Hozzászólások
Elsődleges fülek
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=LT3cERVRoQo
Én nem is tudtam, hogy van egy olyan videó, amiben Trent Reznor kergeti David Bowie-t. :D
Yep, nálam is az a kedvenc és nem nagyon értem, hogy miért nem tért vissza a franchise mondjuk csak egyszer ahhoz a látványvilághoz például. Bezzeg a modderek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=o-PoeQBS7hI
Csak én vagyok őrült, hogy a modern lövöldék között ez 60x megkapóbban néz ki, mint a Serious Sam 4. Esküszöm még egy olyan retro shooterre is befizetnék, mint a Serious Sam Fusion alá összerakott Karnak 1996:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=u0kD65K74LE
Serious Sam 4
Oh fuck, ez fájt... Kontextus: nagyon szeretem a Serious Samet, zseniálisan egyedi FPS-nek tartom a franchise-t és istenigazából a fősodros FPS-játékokat illetően még nem volt olyan rész, amiben csalódnom kellett volna. A gyűlölt Sam 2-t is tudom élvezni, a sokak által szapult 3-at is, pusztán azért, mert mechanikailag tök jó, kihívást jelentő játékok kortalan ellenfél- és fegyverbalansszal.
A Sam 4-nek így nálam aztán tényleg nem kellett volna hatalmas léceket megugornia, de ez a játék... hát erre sajnos nincsenek szavak, főleg a 2020-as felhozatalhoz képest. Ami pedig különösen irritáló, az az, hogy... nagy sóhaj... mechanikailag és fegyverdizájnban ez az eddigi legjobb Sam-játék. A fegyverek feelingje, az animációk mondhatni tökéletesek és a szabadság, amit a játék ad a használatukban abszolút elsőrangú. Remek:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=KW1gyYeAOTw
A megfelelő skill pontok elköltésével mindegyik fegyverből használható egyszerre kettő is (igen, a cannonból is), a dual wield pedig kombinálható is, szóval lehet pl. egyik kézben puska, a másikban rakétavető. Plusz a repertoár gadgetekkel is kibővült, amik alapvetően arra jók, hogy a használatukkal enyhítsünk a káoszos harcokon. Vannak sima boostoló kütyök (több HP, nagyobb damage és sebesség), de igazán érdekes cuccok is, mint pl. a Serious bombot leváltani hivatott mini nuke, egy fekete lyuk generátor, ami magába szippantja az ellenfeleket, speciális gránát, amitől a monszterek megőrülnek és infightolnak, HoloDuk... akarom mondani Sam alakú HoloDecoy az ellen figyelmének elterelésére (kamikazék ellen nyilván nagyon hasznos), sőt, még fel is támadhatunk a halálból egy speciális táska segítségével.
Még azok is örülhetnek, akik szeretik a nagyon hülye fegyvereket, ugyanis a Samben szokásos, félig-meddig titkos, limitált, de nagyon erős fegyver itt nem más, mint a FLAMING ROCKET-PROPELLED CHAINSAW LAUNCHER. Nevének megfelelően égő-robbanó láncfűrészeket lehet vele kilőni, ami egy ideig fűrészeli a dögöket, majd felrobban. Kiegészítők is vannak másodlagos tüzelési módokhoz, a zöld lézerfegyverre pl. rá lehet rakni a Death Rayt, ami hatalmas lőszerfogyasztás mellett egy rohadtul erős, folyamatos lézerré alakítja át a zöld projectile-okat. Olyan mint a Halálcsillag, csak elfér a kezedben.
Még az ellenfelekkel sincs különösebb probléma, mindenki itt van, akinek egy Sam-játékban benne kell lennie a robbani kamikazéktól a baszottul erős rakétás lépegetőkig és khnumokig. Az újfiúk is érdekesek, bár egyediségben elmaradnak a klasszikusoktól.
Hát akkor meg mi a baj? Az, hogy nem igazán lett játék építve a szuperbiztos mechanikai alapokra. Sőt, ami van, az is igazából a jól megcsinált dolgok ellen dolgozik, pl. nagyon lassacskán indul be a játék és összességében mindössze kb. egy-másfél órát lehet a kezedben a teljes arzenál. A mechanikai szabadságot is tökönrúgja a képességfa, mivel roppantul szűkmarkúan méri a játék skillpontokat és még olyanokra is költeni kell, hogy pl. sprintelés közbeni lövöldözés ls reload. Ülsz egy Ferrariban, de száguldani azt nem tudsz, mert a magyar utak szarok, kivéve néha, amikor szembejön egy kis autópálya és végre nyomhatod neki.
A pályadesign meg néhány kivételtől eltekintve egyszerűen fos, ami azért meghökkentő, mert a Serious Sam egyébként sem a komplex, agytornáztatóan bonyolult pályáiról volt híres. :D Nem kellett volna megugorhatatlanul sok ide: szépen váltakozó nyitott és zárt terek, kisebb, nagyobb és még nagyobb csaták, szivatós és kreatív titkos helyek, Sam-hangulat, változatos helyszínek. Nos, ehhez képest a játékidő jelentős részben sétaszimulátort tartalmaz, amiben egyik harctól a másikig gyalogolunk a nyílt terepen. Alapvető problémának tűnik, hogy a Croteam manapság mintha csak annyit csinálna, hogy valós helyszíneket szkennel be, aztán ezeket megpróbálja megölteni ellenfelekkel. Nem működik.
A borzalom csúcsa a francia pályákon jön elő, ahol is megtalálható pl. a hírhedt Breakfast in France, vagyis egy 125 négyzetkilométeres pálya. Mire használják ezt? Semmire, az objective markerek által kijelölt útvonalat kivéve sehol nincs semmi, nulla harc, csak egy óriási, üres placc a francia vidékkel erdőkkel, mezőkkel, szántóföldekkel. Kapsz egy motort, amivel lehet száguldozni az utakon és ennyi... kivéve, amikor motor vagy más jármú sincs és a játék azt mondja, hogy gyalogolj három km-t egy side mission miatt és nem viccelek. Ha már járművek: én nagyon örültem annak, hogy visszatér a Serious Sam 2 és a Next Encounter ezen fícsőre, de ezt sem sikerült kihasználni. Egyedül a mech lett fun (az mondjuk tényleg), a többiek vagy semmilyenek (motor) vagy lassúak (kombájn, traktor).
A secretek is gázosak, semmi kreatív titkos szoba, humor is csak ritkán fordul elő bennük, a többségükhöz pedig ugrálni kell. Jaj.
Ami a dolgok technikai oldalát illeti, szintén nem rózsás a helyzet. Egyrészt a pályák realisztikus prezentációja nagyon nem segíti az art style-t, mert hát nem feltétlenül ezt szoktuk meg a Serious Samtől. A Sam 3 lehet, hogy fakóbb volt, sőt, lehet, hogy az ottani assetek egyik fele a Croteam törölt Doom 4-éből, a másik meg a törölt military shooterükből került oda, de a látvány még ott is simán jobban össze volt passzintva, mint ebben a játékban. A grafika realisztikus art style-hoz túl ronda, Serious Samhez viszont túl valósághű, ami miatt még a 3-hoz képest feltolt szaturációval sem passzolnak Mental szörnyei ebbe a világba. Ráadásul átgondolatlannak is hat az egész, pl. Nosferatu külsejű vámpírokra lövöldözöl a zöld francia mezőkön a verőfényes napsütésben, ami kurvára igénytelen.
A Serious Engine meg csoda, hogy nem esik össze, annyira elavultnak és befejezetlennek érződik néhol. A távoli tereptárgyaknál nagyon durva a pop-in, a belső terek világítása pedig egyenesen katasztrofális. Ami a világítást illeti, totálisan befejezetlennek tűnik a játék, ami az átvezető animációknál tud előjönni a legbrutálisabban. A félkészség az optimalizáción is érződik, a megjelenéshez képest atomerőművön játszottam végig a játékot és bár azon már jól fut, de csak Vulkan alatt, míg a DX 11-et egy 7800x3D mellett is megfekteti a sok ellenfél. 2020-as címhez képest csak ósdi AA van (FXAA, MSAA), DLSS-ről vagy FSR-ról pedig álmodni sem érdemes, egyedül a FidelityFX sharpening filtere került be meg Vulkan alatt van variable rate shading, amit a részecske effektekre szerintem nagyon érdemes bekapcsolni egy kis plusz fps-ért.
Öröm az ürömben, hogy a játék befejezése után nekiálltam a Siberian Mayhemnek és...
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=3N9HKGHyCMc
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=X5RHNFQUpSk
Szóval ha már az alapjáték nem lett jó, akkor két pálya alapján a kiegészítő nagyon is az lett. Persze az endzsingondok és a grafikai stílus maradtak, de utóbbival azért érezhetően igyekeztek kezdeni valamit és a Siberian Mayhemnek legalább atmoszférája van.
Plusz NOLF 2 - legalábbis szerintem - tisztábban elmegy a lopakodós / immersive sim vonal felé a skill pontokkal és a miegyébbel. Annak is van néhány hibája (pl. bizonyos részeken a halálba idegesített a folyamatosan respawnoló ellen), de a néhány évvel ezelőtti NOLF-újrázások során megfordult nálam a sorrend és a folytatás jött be jobban.
Na meg hát:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Ny2scpc_N5w
Egyébként a NOLF nekem egy érdekes újrajátszás volt néhány éve. Régen imádtam azt a játékot és kb. a világ legjobb FPS-ének tartottam, de legutóbb egy csomó olyan dolgot találtam benne, amit egyszerűen rossz dizájnnak tartok. Pl. a játék végére már a tököm kivolt azzal, hogy nincs normális "run & gun" a játékban azért, mert a mozgás elcseszi a fegyverek szórását. Ezt egy taktikai shooterben megérteném, de egy árkádos, "ha akarom akkor settenkedős" játékban már nem tudom elfogadni.
Ugyanígy fura a stealth is, mert alapvetően egyszerű, nincs túlbonyolítva, a gadgetek is jók, de nagyon trial and erroros tud lenni itt-ott és az a néhány rész sem túl erős, amikor kötelező settenkedni. A bossok gyengék, cserébe magas nehézségen bullet sponge-ok és még egy tonnányi apróság akad, ami kicsit wtf volt.
Szerintem ha már NOLF, akkor a Wolfenstein: The New Order egy tökéletes szellemi örökös, amivel sokkal szívesebben ülök le játszani. Az RTCW is menő meg a Quake 3 motor miatt alapból jobb benne a lövöldözés, mint a NOLF-ban, de a TNO a "komplettebb" NOLF-játék. :)
Tehát a NOLF Bloodosabb mint a HL1 (ami mondjuk nem túl meglepő, hiszen same developer), ezért jobban tetszik, értem.
Szerintem teljesen egyértelmű, hogy mire gondoltam, mivel úgy fogalmaztam, hogy a "negyedik pályától indul és az ötödik pályától lesz jó". Az "indul" szót gondolom nem kell magyarázni, ahogyan azt sem, hogy az első tutorialpályák másodjára már valószínűleg nem lesznek túl élvezetesek.
Elsőre viszont kifejezetten azok, sőt, amúgy a 2016 sztoris felütése meg az, ahogyan lassan vezeti be az arénaharcot szerintem kifejezetten zseniális, főleg az FPS-piac akkori állásához viszonyítva.
A HL1-nek és a SiN-nek is tetszett annak idején az eleje, később jöttek a bajok. De az, hogy előttük rongyosra játszottam a Duke Nukem 3D-t és a Bloodot, elrontotta az elvárásaimat.
Szerintem valahol amúgy itt lehet a kutya elásva, hogy léteznek ilyen talán túl specifikus elvárások, holott értelmük sincs ezeknek. A HL1 sosem akart Blood lenni és fordítva, szóval teljesen el kell vonatkoztatni tőlük. Kicsit szerencsésnek érzem magamat, hogy engem gyerekként kb. egyszerre ért a Blood és a HL1 is, a két stílust meg sosem kötöttem össze egymással, szóval én nagyon jól meg tudok lenni az ilyen különbségekkel.
Na, de a pacinget egyébként én mindig nagyon szerettem, pl. mostanában viszem végig a Serious Sam 4-et és abban a játékban konkrétan borzalmas a pacing.
Hát ő, a korai Sam-játékokhoz képest nem mondanám, hogy gyorsan szedi össze magát a játék, kifejezetten óvatosabban ömleszti rád a nagyobb mennyiségű ellent. Ettől függetlenül viszont old school is annyira, hogy néha lenulláz és elveszi az összes fegyveredet, mint a Second Encounterben.
Ott ez még működött, mert kb. a második pályától kaptad az áldást bőven, a 4-ben viszont azt érzed, hogy mire beindulna játék, elveszik a fegyvereidet. És van egy pont, ahol ez annyira nem működik, hogy konkrétan nyomtam egy rage quitet és napokig rá se néztem a játékra.
Ugyanis 16 pálya van, amiből ha jól emlékszem, akkor a 12.-en kapod meg a zöld lézerfegyvert, az ágyúra pedig a 13-as mapig kell várni. Akkor tényleg be is indul a játék, nagyon jó harcok vannak, megy a combat chess ezerrel és hirtelen nagyon fasza lesz az egész végre. Aztán fél órával később jön egy nagyon hosszú és unalmas bossfight, majd lebasznak Szibériában ÉS MEGINT ELVESZIK AZ ÖSSZES FEGYVEREDET a kibaszott 14. pályán.
Na, nekem ez a rossz pacing, amikor egy játék sosem indul be, mert kirántja alólad a szőnyeget. Nem tudom milyen Croteam csinálta ezt a játékot, de bazmeg hogy ezeknek semmi közük nincs az FPS-fejlesztéshez, az is biztos. A Serious Sam 4 egy szégyen egy rakás inkompetens idióta tollából, akiknek ezen a ponton oda kéne adniuk az IP-t egy indie fejleszőnek, aki mondjuk csinálna belőle egy fun retro shootert. És akkor ezt összeveted a Siberian Mayhemmel, a Sam 4 kiegészítőjével, amit tulajdonképpen modderek raktak össze és az már üt, de nagyon.
Lehet, bár nálam nem feltétlenül erről van szó, hiszen mostanában tudatosan több esélyt adok a játékoknak. A 2016-os Doomra pedig a helyi legnagyobb rajongója írta, hogy az ötödik pályától lesz majd jó, nem én :)
De ez egyébként nekem nem tűnik nagy megmondásnak, mármint egy single player FPS-ről beszélünk, azok meg ritkán kezdenek max fordulatszámon. Pl. a Half-Life 2, ami a világ egyik legjobb játéka sem pont a Water Hazard miatt nyerte el sok ember szeretetét, hanem úgy el kell jutni Ravenholmig, mire tényleg "megérkezik" a játékmenet arra a szintre.
De ha unjátok, akkor lehet kezdeni an Ancient Gods-dzal is, amit asszem külön meg is lehet venni, aztán mélyvíz, max fordulatszám, have fun.
És ezzel kapcsolatban merült fel bennem, hogy vajon az Eternal lehet, hogy, tényleg megosztóbb volt, és ezért mennek más irányba a Dark Ageszel, vagy szimplán az id szeret mindig némileg másfajta Doomot csinálni.
Már az Eternal megjelenése idején magyarázta Hugo Martin, hogy a folytatást másfelé viszik el és nagyon nagy vonalakban ("heavier, slower") leírta a Dark Agest, szóval a második. És amúgy ez a helyes hozzáállás, szerintem nem nagyon tudna újat mutatni egy "Doom Eternal 2", mert jogosan kapja meg az a játék azt, hogy mechanikailag nagyon sűrű. Nem lehet mit hozzáadni, maximum finomítani lehetne itt-ott, de az meg az 5 éves fejlesztési ciklusok világában nem túl értelmes.
Jaj istenem imádom a Doom community-t :DD
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Xt-HKjfCTHk
sőt mire kiveszik lehet lesz egy akció is rá.
Vagyis annyiba fog kerülni, mint egy normális játék megjelenéskor. :D
Szerintem én Game Passolni fogom, mert őszintén szólva a 80 eurós alapárral tőlem még maga az id Software is elmehet a faszomba. :D
Eh, a Denuvo manapság annyira elég, hogy kicsit bevédje a mutatók szempontjából nagyon fontos korai eladásokat, utána általában megtörik, majd annak rendje és módja szerint a kiadók is ki szokták szedni a játékból. Néhány hónapot kell kibírnod tippre, főleg úgy, hogy multi sem lesz.
Viszont a "Készülő sorozatok, amiket basznék" sokkal jobb topikcím lenne.
Ja, az azért kell, hogy jól szóljon a wazer wifle. :D
Amúgy én nem értem, hogy miért nem az Ancient Godsban összerakott duóval viszik tovább a franchise-t, vagyis Hulshulttal és David Levy-vel, ők nagyon jól kiegészítették egymást. Nem érték el Gordon színvonalát, de a stílusuk nagyon Doom volt.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=sSJLMvd0SHo
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=cddkuOgedhY
Btw. fura, hogy mindkét szám, amit linkeltem a Blood Swamps pályán szól... és a Blood Swamps a legjobb pálya is az egész játékban... lehet, hogy a Blood Swamps peak Doom? :D
Szerintem Mick Gordon sokkal többet rakott le az asztalra, mint amit a Nine Inch Nails tett le a Quake-kel, szóval én ebben nem hiszek. A Quake Championsnak is nekifutottak Chris Vrennából, de olyan kis semmilyen lett a játék zenéje, hogy később csináltattak egy soundtracket Andrew Hulshulttal is.
Compare pl.:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Xu5aqWGDRk0
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=fj21GFbEQog
Azért fáradt vele a kiadó, mert az kellett ahhoz, hogy a maréknyi ember megvegye. A niche dolgok mindig úgy maradtak életben, hogy drágán árulták a portékát a kevés vásárlónak, a 90-es évek videojátékipara is nagyon hasonló logikán alapult. Persze akkoriban is voltak még a 10-12 ezerhez képest is prémium árkategóriájú játékok, pl. az Age of Empires 2 emlékeim szerint 16-18 ezerért ment megjelenéskor a 90-es évek végén, a Microsoft Flight Simulator meg még drágábban azért, mert arra már csak a rétegen belül is kicsi a célközönség.
Reálértékben amúgy világszinten is olcsóbbak a videójátékok most, mint régen voltak, mert régen is 60 dodó volt és csak az utóbbi 1-2 évben kezdtek el árat emelni a kiadók. A probléma viszont az, hogy közben tömegtermék lett a játékokból összehasonlíthatatlanul nagyobb vásárlóközönséggel, szóval így is meg kéne érnie. Csak nem éri, mert mindig jobb grafika kell meg ki kell fizetni a Sweet Baby Incet meg egy csomó fölösleges lófaszra költenek, amire nem kéne.
A Warner állítólag kb. 200 millió dollárt bukott a Suicide Squad Kill the Justice League-en és a végeredményt elnézve egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mire sikerült annyi pénzt elverni. Mindeközben az ex-id Software-es Tim Willits meg arra veri a mellét, hogy a Doom Eternalnál jobb korai eladásokat produkáló Space Marine 2 fejlesztése fele annyiba került, mint a Doom Eternalé, mert a SM2-t nem az USÁban rakták össze. Legalább már tudjuk, hogy kinek az ötlete lehetett anno a Croteamet megbízni a Doom 4 fejlesztésével. :D
Szó szerint senki nem is vette őket.
Ha már Doom, akkor én amúgy nem értem a kiadókat.
Nagyon baráti ez a gépigény a kötelező RT ellenére, tök jó volt a bemutató is, erre a Steam fórum a 80 eurós ártól hangos nyilván teljesen jogosan. Én értem, hogy mögöttes indokként akár még az is lehet az irreálisan magas ár oka, hogy a Microsoft a game pass felé szeretne terelni mindenkit, de ez bizonyos országokban (és ebbe mi is beletartozunk hála az utóbbi 15 év borzalmas kormányzásának, mai euro árfolyamon 32 560 ft a játék :D) egyértelműen ki fogja verni a biztosítékot. Idióták.
Esetleg egy olyan megoldással tudnák lenyeletni ezt az emberekkel, hogy mittudomén rohadt drága a játék, de garantálják, hogy a DLC kampányokat leszámítva semmi fizetős nem lesz benne és semmi után nem kell grindolni sem, hanem mondjuk telekúrják a játékot menő kozmetikai cuccokkal és kész.
Na jó ezt kifejtem egy pöppet.
Igazából akkor áll össze a kép szerintem elég cáfolhatatlanul, ha a szembenálló történeteket (Marty Stratton vs. Mick Gordon) összeveted a tudható tényekkel.
1. Az id Software-nél mindig volt crunch és mindig is lesz. Carmack apánk imádott vakulásig dolgozni, hisz a crunchban. Ezzel alapból nincs semmi baj, pl. egyetemista korom óta én is hiszek abban, hogy az elmélyült tudáshoz sokszor van szükség arra, hogy rövid idő alatt sajátíts el sok információt, mert úgy jobb esélyeid vannak a mélyebb összefüggések felismerésére, hiszen több infó van benned, nem felejted el két hét alatt.
Tehát Gordon biztosan cruncholt az Eternal soundtrack világra szülése közben.
2. A Doom Eternal soundtrackje kurva nagy meló, annyira, hogy ilyen volumenű dolgokra manapság nagyon ritka az egy zeneszerző. Ráadásul Gordon nemcsak a zenét szerezte a játékhoz, hanem az audio designból is kivette a részét.
A jóval kisebb project Ancient Gods DLC-t mindjárt két zeneszerző rakta össze, a Dark Agesen pedig egy egész csapat dolgozik (utóbbinak egyébként nem örülök, mert eddig bármit hallottam a játékból, az nagyon sablonos metálzene volt). Szóval elég egyértelmű, hogy az id Software tanult az Eternalból és azóta nem bíznak egy egész játékot egy darab komponistára.
3. Az egész Mick Gordon-mizéria kurva gázul volt kezelve az id részéről. Ugye a gond abból adódott, hogy az Eternal premium editionhöz beígérték a sountrack albumot, ami eleve késett és amikor végül megérkezett, feltűnően rossz minőségű lett a 2016-os játék albumához képest. Gyorsan kiderült, hogy a számoknak csak egy részét keverte be Gordon, sokan fel is háborodtak...
...és erre egyszercsak Marty Stratton előáll egy kurva hosszú nyilatkozattal, amiben a zeneszerzőt szidja, mint a bokrot. Kurva gerinctelen viselkedés, munkahelyi szennyest ilyen csúnyán kiteregetni nagyon durva, ráadásul sok megmagyarázhatatlan hülyeség is van benne. Mick Gordonnak már a Doom előtt is elég jelentős múltja volt, a legnagyobb kiadóknak dolgozott, tutira nem díva. Gordon a válasznyilatkozatban sokkal koherensebb történetet ad elő és a dátumok is abszolút stimmelnek.
Szóval teljesen tiszta, hogy kinek van igaza, Gordon elűzése a Doomtól pedig fekete pontja az id Software-nek.
Teljes biztonsággal hihetsz Mick Gordonnak a témában.
Igen, de ez alatt azt is kell érteni, hogy bizonyos menübeállítások nem fognak tőle működni. :D Fancy readme-t én is tudok írni.
Na ez például sokkal szórakoztatóbb, az ilyen cikkeket támogatom:
https://telex.hu/after/2025/01/24/elon-musk-videojatek-path-of-exile-2-diablo-4-asmongold-vita-hazugsag
Megemlítődik benne ez a klasszikus is:
Ennek a törekvésnek volt a része az is, amikor 2023 őszén azzal tesztelte az X-re érkező streamelős funkciót, hogy saját magát közvetítette, amint Diablo IV-ezik, és az is, amikor egy podcastban arról beszélt, hogy egykor a világ egyik legjobb Quake-játékosa volt.
Ez annyira vadul hangzott, hogy egy másik interjúban a játék történetének egyik, ha nem a legjobb játékosát, a John Carmack legendás játékfejlesztő Ferrariját is elnyerő Dennis „Thresh” Fongot is megkérdezték róla, aki némi meglepetésre megerősítette, hogy Musk a kilencvenes években ugyanazon a szerveren lógott mindennap, ahol ő is. Aztán hozzátette, hogy Musk nem volt túl jó a játékban, de azt így sem lehet elvitatni tőle, hogy együtt játszott és talán lépést is tartott a játék legendáival. Muskot ezután többen is kihívták, de senkivel nem ült le 52 évesen, helyette Diablo IV-ezett tovább.
Ez a "modder jobban megcsinálja" mondjuk kicsit mitológia, pl. én az SH2 modot konkrétan próbáltam a megjelenés idején, hátha javít a dolgokon és nullát sikerült. Jó, itt-ott felhúzott néhány apróságot, ami alig tűnik fel, de a teljesítmény nem lett jobb, csak a hivatalos peccstől.
Főleg az Unrealnél szerintem az esetek többségében ez csak ini file delejezés, mert az könnyű és sokszor tényleg lehet vele javítani a dolgokon. De néhány éve pl. pötyögtem egy ilyet:
https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=2565904373
Sok embernek segítettem vele... de néhánynak meg tökre elcseszett dolgokat a játékban és az istennek se tudtam rájönni, miért. Szóval tippre az egyszerű ini fixek azért nincsenek benne sokszor a hivatalos javításokban, mert az esetek kis százalékában probléma lehet belőlük, amit meg kell oldani és arra meg csesznek, mert túl drága lenne vagy nincs rá idő.
Azért Hugo már eléggé miniceleb.
Ami mondjuk roppantul érdekes, hogy első blikkre totál a Serious Sam ugrik be az új pályadesignról, és nagyon kíváncsi vagyok, mennyi igazolódik be majd ebből. Jól esne egy Sames Doom, ha már a Croteam jól eltolta azt a franchise-t.
Ah, perfekt:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=8KyA7bf4IB0
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=FGFuaVUI6_E
Mellékzöngeként jegyezném meg, hogy baszki elképesztő, hogy az utóbbi 10 évben mennyire igénytelen lett az Eurogamer a kultúrharcos hevületben. Tök érdekes a woke-ban az, hogy istenigazából a minőséget sikerült beáldozni vele, ami pont azt az üzenetet közvetíti az egyszerű felhasználónak, hogy itt aztán tényleg csak a kocka fehér férfiak tudnak játékot fejleszteni. :D
A kedvencem mondjuk továbbra is a Kotaku, ahol olyanok ragadtak tollat, mint az Alyssa Mercante nevű világtalan, aki szerintem játszani még életében semmivel sem játszott, csak és kizárólag politikai cikkeket írt a videójátékos oldalra és a jobberek annyira jogosan kurvázzák le, hogy az újságírói karrier előtt konkrétan webcam showkat csinált. És te meg így nézel, hogy oké, hogy csak gyökerek mennek el játékújságírni, de azért mégis honnan faszomból lehet odáig süllyedni, hogy egy kurvával írass cikkeket egy vezető gamer oldalra?
És akkor annó én ilyeneken mérgelődtem, hogy nem tom, csontig benyalnak a nagy kiadóknak és szarok a kritikák. Ma meg nincsen kritika, csak politikai cikk, amit kurvák írnak. :DD Beszántani, felsózni, legyen csöves és haljon éhen az összes.