Hozzászólások
Elsődleges fülek
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=jHl-GhG5szc
Next Encounter vibe-ja van, imádom.
Oké ez a Chuck Norris-vicc jó:
https://x.com/ACarmackArtist/status/2035436139402707412
Nálam az első a kedvenc, mert a folytatáshoz képest van egy kellemesen borongós atmoszférája meg egy csomó olyan menő pályamegoldása, amit nem látsz a későbbiekben. Settingben is egyedi az, hogy pl. Árészt azzal a karddal nyírod ki, amin korábban pályaelemként végigsétálsz meg eleve zseniális az, hogy a játékidő jelentős részében a főboss rombolását nézegeted meg azzal is interaktolsz. A történet meg játékhoz képest egy tényleg jól megírt, görög tragédiákat idéző valami, ahol Kratos valójában megszívja, mert az istenné válásával elveszik tőle a halál lehetőségét. Pandora templomát is nagyon szeretem, szóval sok dolog van, ami ellensúlyozza a bénácska bossokat.
Sztoriban bírom a GoW 3-mat is nagyon, ott az első rész tragikus végkifejletét és sötétebb tónusait is bőven visszahozzák. Meg egyébként a harc is ott a legjobb talán (érzetre mindenképpen, fegyverekben talán nem), de a bossfightjait többségükben nem szeretem, mert kidolgozottságban óriási különbségek vannak köztük. Pl. Poszeidonnak van vagy 3 fázisa mindjárt az első pályán, a hasonló hidrához és kolosszushoz képest is túl van tolva kezdésnek, viszont Hélioszt lelövöd egy ballistával és letéped a fejét, Hermészt meg szkriptelve kergeted 5 percig és agyonvered. Plusz több olyan boss is van, ami harc közben megdobál mezei trash mobokkal, azt sosem szerettem, a skorpió meg szerintem még egy kicsit bugos is.
És a 3-ban akad néhány olyan dolog is, amik nem tudom, mit keresnek a játékban. A GoW 2-ben sem jó a pegazusos repkedés, de legalább nyúlfarknyi pályák, erre a 3-ban vagy 4x kell a lánc mentén felfelé repkedni (ami valamiért még nehéz is) meg van egy szerintem videójátékos arany málnát érő zenés rész, ahol a Playstation kontroller gombjai vannak a múzsák kütyüjén, de legalább szarul is van megcsinálva, nem kell rajta gondolkodni, egy kicsit sem jelent kihívást és teljesen értelmetlen is. Ha a remake-ben is meglesz az a rész, remélem lecserélik valami normális fejtörőre.
Ő volt az első ismert nyugati harcművészféleség (aki sztárok sorát oktatta), ehhez jött egy katonai film, egy Bruce Lee-filmben való ikonikos szerep
Amit elvileg szintén azért kapott meg, mert ismert embereknek oktatott karatét, aztán ismerősnek az ismerőse volt és így került képbe. Ettől függetlenül persze nagy szám és karriercsináló dolog, hogy egy hongkongi filmben, ráadásul Bruce Lee saját rendezésében szerepelt.
Bevallom ez nekem is eszembe jutott, de magyar állampolgárságot posztumusz nem tudunk adományozni. :)
Azt a kifejezést hogy arckönyv meg életemben nem hallottam még.
Azt sem tudom, hogy az micsoda, szóval valószínűleg nincs.
Egyébként most nézelődtem egy kicsit és durva, de rosszul tippeltem: a Chuck Norris viccek kb. 20 éve mentek nagyot, aztán kb. akkor fulladtak ki, amikor az Expendables 2-be csak azért rakták bele az öreget, hogy ilyen favicceket süssenek el vele. Magyarországon meg ugye ott volt a Megyeri híd névadós szavazása is:
https://hvg.hu/elet/20230930_Tizenot_eves_a_budapesti_hid_ami_majdnem_Chuck_Norris_nevet_viseli
Hú, azért nem kevés szekunder szégyenérzetem lett attól a mondattól, hogy "a szavazáson igen jól szerepelt Chuck Norris, a B-kategóriás akciófilmek sztárja, és Stephen Colbert amerikai humorista is." :D
És még csak nem is azzal van a bajom, hogy poénnak rossz lett volna, mert biztos, hogy tizenévesen én is jót derültem azon, hogy amikor Chuck Norris lenyom egy fekvőtámaszt, akkor valójában a bolygót tolja el magától és húzza vissza. A valóság viszont az, hogy Chuck Norris sosem volt hatalmas sztár, tényleg csak néhány jobb és sok közepes B-kat akciófilmje meg egy tévésorozata volt, a karrierje a közelében nincs mondjuk egy Arnoldénak, nem tudsz álmodból felkeltve felsorolni 10 Chuck Norris filmet, max akkor, ha az összes Missing in Action meg Delta Force folytatás is mehet.
Miért maradt fent a neve mégis? A viccek miatt és félő, hogy a karrierje után most a halálából is egy hülye faviccet fognak csinálni, pedig meghalni igazán lehetne hagyni röhögés nélkül. Persze jó kérdés, hogy ha valaki erről híres, akkor mennyire kegyeletsértő viccet csinálni a halálából, Lugosi Bélát is Drakula kosztümben temették el.
Hát, RIP, de nagyon remélem, hogy ez nem hozza vissza az ultragáz Chuck Norris vicceket a köztudatba.
Oké, hogy jó az endzsin, de még mindig csak sétálni kell benne? :D
szerintem megint végig fogom tolni Titan nehézségen
Nope, nope, nooope, scratch that, a legnehezebb fokozat még mindig pont annyira szarul balanszolt az összes epizódban az első kivételével, hogy két óra után elegem lett. Egyébként ez érdekes módon a rebootolt részekre is igaz, csak máshogyan, ott a "give me God of War" nehézség egy kretének által kitalált fos, ami szimplán csak feltolja az egyébként is sok HP-val megáldott ellenfelek HP-ját az egekbe, a sebzésedet meg lecsökkenti + random fasz modifierekkel teszi kötöttebbé a harcot, hogy még véletlenül se élvezd a játékot.
God of War 2
Remek ez a játék még mindig, annyira, hogy szerintem megint végig fogom tolni Titan nehézségen is annak ellenére, hogy bizonyos részei borzalmasan szemetek azon a fokozaton. Játékmenetileg kiváló folytatás, ami tulajdonképpen mindenben bővíti, finomítja és eszkalálja az első részt. Majdnem pont ugyanolyan jó a pályadesign is, amit én "fake metroidvaniának" szoktam hívni, mert kiválóan tudja elhitetni a totálisan lineáris pályákról azt, hogy nyíltak. Erre a metroidvaniákban szokásos elemeket használja, vagyis itt-ott szerezni kell valami képességet vagy kulcsot a továbbjutáshoz, aztán jön a backtracking, ami itt szintén a linearitás teljesen irányított része, de a God of Warban olyan kiválóan van megcsinálva, hogy mindig csak később, a csattanó után esik le az átverés.
Ami minden mást illet, a GoW 2 sokkal komolytalanabb az előzménynél, de ez nagyobbik részt az előnyére válik: helyszínekben és cselekményben is pörgős és kifejezetten vicces játék, kb. egy görög mitológiai "road movie", amiben Kratos egy csomó mitológiai karakterrel összefut és humorosan prezentálva meg is öli őket mind egy szálig vagy pl. Iaszón esetében egyszerűen csak ott van a haláluknál. Ez a bossfightokra is hatással van annyiban, hogy egyrészt több van belőlük, ugyanakkor a többségük párbaj egy hozzád hasonló méretű és képességű karakterrel, ami jó, mert ez az egyik kedvenc bossfight típusom. Ami nem ilyen, az meg általában egy jó fejtörő vagy máshogyan érdekes és izgalmas, nálam a csúcs a Sisters of Fate elleni harc, azt a franchise-on kívül is valószínűleg rátenném egy "top 10 legjobb boss" listára. Pont jó benne a kihívás és tanítani kellene azt, ahogyan a két teljesen különböző első és második fázis elemei találkoznak a harmadikban.
Ami rossz a játékban, az sajnos a történet, de az eléggé. Először is Prince of Persia rajongóként nem tudom nem leírni, hogy az alapszituáció hatalmas nagy nyúlásnak tűnik a 2004-es PoP Warrior Withinből (és David Jaffe egyébként többször is beszélt arról, hogy igenis hatott a PoP a GoW-ra, szóval...). Ott a herceg azért jut el egy szigetre és utazik vissza az időben, hogy ott megváltoztassa a múltat és így elkerülje a saját halálát. Kratos ugyanezt csinálja a GoW 2-ben teljesen ugyanezzel a motivációval, csak egy kicsit direktebben, ügyesebben tálalva, viszont ugyanúgy belekavarodik a kisebb faszságba, ahogyan a PoP WW nagyobba.
Eleve ordítóan nagy probléma Kratossal az egész franchise-ban az, hogy a mitológiai világot valamiért sosem használja arra, hogy visszacsinálja az alapvető tragédiáját, a családja megölését. Sosem kutatja fel őket az alvilágban, a Chains of Olympus nyúlfarknyi Calliope-szálát leszámítva eszébe sem jut, hogy bárhogyan megmentse őket, még istenként sem. Erre a GoW 2 fogja magát és alapelemmé teszi a sztoriban az időutazást úgy, hogy Kratos egyértelműen visszamehetne bárhova, ő valamiért mégis a saját halála előtti pillanatot választja ahelyett, hogy mondjuk visszamenne a múltba a családjáért, majd újból megölje Árészt és éljen vígan istenként az idők végezetéig a nőjével meg a gyerekével. És mielőtt bárki jönne a tér-idő kontinuummal, fluxus kondenzátorokkal és hasonlóakkal: a játék a legbutább időutazós elméletet választja, ami teljesen lineáris és leszarja az ok-okozatiságot, szóval simán megcsinálhatná.
A befejezés aztán rátesz mindenre még egy lapáttal: Kratos visszamegy az időben a titánokkal vívott háború idejébe, elhozza a titánokat a jövőbe és megindítja ostromát Olümposz ellen anélkül, hogy ez a kurva nagy változás (mmint az, hogy a titánok egyszercsak eltűnnek a múltból és Kratos idejében teremnek) bármilyen formában bezavarna az események láncolatába. Nem fogom előadni azt, hogy ez mennyire szétrombolja a cselekményt, mert pont olyan komolytalan húzás, mint amilyen lazán veszi magát összességében az egész játék is, de tény, hogy nulla értelme van az egésznek.
Nem fogom politikai viccekkel teleszemetelni a rekeszizmot, ígérem, hogy ezután be is fejezem, de basszus!!!! Amióta a kampánnyal kapcsolatos wtf élményemet leírtam, Gulyás Gergely azt mondta, hogy ha Trump kérné, megfontolnánk az iráni háborúban való részvételt.... BAZMEG a békegalambként pózolásról szól az egész agyhalott féreg kampányotok mi a kurva anyátokat csináltok???!!! :DDD
Utána meg olvasom, hogy Lázár János szó szerint a következőt mondta Orbánról:
„16 év után ő sem lett fiatalabb, nem slim fit, inkább egy Duracell-elemhez hasonló, de ez mellette szól és nem ellene, slim fitnek ott van Szijjártó”
Tehát Lázár dagadtozza az embert, akit nagyon sokan csak dagadtnak csúfolnak, majd tetézi a bajt azzal, hogy az ország vitán felül egyik legcsúnyább közszereplőjét teszi oda a Magyar Péterre használt kifejezés mellé... tehát akkor MP vékonyabb és szebb is a Fidesznél vagy tudja a faszom mit akartál üzenni ezzel, köszönjük, János.
A baloldali szavazót olvastuk.
Az okosabb csak annyit mond neked, hogy aki a jól érzékelhető valóság helyett a statisztikába kapaszkodik, az nincs tisztában a statisztika és a "gazdasági matek" természetével. 😂
Sajnos a múltkori után téged politikai témájú kommentekben teljesen ignorállak.
Ja, rájuk értem a kitartott kifejezést, mondjuk az általad felsoroltak közül nem mindenkit sorolnék bele meg kicsit árnyalnám. Pl. beletartozik a négygyermekes Fidesz fan család is, ahol azon vannak beszarva a szülők, hogy ugrik a családtámogatási rendszer váltás esetén. Ott is arról van szó, hogy haragudni nem nagyon lehet rájuk, viszont anyuka szja mentes, szóval nem igazán tekinthető ténylegesen adózónak. Az is igaz rájuk, hogy szegények, mert ha nem lett volna ellopva a gazdasági konjunktúra, hanem úgy emelkedett volna az átlagkereset és az életszínvonal, mint a környező országokban, akkor nem foglalkoznának ennyire a zsebükkel.
Mindenesetre egy ilyen kampány után nyerni elég abszurd lenne, de láttunk már nagyobb faszságot is.
Azért bazmeg...
https://www.reddit.com/r/magyar/comments/1rxfpbx/az_52_kmre_l%C3%A9v%C5%91_sz%C3%A9kesfeh%C3%A9rv%C3%A1rr%C3%B3l_is_%C3%A9rkeztek_az/
Oké, hogy én a Pride óta azt szajkózom, hogy a NERnek annyi és a választás tétje már csak az azon való vita eldöntése, hogy nyakon vagy gyomrom szúrták-e (gyors vs. lassú halál), de az OV féle "országjárás" / mini békemenet turné valami eszméletlenül nagy szerencsétlenkedés egyelőre és kétféle érzést kelt bennem. Az egyik ez:
rwurl=https://gdb.rferl.org/cd20f20c-663f-48ba-bb1b-41df5754513c_w408_r1_s.jpg
A másik meg az, hogy lett egy új elméletem, miszerint a Fidesz valójában el akarja veszíteni ezt a választást és mindent megtesz azért, hogy a fogatlanokon kívül tényleg senki se szavazzon rájuk. Még a végén krumplit se fognak osztani vagy nem tom.
Lázár János meg tulajdonképpen a legjobb ellenzéki politikus az országban, néhány napja már azzal is sikerült lebuknia, hogy a minisztériuma kormánytisztviselői jogviszonyban lévő alkalmazottakat használ kampánycélra. Na most én erről egy egészen picivel többet hallottam, mint az átlagolvasó, I just know people, szóval pl. azt is hallottam, hogy nem Lázár minisztériuma az egyetlen, hanem tulajdonképpen mindegyik csinálja pl. "társadalmi szerepvállalás" címszóval. Viszonylag sokféle módon tud megvalósulni, én már olyat is hallottam, hogy szerencsétlen vállalkozó szelleműeket elküldik valahova a halál faszára, ahol ajtóról ajtóra vegzálják a lakosság fogékony és kevésbé fogékony részét. Mindezt magukat Fidesz-aktivistáknak kiadva, természetesen szigorúan délután 5 órai kezdettel, vagyis a hivatali munkaidő vége után (persze úgy, hogy aznap nem kell bemenniük dolgozni, szóval ettől még erős a visszaélésgyanú meg a Btk-val való megdobálás esélye esetleges kormányváltásnál, mert nyilván lesz, aki sípot fog fújni). És a slusszpoén egyébként az, hogy a minisztériumokban dolgozó emberek jelentős része, meg merem kockáztatni, hogy a többségük nem Fidesz-szavazó egyébként, talán manapság már a külügyben sem. Persze mindez csak hallomás, de kurvára érdekes volt ezt hallani, néhány napra rá meg olvasni a hírt Lázár paksi forgatókönyvéről.
Dunaújváros meg a szülővárosom, szóval pontosan tudom, hogy mekkora téren került megrendezésre a tegnapi OV szeánsz, meg persze azt is, hogy a tömegből mennyit hozott magával buszon a Fidesz. Néhány száz ember volt ott saját akaratából, ami simán alulmúl minden várakozást és én egyszerűen nem értem, hogy mi értelme van így a kampány legvégén full taktikát váltani, kirakni a dagadtat a vidéki városok tereire és tényszerűen közölni, hogy már a vezérre se kíváncsiak túl sokan. Eddig csak az érzés volt meg, hogy hát mintha egy ideje már Magyarék diktálnák ennek az egész kampánynak az ütemét, erre OV hirtelen feltűnik temus Magyar Péterként a tiszás országjárás összes vizuális szimbólumával, én meg hitetlenkedve bámulom az olcsó utánzatot és kurvára nem értem, hogy ez hol hoz szavazót. Ezek mi a faszomat csinálnak, amióta élek én ilyen rossz kampányt nem láttam, pedig a harmadik magyar köztársaság is megvolt. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy exkluzívan külpolitikával nyomnak végig egy belföldi választási kampányt egy nemzetközileg teljesen irreleváns országban.
Kurva vicces, ettől függetlenül szerintem tényleg azon fog eldőlni ez az egész, hogy az ország ténylegesen adózó része nagyobb-e, mint a lecsúszott-kitartott réteg. Ha gecire szegények vagyunk, akkor még 4 évig simán haldoklik a Fidesz.
Hú, ez kurva jó, de nem értem. :D
Egy ilyen fura kavarcnak tűnik a Messiásból meg a Dűne Gyermekeiből, de biztos hogy nem sok lesz belőle az utóbbiból, mert a Ghanimát és Letót játszó színészek is elsőfilmes hobbistáknak tűnnek (pl. Jason Momoa fia lesz Leto, nulla kreditje van). Szóval max valami rövid jövőbelátás-jelenetet jósolok nekik úgy, hogy ha esetleg lesz negyedik film másik rendezővel, akkor nyugisan recastolhassák őket idősebb színészekkel.
Viszont van egy poszter, amin Alia kurva őrültnek néz ki:
rwurl=https://static0.srcdn.com/wordpress/wp-content/uploads/2026/03/alia-dune...
Az őrült Alia nagyon Childrenes dolog, de nem illik ide, szóval lehet, hogy a Scytale / Hayt / merénylő szál lesz megkavarva valahogyan úgy, hogy Aliát rakják bele akár "főgonoszként" is és Leto helyett Paul vagy Hayt fogja "megölni." Vagy valami tök más lesz.
Ja és ha már poszterek, akkor a Paulos is fura, mert láthatóan ott vannak a kőégető nyomai az arcán, de nem vak, Irulan meg wtf:
https://www.reddit.com/r/movies/comments/1rvpdzp/official_character_posters_for_dune_part_three/
God of War: Ghost of Sparta
Kezdem a Sony-játéknál kötelező körrel, a Metacritic pontszám... WHAT, CSAK 86??? Reális pontszám??? Ez igazából csak annyiban szomorú, hogy a Ghost of Sparta köröket ver a Chains of Olympusra, annak rengeteg hibáját kijavítja, sőt, épkézláb történetet pakol a GoW 1 és 2 közé, erre a lényegesen rosszabb játék van felülpontozva. Oh well.
Valami zseniálisan eredeti dologra persze itt sem kell számítani, de több jelentős pozitív csalódásom is volt a végigjátszás közben. A CoO harca alapvetően nagyon egyszerű, a játékmenet meg könnyű volt, amin a játék gecizéssel akart mesterségesen nehezíteni, nem sok sikerrel. A folytatás ezzel szemben tök frankó mechanikákat ad hozzá a szokásoshoz a GoW 3 mintájára, a mágiát a vagdalkozás kiegészítéseként fogja fel (sima sebzés helyett crowd controlra használható a többségük) és még egy totál egyedi másodlagos fegyvert is ad az Arms of Sparta (pajzs és lándzsa) képében.
A harc nehezebb, sokkal jobban ki is lett egyensúlyozva, a gecizés viszont maradt: kb. minden második ellenféltípus le tud fogni valahogyan, mindegyik ilyen támadás blokkolhatatlan és kikerülni őket is nehézkes. Sajnos a Chains of Olympus legnagyobb hibája, a néhol fos kamera is megmaradt. Tippre ez valami PSP-s limitáció miatt lehet: látszólag nem zoomol ki a kamera egy szint fölött, ami az izometrikus nézetű arénák "tetején" komoly gondokat tud okozni, szóval itt a jó helykihasználás azt is jelenti, hogy a harctér jól látható részeire tereled az ellent. :D
A sztori remek átvezetés az eredeti első és második rész közé, tulajdonképpen még javít is a God of War 2 kicsit retcon szagú és fura kezdésén, ahol Kratos egy zavart motivációjú, mérges balfasznak tűnik. A Ghost of Sparta szépen kifejti, milyen út vezetett odáig, a behozott családi bonyodalmak és isteni intrikák pedig mind ügyes húzások. A pontot az i-re meg az a nem túl mély, de érdekes gondolati tartalom teszi fel, hogy Kratos istenigazából lehet, hogy nem is a háború, hanem a halál istene. Good shit.
Na, a 7th Guest VR kap "síkképernyős" verziót is:
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=RKlOVVOsNK0
A VR változat nagyon jó volt, kíváncsi vagyok, változik-e bármi puzzle kontentben.
God of War: Chains of Olympus
A fejembe vettem, hogy kronológiai sorrendben "először és újrajátszom" a klasszikus God of War szériát (kivéve az Ascensiont, mert az szar). Először, mert a Chains of Olympus és a Ghost of Sparta még nem volt meg, újra, mert a többin már többször is végigrongyoltam.
A Chains of Olympussal kezdtem és összességében egész jó volt, de biztos vagyok abban, hogy PSP-n ez sokkal nagyobbat ütött pusztán azért, mert egy majdnem teljes értékű GoW-játék volt marokkonzolon. Ezzel szemben ha 4K-ban futtatod a PS3-ra készült Origins Collection részeként RPCS3 emulátoron, na akkor csúnyán kilóg a lóláb. Ugyanakkor maga a remaster sokkal alaposabb, mint a PS3-mas GoW 1-2 esetében, tehát itt tényleg feljebb lettek húzva a textúrák meg az átvezetők.
Magával a játékkal leginkább az a gond, hogy kb. a rossz prequelek összes hibája megvan benne. Nagyon hajazni akar az első részre, szóval ismétli annak sok elemét, néhol még pályákban is, ami elég gáz, mert kisebbíti az eredeti történet jelentőségét. Kratos már meghalt egyszer és Hádészba is eljutott az első rész előtt? Akkor az első részben visszatérni a túlvilágból már nem is olyan nagy cucc. Az eredeti játék 90%-a arra megy el, hogy találd meg Pandóra Szelencéjét, mert hogy abban van a szükséges hatalom egy isten elpusztításához? Hááát, itt néhány évvel korábban Kratos megöl egy másik istent, Perszephonét... wtf? Persze megmagyarázza a játék, hogy ez hogyan lehetséges, de erőltetett.
Sokkal érdekesebb lehetett volna valami rendes előtörténet Kratos háborús éveiből akár minimális mitológiai tartalommal, és az első pályát érdekes mintha még ez is inspirálta volna. Ott perzsák ellen kell harcolni, maradhattak volna annál inkább.
A játékmenet menti a dolgokat, mert plays like God of War, ugyanakkor kicsit szimplább kivitelben. Maga a harcrendszer hozza a GoW 1 szintjét, de kevesebb az ellenfél és az ellenféltípus, a mágia pedig nem túl hasznos, kb. csak az ifritet használtam. A pályadizájn szórakoztató, de sajnos nem közelíti meg az első részt, bár ez azt is jelenti, hogy az ottani Hádészhoz fogható baklövések sincsenek benne = szolid minőség nagy meglepetések nélkül.
Mivel Sony-játékról van szó, ezért kötelező körként le kell írnom, hogy a Metacritic-es 91-es értékelés még PSP-s kontextusban is érthetetlen, a Chains of Olympus egy szórakoztató, de erősen közepes, 5 órás játék, ami GoW-rajongóknak tetszeni fog.
God of War
Végigrongyoltam az első részen is, és ha már láttam, hogy manapság tök jó textúracsomagok vannak hozzá, kipróbáltam a PCSX2 emulátoros "remastert". Hát, meglepődtem azon, hogy látványban csak a textúrákat érintő felújítással mennyire működik még ez a játék, pl. a műfaj miatt gyakran használt totálképek iszonyú hangulatosak tudnak lenni egy nagyobbacska tévén.
A GoW 1 egyébként tipikusan az a program, ami minden egyes újabb végigjátszással egy kicsit jobb lesz. Annak idején elsőre kicsit túl hosszúnak éreztem a Pandóra templomát, de annyira jó a map design benne végig és olyan menő fejtörőket rak eléd meg olyan szépen eszkalálódik a végére, hogy nem lehet nem szeretni. Oké, a minotaur bossfight szar és unalmas (egyéb boss meg nincs, ami baj), egy-két platformozós rész bekaphatja, de ennyi. Az athéni bevezető pályákat szintén imádom, nyilván a hajós első pályát is és tök jó, hogy mindig találok új rejtett chesteket, szóval az én ízlésemnek ez mondhatni tökéletes level design, 10/10 stb.
Kettő negatívum van csak. Egyfelől ott van a Hádész pálya (nem a challenge of Hades, hanem az alvilág), ami szerintem nagyon csúnya dolog. Többedik végigjátszásra csak kb. fél órányi szenvedést jelent, de akkor sem értem, hogy mi értelme volt Árész előtti utolsó kihívásként egy adag hardcore platformozásnak egy olyan játékban, amiben szar a platformozás. A szar platforming alapvetően szériaszintű probléma, szóval nem teljesen véletlen azért, hogy a modern játékokban a vén Kratos már ugrani sem tud (persze innoválhattak is volna fasza platforminggal, de olyat csak az Astro Botban csinál a Sony)... de az első rész, jaj.
A GoW 1 úgy szar platformingban, hogy nem tudja azt magáról, mmint a probléma a későbbi részekben is ott van, csak azokban az ugrabugra sosincs fókuszban meg akad egy-két apróbb mechanikai finomítás a jobb kezelhetőség érdekében. GoW 1? Jó sok platforming van szar kamerával, sőt, Hádészban ott a dedikált ugrálós pálya. A gerendákon egyensúlyozós részek különösen borzasztóak, főleg úgy, hogy a legtöbb helyen sikerült azt leprogramozni, hogy Kratos megkapaszkodik és felhúzza magát egy leesés után, máshol viszont nem. Ennek a legikonikusabb példája mindjárt az első pályán van, imádom. A platformozás pozitívuma, hogy meg lehet szokni, de hogy a Sony-játék esetében kötelező kört is letudjam, én nem értem a 94-es metacritic pontszámot kb. két évvel a Prince of Persia Sands of Time után (szegény SoT-nak csak 92-re futotta), ahol még jó gerendán egyensúlyozás is volt.
Az Árész elleni bossfight a másik dolog, amit sosem vett be a gyomrom. Három fázisa van és egyik sem zseniális, de az első még oké: párbaj egy nagyon erős ellenfél ellen, aki ellen a játék során megszerzett minden képességedet használhatod. Good stuff, a játékos végső tesztje, ami jutalmazza a kreativitást annyiban, hogy a megfelelő varázslatok használatával meg lehet úszni Árész szarabb támadásait és fel lehet pörgetni a harcot. Aztán jön egy sztori szempontjából remek, de játékmenetileg gázos rész, ahol Kratos családját kell megmenteni fél millió idegesítő Kratos-klóntól. Van rá egy jó kombó, azt kell spammelni, elég szar, köszönjük mehetünk tovább.
És aztán jön a phase 3, ahol minden képességedet elveszíted, de kapsz egy új fegyvert, egy teljesen új HP rendszert és tök más támadásokat Árésztól... have fun és tanulj tök új dolgokat a játék utolsó 10 percében ahelyett, hogy azt a tudást használnád, amit a megelőző 10 órában tanultál és fejlesztettél. Borzasztó nagy baromság, nagy szerencséje a játéknak, hogy a boss utáni befejezés remek és lemossa a rossz szájízt amiatt, hogy sajnos rossz az a nagy összecsapás, ami a történet katarzisát adja.
Ettől függetlenül persze nagy klasszikus a God of War és meg merem kockáztatni azt, hogy ez a Sony legjobb játéka a hibái ellenére is.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=Z1jcPlGXnMo
Fura de érdekes.
Egyébként szerintem nagyon jól néz ki a Resi Requiem és PS5 Pro-n is megkapta az új FSR-ból származó javításokat a PSSR, szóval egyébként ha már AI upscaling, akkor kiemelkedően jó megvalósítás van ott.
A Resi 4-ből meg kivették az érthetetlenül fps-gyilkos DRM-et (és nem raktak vissza Denuvót, szóval jelenleg DRM free a játék), szóval ez egy egész jó hét volt Capcom földön. :D
Nem emlékszem, mennyire volt ez annak idején játékiparbaszó jellemfejlődésnek előadva, nekem talán még ezzel volt a legkevesebb bajom. Megnéztem a werkfilmet a játékról, ahol a Cory Barlog arról mesél, hogy akkor született meg a kisfia, és ez az egész élmény annyira átformálta a világlátását, hogy ezt bele akarta önteni a játékba. Nincs ezzel gond, bár lehet nem God of War-játékot kellett volna akkor csinálnia.
Bingó, de egyébként nekem még csak nem is ezzel van a bajom, hanem azzal, hogy tényleg az igazán izgalmas rész hiányzik a jellemfejlődésből, vagyis az a GoW 3 és 2018 közötti idő, amikor Kratosba visszatér a humánum és újból családot alapít. :D
És erre szokták azt mondani a megvezetett emberek, hogy de hát tök mindegy, mert a régi játékoknak úgyis szar történetük volt, ami semmilyen szempontból sem igaz, sőt, simán verték a két modern epizódot sztoriban is. Csak nem az volt a fókuszban a játékmenet helyett, az írók nem szopták le magukat minden párbeszéd után, hanem abból a kevés térből dolgoztak nagyon effektíven és mélyen, amit a spectacle fighter keretek megengedtek.
Oldalakat lehetne írni arról, hogy a valóban zseniális első God of War szériában Kratos mennyire jól kidolgozott karakter és hogy legalább a 3 mainline játék mennyire koherensen kezeli az antihősből fokozatosan főgonosszá váló főhősét. Ettől megkímélném a fórumot, de pl. a GoW 3 befejezése kb. tökéletes: Kratos leszúrja magát, távozik a testéből a remény, Athena otthagyja elvérezni, aztán a stáblista utáni jelenetben Kratos helyett már csak egy vérfoltot látsz, ami elvezet a közeli szakadék széléig. Nincs a szádba rágva, hogy mi történt, de elég egyértelmű a visszautalás az első játék elejére, ahol Kratos áll egy szakadék szélén, elmondja, hogy "the gods of Olympus have abandoned me, now there is NO HOPE" és leveti magát. Értsd: megölte az isteneket, már senki sem tudja elvenni a rossz emlékeket, csak az öngyilkosság hozhat megnyugvást.
A modern széria ezt úgy értelmezni át, hogy "há' de nem volt ott a teste há' életbe maradt há' átuszta az óceánt és kikötött az északi mitológiában GÁDOFVÓRMEGINT." Tényleg kurva nagy előrelépés baszd meg. És egyébként én leszarom, hogy Cory Barlognak hány gyereke van, tényleg kurvára nem érdekel és irritál, ha erre a bulvárra húznak fel egy dokufilmet a játék helyett.
Ma már ott tartok, hogy annyira a játékmenet érdekel, hogy idegbajt kapok, ha egy játék kezdetekor nem kapom meg az irányítást azonnal és nem kezdhetek el kaszabolni vagy lőni. Meg akkor is agybajt kapok, ha menet közben elveszi tőlem az irányítást hogy sztorit meséljen. Régen ezeket a részeket lenyűgözve néztem. Ma a halálom.
Ma sem lenne a halálod, ha a GoW 2018-ban nem lenne borzalmas a pacing. :D Ott nemcsak az a probléma, hogy túl sokat van megakasztva a játék sztorizós részekkel, pl. a kezdés is gáz a favágással meg a sétálgatással. Ahhoz képest az első rész odarakta eléd a hajós pályát, hagyta, hogy játssz és csak az athéni kikötőben kezdi el kifejteni a cselekményét. Nem úgy áll hozzá, hogy téged ez érdekel és gyönyörködni akarsz a dramaturgiában, hanem egy baszott jó pályával meggyőz arról, hogy téged ez érdekel.
Ha már Highguard, én el vagyok képedve teljesen azon, hogy úgy lett belengetve az a játék, mint valami indie csoda, közben meg nemcsak századik tökugyanolyan f2p bullshit lövölde, de még az is kiderült, hogy a project mögött a Tencent volt az eddig meg nem nevezett befektető. :D
Konkrétan az történt elvileg, hogy a Tencent a kezdeti hasalás után kihátrált és ennyi volt a fejlesztőstúdiónak meg a játéknak is, mindezt úgy, hogy a kezdeti concurrent player count valami 90 000 volt. Ez fogadtatásról függetlenül kurva jó egy tök ismeretlen IP-től, itt viszont édeskevés volt, ami már önmagában bizonyítja, hogy nulla perspektíva volt a játékban, mögötte meg zéró valós tőke.
De ez az, hogy nem ellenfél a Steam, mert a Steam tökre más üzletpolitikára épül és egyébként nyilvánvalóan jóval sikeresebb, mint a szaros Playstation. :D Szerintem itt alapvetően az a baj, hogy a Playstation mögött mindig volt egy mítosz, főleg az exkluzívok esetében elég durván tartotta magát az a gondolat, hogy itt valami kivételes minőség kerül az asztalra és valójában a PS-nél 5x drágább csúcspécék előtt ülő gémerek is csak vágyakozzák a Last of Ust.
Ehhez képest a Sony PC portokkal együtt beköszöntött a rögvalóság: az, hogy ezeknek a játékoknak exkluzivitás nélkül a piacról kéne megélniük és az már nem nagyon ment nekik. A brandnek nem jó az, hogy látod Steamen a felhasználói értékelések számát meg a hozzávetőleges eladások alapján azt, hogy meztelen a király és egy Resident Evil Requiemnek 4 nap alatt lesz ugyanannyi vásárlója, mint a God of War Ragnaroknak másfél év alatt.
Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a Sony-féle sztori orientált third person játék meg van kopva, mint játékdesign és üzletileg is egyre nehezebben éri meg. Nagyon drága előállítani, nagyon sokáig tart fejleszteni a bika grafika miatt, plusz a látvány mögött elveszik a játékmenet, miközben lehetetlenné vált a tech demo szintű grafikai ugrás is. Persze ezt a Sony is tudja, ezért építik le látványosan ezt a szegmenst a live service érdekében, de sokkal célszerűbb úgy eladni azt, hogy nincsenek exkluzívok, hogy úgy csinálsz, mintha csak PC-re nem jönne több. :D
Istenem, lehet, hogy nem játszhatok a Sons of Spartával meg a Naughty Dog Akira-nyúlás szarával? :D Hogy fogja túlélni ezt a Steam??? Persze a gúnyolódásmentes kérdés úgy hangozna, hogy hogyan fogja túlélni ezt a Sony, hiszen PC-s eladások nélkül az évi egy játék is veszteséget termel.
Azért elég keményen kretén dolog lenne a Steam Machine-re fogni a dolgot.🤣
Pontosan ez volt az én reakcióm is, amikor olvastam a Bluepoint remake körüli mizériát... hogy mi a fasznak remake a Bloodborne-ból? :D Főleg úgy, hogy a Demons' Souls remake-et is elég sokan fikázzák amiatt, hogy az új grafika túlságosan is különbözik az eredetitől, tök más atmoszférája meg tök máshogy festő szörnyei vannak.
A God of War 1-3-ból is remake lesz, pedig igazából teljesen felesleges és meglepő lenne, ha nem szart kapnánk. Viszonylag gyakran szoktam előkapni valamelyik klasszikus GoW-ot és el nem tudom képzelni, hogy manapság a Sony Santa Monicánál képesek olyan brutális és "edgy" játékokat összerakni. Pl. eleve azon röhögött az internet, hogy biztosan nem lesznek ott a kúrós minijátékok a remake-ekben, de az igazság az, hogy sokkal többről van szó szimpla csöcskontentnél: az arcodba tolt szexuális tartalom elég meghatározó vizuális vezérfonala az összes PS2-PSP-PS3-as epizódban. Mindennek csöcse van, a szobroknak, a domborműveknek, az NPC-knek, az isteneknek, az ellenfeleknek, mert old school kardozós-baszós filmekből van összerakva a játék, a csöcs egyszerűen része a széria identitásának. :D
A GoW 3 meg simán csak kibaszott brutális és kegyetlen, Kratos meg ténylegesen egy pszichopata állatként van benne ábrázolva, a mai széles közönségnek azt biztosan nem venné be a gyomra. Nem lehetne ezekből inkább csak 4K-s portokat vagy minimalista remastereket csinálni? Mondjuk valami ilyet?
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=kTWoRpRNlxk
Teljesen fasza, miközben PS5-ön a GoW 1-2 720p-ben, a 3 meg 1080p-ben "pompázik", ahhoz képest rohadt nagy upgrade lenne.
Imádom a 2026-os internetet: a Kratost játszó színész azt sejteti social medián, hogy AI generált a kép, közben meg az Amazon Prime rakta ki... dübörög a marketing. :D
12 Monkeys S4
Simán kedvenccé nőtte ki magát nálam a végére, mert annyira szórakoztató okosan összerakott volt összességében, hogy a hülyeségeit is elnézem (szerencsére nincs sok). Az eredeti filmet is nagyon szeretem, de a sorozat... hát ő, az a helyzet, hogy jobb.
Persze kicsit sem fair összevetni egy 2 órás filmet 47 epizódnyi sorozattal, de pl. az, hogy a vírus hogyan terjed el remek példa arra, ahogyan a sorozat sok helyen upgrade-elni tudja a filmet. A filmben egy alig szereplő "őrült tudós" robbantja ki a járványt, aki a sztori végén világ körüli vírusterjesztő túrára indul a repülőtérről úgy, hogy elrepül egy csomó helyre és mindenhol ott hagy egy kicsit a vírusból. Teszi mindezt úgy, hogy a reptéren amúgy átvizsgálják a csomagjait és egy kis elterelő beszéden kívül nem kell neki több ahhoz, hogy feljusson a gépre. Bonyolult és talán még a 2001 előtti világban is kicsit buta megoldás.
A sorozatban ezzel szemben kimennek a JFK repülőtérre, vagyis a világ egyik legnagyobb utazási csomópontjára és ott elejtenek egy üvegcsét, a lappangási idő alatt úgyis elutaznak mindenfelé azok, akik megfertőződnek.
Castlevania: Nocturne
Tipikusan olyan szar, hogy már jó sorozat. Az eredeti Castlevania széria szerintem kiemelkedően jó lett, főleg az első 2 évad, de a harmadik meg a negyedik is tudott villantani itt-ott. A Nocturne-re viszont lecserélték az előző etapot író Warren Ellist és valami bődületesen szar utánzatot sikerült csak összehozniuk.
Kár érte, mert a téma tök érdekes: a Harmony of Dissonance és a Rondo of Blood közötti időben játszódó cselekmény (vagy egy alternatív Rondo, ki tudja, a sorozatok csak kb. követik a játékokat), amiben Richter Belmont és Alucard összecsapnak a nyilván vámpír Báthory Erzsébettel. Csak hát Báthory sokkal gyengébb gonosz Drakulánál, kb. elfelejtettek neki karaktert írni azon kívül, hogy nagyon erős. Richter sem egy Trevor Belmont, raádásul elég gyorsan elviszik a cselekményt abba az irányba, hogy tud varázsolni, amitől valami Dragon Ball szerű cucc lesz az egészből. Egyedül Alucard menő, mondjuk ő kurvára az, mert ez már a Symphony of the Nightból ismerős idősebb verziója. Mondjuk menőség ide vagy oda, az előző sorozatban megismert fiatal változata érdekesebb volt.
Ami miatt viszont végignéztem és jól szórakoztam, az a woke-sága, mert valahogy nevetségesen inkompetens az egész. Pl. nyerítve röhögtem, amikor megláttam Báthory legfőbb segédjét, a szintén létező személyről mintázott Szentes Dorottya nevű karaktert... aki ugye magyar... de itt NÉGER. :DDD Aztán később ezt egy olyan plot twisttel akarják kikezelni, amiben kiderül hogy valójában egyiptomi, amivel szintén az az egyetlen probléma, hogy amúgy az egyiptomiak sem voltak nagy picsájú, göndör fekete hajú, vastag ajkú afrikai néger ribancok. :D
Szerepel a sorozatban Richter barátnője, Annette is azzal a fontos módosítással, hogy a játékokból ismerős fehér szőke helyett itt egy felszabadult néger rabszolga. A Castlevaniához nagyon nem illő módon vannak neki mindenféle afrikai istenei is, akikhez imádkozik és úgy varázsol. Általában röhögtem ezeken a jeleneteken, de a végére meglepően jól nyúlnak hozzá és behoznak egy vizuálisan ütős szellemvilágot is, csak túl kevés ez túl későn.
Maria is itt van a Rondóból és a Symphony of the Nightból, ő külsőre maradt fehér, viszont a sorozat sajnos a francia forradalom idején játszódik és Maria szájába adják az összes naiv forradalmárdumát, amit tényleg csak az vehet komolyan, aki nem ismeri a történelmet. Ez a szál a "forradalom vs. egyház" kontextusban tud a leggázabb lenni, Maria szájából egy ponton konkrétan elhangzik az, hogy fel kéne gyújtani a picsába minden templomot, aminek a sztori szempontjából sincsen túl sok értelme. Még úgy is egy egyházgyűlölő óvodás szellemi szintjén vannak ezek a részek, hogy a cselekmény szerint egyébként egy eltévelygő pap szövetkezik a vámpírokkal a forradalom megdöntése érdekében.
A Symphony-ból adaptált karakterként megjelenik még Orlox,, aki itt egy idős azték buzi vámpír, aki összejön egy buzi keresztes lovaggal... és kb. ő a legjobb karakter ebben az egész kibaszott vonatszerencsétlenségben. Orlox egy bravúrosan jól működő antihős, akit a saját érdekei meg a nyomokban fellelhető moralitása mozgat, a hívő emberrel folytatott meleg kapcsolata pedig meglepően mély, a cselekmény szempontjából is izgalmas konfliktus.
Továbbá szerepel még egy buzi néger operaénekes is, akivel nem történik túl sok minden azon kívül, hogy meghal és feltámad, viszont kurva szarul énekel kb. mindent harmadik részben, ami egyértelműen túl sok éneklés.
Elvileg nem törölték a 3. évadot és a készítők szeretnék feldolgozni a Symphony of the Night cselekményét is, de a sorozat állítólag akkorát bukott, hogy a stúdió nagy részét szélnek eresztették, szóval jelenleg limbóban van a folytatás. Milyen kurvára meglepő lol.
God of War 3
Mielőtt magáról a játékról írnék bármit is, egy saját rekordról szeretnék beszámolni: abszolút peakeltem a játékra használt legbetegebb setup tekintetében. Annó először PS Now-n vittem végig a God of War 3 Remasteredet és egész jó volt, de azért néha be-beütött az érezhetőbb input lag a streaming miatt. Ezúttal az RPCS3-mal mentem neki a dolognak és viszonylag problémamentes élményre számítottam, mert mégiscsak egy 7800x3D van a gépemben... hát, majdnem igazam lett.
Persze egy ilyen procival abszolút jobb a teljesítmény, mint annak idején egy PS3-mon volt, az esetek kb. 85%-ában megvan a 60 fps. PS3-mon 60 fps nem nagyon volt, mindössze néhány folyosó van a játékban, ahol az eredeti játék eléri ezt a mágikus számot. RPCS3-mon a grafikát illetően viszont nem lehet megőrülni, mert nemcsak CPU-igényes mondjuk a 4K, de a játék renderelési sajátosságai miatt grafikai hibákkal is jár, szóval a kiegyensúlyozott élmény érdekében 1440p-n maradtam. Ez nem baj, mert az RPCS3 tudja az FSR-t, szóval 4K tévén is nagyon szép képet lehet előállítani vele. A játéknak pedig nagyon jól áll a magas felbontás, mert a karaktermodellek és a környezet eszméletlenül jól vannak megcsinálva a mai napig.
Ami viszont érdekes, hogy az emulátor miatti nagyobb teljesítmény előhoz / látványosabbá tesz néhány hibát. Pl. a 60 fps nem sima, a framepacing nem valami jó, mert az engine sosem lett arra tervezve, hogy 60 fps-sel fusson rajta a játék, a 30-60 közötti senkiföldjén operáló eredeti unlocked framerate meg mindenképpen szaggatott, szóval leszarták ezt az apróságot. Nagy taps a PS4-es remaster fejlesztőinek, valószínűleg sokat szenvedtek azzal, hogy ott már tényleg sima legyen a dolog, de azért RPCS3-hoz is akad néhány beállítás meg egy külső szoftver, amivel valamennyire simítható.
Ez a külső szoftver a Steamen megvásárolható Lossless Scaling, amit én már évek óta előszeretettel használok, szerintem kurva jó. Nagyon jól lehet vele felskálázni a régi, alacsony natív felbontást kedvelő játékokat FSR-ral (és itt most tényleg régi játékokra gondolok, pl. az eredeti Age of Empires 1 vagy a C&C Tiberian Sun nagyon szépen festenek vele) és már frame generation is van benne. Na, a frame gen az, ami nagyon jót tesz a God of War 3-nak és az LC-ben van dinamikus opció is, tehát be lehet állítani akár 60 fps-re is az értéket. Utóbbi esetben csak akkor kapsz érdemi frame gent, ha a játék benéz 60 alá, egyébként csak egy kicsit "simul" a frame pacing az algoritmusnak köszönhetően. Meglepően remekül teljesített ez a megoldás a GoW 3 alatt, végig kiraktam egy fps-számlálót a sarokba és még a nagyobb fps-esések is észrevétlenek maradtak a szemnek, érezhető input lag és artifaktolás nélkül.
Az RPCS3 megoldás egyetlen igazi hátránya így a shader compilation maradt, amivel nem lehet mit kezdeni, ez van, jelenetváltásoknál fel fog tűnni és szaggatással jár az, ahogyan az emulátor összepakolja a shadereket. Ez annak fog kevésbé számítani, aki szeret többször végigjátszani valamit, mert a második végigjátszásnál értelemszerűen már nincs ilyen probléma.
A játék meg még mindig kurva jó, bár így a sorban történő GoW-végigjátszás mellett csorbult egy kicsit. Pl. ahogy az előző kommentben írtam, tényleg itt a legjobb a harc, ami az elsődleges fegyvert illeti, de a másodlagosak terén azért mintha visszalépés lenne ez a játék. A Blade of Olympus csak rage mode-ban elérhető és elég szar, a többi fegyver pedig jórészt a Blades of Exile egy-egy máshogyan balanszolt, limitáltabb varációja. Persze Hádész cuccával gorgonokat idézni még mindig nagyon fun és OP, de változatosságban a GoW 2 és a Ghost of Sparta is simán jobb volt ennél.
A bossokkal kapcsolatos véleményem sem változott, sőt, fokozódott: tényleg túl sok boss dobál meg trash mobokkal, még Zeusz is elkezdi klónozni magát a játék végén, szóval az is gáz. A skorpió egyik támadása meg tényleg csaj olyan random módon kerülhető el, hogy tutira bugos.
A pályadizájn is gyengébb kicsit, mint az első két részben, de ezt ellensúlyozni tudja néhány brutálisan hangulatos helyszín. Pl. a teljesen újragondolt alvilág-dizájn hatalmasat üt és sokkal-sokkal érdekesebb, mint az első játékban volt. A pacing is kiváló, talán itt lenne a legjobb, ha nem lennének benne a játékban a korábban már említett zenés és repülős részek.
A sztorival kapcsolatban a legnagyobb pozitívum meg az, hogy kompromisszumoktól mentesen tudja bemutatni Kratos totális morális elsüllyedését. Persze a végén azért becsúszik egy-két mentő körülmény, leginkább az, hogy megtudjuk: a Pandóra szelencéjéből kiáramló negatív érzések megfertőzték az isteneket, és azért lett ilyen elbaszott mind. Nekem ezzel nincsen nagyobb gondom, de szimpatikusabb lett volna, ha szimplán csak alapjáraton seggfej az összes, mert hát nagyjából maga a görög mitológia is ezen az állásponton van. Nem kell külön megindokolni, hogy miért lehet érdemes sorban megölni az összeset, amikor mitológiai történetek elolvasásán keresztül is átjön, hogy egy elcseszett vérfertőző bagázs, ami talán csak inkompetenciában nem ér fel vagy 60 OrbánGyurcsány-kormánnyal.
Btw. az RPCS3-as mókolás miatt belenéztem az Ascensionbe is és nagyon szépen fut, szépnek meg nagyon szép, szóval lehet, hogy végigtolom majd azt is, de egyelőre kiGoW-oztam magamat, úgy érzem. :)