Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szögezzük le a fölösleges körök helyett: a CPU semmivel nem számol többet, ha emeled a felbontást.
A képarány és a látótáv már számíthat, mert olyanok is képre kerülnek, amik korábban nem. Tehát 21:9-es monitor helyett 16:9-es kijelzőt használsz, már lesz különbség procifronton is.
Nekem kevesebb idő megnézni a teljesítményt, mint ide kommentelni, azért mondom, hogy ha performance-probléma van, akkor érdemes. De modernebb játéknál amúgy is kíváncsi vagyok, hogy hozzávetőlegesen hogy bírja még a gépem. Nem magam igazáért javasoltam, hanem hogy te tudd, mi kevés az Originshez.
De nézted is a CPU-használatot, vagy csak hitted, hogy azon is segít? Én meg szoktam vizslatni a számokat is, hogy tudjam mi merre (anélkül csak találgatsz), de felbontáscsökkentéssel CPU-limitet még sosem tüntettem el. Illetve egy esetben: az Outcast 1.1 szoftveresen renderel, tehát CPU kellett neki, de ez modern AAA játékokban cseppet ritka.
Ez egy nagy munkahely, én teljesen mást csinálok, másokat ismerek. Akivel tényleg sok dolgom van, az magas beosztás tölt be, rengeteg munkával. Így ilyesmivel nem környékezném meg. Sajnos munkahelyen kívüli ismeretségi körből nem ugrik be pszichológus.
Mondjuk nekem még van egy olyan lehetőségem, hogy áteszem TV-re a képet, beülök a fotelbe és tolom 720p mellett, aztán szarom le az egészet. Azon már csak lefolyik ultrával. :)
Ha CPU-limit van, akkor semmire nem mész ezzel. Én is próbáltam 720p-ben a fentebb sorolt játékokat, semmit nem ért, egy darab fps-et sem.
Izzíts RTSS-t, és nézd meg, hogy mit hogyan terhel! Vannak olyan játékok, melyeknél valami el van szúrva. Lehet ez memory leak, vagy hogy csak egy magon megy. Például a 2010-es Need for Speed: Hot Pursuit nálam máig egy magot használ, és akadozik, le kell tennem tálcára, task managerből belőni kevesebb magra az affinitásnál, majd újra négyre, és megy tökéletesen (három mag is elég hozzá, de akkor már adjuk meg a módját). A Zaxx ajánlotta Nvidia Inspector is erősen javallott, sok játéknak nem az igazi a saját vsyncje, az Nvidia-driverből belőtt adaptív vsync pedig nem csak átvezetőkben képes tearingelni.
Érdekes, hogy a Frostbite milyen jól muzsikált a Mirror's Edge Catalyst alatt: kihajtotta 100%-ra az összes magot (a GPU-t abban sem sikerült ennyire, a memóriafogyasztás sem volt vészes), de nem járt reccenésekkel, mint más játékokban már akár 95-100% között is.
A zaklatás a vádakat tekintve eufemizmus, erőszakról beszélünk, hatalmi pozícióban történő nyomásgyakorlásról. (Egy barom főnök sem 2 perc kellemetlenséget okoz, akkor sem, ha nem akar rád mászni.) Amerikában egyébiránt nagy hagyománya van, de a filmipart még nem érte utol, így a hírérték és a mennyiségi arányok sem voltak ezen a szinten.
Ha csak a vádak 10%-a is lenne igaz, akkor sem lenne itt semmi aránytalanság, elfogadhatatlan tettekről van szó. Ha 0, akkor természetesen az.
Ha az úszóedző alatt Kiss Lászlóra gondolsz, csoportos nemi erőszakról volt szó, és konkrétan el is ítélték miatta. Én nem voltam ott, amikor megtörtént, de ez alapján azt sem intézném zaklatással.
Nyilván kerülnek elő olyan esetek is, melyek első ránézésre a vádak alapján betudhatók egy határozottabb bepróbálkozásnak, és műbalhénak tűnhetnek, de itt most nem ezekről van szó.
Ugye i5 és i5 között is van különbség, és nem elsősorban a generációnkénti +10%-ra gondolok. Az enyém még BIOS-bűvöléssel sem húzható, a 3.3 GHz meg kevés. Legyen az Mankind Divided, Crysis 3, Ryse: Son of Rome vagy Total War: Warhammer, mind limites. A Witcher 3-at nem én teszteltem, de ott is azokat az információkat kaptam, hogy alapórajelen az enyémhez hasonló szintű CPU nyűglődött, meghúzva már nem. Viszont a StarCraft II Zaxx által mindig felhozott, hivatalos fórumok szerint is létező i7-en is meglévő problématikája sosem jött nálam elő.
Nyilván sok játék meg jól fut, minden újdonságot ki sem próbálok, de én még nem találkoztam olyan játékkal, melyben a GPU vagy a mindössze 8 GB RAM-om elfogyott, de a proci még bírta volna. Persze tény, hogy nem is próbálok ki minden új játékot. Nyilván ha nem köt az ember kompromisszumokat egyáltalán, vagy 1080p fölötti felbontásokban utazik, az árnyalja a helyzetet. A 970 megint más eset az én 6 GB-os 1060-amhoz képest, az a videómemória miatt már necces lehet (nálam nem mindig az jött ki fogyasztásra, mint a keringő teszteken), de nyilván lehet visszavenni hozzá.
Mindenesetre trend a nyílt világ az AAA szegmensben, és az AC is az, szóval abban mindenki egyetért, hogy ide bizony prociból izmos kell.
@Sterner
Mivel egy jó i7 egy magon is erősebb, illetve aki azt vesz, az gyakran húzza, és egyéb erős hardverekkel rendelkezik hozzá. De néhány játéknál valóban előjöhet, eddig teszt ezt nem támasztja alá általánosságban, sem a húzott i5-tel rendelkező ismerősök tapasztalatai.
Nem vagyok pszichológus (a munkahelyemen van egy pár, de inkább nem zaklatnám őket a kérdéssel), csak azt mondom, hogy tele vannak a mindennapjaink józan paraszti ésszel nem logikus emberi reakciókkal, kapcsolatokkal. Én sajnos tudok annyi elmebeteg esetről, hogy ezen csak vállat rándítok. Van ilyen, sajnos annak ellenére is életszerű, hogy nem hangzik annak. De nem akarok olyan szinten okoskodni róla, amilyen szinten nincs hozzá szakértelmem.
@Tompi
Szerintem régen is gusztustalanok voltak a "kujonok".
Amikor történt, akkor valószínűleg sokak fejében csak az történt nemi erőszak, ha egy sikátorban késsel vagy pofonokkal kényszerítették egymást. A hatalmi helyzettel könnyen vissza lehet élni úgy, hogy a másik magát (is) érezze bűnösnek, és a rendszerben jelenlévő természetes jelenségnek vegye a történteket.
Hány és hány olyan ember van akár a környezetünkben is, aki elviseli a főnöke szemétségeit, (szexuális) zaklatásait, megveri az asszonyt, vagy éppen az asszony alázza és tépi meg nyilvánosan, mégsem lépnek, vagy csak miután sokat nyeltek?
A konkrét esetet nem egy cikk pár mondata alapján tudjuk megfejteni, legalábbis én kevés vagyok a verdikthez. Az meg egy más kérdés, hogy ahol sorban áll elő mindenki, hogy #metoo, ott lesznek imposztorok is. Abban tudunk bízni, hogy a bíróság előtt sikerül minél több esetet megnyugtatóan kibogozni.
A hatmagos i5 8600K jól meghúzva majd az lehet megint. Legalábbis egy darabig az extrém kivételektől eltekintve. A Ryzennek is az a baja, hogy a sokszálúsítás elég lassan halad a játékokban, 4 mocsok erős mag/szál volt eddig a lényeg, 6 is elég lesz egy darabig. Persze az i7 egy magon erősebb szokott lenni, de néhány játékban a dropok ellen alighanem jól jöhetnek a plusz szálak.
Szerk.:
@Joda
Milyen CPU-d van? Nálam i5 4590-cel szinte mindenben kicsit előbb veri be a fejét a plafonba a CPU, mint az 1060. Egy 4.5 GHz-ig felcibált újabb i5 már elég lehetne a GPU-mhoz, de az AC: Originsszel 60 fps-t ezektől már nem várnék stabilan. Érdekel majd, hogy nálad miként teljesít.
Egyrészt ez így van, másrészt viszont egy régi játék felújításánál jobban elnézi a régi rajongó, hogy alacsony költségvetésű csinosítás, mert ott megvan már a kapocs. Egy második résznél viszont talán többen várnák el, hogy feltörölje a padlót velünk látványilag újra.
A kalandjátékokhoz, az izometrikus RPG-khez vagy a 2D-s platformerekhez képest itt drágább lenne ütős látványt csinálni. Mondjuk számomra az a legkevesebb, ha ez a grafikai szint a legnagyobb baj, de nem is pusztítom tűzzel-vassal a modern grafikát.
Ha a röccenésmentesség alatt a 60 fps-t értjük, akkor a 4K új játékoknál 1060-nal tényleg felejtős. Nyilván nem annyira egyszerű a helyzet, hogy negyedelni kéne az frame rate-et, de úgy nagyjából 200 fps csak nem ártana full HD-ben. A látványjátékokban azt várhatod.
Az 1080p nyilván hozható észszerű, alig látható kompromisszumokkal extrém esetek kivételével. De azoknál már rommá húzott i5 vagy i7 kell mellé, mert a CPU is szűk keresztmetszet lehet.
1060-am van, és elnézve a GPU-terhelést és az fps-értékeket, ez a helyzet. Az Nvidia-driver valamiért nem enged a kijelzőm felbontása fölött renderelni (Tno: bocs, ezért nem néztem meg a Total Warhammert sem nagyobb felbontáson, nem akarja), így nagyobbal nincs tapasztalatom, és az újabb játékoknál úgyis CPU-limitem van.
Persze a játékok többsége kétfilléres indie, tekinthetjük extrém kivételnek az AAA szegmenst is, és akkor más a kép :)
Szigorúan csak Joda kedvéért szólok, hogy a Return to Caste Wolfenstein 2 dollár GOG-on (Steamen most nem akciós).
Na de ha játszottál a Risennel, akkor tudnod kellene, ott is így volt, sőt abban begyűjthettek csatlakozás előtt, és elhurcolhattak warrior of the ordernek. Vagy abban is rohantál? :)
Nyilván így a csatlakozási küldetéseket azokat csatlakozás előtt lehet mindenhol megcsinálni. Persze lehet mondani, hogy honnan tudnak róla, de kicsiny hely az a Khorinis. Jharkendarban már lehet ügyeskedni is.
@n0k0m
Mindenki így kezdte, és ezért szereti :) Jegyzetelnem viszont annak ellenére sem kellett, hogy a játék nem rángatott a kezemnél fogva, a napló és térkép elég használható volt a játszáshoz, de kerülték a szájbarágást.
Nehogy valaki sikítófrászt kapjon az OFF-tól, inkább a PB-topikban reagáltam, nagy elexes diskurzust nem zúzom szét vele :)
Inkább itt reagálok Bozra a Gothic 2 kapcsán.
A Severance harcrendszerét Sogun ajánlgatta a Soulsok előtt a PB-játékokba :) Bár vannak benne statok, de az akciójáték, nagyon át kellett volna szabni ahhoz, hogy az RPG-jelleg drasztikus csökkentése nélkül működjön. Volt mellesleg Rune is már. Viszont a legtöbb RPG-ben nagyon gyenge a harc a specialista játékokhoz képest, ritka az, amelyik megállja egy az egyben a helyét egy efféle összevetésben.
Nekem XP-hiányom nem volt, igaz, általában sokáig nem mertem pontokat költeni, csak ha már egy hosszúra nyúlt első fejezet után bebetonoztam a karakterem fejlődési útját. A NotR-ben annyit variáltak, hogy ahogy egyre jobbak bizonyos képességeid, egyre több pontba kerül a fejlesztés, tehát elixíreket, kőtáblákat és más hasonlókat csak később szabad elhasználni, illetve a limit -1 előtt lehet még bármire rányomni olcsón 5 pontot :) (Ugye ha 30-59-ig már 2 LP-be kerül egy strength, de 29-ről még 5 LP-ért tudsz hozzáadni 5 pontot. Kérdés, hogy ezt csalásnak tekintjük-e.)
Én annak idején mindentől magamra jöttem rá a játékban, végtelen XP-s/töméntelen elixíres exploitot is találtam (az utóbbi a NotR-ben már nem működik). De annak idején még illett forgatni a kézikönyvet. Szintén 2002-es Wizardry 8 rendszerét a kézikönyv vagy guide-ok nélkül eltart egy darabig kisilabizálni, pedig abban még leírások is vannak. Pár évvel korábban a Baldur's Gate-nél is magától értődött ugyanez szerintem. De én a KotOR-nál is vagy a kézikönyvet veszem mellé a karakterfejlesztéses táblázat miatt, vagy az internetet használom, mert fejből nem tudom, hogy milyen szinten milyen képességet ad be a játék, vagy mikor választhatok új featet. A játék nem írja. Pedig az bizony egy 2003-as konzolos RPG.
Bár felejtek, de tippeket azért tudok adni, de ha lement a játék, akkor már talán fölösleges.
A harcrendszer ma már öregecske, annak idején egyáltalán nem számított rossznak, sőt kiismerve kifejezetten élvezetes tudott lenni. Jóra kevés sajnos példa volt. Máig nincs sok. Ajánlom a G3-at az eredeti harcrendszerrel - semmi alternative balancing és AI -, és imádni fogod a G2-ét ;)
kiegyensúlyozatlan xp/szintezést
Feltételezem nem a szinthez igazított ellenfeleket hiányolod, hanem a fejlődési ívet furcsállod. Van mit :) A Night of the Ravenben amúgy is válaszolni akartak a kritikákra, hogy az alap G2 kissé könnyebb lett a legnagyobb rajongók számára (mivel én G2->G1->NotR sorrendben ismerkedtem a szériával, azt sem találtam sétagaloppnak). Főleg mágussal ügyeskedés inkább harc helyett az első 3-4 fejezet, ami inkább fárasztó, mint nehéz.
A legjobb RPG sem lehet tökéletes :)
Most már legalább tudjuk, hogy miért szakadtál el tőlünk oly messzire.
Nem a hőbörgés a lényeg, hanem az, hogy újrakiadtak egy klasszikust, de figyelembe kell venni, hogy nem kapod meg az "eredeti" terméket a pénzedért. A célközönség számára ez releváns. Az, hogy mi rentábilis, nyilván jogos felvetés, ezért is vetettük fel a régi és a mostani szerződések közötti különbséget.
Mellesleg a zenekivágásokban szintén érintett rokon, a GTA: San Andreas máig milliós népszerűséggel bír multiban - ami hivatalosan nem is létezik, és ez a SteamChartson sem látható.
Pár hónapra rá, hogy kijött a PS4, a PS1-es Crash Bandicoot már jobban fogyott PSN-en, mint bármely PS3-as játék (köztük a GTA V). Nem véletlenül újították fel idén. Az Age of Empires II HD is többmilliós sikercím lett. Most a Mafia is felkúszott a GOG-os toplistán, de nyilván nem brutális tételekről van szó. Valaha multiban népszerű és máig működő multival rendelkező játékban azért nekem sikerült partnert találni, ha akartam. Például tavaly is a Dawn of Warhoz (2004 az alapjáték, de az utolsó kieg 2008-as), melyet egymással RW-sek is játszottunk.
Szerk.: Hihetetlen, hogy már egy Uncharted vagy Crysis is 10 éves.
(harvy nem er!)
Melyik nem? A mi Harvynk vagy a Weinstein?
Insomnia hangulatú,
Ja, vannak ilyen filmek. Ha nem alszom el rajtuk, azt hiszem, insomniás vagyok, és tárcsázom az orvost, hogy már szenvedek.
Mondjuk, én sem a Borderlandset, sem a Dead Islandet, sem a Dying Lightot nem erőltettem kooperatívon kívül, a taktikai mélységtől függetlenül ez kulcsfícsör ezekben a játékokban. Tudtommal a Fallout 4-ben ez nem így van.
Dying Light-al kapcsolatban nekem egy kicsit sok. Főleg a viszonylag gyorsan elhasználódó fegyverek. Illetve ha 2 hétig nem játszok újra kell tanulnom az irányítást a sok kombó miatt...
Egy idő után azért van elég fegyver, együtt lehet élni vele, hogy három javítás után mennek végleg a levesbe, legalábbis nekem sikerült. Viszont a kooperatívval szervezési okokból együtt járó szünetek miatt én is pórul jártam párszor, például elfelejtettem, hogy grappling hookom, és gyalog jártam "repülés" helyett, amíg haver nem szólt :D
Ami agyrém volt, hogy kontrolleren átállíthatatlanul az R1/RB-re tették az ugrást az X-re meg valami hülye cheater funkciót, amit úgysem használok. Nem értem, hogy ezt miként gondolták. Persze PC-n ki lehet cselezni.
És igen, gamepaddel jobb, szinte - vagy nem is szinte - mindig vagy nem csak szinte én nyertem az összes harci challenge-et vagy platformerest, ha bekapcsoltuk. Egyedül a lőfegyverekkel rosszabb vele célozni (bőven elvoltam így is hardon), de az a játék legkisebb szelete. A Dead Island után - amit még egér+billentyűzettel kezdtem - ez nyilván nem volt meglepő.
Fallout4-et behúztam akciósan a steames vegyes, meg 5.5/10 metacritic értékelések ellenére.
Az a helyi user score, ami a mérvadó kifejezésünk ellentétpárja. Nyilván büntetnek érthető okokból játékokat, de én nem tekintem relevánsnak. Mondjuk a Fallout 4 esetében sanszos, hogy nekem sem jön be jobban, de igazságtalan nem lennék, pláne nem látatlanban.
Azzal én is úgy vagyok, hogy gyakran a nosztalgia vagy a történelmi érdekességek keresése a motiváció. A GTA III nyilván elavult, de meglepően jó móka tudott lenni, és a küldetéseket változatosabbnak éltem meg, mint az AC1-ben, de az AC2-be és a Brotherhoodba is hamarabb beleuntam. Pedig azokat szinte új korukban játszottam.
De ez az egész műfajfüggő is, és itt bocsánatot kérek a személyes tavalyi és idei példák miatti hossz miatt. Remélem, hogy megérthető, hogy magamfajta hogy gondolkodik, játszik - és szórakozik kegyetlen jól. Ami nem azt jelenti, hogy ez a követendő, pláne nem az egyetlen út.
Idén meg ugye nagyon bejött a Bayonetta, ami konzolon egy "régi" játék, de bitang jó (bevallom, úgy vágtam vele, hogy lepattanok róla, mert úgysem az esetem). Mit ajánl bárki hozzáértő helyette, ami jobb, fejlettebb, hát a WiiU-s Bayonetta 2-t. Nincs sok opciód. Utána végigjátszottam a DMC1-et (ismertem korábbról ezt a részt is, de nem játszottam sokáig). Más egy kicsit, Resident Evil-esebb, és persze elavultabb, de amellett, hogy marhára érdekes látni a Capcom fejlődési útjait, a csomag maga van annyira korrekt, hogy most is jól szórakozzam. Ma furcsa lenne új játékként kiadni, mert van DMC 3-4 és Bayonetta 1-2.
Most a Ninja Gaiden Sigmával játszom PS3-on, ami egy eredendően 2004-es xboxos játék portja. Nincs más hasonló japánok gyártotta amerikainindzsa-szimulátor, a viszonylag friss harmadik része például hírhedten rossz, mert cső lett, kivettek belőle egy csomó dolgot, és még input lag is van benne. Ez meg piszok jó.
Az említett régi kalandjátékok krémje pedig most is jó. Nem azért, mert meghalt a műfaj, vagy manapság nem érdemes semmihez hozzányúlni, de nem változott annyit - még a szinkron sem sokkal jobb a régebbi jobban sikerültebbeknél. Nem mellesleg elképesztően szép is tud lenni némelyik.
De mitől ne lenne jó a Psychonauts (2005) ma? Mivel cserélnéd le? Az azóta megjelent teljesen más hangvételű néhány Nintendo-exkluzív 3D-s Marióval? A PoP: Sands of time (2003) meg akkora élmény volt tavaly, hogy majdnem elsírtam magam.
Azt sem látom, hogy egy Fallout vagy a Planescape: Torment mitől lenne ma már kevés. Mely RPG-k miatt váltak okafogyottá? A Baldur's Gate-tel szemben averzióim vannak, a Dragon Age: Originst pedig új korában játszottam, és szerettem, de az utóbbi nem üti ki az előzőt.
Az új XCOM miatt fölösleges a régi? A fenét, egy csomó mindenben az egyik jobb ma is, egy csomó más dologban meg a másik. Az 1998-as Jagged Alliance 2-t meg egyik sem.
Ha meg egy sallangmentes hentelés kell, marha jó source porttal a régi Doom (megvettem a 2016-os, nagyon jó, elismerem, de előbb megunom, ez van), vagy "csak még egy körökre" egy oldschool Heroes of Might and Magic (objektíve pörgősebbek erre, mint az újabbak). Nyilván van ami már flashjáték szint mai szemmel (leginkább nálam a Syndicate ez a kategória), de néha jól esik arra is egy régi ismerős.
A Mafia éppen egy olyan műfaj képviselője, ahol sokkal jogosabb a felvetés, mint általában. Nem arról van szó, hogy ne lennének régi és elavult klasszikusok vagy új és modern játékok, melyekkel én is szívesen játszom. Nem szembeállításról van szó.
Nem mondom, hogy nem tartom többre Dosztojevszkijt mint az egész videojáték-hóbelevancot együttvéve, de ettől még ennek a médiumnak a "kulturális megőrzését" is fontosnak tartom - nyilván ez a Mafiánál könnyen megoldható, mások meg már régen elvesztek. Sőt, talán a tihanyi apátság alapítólevele sem azért érdekes, hogy lefekvés előtt azt olvasgassuk Móricz Zsigmond helyett.
Ezt én maximálisan elfogadom, de azon nem változtat sajnos, hogy szinte semmiféle csapatmunkát nem igényel. Nincs tétje a halálnak. Ez a Dead Islandre is igaz többé kevésbé.
Viszont éppen a minap ment le a Dying Light alapkampánya (melyről terveztem idevetni pár keresetlen sort), abban már más a helyzet. Vannak választható nehézségi szintek, ha meghalsz buksz egy rakat survivor XP-t, kivéve ha - még nem vagy legend és - éjszaka kockáztatsz durvulósabb körülmények között.
Még a kooperálásnak is több gyakorlati értelme van, egyrészt az említett tét miatt, másrészt sok esetben a zárfeszegetés közben nem árt, ha valaki bevédi a hátsó fertályodat. Ha pedig nálad félősebben játszol együtt, akkor csak a növeli a parafaktort, ahogy sikongat, vagy amikor egymást zombinak nézitek :)
Azért a DL sem tökély: az alap, hogy a klisés sztori dögunalom, de a profibbra fejlesztése a Dead Island CS-filmesebb hatása után számomra nem plusz. Eleve narratíva szempontjából még bénább is a kooperatív: a szellemi elődben a különböző karakterek végig jelenlevő szereplők, itt meg amikor elvileg egyedül vagy, akkor is magadat látod megtöbbszörözve. Nem tragédia, csak a BL és a DI után ez így gyengébb. Ráadásul míg a DI-ben csak a tutorialt kell egyedül játszani, itt éppen a végjátékot. Érted, végignyomjátok a teljes kampányt vállvetve, aztán a végén szól, hogy csak egyedül mehetsz lenyomnia bosst, akit eddig hajkurásztatok. Bízom benne, hogy legalább valami különösen jóféle lengyel vodka ihlette ezt a baromságot.
Mechanikailag amúgy indokolt, mert az utolsó bossfight annyira vicc, hogy csak így működik. Játékmenetspoiler:
Egyszerűen bicskanyitogató, hogy éppen ezért kellett elvenni a közös befejezés élményét. Kegyetlen rossz szájízt hagyott az egésznek a végére.
A kiterjedtebb képességfák is csalókák, hiszen a különböző karakterosztályok hiányában és alap képességeket beleműtve könnyű volt őket megcsinálni. Nem pen & paper RPG ez, hogy jól álljon neki az, hogy egy rakat szintet meg kell lépni a földön fekvők megtaposásához. A legtöbb képesség meg biztos érdekes - másnak, engem nem nagyon motiváltak.
Még egy dolog amit rühellek: az 5 méterrel melléd csapó behemótokat, akik ezzel stunnolnak és leszedik a HP-t nagy részét. Egy magát úgy-ahogy reálisnak álcázó akciójátékban engem ez nagyon zavar, ahogy az is, amikor a játék elején hardon vagy nightmare-en 100 ütés kell egy ember zombi fejébe pajszerral, mert ez kérem szépen RPG!
A kisebb-nagyobb finomítások és főleg a parkouring persze frankó (a kocsik hiánya is rendben van így, úgyis van azokra a kiegészítő), és sokkal erősebb túlélős-horroros atmoszféra, de a DI önfeledtebb, már-már szuperkedős akciója sem volt rossz. Összekapottabb játék a DL (azért sem a performance, sem a bugmentesség nem mindig érte el a kívánt szintet), de a DI-hez képest nem nyújtott számomra jobb játékélményt. Más a kettő, ami nem feltétlen baj. Mint általában a Techland játékai, ez is jól szórakoztatott, de rendre fel tudott bosszantani is a "lengyelségeivel".
Nem nagy az eltérés, de - előjel nélkül - azért más a régi kedvencekkel retrózás, mint a 10-20-30 éves játékok pótlása. Főleg kizárólagosan.
Nyilván én is játszom régiekkel és újakkal is, az utóbbiakkal kevesebbet, mert a hype nem hat meg, akkor sem ha elvből esetleg megveszek egy játékot frissiben vagy KS-en támogatom. Gondoljunk bele: a Day of the Tentacle és a Full Throttle is 20+-os darab, jövőre lép a második X-be a Grim Fandango is. Ajánlhatók akár a legfrissebb játékok mellett is? Naná!
Viszont az is tény, hogy a homokozós akció-kalandok más fejlődési görbét jártak be. Nekem amúgy tényleg őszi terv volt a Mafia, ugyanis a nyáron ment le a GTA III, pedig a PC-s megjelenés óta nagy kedvenc volt, és sokszor belevágtam. Meg is venném, ha a zenéket tartalmazná, de így miért támogatnám 10 euróval a 2K-t, ha megvan lemezesen a játék?
Képzeld, néha még két évnél régebbi könyveket is olvas :(
Borderlands 2
Már tavaly lement az alapjáték, de idén még jó pár hónapig kitartottak a DLC-k a szórványosan összehozott co-op miatt.
Szebb lett (még mindig dadogó performance-szal), szokatlanabb járműirányítással (ha kontrollerrel játszol, a bal analóggal adagolod a gázt is). Ami azonban igazán tetszett, hogy a kicsit is eltaláltabb régi NPC-k megtartása mellett végre emlékezetesebb - bár jellemzően túlértékelt - ellenségeket is kaptunk, plusz a játékos terelgetése alatt feloldott jellemű előző hősök fontos NPC-k lettek, jó volt látni őket visszatérni fontos szereplőként - természetesen más új figurák felbukkanása mellett.
És kb. ennyi, mert a kicsit újrakevert/felfrissített képességek és fegyverek ugyanazt a tunkolás, minimális összejátszást is alig igénylő mechanikát hozzák, mely szerint néhány arénaharcon túl úgyis nyersz, csak eleget kell az ellenség nyakára járni. A játék harmadától a pénz végtelen, minden küldetés triviális minősítésű, még a DLC-ké is, hiába játszódnak a főszál után (és kezdődnek esetleg büdös nagy spoilerrel, ha véletlenül rákattintasz a helyszínükre), és hiába nem vagy azzal még sehol.
OK, van egy stílusa a világnak, és vannak poénok is - mert annyi a duma, hogy nagy számok törvényei szerint lesz közöttük vicces is. Nem, tényleg nem rossz, de annyira nem humoros, mint szeretne. Ez van, ha az ember Ron Gilberten és Tim Schaferen nőtt fel. Horribile dictu Rejtőn,
A sok pofázás pedig single-be való, de itt kooperatívba? Két szót nem lehet szólni egymáshoz, mert az az idióta Handsome Jack nem tud leszállni rólad! Ez egy akciójátékban nem okés! Diablo mikor zaklatott téged, amikor századik fallen one-t vagy csontvázt lootoltad?! Vagy hogy filmes analógiával éljek: a xenomorfkirálynő mikor ugatta végig rádión keresztül azt a részt, amikor Ripley ágyba rakta Nyuszit, pardon Newtot?! Mindenesetre jobb motivációt az elhallgattatására nem is kínálhatott volna. Kösz, Jack, nem sok virtuális ellenséget rühelltem ennyire!
A DLC-k többnyire rendben vannak, bár velük talán túl nagy tud lenni a csomag, ahhoz képest, ami számomra benne volt, a Tiny Tina's Assault on Dragon Keep viszont talán az egész franchise legjobb szelete.
A közös mókázáshoz korrekt játszótér volt, de attól egy ezredmásodpercig sem kellett félni, hogy elsüllyedünk a futóhomokozójának mélységében.
Egy kicsit pontosítanék: nem mindenki játszotta végig, akit érdekelt. Sőt van olyan "barátom", aki rendre játszik 20-30 éves játékokkal. Tavaly pedig megnézett egy sorozatot, mert azt kilenc éve ajánlották a HW-n, és akkor jutott el oda.
Nem árulom el, ki lehet az!
Ehhez képest vicces a 10 eurós ár, talán öt éve is ennyi lehetett az alapár Steamen, nem vagyok benne biztos. Még jó, hogy én annyira őrzöm az eredeti Mafia-lemezeimet, hogy máig fel sem bontottam a dobozt :D
A szerzői jogok meg fontos dolgok, de erre az analógiára azért van néhány film, melynél mókás lenne, ha eltűnnének belőle a licencelt zenék. Érdekes, hogy például a Donnie Darko elején lévő vérrajongókat felháborító zenecsere is a rendező szándéka szerint történt, mert korábban nem volt keret a kinézettre.
Rendben van, hogy csak játékokról van szó, de a licencszerződéseknél védeni kéne az alkotást, nem szavatossági időt tenni a zenékre. Ez persze régen nem volt probléma, megvetted a lemezt, és kész. De a Steamen hiába vetted meg ezer éve a Vice Cityt vagy a San Andreast, vissza kell műtened beléjük a zenéket. Vajon még manapság ilyen balfék módon szerződnek, amikor sokkal nagyobbak a költségvetések, és egy patchcsel úgymond könnyen lecserélhető a játékra egy hasonlóra. Bazz, a GTA III sem lenne ugyanaz más rádióállomásokkal! Azokon nőttem fel a játékidő azon 20 százalékában amikor nem a saját mp3-aim mentek!
PostaPontra vagy a csomagautomatájukba kérted kérted? Mert otthonra lehet kérni a Sprinter futárszolgálattal is, és tudtommal Pick Pack Pontra is ők viszik. Magyarán már nem egy szállítójuk van, a vásárló választhat.