Hozzászólások
Elsődleges fülek
A Force Awakensben Rey karaktere erős (no pun intended) kettősséget sugárzott nekem. Leglátványosabban a kardpárbajban mutatkozott meg ez, ahol hatalmasakat suhintott, kibillenve egyensúlyából: minden egyes mozdulat erőfeszítést kívánt. A Falcon kormányzása közben is arckifejezése és testbeszéde erőlködést tükrözött, és a vak szerencsén is múlott, hogy túlélték a manővert, melyet a szerelős jelenet domborított ki azzal, hogy ő maga is teljesen meglepődött, hogy egy alkatrész kiszedésétől megjavult a hajó. Továbbá Rey egy személyének jelentős részét (múljtát) nem ismerő karakterként kerül bemutatásra, aki végig a saját identitását keresi és ebből a tudáshiányból fakadó démonokkal küzd.
A jelenetek teátrálissága mindenképp romanticizálja kardvívó és pilóta képességeit: érzelemdús zenével, vágásokkal és dinamikus kameramozgással kapják lencsevégre Rey küzdelmét, ezáltal ezek egyfajta diadalnak is megélhetők. De számomra ez nem azt a kérdést veti fel, hogy akkor Rey erős (again, no pun intended), pontosabban nem állnék meg ennél a gondolatnál. Hiszen a kardpárbajnál tántorgó mozgása úgy is olvasható, mintha egy külső erő rángatná. Ha egy külső erő ruházza fel erővel a karaktert, akkor az erősnek mondható?
---
Szerk.:
A Rise of Skywalker számos blődséget vonultat fel, effelől kétség nincsen. De visszamenőlegesen felülírná a korábbi részek megélését? Eléggé bekorlátozná az olvasati lehetőségeket, ha egyfajta szentírásként élnénk meg minden folytatást. A vallási buzgalomhoz hasonló reakciók mindenesetre egy ilyesmi megélés fele mutatnak.
The Rise of Skywalker
Mit adott a család motívumát űreposzi környezetbe helyező záró darab?
A Force Awakens a származás kérdéskörét és ennek determináló hatását vette górcső alá Rey, Fin és Kylo Ren karakterein keresztül. A hovatartozástól elszakadás és eltávolodás belső konfliktusköre végigkísérte és humanitással töltötte meg a New Hope-ot szolgaian másoló első részt. A pubertáns kort idézte meg énkereső belső vívódásával és kánoni környezetét imitáló Force Awakens.
A Last Jedi a hierarchikus viszonyok és konfliktusok társadalmi szinten való megjelenését helyezte középpontba. A karakterek belső világáből kifele nyitásként, mintegy felnövés gondolata mentén is megfogható a film. Az erő egy egyén-társadalom szinten megjelenő, mindent átható immatéria, mely fizikai törvényeket felülír és tudatosan használható, érzékszerveinkkel felfogható, de túlvilágó üzenetet hordoz (megéreztem, de nem tudom saját tapasztalásomhoz kötni.) Egy isteni hatalomról van szó, mely komplikálja a társadalmi viszonyokból fakadó konfliktusokat.
A Rise of Skywalker címválasztás isteni magaslatokba emeli az ismeretlen származású, de a kilenc részen keresztül már-már dinasztiává váló Skywalker familiát. Korunk családmodelljének elterjedtségére utalna ez a kettősség, mely egyszerre hétköznapi, de a feudális viszonyok szentimentalizmusát követi, azaz szakrális? A kilenc részes űreposz központ motívuma ez irányba mutat. De mégis milyen állást foglal a Rise of Skywalker?
A származás fontosságát illetően ambivalenciát mutat a jó-rossz túlvilági és evilági összefonódásán keresztül. Az 'ellenállás' gondolata mentén propagálja a közösség összetartó erejét, de mi ellen lépne fel, ha a származás kilenc részen keresztül megjelenő vér szerinti viszonyok szereplőit helyezi középpontba? Radikális lenne a szabad közösség és -párválasztás és csillagok közé emelése, vagy a hétköznapi radikális színben feltüntetése esztétikailag és technológiailag az atomic familyhez köthető értékekek szakrális szintre való emelését jelentené? A Last Jedi ezen értékektől picit is elkanyarodására érkező vallási buzgalomhoz hasonló reakciók erre utalnak. A Rise of Skywalker ezen értékek megtartása és szolgai módon egekbe magasztalása vajon elegendő lesz a boldogsághoz?
Az eredeti kérdésfelvetés fele mutat, így lehet aképp is értelmezni. De egyben élnék a gondolatmenet folytatásával, vonatkozóbban érintve a felmerült gender vonulatot.
A düh egy reakció a múlt alapú szokásokra és jövőben elképzelt énkép mentén. A kommentek szokásformáló jellegére reagál a düh, melyet összeegyeztethetetlennek tart a múlton alapuló szokásokon, és félelmet palástol a jövőt illetően, ahol egy szokásaival összeegyeztethetetlen jövőképet képzel el. Legalábbis a jövőképet illetően sokszor ez kerül kimondásra (a közösség így és úgy fog átalakulni ennek és annak hatására), de valójában egy olyan jövőképról van szó, melyben magát és közösségtársait nem tudja elképzelni a múlt alapján. A düh ez alapján a vélt változást kiváltó ok fele irányul, mellyel párhuzamosan önnön félelmének palástolásó szerepét is megpróbálja betölteni.
Az oldal közösség jellegéből adódóan ez gyakorta személyekkel szemben jelenik meg: a moderátorral, a válaszgombot nem használó és mobilról gépelő felhasználók irányába. A múlt alapján alkotott szokás gondolata ezeknél is felmerül, hiszen a válaszgomb használata olvashatóbbi teszi a fórumot, és a moderáció szabályozza a megnyilvánulásokat: ezek hatását mind láttuk és tapasztaltuk. A moderáció nyilván vitatottabb, leginkább az énkép kibontakozását korlátozó jellege miatt. De ha azt tapasztalja egy felhasználó a múlt során, hogy a moderátori visszacsatolás nem történik meg a szabályzat mentén, akkor milyen eszközei maradnak énképét sértő megnyilvánulásokkal szemben? (Mely énképbe közösségtársainak és cimboráinak megítélése is beletartozik, hiszen feléjük vetíti ki azt kommentelésen keresztül.) A tehetetlenség érzése elsők között merülhet fel a formális szabályzat és a múltbeli szokások alapján, melyre a többfunkciós düh is a reakciók között szerepel.
A női felhasználókkal szembeni reakció is megfogható a szokás múltban matatása és jövőbe révedése mentén. Mivel mútlbeli precedens erre nem nem igazán van a fórumon, így múltban matatáskor milyen referenciák merülhetnek fel énképünk alkotásakor? Fórumon kívüli tapasztalatok, amiért a viselkedésből kidomboruló nemi stílusjegyek alapján udvarlás-beszélgetés-támadás reakciók figyelhetők meg. Másrészről a formális szabályzat képez támpontot, a fórum témái, és a múlt során felmerüt nőket érintő és rájuk vonatkozó fórumos beszélgetések. Mit jelent akkor a jövőbe révedő énképet féltő dühös reakció, melynek egyben célpontja egy női tag? A düh elsöprő jellege miatt "reflexszerű" lehet az infantilizáló 'nyuszikázás' és a támadó 'picsázás' egy maszkulin nyelvezetben, mint a magyar. A hímsoviniszta szóhasználat hevessége és frekventitása alapján egyének felett nem nehéz értékítéletet kinyilvánítani. De filozófiai értelemben az lehet érdekes, hogy ebben az összefüggésben az impotencia gondolata milyen helyeken és milyen vonatkozásokban jelenik meg (mellyel nem a hímsoviniszta támadások célpontjainak emberi méltóságát kívánom figyelmen kívül hagyani.) Továbbá ontológiai kérdések fele is mutat a közösségben létezés gondolata és ennek viszontagságait palástoló és maszatoló reakciók (düh) és fogalmak (idő.)
(mindez összefoglaló, és nem tartalmaz értékítéletet)
Ellenben a mondatod második felével, mely értékítéleti kontextusba helyezi el.
A bármilyen falloszokért rajongó férfi tagok megítélését nem nehéz megtippelni. Ahogy az összefoglalód pontos megfordítása maszkulin szemléletmód vizsgálatának célzatával is könnyen megbecsülhető: nem a férfiassága kerülne támadás alá egy excentrikus férfi tag radikális változást leíró beszámolóját követően. Ez azért van így, mert a nőket illető sértések férfiaktól való különbözőségük, azaz sztereotipizált női tulajdonságok alapján kerülnek kijelentésre? Minden bizonnyal a nyelv sajátosságai megjelennek kommunikációnkban, melyet a magyart informáló maszkulin kultúra is meghatároz. Egy sértés zsigerisége leginkább megszokásról informál, mely egy maszkulin nyelvezetnél kéz a kézben jár hímsovinizmussal. Ebből az összefüggésből és az oldalon megjelenő nyelvezetből akár diagnózist is fel lehetne állítani, de nem gondolom hogy egyetlen dimenzión keresztül radikális kijelentésekkel tudnánk élni.
A megszokás és ennek a gondolatnak idővel való viszonya már jobban topikba vág. Ugyanis a düh megszokással relációban jelenik meg. Vannak egyéni és közösségi szokások. Az előbbit definiálja korlátok mentén minden fórumszabályzat; az utóbbiak inkább implikáltak és informálisak. Közösségi szokások közé tartozik a helyi nyelvezet és minden kommunikációra használható eszköz: képek, mímek és a fórum struktúrája és funkcionalitása. A fórumszabályzat dönti el egyéni szokásainkkal való összeegyeztethetőséget, melynek elolvasását követően tudunk dönteni részvételről. Az informális szokások ezt követően, a fórum használata közben derülnek ki: mennyire tudunk közös ritmust megütni másokkal és miként sajátítjuk el a fórum használatát. Másokkal való interakción keresztül derül ki, hogy például a válasz gomb használatát el tudjuk-e sajátítani, és felvesszük-e az idő során kialakuló belső szlenget.
Az egyénekből álló közösség alakít ki szokásokat időben. De mivel a közösség egyénei cserélődnék, és a jelen levő egyének is változnak időben, így a szokások folytonos változás alatt állnak. Emiatt a szokások jelenben, azaz amikor olvasunk és kommentelünk, nem helyezhető el. Folytonosan a múltban járunk, amikor szokásokra gondolunk és ezek mentén viselkedünk (értelmezés, kommentelés.) De egyben spekulálunk a jövőt illetően értelmezéskor, mivel ementén tudunk a későbbiekben is értelmezni és kommentelni. Kommenteléskor ugyanúgy megjelenik a szokások szerinti múltban matatás, de jövőbe révedéskor csakis saját kommentunk megítélését mérlegeljük. A kommentelés aktusa viszont formálja a szokásokat. Ezen formáló hatásokba nem gondolunk bele, mivel saját megítélésünkön morfondírozunk, és nem is tudjuk megítélni kommentjeink formáló hatását. Vagyis a szokásformáló kommentelés a szokásokról alkotott vélekedés múltban való matatása és az egyéni képünk megítélésének jövőbe révedése mentén születik.
Az idő ezen felosztása alapján akkor a tehetetlen düh mikkel és milyen vonatkozásban helyezhető el?
Moderáció hiánya nem-létezést implikálna? Amúgy touché!
https://www.rewired.hu/comment/226049#comment-226049
abszolút semmi ok nem volt az indulatra
Érdekes, hogy az 'Eltűntek, csellengők, hátrahagyottak' topikban robbant ki a düh egy-egy még jelen lévő tag ellen. A topik címe által megtestesített jövőkép fele mutat a dühkitörés, vágyakozva egy nélkülüki állapotra. A topiktól megszokott negatív tónus egyezik a jelenre nézve, hasonlóan az eltűnt tagok siratására, ám a jövőképet a megszokottól ellenben pozitívnak képzelik el: siratást követő melankóliát a dühöt felváltó feloldozás reménye váltja fel. Az oldal jellegét tekintve feloldozás fogja követni a dühöt? Talán a dühös emberekben, de az oldal közösség jellegét tekintve minden távozó veszteség, mint azt a topik jellege is mutatja.
A topikok rendeltetésszerű használata minden tag jól felfogott érdeke, hiszen e nélkül nem tud megvalósulni kommunikáció; kommunikáció nélkül nincs közösség. Mit jelent az egyezséget felrúgó kommunikáció? A düh egy vágyat fejez ki közösségrombolás irányába, közösségromboló eszközökkel. Vagyis elfogadja önnön tehetetlenségét a helyzettel szemben, mellyel párhuzamosan reflexszerűen vágyakozik egy remélt, de be nem következő jövőképre, azaz dühének feloldozására.
Igencsak beszédes, hogy a düh egy nő ellen (is) irányul, neme és nemével asszociálható viselkedés ellen. A kettősség e kapcsán különösen kitapintható, hiszen egy nő nélküli jövőkép fele vágyódik, de annak illegitimitásával valamilyen szinten tisztában van: nemével nem szeg semmilyen közösségi szabályzatot a tag, ezért tiltakozása nem megalapozott. A düh ezáltal nem is feloldozást vár, hanem önnön frusztációját kívánja palástolni, melyet egy nő vele egyenlő szinten való megjelenése okoz.
Vajon a fenti kettősséget és dühös megjelenését is maszkulinitásból fakadó impotencia félelme jellemzi? Talán. Hiszen míg egy női tag domináns fellépésétől való félelem jól behatárolható alapokon nyugszik, addig a fruszráció valamilyen szinten a moderáció impotenciájára is irányulna?
Kicsit a polkorrektséggel szembeni düh jut eszembe az esetről. A düh ebben az esetben is felvesz palástoló szerepet, hiszen saját előítéletességével szembesüléstől óvja meg önnön magát. Ugyanakkor egyfajta lemondást is mutat, mivel egy polkorrektség nélküli jövő fele vágyakozik, de valamilyen szinten tisztában van annak elérhetetlenségével és saját előítéletességével. A nőkkel szembeni előítéletesség itt is gyakran megjelenik, hiszen egy régmúlt (azaz már jelent sirató) állapotot kíván visszaállítani, ahol a nők alárendeltebb szerepet töltöttek be. Múltba való révedése miatt a dühöt tehetetlen impotencia érzése hatja át. Másrészről a kettősség különösen erős, hiszen amerika társadalma igencsak maszkulin, így minden nemekhez kapcsolódó 'polkorrektség' elleni ágállás megalapozatlan (azaz egy potenciális jövőtől fél saját elvei szerint kedvező jelenben.) Sokadrészt polkorrektség kapcsán fel szokott merülni a cenzúra, azaz egy központi hatalom és annak impotenciájára való utalás (biggoberment.) Hasonló dinamikák jelennének meg az itteni moderáció kapcsán is?
Jól látod, hogy a zenész főszereplőt kettősség jellemzi. De az önmaga felé irányuló gyűlölete és aluliskolázott embertársainak megvetése irányukon kívül miben különböznek? Mindkét esetben egyetlen tényező mentén létrejövő előítéletről van szó: előbbi esetén bőrszín alapján, utóbbinál társadalmi osztály szerint.
A film ábrázolásában egyértelműen a rasszizmus a súlyosabb a fizikai erőszak, és az öngyűlölet bőrszínhez köthetősége miatt. Az alsóbb osztálybeli hovatartozása okafogyott hétköznapisággal van megmutatva, legyen szó íráskészségéről vagy tolvajlásáról. Tony Lip egy kétlábon járó karikatúra, akinek vulgaritása nem kap annyi negatív visszacsatolást, hogy megutálja önmagát osztálytartozása miatt, vagy változtatni próbáljon szokásain, mert csalásai és hazúgságai kicsinyesek.
A film leereszkedő stílusa miatt nem nehéz a státuszkülönbségből fakadó segítségnyújtást 'fehér megmentő' toposzaként értelmezni: alsó osztálybeli okafogyottsága elegendő volt a színesbőrű zenész felemeléséhez. A változás egyéneken keresztüli megmutatása nem képes leképezni az előítéletesség szisztematikus mivoltát, de a film elnyomottak szolidaritása mellett foglal állást azzal, hogy az elnyomást képező bőr és osztálybeli különbség csökken a film végére mindkét karakter életében.
Itt egy felmeres, tipikusan milyen idos no/pasi milyen idos no/pasit kepzel maga kore idealisnak.
A linkelt ábra felirata sem ezt írja, hanem külső alapú vonzalomról beszél. Másrészről az adat az OkCupid társkereső oldal használóin alapszik. Online társkeresési szokásokra lehet legjobb esetben is következtetéseket vonni, amerikai közegre vonatkozóan. Nem mellesleg az ábrát leközlő cikkek azzal is árnyalják a képet, hogy a külső alapú ideál ellenére férfiak és nők is korukbeliekkel váltanak üzeneteket.
Házasságkötési szokásokra vonatkozóan vannak társadalmakra reprezentatív felmérések. Például itthon a házasságkötések száma csökkenő tendenciát mutat időre nézve, míg az élettársi kapcsolatok száma nő. Korra nézve is egyre idősebben kötnek formális egyességet, mind férfiak, mind nők. Európa-szerte hasonló tendenciák figyelhetők meg, csak az egyenes görbéje meredekebb ívet ír le a poszt-szociális államokban a nyugati országokhoz képest.
Ez valamivel árnyaltabb képet fest az emberek párválasztásáról. De a mérés során csakis formális szokásokat vizsgálnak. Továbbá reprezentatív módszerek nem képesek részletek feltárására. Magyarán a statisztika bizonyos jelenségek leírására alkalmas. Mégis előírólag használód. Másoknak is egy-egy középérték alapján osztogatsz életviteli tanácsokat? "Az átlag magyar egy kiló halat eszik évente, szóval a Balatonon csínján bánjál a sült hekkel!" Ez nem felkérés a hímsoviniszta demagógiád kifejtésére.
Jabba boy írta: Mindig érdekelt, ezért most meg is kérdem: amikor hosszabb hallgatás után megjelensz ilyen kérdésekkel, akkor valami kutatáshoz gyűjtesz anyagot?
Nem lenne túl módszeres itt és ilyen módon adatot gyűjteni. Érdeklődés céljával kommentelek.
a szexuális beteljesülés vágya és az, hogy valaki egy fórumon [...] tevékenykedik, alighanem [...] pótcselekvés az előbbihez mérten
Milyen szexuális töltete van kommunikációnk szocializációs mivoltjának? Még ha ki is tudod fejteni a megállapítást, a szembeállítással azt feltételezed, hogy szexuális vágyaink irányítják cselekedeteinket. Gépsoron robotolva lehet elnyomásról beszélni, hiszen a munka kényszer. Szexuális vágyaink ez idő alatt beteljesületlenek maradnak. A kényszerhelyzet megszűnésével szexualitásunk felé orientálódnánk?
Ha nőként férfiklubok frekventálása szexuális töltettel bír, akkor férfiként mit jelent ugyanez az aktivitás: elnyomást, palástolást, gyakorlást? Elmegyek bekarmolni a srácokkal, ahol a köszöntésül szolgáló kézfogáson túlmutató fizikalitás is előfordulhat. Az italozás mámorában született érintések mit jelentenek? Hát a szkanderozás során összefonódó szőrös férfikezek? A dominánciárt folyó játékos küzdelmen keresztül összedörzsolődő és sikamlóssá váló kézfejek könnyen asszociálhatóak szexuális aktivitással. Miként viszonyul szexuális vágyainkhoz ez az aktivitás?
A moddolás módosíthatóságot, vagy személyreszabhatóságot jelent? A digitális szoftver sajátosságáról lenne szó?
A gépjárműtuning rajongók módosíthatják a járgányukat a modularitás aktivitásáért, amiért az autó el sem hagyja a garazsat; funkcionalitásért, azaz hogy sebesebben süvítsen a gép; és kifejezőleg, hogy minél zajosabb és hivalkodó legyen a verda. Illessük belső-funkcionális-külső szavakkal a modularitás aktivitásával relációban álló viszonyokat.
Játékoknál is megtalálható a belső-funkcionális-külső viszony: a Warcraft 3 pályákat hegesztő, de azokat soha nem publikáló modder; fps blokkot feloldó, UI modosításokat applikáló gamer; és a moddolás haladásáról és annak folyamatait részletesen bemutató modder-blogger. Fel lehetne még sorolni több viszony típust, de ez a három is elegendő ezek összefolyásának és nehezen szétválaszthatóságának illusztrálására: a belső indíttatású moddernél megjelenhet a funkcionalitás gondolata; a modder-bloggernél mindhárom viszony fellelhető, és vitathatatlanul megtalálható a belső viszony moddernél, gamernél, modder-bloggernél e lazán felvázolt felosztásnál, hiszen mindhárman részt vesznek moddolásban.
Ez a 'módosíthatóság' (kontroll) sorrendiségben a 'birtoklás' után, és a 'játékélmény' előtt helyezkedik el. Elkülönülő lépcsőkről lenne szó? Nem gondolom, hiszen a moddolás sokszor a játékélmény hatására merül fel, és a két lépcső oda-vissza kommunikál es befolyásolja egymást: játszom-funkcionalizálom-játszom-belső/külsőmoddolom, és megannyi konfigurációt el lehet képzelni.
Ez az oda-vissza kommunikáció és befolyásolás kiterjed a köznapi értelemben vett birtoklás, azaz 'magaménak tudás' gondolatára? Számítógép, és autó esetén saját kezüleg megválogatott alkatrészekből építkezünk. Azért építkezünk, hogy 'módosíthassuk.' De megvásárlással magunkénak tudjuk az alkatrészeket, és magát az egészet: számítógépet vásárlunk alkatrészenként. Ez abban az esetben is igaz, ha számítógépet bővítunk, mivel új alkatrésszel új számítógépet alkotunk, azaz magunkénak tudjuk a részecskét és az egészet. Az egész magunkénak tudása a részecskék beolvasztásával történik. Vagyis a 'módosíthatóság' kapcsolódik a 'magunkénak tudáshoz,' mely a moddoláshoz hasonlóan többféle oda-vissza kommunikáló konfigurációt vehet fel.
A módosíthatóság és a birtoklás több szinten való megjelenése és összefonódása leglátványosabban a PC-fetisisztáknál jelenik meg, ahol a moduláris vas reflektorfénybe helyezése egyszerre kommunikálja a tulaj birtoklását-modósíthatóságát az ezzel asszociált értékekkel egyetemben: a mosdatlan-tiszta, alsó-felsőrendű hierarchikus viszonyokon keresztül emberfelettinek tünteti fel önnön magát, mely értékek a digitális moddolásban és a játékélményben is megjelennek a pixelvadászatban és a moddoláson keresztül tükröződő hierarchia csúcsára való törekvésben. Ok-okozatiságot végképp nem lehet felállítani az oda-vissza kommunikáló összefonódások között.
psishock írta: 2019-ben rohognek az emberen aki birtokolni akarja a jatekot, es tomik a kiadokat, hogy cserebe semmi kontrolljuk ne lehessen termek felett. Gyonyoru latvany.
Aztan meg forditod ki valami nyakatekert modon bizonyitaskepen, hogy hat igen, hazad kocsid sem a tied, csak meg nem vettek el toled. :D
Az állam-vállalat párhuzammal az utóbbival fennálló viszony ürességére, és fogyasztói kiszolgáltatottságára kívánsz rámutatni? :)
De témánál maradva a logikai sorrend korábbi állomására kanyarodnék vissza: mit jelent a birtoklás? Hétköznapi értelemben magántulajdonnal fennálló viszonyra utal a szó, lásd föld és gépjármű birtoklása. Az állam fennhatósága teszi lehetővé és ismeri el a birtokba vételt. A birtoklás állapota ezen túlmutat, mint azt a 'magadénak tudás' és a 'birtok feletti rendelkezés' (kontroll) gondolatai is illusztrálják. Egy tárgyi birtok materialitásán túlmutató kötődésről van szó: használattól megkopott tárgyat eltulajdonítását követően is felismersz, mondván, hogy az a 'tied.' Attól még, hogy nem tudsz a tárgy felett rendelkezni (mivel nincsen nálad), magadénak tudod.
'Magadénak tudás' pontosabban fogja meg a hétköznapi értelemben vett birtoklás és hozzá fűződő érzések halmazát.
Videojátékok esetén is lehet érzelemhalmazról beszélni: a játszás élményt ad. Milyen viszonyban áll a 'magadénak tudás' a játék élményével? Sorrendileg megelőzi a játékélményt, mivel be kell szereznem a játékot, hogy játszani tudjak. De nem kell magaménak tudnom a játékot az élmény eléréséhez, hiszen kölcsön is tudok kérni egy játékot, vagy másnál is tudok játszani vele. De ezzel a játék materiális valóságára utalok, amit már korábban lefektettünk, hogy független a 'magunkénak tudás' érzésétől (fordított esetben ugyanúgy 'magaménak tudom' a játékot, azaz: ha el van kallódva a padláson, lejátszhatatlanul karcos a lemez, vagy ha kölcsönadtam.)
Magaménak tudhatom a játékot akkor is, ha azt megveszem, kibérlem, kölcsönkérem, lekalózkodom, vagy ellopom: mindegyik esetben birtokba veszem a játékot, és annak módjától független egyezhet az érzelmi viszonyom, azaz a játékélményt megelőző 'magaménak tudás.'
Zsákutcába érkeztünk a birtoklás hétköznapi értelmezésével, mivel a tárgyak és fogyasztási szokások testreszabhatóságához hasonlóan megannyi konfiguráció létezik. Ez a lazán megfogott birtoklás-magaménaktudás-játékélmény sorrendiségén nem változtat. Vagyis a kezdő kérdésre lehet érdemes visszakanyarodni és megvizsgálni az állam-vállalat intézményekkel kötött szerződés különbözőségét. Ezt követően lehet más megvilágításba fog helyeződni a hétköznapi értelemben vett birtoklás gondolata.
A konkrét sztori az, hogy az egyik mappert idegesítette az, hogy a környezetében állandóan a Grabbag szól, szóval elnevezte fagbagnek.
Vagyis egy negatív érzést homofób szitokszóval írt le. De szándéktól független is érthető, ha valaki bántóan éli meg az utalásokat. Utalás jellegéből adódóan nem különb a Duke Nukem referenciáktól, korszak megidézésétől, és zsánertulajdonságoktól, azaz: mindezek megélése külső ismeretektől függ. Ez miként változtatja meg a 'játék maga' kifejezést? Leginkább arra világít rá, hogy a játék maga egy támpont, mintsem kötött 'belső' értékekkel felruházott objektum, ami mentén értelmezések sokasága jöhet létre.
Mivel külső faktorok határozzák meg az értelmezést, akkor játékon (text) kívül eső, de hozzá köthető (paratext) objektumok is ugyanezen külső faktorok által kerülnek megélésre és megítélésre. Azaz, ha zavar a homofóbia a játékon belül, akkor minden bizonnyal marketing matériában, patch-ekben, és a játékért felelős személyek kommunikációjában is zavarni fog. A patch a legérdekesebb ezek közül, hiszen míg a másik két forrás teljesen kívül helyezkedik el, a patch a játékot magát módosítja. A patchet viszont külső hatások is formálják: játékosi visszajelzések, fórumos beszélgetések, kritikák, kép- és hanganyagok. Ezen külső hatások abból a szempontból nem térnek el a belső hatásoktól (fejlesztői tesztek és megbeszélések), hogy ugyanúgy értelmezésen, feldolgozáson és implementáláson keresztül mennek át. A patch teljesen összemossa a külső-belső behatások, és a text-paratext dualitását.
Mit jelent ezen dualitás összemosottsága a véleménynyilvánításokra vonatkozólag? Megjelenésre hasonló összemosottságot. De néhány dolgot ki lehet jelenteni: akit játékon belül zavar a homofóbia, azt minden bizonnyal máshol is fog (fejlesztők kommunikációjában.) Hasonlóképp a patchelés során felmerülő stat-módosítások, balanszírozás is zavaró lesz. Az ezt kommunikáló bejelentéseknél is gyűlni szoktak a bejelentés módját, annak személyét, vagy magát a changelogot támadó visszajelzések, melyek egyben, vagy kizárólagosan a változtatást támadják ennek tényét palástolni próbálva. Ezen dinamikákat látva kétség nem fér állásofoglalásokról, és hogy ezek a homofóbia ellenzése-támogatása mentén húzódnak meg. De nem gondolom, hogy az oldalak gondolat merev kettőssége mentén meg lehetne érteni ezt, mint azt a téma csupán szeletét képező text-paratext összefolyásán keresztül illusztráltam.
A Your Name egész kellemes volt. Még melyiket ajánlanád a rendezőtől?
Sony platformján minden megjelenésnek meg kell felelni technikai feltételeknek is. Ez kizárja a számottevő teljesítménybeli különbségeket.
Donteni donthetek mindenfele materialis es egyeb akadaly nelkul.
Akadály nélküliséggel és feltételes móddal azt állítod, hogy a döntés ezek megléte mellett is megvalósul. Ráadásul több akadályra utalsz. Ezek megváltoztatják a döntést, ha igen, miként? Az egyéb kifejezéssel számszerű különbségre utalsz, míg a materiális szóval jellegbeli különbözöséget is leírsz. Milyen tényezők mentén lehet még döntést felosztani?
Jól látható, hogy egyetlen fogalom letisztázása is megannyi kérdést vet fel. Fogalmak egymáshoz kötődése tovább bonyolítja a műveletet. Ezáltal nem nehéz belátni, hogy a görögök óta jelen levő szabad akarat fogalma többféleképp leírható. Ez többféle cáfolatot-igazolást is jelenthet. De többszínűségük részleteinek ismeretében ez a cáfolat-igazolás kérdés merülne fel?
Először is meg kéne határozniuk, hogy pontosan mit is értenek szabad akarat alatt.Nem kell tulmisztifikalni, azt jelenti hogy mas/masok kenyszerito befolyasa nelkul donthess.
Döntésről beszélsz, mely nélkülöz kényszert, azaz valamilyen szinten szabad. A döntés cselekvést ír le, míg az akarat egy állapotot. Az állapot szabad jellege megengedi, hogy cselekedjünk (azaz döntéseket hozzunk), vagyis az állapot megelőzi a cselekvést. Mi húzódik meg az állapot (akarat) és cselekvés (döntés) között? Például materiális valóságunk, amiért egy testi paralízis gátolja a cselekvést. Vagy materiális valóságunk nem is akarat és döntés között, hanem döntés után helyezkedne el cselekvéshez köthetően? De akaratot szándékkép is lehet értelmezni. Ez esetben az állapot megelőzi a szándékot. Négy szintnél járunk e néhány soros értelmezésben: állapot-szándék-döntés-cselekvés. Ha az akarat előtti állapot nem szabad, lehet szabad akaratról beszélni?
Mégsem múlt el, lmao!
Ion Fury developers decide not to remove homophobic content after Steam review bombing
"Jokes at the expense of marginalized communities will not be present in future games published by 3D Realms. However, a portion of our community made it loud and clear they felt removing 'Ogay' was censorship and should be protected by free speech. Voidpoint wanted to listen and we respected this decision."
Respawn at the Apex of community dysfunction
The passion from these fans is real. The way they value these games and the people they play with can be wonderful and healthy and heart-warming. But the relationship between the player and the studio is still commercial in nature. It's a customer and a company. When you introduce emotional investment into that -- when one party believes the relationship is based on a shared passion and the other (necessarily) bases it on money -- it's no wonder that could turn ugly in a hurry.
.
And for quite a long time, that dysfunctional relationship worked in the developers' favor. Developers could foster passion and fierce loyalty without needing to reciprocate. But over time, consumers have realized how to turn the dysfunction to their own favor. After all, you can only jerk around a friend or lover so far before they [fed] up and leave.
Once Upon a Time in Hollywood
Borzasztó cinikus film, mely hosszú játékidejével, és lassan hömpölyhő tempójával is a zsénerszínészek életének ürességére világít rá: akik sokkalta fényűzőbb életet engedhetnek meg maguknak az átlagpolgárnál, életük mégis unalommal és ezt megszakító vulgáris fogyasztással és hedonista élvezetekkel telik. A cowboyfilmekben megjelenő macsó pózerkedés már a színfalak mögött is széthullik (lásd Bruce Leet kifigurázó jelenetet), és a szakmályában érzéketlenségig elmerülő dublőrnek is csak ártalmatlan hippiek megalázására futja.
Ugyanakkor a hírnév hajszolásából fakadó szorongás és filmekért fanatikusi rajongás is főszerepet kap. A film fénypontja, hogy a cinikus hangvétele mellett emberik maradnak a karakterek, és a férfi és női színészek párhuzamba állítása egyben Hollywood embertelenségére is rávilágít, azaz: mindkét nemet egyaránt érint, de közel sem ugyanolyan minőségben és mértékben.
Tarantinora jellemző feszültség fokozatos adagolása ebből a filmjéből sem maradhat el. De ezúttal a megjelenő motívumokat és a karakterek humanitását tiszteletben tartva a katarzis szinte végig elmarad. Vagyis az erőszak is Hollywood kiszámíthatatlanságát tükrözi, mely minden érintett létezését meghatározza, csak míg a kiváltságosabbaknak az erőszak egy újabb pénz- és kapcsolattőke bővítési lehetőséget kínál, addig az alsóbb rétegeknek alapvető exisztenciális kérdésekkel függ össze.
Progress without the Proletariat: Life after Marx
Marxism may well have been the most successful self-consciously progressive movement that the world has ever seen. But it has failed — in the sense that Newtonian mechanics ultimately ‘failed’ as an account of the physical universe. In both cases, the world turned out to be larger than the theory could contain. In the case of Marxism, the world that the theory could not contain was capitalism.
De már az is ok-okozat állítása, ha kimutatja valaki, hogy a szexizmus és egy film megítélése összefügg.
Dehogyis: korreláció nem sugall ok-okozati összefüggést.
olyanok fogják kitölteni a kérdőívet, akik érintettek SW-témában, markánsan lepontozni pedig pláne olyanok fogják, akik érzelmileg jobban benne vannak a [...] „kultúrharcos” diskurzus[ban]
Szexista állításokban? 'Hostile Sexism' dimenzióban a TLJ tábora rendelkezik a legnagyobb szórással, míg a 'Benevolent Sexism' kérdéseknél a másik két csoport válaszai szélsőségesebbek.
A premisszádat sem az adat, sem az attitűdvizsgálat módszerességét követő kérdések megfogalmazásának kritikája nem támasztja alá. Az okfejtésed alapvetően két sebből vérzik: egy csoport válaszai alapján beszélsz torzulásról, és a torzulás mögött kauzális összefüggésekből fakadó különbözőségekre utalsz. A vélt befolyások a teljes mintára is hasonló mód hatnak; egyáltalán lehet tudni a lekérdezést megelőzőleg, hogy milyen ismérvek mentén rajzolódnak ki szignifikáns kapcsolatok, azaz csoportok? Attitűdbeli különbözőségek vizsgálata pedig nem követel meg ok-okozatiság feltárását, hiszen a skálavizsgálat linearitást feltételez, és összehasonlíthatóságot tesz lehetővé más dimenziókkal. Vagyis teljesen mindegy milyen okozói vannak egy adott attitűdnek, ha a különbözőségek felrajzolhatóak, és más dimenziókkal együttesen viszgálva szignifikáns kapcsolatok figyelhetők meg. Márpedig esetünkben több dimenzióban erről van szó, ahogy a nem szignfikáns kapcsolatok, és a kevésbé koncentrált eloszlások is értelmezhetőek.
Például a nem és kor szerinti eloszlás inkább beszédesebb, ha témában hasonló kutatásokkal vetjük össze. Viszont ez alapján sem tudunk ok-okozati összefüggést felállítani, hiszen a kérdőívből nem derül ki, hogy a nem, kor, vagy milyen szempontok a különböző attitűdök okozói; egyedül vizsgált dimenziók közötti korrelációt és erősséget mér a kutatás.
Okés, így érthető a véleményed: a fejlesztőkre és a piacra utalással azt is el tudtam képzelni, hogy a saját fogyasztói igényeiden túlmutató gondolatokra is kívánsz utalni. Köszi a kimerítő választ!
Nem az zavar, hogy elvették a Metro LL-t, hanem AHOGY (és itt most főként az aktatáskára [gondolok]) elvették, és AMIÉRT elvették. És ahogy azon kívül kezelték/megvalósították ez az egész Epic store dolgot.
Érdekes, hogy az elvétel gondolata mentén fogod meg a Metro Exodusos témát. Beleélted magad a Steames megjelenésbe? Mit értesz az aktatáskázás gondolata alatt? Olvasatomban egy partnerkapcsolat jött létre két üzleti partner között ideiglenes PC-exkluzivitásra. Miben különbözik ez az egyeszség más üzleti kapcsolatoktól?
Fenntartom a jogot, hogy a szexizmus szerinti besorolásokat a kelleténél felületesebbnek és félrevezetőbbnek tartsam.
Világos. De ha elindulunk azon gondolatmeneteden, hogy a feminista kifejezésre szitokszóként tekintenek megkérdezettek, mert csak szélsőséges kontextusban találkoznak vele. Akkor ebből az következne, hogy ezt a 'most women' kifejezés megfelelőjeként kezelnék? Nem gondolom, mivel ha csak szélsőséges kontextusban találkoznak a feminista kifejezéssel, akkor a többi nőkkel való interakciójuk alapján ki kell rajzolódjon a különbség. Ha viszont hasonló negatív jelentéstartalommal ruházódik fel a 'legtöbb nő' kifejezés, akkor az már nem beszédes valamilyen fokú előítéletességről?
A saját példádra kitérve: ha negatívan vélekedsz a feministákról (és válaszod 7), de nem gondolod, hogy a nők ártalmatlan megjegyzésekre ugranak (azaz válaszod 1), akkor a szerző átlagolását követve a skála közepén, 3,5-en landolnál. Ebből csupán annyi következik, hogy a válaszaidat el lehet helyezni az ellenséges szexizmus skála közepén.
Nem gondolom, hogy két tétel alapján szexistának, vagy bárminek lehetne kikiáltani. De nem is ez a célja a kérdőívnek. Ezzel nem lealacsonyítani kívánlak, csak többször utalsz megbélyegzésre, személyes példán keresztül is, illetve folytonosan a szerző szándékait támadod. Nehéz pusztán szakmai kíváncsiságképp értelmezni az itteni megnyilvánulásodat, amikor a kérdőív korlátjai világosan kiolvashatóak a tanulmányból.
Azzal nem értek egyet, hogy okokat kellene vizsgálnia a kérdőívnek, mert egy kérdőíves kérdezés erre alkalmatlan (előítéletesség kapcsán pláne). De szerintem már a legalapvetőbb ismérvek alapján is markáns különbségek rajzolódnak ki a rajongók között, mely csoportok a filmek értékelése alapján lettek felállítva. Nemet is kort tekintve leghomogénebb a Last Jedit elutasítók tábora. Ez önmagában feltételezi, hogy statisztikailag szignifikáns kapcsolatok is nagyobb arányban előfordulhatnak. A többi csoporttól való különbözőség a kritikusok és rajongók véleményéhez való hozzáállásban mutatkozik meg a leglátványosabban, azaz jóval polarizáltabbak a válaszok. A szexista tételeknél viszont az ábra alapján talán a legnagyobb a szórásuk a többi csoporthoz képest. Azaz jól megfoghatóak egyes dimenziókban az attitűdbeli különbségek, hiszen hiába heterogénebbek a klasszikus trilógia és az előzményfilmek rajongói, nagyobb homogenitást mutatnak egyes válaszaikban, míg a Last Jedi ellenzői között egyes témákban pont az ellenkezője figyelhető meg.
A kvantitatív kutatások néhány dimenzió mentén tesznek általános megállapításokat, vagyis funkciójuknál fogva skatulyáznak. :)
A kérdőív kérdések különböző értelmezéseiről naphosszat lehet vitatkozni, de pont ezért nem jellemző új kérdések megfogalmazása, hanem a már korábban használtakat kérdezik le újra, hogy összehasonlíthatóak legyenek - a szerző is ezt tette ellenséges és a jóindulatú szexizmusra vonatkozólag.
Nehéz a személyes példáidra reagálni, mert ezek az értelmezések is teljesen követhetőek és valósak. De nem tartom szerencsésnek a kutatással való szembeállításukat, amikor a felvázolt adatok nagyobb mintaszámukból fakadóan sokkal beszédesebbek.
Például a 'Hostile Sexism' és az 'Anti-PC Beliefs' klaszterek egymás mellé állításakor mindhárom csoportnál legalább 0,5 pontnyi különbség van átlagot tekintve (TLJ-nél 1,0 feletti!). Eloszlásukat tekintve viszont még látványosabb a különbség, hiszen míg a szexista attitűdüknél kisebb a szórás, addig PC témában mindhárom csoportnál jól kiolvashatóak a végletes válaszok (1;7).
A karakterek kapcsán tényleg jó lett volna a többi karakter megítélését látni viszonyításképp! Vajon tényleg hasonlóképp gyűlölik a többi karaktert is? Elképzelhető, de nehéz megmondani, ha pl. az ellenséges szexizmus vektorában hasonlítjuk egy-egy karakter megítélését a teljes trilógiához. Viszont ebben a szekcióban a teljes mintára nézve látunk kimutatásokat, így a Last Jedi rajongók elleni feltételezésed e kapcsán sem igazán állja meg a helyét. :/
Ami érdekes még, hogy az előzményfilmek kedvelése korrelál jóindulatú szexista attitűdökkel. Vagyis hihetetlen, de ezek szerint vannak, akik tudnak azonosulni Padme és Anakin románcával!
TikTok is fuelling India's deadly hate speech epidemic
During June and July, WIRED identified more than 500 examples of caste-based hate, threats, violence and ridicule attacking different communities within the Tamil language on TikiTok. Users extol the virtues of specific castes and verbally attack local caste-leaders, which can trigger hate crimes.
.
India’s caste structure is a feudal system of social division stratifying people into hierarchical groups based on their background and work. These include: priests, warriors, farmers/traders, labourers and outcasts. Dalits, formerly the ‘untouchables,’ fall outside the system and are widely persecuted.
Videos found on TikTok include casteist-hate speech posted by users identifying themselves from high castes while celebrating and singing the praises of their communities. These quickly spill into threats of physical violence with members of some communities claiming dominance over other castes.
a TLJ-vel objektíve egy rakás nagyon komoly probléma van
Milyen szempontokra gondolsz, vagy mit értesz ez alatt? Kultúrális objektumokat csakis szobjektíven lehet megélni, hiszen kultúrát tanulás során ismerünk meg, sajátítunk el, mely térben és időben eltér. Azaz egy film karaktereinek és a narratívájának megítélése is eredendően szubjektív.
Megértem, hogy nem tetszik a felmérés témája. De az próbálna terelni, aki társadalmi attitűdök dimenzióiban vizsgál egy filmet, vagy aki diszkomfortját próbálja palástolni önkényes szempontjainak objektivizálásával?
Sorozatiságot többféle összefüggés alapján fel lehet állítani, mint például szerző munkásságában elhelyezhetőség, zsánertulajdonságok, és technikai aspektusok szerint. Értékek mentén lehet kijelentésekkel élni; ezen szemléletmódok alapján tett kijelentések egymással párhuzamosan és együttesen is képesek létezni. A producerek által kijelentett szerialitás piedesztálra emelését, és más értelmezéseket kizáró, szó szerint kánonként kezelését nem nehéz vallási attitűdökkel párhuzamba vonni.
Isteni magaslatból érkező mivolta miatt lehetne "le- vagy felértékelni [...] szegmenseket?" Okfejtésed ezen kérdés fele mutat ("egy összefüggő (film)sorozatnál azért számít"). Nem gondolom, hogy meg tudnánk válaszolni, hiszen értékítéleti kijelentésnél a mi és a miért kérdésekre adunk választ (a mű ilyen, mert), a miértet informáló faktorokat lehet magunk sem tudjuk artikulálni.
Noha érdekes lehet Star Warshoz fűződő viszonyunkról közvetlen beszélni, ez talán gyakrabban kirajzolódik a mű tényleges aspektusait firtató véleményekhez képest.