Hozzászólások
Elsődleges fülek
Szépen bővül a ScummVM továbbra is, a 2.0 újabb nagy neveket hozott be, lassan már csak a Quest for Glory IV az, ami fájóan hiányzik.
Van PC-re PlayStation Now is, ami stream gaming.
Helyes, a DoW III és a Talos Principle még gyorsabban is fog futni :)
Én 2 méterről játszom 27"-on, 2 méterről 42"-on és 3 méterről 55"-on, de nem érzem túl nagynak a kijelzőket, lejjebb nem mennék már. Ez alapján te sem nézed túl közelről, de nekem sosem volt kicsit sme hasonló gondom semmilyen játékban. De én megpróübálnám a fov-ot állítgatni valamelyik játékban, amelyikben valamilyen trükkel lehet, kitesztelni, hogy az jelenti-e a gondot. A hirtelen mozgások és "nézetváltások" (lásd Mirror's Edge) lehetséges, hogy ez tesz még me. De szernecsére első kézből nincsen tapasztalatom a témában.
És a hangszínész (Morgan Hunter) a remaster fejlesztői kommentárja szerint egyáltalán úgy került képbe, hogy megtetszett Schafernek magyar dumája a Usual Suspectsbe. Mondjuk ő lengyelnek hitte a nyelvet, de ez már lényegtelen :) Mindenesetre azt a filmet éppen magyar nyelv mennyiségileg apró, de jelentős szerepe és a szinkron spoileressége miatt szabad csak és kizárólag eredeti nyelven nézni, illetve hallgatni.
PoP/7
Mondjuk annak is olyan, hogy gyűlöltem a lootot. Volt benne egy-két jó fegyver, vagy akár vicces is, de mindegyik részben már a felétől undorodtam a fegyverektől, és tinihorrorcsajos sikoltásban törtem ki, ha véletlenül bármit is felvettem, annyira értéktelen volt minden. Ez pedig nálam éppen fegyveres szempontból húzta le az emlékeit - és mint H'n'S-t.
Mindenesetre én a BL2-ben használtam relatíve sokat a Swordsplosiont.
Jó része ezeknek ismerős nekem is, de a Bloodéhoz annyit mindenképp hozzáfűznék, hogy guns akimbóval még igazi bossalázó is tud lenni, illetve annak idején imádtam a szétszóródó töltényhüvelyeket (a Thompsonnal is, persze). Annak idején egyik sem volt triviális.
A Bulletstormban meg a skillpointos zúzás minden amúgy is jó fegyvert nagyon menővé tett, a négycsövű shotgunt is.
A ME3 december 21-én Originen kapott egy BW-pontok nélkül megvehető DLC-csomagot. Nem akciós most még, 30 euró alapból, mégis: lassan, de biztosan haladunk.
Egyébiránt az összes BW-pontos játék megkapta ezt a kezelést, ami a DA: Originsnél vicces, mivel leárazás nélkül is 20 euró lenne belőle az Ultimate Edition, de 25 euró a DLC-csomag. Azért maradtak még ott zsenik.
Kösz, továbbra sem kapkodom el :)
Nyilván, de a magam szempontjából ilyenkor mégiscsak az jut eszembe, hogy milyen kevés idei játékra szántam időt, és a legtöbb a topikban említettet úgysem fogom ismerni.
@Joda
Én is részben a port rossz híre miatt kerültem eddig a NieR-t. De gyakorlatban mi volt az, ami ennyire elriasztott? Nem működtek a third-party megoldások? Ahogy elnézem, PS4 Prón már jól fut, mert a simán messze nem az igazi.
Nyugi, utólag bekerült a jegyzőkönyvbe, hogy előre megfontoltan offolni készültél :P
Nekem amúgy az bajom ezekkel a szavazásokkal, hogy úgyis kimarad mindig a nagyja, és nem csak mennyiségileg. Mármint nemcsak azért van ez így, mert a múltban élek, de ha én lennék Joda, akkor sem bírnám. Eleve a Switch és a Super Mario Odyssey nagyon böki a csőrömet. Persze nem kell mindent ismerni és valamiféle félreértelmezett objektivitásra törekedni itt.
Végül nálam idén a Thimbleweed Park a nyerő, ami tetszett, de nem volt érdemi riválisa, mert a többivel vagy nem játszottam, vagy nem tetszett, vagy remaster/port/Outcast: Second Contact.
A legjobb idei játékélményem pedig talán a Bayonetta volt (a PC-s port legalább idei), mert a többi aspiráns nem ment még teljesen végig.
Ugyanakkor nem panaszkodom, jelent meg sok játék, ami érdekel.
Boldog karácsonyt mindenkinek! De csak annyi RW-t és bejglit, amennyi még nem árt meg!
Hülye voltam, amikor elcseréltem a 750 Ti-t, hiszen még a Star Citizenhez is röhögve elég! Meg is nézem, mit kell még downgrade-elnem hozzá.
És a Rogue One az egész legvégén: nem éreztem Star Wars filmnek, nem éreztem semmilyen filmnek, érzelmeket sem kovácsolt fel bennem - sem gyűlöletet, sem rajongást -, teljesen semleges volt az egész.
Belőlem milligrammra annyi érzelmet váltott ki, mintha az éjjeli hangyaháborút néztem volna csukott szemmel a tévében.
Inkább visszafogottnak mondanám a kritikákat. Más hasonló játék a tutorialban több mechanikát nyújt harcrendszerre, mint az egész Ryse, ezért repetitívvé válik. Ami van benne érdemi, azok tényleg a minden második játékban látott nagyon alapok. Olyan, hogy kombó már nincs, de "Dark Souls" se. Az egész emiatt repetitív tud lenni, közte a rengeteg téttel nem rendelkező QTE-vel (csak a kapott XP-t befolyásolja a hatékonyságod).
Nagyon látványos, jók a római díszletek, én is elszórakoztam vele, de nem tudom, hogy hova kellene magasabbra taksálni. OK, néha szoktak ajnározni mást, ami szintén nem nagy was ist das, de ennél kevesebbet játékmenetre nehéz mondani, interaktív filmhez meg sovány a sztori. (Bár ez igaz nálam a nem interaktív Gladiátorra is :) Annak persze örülök, ha te élvezed.
Kit érdekel, mint filmnézőt, hogy kaszált a film, ha nem tetszik neki?
Egyébiránt éppen most néztem a BD-ket mindkét filmből, érdekes, hogy a premier és a lemezes megjelenés között az SW kevésbé váratja meg az embert. A BR-ből meg meg ki is néztem ezt a verziót, erre a UK-only lett a HMV. A számomra lehetetlen feliratos vetítés időpontok után lehet, hogy még a BD-vel is várok inkább (tudom, van másik, meglátom még). A The Last Jedi-ról meg hatékonyan lebeszéltetek :)
Amikor vettem (2014 végén), akkor nem tudtam a nyirbálásról. X évvel később idén feltelepítettem a játékot, és meglepődtem. Utólag raktam össze dátumok alapján a történetet. Nem tudom, hogy azóta más zsákból kapott-e már újabb kulcsokat a GG, de valószínű. Mert az jóval sanszosabb, hogy annak idején még volt nekik a régi kulcsokból, hiszen be szoktak előre betárazni. Írni sehol nem írják.
Utólag még az accountodnál írja elvileg, hogy New Audio vagy Old Audio, de nálam csak annyit jelez, hogy Grand Theft Auto III Trilogy.
Mondjuk én simán beleműtöttem volna a zenéket, hiszen megvan az eredeti lemez, nem szólhatnak semmit.
Elég vásárolni időben, játszani nem muszáj :) Aki a Deathinitive Edition előtt vette meg a DS2-t Steamre, az megkapta ingyen a DE-t, és megtarthatta az eredeti verziót is.
Érdekes például az is, hogy a Vice Cityből sem vágják ki a zenéket patchcsel, ha még előtte vetted meg a játékot. Sőt, én digitálisan hónapokkal a "botrány" után vettem Gamersgate-en, de a kulcsot réginek vette a Steam.
Majd ha lefutnak a klasszikus Disney-rajzfilmek élőszereplős feldolgozásai, akkor jöhetnek a Star Wars-skinesek, és megkapjuk a meseadagunkat.
Nyilván nem az SSD a legérdekesebb pontja, de 700-800 ezres konfigon ki akar 250 GB-on nyomorogni?
Már a nagy játékmotorok is egyre inkább térnek át a többszálú megoldásra, (anno linkeltem videót is) ezért lehet, hogy a Ryzen az időtállóbb. Plusz elvileg ott most 2-3 generációig ez a foglalat, ellentétben intellel, ahol lassan már generációnként kell alaplapot is cserélni.
Mondjuk ha most vesz jó procit, akkor 2-3 vagy több generációig nem is kell hozzányúlnia.
Egyelőre az azonos árkategóriájú Ryzenek hátrányban vannak, bár az alaplapárak ezt árnyalhatják. Reálisan nézve egy normális Ryzennek vinnie kell az eddigi és még ezután megjelenő 4 magnál többre nem belőtt játékokat is, az extremitásokat leszámítva, de az új Intelek - i5-től - 6 magja sem fog elfogyni egyhamar. Őszintén szólva én még mindig attól tartok jobban, hogy a Ryzen 1-6 szálig gyengébb, és nem attól, hogy plusz 6 kellene belőle, de ez a következő években még átfordulhat.. Ha túl akar tervezni az ember, akkor úgyis felmegy Ryzen 7/i7-ig, ahol ugyanez a dilemma, csak még több szállal, még drágábban, még kisebb eséllyel, hogy az Intel szálai elfogynak.
Viszont most talán éppen érdemes várni egy kicsit a 2018 első negyedévében érkező Zen+-ra, illetve a Coffee Lake árának (hazai) beállására. Például az "olcsó" 8400 még nem nagyon kapható, legfeljebb a 8600K árában. Bár biztos van szürkébb megoldás, azt nem néztem.
De senki nem vitatkozott soha azzal, hogy gyakran panaszkodnak a játékosok az őket ért vélt vagy valós igazságtalanságok miatt. Ebbe azonban sok minden más is belevehető, és én a lootboxfüggőket távolabbi példának érzem a random miatt a gépet csalózóktól, mint a multiban a csalókra panaszkodótól. Úgy vélem, a személyi átfedések feltételezése nem életszerűtlen.
A zsákbamacska viszont ott találkozik a csalós témával, hogy alkalmas eszköz az igazságtalan előny elhintésére, ami az amúgy is csalózó multis közösségnek nem feltétlen lesz jót. Legalábbis nekem bőven elég azt hallgatni, hogy ki mennyire csaló, nem akarom még azt is, hogy aki nem az, az meg fizet érte, hogy jobb legyen :)
Ezért hoztam fel a bugosságot is, mert minden, ami a transzparenciát csökkenti, az segít azt az érzetet erősíteni, hogy nem te tehetsz a kudarcaidról - és van, amikor ennek van is alapja. Tehát ezt részben azért is hoztam fel, mert a randomitással itt kapcsolható össze a téma.
95%-os találati esély mellett is megvan az esélye 4-szer hibázni, mégha ennek az esélye csekély is.
Nyilván, ezért is írtam, hogy ha elfogadjuk a túlzónak tűnő állítások alapját valóságnak, akkor az alapján valószínűsíthetnénk. A HW-s/RW-s minta ehhez aligha elég reprezentatív, de ha egymillió 90%-os lövésnek a fele megy mellé, akkor ott valami nem stimmel. Sőt, már százas nagyságrendnél is durván gyanús lenne a történet. Nem tudom, hogy classictól torzít(ott)-e, állást foglalni nem tudok (erre ugye nem kaptam választ), de "jobb félni, mint megijedni alapon" a "csalárd" fórumos sírás miatt nem vállaltam be a magasabb szintet.
A témát és a beszélgetés kiindulópontját tekintve pedig egy elsősorban vásárlói szemléletmódon keresztül folyt a vita, ami mentén csupán azt kívántam illusztrálni, hogy a teljességhez szükséges akadályokat régen is véletlenszerű elemek befolyásolták.
A teljesség az túl általános kategória, és azóta tovább is gördültetek. Mindazonáltal senki nem állította, hogy mindent akar egyszeri fizetés után. Én ezt nem mosnám össze a minden szabályrendszerekből fakadó véletlennel, mert enyhén szólva is túl nagy lesz a fókusz.
Mint például miként "csal" az XCOM RNG-je, miközben a legmagasabb szinttől eltekintve minden nehézség a játékosnak kedvez.
Én normál+Iron Manen játszottam végig az Evil Withint, tökéletesen korrektnek éreztem, főlem amikor a hibázni képtelen mesterlövészeimre támaszkodtam :) Ugyanakkor sokan számoltak be korábban és más nehézségi szinteken, hogy 95%-os esélyek mellett is mellélőnek 3-4-szer egymás után. Ha igazad írtak, az ő verziójukban valószínűleg tényleg csalt a játék, azzal, hogy más esélyeket hazudott, mint amelyekkel számolt. Nem tudom, hogy mi az igazság. A Blood Bowlnál is ment a sírás a random miatt, de nekem abban sem volt gondom vele.
Ugyanakkor ehhez sem kell random, multiban is mindenhol csalókat látnak, és az AI is húzhat furákat, bármilyen játékban. Ezek lehetnek okos dolgok éppúgy, mint csalások, bugokról nem is beszélve. Akciójátékok és RTS-ek csalásait is sikerült már empirikus módszerekkel lelepleznem.
Azért is nem szeretem ezeket, mert ha rendre belefut ezekbe az ember, akkor hajlamosabb csalást vagy problémát feltételezni, a játék közben guide-okhoz nyúlni, hogy szórakoznak-e velem, vagy bugba futottam. "Kellett" már játékot újrajátszanom az elejéről, mert bug miatt elakadtam, órákon át kóvályogtam, majd kinyomoztam, hogy létező bugról van szó, amire a csak annyit írtak: bocs, tudunk róla, de ez így marad. (Steamen már 1%-on állna a játék, de ez konzolon volt :) A The Darknessről van szó amúgy.)
A véletlenszerűség természetesen szerves része a játéknak, és többek között kihívásként is meg lehet élni. De ez mit is jelent az értékcsere gondolata esetén? Amennyiben a vételárért jár a teljes játék, akkor a győzelmi esélyeket csökkentő véletlenszerűség negatívan befolyásolja a vásárlói élményt. Hiszen a játék végére éréséhez diadalmaskodnunk kell azon összecsapásokban, ahol balszerencse miatt nullára csökkenhet az életünk.
Szerintem az egész gondolatmenetedet túlságosan arra alapoztad, a véletlenszerűség kihívásként - és időhúzásként - megélhető, ha csak többek között is. Szerintem önmagában csak speciális feltételek esetében írható le plusz nehézségi szintként vagy anti-time-saverként, sőt gyakran az ellenkezőjéről van szó.
Azzal ugyanis, hogy az esélyek kevésbé rögzítetté válhatnak, nyerhet az is, akit a játék csalásai (akár szó szerint), a rendelkezésre álló információk, a szabályok tökéletes ismerete vagy egyszerűen a komoly nehézség közvetlenebb megnyilvánulásai (pl. túlerő) helyzetbe hoznak. Ez meg nagyon is könnyen lehet az AI. Ha pedig multiról beszélünk, mint a sakkor példádnál, akkor ami az egyik dolgát nehezíti, az a másikét könnyíti, vagyis pontosabban szólva esélyt ad.
Még a save spam sem feltétlen játékidő-növelés, ha arról van szó, hogy a játékos úgymond béna, a teljes csatáknak való sokszori nekifutás helyett a gyakori mentés inkább időt spórol. Ráadásul sok esetben nem lehet harc közben menteni, csak a csaták előtt (HoMM, King's Bounty, Wizadry, Blood Bowl stb.), vagy csak a saját körünkben, az ellenfél köre előtt nem (Panzer General, HoMM "makró" szinten nézve). Illetve azzal is lehet ellene fejlesztői részről küzdeni, hogy már előre kiszámolja a végkimenetelt, ezért adott lépés elé hiába töltesz vissza, ha nem változtatsz máson is.
Mellesleg a save spam könnyen lehet más stílusok jellemzője is, ahol például gyors döntések és ügyesség kell. Legyen az klasszikus FPS vagy egy keményebb StarCraft-pálya.
Ez az egyik fontos dolog, a másik, hogy azt senki nem vitatja, hogy a véletlenszerűség a szabályrendszerekben fontos funkcióval bír. Eleve mennyire bután nézne ki, hogy mondjuk 50% pontosság fölött mindenképpen találnál, de kevesebbet sebeznél, mint 87%-os tuti találatnál.
A kérdés az, hogy mi köze ehhez a lootboxoknak? Ebből a szemszögből már jóval kevesebb, mint a te leegyszerűsítésedből. Az egyiknél előre azért fizetsz a játékért, mert a mechanikai alapot adó szabályrendszer miatt - esetleg annak ellenére - játszani akarsz a csomaggal.
A lootboxok ebből a szempontból külön entitásként képviselnek, hiszen a játékhoz akarsz megvenni velük olyan javat, ami értelmezhető külön. Hiszen míg a "hatos dobást" venni a csalás kategória, vagy time-saver DLC, illetve nehézségiszint-csökkentés, addig egy dobozt venni, amiben hátha benne van az, ami neked konkrétan kell, de máshogy csak szerencsével vagy a szabadidőd árával juthatsz hozzá, már máris erősen más kategória. Ha meg csak a ládanyitogatás öröme érdekel, akkor máris ott tartunk, hogy függőség. Persze ezek is leegyszerűsítések, és nem kívánok az alkalmi vásárlók fölött pálcát törni, de az XCOM randomjában én mást látok felhasználói oldalról is, mint a lootboxokéban, ehhez a szándékok elemzése fölösleges.
A játékbeli loot, és esetleg az azok játékon kívüli értékesítése, illetve az azokkal való kereskedés már érdekesebb, de éppen a pénzcserénél hiányzik a véletlenszerűség. (Mindenesetre a lootolást könnyű megtalálni, mert nagyon gyakran elszúrják ládák nélkül is. A Borderlands 2-ben szerintem már fizettem volna egy modért, hogy az ellenség ne dobjon el semmit, annyira borzalmas volt az értéktelen szemétben térdig járni.) Mindenesetre a fejlődésérzet és a jutalmazás igénye létezik, és nyilván nem fekete-fehér az egész kérdés.
Ami azt illeti, én még a Humble Monthlyt sem szeretem, akkor fizetek be, ha a publikus játékok alapján megéri, és lemondásnál mindig megjelölöm, hogy nem szeretem a zsákbamacskát. Persze ebben az esetben az ügyesebbek jó hatékonysággal tudják értékesíteni vagy elcserélni a fölösleges kulcsokat.
A kényesebb részek spoilerbe kerültek, kéretik odafigyelni rá a diskurzus során, nem látta mindenki a filmet.
Engem az ázsiai változat érdekelne, ahhoz képest ez tuti gagyi lassított felvételnek tűnik, mint a Pathé fivérek mozdonya a Sinkanszenhez képest.
Az nagyon árkád, és nem is igazi stratégia, mert a döntéseid végeredményének a következményeinek száma túlságos véges. Inkább memóriajáték az egész. Egyedül meg szinte teljesen élvezhetetlen, sőt még kooperatív kampány sincs. Ha tesznek bele lootboxokat és felkapják a streamerek, talán egy-két évig eladhatják e-sportként, aztán kifújt.
Voltak co-opra építő Ratchet-mellékzöngéik is, de te szerintem a Fuse-ra gondolsz. A demóval játszottam, az alapján elég gyenge és érdektelen volt.
A Spyróikat és az igazi Ratcheteiket viszont nagyon szeretem (mondjuk az utóbbiakból még "csak" a standalone DLC szintjén mozgó Quest for Bootyig jutottam, mely a 6,5. a sorban). A Resistance-ek pedig elég középszerűek (a 3 mondjuk kimaradt), ha nem kap el az idegeninváziós hangulat, de volt bennük egy-két jópofább fegyver.
Ez a Spider-Man nekem túlságosan filmnek tűnik, csak remélni tudom, hogy az eddigi prezentációk és a tutorial miatt, mert szeretném, ha játék lenne belőle. Amúgy erősen tetszetős lenne. És igen, a Sunset Overdrive-nak örülnék PC-re, mert az nem tűnik rossznak.
Én meg itt családi házban csak akkor hallanám, ha Kim Dzsongun lenne a szomszédom, és rakétával klopfolná a kutyahúst :( Sőt a gyerekekből sem hallatszik semmi :(
A társasház más, ott némelyikben, ha snapszerozik a szomszéd, a koppanásából hallod, hogy mikor ütnek az aduásszal. Vidékiként nehezen is viselem a fővárost, mintha százszorosára feltekernék a hangerőt, olyan az egész.