Hozzászólások
Elsődleges fülek
Nem tudom, hogy az megvan-e, de a Midtown Madnessért felelős Angel Studiosból lett a Rockstar San Diego, melyet az RDR mellett a Midnight Clubokról érdemes ismerni. Na, azokban is városokban lehet körözni. Azt mondjuk kétlem, hogy az "ősrégi" steames MC2 lenne a kormányhoz való móka, de hátha tévedek, bedobom ide a sok hasznos egyéb tipp mellé :)
Én csak a PS3-as Midnight Club Los Angelest ismerem, de éppen a nyílt világ miatt untam bele, és ahhoz sem erőltetném mindenáron a kormányt. Az RDR 0-2 PC-s portai után a Rockstar San Diego előállhatna akár újra egy multiplatform MC-vel is.
Én ezt (is) ittam a héten, és ráküldtem egy feketét is, hogy megfessem. Ez ér?
Nem közölt azóta újabb összlétszámot a Steam, annyit tudunk, hogy 2016 januárjától 18 hónapon át újabb 27 millió első vásárló bukkant fel a Steamen.
Ez alapján a növekedési ütem alapján egy 170 milliós szám egész jó találgatásnak tűnik. Összevetésként mérsékelten érdekes lehet, hogy a SteamSpy szerint az összes aktív felhasználó 275 millió körüli lehet. Itt mondjuk az aktív jelentése kérdéses, könnyen lehet, hogy mindenkit annak vesz, akit nem bannoltak vagy töröltek.
Átdobáltam az elmélkedős topikba az innovációs téma jobban lecsíphető végét, mielőtt érzékenységeket sértve kisiklik a topik. Még az eredeti sorrend is maradt, csak Harvy hozzászólása lóg ki, de rá úgysem emlékszünk.
A gránát hatóköre régen óriási volt, itt meg elég pár lépéssel odébb sétálni, így azt sem tudom, mennyit sebez. A társakat viszont mégis közel a régi hatékonysággal trollkodják le.
Én nem érzem a játékmenetet elég "élesnek" túlélősdihez, bár jól hangzik. És a recreatoroknak is hasznát veszem. Több lőszert adnak a felvehető fegyverek, de lényegében ugyanott vagyok, mint az 1.1-ben. A medkiteket tekintve is, azok mindig végtelenítettnek tűntek, de ha nem ment vagy megy vissza a shamazhoz az ember, akkor van értelmük is.
Mondjuk azzal sok lőszert lehet spórolni, ha hagyod, hogy a gránátvetőseik nyírják ki a társaikat. Most már szinte csak rájuk veszélyesek, ránk nem.
A patchcsel még nem volt időm kipróbálni.
Egy kis érdekesség: tavaly is égett a Ubi a Metacriticen.
Nem azért linkeltem, hogy a furcsaságokon rugózzunk (pl. a Telltale miért nagyobb kiadó a WB-nél vagy a Segánál) vagy a Metacritic relevanciáján, hanem mert a Ubi már nem először szerepelt rajta rosszul
Ez a füles vajon mennyire van jó árban? Láttatok mást akcióban? Elégedett vagyok a Cloud II-mel, de néha jól jönne mellé egy vezetékmentes, viszont a saját akksis megoldásoktól tartom, jobb szeretem a cserélgethetőset.
Video games are serious business. Semmi nem fér bele, ami nem reális vagy nem menne át a múzeumi kurátorokon.
De inkább csendben maradok, mert megint eljutunk oda, hogy Boris Vallejo a nagy művész.
És ugye tudjuk, hogy a játékban nem így néz ki. :D
Abban az értelemben, hogy stratégiai nézetből nem látod sokat, igazad van, egyébként semmivel nem jobb, ahogy a játékban kinéz.
Aribeth vagy bárki fel sem tűnt, hogy gagyifantasy maca lenne. Mert nem néztem reklámokat, csak játszottam a játékból, amiben az említettekből semmi nem tűnik fel.
A King's Bounty: Armoed Princess meg Ameliával reklámozta magát, mégsem jelentett ez változást a The Legendhez képest. A Dragon Age II eldominásított Flemethje is kínos az Origins után, de ilyen az NWN-ben nincs. (És nem érdekel, ha Aribethről több háttérkép és reklámanyag van. Csak egy szintig van jelentősége, hogy miről szól a marketing.)
Én az általad felhozottaknál sokkal rosszabbakat láttam már, beleértve a Heroes V-öt is és a WoW-ot, szerintem túl komolyan veszed az egész témát és a reklámokat is.
Megjegyzem, számomra simán röhejes a legtöbb bunyós játék csöcsszimulációs promója, de játszva már nem csípte a szemem a Soul Calibur, az MK vagy a DOA. Persze a felvonások között vannak különbségek. De összességében kb. bármilyen japó játék elővehető lenne ezért. Jó, a Mario talán nem, de az Okami már simán.
A D&D nem éppen a realisztikusság hajszolásának éllovasa, pláne Faerűnön, bár elismerem, a korai játékok komorabb hangulata - amit a történet ugyanúgy támogatott, mint a részletszegény grafika, illetve a zsánersajátosságok általános pre-blizzardisága, hogy úgy mondjam - átejtheti a felületesebben vizsgálódókat.
Tegyük hozzá, elég szétni Mobygamesen a Gold Box RPG-k dobozborítói közöttt, és tele vannak csöcöskkel és páncélbikinikkel. Ezek a játékokban is megjelentek. A BG mentesebb ezektől, de ettől nem hardcore-abb vagy reálisabb, ez is része volt mindig is a nerd fantasyponyvának. Nem lett ettől rosszabb a játékmenetük, és az NWN esetében sincs összefüggés.
De linkelhetnék sötét elfeket Zaxx kedvenc Heroes V-jéből, kínosak azok is, illetve az NWN-ből kiragadott bőven ízlésesebb. Rossz ettől a játék? Nem.
Érdemes másra állítani. Ausztria is sokkal jobb (vagy más európai országok), de sokan Ázsiába teszik az időeltolódás miatt. Az a lényeg, hogy magyarra állítva volt nálam eddig mindig a legrosszabb. Nem mintha úgy nem tudna gyors lenni, de msára álíltva szinte mindig elég jól kihasználom a gigabitet is.
Nekem azzal nincs bajom, ha jól csiszolgatnak, és eljutattják így más platformokra is a játékokat, elvégre a régi játékosok egy része is vlaószínűleg tableten nyomul már. De ezeket sem tartottam létfontosságúnak. Az NWN meg ma még inkább kihagyhatóbb.
Elsősorban arra regáltam, hogy a régi RPG-k el nem avulásával nem értek teljesen egyet, konkrétan az NWN-t tényleg bizonyos nóvumok vitték el a hátukon, nem a sztori vagy a kampány mechanikája. Megjegyzem, én a harcrendszert a BG-ben sem szeretem. Nem mondom, hogy nem lehet az RtwP-t jól csinálni, de a klasszikus alkalmazásai nálam nem sültek el jól. Ez persze nem elavulás kérdése, elvégre annak idején is igaz volt.
Tegnap este egy másodpercem nem volt már az RW-re, majd ma valamikor átfutom a Tno által említett információmorzsákat, hogy mennyire van értelme az egésznek. A modulok kompatibilitása itt nagyon fontos pont lenne, mert nélkülük az egyik nagy erénye veszne el (átmenetileg?).
Szerk.: Amúgy én egy bug miatt adtam fel a végjátékhoz közeledve, de használtam akkor még magyarítást is, sőt patchek is jöttek még. Azon kívül nem volt bugos. A legjobbnak számító második kiegig meg kipróbáláson túl nem jutottam el, mert már az elsőn is halálra untam magam.
Hogy ne offoljam szét a topikot, inkább itt reagáltam. Másnak is szól, de azért njeked címzem, mert szemmel láthatóan te érted a legkevésbé, hogy mi volt a baj az NWN-nel régen, és mi az 2017-18-ban.
Inkább itt reagálok az hírtopik NWN-es vonalára.
Te ismered ezt a játékot, amivel nincs sok baj? (A kérdés eredetileg Zaxxnak szólt, de bárki magára veheti, aki szerint az NWN korszerű vagy időtálló.) Party nélkül a taktikai aspektusa és a csapattagok közötti kémia sem létezik. Az NWN a multis szerverek és a moddolhatósága miatt volt nagy szám, single-ben nem csak a BG-k után volt óriási visszalépés, de a rákövetkező "konzolos" KotOR-hoz képest is az. Sztorira is huszadrangú. A D&D-s verziószám növelésétől meg hadd ne ájuljak el.
A kiegészítőkben csiszolgattak a csapattársak feletti hatalmunkon (pl. hozzáférés az inventoryjukhoz, beleszólás a fejlődésükbe), azok beépítésével az alapkampányba lehetne valamit dobni rajta, de még ennyit sem remélnék a remastertől, ahogy szinkront sem várnék.
Nem mondom, hogy kifejezetten rossz játék volt, de akkor is kevés volt, ma meg pláne az.
Én személy szerint azt is utálom, amikor mondjuk az NFS:HP-ban unlockolod a kocsikat, és azokat kell nézegetned verseny után. Jobb szeretem, ha egy diszkrét felirat szól, hogy vannak új autók, megnézheted, ha akarod. Aztán oda tehetnek opcionálisan egész estés filmeket is hozzájuk, de kötelező bullshit nem kell.
Most nem tudok belenézni, én inkább azt láttam tegnap, hogy 8700K-0,25x8700K=1600X, ami nem egyenlő azzal, hogy 1600X+0,25x1600X=8700K, amit te mondasz. Remélem, érthető :)
A 8600K 1600X-verését nem az AC-re, hanem az összes eddigi tesztre értettem. Egyelőre bizonytalan ez a többszálúsító buli, ellenben egy erős proci valószínűleg kevesebb szállal sem marad szégyenben egy jó darabig, míg olyanok tuti lesznek, ahol csesznek rá, és kell majd az órajel.
Az igazi mag pedig jobb a logikainál, én nem favorizálnám a 4/8-at a 6/6-tal szemben. Valószínűbb, hogy a következő években az utóbbi többször lesz nyerő, mint az előbbi. Az 1600X mellett játékra az ára szól.
Okosabbak tényleg a Zen 2 eljövetele után leszünk.
Akármennyire is közhelynek hangzik, abból tényleg nem a film(ek)et kell látni, hanem a regényt olvasni.
(Ráadásul tanár, tehát valószínűleg nem retard :D )
Nem tudom követni a gondolatmeneted. Mi jöhet még? A jogászokra is ezt mondja valaki?
Kösz, majd rendesen végignézem, amikor jobban időm lesz rá. Az viszont beletekerve is látszik, hogy az 1600X 6/12-vel elmaradt 4/8-as 7700K-tól, és az 1800X (8/16) van vele fej-fej mellett. A 8600K pedig kimaradt? Az lenne a legérdekesebb? Tehát nem rossz a sok szál, csak az egy magra jutó kisebb erőn ez el is mehet. A következő procivásárlásnál én sem maradnék 4/4-en.
@Tompi
A 6/12-es Ryzen 60/70k a 6/12-es i7 120/140k és nagy átlagban 20-25% a teljesítménydifi játékokban.
Nagi videóján is már kapásból 33% a különbség, de a csúcson már GPU-limitnek is kellene lennie, ahogy elég sok teszten jelenleg ez látszik GTX 1080 Ti-vel is a legjobb prociknál. Különben az jön ki több játéknál is, hogy az i5 6600 is alig marad le az 1800X-től ;) Erőben az 1600X a következő években szerintem sokkal jobban le fog maradni a 8700K-tól. Az 1500X és a 8600K pedig nemcsak árban, teljesítményben sem egy kategória.
Egyébként meg az Intel-procik most jöttek ki, szóval marha jó, hogy 70k-ért kapni 1600X-et velük szemben, de új korában az is közel 100k volt. Mondjuk tartok tőle, hogy a 8600K (ami ha nem is nagyon, de elveri a benchmarkok szerint az 1600X-et is) nem fogja elsietni az olcsósodást.
Nagyon szurkoltam a Ryzennek, készítettem is a pénztárcámat, de nem nyitottam ki. A következőhöz is készítem, kell a verseny. Meg nekem új CPU, de a teljesítménye és az esetleges járulékos problémák érdekelnek, nem a márkája.
Bevallom, streaming szempontjából valóban kevésbé nézem, de tudom, hogy annak az igénye is felmerült itt topikban is, csak az említett játékoknál szinte mindegy, mert úgysem a csúcs kell hozzá.
Mostantól már 6/6 az i5, ha az nem is 6/12. Nem láttam még olyan videós vagy nem videós tesztet, melyben jól jöttek ki az egészből a Ryzenek, és nyilván nem átlagot nézek. De ahol meg órajel kell, ott meg hátrányban vannak.
Egy-két rosszabb portban eddig is segíthetett eltüntetni az i7 a frame dropokat vagy a stutteringet, de ez nagyon a jéghegy csúcsa. Szóval ja, az a baj, hogy játékra a Ryzen csak nagyon speciális körülmények között lehet jobb vagy hasonlóan jó választás. Nem tudom, hogy merjek-e valamit remélni a következő generációjuktól.
X-Men - Az eljövendő múlt napjai és Apokalipszis
Nem voltak rosszak, de pozitív irányba sem emelkedtek ki nagyon. Mindkettő lekötött, látványos volt, de valahogy többre számítottam. Quicksilver jelenetei talán az egyetlen kivétel ez alól.
Én az utóbbiban már a falat kapartam, hogy a professzor és Magneto között lefutják századjára is ugyanazt a kört, és ha nem lenne elég unalmas, még flashbackeket is hoznak. Értem én, hogy központi szál, csak nem igazán érdekes már (akkor sem, ha megengedjük, hogy eddig "hű, de mennyire" az volt). Ez és az unalmas főboss nálam belökte a széria aljára a filmet a Last Stand mellé (alá?). Örülök, hogy Singer kiszáll.
A Wolverine-filmek persze más kategóriát képviselnek (negatív értelemben), ahogy a Deadpool vagy a Logan is (pozitív értelemben, bár számomra kissé túlértékeltek itt).
Daredevil.
Vigyél rejtett kamerát, mert ezek is a söreik árát titkoló összeesküvő bandába tartoznak!
Spoilerbe tettem azt a fejtetőre állítást, mert korántsem biztos, hogy mindenki más számára is evidens volt.
Chiller írta az i3 8350K-t. Az állja a versenyt árban és teljesítményben is az i5 7600K-val. Nem kell megijedni a 3-astól.
Szerintem is. Bár játékra a Ryzent nem igazán értem, a sok szál valószínűleg évekig alig fog előnyt jelenteni (vagy semennyire, mert nem hazsnálják ki vagy mert az órajel is kellene), és túl sok memóriás/alaplapos szívásról olvasni velük. Vártam, örülök, hogy valamennyire visszajöttek a játékba, de kifejezetten játékra - és mellé nem sok szálat igénylő munkára - nekem ár-teljesítmény arányban rosszabbnak tűnik az Inteleknél. De legalább oda is behozták a több szálat. Kíváncsi leszek a következő Ryzenekre, de ezekből magamnak nem vennék. Nyilván van olyan felhasználási terület, amire simán jobb, de az nem merült fel.
Az Overwatchra meg egy húzott 2500k-nak elégnek kell lennie, nekem a húzhatatlan 4590 bő nyállal elég epicen is 100 fps-re. Igazság szerint ha nem csavarja fel az ember a grafikát (márpedig multiról van szó), akkor 7950-nek sem szabadna elfogynia, de nyilván jobb a több fps a kevesebbnél.
Egy új i7 szerintem a fenti igényekre túlzásnak tűnik. Persze ha sok a pénz, nem szavazom le :)
Wolfenstein: The New Order
Sosem volt túltolásmentes a Wolfenstein, de itt már tényleg vicces mértékig vitték. Jópofa volt, de néha már sok. Alapból jobban szeretem, ha a konfliktusok és a nemeziseink árnyaltabbak, de ugye ez nyilvánvalóan nem az a játék, ezt itt nem is akartam keresni, csak talán emiatt sok is volt néha számomra, míg máskor éppen ezért volt jó.
Azért egy bizonyos képregénynek is bugyuta megoldás számomra már nagyon gagyi volt
Ezeken túl azért sikerült jó dumákat, egy-két jobb karaktert és egész használható sztorit beletenni.
A látvány inkább művészileg volt ügyes munka, mert a grafika szerintem 2014-es szemmel sem igazán kiemelkedő. Pláne, hogy a Tech 5 miatt közelről minden csúnyán néz ki, és idegesítő, amikor egy ilyen nem túl régi játékban nem olvashatók el bizonyos cikkek vagy képaláírások, pedig látszik, hogy megírták hozzá a szöveget. Az Xbox One-ra már 2013-ban megjelent Ryse: Son of Rome sokkal erősebb ebből a szempontból, de mivel ez jobban fut, nem bántom, csak többet vártam az ultrától.
A mechanika ugyan alapvetően oldschool próbál lenni, de nem a legjobban merített a CoD-okból, amikor így tett. Van jelent, amikor különböző irányokból támadnak különböző ellenfelek, akiket überen jó előre, hogy honnan jönnek, afféle gépies szkriptelt memóriajátékká alakítva az adott részt. Egyébiránt is gyakran szkript spawnolja az ellenséget, volt olyan, hogy ki lehetett számolni, hány lövésenként támad hátha valaki, mégpedig olyan helyről, hogy csak a zárt - és kizárólag az én odalamról nyitható - ajtón át jöhettek.
Az AI nagykából a kötelező bekerítős dolgokat tudja, de amúgy nem okos. Ha riadó van, gyakran a NOLF vagy a Deus Ex: HR szintjén jönnek libasorban a vágóhídre, ha az adott helyszín nem fekszik neki/nem szkriptelték be külön jobban. Túl gyakran be lehet tanulni, hogy mit fog tutira ugyanúgy csinálni. Lépcsőfordulókba is képes beakadni, és ilyenkor lazán produkál a "legendásan bugosnak" tartott Gothichoz hasonló jeleneteket. Ha lopakodunk, akkor is buta, kiszámítható, félsüket és félvak AI-jal találkozunk.
A dual-wield először csalódás volt, mert a Halo 2-vel vagy a Call of Juarezzel szemben itt nem lehet különböző fegyvereket kombinálni, de a végén már legalább két fegyvernél a tüzelési módok ezt megvariálják. Az meg nem is baj, hogy nem annyira patikamérlegen belőtt, mint a Halo 2-ben, mert az itt nem lenne szórakoztató.
Az egész HP-s megoldás tökéletesen működött így, végig nagyon folyékonyan lehetett így harcolni, igazi regeneráció nélkül is, és a karakterfejlesztés (perk system) sem vált igazán erőltetetté.
Félreértés ne essék, ennek ellenére jó móka volt a gyilok, és kellemes volt azt lopakodással vagy akár harcmentes részekkel megszakítani, változatos helyszínekkel. Megtette a maga dolgát, nem vártam Thiefet. Csak ez nem is az új NOLF, bár még mindig ez áll a legközelebb hozzá. És emiatt is egy marhára gördülékeny élmény volt, ami vitt előre, a részletekben megbúvó hibák ellenére.
A végső bossért viszont elmehetnek MachineGamesék a fenébe, mert az alapvetően überen is könnyed (vs új Doom nightmare-en) játékhoz képest óriási szintugrás volt. Persze csak meg kellett találni a pontot, ahonnan nem tud eltalálni, és máris esélytelen volt szerencsétlen. Újabb szokásosan nagyszerű bossfightot kapott az FPS-műfaj!
Azért nem a csúcs, de összességében kevés FPS kötött le jobban single-ben, nemcsak mostanában, hanem valaha. Egyúttal az Wolfenstein lett, melyet végig is játszottam, mert ugyan az összessel - leglaábbis az FPS-ekkel - játszottam, de mint félbemaradt.
Lehet, hogy egyszer még a New Colossushoz is hozzá merek nyúlni.
Na igen, ezért zavaros nekem az egész, mert ha van Star Card-szinthez igazítás, akkor ha valaki bevásárol, maximum odáig juthat, hogy kevesebb tapasztalattal játszhat nagyobb veteránok ellen, ami neki szívás. De mivel a craftolás is szinthez kötött... A partvonal mellől nagyon nehéz erről megmondani, hogy hogy sül el, de erre pokoli nagyon nehéz matchmakinget balanszolni.
@Boz
A progression érzete mellett arra jó, hogy fokozatosan specializálódsz, ha jól értem a nyilvánvalónak tűnő alapokat. Azon meg én is furán nézek, amikor azért hagyja abba valaki a multit, mert már "elért benne mindent". Én úgy vagyok vele, hogy addig kell játszani, amíg élvezet/vannak hozzá társak együtt él... Szóval értitek.
Nálam a CoD: United Offensive rangjai sem fértek bele a tiszta játékba, de lehet, hogy az még gázabb volt, én legalábbis nem élveztem, amikor összetett másokkal, akik artilleryvel lebontották a fél pályát, mert volt egy jó szériájuk. Azt sem, ha ez nekem sikerült. Kerültem is egy idő után azokat a szervereket, ahol élesítve volt. Tulajdonképpen annál még akár jobb is lehet a BF2, mert azt rühelltem :)
RTS-ekben szerencsére nem gond a tiszta játszma, amit én szeretek.
Zaxx vagy más, aki képben van, az Injustice-topikban össze tudja dióhéjban foglalni, hogy az ottani progression milyen? Nekem már az is gyanús volt, de megoldhatatlannak nem tűnt a balansz, és bunyós játékkal ember ellen a C64-es Street Fighter 2 óta nem játszottam. Az FPS-ekről legalább lövésem van.
Tegyük hozzá, hogy amikor kölyökként mindenre rácsodálkozott az ember, újdonság volt a 3D is, komplett - ma már evidenciának számító, vagy éppen sok év tündöklés után már feledésbe merült - műfajok sem léteztek, vagy csak alig játszható formában. Meg multi is csak úgy-ahogy. Annak idején éppen az új területre lépés is garantálta a kaszálást.
Viszont éppen ezért fura a UbiSoft magasztalása, hiszen a nyílt világú játékokért rengetegen tettek sokat előttük-mellettük, ők meg mostanában szinte csak a nagy frencsájzaikat futtatják futószalagon ugyanarra a formulára. Az csak hab a tortán, hogy nekem ellenszenves is. Ettől még az AC-k régen hoztak újdonságot, és örülök, ha az Origins jó irányba változott, mert mindig érdekelt az egyiptomi téma és a hosszabb fejlesztési ciklus miatt.
Viszont árnymedvénél érdemes hozzávenni, hogy eléggé szangvinikus típus, ha játékokról van szó, és maga is írta, hogy egy AC-t se játszott, sőt az FC3-4 is kimaradt neki. Ha pedig a Wildlandsben releváció neki, hogy egy lövéstől meghal, akkor valószínűleg annak a régi, taktikai lövöldeként tálalt, kevésbé mainstream iterációival sem.
Az egyértelmű, hogy régen a Sands of Time vagy a Beyond Good and Evil igencsak frissnek és egyéniséggel rendelkezőnek hatott. Értsd: tavaly játszottam végig először a SoT-ot, és életem egyik legjobb játékélménye lett. Kíváncsi leszek, hogy új BGE-ből mi lesz, legalább Ancel a 2D-s Raymanekkel a közelmúltban is bizonyított.
Az AAA-tól sokat várni innováció terén nem kell, van néhány topstúdió, ami még tud hozzátenni legalább a formulához, és nem az az érzése az embernek, hogy egy igazgatótanácsi ülésen döntöttek a legtöbb dizájnkérdésről (skincseréről).
A 2010-es évekből sokkal nehezebb az AAA csodákból arcbontó újítást megidéznem, míg a korábbi évtizedekből könnyű sorolni. A Rockstar és a CD Projekt szerencsére még nem Ubi. De legalább a Bethesdától, mint kiadótól az utóbbi években tényleg jöttek érdekesebb darabok, beleértve akár a Brutal Doom 2016-ot is. Az vicces, hogy fejlesztőként kevésbé megy nekik. Nekem egyik kedvencem mostanában a PlatinumGames, ők is mindig meg tudják kavarni a saját formulájukat, de ők sem 10 milliós közönségnek szólnak. Én a Dragon's Dogmát is azért csíptem, mert egy sajátos elegyet raktak összesen érdekes újításokkal, ha a megvalósítás a zsenialitástól a "jó, hát ezek japók, náluk biztos van értelme" szintig terjedt.
Mondjuk ha én kétségbeesetten innovációt keresnék nagy kiadótól, talán adnék esélyt a Nintendónak is. Hátha van valami a nagy felhajtásban, és ők generációkon át tényleg keményen nyomták, de a különcködésük rossz oldala miatt nem tartom egy ideje velük a lépést.