Hozzászólások
Elsődleges fülek
Végül is A Legyek Ura is allegória, mint szó szerint értelmezendő, csak kevésbé aranyos :) És az benne a zseniális, hogy közben szinte elhiszi az ember az egészet, pedig valójában egy sokkal kevésbé történet adja a felszínt. Tehát ebből szempontból végül is mindez másodlagos.
Ha Deák Kristófnak hinni lehet, akkor az eredeti történet - mely szerint számomra is szinte hihetetlenül 50 tátogó gyerekkel nyertek versenyeket - is lázadással ért véget, de ott a szülőkével, és az egész kórus ment a levesbe a botrány miatt. Ez a verzió a szülői beavatkozással allegóriának nem lenne jó. Éppen az az elgondolkoztató, hogy a gyakorlatban milyen gyakran megalkuszunk vagy sodródunk az árral, ezért fura a lemondó realista megjegyzéseket látni, mintha ugyanaz a "realizmus" lenne, mely tespedésre késztet minket (nem feltétlen téged, de sokakat).
Mindazonáltal mivel a kakukkfiófa itt valójában a pacsirta, sokkal kétesélyesebb a történet. Az, hogy egy gyerek van elég nagy egyéniség, hogy lázadjon, az hihető. Ha pedig ő a kórus legjobbja, akiről ez köztudott, látszanak a jelek, hogy a tanárok és a társak kivételezetten kezelik, tudjuk, hogy az apja is egy komolyabb figura, ott éppen az ő kilépése vagy kiutálása akár valóban komoly következményekhez is vezetne (míg Zsófié valószínűleg kevésbé). Ettől persze - nagyon helyesen - nem papírforma, sőt nem is valószínű a történet, de lehetetlen? Hány millió indiainak kellett megszületnie egy olyan másokra is nagy hatást gyakorló egyéniséghez, mint Gandhihoz? Éppen az a kérdés, hogy lehetetlennek kell-e lennie, és el kell-e fogadnunk azt.
Megjegyzem, nálunk tényleg volt példa arra, hogy egységesen és keményen felléptek adott tanár ellen a diákok (igaz, Svédország nem volt beígérve), párbeszéd lett belőle, és másik tanárt is kaptak. Az pont a másik csoport volt az osztályon belül, így a pontos kronológia és ok-okozat számomra nem világos, de az egységfrontot és az eredményt testközelből láttam. A legtöbb elbukott kezdeményezés viszont arra alapozott, hogy egy tanár szimplán szigorú volt, és egy "aktivistább" gyerek rosszabb jegyet kapott, majd sértődötten próbált visszavágni. Na, annál érettebbek voltunk, hogy ilyen szeszélyek mögé beálljunk (személy szerint konkrétan közöltem vele, hogy ne rinyáljon a hármas miatt, én egyest adtam volna a produkciójára), de egyértelműen összetartó cinkosság jegyében működőként éltem meg az osztályközösségünket. Jó iskolában, többnyire jó tanárokkal és jó diákokkal persze könnyű volt.
Szerintem az eredetileg az előrendelőknek járó Resistance Warrior Pack nincs benne. A többi viszont igen, a soundtrack is, ami külön nem vehető meg Steamen.
Avatarok alapján jól néznétek ki Vajkkal és a kölökkel egymás mellett a családi fotón.
Shamandalie tuti, hogy csaj volt? Szerintem csak a neve, az avatarja és szelíd természete miatt tűnt annak, legalábbis nem rémlik, hogy valaha nőnek állította be magát, de mintha szövegkörnyezet alapján férfiként sikerült volna beazonosítani. A gurus -=Flatline=- meg nem nő volt, ez többek között az ottani blogjából is kiderült (én is csak e rejtély miatt olvastam bele), voltak meglepetések.
Die "N" és ILION volt még visszatérő vendég, meg Osara (?) az én időm előtt, akik eszembe jutnak.
]{illa csaja
Na, erről lemaradtam. ]{illa van még?
@psi
Mi lesz Harvyval?!
4k
Olyanról nem tudok, de - többek között - MK4 tényleg volt.
Kiemelkedően nehéz volt pl. Infiltratorral a Liara megmentését záró csata a Krogan és bandája ellen; azonnal lerusholnak egy szűk és zárt térben, több irányból jönnek, erősek, picit is nehezebb fokozaton iszonyatos szenvedés volt.
Infiltratorrel voltam (egy fokozattal insane alatt), és főleg azért volt szenvedés, mert egy halál után lehetett újra nekifutni az átvezetőknek.
A melléküldetéseknél is ugyanez volt az elv, minimális újrafelhasználás és sok custom elem, több sztori és karakter rész, néha 1-2 nem harci rész, és érzésre közben a játékidő sem lett kevesebb.
A jelképes játékmenet pakliját többnyire tűrhetően keverték, a suicide missionben is, de nekem végig az volt a problémám, hogy volt egy tök egyszerű cover-based railshooter (kaszttól függetlenül), sok átvezetővel és beszélgetéssel megszakított akcióval. A harcmentes részek is kimerültek a beszélgetésekben, az A-ból B-be lótifutiban, ahol meg kell nyomni a mit tudom már én melyik gombot. Ezzel szemben egy Deus Ex, egy Alpha Protocol (ami kissé később) vagy egy normálisabb hagyományos RPG (pl. Fallout, vagy a tényleg különbözően felhasználható csapattagok egy party-based RPG-ben) a játékmeneten keresztül is enged szerepet játszani, nemcsak a CYOA-szekciók meg a fedezékből elputtyogtatott képességek folyamán.
Nálam az első rész játékidejének nagy része szenvedés volt az általad is említettek miatt (a mellékküldetéseket nagyrészt az antiszórakoztatás csimborasszójaként éltem meg), de a főszál 10-15 órája többnyire kárpótolt, mint nóvumként érdekes sci-fi AAA akció-RPG. Érdekes módon a végjátékát jobban szerettem a suicide missionnél, pedig mechanikailag elég gyengusz volt már akkor is. A végső boss konkrétan meg sem tudott sebezni.
A filmszerűsége volt az, ami annak idején szintlépés volt, de ez az interaktív filmbe bujtatott RPG-szerűség mint koncepció már többedjére kevésbé érdekes számomra. Meg hát a filmszerűséggel átvettek béna és elavult filmes - vagy inkább Dragon Ball-os - megoldásokat is. Mint amikor fegyvert fog valaki valakire közelről, de ha történik éppen a shepard ex machina, akkor mindenki befagyva várja, hogy történjenek félórán az események. Ez kevésbé illúzióromboló egy alacsony szintű prezentációt nyújtó izometrikus játékban, ahol te képzeled ela jelenetet, nem leforgatják eléd kínos kivitelben.
Voltak elég jó karakterek is, egy-egy érdekesebb mellékküldetés, a költségvetés és a túlzó, de részben szükséges áramvonalasítások jól működtek a ME2-ben, teljesen jól szórakoztam vele, de képtelen vagyok akár arra is RPG-etalonként tekinteni. Hozzáteszem, a filmként gyengébb, fantasy körítése miatt valamelyest érdektelenebb Dragon Age: Originsben egy-két helyen sokkal jobban és szürkébben működött a choices & consequences adagolása (BioWare-szinten csúcstámadás, minimum), és minden hibája ellenére taktikusabb volt a csapatalapú harc.
Tudom, hogy nem veszem, így máris rosszabb a biznisz. (Voltam egyébként egy hónapig előfizető, és az egyhetes ingyenes lehetőséget is ellőttem, így az már nem játszik.) Szeretném újrajátszani a ME1-2-t, illetve a ME3-at előbb szóval kapásból kizárt. De én valójában a kiragadott idézeten húztam fel a szemöldökömet. Egyszerűen a BioWare popcorn, nagyon divatos próbál lenni folyamatosan, egy játékuk sincs, mely számomra "tökéletesen komolyan vehető" a maga nemében, de a Dragon Age 2 óta már egyre több ponton elszálltak számomra. Ezzel nem azt mondom, hogy nem bírom/bírtam a korábbi játékaikat vagy nem rendeltem elő annak idején őket, de számomra mókás volt a megfogalmazásod. A játékból eddig látottak alapján a BW-irányvonalról nem fognak letérni, nyilvánvalóan nem is akarnak. Nincs is ilyen elvárásom, csak beáraztam őket.
Amúgy meg:
- úgyis félkész, jöhet a bugjavítás
- technikailag sem okés, egyelőre a jelek szerint még GTX 970-en is rosszul fut
- DLC-k is jönnek majd hozzá, szívtam* azokkal eleget a korábbi játékaiknál, még egyszer nem fogok
Majd egyszer, ha kész lesz, és én is befejeztem a ME3-at fogok vele játszani. Most sok mindentől függetlenül is sok minden akad, ami jobban lázba hoz. Téged meg ez az Andromeda hoz lázba, van ez így.
* Változó minőség, BW-pontok (ez már nincs az újabb játékaiknál), illetve mind végigjátszás után visszatérni egy a sztoriba beépített mellékküldetés erejéig, mind menet közben szüneteltetni a játékot egy másfél-2 órás kalandért lelombozó volt.
Ez érdekes. Ne érts félre, nem zárok ki látatlanban semmit, de a "teljesen komolyan vehető" nálam már nagyon régen fordult meg a BioWare termékeivel összefüggésben. Már a régebbi klasszikusaiknál se nagyon, ha visszanézek feléjük. Nagyon meglepődnék, ha éppen a most savas esőben ázó Andromeda lenne az új kivétel.
Én egyszer egy lánytól kaptam sms-eket, melyekben a találkozót beszélt meg velem. A szövegkörnyezet alapján meg kellett volna szöktetnem a szüleitől, vagy legalábbis nagyon titkos és nagyon fontos találkozóról lett volna szó, de egy pár kör után sikerült egyértelművé tettem, hogy nem én vagyok a Romeója.
Azért ez túlzás. Sok játék van olyan opciókkal, melyek szinte minden kártyát megfektetnek. Na jó, nem 1080 vagy 1070 alattit. Ésszel ki kell kapcsolgatni a bullshitet, a többi lehet ultra.
De persze vannak olyan játékok is, melyeket nem visz semmi tökéletesen, lásd Total War: Warhammer (ennek főleg proci kell, és az a vicc, hogy ezen a DX12 segíthet valamelyest, de akkor meg a GPU-tól követel több izmot). Most a Mass Effect: Andromeda is elég nyűgös, ha csak egy 970-et kap, de azt még patchelhetik.
Nálam játékon kívül az Excelnek kell a legtöbb mag :) Szóval ahogy hangsúlyoztam is, kizárólag játék szempontjából nézem, mert nekem mindenre elég azon kívül egy normálisabb i3 is (ha olcsó Xeonban nem gondolkozom). Egyelőre nem látom, hogy ha váltanék, akkor egy 7700K helyett jó ötlet lenne számomra egy 1700 most. Nyilván várok, nincs nagy okom sietni.
Nem azt mondom, hogy rossz a kezdet, én is örülök neki, de hátast nem dobtam. Ugyanígy a 470 és 480 is korrekt VGA tőlük, a Ryzen inkább csak előremutatóbb.
A procit eltaláltad, de nem húzott, tudtommal a nem K-s Haswelleket nem is nagyon lehet úgy "BCLK-zni", mint akár a korábbi procikat, akár a Skylake-eket.
@Bandido
A grafikai beállítások visszavétele jellemzően a GPU köszöni meg inkább, rendre azt tapasztalom, hogy elég kevés mozgástér van a modern játékokban a CPU-intenzív beállítások visszavételére. A BF1-et nem próbáltam, de az örömteli, ha tényleg jól fut.
Mondjuk nálam a Mirror's Edge: Catalyst sem akadozott 98%-os prociterhelésnél, a Mankind Divided meg már 90%-osnál is megroggyant, annál lényegesen nagyobbnál pedig nyilván haldoklott.
A múltkor munka közben csörgött a telefonom, privát szám. Felvettem, mert néha megesik, hogy a szolgáltató priváttá alakít egy számot, és hát mindig lehet fontos hívás valakitől, akár más telefonjáról. A férfi be sem mutatkozik, csak löki a sódert, a megyei lap előfizetését próbálja rám sózni, ekkor megállítom, ez így játszódott le:
- Jó napot kívánok! Sajnálom, de éppen dolgozom, nekem most nincs időm erre.
- Maga vette fel, nem én!
Végül úgy döntöttem, nem fizetek elő.
Én hamarabb el szoktam vérezni, mindig úgy érzem, hogy az engem követő lehetetlen - legalábbis egymás után sorban leverésre esélytelen - seregek bekerítenek. Ha kívülről ismerném a térképet vagy lejjebb venném a szintet, netán több szabadidőm lenne rá, biztos könnyebb lenne.
De én ugye eleve a Heroes IV után próbáltam ki életemben először, amikor rájöttem, hogy a Heroes I eredeti lemezén van egy KB mappa benne a teljes játékkal. Azóta pedig az orosz King's Bountyk is szofisztikáltabbnak bizonyultak, de inkább a fentebb írtak miatt nem ment a visszatérés. (A Heroesokat viszont sorban ismertem meg, a III résszel már a demó kijövetelekor megismerkedtem, az V-ből pedig még emlékszem a kiszivárgott alfára is. A VI-VII-et viszont ki sem próbáltam máig se.)
Más. A Yooka-Laylee-ra hangolódva pörgött egy-két óra erejéig a Super Mario 64 és a Banjo-Kazooie is, de inkább stratégiás hangulatom van.
Viszont a 190k-s 1800X egyelőre kikap teszteken a legújabb játékokban is a 110k-s i7-ektől, és a gyengébb 1700X is 140k, a sima 1700 már "csak" 120k. Tartok tőle, mire valóban jellemzően előnyt jelent a sok mag/szál, addigra lesz válasza az Intelnek. Nyilván új termék, és még megy innen lejjebb az ára, de jelenleg váltanom rá pénzkidobás lenne.
Örülök annak, hogy újra kompetens az AMD, de várom az árak normalizálódását, a további teszteket, patcheket és az 1600X-et.
Különben meg se Win7-en, se Win 10-en nem játszottam soha, XP-ről 8.1-re váltottam :) Munkahelyen vagy laptopon használok csak 7-et és 10-et.
Mellesleg van egy pár sandbox, eltolt gépigényű rettenet és főleg stratégia, melyeknek jól esik az a 4,5 GHz.
Gyakorlatilag idén csak ímmel-ámmal játszottam eddig bármit is. Kínomban már kerestem valami régi kedvenc, egyszerű irányítású körökre osztott stratégiát, hogy majd Steam Controllerrel kipróbálom kényelmes helyzetből, mert a sok ülőmunka már... sok.
Végül a Heroes of Might and Magic: A Strategic Questre, azaz első részre esett a választás, 5 órán át képtelen voltam kilépni belőle, pedig annyira brutálisan fapados, mint amennyire volt már a folytatás megjelenése óta. De elvarázsol még mindig. Mondjuk továbbra is csak a farm (knight) és a mountain (warlock) frakció jön be, a másik két klasszikus vár fura módon a lesajnált negyedik részig soha nem vonzott, de hőseik a bónuszaik miatt jöhetnek (a sorceress ugye hajózásban über mozgékony, a barbár pedig szárazföldön a keményebb terepeken).
Nem mondom, lenne kedvem a Valkyria Chronicleshöz és az XCOM 2-höz is, de azok túl újak az imázsomhoz képest. És még nyomokban is használnák a hardvert. Hm, talán váltani kéne még visszább, a King's Bountyra.
És az túrázós vagy kocsmázós lesz, netán túrázós és kocsmázós? :)
Egyébként - és ezzel válaszolok Moken máshol feltett kérdésére is - a Whiplash teljesen kimaradt, trailert sem láttam belőle, ahogy a La La Landből sem. Sanszos, hogy az előzetesek már nem is, csak a filmek kerülnek sorra.
Nekem a kedvenc rendezőim többsége halott, még az is, aki nekem új :)
Egyszerűen csak azt mondom, hogy élből nem kell leírni Hollywoodot, onnan is potyog egy-egy jobb vagy legalább szórakoztatóbb darab, és azon kívül is van élet. Villeneuve eddig tényleg jó, Chazelle pedig még felfedezésre vár tőlem, de a La La Landhez meghoztátok már nagyon a kedvem. (Valahogy a Whiplash-hype nem kapott el.)
És tényleg van élet Hollywoodon kívül is, ahogy korábban is volt. Idén nem is láttam eddig annyi amerikai filmet, mint egyebet, nem mintha sznobizmusból elutasítanám őket kapásból.
@Vajk
Megpróbáltam reagálni a felvetés mögött meghúzódó elvre.
Egyébként irigylem azokat, akik hasonló kijelentéseket mernek tenni pókerarccal, horribile dictu, komolyan. Én 14 éves korom óta mindig elröhögöm magam, amikor másnap reggel azt mondom, hogy soha többé nem iszom, de az sem tesz jót a hitelességemnek, hogy már ott szokott lenni a kezemben a sör :(
DMC2? Az azért eléggé nagy a közutálatnak örvend, más csapat készítette, és vissza is kellett térniük a gyökerekhez. A kritikusok is visszafogottan fogadták.
Nem csak hollywoodi filmeket lehet moziban nézni vagy Blu-rayen megvenni.
Mondjuk amúgy sem értem, hogy mi értelme egy efféle "fogadalomnak", ha komolyan veszem, és nem kiakadásnak. Elvégre ha mellette csinálna egy szuper és eredeti filmet a WB (nem a legvalószínűbb szcenárió, aláírom), mely támogatásra érdemes, de kihagynád, mert csináltak egy ellenszenves rebootot is, az nem hangzik túl tudatos fogyasztásnak. Ebben a helyzetben éppen a jó terméküket érdemes támogatni, míg csak a rosszat bojkottálni, nem az egész stúdiót.
Metallica – Kill ’Em All
rwurl=http://hammerworld.hu/images/upload/01MetAll.jpg
Talán kissé túltolt a forradalmi hangulat így, de most ezzel nosztalgiázom.
Remélem itt is villant valamit az AMD hamarosan, legalább akkorát mint a Ryzennel...
Egyelőre a Ryzen éppen játékban nem hoz megváltást, ahol a VGA-nak kéne. Az persze jó, hogy terjesztik a sok magot, hatékonyabban, mint eddig, és van végre kompetens CPU-juk, de a VGA-ik eddig sem voltak annyira lemaradva (a high-endben talán, de ott a Ryzent is megeszik az i7-ek, mert egy magon erősebbek, a sok szálat pedig még nem használják ki a játékok).
Én prociban is az 1600X-re leszek kíváncsi, mert ez az 1700-1800 vonal túl drága ahhoz képest, amire jelenleg használható játékosként, az 1600X pedig egy magon még talán erősebb is lehet náluk.
Mármint DMC vagy DmC? ;) Mert az utóbbi már jóval felvizetettebb irányt képviselt, mint a korábbi részek vagy a Platinum Games játékai.
Mondjuk én meg eleve inkább a platformer/akció-kaland-vonulatot kedvelem jellemzően jobban. Azaz a Prince of Persiát vagy a skálán ahhoz közelebb húzó God of Wart, de a DmC például taszított (pedig a Heavenly Swordot és az Enslavedet is végigjátszottam a Ninja Theorytól).
mert Zoo nem tudom, hogy néz ki.
Pedig igazán elmesélhetnéd.
Nem találom a lilatelefont :(
A Styxet írta, a The Legend of Zelda: Breath of the Wildról viszont mindketten elfeledkeztetek. Mintha nem lenne otthon Switchetek! Vagy WiiU-tok.
Azóta is azon gondolkodom, hogy melyik BioWare-játékban - és főleg melyik Mass Effectben - volt kifejezetten jó a játékmenet.
Per pillanat sajnos inkább elvonási tüneteim vannak :)
Én is inkább leszűkíteném természeti katasztrófákra, tűzesetekre és hasonlókra (háborút nem venném ide, a Dr. Strangelove nem idevaló).
A kérdés az, hogy az "állathorrorok" (mármint Godzilla léptékére gondolok, nem Cujóéra), zombifilmek, idegeninváziós filmek kinek férnek bele, és végül is ezekben mind az a közös téma, hogy a világ, az ember, illetve konkrétan a filmbe összeterelt karakterek miként reagálnak a apokaliptikus történetekre. Mert Romero régebbi zombifilmjei vagy egy Invasion of the Body Snatchers eléggé ott van a szeren, és a Spielberg-féle War of the Worlds sem rossz.
Régen még a The Towering Inferno (Pokoli torony) vagy a The Poseidon Adventure (Poszeidon-katasztrófa) számított menőnek a legszűkebb értelmezés szerint, de a fentebbiek szerintem jobb filmek.
Elolvastam az említett kritikát, de az számomra nagyon erőltetett benne, hogy egy csomó mindent elvárna a filmbe, ami bele sem férne, majd ezt észlelve azzal zárja, hogy másfél-kétórásnak is ugyanilyen üres lenne, jobb, hogy inkább röviden az. Ezt még valahol értem is, de az az érzésem, hogy nem azt nézi mi van benne, hanem hogy mi hiányzik belőle. Pedig a tanár pontos motivációi egy nagyobb gyerekcsoport részletes bemutatása, de még a meggyőzés módszere is (ezt mondjuk nem firtatja) mind másodlagos a tanmese szempontjából.
Szerintem ebben a formátumban még szerencsésebb, hogy mélyebb kifejtési lehetőség híján homályban maradnak a tanár pontos motivációi. Mindazonáltal azon a szinten a cselekedeteivel messze túlmegy, hogy sajnálni tudjam, és merő túlzás lenne ettől idegronccsá válni. Egy átlag tanárnak ennél sokkal nagyobb kínokat kell kell kevésbé megérdemelten kiállnia. (Bár ha nagyon rá van pörögve a versenyre, akkor nyilván érzékenyen érintheti.)
Balavány György - éppen Anarkyra is hivatkozó - véleménye a másik, mely nagyon szó szerint akarja venni az egészet, de az már irritálóan elképesztő kötözködésparádéba megy át. És azt kifogásolja, hogy köpenyben van az igazgató, nem bullying áldozta a kislány, túl gyorsan összebarátkoznak (a két lány megszellőztetett jelleméből szerintem következik az egymásra találás), vagy éppen azt, hogy komolyzenét hallgatnak. Most nemá', kórusba járnak, énekelni szeretnének, és részint Liza apjának saját zenéit hallgatják, mi a fene ezen a meglepő? A többi sem meglepő a saját tapasztalataimhoz képest. Mert én is akkor voltam kisiskolás, meg Deák Kristóf is (tippre ezért játszódik akkor). Köpenyes igazgatóval, pillanatok alatt szövődő barátságokkal (olyan osztálytárssal is, akivel előtte egy évig egymáshoz sem szóltunk), és még bullying se volt, mert hát nem egy közhelyes hollywoodi gettóiskola volt, hanem csak a magyar rendszerváltás utáni gejl.
A látszattal ellentétben nem célom apologetikát folytatni, és az évszázad filmjének sem állítom be a mindenkit (bár szerintem jó, és mindenképpen van min elkattogni rajta), csak azt látom, hogy egyesek egybites megközelítéssel próbálják egybitesnek látni a filmet. Úgy látom, hogy meghatározó tud lenni, hogy a saját egykori vagy azóta kialakított iskolaképbe mennyire illik bele a történet, vagy a saját verziótól és prekoncepcióitól mennyire tud elszakadni a néző. Anarky kritikája nekem ezért nem tetszett különösebben, Balaványé meg egyenesen borzalmas lett, pedig az egy jó kiindulópont, hogy hogy lehetett volna a 25 percen belül életszagúbbá tenni, ahogy a vége elfogadásán vagy a tanár szerepén is lehet vitatkozni.