Hozzászólások
Elsődleges fülek
A véletlenszerűség természetesen szerves része a játéknak, és többek között kihívásként is meg lehet élni. De ez mit is jelent az értékcsere gondolata esetén? Amennyiben a vételárért jár a teljes játék, akkor a győzelmi esélyeket csökkentő véletlenszerűség negatívan befolyásolja a vásárlói élményt. Hiszen a játék végére éréséhez diadalmaskodnunk kell azon összecsapásokban, ahol balszerencse miatt nullára csökkenhet az életünk.
Szerintem az egész gondolatmenetedet túlságosan arra alapoztad, a véletlenszerűség kihívásként - és időhúzásként - megélhető, ha csak többek között is. Szerintem önmagában csak speciális feltételek esetében írható le plusz nehézségi szintként vagy anti-time-saverként, sőt gyakran az ellenkezőjéről van szó.
Azzal ugyanis, hogy az esélyek kevésbé rögzítetté válhatnak, nyerhet az is, akit a játék csalásai (akár szó szerint), a rendelkezésre álló információk, a szabályok tökéletes ismerete vagy egyszerűen a komoly nehézség közvetlenebb megnyilvánulásai (pl. túlerő) helyzetbe hoznak. Ez meg nagyon is könnyen lehet az AI. Ha pedig multiról beszélünk, mint a sakkor példádnál, akkor ami az egyik dolgát nehezíti, az a másikét könnyíti, vagyis pontosabban szólva esélyt ad.
Még a save spam sem feltétlen játékidő-növelés, ha arról van szó, hogy a játékos úgymond béna, a teljes csatáknak való sokszori nekifutás helyett a gyakori mentés inkább időt spórol. Ráadásul sok esetben nem lehet harc közben menteni, csak a csaták előtt (HoMM, King's Bounty, Wizadry, Blood Bowl stb.), vagy csak a saját körünkben, az ellenfél köre előtt nem (Panzer General, HoMM "makró" szinten nézve). Illetve azzal is lehet ellene fejlesztői részről küzdeni, hogy már előre kiszámolja a végkimenetelt, ezért adott lépés elé hiába töltesz vissza, ha nem változtatsz máson is.
Mellesleg a save spam könnyen lehet más stílusok jellemzője is, ahol például gyors döntések és ügyesség kell. Legyen az klasszikus FPS vagy egy keményebb StarCraft-pálya.
Ez az egyik fontos dolog, a másik, hogy azt senki nem vitatja, hogy a véletlenszerűség a szabályrendszerekben fontos funkcióval bír. Eleve mennyire bután nézne ki, hogy mondjuk 50% pontosság fölött mindenképpen találnál, de kevesebbet sebeznél, mint 87%-os tuti találatnál.
A kérdés az, hogy mi köze ehhez a lootboxoknak? Ebből a szemszögből már jóval kevesebb, mint a te leegyszerűsítésedből. Az egyiknél előre azért fizetsz a játékért, mert a mechanikai alapot adó szabályrendszer miatt - esetleg annak ellenére - játszani akarsz a csomaggal.
A lootboxok ebből a szempontból külön entitásként képviselnek, hiszen a játékhoz akarsz megvenni velük olyan javat, ami értelmezhető külön. Hiszen míg a "hatos dobást" venni a csalás kategória, vagy time-saver DLC, illetve nehézségiszint-csökkentés, addig egy dobozt venni, amiben hátha benne van az, ami neked konkrétan kell, de máshogy csak szerencsével vagy a szabadidőd árával juthatsz hozzá, már máris erősen más kategória. Ha meg csak a ládanyitogatás öröme érdekel, akkor máris ott tartunk, hogy függőség. Persze ezek is leegyszerűsítések, és nem kívánok az alkalmi vásárlók fölött pálcát törni, de az XCOM randomjában én mást látok felhasználói oldalról is, mint a lootboxokéban, ehhez a szándékok elemzése fölösleges.
A játékbeli loot, és esetleg az azok játékon kívüli értékesítése, illetve az azokkal való kereskedés már érdekesebb, de éppen a pénzcserénél hiányzik a véletlenszerűség. (Mindenesetre a lootolást könnyű megtalálni, mert nagyon gyakran elszúrják ládák nélkül is. A Borderlands 2-ben szerintem már fizettem volna egy modért, hogy az ellenség ne dobjon el semmit, annyira borzalmas volt az értéktelen szemétben térdig járni.) Mindenesetre a fejlődésérzet és a jutalmazás igénye létezik, és nyilván nem fekete-fehér az egész kérdés.
Ami azt illeti, én még a Humble Monthlyt sem szeretem, akkor fizetek be, ha a publikus játékok alapján megéri, és lemondásnál mindig megjelölöm, hogy nem szeretem a zsákbamacskát. Persze ebben az esetben az ügyesebbek jó hatékonysággal tudják értékesíteni vagy elcserélni a fölösleges kulcsokat.
A kényesebb részek spoilerbe kerültek, kéretik odafigyelni rá a diskurzus során, nem látta mindenki a filmet.
Engem az ázsiai változat érdekelne, ahhoz képest ez tuti gagyi lassított felvételnek tűnik, mint a Pathé fivérek mozdonya a Sinkanszenhez képest.
Az nagyon árkád, és nem is igazi stratégia, mert a döntéseid végeredményének a következményeinek száma túlságos véges. Inkább memóriajáték az egész. Egyedül meg szinte teljesen élvezhetetlen, sőt még kooperatív kampány sincs. Ha tesznek bele lootboxokat és felkapják a streamerek, talán egy-két évig eladhatják e-sportként, aztán kifújt.
Voltak co-opra építő Ratchet-mellékzöngéik is, de te szerintem a Fuse-ra gondolsz. A demóval játszottam, az alapján elég gyenge és érdektelen volt.
A Spyróikat és az igazi Ratcheteiket viszont nagyon szeretem (mondjuk az utóbbiakból még "csak" a standalone DLC szintjén mozgó Quest for Bootyig jutottam, mely a 6,5. a sorban). A Resistance-ek pedig elég középszerűek (a 3 mondjuk kimaradt), ha nem kap el az idegeninváziós hangulat, de volt bennük egy-két jópofább fegyver.
Ez a Spider-Man nekem túlságosan filmnek tűnik, csak remélni tudom, hogy az eddigi prezentációk és a tutorial miatt, mert szeretném, ha játék lenne belőle. Amúgy erősen tetszetős lenne. És igen, a Sunset Overdrive-nak örülnék PC-re, mert az nem tűnik rossznak.
Míg a Bayonetta tovább platformexkluzívosodik, a Devil May Cry ellenkező irányt jár be. Jön az 1-3 HD mindenre, csak Switchre - egyelőre - nem.
Egy régi reklámot is megosztottak ennek örömére:
rwurl=https://youtu.be/hEuKoeTGVjg
Azt hiszem, már ezeket sem kell többet nyüstölnöm PS3-on.
Moken egyenesen annyit, hogy meg is vette belőle az RW-t.
Én senkit nem ismerek, aki játékkonzolokat vesz vagy szuperhősös filmeket néz, hiszen mind komoly felnőttek vagyunk.
Ja, amikor egy időben rövid ideig voltak hivatalos eladási listák, akkor is felkúsztak rá a Farming Simulatorok. De Németországban (komoly piac) is kelendők, és nem csoda, hogy konzolokon is vannak már.
Amúgy BF alatt volt olyan árban Xbox One S, hogy habár itthon csak japó konzolok vannak, majdnem elcsábultam a BC és a kontroller miatt. Azért az utóbbi erősen jó PC-hez is, és az akciós konzol árának majd' harmada. De mégse vettem. Ha viszont csak az exkluzívokat nézném, akkor azt mondanám, hogy minek PlayStation, ha van Nintendo? Mindkét nagy a korábbinál is inkább multiplatformokból és a havidíjból él már, csak az egyik több saját csontot dob be a szokásos trendkövető AAA műfajokban. (Melyek érdekelnek, csak lázba jönnöm nehéz.) Ugyanazért az árért persze PS4-et/PS4 Prót vennék, bár ezen a szinten a friss One X meglehetősen impresszív lenne.
Abban egyébként igaza van az unalmas PR-szöveget felmondó interjúalanynak, hogy itthon fektettek munkát platformjaik felfuttatásába, a Sony meg alkalmaz pár srácot supportnak, akik élő-lélegző válaszológépek a gyakran ismételt kérdésekre. (Volt hozzájuk szerencsém.)
Én is régóta szemzek vele, de az AC3 és a Watch Dogs után sejtettem, hogy ez is jön ingyen. Jó eséllyel az FC4 is várható a következő körben (az FC3 és a Blood Dragon volt már), de amennyi AC van, nyilván fognak azt is osztani még.
Mondja a nedves kezű delfinember.
Értem, csak jeleztem, hogy más érdekes és jó verzió is a játékból. Általában én sem bízom az utólag hozzáadott extrákban, de arra sincs garancia, hogy rosszak. Különösen újrajátszáshoz, és különösen, ha úgysem kötelezők.
Jobb a SNES-es Lost Vikings, de ez esetben tényleg meglepően vállalható a PC-s verzió, és hiába Activision Blizzard, még zsebbe sem kell nyúlni érte.
Egyébiránt nem egyértelmű, hogy a SNES-es a csúcs, hiába az minden idők legpöpecebb konzolja, mert Mega Drive-os verzió sem fest rosszul, átvezetőket kapott, új zenét, extra pályákat, legalábbis az internet és az egyik kedvenc játékosoldalam szerint:
rwurl=https://youtu.be/noTYvzaHay0
Ez meg egy összehasonlító videó:
rwurl=https://youtu.be/OwUYisoOUr4
Nekem az amigás van meg még, majd lehet, ránézek egyszer arra is:
rwurl=https://youtu.be/At6ar6_NBpc
De ha valaki onolni akar, ajánlhat valami hasonló steames játékot. Ahhoz képest, hogy mindennek van már szellemi utódja, nem rémlik, hogy a Lost Vikingsével találkoztam volna. (A Trine határeset, számomra nem annyira az, a The Cave pláne nem, a Project Eden már régebbi hullámos, a CreaVurest meg nem tudom.) De retróplatfromer ajánlást is szívesen veszek, ami jól megy a DOSBox ellenére. Vagy leeht tőlem emulált is.
Egy tökéletes világban GOG-on és Steamen is lehetne válogatni verziót a launcherből az összes verzióból. (Mondjuk vannak efelé közelítő példa más műfajban: a Zak McKrackenből elérhető GOG-on az FM-Towns-verzió is. Az egy pár fényévvel jobban fest a DOS-osnál.)
De amúgy tényleg azért írom, hogy egyrészt ezt érdemes belekalkulálni, másrészt meg ha kipróbáljátok ezeket, érdekelne, hogy miként muzsikálnak.
Az Earthworm Jim-es blama után kevésbé szívesen adok értük pénzt. Sajnos a gilisztahádésítést még akkor oldották meg, amikor a PC-s port nem volt magától értetődő. Ahogy az Another Worldből is közel élvezhetetlen a PC-s 20th Anniversary, a GOG-on extraként járó 15th Anniversary turbó - vagy valami hasonló nevű - módban az, ami már egész jól játszható. Bosszantó, hogy Steamen nem jár. Vicces, amikor új játékokat töredékéért szétszednek user review-kban, mint borzalmas re-release-eket vagy remastereket. Bár a Mega Maneket már lehordták rendesen.
Azért kivételek is vannak, például a Blizzard ingyen osztogatott The Lost Vikingse még játszható is, amellett hogy kegyetlen jó.
Tudom, nem Steam, de GOG-on már 2 és fél éve elérhetők, és találhatsz a Settlers 2-ből régi és felújított változat is. Éppen a minap jött ki a Jazzjack Rabbit 1-2 is, ha jól rémlik, azokat is csípted. Feltételezem, követik egy idő után az Unrealeket Steamre is.
Én szeretem a DOS-korszak alapvetéseit, de a platformok annyira antifolyékonyak tudtak lenni a konzolosokhoz képest, hogy az fájdalmas. Amikor utoljára néztem a GOG-os Earthworm Jimet, az is zavaróan "oldschool" volt. De őszintén szólva az amúgy remek Wing Commander III sebességélménye is kissé trabantosra sikeredett a mindössze 24 fps miatt. Persze régen minden jobb volt.
Nemcsak neked szántam, de mivel láttam, hogy mindenki lelkesedik, gondoltam, leírom azt, amit a kollektív örömkönnyek mögött valószínűleg amúgy sem csak én gondolok a csomagról. Mert azért jó lenne a minőségen, az egyediségen hüledezni, valljuk be :)
Személy szerint annak örülök a legjobban, hogy most amellett, hogy most nem modelljét tekintve hülyeséggel harangozták be (az egyik kedvencem az volt, amikor 2016 júliásában benyomták posztergyereknek a máig early accessben tespedő Hurtworldöt, pedig előtte komolyabb és jobb darabok voltak mindig), hanem még három játékról fel is lebbentették a fátylat.
Nem jön be ez a zsákbamacskázás, mert adhatnak jó indie-ket minden bundle-be, de mindenre úgysincs idő, Inkább célirányosan veszek olyan játékokat, melyekkel öt év múlva most "már aztán tényleg, de tutira" játszom.
Megérkezett a minap a Jazz Jackrabbit 1-2 és az Epic Pinball a GOG-ra. Most akciósak, bár nem hiszem, hogy sokan filléresnek élnék meg az árszabást.
Nem akarok negatívkodni, de legyünk őszinték: két bukott és finoman szólva is megosztó AAA játékról van szó, és jön mellé egy - lehet, hogy jóféle - indie a túlélős, Dunát rekesztős műfajból. Aláírom, hogy még aránylag drágák, ismert nevek (tehát spórolásilag jó ajánlat), egyénileg tetszhetnek bárkinek, akár nekem is (amit majd nem vallok be, mert az nem menő), de nem érzem azt, hogy garantált a minőség. Márpedig vagyok olyan perverz, hogy a játékok milyensége is szempont.
Félreértés ne essék, én is megvettem, mert kíváncsi vagyok, hogy a két nagyból mi sült ki (Relic, Remedy, WH40k), mert eddig annyira voltak biztatóak, hogy ennél többet együtt sem adtam volna értük. Kívánom, hogy pozitívan csalódjak.
Szerintem a Crysis-verő grafika a legjobb benne.
Talán leggyakrabban valóban mágiahasználót indítok, és egészen biztosan állítottam is ilyet magamról, de valójában elég vegyes a kép, gyakran van közelharcosom, is a tolvaj/hacker karakter pedig inkább valódi lopakodást biztosító modern játékokban szokott prioritás lenni.
Volt varázslóm a BG-ben, de a legtöbbet paladinnal játszottam. Egyébiránt nem power play volt a cél, nem tápoltam szét CON-ra, így kapott olyan attribútumokra is pontot, melyek semmit nem érnek a csodálatos rendszerben. Sajnos ennél a játéknál van ilyenkor félsz az emberben, hogy a Throne of Bhaalban visszaüthet. Mondjuk a szintlépésenkénti random is nagyon sokat számít, cRPG-ben nem tartom szerencsésnek, hogy ennyire érvényesül. A Realms of Akraniában meg ugye karaktergeneráláskor dobálhatod negyedóráig a kockát, hogy egyáltalán a kívánt alapvető kasztot indíthasd :)
Nem bánom én a low levelt, azért hoztam fel, mert kevés HP-vel az elején könnyű nagyot sérülni, a kockán múlik. Persze azt lehet csinálni, hogy csalogatsz a tolvajjal, és körbe-körbe futsz a mobokat előtt az üldözöttel, a többivel meg lövöd, de ez sem nem élvezetes, sem nem a taktikázás csúcsa, cserébe nem is gyors. Az is biztos, hogy a nagyobb pörgéshez és azonnali sikerélményhez szokott játékost elriaszthatja. Az persze igaz, hogy egy szál harcossal csapkodni ezekben a játékokban borzasztó unalmas (később is), mágusként meg az elején kb. az első farkasnál kifogysz a varázslatokból, és ott állsz egy törékeny semmire nem jó karakterrel.
Valahogy a szintén a low level Gothic (melyben egyedül csalogatva nyilazva szintén nagy sikereket lehet elérni) felvezetése a mágussá váláshoz minden döccenő ellenére is átélhetőbb és szabadabb volt, de nem a nézet miatt.
@Zaxx
Nem egy karaktert idnítottam az évek során a Falloutban, és ott sem feltétlen a power play volt a cél. Volt többek között perceptionös-agilitys pisztolyhősöm és charisma-intelligence-luck trióra gyúró manipulatív szerencsevadászom (indulásként 6-os perceptionnel és 10-es luckkal) is.
Én inkább maradok annál, hogy szerintem az én verzióm még jobb lenne, és nem tökéletes a Fallout, hanem lehetne csiszolni, mert kevéssel - és jobb AI-jal - még többet ki lehetne belőle hozni. Nekem akkor tetszene még jobban, ha harcos karakterrel jobban élvezném a harcot, nemharcossal pedig a wasteland farkastörvényei mellett is élnének a tágabb lehetőségeim, melyek inkább programozási hiányosságokból fakadnak, mint másból. A patkányokkal sem az a baj, hogy nem lehet elfutni, hanem az, hogy vontatott low level ellenfelek között egyedül tisztogatni.
Az outdoorsman viszont jogos (gondolom), szerintem valóban nem erőltettem soha, mert a játékbeli leírásából nem egyértelmű, hogy erre is vonatkozik. Logikus, de így jobban belegondolva minden komolyabb RPG-be a kézikönyv elolvasása után vágtam bele, a Fallout kivételével, ezért inkább a luckra és a perceptionre hagyatkoztam.
Sajnos a Fallout számomra a technikai gondok miatt is egy örök küzdelem. Sajnos nekem a mai napig nincsen tökéletes receptem hozzá, de a BG1-hez sem. A JA2 bezzeg kulcsrakész.
A BG1-ben a dobókocka az elején nagyon könnyen megölhet, egy sérülés után futni kell. Ha jön egy caster, akkor ott a mentődobások sok mindent eldönthetnek. A gyógyítási lehetőségek korlátozottak, és a pihenés gyakorlatilag garantálja a respawnt, sőt szinte azt is, hogy rajtad ütnek. A varázslatok száma pedig napi néhány darab. Nem tudom elképzelni, hogy lehet úgy játszani az elejét, hogy sima ügy legyen, a jó dobásokon kívül. Még ha mellékszálakról is ebszélünk, a társak sürgetnek, és Minsc sem vár örökké, hogy segítségünk a mentőexpedíciójában.
Az inventoryban turkálás nálam a fegyverváltásnál jött elő. Ugye Khalid a legjobb tank az elején, de jó íjász is, és ha sérült, akkor akár menet közben is vissza kell vonulnia. Minsc is rangerként berserker/íjász. Persze nem mondom, hogy kötelező erőltetni pajzsot, Minschez nem is illik (nála inkább a két fegyver jöhetne szóba), de ez is egy számomra visszatérő bosszúság.
A Demon's Souls vonatkozó részénél nekem úgy tűnt, hogy ott a korábbi gyakorlattal vagy a második fázissal ellentétben nem lehet biztonságos zónákba átfutni, de lehet, hogy én nem jöttem csak rá. Mondjuk máig minden guide inkább a grindhegyet ajánlja.
Helyenként amúgy is voltak furcsaságok, például volt ahol a pallón átesett karakter (halál), de a levegőben meg megállt, ami a játék stílusát tekintve nem volt szerencsés, ráadásul elég borzalmasan is tudott futni. Ezek a hiányosságok erősen grind felé löktek. Majd emulátorral jobb lesz egyszer :)
A kiindulópont a te hozzászólásod volt, mely szerint a jól öregedő játékmenet miatt érdemes remasterelni a régi RPG-ket. Nyilván a kalandjátékok említésénél is a mechanikára gondoltam, eleve azok remastereit szokás kicsinosítani. (Vagy elrondítani, ha már Monkey Island.) Az NWN éppen érdemben nem fog új grafikát kapni, és szinkront sem. A játék máig megvehető, működőképes, szerver is van. Ebből a Monkey Islandekre nem sok minden volt igaz. A harmadik részt most is csak használtan veheted meg ScummVM-hez. Nem mintha úgy nem lenne jó.
Emellett úgy gondolom, hogy a kalandjátékok esetében a játékmenet könnyen háttérbe szorítható, hiszen nem feltétlen az őrületesen mély feladványok viszik el a hátukon őket. A LucasArts eleve eléggé áramvonalasította a műfajt. A lényeg itt az, hogy az interaktív filmeket leszámítva máig nem alakultak át gyökeresen, és máig élvezhetően, játszhatóan tudják átadni a történetet, poénokat, feladványokat. Persze niche kategóriáról van szó, de a saját standardjük szerint működik, akármennyire is fosszilisnek tűnik az. Az innovációnak nem vagyok amúgy ellenfele, de az öregedés megítélésénél csak az egyik tényező a korszerűség, a másik a fentebb említettek. Egy "vontatottabb" több mechanikával fajsúlyosabban megvert műfajnál ez kevésbé működik, és ezért is tűnhet ma csak még kínosabbnak egy akciódús rész egy kalandjátékban. Igen, a Full Throttle motoros akciói a RoadRashhez képest is gagyik voltak, de maga az egész játék legfeljebb közepes mechanikailag a LucasArts-alomban. És éppen ez az: ennek ellenére is simán előkapható.
Ahogyan a mostani XCOMok mellett is kínos. :) A JA2 RPG-ségét meg én is erősen vitatnám, az nekem mindig is körökre osztott taktikai játék volt RPG elemekkel, és nem fordítva.
A JA2 sok RPG-nél RPG-sebb, rengeteg annak nevezett játék kevésbé "méltó" a címre. Egyáltalán mitől jobban RPG hozzá képest a Wizardry? A Pool of Radiance? Tudom, hogy túl jó TBS, ezért nekem is így ugrik be, de ettől még RPG-ként is bőven értelmezhető. Nagyon messze van a JA2 az XCOM-tól. Ha játszottál vele eleget, akkor tudod, hogy miért. És egyértelmű, hogy melyikből tudnak sokat tanulni a szerinted is RPG-k.
A Fallout harcával nekem nem az a bajom, hogy nincs party. Nekem sok bajom van vele, és az egyik az, hogy a játék arról legendás, hogy nem harcra specializálódó karakterrel lehet érvényesülni. Ehhez képest az AI miatt nagyon nehéz eljátszani parancsokat háttérből osztó karaktert. A kibeszélések is olyanok, hogy gyakran működnek, de nem mindig biztos, hogy beleillik a szerepedbe a megfelelő opció. Értem én, hogy nem pen 'n' paper RPG, de éppen ennek a feloldására kínálhattak volna jó megoldást a jobban működő/jobban befolyásolható társak. Szintén nem kedvez harc nélkül játszhatóságnak, amikor random encounterként köréd teleportálnak a radscorpionok, és már ütnek is. Alacsonyabb szinteken pedig patkányt késelni marha unalmas egyedül körökre osztva.
Többször leírtam: frankó játék a Fallout, de vannak olyan vonatkozásai, melyek ma nem a legmenőbbek. Számomra a harcrendszere is ilyen. Régen sem ez volt az aduász, de ma jobban kilátszanak a vontatottságai a máz alól. Egyszerűen egy olyan része a játéknak, melyen nagyon is érdemes lenne alakítani, ha remake-elnék. Nem hiszem, hogy a véleményem további magyarázkodást igényelne.
Visszataláltam. Bocs, de mindig úgy szőrszálhasogatsz, hogy ha az ember el akarja helyezni a kérdéseidre reagálva kontextusban, amit addig írt, akkor kisregény nélkül lehetetlen. Néha az az érzésem, hogy ennek megvitatásához nem sörözni kellene elmenni, hanem Mars-misszióra, akkor lehetne egymás számára világossá tenni, hogy pontosan mire gondolunk ;) Tudom, hogy egy-egy odavetett példa félreérthető és pongyolán hathat, de tanulmányt írni a témából, mind a fórum, mind a szabadidőm kereteit feszegeti. Most sem teszek így, de hosszú lesz, spoiler tagekkel rövidítem a szöveget.
Szerintem nem kell túlmagyaráznom, hogy mit értek játékmeneten, te valóban tág értelemben használom: minden beletartozik, amivel az irányításon keresztül te lépsz fel cselekvőként, vagyis játszol. Ez RPG-nél jellemzően a harcrendszert, a karakterfejlesztést, a különböző szakmák kijátszhatóságát (pl. lopakodás, crafting), a c&c-t, a quest designt, a világ kínálta interakciós lehetőségeket (a passzívabb exploringot és a pótcselekvéseket is ideértve, a fizikának, ha mechanikai szerepe van, jellemzően beletartozik ezekbe vagy a többi kategóriába, de nincs jelentősége az éles szétválasztásnak), a feladványokat.
Nem csoda, hogy leginkább a játékmenetre jellemző, hogy a fejlődés kétirányú: egyszerre történik előre is és hátra is. És még ez is többféleképp értelmezhető :) Ugyanis míg új vívmányok, finomodás nyilván történtek a ’80-90-es évek óta, a technikai lehetőségek is mások, a játékosok halmazának vélten és/vagy valósan változó igényeinek megfelelve az egyébiránt működő áramvonalasítások mellé kivagdosnak mást is (akár pár év eltéréssel is, lásd Mass Effect 1 vs 2). A Pool of Radiance és ivadékai például még aligha volt élesen elválaszthatók a kor squad-based TBS-eitől, erősen dominált a taktika. Ez a későbbiekben a csapatalapú RPG-kben is visszaszorult, korábban magad is köztes kompromisszumként említetted meg a BG által újra elővett és popularizált RtwP rendszereket. A KotOR vagy a Mass Effect sem éppen a harc összetettsége miatt lehet szórakoztató.
Az RtwP-vel az a bajom, hogy jó alkalmazásával szinte még nem találkoztam, azokban a játékokban sem, melyek segítettek elterjeszteni, és a közfelfogás szerint a jobbak közé tartoznak. (Az egyszerre zajló események szimulációja miatt pedig jó is lehetne. A Total Warban eléggé korlátozottan jelenik meg, a Paradox stratégiái nagyon más stílusúak, talán a Soldiers: Heroes of World War II lehetne jól működő hardcore példa, melyből ki lehetne indulni RPG-knél is. A Jagged Alliance: Back in Actionben megjelenéskor viszont nem működött, bár nem tudom, hogy később hová patchelték, moddolták.) Nálam a két szék között a pad alá zuhanás esetét jelentik. Ugyan a BG1-ben a farkasok ellen gyorsan automatizálható a rendszer, de amúgy nagyon könnyű súlyos sebeket kapni még normálon is, tehát folyamatos mikromenedzselés-kényszer van. Ez azt jelenti, hogy néhány könnyebb és unalmas harcon túl, ha jól akarsz kijönni a csatákból, akkor folyamatosan ki kell kockázni a harcokat. Főleg, ha hozzám hasonlóan szereti valaki a kézben tartani az eseményeket. Így az esetek komoly hányadában nem lesz érdemben pörgősebb a körökre osztott rendszereknél, de a legdurvább csaták az egyszerre zajló, az útvonalkeresés és az AI miatt még gyakorlatilag jobban lassított felvétellé válnak. Ráadásul ha sikerül a formáción keresztül ráaggróznia valakire az ellenséges böhömnek, vagy akár peched volt, és a tankod HP-jét leszedte, akkor a diavetítéses kergetőzéssé válik. Lehet, hogy mindig én játszottam rosszul ezeket a játékokat, de taktikailag sosem kaptam „mély” élményt, de mellé lendületesebb élményt sem.
Az érthetőség kedvéért érdemes a BG1-et (az NWN_es szálba a szólózás miatt bele sem megyek) a Dragon Age: Originsszel összevetni,
Számomra ez a nagyító alatti vizsgálatról nem a játék objektív felboncolásáról szól, hanem annak okainak megfejtésére és artikulálására, hogy nekem mi tetszik adott játékban, és miért. Jól hangzik, hogy szépirodalmi igényű egypercesben ragadjam meg vélemény kikérésekor válaszként, hogy engem mivel ragadott meg egy játék, de ehhez egyrészt nincsenek meg a megfelelő a kvalitásaim, másrészt nem biztos, hogy kellően informatív lenne. Pláne amikor konkrétan mechanikáról beszélünk. Ettől még a végeredményt egyben nézem, de ha valamit kritizálok, azt azért teszem, mert engem vagy tényleg zavart, vagy úgy gondolom, hogy sokakat elriaszthat (és nem azzal, hogy hardcore vagy különc, hanem például túlzottan vontatott).
Mint láthatod, a régi és egy relatíve újabb BioWare-nél én is „egyrészt-másrészt” módon írom le a fejlődést. Ami nem jelenti azt, hogy a szerintem túlzott filmesedést semlegesen nézem, de így tudtam egy konkrét fejlesztő játékain keresztül kifejteni, hogy mi az, amit a régiben tartok jobbnak, és mi az, amit rosszul öregedőnek (illetve annak idején sem annyira kiemelkedőnek). A gyakorlatban a saját preferenciám követése úgyis abban nyilvánul meg, hogy mások régebbi vagy újabb játékait játszom.
A grind számomra az, amikor egy játék repetitíven ismételteti ugyanazt vagy nagyon hasonló megoldásokat, hogy érvényesülhess. Van olyan játék, melyben ennek van szerepe, akár a humor része is lehet ennek a vakvágánya, de ebbe most nem mennék bele. Inkább írok pár példát a fárasztó grindra több műfajból. Mindegyik nevezett vagy nagy kedvenc, vagy legalább nagyon tisztelem.
Ha a kékeszöld nem jó neked, meg is érdemled! De jó vagyok hozzád, és felütöttem az Országhot, azt írja, hogy magyarul a teal bizony böjti réce. Remélem, ez segít.
Esetleg szét lehet nézni itt. Lehet, hogy a tealt egyikre sem hozza angolul, de a képek alapján csak tudod, hogy neked melyik kell. Ha már nekünk nem linkeled be (értem, hogy teal, de na), hogy a helyi maszkulin színszakértők rá tudják vágni.
Szerk.:
@Gabika
De ha magyarul akar megfelelő mintát találni, mondjuk fonalat az esti kötéshez, akkor nem biztos, hogy segít rajta.
Tudtam, hogy hiba olyan játékot megemlíteni, amit te kedvelsz ;)
Nem sok szólózásra épülő körökre osztott RPG jelent meg azóta sem, de jó párban lehet úgy nyomulni, és jobban tud működni a Falloutnál. Az egész harcrendszer kínos a '98-as Jagged Alliance 2 mellett (lehet vitatkozni az RPG mivoltán, de mondjuk 1990-ben senki nem kötött volna bele), bár amellett sok minden az. Nagyon keveset tudott (azért ebben mindenki igyekezett változtatni), és bár érthető a főhősre helyezett hangsúly, az AI miatt nem működött jól. Nem biztos, hogy tudnék mondani olyan RPG-t, melyben annyira zavartak a társaim.
Egyetértek, hogy akkor sem volt jó, de akkor még jobban elnézte neki mindenki a hülyeségeket, ma már kínosabb, és éppen az utóbbi években jelent meg egy jó pár körökre osztott RPG. Lehet, hogy ki kéne próbálni azt az idén megjelent Divinity: Original Sin 2-t, állítólag az sem szar, d eki tudja.
De még egyszer, én nem azt mondom, hogy ma nem érdemes velük játszani, sőt a Fallout királyság, csak azt, hogy öregedtek. És a játékmenet nem csak harcrendszerből áll, említettem más elemeket is, igaz, azokat nem elsősorban a Fallout miatt.
Számomra sokkal kevésbé öregedő műfajok a platformerek (mondjuk a PoP1... ööö), a... Doom 1-2 (source porttal, tehát csalok) vagy a point 'n' click kalandok. Akár RPG-knél, akár akció-kalandoknál sokkal több archaikusságból fakadó jellegzetességet kell lenyelni. Nyilván ennek mértéke szubjektív, de azt hiszem, lehet felhozni komoly érveket amellett, hogy egy DotT vagy egy Monkey Island 2-re miért nehéz ráfogni, hogy lemaradt volna. Ettől még rajonghatok náluk is jobban a Gothicért, de ha te most belefognál, óriási rage-et olvashatnánk róla, amíg a végére nem válna kedvenccé.
Szerk.:
@swoder
Holnap dolgozom, ezért a válaszra kicsit várnod kell :)
Személy szerint nem csípem az AD&D-t, túl mesterkélt megkötések és szabályok vannak benne, és ez a BG-ben is zavar. Persze ha valaki kifejezetten a D&D 3.0-t favorizálja, akkor megértem, hogy 2017-ben is az kell neki egy RPG-től, de szerintem reálisan 2002-ben ez nagyságrendekkel érdekesebb feature volt. Az NWN is sok minden volt, csak nem balanszolt, de abban állást nem tudok foglalni, hogy a BG-sagához visszalépés volt-e, mert csak az első résszel játszottam, az meg ugye elég low level. Ezért fogalmaztam visszafogottan.
A multis korszakalkotást én teljesen elfogadom, sőt sajnálom, hogy nekem ez az aspektusa a kooperatívval együtt kimaradt. Ha ezt sikerülne fellendíteni, az valóban indokolná a remaster létét. Csak egyelőre hozzáadott érték nem sok látszik (bár biztos lesznek achievementek és Steam-kártyák), és meglepődnék, ha ez hozná el a reneszánszot, ha csak telefonokról nem kattannak rá elegen. Én nem reprezentatíven 99%-ban olyan véleményekkel találkozom, hogy a kampány érdekli az embereket. Ennek most a jelek szerint Beamdog minimális munkával csinál egy jókora áremelést. Nehezemre esik optimistán és lelkendezve várnom, de nem baj, ha nem lesz igazam. (Az eddigi felújításikat sem vártam lelkendezve, de játszhatóság szempontjából indokoltabbnak tűnnek.)
A Shadow of Undrentide harcossal kb. élvezhetetlen volt a számomra, mivel értelmes AI-társat nem lehetett kapni hozzá. Az alapkampányt még bírtam maga idejében, de azért alapvetően lapos. Azóta meg mennyi RPG jött ki jobb kampánnyal? Sok. Még a BioWare-től is több.
Mondjuk én vagyok az, aki nem szereti sem a Forgotten Realmst, sem a(z A)D&D-t, sem az RtwP-t :)
A teljesség az túl általános kategória, és azóta tovább is gördültetek. Mindazonáltal senki nem állította, hogy mindent akar egyszeri fizetés után. Én ezt nem mosnám össze a minden szabályrendszerekből fakadó véletlennel, mert enyhén szólva is túl nagy lesz a fókusz.
Én normál+Iron Manen játszottam végig az Evil Withint, tökéletesen korrektnek éreztem, főlem amikor a hibázni képtelen mesterlövészeimre támaszkodtam :) Ugyanakkor sokan számoltak be korábban és más nehézségi szinteken, hogy 95%-os esélyek mellett is mellélőnek 3-4-szer egymás után. Ha igazad írtak, az ő verziójukban valószínűleg tényleg csalt a játék, azzal, hogy más esélyeket hazudott, mint amelyekkel számolt. Nem tudom, hogy mi az igazság. A Blood Bowlnál is ment a sírás a random miatt, de nekem abban sem volt gondom vele.
Ugyanakkor ehhez sem kell random, multiban is mindenhol csalókat látnak, és az AI is húzhat furákat, bármilyen játékban. Ezek lehetnek okos dolgok éppúgy, mint csalások, bugokról nem is beszélve. Akciójátékok és RTS-ek csalásait is sikerült már empirikus módszerekkel lelepleznem.
Azért is nem szeretem ezeket, mert ha rendre belefut ezekbe az ember, akkor hajlamosabb csalást vagy problémát feltételezni, a játék közben guide-okhoz nyúlni, hogy szórakoznak-e velem, vagy bugba futottam. "Kellett" már játékot újrajátszanom az elejéről, mert bug miatt elakadtam, órákon át kóvályogtam, majd kinyomoztam, hogy létező bugról van szó, amire a csak annyit írtak: bocs, tudunk róla, de ez így marad. (Steamen már 1%-on állna a játék, de ez konzolon volt :) A The Darknessről van szó amúgy.)