Hozzászólások
Elsődleges fülek
Most hánytam. A kurva anyádat.
Outcast: A New Beginning
Ő, wtf, senki sem szólt, hogy ez a játék kurva jó. Valami 69 körüli ponton áll a Metacriticen, nem is sokan vették meg (mondjuk 60 euróért én sem, vártam egy 50% offot), ehhez képest viszont simán lehet, hogy az egyik kedvenc open world cuccom lesz.
Először is 2-es nélküli cím ide vagy oda, ez az Outcast 2 annak minden előnyével és hátrányával. Részben dolgoztak rajta az első rész fejlesztői közül is néhányan, de még azzal együtt is hihetetlen, hogy mennyire autentikus lett a folytatás, ami az atmoszférát, az irói munkát és a zenét illeti. Tökéletesen megvan ugyanaz az egyedi B filmes sci-fi hangulat, amiért annyira lehetett szeretni az első részt, Cutter és a talanok is pont úgy vannak megírva, ahogyan lenniük kell, a sztori meg ismét egy jó sci-fi, ami remekül bővíti a világot is.
Az új Adelpha más, mint a régi, de ez logikusan következik az első rész befejezéséből és izgalmas felfedezni a változásokat, újdonságokat. A rajongókat szerintem ügyesen be fogja rántani már az, hogy az első részben végig azt hallgatod, hogy a talan nőket és gyerekeket senki sem láthatja, mert egy apró világon, Kizaron tartják őket, ahová férfi nem teheti be a lábát a fejfenntartást szolgáló éves hancúrünnepet leszámítva. Ehhez képest a New Beginning úgy kezdődik, hogy a valahogyan ismét Adelphán lévő, amnéziás Cuttert egy női talan kisérgeti, az utunk pedig kb. az első órában Kizarra vezet. Szóval pont olyan dolgokat raknak eléd, amiken volt időd filózni az utóbbi 25 évben az első rész alapján, a talan társadalom pedig érdekesen formálódott az eltelt évek alatt.
Zene? Ugyanolyan frankó, mint az első részben, ismerős témákkal, Lennie Moore is back:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Q_J2nFT3Pw8
A játékmenettel szemben voltak fenntartásaim, mert arról szóltak a hírek, hogy egy tradicionális open world játék készült AA költségvetésből. Ez többé-kevésbé igaz is, de én inkább úgy érzem, hogy az Appeal egy bullshit és ubisoftos "kontent a kontentért" nélküli, pörgős verzióját hozta össze az open worldnek, ami kb. az Arkham Knightra és az új Zeldákra emlékeztet leginkább, na meg az Outcastre.
Szerkezetileg ugyanúgy épül fel a játék, mint az első rész: Adelphát megszállták, a talan városkák-közösségek szenvednek, Cutter pedig helyről helyről járva igyekszik megismerni és megoldani a problémáikat, hogy ütőképes haderő lehessen belőlük és végül vissza tudják foglalni a bolygót. Ahogyan az eredetiben, úgy itt is bármilyen sorrendben neki lehet állni a küldetéseknek, a világ teljesen bejárható a tutorial után.
Ellentétben viszont az eredetivel ebben a játékban a települések sokkal jobban kapcsolódnak egymáshoz, szóval az egyik hely problémájára sokszor egy másik helyen van a megoldás. Elég komplex, sok RPG-t is megszégyenítő quest rendszer van, ahol ajánlott mindenkivel beszélgetni, mert egyébként nem biztos, hogy mindig egyértelmű lesz, hogy mit kell vagy érdemes éppen csinálni. Szerencsére a küldetéseket nagyon jól trackeli a játék, ha akarja az ember (ha nem akarja, akkor meg nem, ami szintén jó kis old school visszautalás az első részre), plusz mindenféle infót ki is ír a játék egy-egy questről. Utóbbira azért van szükség, mert bizonyos részfeladatok csak "maguktól", idővel oldódnak meg, amivel szintén arra akar rábírni a játék, hogy több helyen questelj és ne ragadj le egy településnél. Nagyon jó kis rendszer, ami tényleg nyílt világként használja a nyílt világot és elmossa a határokat fő- és mellékküldetés között.
Persze ezt az egészet megölné az, ha lassan lehetne eljutni A-ból B-be, de szerencsére ennek pont az ellenkezőjéről van szó. Cutternek jetpackje van, amivel baromi gyorsan lehet utazni, maga a "mozgás" meg annyira fun a játékban, hogy máris kezd a kedvencemmé válni. A térkép vertikálisan is nagy, a jetpackkel való ugrálgatás, glide-olás és sprintelés pedig pont annyi skillt igényel, hogy nagy élmény legyen felugrálni pl. egy jó nagy sziklahegyre, aminek a tetején város van. Ebben a játékban nem azért mászok meg valamit, mert a térkép szerint van ott valami gyűjtögethető fiszfasz, hanem mert kurvára élvezem. :D
Tulajdonképpen van az egésznek egy érdekes platformer vénája, amit egy AAA open world cucc valószínűleg sosem merne ennyire felvállalni. Nagyon szerettem röpködni az Arkham-játékokban és szerintem az Outcast 2 jetpackje... jobb. Maga a térkép meg nagyon változatos, nem egyhangú, abszolút hozza a régi játék variált külsejű és hangulatú világait, csak egyetlen pályán sok kicsi helyett. Picit egy Heroes of Might & Magic térképre emlékeztet, ahogyan helyenként hirtelen váltakoznak az egymástól gyökeresen eltérő biomok, de ezt nem érzem negatívumnak egyáltalán.
A harc is engedi a szabad mozgást szerencsére, ami kell is neki, mert azért itt egy kicsit kilóg a lóláb. Ha nem lehetne lebegve lövöldözni, cikázgatni, szabadon dodge-olgatni össze-vissza meg Halósan erős melee ütéseket bevinni, akkor tulajdonképpen egy az egyben az első rész harcrendszerét kapnánk vissza, ami végül is retro, de nem lenne túl acélos. Sok a fegyverekre (amikből mindössze három, de inkább 2+1 van) aggatható modul, de lehetnének változatosabbak, az ellenfelek pedig bár viszonylag okosan mozognak, de többségük a régi játékhoz hasonlóan csak projectile-okat ereget és annyi.
Összességében viszont nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, szerintem remek játékot sikerült itt összehozni, ami méltó a klasszikus eredetihez. Van benne egy adag "eurojank", de az Outcastnek az még jól is áll, igazi nagy negatívumként egyedül azt tudnám felhozni, hogy a részletes világ kicsit sokat akasztja az egyértelműen nem erre tervezett Unreal Engine 4-et. Na de ezt már megszoktuk pl. az Arkhamban.
Deadpool and Wolverine
Hát, én erre úgy mentem el, hogy "ó baszki, teljesen MCU a Deadpool, biztos elkúrták, de azért megnézem"... ehhez képest szvsz toronymagasan a legjobb Deadpool film. Nagyon vicces lett, valahogy még viszonylag épkézláb karakteríveket is sikerült rittyenteni Deadpoolnak és Wolverine-nek is, az MCU Fox bekebelezése meg inkább az előnyére válik, mint a hátrányára. Nem gondoltam volna, hogy még meg tudok lepődni cameókon, de itt többször is sikerült és volt olyan, amelyiknek nagyon-nagyon örültem is (az internet azóta már elspoilerezte ezt, szóval örülök, hogy sikerült korán megnézni).
Wolverine-ből lehetett volna talán egy kicsit több, mert egy igazán érdekes alternatív Logant hoztak össze a filmhez érdekes múlttal. Csak hát Deadpool film, szóval el van viccelve, ahogyan kicsit a főgonosz is.
Ja és nincs woke a filmben egy deka sem, szóval maybe it's finally over. Nem éreztem annak a hiányát sem, hogy torkon szartam az MCU 90%-át egész életemben, szóval nem, nem láttam a 600x sorozatot, amit a rajongók szerint látni kell ehhez a filmhez. Sőt, a Marvel rajongó zoomer haveromnak én magyaráztam a sok utalást 2000-es évekbeli pre-Marvel filmekből, szóval attól sem kell félni, hogy nem érted, miről van szó, mert nem láttad a Loki sorozatot, amit az átlagnézőhöz képest senki sem látott, szóval hülyék lennének itt nem elmagyarázni az onnan átemelt dolgokat.
Tegnap az egyik abszolút 10/10-es nő ismerősöm beszélgetés közben: "látta közületek valaki a Falloutot?"
Elérzékenyültem. :D
Azta, lefotózták az egyik golyót:
https://x.com/BNONews/status/1812293137731088464
Ja, ennek most én sem örültem: kampány van, amúgy is neki áll a zászló, mert Biden egy demens fasz, ráadásul csak a fülét súrolta a golyó, szóval ez csak segíti. Mintha az égből kapta volna ezt az ajándékot.
És biztos vagyok abban, hogy most hirtelen nem fog rádöbbenni arra, hogy át kéne gondolni a fegyverviselést az USÁban. :D
Elgondolkodtató:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=bc8vAqWNJo0
Ezzel az a véleménnyel az a baj, hogy szerintem alapvetően érted félre a filmet, vagyis hogy Furiosának itt kb. az utolsó 10 percre kell keménycsajjá válnia. ATJ vékony még vékonyabbra műtött arccal, oké, de azért vezetni meg lövöldözni vékonyan is lehet.
God of War 2018 fin
Oké, a végére értem és nem tudom, legyen mondjuk közepeske.
Sajnos a történet sem tudott nagyon megmozgatni, sőt, igazából nagy csalódás. Ugye a kritika, a marketing meg az a ripacs Cory Barlog annó olyanokat mondott, hogy itt nagy karakterfejlődés van meg Kratos és Atreus hú de sok mindenen mennek keresztül. Kratosra ez pont hogy egyáltalán nem igaz, mmint van karakterfejlődés, csak nem ebben a játékban.
A God of War 3 végén ott hagytuk abba, hogy Kratos abszolút kinyírta a görög isteneket a picsába, sőt, még a világvégét is elhozta, ő az ultimate pszichopata gyilkológép, egy kiüresedett lélek, aki már magával is csak végezni akar. Aztán eltelik x év (a Dad of Boy nem mondja el mennyi, de a gugli azt mondja, hogy olyan 150-200) és egy tök másik csávóval találkozunk, aki normális embert akar nevelni a fiacskájából. Karakterfejlődés az pont nincs, ugyanis átugrottuk, az a két játék között volt, pedig pont az lett volna az érdekes, hogy hogyan jutottunk el a pszichopatától a törődő apáig. Csak ugye azt ki kellett volna találni meg meg kellett volna írni, ennél pedig sokkal egyszerűbb odarittyenteni valami érzelgős hollywoodi maszlagot, ami a lehető leglustább megoldással, a jó öreg time skippel kerüli meg a nehéz részt.
Hogyan került át Kratos a görög mitológiából Midgardba? Nem tudjuk meg, pedig az is biztos érdekes történet lenne (mondjuk a készítők kreativitásából kiindulva lehet, hogy szimplán csak átúszott görögből). Kb. semmit nem tudunk meg a nagy mitológiamixről sem, holott tényleg jó ötlet és biztos menő lore-t lehetne összerakni hozzá, de nope, inkább másszál sok falat.
Atreus szintén a szokásos gyerek sidekick = idegesítő. Sajnos nagyon kiszámíthatóan is viselkedik, a karakteríve ezért amatőrnek hat, konkrétan van egy rész a játékban, amikor hirtelen gonosz lesz, de aztán meggondolja magát és ennyi, ez volt a nagy belső konfliktusa.
A mellékkarakterek sem jártak valami jól. Mimir talán a legjobb dolog a játékban, de az ő mindentudósága is csak akkor ér valamit, ha éppen szüksége van rá a történetnek. Odinról és Thorról tök sokat pofáznak, de nincsenek benne a játékban, gondolom majd a folytatásban. Baldur tök jó főgonosz lenne, csak sajnos alig szerepel, Thor fiaira meg csodálkozom, hogy még emlékszem.
Ami jó, hogy van néhány okés apa-fia, illetve szülő-gyermek pillanat, de kb. ennyi, egy közepes Marvel-film szintjén mozog a dramaturgia meg a cselekmény. Összességében nem utáltam, de az első három rész szuperlatívuszokkal jobb volt ennél és szerintem kurvára igénytelen az, aki ezt a visszalépést képes megünnepelni csak azért, mert szebb a grafika.
Tehát a film utolsó 10 percében bénának érzed. Egy két és fél órás filmnél én együtt tudok élni ezzel a véleménnyel. :D
Félve kérdezem meg: mitől lenne borzalmasan gyenge? Nagyon jó alakítás meg menőn lehet fényképezni a szemeit a festékkel együtt. :D
Közben megnéztem ezt és tök jó, mert rávilágít sok mindenre, viszont az is nagyon érződik belőle, hogy a Sony-nál túl sok a fingszagolgatás:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=kX8Jn3XPoWQ
Ettől a "hátravittük a kamerát és kurva jó volt, tökre szerettük, én is nagyon szerettem és azt akartam... de nem passzolt a VÍZIÓHOZ" dologtól lekaparom az arcomat. Utána meg felsorolja az összes olyan problémát, amit nem oldottak meg, csak félig. :D
A kérdések is jók, pl. hogy "biztosan csak a kamera miatt raktátok át az R1-re és az R2-re a támadást?" (ja, véletlenül sem az volt a reinvenció oroszlánrésze, hogy lenyúlták a Dark Soulst, mint az AC) meg hogy "ha ilyen jó a fejsze, miért raktátok vissza a blades of chaost?" :D Hát ő, igen.
Ha már éppen erre járok és itt vannak a torrent / digitális rivjúk is, elmondom, hogy kétszer láttam moziban a Furiósát és nagyon jó volt mindkétszer. Engem nagyon emlékeztetett az első Mad Maxre, kicsit olyan érzésem volt, mintha Miller öregségére remake-elni szerette volna azt a filmet, szóval visszahozta a motoros bandát meg a bosszút, mint motívumokat.
De persze meg is van csavarva az egész a modern Mad Maxszel, és nekem nagyon feküdt az, hogy kb. "lore piece" is a film a Fury Roadhoz. Dementus meg kb. egy anti-Max, akinek Maxhez hasonló a sorsa, csak máshogyan őrült meg és inkább átment pszichopatába. Rohadtul tetszett a pojácasága is, hogy könyörtelen és van sütnivalója, de vezetőként mégis inkompetens.
A CG meg szerintem teljesen jó egy ilyen stilizált filmhez, bár van egy-két furcsaság itt-ott, a CG autóknak meg nagyon nem örültem abban a néhány pillanatban, amikor használták őket. De ez van, ott a realitás is sajnos, vagyis hogy George Miller lassan 80 éves, nem fogja már leforgatni a Fury Road 2-t a sivatagban és inkább CG-ért nyúl.
Tippre olyan 10 óra múlva jó lesz ez az alapvetően rossz dizájnt leszámítva (=a játékmenethez nem passzoló kamera)
Ez bejönni látszik, szóval kezdek megnyugodni: továbbra is a God of War az egyetlen Sony-exkluzív franchise, amit szeretek.
Kár a kameráért meg a lassú kezdésért, mert a lehetőségek gyarapodásával jelentősen javul az élmény, már ami a harcot meg a felfedezgetést illeti. Meglepetésre még a puzzle kontent is bejön, mert bár elég agyhalott és egy kaptafa, de nagyon intuitív és feelinges is tud lenni. Igazából az utóbbi, a feeling az, ami elviszi a hátán a játékot: megoldották azt, hogy minden gombnyomás, minden ütés vagy akár pickup hang élvezetes legyen (kivéve a falon mászást, azt most már könyörgöm tüntessék el ezekből a játékokból, kurva unalmas), ettől meg kevésbé bánod a hiányosságokat.
Persze azért jó lenne egy normális kamera, mint ahogyan pl. az Assassin's Creedben, az Arkhamban meg az összes többi hasonló cuccban kizoomol a látószög harc közben, hogy ne Batman picsájából kelljen átlátni mindent. Sajnos a lock-on rendszer is nagyon rossz itt, kb. annyira, hogy nem is érdemes sokat használni. Ennek a legfőbb oka, hogy ebben a játékban Kratos sajnos csak a kamera irányába, "előrefelé" tud harcolni, szóval a lock-on még a kamerát is helyetted fogja rángatni. Nem értem, miért nem lehet 360 fokban ütni-vágni egy olyan brawlerben, ahol az ellen 360 fokból jön rád, rohadtul béna állandóan irányba forgatni a kamerát és "célozni" vele, mintha egy TPS-t tolnék.
Egyéb gondok is vannak a játékmenettel, pl. nagyon nem változatos a felhozatal ellenfelekből, már 15 óra alatt is vagy 4x vertem le ugyanazt a troll bosst pepitában és a mezei mobok között is sok az "ez ugyanazt tudja, mint az előző, csak ez más színű és kicsit erősebb" kategória. Ez kicsit gáz, de ami tényleg rossz, hogy túl sok az olyan ellenfél, amikkel egyszerűen nem poén harcolni. Pl. nagyon ritka az olyan fight, ahol ne lövöldöznének rád messziről is minimum 2-3-man és egyelőre nem jöttem rá arra, hogy hogyan lehetne masszív, unalmas kite-olások nélkül megoldani ezeket a szituációkat, ahol nem dobálom őket folyamatosan a fejszével meg lövetem őket a BOYjal. A God of Warban aprítani kell, nem lövöldöző lebegő szemeket dobálgatni, de itt sokszor csak a dobálgatás van, ami cseszettül irritáló.
Szóval na, az élmény elviszi a hátán, de hogy hogy az istenben kapott ez is 90+-os metacritic értékelést úgy, hogy ezer sebből vérzik és konkrétan rosszabb, mint a közel 20 éves előzményei, na azt nem értem. A szépgrafikás, oké történetes, clunky verekedős cucc majdnem jobb értékeléseket kap 2018-ban, mint a Red Dead 2 és akkor valahogy el kéne hinni, hogy a kritika nem fizetett hirdetés.
Az rendben van, de én azt szeretném látni, ami körülöttem van. A kép illusztráció:
rwurl=https://static0.gamerantimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2023/05/...
Egyfelől jó, hogy ilyen gondom van, mert azt mutatja, hogy a harcokat nem butították agyon legalább méretben (mechanikailag már inkább, brutálisan unalmasak a lettek a juggle kombók), csak nem értem, miért kellett ez a hülye kamera ebbe a játékba, amikor ott volt a tökéletes megoldás közel 20 éve.
A másik része a dolognak meg az, hogy baj van, mert idegesít a gyerek. A fasznak kell sipákolnia harc közben.
God of War 2018
Háááát, ebben kicsit csalódtam egyelőre.
Valahogy nem értem, miért jobb ez a hátulnézetes-forgatható kamera, mint a régi fix, egyszerűen nyögvenyelősnek és erőltetettnek érzem az egészet. Állandóan forgatom a kamerát, mert baromira nem látom át, mi van körülöttem, ezt meg a játék úgy akarja megoldani, hogy teledobálja fehér, piros meg lila nyilakkal a képernyőt, mutatva, merre van az ellen. Nagyon nem elegáns megoldás, tökhülyén néz ki tőle az UI és nem is mindig működik jól, mert oké, hogy pl. a piros a támadás, na de melyik támadás? :D
Ehhez képest az első 3 részben szimplán csak láttál mindent a kamerának köszönhetően és hibátlanul működött... tehát akkor az új jobb, mert... miért is?
Maga a harc meg valami istentelenül unalmas a korai órákban, az alap mozdulatok repetitív használatáról szól a játék eleje. Ez sok másik szériánál nem lenne hatalmas baj, de a GoW-ban azért kurva sok mindent lehetett csinálni már az első perctől kezdve. Itt eltelik jó 15 perc, mire harcolhatsz valamivel, a nagy sztorizás közben pedig nagyon lassan halad a fejlődésrendszer.
Tippre olyan 10 óra múlva jó lesz ez az alapvetően rossz dizájnt leszámítva (=a játékmenethez nem passzoló kamera), de ez 100 órás RPG-knél lehet érv, nem akciójátékoknál.
A legjobb, hogy nemcsak új Super Meat Boy, de minden más is + PoP. Mmint szeretem én a pixeles rage platformereket úgy önmagukban is, de azért jólesik, hogy a Lost Crownban ez csak egy része a dolognak és amúgy van remek harc, frankó történet fasza átvezetőkkel, ütős bossok meg egy jó nagy metroidvania a többi mellé.
Van már több mint 100 órám benne január óta, rendszeresen visszajárok és még mindig találok új apróságokat a harcrendszerben meg platformingben, nekem kb. Doom Eternal szint gyors, mély játékmenetben.
Ennél a challenge-nél mondjuk majdnem tönkrement a kontrollerem:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=JfcY4scLWRg
Haha:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=qlxXhebRRTw
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=T4Hb_UV22oE
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=gqlaFuKxC5U
Btw. augusztusban jön végre a TLC Steamre is, remekmű, vegyétek meg és edzéttek szánalmas 40+-os reflexeiteket :DD :
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=8Es565STDDU
Aaaand we're back
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=4tk8lkmYGWQ
Furiosa
Pro: kurva jó.
Kontra: nem olyan kurva jó, mint a Fury Road (amire a múlt héten megint elmentem moziba és csodás volt, a közönség meg awesome és mindenki tapsolt a végén, ahogy kell egy mesterműnek).
Alapvetően tetszik, csak kb. Alien 1 remake-nek tűnik, amit meg minek?
Megint túl sok itt a banger:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=yK8WmPMUn1c
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=O3PUKIT-kuo
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=WOV1L4MSw2Q
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=DtkzGggP2KI
Ja, ez is ilyen "minden szar, csak az nem, amit én szeretek" hozzáállásból jön, ami sajnos elég jellemző dolog SH fanok között. A leghardkórabb szint már a 2-t sem szereti, mert az populáris és nem elég félelmetes, szóval náluk csak az 1 és a 3 játszik. A 4-est azért szokták szarozni, mert más, mint az első három, de amúgy jó az is, csak nem tökéletes. A többi az meg ott kapja a savat, ahol érik őket.
Én összességében pozitívan csalódtam a nemjapán SH-kban is egyébként, igazából ha a Book of Memories nem létezne, akkor azt mondanám, hogy konkrétan nincs rossz Silent Hill-játék.
Pl. A Homecomingban a látvány meg a sztori nekem mindig érdekes volt.
Az Originsben nagyon pöpec a komplex pályadizájn és NAGYON tetszik, hogy szabadon váltogathatsz a "normális" meg az alternatív világ között.
A Downpour tök jól "open world" és szerintem az ottani mellékküldetés-rendszer teljesen ideális evolúciója lenne a klasszikus részek városban mászkálós szegmenseinek is.
A Shattered Memoriesból keveslem a játékmenetet meg SH1 remake-nek rossz (vagyis hát egyszerűen nem az, csak ugyanazokat a karakterneveket használja és kész), de ami van az jó és egy teljesen egyedi játékélményt ad.
Nyilván az első három rész teljesen más szint, a nyugati epizódok meg nem nagyon haladják meg az erős közepest, de pl. Resident Evilből több a szar a számozott részek között is.
Én kedvelem a Homecoming-ot de ott már alaposan érződött a nyugatias értelmezés.
Abszolút egyetértek, én pont ezért bírtam, de nyilván a helyén kell kezelni. A Silent Hillben pont az a poén, hogy a japánok elképzelték, hogyan kéne horrort csinálni az amerikai piacra és SH lett belőle. Emiatt simán lehet belőle "igazi" nyugati horror is, illik hozzá, csak oda lesz így az egyedi íze = Homecoming meg Downpour. (Mondjuk azért a Downpournak szerencsére sikerült saját identitást adni, csak azt is kezdő fejlesztők rakták össze.)
Piramisfej sem azért jött vissza mert nem tudtak volna újat kitalálni (elég király boss-okat pakoltak a játékba) hanem mert túltolt szorgalommal keresték a kohéziós pontokat a brand minden médiumával néha kicsit lebukva hogy annyira elmélyült tudásuk/fogalmuk még sincs.
Ez mondjuk annyiból furcsa, hogy az SH-ban azért olyan sok dolog nincs kőbe vésve, annyira, hogy még a Team Silent-játékok között is vannak néha ordas nagy ellentmondások. Persze ma már tudjuk, hogy ez valószínűleg azért van, mert a rajongók által odaképzelt Team Silent sosem létezett igazából és mind a 4 játék különböző fejlesztőcsapatokkal lett összerakosgatva több-kevesebb olyan visszatérővel, akik mondjuk dolgoztak a 2-n meg a 4-en is.
A legkisebb gondok között van az, hogy Pyramid Headet vissza-visszahozzák mascot karakterként, amit hülyék lennének nem megcsinálni üzleti szempontból, a film a saját kontextusában meg még jól is használja. Ellentétben a második filmmel vagy az SH egyéb szörnyszülött ötleteivel, mint hogy pl. az SH Originsben ott van a "NOT Pyramid Head" fószer, aki mindenben emlékeztet PH-ra, csak kicsit máshogy néz ki meg nem úgy hívják. Akkor már legyen inkább rendes PH egy játékban, én azt mondom.
Sőt, ott van a Book of Memories is, amivel szerencsére senki sem játszott, de abban a csodában pl. intézményesítették a feka postást a Downpourból, mmint hogy ő a csávó, aki leveleket visz Silent Hillből mindenkinek. Tehát James az SH2-ben nemcsak úgy kapta a levelet a halott asszonytól, ez nemcsak valami fura dolog, ami valószínűleg meg sem történt, hanem a néger postás kézbesítette. :D
Eh, nem feltétlenül van ez így amúgy. Piramishaver James agresszivitását, bűntudatát meg miegyébjét akarja szimbolizálni az SH2-ben, de maga a karakter azért kerül elő James piszchéjéből, mert annó látott egy festményt Silent Hillben, ami Pyramid Headet vagy valami hozzá hasonlót ábrázol.
Szóval PH abban a formában, ahogy az SH2-ben látod csak Jamesnek létezik, de ettől még pl. a szekta használhatott ilyen külsejű figurákat. Az SH1-ben meg az abból készült filmben is Alessa csinálja a cirkuszt, ő meg elég sok szektás dolgot láthatott már, szóval bár erőltetett, de nem feltétlenül kurva nagy baromság. Ahogy a Homecomingban sem.
Jó, oké, látom, hogy valami nagy rampage-ben vagy éppen, szóval inkább hagyom, folyjon le nyugodtan ez az idegösszeroppanás, never mind what I said.