Hozzászólások
Elsődleges fülek
Pont a témában láttam egy nagyon jó videót: A németeknél az is benne van a prémium expreinceben az első vevőként, hogy amíg használod újként a kocsit, szervizbe sem kell járni sokat, mert hosszúra van nyújtva az olajcsere periódus és más finomságok. Ez első tulajként számodra nem okoz megbízhatósági problémát, kevesebb a gondod vele, ellenben a csillogó szemű, "presztízsre vágyó" második, harmadik tulaj már megissza a levét.
Ezzel ellenben a japán kocsikra sűrűbb az intervallum, nem tudod úgy elbaszni sem normál használat mellett. Ráadásul a japán kocsik toleranciái jellemzően (nem az olcsójános Nissan Mikra, meg hasonlók) úgy vannak megtervezve, hogy bele van kalkulálva egy bizonyos fokú elhanyagolás - ezen feltételek mellett is megfelelően üzemelnek. A német kocsiknál szűkebbek a toleranciák, sokkal inkább az a direktíva, hogy tarts mindent szervizelve, és addig a kocsi hozza a formát.
Eleve az egész egy ellentmondás a példámban, de nem is meglepő, hogy mennyivel kevesebb gond van egy tizenéves prémium japánnal, mint a német megfelelőjével. Én konkrétan a 14 éves Lexusban továbbra is csak a kopó fogyó alkatrészeket cserélgetem - részben önszorgalomból. Amit fixen kellett, az kenőenyag, gumi, ablaktörlő, egy lengőkar és féktárcsák, kicsi akkumulátor voltak. Most kéne a toronycsapágyakat - esetleg ősszel.
Nem ismerhetem a helyzetét, és ismét elnézést a meggyanúsításért, de nekem ez jött le az eddigiekből.
A kiszámolón remek cikkek vannak arról, hogy milyen járműértéket érdemes tartani a fizetésed arányában.
Itt az első cikk
https://kiszamolo.hu/igy-valassz-autot-magadnak/
Egy két random gondolat beleolvasva:
Azokat az embereket sem értem, akik 2-3 évi munkájuk teljes jövedelmét autóra költik. Azért kelsz fel minden reggel és dolgozol keményen estig három éven át, hogy egy olyan termékbe öld a pénzed, ami napról-napra egyre kevesebbet ér? Hát ilyen kevésre becsülöd magad? A teljes munkával eltöltött életedből (mondjuk 40 év) ennyit képes vagy beleölni egy használati eszközbe? Inkább vegyél egy olcsó használt autót és menj el két és fél év fizetetlen szabadságra, legyél a feleségeddel és a gyerekeiddel, vagy élj a hobbidnak. Túl rövid az élet ahhoz szerintem, hogy 3 évet egy autóért pazarolj el belőle.
Úgy gondolom, hogy ha 3-6 havi nettó keresetednél többet költesz autóra, akkor olyan autót veszel, amit nem engedhetsz meg magadnak. (Ha már van egy szép házad, van a bankban 150 milliód és a gyerekeid jövőjéről is gondoskodtál, akkor rád nem vonatkozik ez a megállapítás. De sajnos te a kisebbséghez tartozol.)
Erre következtetek arról, amit elmond. Szülői támogatással, örökséget költeni megint csak egy no-no, mert a családi vagyon felélése.
Arra akartam felhívni a figyelmét, hogy - valszeg az egész csak vetítés, de ha nem - már megint fordítva ül a moziban, és presztízsről álmodik, miközben nem realizál értékvesztést, hiszen nem adja el - de akkor hol lesz a presztízs pár év múlva, amikor már régi lesz a kocsi?
Diszkós, gyári melós hülyegyerekek arról álmodnak, hogy gangszterek az 1.6d, lefingott Bömösben a használtasban vett SziFónjukkal. Jogászok, kis irodista fizuval presztízst akarnak, és közben a saját életszínvonalukat építik le a státusz költségekkel, aztán csodálkoznak, hogy még mindig ugyanabban a lakásban rohadnak a felnövő gyerekkel.
Persze, nem tudhatok mindent, és elnézést kérek, de túl sokszor látom ezt a faszságot, és nem tudom elfogadni.
Gecire nincs pénze rá, ha a fizetése szignifikáns részét költi avulásra. A saját születendő gyereke esélyeit csorbítja ilyen gyík ötletekkel, de csak, hogy valami önödebbet mondjak, előbb tolnám bele a pénzt egy családi fészekbe, amiből mimindenki profitál, és jellemzően jó befektegés. Családalapítás tájékán én inkább ebben gondolkoznék, de whatever, én vagyok a hülye 😅
Egész életedben megtartod? Később is lesz presztizse ezek szerint, mert neked fontos ez, de akkor miért nem veszel egyből egy korábbi példányt harmad annyiért?
Vagy ezt nem gondoltad egészen át?
🤔
Ötletem sincs, hogy emberekben miként merül fel, melyik világban lehet jó ötlet venni egy olyan cuccot, amin évente 2 misit bukik az értékéből. Ha ez nem érvágás, akkor nem tudom, mi.
Hát igen. Pedig, ha megnevelnek... <3
Sőt, az Abarth 500-at is tolhatja az Assetto Corsa EVO early ákszeszben
A felnőttek megvernek téged, ha zavarja őket a gyerek -> rájössz, hogy mégis inkább megneveled a gyereket -> problem solved :)
Megjött az 5090. Csak úgy pőrén hozta a futár a dobozt, kicsit viseltes volt. Percekig bűvészkedtem, amíg megtaláltam a jó dőlésszöget, amivel képes voltam a házba varázsolni. Van hozzá támaszték, mágneses, csak éppen a kártyán sehol nincs kiképezve hely, ahol konkrétan támaszkodna rá.
Igazából nincs sok szükségem erre a kártyára, de a 4090-et múlt héten konkrétan annyiért adtam el, mint amennyiért két éve a boltban árazták nekem. Egyelőre nem gyulladt fel semmi, szóval elégedett vagyok.
Jó sok bukó lesz az értékvesztésen még. + varrógép a motorja.
Szerintem vezessük ki a mondatvégi írásjeleket, hiszen enélkül is általában érthető, hogy mire irányul egy mondat. A szövegkörnyezetből kikövetkeztethető, minek az?
A tréler alatt arra gondoltam, hogy talán nem kár Cameronért, és igazából már bármihez nyúlna, ez lenne belőle, mert minden témát egy erős lencsén átszűrve lát. Az új Termi projecttől sem várok sokat, mert habár az előzőt nem ő rendezte, azt azért lenyilatkozta, hogy képtelen szabadulni a "múltból jelenbe" megoldástól, és ezt az egész feminista konceptet is alighanem jóvá hagyta, szóval nem feltétlenül a rendezőn múlt a bukta, hanem ő az öreg már, és nem igazán megy, hogy mit kellene újítani.
Az Avatar legalább "original" francsájz. Anno mindenki látta, mert érdekelte a látvány - ezért is van meg a kötődés, nem a gyerekek miatt. A magam részéről a szuperhős filmekhez azért nem szólok már hozzá, mert egyszerűen nem érdekelnek. Ezek a filmek pont ugyanannyira készültek gyerekeknek, mint az Avatar, - szóval ebben nem tennék különbséget.
Szeretnél még beszélgetni az új Supermanus filmről?
Jó, az alap, hogy nem tudnak fogalmazni, de felbasz, hogy az emberek ilyen esetekben egyszerűen nem fogják fel, hogy kijelentő mondatot írnak. Valószínűleg azért nem csapott rá senki anno a kezükre, mert az iskolában nem tanítanak meg gyakorlati dolgokra. Ha belegondolok, a suli számonkérései esetén nincs olyan fogalmazási lehetőséged, amikor te érdeklődsz valami iránt, hiszen mindig csak felelned kell a hülye kérdésekre.
Semmit nem mozdított meg bennem. Az első részt kétszer megnéztem, másodjára a rendezői miatt. Szép tech demo, Pocahontas. A másodikkal annyi előnyben vagyok, hogy kb másfél éve láttam. Bosszantóan sok játékidőt vett ell a gyerekfilmes rész, ami ásítozós volt, de legalább vágom, hogy ki-kicsoda: Eredetileg két fiuk volt, de az egyik meghótt, meg úgy látszik, van egy lányuk is - mondjuk ő magamtól nem rémlett, csak most, hogy újra láttam a fejét. Van mos egy új szereplő a pirosra festett vietkongok közül, különben csak az ürge felesége, az őrmester karakter fia meg a navisított őrmester volt számomra felismerhető. A többiek gondolom, nem is olyan lényegesek.
Ha valakinek nem lenne tiszta, a mondatvégi írásjel a problémám. Ez az állandó hiba.
"Szeretnék, érdeklődni, hogy van-e kiadó szoba?"
Alapvetően jobbak, mint a fiatalok, akik nem képesek értelmesen fogalmazni, de ez a hiba számomra meglelhetősen fura.
Meg, hogy legyen sör a hűtőben
Csak annyit szeretnék kérdezni hogy most vasárnap mennénk a Hotelbe (Szent István Hotel B lelle) csak érdeklödnék hogy a szobákat hány órától lehet elfoglalni?!
Mindegyik. Ezt. Csinálja. Kivétel nélkül. Napi szinten olvasom.
Talán a 3 szinglivel játszottam utoljára. Már jobban bejonnek az indie címek
Vidéki ari, de átlagos srác elkezdett jó csaj barinőjével velem egy évfolyamba járni BP-bn. Egész sokáig bírták, évekig, de a srác végül baromira meg volt lepődve, amikor a csajszi végül leépítette. Amúgy a kedvenc témája a WoW-ozás volt. Mármint a srácnak.
Témához részben kapcsolódik egy élményem, amikor álltunk sorba a fapadoshoz Kanárin. Előttünk egy nő telefonált negyed órán át az anyjával, hogy "Ne beszélj az unokádhoz magyarul, úgy sem érti, csak megzavarodik!" - mondja ezt neki éppen abban a szituban, hogy alighanem nyaralni volt, és szerencsétlen anyjára hagyta a gyereket, aki már csak ilyen röghöz kötött, hogy nem tud külföldiül.
És, hogy "a gyerek soha sem fog tudni magyarul, és nem lesz a hazája ez a szar ország, és külföldön fog élni, és olyan lesz az élete, mint a szüleinek, mert menő lesz, hogy most Dubaiban dolgoznak, holnap meg fasztudja hol" és csak mondta és mondta, és geci idegesítő volt ezzel az attitűdjével.
Elképzeltem, hogy freelancer bérrabszolga, aki otthon nem jött ki értelmesen a fizetéséből, most meg világsztárnak érzi magát, hogy megcsíp x hónapos melókat itt meg ott, aztán menőséködik valami identitás nélküli világpolgárként, közben meg ugyanoda járunk fapadossal nyaralni :D
Én BP-ről vidékre járok nyáron. Olyankor jobb emberré válok, de csak időlegesen.
A belefingás, meg az új autó pszichológia témában:
Anno 17-ben kellette egy melós autó, mert az örökölt Mergát eladtam a cigóknak megbízhatatlansága okán. Asszonynak persze ótómata kellett, nem volt rá nagyon keret, még a cégtől is kértem pár százezret rá. Lett egy fosbarna Avensis széthazudott kilométerekkel. Mállott a kormánya, pergett ki a szivacs a tetőkárpitból. De ment. Csak én éreztem csövesnek magam benne. Ezt csak a fun kedvéért írtam, volt még vele élmény bőven :D
Szóval akkoriban kezdtem látni Balatonon a mostani kocsinkat, mint elterjedő minőségi érzetet sugalló SUV-ot (ezeket is csak azért nézegettem, mert asszony magasan akart ülni, különben inkább kombi Skodát veszek, vagy ilyesmi) . Ültek benne a fiatal kis anyukák, megálltak vele a fagyizó előtt, hibrid rendszerrel hangtalanul suhantak a 30-as övezetben. Szép, letisztult belső tér, nem tolakodó, kívánatos.
19-ra úgy állt már a dolog, hogy felrobbantom az Avensist, csak szálljak már ki belőle. A váltója bizonyos fordulatnál elkezdett morogni. Kérdeztem szakikat, mind be volt telve, el kellett engednem. Nem akartam ilyen állapotban senkire rámelegíteni, inkább beszámíttattam gombokért a Lexus vásárlásakor a kereskedőnél. Én elmondtam minden hibáját, innentől az ő lelkén szárad, amikor tökéletes dealként hirdeti...
Na, de a lényeg. Amikor megvettem a 7 éves kocsit, még teljesen ott volt a prémium érzet. Nyilván nem ugyanaz, mintha én csomagolnám ki, de emlékszem, utána egy éven át mindig vártam, ha utazunk fele, hogy milyen jó kis cucc.
Aztán az ember megszokja ezt is, és úgy gondolom, ha full új lett volna a kocsi, ez az érzés egy év alatt kitart mondjuk kétszer addig. De az agy már csak ilyen, mindig újat akar. Manapság már inkább az elalvással küzdök, amíg végig-zombulok az M7-en 140-el.
Amit mindebből levontam, az, hogy nem új kocsit kell venni, ha unatkozol, hanem egyszerűen másikat. Régebbi kocsikat meg sokkal kisebb bukóval lehet cserélgetni, mint az újakat. Az új kategóriában pont erre találták ki a lízinget, és egyesek már képesek konkrét népmeséket kerekíteni a dolog köré, hogy valójában ez milyen kurvára megéri, mert az adóleírás és a Teletabik, de bazz, ugyanúgy bukod az értékét. Magánban, ahogy Moken akarja még ez sincs.