Hozzászólások
Elsődleges fülek
Még a végén talán le merek menni a következő összeröffre.
Olyan tokent is lehet szeretni, amelyikkel meg lehet veretni veled valakit, amíg én a háttérben, garbóban Poe-t olvasva élem legendásan absztinens életem?
Azért biztosan kondícionál egy népet valamire az, hogy amíg bizonyos országokban arról emlékeznek meg, hogy a nép hogyan fejezett le királyokat, addig nekünk olyan nyalánkságok jutnak (leegyszerűsítve persze), hogy az uralkodó osztály hogyan ölte meg brutálisan Dózsa Györgyöt. :D
Tényleg leegyszerűsítesz. Spoilerben történészkedek kicsit, így akit nem érdekel, és zavar a wall of text, az könnyen ugorhatja.
Nyilvánvalóan a történelmünket végigkövetik a nyugati hatalmaktól eltérő geopolitikai lehetőségeink, és a polgárosodásban való lemaradásunk, de messzemenően rossz felfogásnak tartom, hogy mindenben a kudarcot keressük (még Rákócziékat is bukottként kezeljük, hiába kötött Károlyi Sándor a Habsburg-oldalt képviselő, későbbi törökverő és Mária Terézia-mentő Pálffy Jánossal iszonyú jó békét), még akkor is, amikor komoly eredményt értünk el, míg másokat sikeresnek állítunk be olyan fontos és emlékezésre méltó eseményeik kapcsán, melyek szintén nem nem feltétlen azonnali "győzelmet" hoztak.
Ezzel az LY linkelte interjúra is reagálok: nemcsak a kudarcokkal van itt a baj, hanem azzal, hogy a legtöbb esetben csak küzdeni volt esélyünk, nem volt eléggé a saját kezünkben a sorsunk (ez igaz volt más szemszögből a belpolitikára is: 1867 és 1990 között egyszer sikerült kormányt váltani választáson, az sem bizonyult hosszú életű sikernek). Emiatt fölösleges mindig mást hibáztatni vagy a saját hibáinkat nem tárgyalni, de a közéletileg aktív polgárság gyengesége miatt ez is hozzájárult az apátiához. De szerintem éppen az kellene, hogy a helyén kezeljük pozíciónkat a történelemben és a világban, és ne nagyhatalmi elvárásokkal kezeljük magunkat. A XX. század tényleg egy nagy szívás volt, és nem diadalmenet, de még abban is lehet találni fényesebb pontokat, nemhogy a korábbi eredményeinket is le kelljen nézni. Mert ez éppen az a felfogás, ami egybevág az általad is kritizált állapotokkal, és ami a pozitívabb felfogású és önértékelésű nyugatiak számára furcsa.
Nem, nem értek egyet a lózungokból álló történelmi dicsőségre hivatkozással, de a kommentjeidből én éppen azt látom, hogy te a másik oldalra lengtél ki, és akármennyire is büszke vagy rá, az idevetettek alapján én mégsem tudnám megdicsérni a történelmi ismereteidet. Túlzást nem szerencsés úgy kritizálni, hogy ellentúlzással válaszolsz rá, és azt állítod be (egyetlen?) igazságnak.
Szerintem a jó játék nem egyféle. Nem véletlenül van közönsége a Soulsoknak és a Dark Fortressnek is az Assassin's Creedek mellett. Nyilván az eltérő, kevésbé kézen fogós dizájnfilozófiáról beszélek (ami tényleg nagy pluszt tud adni játékélményben), és nem a gyenge irányításról, ami a legelvakultabbakon kívül régen sem volt az oka a rajongásnak.
Egyébként meg abban az időben így ment ez, a korábbiakban pedig még inkább, ha voltak is streamline-oltabb műfajok.
Megjegyzem, én a Tomb Raiderek és a Resident Evil kameráján és harcán voltam kiakadva (és vagyok máig), pedig azoknál nagyobb mainstreamet nehéz mondani.
15 éve.
@Zaxx
Borzalmasan hangzik, látom kell! :D Az Outcast 1.1 bezzeg kontrollerrel simán jobb. Érdekes, hogy abban egyik itt említett probléma sem létezik.
Én majd Origin Accessben megnézem, úgy nem közvetlenül fizetek érte, és van benne más is.
Egyébként a FIFA-val - és a Maddennel, illetve az állítólag javuló NBA-vel - mi a baj? Nem játszom már sportjátékokkal egy ideje, de nem tudtam, hogy a kötelező utálaton kívül bukniuk lenne muszáj. A Battlefieldet sem tudom, hogy tényleg béna-e multizni. (A BF4-gyel multiztam egy keveset, mikor már kiforrott, rossznak nem mondanám, de nem vagyok szakértő.)
Volt még pár vállaható játékuk, de gigakiadóhoz mérten nem sok, viszont másoktól sem tudok sok mindent mondani.
Holnap leszek csak rendesen otthon belenézni, de jó, hogy szólsz, majd figyelek a 2 órás időhatárra, hátha végre kipróbálhatom a refundolást. Sajnos ez nem meglepő :(
Ezért van még pár éve.
Reklámot. Vagy fizetett hirdetést, ha úgy tetszik.
Az Overwatch 1080p és epic beállítások mellett (mondjuk multiban nem biztos, hogy van értelme erőltetni, úgyse látszik a különbség közben) is folyamatosan 100 fps fölött fut nálam 6 GB-os GTX 1060-nal, most direkt leellenőriztem. Bő nyállal elég oda a 970 is. Mikrolag nincs. Az SSD alap. De még a 750 Ti-vel is remekül ment, csak kicsit alacsonyabb beállításokat használtam, tehát nem ahhoz kell belőni a VGA-választást, ha mással is játszol.
Egyébként a vsync on alapból késlelteti kicsit az egeret, kompetitív fps-t úgy játszani nagy hátrányt jelent.
Játéktól függ, hogy a GeForce Experience hová lövi be. Egyébként nem egy beállítást ajánl, hanem van egy skála (játéktól függően eltér, hogy hány fokozattal), melyen kiválaszthatod, hogy mennyire teljesítményre vagy grafikára nyomulsz.
A lényeg az, hogy általában mindenhogy idióta, ha a teljesítmény lenne a lényeg, akkor is bekapcsol hülyeségeket, ha a grafika, akkor sem kapcsol be minden fontos elemet, amit még bírna is a géped. Lehet, hogy az Originsszel jobban belőtték, és az is lehet, hogy éppen szerencséd van, más géppel már agyamentséget hozna ki.
Összeségében a GeForce Experience nem mérvadó. De legalább lehetne manuálisan is állítani, utánahangolni kintről, de nem, ha el akarsz térni az ajánlásaitól, ahhoz úgyis a játékmenüjében kell kotorászni (ez újraindítós variálásoknál a legbosszantóbb).
A legjobb, ha magad lövöd be, és legfeljebb érdekességként tekintesz rá. És továbbra is ajánlom az Nvidia Inspectort, az tényleg segít is, ha jól belövöd.
Egyetértek. Különben az egész honlapnak külleme olyan reklámostul, mint amilyentől hasból találgatást vár el az ember.
Valóban teoretikus kérdés, hogy honnan hívunk valamit konzolgenerációnak, ez egyre szürkébbnek ígérkezik, de ez az egyedi hardverek eltűnésével is egyértelmű volt már. Egyelőre viszont még az is kétséges, hogy a következő lépésnél tényleg kihúzható-e úgy a sima One alól a szőnyeg,, hogy az X alól nem. Ahhoz túl közel áll a prociteljesítmény, a PS4-nél meg még inkább. Ha komoly CPU-t kapnak a következő gépek, akkor meg X-en is szenvedős lesz a teljesítmény. Szóval ebben a körben még ez is necces, de efelé tartunk.
A BC nyilván megérheti, remaster még attól jöhet új feature-ökkel, ha nagyon akarják, de ugye olyan "drága" portolásra valószínűleg már nem lesz szükség, mint a mostani és az előző generációban.
@Vajk
És egyelőre az észak-amerikai netszolgáltatóknál is van forgalomkorlát, ha nem maradtam le vlaamiről. Egyelőre az látszik, hogy a Sony és a Microsoft tesz bele pénzt, és amúgy is a streaming felé tart az irány. Eközben egyelőre a Netflix sem hozza a Blu-ray szintjét, de újabb és főleg saját anyagoknál már nagyon közel van képminőségre, tekerni meg már gyorsabb :)
Az input lagot én az Onlive-on annak idején vállalhatatlannak találtam, a Gaikai-on sokkal jobbnak, de ez játék függő is volt. A PS Now-t nem próbáltam, mert kéznél van a PS3, és a Last of Ust is azért hagytam ki eddig, hogy jobb minőségben játszhassam. Ismerős vélemények alapján szintén játékfüggő, hogy mennyire zavaró, de sokat fejlődött. Csak tippelni tudnék, hogy milyen távlatban válik reális alternatívává. Az e-sport pedig legfeljebb újra LAN-ossá válik középszinten is, nem csak magasabbon, mint most :)
Én is örülnék neki, mert tényleg poén volt, a PS3-as példányomat meg már rég eladtam. Mondjuk az írója máson nem is dolgozott a játékiparban, így jól megírt DICE-kampány anomáliája érthető, mert hiába nagy kedvencem a Mirror's Edge, Fredrik Agetoft lenyomta Rhianna Pratchettet.
Viszont maga a játék jó pár furcsasággal rendelkezett, szerintem ma sokan körberöhögnék a röhejes checkpointrendszert és a pályadizájnt - illetve legfőképp ezek kettősét együtt. Persze az is igaz, annak idején is normálatlannak számított, de így PC-re mindenképpen kéne valami normális nehézségi szint. Nem mintha nem lenne minden általam játszott BF-kampány túl könnyű, általában is, és a CoD-okhoz képest is.
de azt, hogy a Sony visszajött a versenybe milyen értelemben gondolod?
Nem abban az értelemben, hogy ki nyerte a generációt, bár annak a jelentése is önmagában vitatható. A lényeg az, hogy a darabszámbeli hátrányt ledolgozta, és ezzel üzletileg a temetett Sony egyik húzóágazatává válhatott újra a játékbiznisz is. Lásd a gen végén a Last of Us vártnál nagyobb sikerét, de még inkább a GTA V-öt vagy az addigra rá masszívan tolt FIFA-t. A PS Plus nyereségessége akkoriban még kérdéses lehetett, viszont éppen azzal alapoztak meg akkor is annak, hogy mára nyomtatja náluk is a pénzt a multira való előfizetés. Tehát volt egy komoly generációkon átívelő hatása is ennek. Visszajött mondjuk 2008-hoz képest a Sony a Microsofttal szemben? Naná!
mert eléggé úgy tűnik, hogy ez az utolsó konzolgeneráció.
Hogy minek fogják hívni a jövő gépeit, az jó kérdés, de az a véleményem, mint Tibrének: marketingszempontból egyáltalán nem mindegy, hogy miként próbálod eladni az új masinákat, Az eddigi generáció közbeni tuningok kb. annak feleltek meg, ha veszel új VGA-t és húzod mellé a procit, de előbb-utóbb lesz itt még új CPU, mert itt limit van, és lehet akkor GPU-ban is lépni előre.
Ha van eszük, ezt új generációként pozicionálják, nem csak azért, mert jobban hangzik (eleve PS4-nek és Xbox One-nak hívni 50 évre a konzolokat hülyeségnek hangzanak, sorszámos eddig is csak a PS volt), eladhatóbb. És ha a gyengébb modelleket kiveszed a támogatásból, akkor az érthetőbbnek hangzik. Gondolj bele, ha kiadod az Xbox One Z-t, és azt mondod, hogy a sima Xbox One nem viszi az új játékokat, csak az X, akkor szemétládának tűnsz. Ha kiadod az Xbox Zerót, és ugyanez lesz a helyzet, akkor még az a jó fejség, hogy nem engeded el az X kezét, és BC-ként el tudod adni, hogy az eddigi játékokat viszi a konzol.
Elmosódnak a generációs határok, ez érthető (és akkor lehet azon vitatkozni, hogy új generációnak tekintjük-e majd őket), de kivégezni a streaming fogja őket. A Microsoft és a Sony egyaránt öli a pénzt ebbe az irányba, de én azt mondanám egy generáció(szerűség) még lesz.
Nem olvastad? Drága a sör!
- A Grim Fandango eredetileg a tank controls-sémát használta, de a remasterben már van point-n-click opció, szóval azzal érdemes.
És a tank control is elhagyható, tehát kontroller is jobb, mint a régi alapokon lett volna. Nem tökéletes így sem az irányítás, de szerintem az ideális, ha vegyesen kezeli az ember.
- A PoP 2 irányítása elavult egy mai konzolos platformerhez képest, meg kell szokni, de messze sem használhatatlan, csak saját logikája van.
Azért is tettem félre, mert az azt irányítást gamepaden nem tudom elképzelni, de billentyűvel is fura. Van tipped ideálisra belőni?
Azt aláírom, hogy az első erősen tömörített csipkelődésem az én hibámból volt félreérthető. Élőszóban szerencsésebb ez.
Az én élethelyzetem amúgy meglehetősen más volt mindig is, a barátaim más településen éltek vagy szegények voltak, 15 éves koromig C64-ezni kellett átjárni máshoz is. Nem létezett amigás, PC-s, SNES-es, PS1-es burzsujopció :) (Egy gazdag konzolos gyereket ismertem, de 14 évesen nem állsz le a pénze és a gépe miatt barátkozni egy 10 évessel.) Így nyilván sok mindent később ismertem meg is, nemhogy játszhattam vele. Azóta is a való életben a közegem nem játékos (játszanak, de ritkán vesznek játékot, platfromot, kontrollert, nem ezek a közös témák, nincsenek képben a hírekkel, megjelenésekkel stb.), nekem a geekeket ti jelentitek :)
Abban igazad van, hogyha valaki 10 éven rá van feszülve egy játékra, de kihagyja, az fölöttébb érdekes. Ha érdekeol a csapatom meccse, akkor jellemzően elmegyek utánuk külföldre is, nem 10 évvel később nézem vissza a retró jegyében VHS-ről. A legtöbb esetben a gyakorlat nem ennyire vegytiszta. Játszottam annak idején egy-két demót vagy teljes játékot is (pl. Soul Reaver, Thief, Silent Hill 2), ami nagyon bejött, és jobb gépen terveztem folytatni, de mást hozott az élet. Tanulást, munkát, emberi kapcsolatokat, további hobbikat, hatszáz más kegyetlen jó játékot. Így folyamatos epekedés nem is tud fennállni (a barátaim nagy részét is csak évente egyszer-kétszer látom), de van, hogy újra megkívánja az ember adott játékot, újra eszébe jut, vagy - amit te is más esetnek minősítettél - új darabokat fedez fel. Egy játék az bizony csak játék számomra, de teljesen természetes, hogy szeretek játszani, és ha 10-20-30 év múlva jön szembe egy korábbi kívanatos darab, tudok neki örülni, és marhára tudom élvezni. A szabadidő azonban véges, a Steam- és a GOG-fiókomon is hosszú sorban állnak a játékok, fizikailag képtelenség mindenre időt szánni.
Kár, hogy nem a Shadow Tacticsszel reklámozták, akkor simán megvettem volna, így meg lecsúsztam róla. Mindig, amikor visszamondom az előfizetést, bejelölöm, hogy a zsákbamacska miatt hagyom ott őket a fenébe.
A BF3 óta mindegyikben van, ha a Bad Company 1-2-t is számoljuk, akkor már azokban is volt. A szerintem legjobb BC1 kivételével mind erősen CoD-jellegű, némelyik erősen lopott motívumokat is (a BF3 a Black Opsból, ha nem keverem).
A Gold az az alapjáték plusz a Season Pass, nem? Bár úgy lehet olcsóbb. Szerinted van értelme a DLC-knek hozzá?
Szerintem nem kell ennyire komolyan venni a diskurzust, az utóbbi időben elég divat morcos medveként reagálni egymásra, jobban, mint 10 éve. Átviszem a témázást alkalmasabb helyre, pár gondolattal, ha valaki még mindig hozzászólna, mert itt már off lesz.
Inkább itt reagálok az akciós topikban elhangottakra.
Szerintem fölösleges mindent támadásnak vagy kiforgatásnak venni, akár tőlem, akár a közelmúltatok ellenére Zaxxtól. Különben tényleg/még nagyobb wall of textekben kellene körbeudvarolni egymást, hogy tételesen bizonyítsuk nem erről van szó. Tőled is ki lehetne ragadni olyan elemeket, melyeket kiforgatásnak vehetne az ember, de nem is feltételezném ezt rólad. Ez csak beszélgetés. Más nézőpontokról, hozzáállásokról, élethelyzetekről van szó.
Az enyém kapásból az, hogy a '90-es évek eleje óta szerettem volna gyerekként PC-t (kb. cRPG-k helyett jutottak a KJK-könyvek), 1998-ra gyűlt rá össze módon pénzem még mindig gimnazistaként, volt mit pótolni, pláne ha valamiről nem is volt esélyem az offline és irl-központú világomban hallani, és később az egyetemi évek is kiestek (nem nagyon volt se saját PC, se net a koleszban, és nem is ezek jelentették a prioritást). Ha valaki ebben az állandó lemaradásban szocializálódott, akkor az természetes neki. De nekem az is, ha olyan műfajokat fedezek fel, melyek korábban nem álltak kézre, mert ügyetlen voltam bennük, más volt a hangulatom, vagy billentyűvel próbálva nem nyújtottak kellő játékélményt.
Tényleg nem akarok ezzel itt nagyon offolni, nem rosszindulatból hoztam fel a témát (és nem is ez volt a szándék, hanem a 3-4 éves főszabály árképzéssel való összevetése), ez nem a te letromfolásod, a te preferenciád cseszegetése, csak a teljesen eltérő háttér érzékeltetése. Persze azért visszamenőleg is utállak, hogy te már akkor doomoztál, amikor nekem még a Die Hard 2 volt a csúcs a témában C64-en :)
@n0k0m
Lásd C&C-ben az egyesével kijelölhető egységek, ami egy vicc.
Az a Dune 2 volt, a C&C-ben nem volt limit. A Dune 2-ből pedig vannak a neten modernizált open source változatok. Mindneesetre a Dune 2-t és az első WarCraftot is gyötrelem volt játszani az eredeti formájukban sok éve is.
Zaxx listátjából szerintem sok játék élvezetes ma is. Az elmúlt években többet végigjátszottam először vagy újrázva én is az elmúlt években. És van köztük olyan, amit elő fogok venni még többedjére is.
Tapasztalataim alapján a többség nem feltétlen a valóságban hisz. Hamar elmúlt amiatt a meglepetésem, hogy annak idején az általam mintavételezett - nem PS3-tulaj - többség is a Sony gépét tarotta erősebbnek. Hogy a valójában milyenek lehettek az arányok, azt nem tudom, de annyi volt marketingduma, a ködösítés, gyakran a laikusokhoz eljutó cikkekben is, hogy erős kétségeim vannak azt tekintve, tömeges szinten sokat jelentett volna a 360 számára. A többi, amit említettünk annál inkább. A One és aPS4 viszonyában a kezdettől jelenlévő kikockázott mérések és hasonló architektúra miatt más a helyzet, ráadásul az internet népe mémekben is lecsapott minden labdát.
A közönség egykori tájékozottságára nem vetíthetjük ki a saját, főleg nem a saját mai ismereteinket.
de szvsz azok a játékok inkább csak a generáció beröffentésére voltak jók,
A hangsúlybeli eltérésektől eltekintve egyről beszélünk. Viszont úgy gondolom, hogy a 360-nál a beröffentés nagyon is fontos volt, míg a kezdetben az ígéretek és a brand által felszínen tartott PS3-at a játékba a generáció végére alighanem az exkluzívok hozták vissza. Nem minden új vásárló volt generációs szinten PC- és konzolszűz, sokan második-harmadik gépnek vették, amire ugye tudjuk, mi a kézenfekvő magyarázat. Ez alapozásnak nem volt rossz a következő generáció előtt. Jól kell tudni használni a csökkenő jelentőségű és növekvő árú AAA exkluzívokat, hogy megérjék a hatásukat.
Igaz, de azért szerintem a collect-a-thon platformer mindig konzolon volt divatműfaj, PC-n annyira sosem volt nagy keletje.
A multiplatform alatt nem is feltétlen a PC-re porotlásra gondoltam, hanem a röghöz kötés feloldásáról. A kor gyakorlatában ez konzolosabb műfajoknál elsősorban PS2/Xbox(/GC)-megjelenéseket jelentett, lásd éppen az ND és Insomniac utáni Crasheket, Spyrókat. Ugye az utóbbi években sem csak azt tekintjük multiplatfromnak, ami WiiU-ra, Switchre is eljutott.
Lovecraft túl sok? Gogol Hemingway-kedvenc Tarasz Bulbáját olvastátok-e?
Én nagyra tartom a Digicet, ezért is sajnálom, hogy már régóta nem az engem érdeklő játékokhoz vagy témákban alkotnak. Cserébe viszont érdekes volt, amiket LY írt a CoD WWII kapcsán.
Persze, az világos, hogy nem valami kőkemény korlát a 3-4 év, azért használtam idézőjelet, de ha addigh beszerzed, ami érdekel, akkor abból következik számomra, hogy amit utána veszel, az kevesebbet ér. Ezen logika mentén írtam, hogy néhány éves játékot olcsón adni nem akkora nagy kunszt (általában eleve promó), ha nem vagy Activision, és tulajdonképpen az árképzési gyakorlat is ebbe az irányba mutat, tehát ami nekünk a topikban releváns, tehát az többé-kevésbé éppen téged igazol :) Igaz, az utóbbi években már nincs akkora elértéktelenedés, már nem annyira jellemző a 90%-os kedvezmény Steamen, cserébe viszont már konzolon is egyre jobban a digitális akciók.
Nálam egyébként megítélésem szerint nem nemtörődömség, de mivel világéletemben szívesen játszottam több platformon szinte bármilyen korú és műfajú játékkal (ugyanakkor 1998-ig NES-en és C64-en ragadtam, így nagy hátrányt halmoztam fel), munka és más hobbik mellett, egyszerűen fizikai képtelenség nem játékbőségben élnem. Következésképpen mindig akad egy csomó, "jaj ez is kimaradt" játék vagy akár platform, melyek viszont gyakran nagy élményt nyújtanak sok év után is. Lavinaeffektus az egész így, no. (Fun fact: a húgom és köztem szinte generációs különbség van, mégis több oldschool RPG-t játszik, mint én, miközben az újakból is naprakészebb. Vannak, akik utánunk jöttek, és még több minden kimaradt nekik.)
A DLC-ket tekintve köszönöm a tájékoztatást, a Ubitól ezt vártam, de látatlanban próbáltam megengedőbb lenni. Éppen a Black Flag a másik, amit minden akcióban nézegetek a téma miatt, de a DLC-k utáni nyomozás elveszi a kedvemet. Pedig a korábbiakból megtanulhattam volna, hogy mennyit érnek.
Én nem a Mafia múltkor emlegetett korára gondoltam, hanem hogy te a saját "limitedet" a gyakorlatban 3-4 évben jelölted ki:
3-4 év még nálam is becsúszik néha olyan játéknál ami érdekel valamennyire viszont inkább kivárok vele egy emberesebb akciót stb stb, de 15-20 azért az már elég durva. :D
Nyilván az idézetet nem teljesen komolyan hoztam fel, így is érdemes kezelni, de ennek fényében tényleg tűnhet drágának is a Season Pass, hiszen kifutó - vagy már régen kifutott - termékhez képest annyira nem is olcsó, ha azt nézzük a bundle-korszakon túl is, hogy Doomot, The Witcher 3-at, The Evil Withint és sok mást is le lehetett akasztani jó áron már régen. Egyes kiadóknak tényleg van olyan játékai, hogy hiába van ingyen az alap, mindennel együtt ugyanott vagy, mint más, fizetős játékoknál. Nem érzem tehát azt, hogy a szokásosnál feltétlenül kedvezőbb modellről lenne szó, csak más megközelítésről. (Tegyük hozzá, adtak ingyen már nem túl régi "teljes" játékokat is.)
Más kérdés, hogy szükség van-e a konkrét DLC-kre (ezt most vehetjük kérdésnek, mert a Watch Dogsnál nem tudom, érdekelne a válasz), illetve azokból is ki lehet várni egy leárazást, ha fair módon akarjuk nézni.
Ennél persze jóval rosszabb, mint amikor akár Origin Accessben, akár akcióban felmarkolva játszhatsz a Mass Effect 3-mal, de a DLC-khez csak vagyonokba kerülő, körülményesen vásárolható BW-pontokért juthatsz hozzá. És a kliensben még nem is látod rendesen előre, hogy mit vehetsz meg, úgy kell utánaolvasnod, mint 15-20 éve dobozos játék vásárlásakor, ami dühítőbb magánál az árszabásnál.
Félreértés ne essék, ezzel most nem anyázom a Ubit az ajándék lóért, inkább azon gondolkozom, hogy fel akarok-e rá ülni valaha.
Múltkor arról volt szó, hogy 3-4 évvel régebbi játékkal már úgysem érdemes játszani. Tehát ez nem friss, ha egy évvel később adják ingyen, rájuk küldöm a fogyasztóvédelmet!
A 360 elhúzásához és győzelméhez sok tényező járult hozzá. Az egyéves előny és a kedvezőbb árcédula különösen fontos volt ezek közül, a Sony annak idején a 600 dolláros árral (Blu-ray, a korai BC és Cell miatt) elszúrta. De nagyon fontos szerepe volt a saját címeinek is.
A Gears of War, majd a Halo 3 tökéletes játékj volt a kor lövöldeuralmának a meglovagolására: kompetitív és kooperatív multiban, single-ben egyaránt. Sokkal fontosabbak voltak azok a játékok akkor, mint most, mert akkor még nem a konzolok jelentették egyértleműen az első számú FPS-paltfromot, illetve a TPS betűszót még használni sem használták akkor, nem volt egy igazán elterjedt műfaj.
Gondolj csak bele, akkor még nem 60+ milliós volt a GTA, csak 20 millión szerénykedett, még nem volt 10+ milliós AC (a sandbox akció-kalandok térhódítása és a brutális számok miatt relevánsak), 30 milliós Overwatch, PBUG, de ma már 10 milliós BF és a 20 milliós CoD is még millió fölötti PC-s FPS-nek számított, mely kapott időnként konzolos változatokat. Akkor a gyorsan 5 milliót elszóró Gears, és hamar 10 millió fölé jutó Halo 3 meghatározta, hogy mire megy az angolszász tömeg, és a CoD 4-et is inkább Boxon sikerült megtolni. Plusz ugye az említett GTA mellett mindig számított, hogy az aktuális Madden és FIFA hol kap promót. Nem is feltétlen szó szoros értelmében az exkluzivitás volt a döntő, hanem hogy Boxra voltak A lövöldék, PS3-ra meg a Resistance. És akkor még az online szolgáltatások közötti különbségről vagy a célra alkalmasabb kontrollerről nem is beszéltünk.
Az, hogy mi az erősebb, kevesebbet számított, hiszen a Sony sokáig elhitette, hogy a PS3 a "supercomputer", és "with the power of the Cell" - melyhez eredetileg GPU sem kellett volna Kutaragi szerint - minden lehetséges. Gyakorlatilag sokáig rengetegen elhitték, hogy a PS3 az erősebb, és ugye a Digital Foundry is csak később nőtte ki magát.
A Nintendónál sem a Mario a döntő, hanem istenigazából a Nintendo brand az összes klasszikus IP-vel.
Nyilván van ott más is, ez jogos, de a Mario nemcsak platformereket jelenthet, ott a Mario Kart, a Super Smash Bros., a Mario RPG-k stb. Tehát nem véletlenül emeltem ki a legfőbb kabalát (ha több játékban valójában csak az egyik szereplő), de ettől még nem feledkeztem meg a Zeldáról.
A multiplatfromoknak inkább a partykonzollá válás tett be, a GameCube után már nem adtak ki olyan konzolt, mely versenyképes lenne erőben nagyokkal, és ezért is inkább másért veszik az emberek. Korábban elfért a gépeiken sok minden.
Ez azért fura kérdés, mert szvsz a ND sosem olyan játékokat fejlesztett, amik igazán jól működnének multiplatform címekként.
Én úgy látom, hogy a Crash Bandicoot óta mindig az aktuális divatműfaj(ok)ban utaznak.
Mindenesetre lehet refundot kérni Originen is, ha a rövid próba alatt besül a játék. Már ha ott vetted.