Hozzászólások

24 milkaert autot? durva...

Ismerős is így járt a 20 éves Land Cruiserrel :) Viszont ezeknél ránézésre vágó, hogy nem most jöttek ki a szalonból :D

Ez teljesen így van, ezzel totál egyetértek, én csak azokra a dolgokra reagáltam, amiket felvetettél alternatívaként, hogy árnyaljam kicsit a képet, meg ki akartam kicsit fejteni, amit írt valaki, hogy mindenkinek más az értékrendje. Neked valszeg mindig volt olyan kocsid, amilyet akartál, viszont nem tudtatok a szálloda miatt annyit nyaralgatni, mint amennyit mások, így te arra vágytál jobban lehet.
De mondom onnan indultunk, hogy 6.5 misis kocsit néztünk, tehát én se akartam 24 milliót elverni alapból, csak szimplán jött egy lehetőség, amit fontolgatok.

A tanárok szart sem értenek hozzá; látják, hogy újszerűen néz ki, meg nagy = profit.

Ez amúgy mostanában kicsit megváltozott, mert mióta új rendszámok vannak, a firnyákosok az alapján be tudják lőni, hogy mennyire új egy kocsi :D

Érthető az álláspontod. Mégis azt mondanám, hogy akkor menj el USA-ba, vagy gondolt át, hogy gyerekekkel jó lesz-e élni a mostani négyzetméteren. (ne legyen csak egy gyereked, az a gyávák megoldása)
Egy 12 milliós Lexus tök modern módon néz ki. Ez a része a logikádnak szerintem a leginkább bele erőltetős része, hogy a hülye tanárok miatt kell a legjobbal jönni. A tanárok szart sem értenek hozzá; látják, hogy újszerűen néz ki, meg nagy = profit.
Az üzleti életben én direkt nem mutatkozom az R8-al, mert a cápák közt inkább azt sugallhatja, hogy fennhéjázó hülyegyerek vagyok, aztán biztos kifeszített költségvetésben élek, tele hitelekkel, és könnyen összeomlik a kártyavár. - Lássuk be, jellemzően ez van, amikor szuper sportkocsival vagiznak az emberek; valami szar lízingszerződést köhögnek, mint az egyszeri suttyó a vadiúj ájfónnal. Ugyan, mi szükségem erre az imidzsre?

Nem hiszem, hogy eddig bármikor is hátrányosan érintett volna az üzleti életben, hogy egy kopottas, de decens kocsival jelenek meg. Gondolhatnak rólam keveset, de amikor be akarnak húzni a csőbe, úgy is rájönnek, hogy nem fog bejönni a trükk, aztán mehetnek a sóhivatalba. :) Egyszer még sikerült azt is megélnem, hogy az egyik vállalkozóm velem érvelt a gyerekei előtt, hogy nézzétek meg, milyen régi kocsival jár, nem költ feleslegesen szarokra.

Bármit megtehetsz, mint ahogy a cikkben is írja. A legmenőbb éttermekbe járhatsz, vagy benevezhetsz egy csomó egzotikus útra, és mindezt eldobnád az első belefingás jogért? Én lennék az autista?

Na, nálam ez a legnagyobb pénzkidobás. Amikor egy étteremben 30k felett fizetek itthon Debrecenben, 2 levesért meg 2 főételért, az nekem 100x jobban fáj, mint milliókat kiadni egy kocsira. Nem találkoztam még olyan étellel, ami akkora élvezetet okozott volna, hogy megérje ezeket az extrém felárakat. Ugyanígy egy drága bor vagy pezsgő semmivel se jobb nekem, mint egy 5000 forintos Asti, pedig próbáltam őket. Whiskeyben meg rumban tényleg megéri a drágább, de töményet meg nem veszek, mert nem iszok.
Amit itthon főz a Feleségem, az nekem sokkal jobban ízlik és mennyiségileg is sokkal kielégítőbb, mint a legtöbb éttermi cucc.

De ugyanígy vagyok a nyaralással. Szerintem pont nyaralni ne menjen az ember drága helyekre, csak ha már tényleg mindene megvan. A nyaralásra kidobott pénz, az kvázi elpárolog. Lehet itt jönni azzal, hogy életre szóló élmény, de lófaszt életre szóló, pár hét vagy hónap után nincs olyan nyaralás, ami akkora lelki boostot adna. Én végig nyaraltam 4 éves koromtól 30-ig az életemet, szóval tudom miről beszélek, vagy lehet pont emiatt nem akkora prioritás számomra. Főleg manapság, minden nyaralás, városnézés kiábrándító a sok turista miatt, a tömeg miatt, a szolgáltatók is unják már a sok kretén kiszolgálását, míg gyerekkoromban hál Istennek még igazi pompájában láthattam azokat a helyeket, ahova mindenki el akar jutni.
2 dolog van a bakancslistámon, egy Japán meg egy New York + körbekocsikázni USA-t.

Amúgy meg pont nem fog semmit számítani egy 10 éves periódust tekintve, ha vennénk egy új kocsit, hogy el tudunk-e menni annyiszor étterembe, ahányszor igényünk van rá, vagy el tudunk-e menni nyaralgatni. Ez egyáltalán nem vagy-vagy szituáció, mert nem akarok 2 naponta étterembe járni, és nem akarok minden évben világ másik végére utazni.

Az mennyivel nagyobb flex, ha a különbözetből saját vállalkozásba kezdesz, vagy 5 éven át minden télen a trópusokról posztolsz... Vagy összekaparsz pénzt, felvesztek egy hitelt, és veszel/építesz egy tényleg fasza házat, oda pedig meghívod a barátaidat. Na, ez flex, ezt értékelni fogják, a kocsiban ülve meg csak reménykedhetsz, hogy van néhány titkos irigyed.

Szerintem félre értetted, amire céloztam a presztizzsel. Nem azért szeretek jó kocsiban ülni, mert arra vágynék, hogy irigykedjenek rám vagy kimutassam, hogy mekkora király vagyok, de az biztos, hogy nagyon sok embernél ez a fő szempont. Persze, nekem is hízlalja az egomat, kinek ne tenné, de nem ettől áll fel.
A külsőségek 20-as éveimben fontosak voltak, de én már kinőttem ebből, illetve az élet is kinevelt belőle úgymond, hiszen nem lettem menő focista, menő ügyvéd vagy ilyesmi, és elfogadtam a normál átlagos életem, amiben nincs szükség fényűzésre hál'Istennek, nincs is mire vernem magam, ha akarnám se.
DE! A társadalom viszont nem változott ebből a szempontból, SŐT! A mai világ sokkal felszínesebb, mint 15-20 éve. Én hiába nem ítélkezek az alapján, hogy kinek milyen ruhája van, milyen kocsija, háza, stb., a hétköznapokban mégis ezek számítanak a társadalmi együttélésben.

Elmondom a példát: vettük ugye 1.5 éve a Feleségemnek ezt a régi Mazdát kicsit több mint 1 misiért, hogy gyakorolja a vezetést. Szépen rendbe raktuk, amit kellett rajta, még a kamionnal történő találkozás után is teljesen rendben van, amíg szét nem rohad simán el lehetne vele járni neki.
De, azért ott van, hogy a kicsit idősebb kolléganők már új CHR-rel járogatnak, ott van, hogy mindenki másnak a családban már automata váltós verda van, amiről nyűg neki visszaülni a manuálisba.
Aztán majd, ha jön a gyerek, akkor nem mindegy mivel állsz meg a bölcsi/óvoda/suli előtt, mert a tanárok geci felszínes egy állatfaj.
Egyszerűen vannak bizonyos társadalmi elvárások, amiknek nem kötelező ugyan megfelelni (ismerek 70 éves orvost, aki több százmilliós villában él, mégis egy ezer éves Hondával jár), de megkönnyíted az életedet, és javítod a saját lehetőségeidet, ha megfelelsz.
Te is vitted az unokaöcsédet meg a sulis társát suliba vagy hova. Azért mennyivel könnyebben mondja azt valaki, hogy dobd már el a gyerekét légyszi, ha egy új Lexusszal jársz, mintha egy 15+ autóval.

A kocsidat jóval többen látják, mint a házadat, ezért is tudnak vele jobban flexelni. Amúgy meg én a házzal vagyok teljsen úgy, mint te a kocsiddal, hogy amikor felújítottuk, akkor szuper volt az elején, aztán teljesen megszoktam és ugyanúgy érzem benne magam, mint akármiben, amiben valaha laktam előtte.

Meg ilyeneket írsz, hogy alapítsak vállalkozást a pénzből? Mégis milyen vállalkozást? Mintha ez így menne :D Ahhoz vállalkozói véna kell. Plusz egy vállalkozás működtetése még plusz stresszt rak az emberre, még kevesebbet tud az ember magával és a családjával lenni, szal nem is értem, minek lenne rá szükség. Ez megint csak pénzhajhászás, ha nincs az embernek valami konkrét életcélja a dologgal.

És mielőtt red flagelni kezdesz, nem, nem a Feleségem akar új Lexust, ő pont hogy tűzzel-vassal ellene van, neki bőven jó lett volna a használt NX.

De ha van egy jó deal, akkor miért ne csapjon le rá az ember? Az új, 2026-os Lexusok motorja már letekert verzió lesz (-30-40 LE) a hülye EU szabályok miatt, így a mostani kifutó példányok nem hogy olcsóbbak, hanem még erősebbek is, ami pl. az értékavulásán is javít, ha jól gondolom.

Ez most pont jó példa mert egy 2019 es jó állapotú vitarat el lehet adni ugyan annyiért mint amennyiért vetted 5- 6eve. De ha nem is pont annyiért - nyilván állapot függő is -de minimális buktaval.

Nyaralót kiadod, amikor nem vagy ott. Az nagyon jó befektetés. Főleg, ha pl. egy Hajdúszoboszlón, Demjénben, stb. veszel, ahol 365 nap ki lehet használva, mert egész év szezon.

csak mert el is felejtettem ide:
murderbot SE1
hat ez eszmeletlen jo sztem! es jon a masodik evad!
ennel mar csak a konyvek jobbak (csak ugyanugy meltatlanul rovidek mint a sori) cirka egy het alatt kiolvastam a negyet. :(

Egyébként ugyan ez vonatkozik a nyaralókra. Szerintem totál hülyeség nyaralót, akár csak egy szobát venni a Balaton partján vagy bárhol máshol, sok rengeteg millaert csak azért, hogy évente eltolts ott jó esetben 3 hetet? Ugyanabból a sok millióból bárhová el lehet utazni, rengetegszer. És akkor nem ugyanazon a helyen vagy unásig.

Ráadásul afaik az amerikaiak vásárlóereje még NY-EU-hoz képest is kurva magas.

Nekem sem fontos a pénz önmagáért. A pénz csak egy eszköz a jóléthez és az örömhöz. Ha észszerűtlenül költöd, lesz egy csillogó tárgyad. Ha észszerűen, akkor lesz egy picit megfakult, ugyanolyan tárgyad, a különbözetből - példánk alapján a fele 12 misi - meg hallod... Bármit megtehetsz, mint ahogy a cikkben is írja. A legmenőbb éttermekbe járhatsz, vagy benevezhetsz egy csomó egzotikus útra, és mindezt eldobnád az első belefingás jogért? Én lennék az autista?

Egyébként az USA-ban mindenki bőven erőn felül, hitelre vásárolgat drága kocsikat. Persze én is tudom, hogy a Ramsey showban a pénzügyi szakértők azzal kezdik, hogy a kocsi a legrosszabb dolog, amire a pénzed költheted, de ez szerintem kizárólag csupasz közgazdasági elvek mentén igaz csak. Valszeg nem véletlen, hogy ennyire fontos az embereknek az autó, hogy ilyen áldozatokat hoznak érte, és bajban lenne az autóipar is, ha mindenki úgy állna hozzá, ahogy Vajk.

Igen, más értékrend. Vajk a pénzt szereti, én meg utálom a pénzt, nem érdekel. Ha van annyi, amennyi kell, akkor nekem pont elég. Nem az az elsődleges célom, hogy mindenáron gyarapítsam a vagyonom. És ez nem jelenti azt, hogy az utódomat rossz helyzetbe fogom hozni.
Itt van Kathi Béla, szépen építgette a bizniszét, aztán egyik napról a másikra RIP. A pénzt nem tudod magaddal vinni a sírba.

Pont a témában láttam egy nagyon jó videót: A németeknél az is benne van a prémium expreinceben az első vevőként, hogy amíg használod újként a kocsit, szervizbe sem kell járni sokat, mert hosszúra van nyújtva az olajcsere periódus és más finomságok. Ez első tulajként számodra nem okoz megbízhatósági problémát, kevesebb a gondod vele, ellenben a csillogó szemű, "presztízsre vágyó" második, harmadik tulaj már megissza a levét.
Ezzel ellenben a japán kocsikra sűrűbb az intervallum, nem tudod úgy elbaszni sem normál használat mellett. Ráadásul a japán kocsik toleranciái jellemzően (nem az olcsójános Nissan Mikra, meg hasonlók) úgy vannak megtervezve, hogy bele van kalkulálva egy bizonyos fokú elhanyagolás - ezen feltételek mellett is megfelelően üzemelnek. A német kocsiknál szűkebbek a toleranciák, sokkal inkább az a direktíva, hogy tarts mindent szervizelve, és addig a kocsi hozza a formát.
Eleve az egész egy ellentmondás a példámban, de nem is meglepő, hogy mennyivel kevesebb gond van egy tizenéves prémium japánnal, mint a német megfelelőjével. Én konkrétan a 14 éves Lexusban továbbra is csak a kopó fogyó alkatrészeket cserélgetem - részben önszorgalomból. Amit fixen kellett, az kenőenyag, gumi, ablaktörlő, egy lengőkar és féktárcsák, kicsi akkumulátor voltak. Most kéne a toronycsapágyakat - esetleg ősszel.