Hozzászólások

Shadow Gambit: The Cursed Crew

Na, ennek nagy elvárásokkal álltam neki: simán mesterműnek tartom a Mimimi előző játékát, a Desperados 3-mat, na meg nagy Monkey Island fan is vagyok, a Shadow Gambit pedig ennek a kettőnek a kombinációja. Tehát egy legénységnyi élőhalott-szellemkalózzal kell az ellenfelek látóterén átsettenkedni, majd jól kinyírni őket, mindezt a Commandosnál és a Desperadosnál könnyedebb, vicceskedőbb stílusban.

Konkrétan annyira bírtam a Despi 3-mat, hogy ezt a játékot a megjelenés napján vettem meg teljes áron úgy, hogy éppen nagyon nem volt kedvem a real-time tacticshez, ezért ott porosodott a Steam-könyvtáramban vagy másfél évig, mire végre újból éreztem a műfaj hívását. Megérte? Meg. Jobb a Despi 3-nál? Nem, de csak és kizárólag olyan okokból nem, amikért egyszerűen nem lehet haragudni.

Merthogy a fejlesztők gondoltak egy nagyot és kinyitották a hagyományos, lineáris küldetés-struktúrát és tulajdonképpen sandboxot csináltak belőle. A játék több nagyobb szigeten játszódik, amelyek mindegyikén a szokásos "1 küldetés 1 pálya" rendszer helyett egy csokornyi küldetést kell megoldani. Nincs "open world" játékmenet, tehát magát az aktuális missziót és a kezdőpozíciót / drop-off pontot előre, a hajón választod ki, így többször kell vissza-visszatérni ugyanarra a szigetre is.

XCOM-szerűen lehetőség van kiválasztani a csapatösszetételt is: a 8 (DLC-kkel együtt 10) kalózkommandós közül kell pickelni az esetek többségében hármat, amit őszintén szólva én a játék közepétől kezdődően egy kicsit keveselltem. Vártam, mikor jön el az a pont, amikor fejleszteni lehet a partraszállós csónakon, hogy bűvülhessen a létszám, de sosem jött el. Cserébe bizonyos pályákon automatikusan bővül, de ezekből nagyon kevés van sajnos.

Ha valaki játszott már hasonló játékkal, valószínűleg el tudja képzelni, mekkora fejlesztői kihívás lehetett ezt a nyitott játékmenetet úgy megoldani, hogy ne essen szét tőle a balansz és a nehézség. A Mimimi nagyon jól vette ezt az akadályt, de sajnos nem csont nélkül, pontosan ezért mertem kijelenteni már az elején azt, hogy a lineáris, centire kimért Desperados 3 maradt a jobb játék. Az egyik apróbb gond, hogy az ismétlődő helyszínek kicsit monotonná tudják tenni a játékot, az őrök elhelyezkedése ugyanis csak minimálisan változik. Szerencsére sokat segít az, hogy minden szigetnek van nappali és éjszakai verziója is, a napszakváltás pedig a teljesen más látótávolságok miatt nagyon meg tudja kavarni ugyanazt a felállást is.

A másik, kicsit érdekesre sikerült dizájnelem az, hogy mivel a főhős Afiát leszámítva teljesen tetszőleges sorrendben unlockoljuk és használjuk a karaktereket, így az összes karakternek passzolnia kell mindegyik pályához. Ezt úgy oldja meg a játék, hogy mindenki egy kicsit OP: egy csomó természetfeletti képességgel operál a csapat, amik közül egy-kettő is darabjaira törné a balanszot egy Commandosban. Van, aki a föld alatt közlekedik (konkrétan lehetetlen megtalálni egy riadó alatt), a másik teleportál, a harmadik a hátán cipelt ládába pakolja a hullákat, a negyedik ágyúba tölti őket és utána azzal lövi a maradék ellent, a klasszikus kémkarakter lelkeket szív (és néha felkiált, hogy "acthung!", mert minden Mimimi-játékba kell Commandos easter egg) stb.

Az ilyen balansz viszont csak úgy működik, ha máshol ellensúlyozva van, és ez ebben a játékban a sebességet jelenti, vagyis: embereink lassúak. Míg a Shadow Tacticsben egy stealth kill 2-3 másodperc volt, addig itt 5-6, ami azt hozza magával, hogy nagyon precízen kell számolgatni az őrjáratokat meg az eltereléseket, az esetek jelentős részében másodpercre pontosan kell összehangolni a dolgokat. Ettől nem lett nehezebb a játék, sőt, a képességek miatt szerintem ez a legkönnyebb a Mimimi real-time tactics címei közül, de oda kell figyelni masszívan, ami néha fárasztó tud lenni.

Az is jelentős ellensúly, hogy a távolsági fegyverek a Desperadoshoz képest nagyon durván le lettek nerfelve, embereink többsége egyetlen golyóval vág neki a küldetéseknek és a hatótávolságuk és jelentősen kisebb. Ez alól egyedül a mesterlövész a kivétel: neki is csak egy tölténye van ugyan, de azt kilövése után felveheti és használhatja újból. A "loud approach" már a Desperados 3-ban sem volt ideális, de ettől még nagyon jókat lehetett benne lövöldözni, ha a pálya is úgy akarta, itt sajnos ez a lehetőség szinte teljesen halott és nem tesz jót a változatosságnak. Ennyit a játékmenetről, hiányosságai ellenére nyilván kurva jó.

A Shadow Gambit a korábbi Mimimi-munkákhoz képest jóval nagyobb hangsúlyt helyez a sztorira: a fő cselekményvonal mellett rengetek apró mellékszáll is akad, csak értelmük nincs túl sok. Nem mondanám, hogy különösebben lekötött volna a cselekmény, alapvetően egy macguffin-vadászat az egész néhány érdekes elemmel (pl. save scumming, mint történeti elem: pretty cool shit), de túl gyakran fullad eseménytelenségbe. A karakterek között vannak remekül sikerültek, csak sajnos pont a főszereplő Afiát utáltam kb. végig. Tipikus afrikai akcentussal beszélő nyugati videojátékos négerlány, aki persze nagyon okos és mindent is tud, de egyébként még normális háttérsztorija sincs. Szomorú, mert a Despi 3-ban és a Shadow Tacticsben kivétel nélkül mindenkit szerettem és a történetet is tudtam élvezni, itt kicsit mintha feláldozták volna az egészet a nyitottság oltárán. Ugye ha a játékos dönti el, hogy kit visz magával küldetésről küldetésre, akkor a játék írói nem számolhatnak a cselekmény szempontjából állandó karakterekkel, így azokat kibontani sem lehet.

Egyetlen dologba szerencsére továbbra sem lehet belekötni a Mimiminél: a játék technikai és vizuális részébe. Valami elképesztően hangulatos grafikát sikerült a képernyőre álmodni, látványorgazmus van az első szigettől az utolsóig. A komolytalankodós tálalás miatt feltolták a stilizált ábrázolásmódot és remekül áll az endzsinnek.

Ha már endzsin, akkor továbbra is a Unity dolgozik a játék alatt és roppantul örültem annak, hogy megint sikerült fejleszteni rajta annyit, hogy simán ez legyen a legkényelmesebben kezelhető, legreszponzívabb darab a "Mimimi-trilógiából." A scrollozás gyors és sima, a zoomolási opciók pedig jelentősen kibővültek a Desperados 3 óta.

Az összehasonlíts kedvéért a Despi 3 legyen mondjuk 10/10, a Shadow Tactics 9/10, a Shadow Gambit pedig 8,5/10: not too shabby és a nyílt dizájn frissessége miatt abszolút irrelevánsnak érződik a legtöbb hiányosság. A fejlesztőstúdió bezárása pedig a műfajtársakat elnézve továbbra is hatalmas veszteségnek érződik, pl. belenéztem a Commandos Originsbe és nem zavaróan, de észrevehetően fapadosabb-amatőrebb próbálkozás (és jó bugosan is sikerült kiadni, szóval peccseljék sokat).