bevételi forrás, nem az alapján minősítjük itt filmkedvelőként a végterméket. Vagy a trailert.
Amik sokkal szarabbak is. Vagy nem ertem a viccet.
Azért ez erős túlzás, ennyire nem szarok, meg a Valentins sem jó. Bár Budweisert nem mostanában ittam, és Krusovicéből is csak barna volt az idei bevásárláskor, de az nem volt rossz. Azt mondjuk aláírom, hogy ezek is átmentek abba, ami nálunk Dreher-Borsodi-Soproni, cseh sörből is inkább kisüzemik között találni finomabbat. Nagyrészt azokat is iszom, szigorúan csapolva.
Nyaralás, lakásbeli összejövetelek kelléke inkább a többi említett, tehát nagy tételben spúrkodós vásárláskor. A Valentins is jó erre (és egyébként sem rossz, nem arról van szó), de nem mindenki akar kizárólag búzasört inni, sőt a környezetemben a többségnek a sima világos a sör. Én bírom a búzát is, de váltogatni szoktam, amit iszom. És mondjuk egy Primátor Búza csapolva sokkal jobb.
Az AC-nak nemcsak nehézségre lenne szüksége egyébként, hanem mélységre is, a komplexebb játékmechanikák pedig önkéntelenül is magukkal hoznák a magasabb kihívást.
Ott van például a Mirror's Edge Catalyst, abban sincsenek nehézségi szintek, és éppen azért nem hiányoznak, mert nincs értelmük. Béna és érdektelen a harc ahhoz, hogy fokozni szeretném az élvezeteket, még mindig. A régi ME-t is mindkétszer normálon futottam végig, a Catalystban meg persze kikapcsoltam a runner vision rásegítését, mondhatni azzal lehet testre szabni a platforming nehézségét (bár nem nagyon akadtam meg emiatt). Valahogy ugyanezért nem hiányzott a Sands of Time-ból sem nekem: könnyű volt, de jó móka, hogy parkourozva lehetett harcolni, de nem ez volt a játék lényege, ahol a harc komolyabb fókuszt kapott (Warrior Within), ott meg bejött a kihívás, választható szintestől (a tutorial bossfightja után mondtam is, hogy ez normálon elég lesz).
Az Assassin's Creeddel az a bajom, hogy a harc mellett a platforming sem elégít ki, és a tömegmészár kifejezetten irritáló tud lenni. Ugye kifejezetten vannak harcolós részek (az első AC gagyi végjátékáról nem is beszélve), és a repetitív játékban is könnyen el tud pattanni annyira az ember cérnája, hogy a cseréptető-rendőrség megkerülése helyett inkább erőből menjen. Ezzel szemben a Sly Cooperek (Super Mario meets Assassin's Creed, a PS2-es harmadik részben még kalózhajós szekció is van, mármint a Sly Cooperben is) viszont kellemesen szórakoztattak, pedig azok sem nehezek.
Na de én éppen azt írtam, hogy én sok esetben elsőre is a hardot éreztem játékélményt nyújtónak. Aztán ez ellen lehet kivagyiságot szimatolni (lehet, hogy nálad erről szólna, Mikka, másnál nem biztos ;), ahogy lehet bölcselkedni is, az átlagos mainstream játékok nagy többségében így élem meg, és pont. Sokszor azt érezve, hogy nem a normál a zsinórmérték, amihez képest könnyítenek vagy nehezítenek, hanem a hard az, amit felvizeznek. Pár száz játék alapján mondom ezt. Aztán ahogy mondom, műfajoktól, játékoktól is függ.
Nyilván a fősodraton kívül esőkben működhet máshogy, legyen az egy Super Meat Boy, egy Souls (itt is azért van new game plus vagy world tendency, az easy viszont az egész koncepciót herélné ki) vagy a valaha mainstream point & click kalandjátékok (OK, a Monkey Island 2-3-ban lehetett keményíteni). Érdekes lehet egy Beyond Two Souls is, amelyben zavaró volt helyenként az elronthatatlanság, de Jodie Aidennel való viszonyára jól reflektált, csak hát a játék felszínes maradt.
@swoder
Nekem az AC mindig is súlytalan volt, nekem az a lopakodós játékok képregényfilmje. Egy Thiefben viszont a nehézségi szintek is érdekesen és rendhagyó módon skálázódnak (több őr, nem szabad ölni vagy leütni sem stb.). Mondjuk ez a kihívástól függetlenül is így van, hiába nem lehetne tömegeket lemészárolni akadály nélkül. Nekem sosem tudta megadni az "asszaszin-életérzést", ha voltak is jó pillanatai. Hozzáteszem, a Brotherhoodtól a teljes szinkronizációs kihívások kvázi nehézségi szintként működnek, ahogy egyébként is motiváló lehet, hogy szépen csinálja az ember.
Nem fűzendő tovább itt az offba hajló vitát, itt reagáltam inkább.
A másik topikot inkább nem barmolom szét, itt reagálok a nehézségi szintes vitára. Leginkább damoqles eme hozzászólására.
Na de kiknek lövik be közepes szintre? Nagira kifejtette, hogy nem "nekünk". Lehet mondani, hogy ott működik pöpecebbül a játék, de ha kihívásra vágysz és otthon vagy a műfajban, akkor nem biztos, hogy élvezni fogod. Szóval ha a magasabb nekem/nekünk való nehézségi szintekre rosszul van belőve a játék, az számomra nagyobb hiba, mint ha a közepes szinten nem működik, aminek engem nem kéne érintenie.
Van, ahol nincs is közepes szint. Például ott a CoD4, hogy nagy nevet mondjak (nekem sem kenyerem, nem az a lényeg). Négyfokozatú a skála, a másodikon tankként vonulhattam előre, le se kellett guggolnom, a harmadikon meg már szívtam. FPS-ek sorát játszottam végig legnehezebb nehézségi szinten, még kontrollerrel is, és egy csomó után azt éreztem, hogy meg sem próbáltak megakadályozni abban, hogy bedaráljak mindenkit (jó, a Serious Sam tud szívatni, vagy mondjuk TPS-ből a Vanquish).
Az meg már erősen szubjektív élményfaktor volt, amikor a PC-n elérhetetlen The Darknesst hardon játszottam (második FPS-em volt konzolon, az első, amiben felcsavartam a nehézségi szintet). Mivel a gamepaddel még bénán céloztam, külön vártam a képességeket, rájuk koncentráltam, szinte velük fedeztem fel a kontrollert, míg a fegyverekkel bénáztam. Aztán amikor egy bug miatt kvázi újra kellett játszanom, hogy eljussak a végéig, már elég jól céloztam, más lett az élmény. De tök érdekes élményt nyújtott, és ez easyn nem lett volna meg.
Ha mondjuk olyan sztár-TPS-t veszek elő, mint az Uncharted, akkor meg azt látom, hogy közepes szinten zavaró a célzásrásegítés, sőt még hardon is érezni, mindig is a crushingot éreztem az igazinak (az UC2-től konkrétan very easyn a hősünk fegyvere már automatikusan követi falon át is az ellenséget).
Persze nem csak lövöldék léteznek, de azokat tényleg muszájnak érzem hardon kezdeni, mert alattuk a nihil van.
A Dragon' Dogma is úgy ízklett, hogy elsőre hardon játszottam, élvezetes volt úgy felfedezni a nem szokványos alapokat. A new game plus alapból kihívásmentes volt, de a második (immár PC-s) hard-végigjátszásom sem tudta az első élményét hozni (élveztem, és a normális performance nagy plusz volt a konzolos kínlódás után). Mondjuk erre a célra ott a BBI, de az meg az alapjátékkal szemben már inkább Souls, mint Gothic, ha megpróbálok efféle erőltetett párhuzamokat vonni.
Stratégiáknál már vegyesebb, mert azoknál ugye növekszik a csalás. Ha a random torzít, az gáz. Ha az ellenség tudja hol vagy, és több nyersanyaggal indít, az sem az igazi. Ha diplomáciai előnyöket kap, az pofátlanság. Ha az ő parasztja agyonveri a te lovagodat, az meg a Total War. (Azért hardon szoktam, de annál följebb ezért nem szeretek menni. A tökéletes csodának bezzegezett Rome 1-ben így is ki lehetett ütni 4-5-szörös túlerőt hardon csont nélkül, az újabbakban ez már nem egyszerű.)
Az XCOM normálon ezért is volt felemás, a kampány felévé már félistenné vált a csapatom. Mint az X-COM-ban anno :) Az Incubation meg easyben is antifair és bullet sponge tudott lenni (az utóbbi rész marha könnyű volt, csak extrém rossz, a játék persze ettől még extrém fasza).
Szóval ez az egész iszonyatosan műfaj-, és főleg játékfüggő, de mivel normálon gyakran felületesnek érzem az élményt, nagyon ritkán éreztem azt, hogy hardon nem az igazi, mert nem arra lőtték be. Az jellemzőbb, hogy ami hardon rossz, az normálon lazulás. Az elmúlt sok-sok év alatt jóval gyakrabban bántam eddig a normálon kezdést, mint a hardot, így nem tudom komolyan venni a Zaxxnak szóló dorgálást általános értelemben nézve. Az Alien: Isolationt tekintve már lehet jogos, de azt meg nem lehet elvárni, hogy ezt tudja előre a játékos. (Én gyakran spoilermentesen utánaolvasok a nehézségi szinteknek, de ha menet közben átállítható, akkor lehet menni lefelé.)
Ez éppen azért van, hogy a lúzerek ne load game-mel próbáljanak csalni, vagy legalábbis nehezebb legyen (ezt magyarázni kell?). Más játékokban is így ment, például a Civ IV-ben. Nem mondom, hogy szeretni kell, de attól, hogy előre kiszámolta, még véletlenszerű az, és a 90% az nem 100% (a swoder linkelte korrekciókról tudok). Én egy pillanatig nem éreztem inkorrektnek, eleve nem is töltögettem vissza ilyesmi miatt. Iron Man ment, ahogy korábban említettem, főleg néhány kameracsalás miatt másoltam vissza mentett állást, 60 óra alatt néhányszor.
Mondjuk én a Blood Bowlban is el tudtam fogadni a randomot, pedig ott load game sem volt meccs közben (vagy csak nem kerestem). A régi Total Warokban viszont fájt, hogy egy random kinyírja az 50 körig nevelgetett ügynökömet (lásd még a Disciples 1-2 thiefjét, becsületesen használva egy kaparós sorsjegy volt), de az újabbakban már sokkal korrektebb rendszer van. Harcban a Panzer Generaloknál zavart a leginkább, de főleg az Alliednál, az alapból túl nehézre lett belőve (legalábbis én a második pályán kiszálltam mediumon, miután a PG1-2-t simán rongyosra játszottam).
Well, that's XCOM, baby... oh wait, ez nem is az a játék.
Annyi sírást olvastam erről, hogy most már érdekel: classictól úgy kezd el csalni, hogy a kiírt százalék csak kamunak tűnik? Mert épp a picsogás miatt normálon játszottam (az Enemy Withint, nem a vanillát), és úgy egy pillanatig nem éreztem, hogy átverne a játék (tudom, hogy van egyébb korrekció is benne). Mondjuk amikor három mesterlövésszel mentem, akik mindenre 100%-os pontossággal lőttek, nehéz is lett volna :)
A Creative Assembly legszarabb játéka,
Nem tudtam, hogy otthon vagy bennük, és örülök, hogy neked a Stormrise is jobban tetszett.
Kikérem magamnak, én nem szoktam stangálni!
Bagoly írásait amúgy mindig bírtam, de a Guruból nem is ismerem, nekem ő mindig HW/RW volt.
/GN on
Helyesen: kémény.
/GN off
Én elhiszem, de annyira nem maradt meg, hogy öt perccel kilépés után sem mondanám meg, hogy rezgett-e a játékban valamikor. Szóval ennyire hat meg benne, ez lenne a lényeg.
itt meg azért szarod össze magadat állandóan, mert sietned kell.
Én azért jó párszor rohantam az Enemy Withinben is (Iron Man, de csak közepes szinten, és egy pár alkalommal csaltam mentéssel, a tököm kivolt a konzolos kamera és az irányítás miatti szívástól), vagy mert olyan típusú küldetés volt, vagy mert termelődtek a nyakamba, vagy csak simán meldre volt szükségem, de nyilván gyakran lehetett és érdemes is volt araszolni.
Pedig valaha volt egérből is rezgős változat, hogy a kormányok force feedbackjéről ne is beszéljünk.
Egyébként elég sok játékban nincs is rezgés vagy marginális a jelentősége, másokban meg annyira túltolják, hogy elzsibbad tőle kezem (ugye az inFamousban az elektromos téma miatt ez érthető, de fizikailag számomra az elektroterápia is kellemesebb nála).
Az Arkham-szériában nem emlékszem, hogy hol volt rezgés, annyira nem hagyott nyomott (a Knight kimaradt, az Asylumot pedig nem kontrollerrel játszottam végig, azzal belekezdtem pár órányira újra).
Gondoltam a téma hatására, megint belekezdek a Planescape: Tormentbe, és persze belekezdésen túl másra úgysem lett volna időm. De ez is kár volt, mert a widescreen moddal megint csak a fekete képernyőt tudom lesni (a sok csillió karaktert persze alá tudom képzelni), mint a BG-ben is. Hiába raktam újra Windowst, vettem új VGA-t és SSD-t. Más Win 8-as gépre amúgy simán fel tudom rakni, csak az meg nem az enyém :)
A Falloutban is mindig grafikai hibák miatt szívtam, már XP-n is, szóval személyemre szabott Interplay-átokról lehet szó. Öt év múlva újra megpróbálom. Vagy nem.
Ja, ha átmennének máshova, azzal tuti alávágnának a CSGO-beli szerencsejátéknak. És a szemetek még valami olyan játékon dolgoznának, ami felkerül Steamre, és anélkül hoz pénzt a Valve-nak, hogy fizetnie kéne nekik őket.
Szóval nekem ez a lekötöm a szóba jöhető fejlesztőket, hogy direkt ne fejleszthessenek, amikor én se fejlesztek, nem hangzik túl logikusnak. Egyszerűen: milyen konkurencia?!
Nálam az első rész még mindig a Demon's Souls :) Kíváncsi leszek, ha egyszer eljutok oda, abból mennyit nyúlt a Dark Souls 3, a rossz nyelvek szerint nagyon sokat, mert onnan a kisebb ismeretség miatt bátrabban lehetett.
A mechanika körül valóban vannak túlzások, mert amennyire üdítő a könyörtelensége és az egyszerű, de nagyszerűsége (megfelelő kasztokkal, különben tragikomédia tud lenni játékmenetre), azért részben AAA ellentrend is, amire rá lehet csodálkozni, hogy van tétje a halálnak, ami valaha alap volt, ahogy sok indie játéknál ma is az.
Szóval DeS. Én rajongtam a pályáiért. Nem mindegyik körzővel kimért designtökély (némelyik még rossznak is lehetne nevezhető), de az ügyesen lenyitható rövidítésekkel, és a hangulati tartalomra való rájátszással remekül működtek. Az idegesítő Tower of Latria körkörössége és kötéltánca, vagy a mocsárba egyre beljebb mászva találkoznia mérgező dögökkel, a nagy förtelmekkel, majd a végén a megrontott Maiden Astreával.
Bár rajongó nem vagyok, de ha egyszer csődbe megy a Sony, akkor remélem, lesz belőle multiplatform "remaster" :) PS3-on sajnos gyalázatosan futott.
Az állatvédelemmel, a radikálisan eltérő véleménnyel, a vitaindító hozzászólásokkal semmi baj sincs. Az viszont nem járja, ha direkt durván provokatívra kiszínezett étmákat indítasz, melyek során jól minősítgetni lehet egymást, belekeverve tórázást (az eredeti kontextusban objektíve tárgyi tévedésként), magyarozást (máskor "másozást"), hogy minél többen ráugorjanak, és minél egyénibbnek tűnjön. Pláne mindezeket a "társadalmi kísérleteket" folyamatosan előadni.
Csak szólok, ha ez nem sikerül megérteni, és változtatni rajta, a következő társadalmi kísérlet a te egyhetes bannolásod lesz. Mert egy pont után már irreleváns, hogy komolyan vagy trollkodásból rombolod a fórumot.
Hadd idézzek még valamit a szabályzatból, amit nem szerencsés folytatnod:
Több hasonló terjdelmű moderátori kommentet nem fogsz kapni, mert nem az a feladatunk, hogy elmagyarázzuk a normális kommunikáció alapjait, vagy soronként az elkövetett hibáidat. A moderálási elvekről általánosan itt érdemes beszélgetni (flame-lelés, trollkodás, felselés ott is kerülendő), és privátban is rá tudsz írni egy moderátorra, aki ha ideje engedi, és értelmesnek találja a kérdést, válaszol.
- Nyilvános vitatkozás moderátorral
Még ha valamilyen oknál fogva mindezt komolyan gondolod is az összes korábbi sajátos véleményed mellett, azt akkor is fel kellene tudni érni ésszel, hogy ezzel a legjobb esetben is provokatív trollnak tűnhetsz.
Felhívom a figyelmet a házirendünkre, egyebek mellett erre a pontra
- Trollkodás, szemétkedés, vita kicsalogatása
Van egy tippem, hogy Oscee nem a világ összes vadászára gondolt, mert nem ismeri mindet. És többek között főképp nem orvvadászokra, szafarin pózoló újgazdagokra vagy légpuskával passzióból kisebb testű madarakra lövöldöző kölkökre.
Nem rossz a Valentins, de azért az árért szokott lenni Budweiser és Krusovice is.
Spoilerérzékeny vagyok, és a két filmet nem láttam, szóval ne áruljátok el, hogy mennyire kell komolyan vagy spoilernek venni a képet, bár tudom, hogy a Suicide Squadban azért hagyományosan szoktak hullani. Eleve arra építenek fentiek, hogy a Dirty Dozenhez hasonlóan meg fognak halni egy páran, ahogy az egy Shakespeare-tragédia esetében is sejthető, hogy más "műfajt" említsek.
A ME2-t is ennek megfelelően reklámozták annak idején. Azonban szintén nem volt titok sohasem, hogy akció-RPG és BioWare-játék lévén a kimenetel befolyásolható. Játssz vele, és megtudod, hogy mennyire! ;)
@psishock
Milyen Biblia ez, hogy csak az egyik evangéliumot tartalmazza? :O
Ennyi személyeskedő hangulatkeltés elég volt, Zaxx egy hétig csak olvasgathatja a helyi posztapokaliptikát, és nem dobhat le újabb atomokat. Addig lesz egy kis idő lehiggadnia.
Átláthatóság kéne, hogy a többi mod könnyen és tisztán lássa a törölt tartalmat.
Többször felmerült már itt vagy valamelyik rokontopikban, de a moderátorok számára van hely a törölt - vagyis átmozgatott - tartalmak gyűjtésére. Eszmecserére szintén. Szóval ez valójában megoldott.
Márpedig az Ikarosz-hatás tényleg csak egy világon semmiféle frissességet nem hozó ponyva, még a Human Revolution után is, nemhogy ha az ember könyveket olvas. Mondjuk még mindig simán fogyasztható, ha ez elég, de részvétem azok felé, akiknek annyit a szabadidejük, hogy időt szánjanak rá. Meg magamnak :) (Persze én Deus Ex-rajongó vagyok, de nem tudom eldönteni, hogy ez súlyosító vagy enyhítő körülmény.)
Szóval ha az a jobbak közé tartozik, akkor nagyon alacsonyan van a léc, én sosem olvastam más videojátékhoz írt licenckönyvet. Ian Watson WH40k regényei elképesztő magasságokba értékelődnek fel mellette.
nem ilyen Lucas Arts kalandjatekok fenykorat idezo agyament baromsagok.
Emlékszem, amikor hasonló felindulásból a Monkey Island 2-n kiakadva váltottam Alone in the Darkra :) Márpedig a Resident Evil annak a modernebb, de kalandjátékilag klónjának indult valaha, illetve nálam így domborodott ki a lényege a zseniálisan ZS-kategóriás intrón (imádom!) kívül.
Most egy 3 méteres hdmi kábelt kell ki-be huzogatnom,
Nekem meg 10 méterest, igaz, "ki-be" nincs, mert állandóan be van dugva egy rövidebb a monitorba is. Tökéletesen működik. Mitől csábító a Steam Link.
Steam Controllerem viszont van. Marha jó böngészni, körökre osztott vagy végletekig lassítható stratégiákhoz is jó, de erre végül is egy wireless egér is jó. Vagy egy vezetékes hosszabbítóval :) Eddig csak pár játékban éreztem azt, hogy ki lehet vele használni az egér és gamepad előnyeit is. például a Borderlands 2-ben több fejest osztok vele, mint DualShock 4-gyel, cserébe alapból úgy rosszabb az egész. Nehezen szokható helyen vannak bizonyos gombok olcsóbb érzet, rosszabb forma. És a tapi sem pótolja az analóg kar visszacsatolását, bár a "haptic" tényleg sokat segít.
Bizonyos játékokhoz meg kifejezetten gyenge. A lényeg, hogy szöszölni kell vele sokat: vagy saját profilt belőni, vagy addig tesztelni (átalakítani) a meglévőket, amíg nem találod meg az ideálist. Szóval nem annyira egy konzolosan bedugod is működik, hanem PC-sen a nagy testreszabhatósággal élve belövöd, ahogy tetszik.
Az árában viszont előnyös, hogy szokott akciós lenni, és jár hozzá adapter, mely még meg is hosszabbítható a gyárilag járó eszközökkel, amire nálam szükség is volt, hogy stabil legyen a jel.
Ha jobban kiismerem, írhatok még róla a tematikus topikban, de sokkal többet nem tudok róla mondani. Mindenesetre a fentebbieket érdemes mérlegelni, én nem érzem a mostanit visszautasíthatatlan ajánlatnak.
és 95% fölött van az elítélési ráta,
Ami normális, nálunk is 98%.
Az Enemy Withint végigjátszottam tavaly, de kéne megint egy kis frissebb XCOM. Melyik járok jobban, és miért, ha nekiugrom a Long War moddal, vagy ha a vanilla XCOM 2-nek? (Utóbbira nem tennék modot első körben.)