Hozzászólások
Elsődleges fülek
Nem vagyok beavatott, mert nem ismerem töviről hegyire a Warhammer (40,000) rendszerét, de egyrészt a játékok nem is követték szorosan azokat, másrészt eleve három különböző rendszerből származik a konkrét három játék is. (Ami tényleg átültette a táblás rendszert, az ugye a kevésbé jól esült pár éves Space Hulk és a szerintem pöpec Blood Bowl, de ezek már megint más, az említett umiverzumokhoz tartozó táblás játékok adaptációi.)
A Shadow of the Horned Ratből linkeltél, az valóban RTS. Különböző méretű bandériumokat mozgatsz egyben a csatában, ezt jól a Shogun: Total War előtt kevesen csinálták meg (én a Centurion: Defender of Rome-on szocializálódtam, de őszintén szólva az se volt az igazi), és a többi próbálkozó a Creative Assembly mellett azóta is középszer. Szóval a Warhammer mágiával megtűzdelt világában és valós időben ez eléggé érdekesnek számított akkoriban, a frachise talán máig leginnovatívabb használatának. Én mondjuk csak a folytatással, a Dark Omennel játszottam, de az új oprendszerrel és géppel nem volt túl stabil, így csak felületesen ismerkedtem meg vele, de nagyon is jónak tűnt..
A Final Liberation már nem fantasy, az már WH40k, a birodalmi gárda háborúzik az orkokkal. Panzer Generalhoz szokás hasonlítani, és sok FMV volt benne (állítólag elég jók, de sokat nem mernék várni tőle). Emellett irtózatosan ronda volt maga idejében is. A fejlesztő Holistic Design egyébként több megosztó, de érdekesnek számító stratégiát tett le az asztalra, az Emperor of the Fading Suns a saját táblás játékukból készült kultklasszikusnak számít. Sajnos ezt éppen csak kóstolgattam.
A Chaos Gate az, amit én végigjátszottam. Az a régi X-COM-okhoz hasonló TBS (már-már klón), de nincs bázisépítés, fejlesztés, csak a hajón állíthatod össze a bevetésre indulókat és a felszerelést, amit egyébként a küldetéseken lehet szerezni. (Mármint nem kimondottan zsákmányolni, mert a káosz fegyverei tabunak számítanak.)
Pár fontos dologban azért különbözik, a könyvtáros pszionikus képességei (melyke közül egy-kettő szinte cheat, a többit bottal se piszkálnám), a kötöttebb osztagok és fegyverzet/páncélzat, az átvariált és a nagyobb hangsúlyt kapott közelharc, illetve a jetpackes harcmód miatt más az élmény. Az X-COM-ban ugye mindenki gyilokgéppé vált a végére, itt jobban leosztottak a szerepek. Mondanám a több járművet is, de azok bugosok, mint az állat, nekem az összes beragadt mindig a kiindulópontjába, leszámítva a dreadnought-t.
Ha nagyrészt a világ is vitte el a hátán, attól kapott is olyan dolgokat, melyek a játékmenetet mássá, érdekessé tették, csak hát amilyen állapotban van, ahhoz képest az Arkham Knight maga lehet a tökély. Nem ér fel a korabeli X-COM-Jagged Alliance-Incubation triumvirátushoz, de mögöttük azért ott van, én nagyon élveztem. Ma azért inkább a retrógyomrú WH40k-kedvelőknek ajánlanám pótlásra, mint minden játékosnak vagy stratégának.
Személy szerint minddel tervezek még játszani. A polcon mondjuk eddig is megvoltak, nálam WH(40k)-ból nincs hiány, szóval a GOG most alávert az értéküknek :)
Van még sok más is ezeken kívül. Például az áltlaam is jobban ismert Rites of War a PG2-nek a motorját is kölcsönvette. Nem nagy szám, és erősen butított a nagy elődhöz képest, de hozott be pár újdonságot is, amelyek majd a későbbi játékokban köszönnek viszi, például a nem is annyira régi - és sokkal jobb, amúgy a Warhammer fantasy ágát kicsit bénán koppintó - Fantasy Wars is merített belőle.
Én azt hittem, hogy sokallod :)
A GoW III-ban amúgy meglepően jól működött (mert valóban rémálom tud lenni az ugrálás), sokkal jobban, mint hangzik, de ettől még nyilván nem volt az igazi. Viszont az a játék legalább szépült. Ugyanis a mai napig az E3-as demó a kipróbálható verzió, nos az csúnyább is, és elég cefetül is fut.
A szériában egyébként hagyomány a szabadjára engedett fps, eddig is a remastereket fixálták csak 60-ra. Illetve a PS2-es daraboknál csúnyább PSP-s részek 1080p-ben nem is tudják azt PS3-on sem, csak 720p-ben.
Jó tudni, ha már azt nem írhatom, hogy jó hír. Mondjuk én sosem ragaszkodtam dogmatikusan a Heroes klasszikus véletlenszerűségéhez, de nyilván nem sajnálnám ezt az egyedi vonását tőle ezúttal sem.
Plusz 60 fps és photo mode, ahogy írtam. Ez PC-s szemmel valóban röhej, de konzolon teljesen más a helyzet. Gyakorlatilag az előző generáciról érkező portokról van szó, és a dupla pixel, valamint +50-60% fps elég nagy számítási különbséget jelent önmagában is. A Halo Master Chief Collectionben nem is jött össze, de PS2-ről PS3-ra portolva is vegyes eredmények születtek (az eredetileg PS1-re szánt ICO-nál csak a 30 fps-t célozták meg, ami 1080p mellett is érdekes). A Last of Us jobban turbózott remastere is csak 30 fps-t tud, a 60 fps-hez butított módban kell elindítani, gyengébb árnyékokkal.
PS2-ről PS3-ra persze kaptak trófeákat is a játékok vagy például a Sly Trilogy Move-ra épített új minijátékokat (csak a dobozos, ha a letöltős verziót veszed, elfelejtheted őket). Olyan "extrák" sem jártak eddig, mint felirat a PS2-n még anélkül megjelent régebbi játékokhoz, és az átvezetők is a jó kis CRT-re szánt minőségben szoktak tündökölni.
Szóval biztos lehetne belőlük jobb portokat készíteni, több munkát belefektetni, de nagyobb ráncfelvarrás az fps rovására menne egyébként is. A GoW III remastere pedig a legkevésbé sem lóg ki a sorból. Ezeket a lehetőségeket lehet szembeállítani a több generációnyi konzol tartásával, a streamingre építi PS Now-val, vagy az emulációs próbálkozásokkal (lásd az emulált PS2-es játékok PSN-en, illetve az Xbox One beharangozott visszafelé "kompatibilitását").
Megjegyzem, most éppen a Secret of Monkey Islandet gyűröm PC-n, és nagyon rossz a véleményem erről a remasterről (majd illetékes helyen kifejtem). Pedig ezt még dicsérni szokták, szemben a Gabriel Knightéval vagy a félkészség miatt és rajongói vadság által kritizált Grim Fandangóval és Baldur's Gate-ekkel.
Nem is értem, ilyeneknek minek macska?
Vagy inkább: nem is értem, hogy minek macska a lakásba?
Mondjuk a kutyát néha mi is beengedjük az alsó szinti folyosóra felszedni a linóleumot. Sajnos fél a mennydörgéstől vagy a tüzijátéktól amióta felrobbant mellette egy petárda vagy rakéta. A macskákkal sose volt ennyi gond :)
Csak az elsőt láttam, de az tetszett, ha más is volt. Pedig én is szerettem Conan Doyle-tól is olvasni az eredeti, a Jeremy Brett-féle sorozatokat is.
Őszintén szólva a Christopher Lee-féle tévéfilmek közül is tetszett a második (az elsőt nem láttam), de akkor még elég zsenge voltam, ha már olvastam is előtte autentikus művet a detetívzseniről, és fiatalon nagy kedvenc volt Jules Verne pár klasszikusa, a Vesztegzár a Grand Hotelben (Rejtő nem légiós regénye) és az Ivanhoe (ugye azóta is szinte mindenki Sir Walter Scott Robin Hood-képét lopja) mellett.
Scott Pilgrim vs. the World
Jodás-geekes poénokkal teletűzdelt poszttinédzser témás képregényadaptáció (bár nem emlékszem, hogy Jodának annak idején tetszett-e). Nem, szerencsére nem Mega64-színvonal, így szórakoztatónak találtam, de a sajátos stílusa miatt hatványozottan ízlés kérdése, hogy mennyire jön be. Én üdvözlöm az egyediségét, a játék meg előzetesen megvett hozzá.
Alien to Prometheus
Szokásos évi revízió, ezúttal a rendezői és speciális változatok (nyilván azok sem először), új belépőként a Prometheusszal és annak extráival.
Alien. A mozis még mindig jobb, de azért ez ugyanaz a film, elrontani nem sikerült, egy plusz jelent meg még tetszik is, mert a csajbunyó mindig hálás téma.
Aliens. Hosszabb, nehézkesebb így, nélkülözhető a plusz jelenetek többsége - persze szigorúan a nem éppen falatnyi, de feszes eredeti verzióhoz viszonyítva. Szerintem jó döntés volt a mozis megvágása, de nagyon örülök, hogy itthon nézhető ez a verzió is. Nálam egál.
Alien³. Még mindig zavar pár visszalépés, de egyértelműen nyerő az átszabott. A lassabb horrorosabb tempónak amúgy sem árt a hossz, és hozzá is tesz a hangulathoz, karakterekhez. Tulajdonképpen zseniális ez a film ahhoz képest, hogy úgy kellett összevarni, mint Frankensteinnek a szörnyét, de nem ér fel a közel tökéletes elődökhöz.
Alien: Resurrection. Ha lehet ilyet tenni, akkor nem szabad túl komolyan venni, és abszolút szórakoztató. A széria Terminator 3-a, azzal a különbséggel, hogy bármikor inkább ezt választanám. A speciális változat egyébként jobban tetszik, minimális a különbség, de a pluszok nem ronatnak semmit, csak javítanak. Egyedül a CGI-"szörny" néz ki tréül az elején.
Prometheus. Még mindig az a különbség a többi filmben elkövetett hibákhoz képest, hogy azokra azt mondom: ilyet okos emberek is elkövetnek, de legalábbis én biztos. Erre meg azt, hogy Lipótmező lett volna találó név a hajónak. Jó is lehetne ez amúgy. Az sem baj, hogy maga Ridley Scott forgatta horrormentesen kvázi előzményként. De ha már nem Alien 0, hanem "jajdeintelligens" sci-fi, akkor vagy konzisztensebb lehetne, vagy eredetibb a témája, felütése (újszülöttnek nyilván így is az), mert ez így kevés. Tipikusan ott rág szájba, ahol nem kéne, és ott nem mélyít, ahol szükség lenne rá. Kár, mert nagy esély volt, mert pár nevetséges megoldást leszámítva piszok jól néz ki, és mert pár jó karakter is akad, a jó témához. Viszont már nem fájt nézni, mitn elsőre, hanem hátradőltem, és szórakoztam rajta. Csak ez nem dicséret.
Amerikában elérhető az első két rész PS Now-n, és ugye éppen most jön a britekhez is a szolgáltatás. Ettől függetlenül a streaminggel szkeptikus vagyok, ahol sok p-ről, magas fps-ről és reszponzív irányításról van szó. A GoW III esetében amúgy is szabadjára engedték az fps-t, szóval még valamennyire rá is fért.
Megmondom őszintén, én éppen a remaster miatt nem veszem meg PS3-ra, mert így a jobb verziót választom. Mármint újrajátszáshoz, mert egyszer már sor került a játékra, és tulajdonképpen most is van nálam egy példány, csak nem saját :)
Az engem is nagyon bosszant, hogy a Sony megint milyen gyengén kezd szoftveresen. Hiszen ennyi idő után PS3-on már volt Ratchet & Clank, Uncharted és a küszöbön állt az MGS4 is, míg az újgenerációs konzolukon őszintén szólva inkább sallangokat látokat, melyek akadtak ezek mellett is. (Egy Killzone vagy egy inFamous számomra ez a kategória, nem mintha a PS2-es KZ1-et leszámítva gyengék lennének, de nem annyira jók vagy különlegesek, hogy egy n+1. felvonás lázba hozzon belőlük.)
Tehát ez az újravásároltatós remasterhullám elég kínos az adott körülmények között, de én biztos újra fogom játszani a GoW III-at, az Unchartedeket és a Heavy Raint egyaránt, a Last of Usszal meg eleve kivártam. Mert ezek legalább a maguk kategóriájában olyanok is, és tulajdonképpen mindet megkaptam kölcsön. (Mondjuk amit nem, azok javát is eladtam árában, ha nem akartam megtartani.)
Mindenesetre szurkolok a Microsoftnak, hogy a visszafelé kompatibilitásuk ne csak Joda számára szerezzen (kár)örömöt, de tény, hogy az újraszabás jobb minőséget hoz. PC-hez szokva persze fura az egész.
Újra elérhető Steamen a korábban licencproblémák miatt kikopott Deadpool.
Még gyorsan be lehet vetődni a heti idegenhentelős ajánlatok valamelyikére.
A Lords of Xulimát meg nagyon venném a mostani akciós áron (70%-os leárazás, 8,29 euró), ha lenne rá időm.
Friss GOG-os megjelenések:
Igen, a Heroes V borzalom volt ebből a szempontból. El lehetett indítani ügyeskedve akár egy GeForce 4 MX-en is, de 9600 GT-n is haldoklott, ha a kameráhioz értél. Ami persze a 3D miatt muszáj volt. Arról az igénytelenségről nem is beszélve, ahogy betapasztott szájú, alacsony poligonszámú karakterek körül röpködött a kamera az átvezetőkben. (És még arra is emlékszem, hogy a HoMM VI is mekkora fikaáradatot kapott a HW-n az első képek videók alapján. A HoMM IV meg sose volt szép. Tényleg vissza kell menni a III-ig?)
Itt szerintem is az egységesség vélt vagy valós hiánya a legkisebb gond, de ettől függetlenül tényleg erősen placeholder szintjén van. Éppen ezért jobb lenne, ha jobban szétesne a design, akkor talán még mindig nyugtathatnánk magunkat, hogy nem gondolják ezt komolyan :)
Ezzel együtt én is emiatt aggódom a legkevésbé, ha csak emiatt fogjuk szidbni a játékot, akkor nagyon boldog leszek, de az amatőr megoldások ritkán biztató jelek. Orosz próbálkozásokban jobban odafigyelnek erre.
A HoMM V rajongói segédletéből lopott skillwheel egyébként szívmelengető, de nem úgy tűnik, hogy hasonló ráépülések lennének, inkább egyszerű képességfának, de akként látok benne potenciált. A fajonként 1-1 saját képességág (itt a sylvané) és 3-3 might, illetve magic hős eleve rejt némi lehetőséget magában. Csak jól kell kisúlyozni, hogy a VI óta elhagyott random hiánya miatt ne mindenki ugyanúgy fejlődjön. Nem mintha a széria jele a patikamérleg lett volna az óvodában.
Ez inkább a valamit valamiért kérdése. Jobb irányítás a szűkebb értelemben vett harcnak, vagy jobb irányítás az említetteknek. És emellett ugye az ülve vagy heverve játszás kérdése, ha macerás vezetéknélküli billentyűvel és egérrel.
Szóval a te preferenciádat értem, de marhára nem egyértelmű. Mindkét módira meg kell csinálni a leehtő legjobban az irányítást, hozzábutítások nélkül. Ez lenne az ideális. A Witcher 3-nála jelek szerint a kamerát is elszúrták, amit viszont kifejzetten nem illett volna, tehát Harvy fejére olvasni a gamepadhasznáaltot nem jogos, a CD Projekt hibázott. Jóhiszeműen feltéve, hogy helytálló, amit ír, és nem csak bénázik :)
Egy efféle játéknak pedig gamepaddel kellene jobban kézre állnia, leszámítva az inventoryt és az esetleges bőséges képességtárt (ami persze bőven elég ok lehet az egérre és billentyűre). Csak ezekből pont az RPG-sebbek és itt sokak által ismertek inkább PC-s termékek, és ezt irányításban is megöröklik.
Harvy problémája ezek szerint, hogy nincs lock-on? Az a DarkSidersben volt ugyan (nyilván nem RPG, de az irányítás miatt mondom), de zavaróan megoldva, ezért az fel tudott húzni rendesen.
Pedig vannak, ahol kifejezetten elvárják, hogy azt küldd, ezért jobb erre is felkészülni. Egyébként inkább szamárvezetőnek jó, nagyjából átvenni a struktúrát (már az értelmesebbik részét), és kitörölni a nemkívánatos részeket, illetve kiegészíteni azzal, amivel szeretnéd. De aláírom, lehetnek jobb sablonok, nem nagyon nézegettem ezeket mostanában.
Mondjuk én sem küldtem még soha Europasst sehova, inkább sajátot használok, de nem tragikus az annyira, ha normálisan töltik ki. Ez persze gyakran nem jön össze, ennek rengeteg példáját láttam már.
Egyik kedvenc sablonszövegem amúgy a számítástechnikai kompetenciáknál rendre elsütött "internet teljes körű ismerete" szöveg, nem tudom, hogy ki találta ki először, de nagy spíler volt. (És nem, még csak nem is IT-s önéletrajzokról bezsélek, bár azokban nyilván nem is lenne ilyen. Mindenesetre biztos jobban a kisujjban vannak nekik a pornósztárok, mint Chillernek.)
Scott Pilgrim vs. the World: The Game
Jópofa kis beat ' em up, a képregényt adaptálták a mozifilmmel egyidőben, még 2010-ben. (Sajnos, mert akkor még nem volt alapértelmezett, hogy egy multiplatform játékot illik kiadni PC-re.) Érdekes, hogy annak idején a Telltale is szeretett volna játékot csinálni belőle, de finoman elhajtották őket, mondván nem kalandjátékként képzelik el az interaktív változatot. És milyen igazuk volt! A Ubisoft Chengdu és a Ubisoft Montreal remek munkát végzett. Én ugyan az eredeti médiumot nem ismerem, a filmet pedig csak a játék után néztem meg, így nem igazán voltam képben előzetesen, de a körítés és a műfaj szépen egymásra talált. Nem is erőltették túlságosan a sztorit, a rövid intro mellett beérték a bossfightok utáni átvezetőkkel és az outróval - ez valószínűleg jó döntés volt, mert a miliő átjött, más pedig ezen a szinten fölösleges lett volna.
A harc tudja, amit a modern korban kell, de a játék legnagyobb baja, hogy ez az elején nagyon nem derülk ki. Ott állunk ugyanis nulla mozdulattal, marha lassúak vagyunk, de legalább mindnekibe kell száz tasli, hogy feltűnjön neki: mi azért tudjuk bántani is őt. Így van is kihívás bármely nehézségi szinten, de szépen feltápolva magunkat, megszerezve a mozdulatokat akár Supreme Masteren is végigsüvíthetünk a játékon. Mert mivel mindig elmenti halálnál is a haladásunkat, a pénz és az XP csak gyűlik a karakterünknél, ráadásul a menüből bármikor, bármilyen nehézségi szinten betölthetjük. OK, a műfajban gyakran fontos szerepe van a tápolásnak, de ez túlzás.
Na mindegy, ha nem is klasszikus, ezt a bakit leszámítva kifejezetten tetszett, az alapból választható négy karakterből kettővel is végigjátszottam, a befejezéseket leszámítva mondjuk az animációk és a nem éppen meghatározó speciális mozdulatok különböztek.
Dungeons & Dragons: Chronicles of Mystara
Aztán úgy megjött a kedvem a bunyóhoz, hogy végigpüföltem ezt is. Pontosabban ezeket is, mert a csomag két klasszikus arcade bunyós cuccot (Tower of Doom és Shadow over Mystara) tartalmaz a Capcomtól. (Arra érdemes lehet odafigyelni, hogy alapból SoM-ként funkcionál a játék, át kell váltani a ToD-ra, ha az előddel kezdené az ember.) Mellesleg mindenki kedvenc portbajnoka, a legutóbb az Arkham Knighttal bizonyított Iron Galaxy dobta össze az otthoni fogyasztásra. Mivel PS3-on játszottam, a PC-s változatról nem tudok nyilatkozni, de konzolon nem volt vele gondom, így talán nem szúrták el más fronton sem.
Ez is jóféle, bár érződik rajta a kor. A kombókat, mozdulatokat az összeszedhető tárgyak (hajítható tőrök, bombák, nyilazás stb.) és a választható kasztok pótolják. Na meg az elágazások, a titkos helyeken túl ugyanis gyakran több irányba mehetünk, így ez kellő változatosságot biztosít az újrajátszáshoz. Ahogya leleplezéshez is, mert futottam bele így olyan bossokba, akiket mechanikailag nagyon hasonló módon sütöttek el mindkét játékban.
Az élmény jól testreszabható, mert a négy enhézségi aszint mellett a különböző achievementszerű kihívásokat teljesítve többek között új játékmódokat is magunkévá tehetünk. Ezekkel lehet nehezíteni a játékot (az idő is az ellenségünk lesz), vagy éppen könnyíteni (életszívás, bőséges pénz, sőt akár az erszényünk is válhat a HP-nkká). Szeritnem ez a széthackelhetőség illik a stílushoz, már csak azért is, mert jó érzés lehet bosszút állni vele a régimódi arcade szívatás miatt :) Valójában igazán szemétnek a SoM utolsó pályáját mondanám, azt én inkább nem erőltetném legkomolyabb szinten trükkök nélkül.
Nosztalgiázni vágyó beat 'em upokat kedvelőknek érdemes lehet vele futni egy kört.
Legtöbb helyen az Europassot szeretik vagy várják el. Szóval vagy a letölthető mintáikat használod, vagy legalábbis hasonlót dobsz össze. Valóban erősen ajánlott időrendben visszafelé haladni, személy szerint kifejezetten zavarónak tartom az eltérő, hagyományos felépítést. Ha rendes munkahelyed nem is volt, szakmai gyakorlat (ha van szakmád, akkor ennek kell lennie) vagy a megpályázott állást tekintve témába vágó, releváns diákmunka mehet simán. Tanulmányoknál kiegészítheted a felsőfokú végzettséget (ha rendelkezel ilyennel)) a szakdolgozatod témájával és címével, de csak ha büszke vagy rá, vagy legalább nagyon jól hangzik :) Mindenki volt pályakezdő, és sokan szívtak is vele rendesen, ők most mind örülnek, hogy ez lesz a te közeljövőd is :)
Egyébként egyáltalán nem egyedülálló, amit Monyó írt, sokan írnak hasonlókat, akár az europassosban is szeretik csepegtetni. Néha ez komikus tud lenni, és én sem preferálom az efféle kezdést (pláne azt olvasgatni, hogy mi az unokák neve, melyik német egyetemen tanult a gyerek, miközben a szerzőről, mint munkaerőről még semmit se tudsz), de ettől még nem feltétlen borzasztó csak a kiragadott miatt a végeredmény. Célszerű ezeket tömören a családi állapotnál megmelíteni, vagy az egyébnél a végén.
Vagy csak ennyire profi módon akrják elhitetni velünk, hogy tényleg ez lesz az utolsó MGS tőle. Sőt, a borító szerint már ez se tőle jön.
Még szűk két napig lehet szemezgetni egy kazalnyi Square Enix-játékból.
Ez jó, minden tetszik a fülemnek, amire kattintok :) Akármennyire is jól elvoltam annak a Westwood RTS-eivel, mostanában szinte kizárólag a zene miatt gondolkodom újrajátszáson.
Ez már most jobban bejön, mint az Army of Darkness! Pedig nem számítana az manapság olyan rossz folytatásnak. Ráadásul lesz benne Lucy Lawless is, ha jól látom :)
Mondjuk a dolog pozitív oldala, hogy a kevesebb tartalom miatt feltételezhetően több kapacitás jut majd a pálya-specifikus bugokra.
Én is nagyon várom a jobban kidolgozott bugokat!
El kell olvasni újra a cikket, elvégre repetitio est matrer studiorum! Mindjárt ki is keresem a legméretesebbeket, és lecserélek bennük egy-két vesszőt pontosvesszőre.
Egyébként ja, egyetértek Stratóval (ki nem?), ez így túlzás.
A 2004-es félreértést a többiek már tisztázták, én annyiut tennék hozzá, hogy a büdzsé természetesen nem 1,5 millió lesz, mert siker esetén 1,25 milliós saját tőkét ígért az inXile is is. Persze most ez sem tűnik túl soknak. Azért remélem, hogy sikerül gazdaságosan jót kihozniuk a történetből.
Azt meg látni kell, hogy az efféle hagyományosabb dungeon crawlerek manapság már megkoptak, ha a nevek eladhatóságát nézzük, és a stílus képviselői a KS-en való kalapozásoknál is rendre trükköznek. Ráadásul most már kezd telítődni a piac, és ha sikeres is az inXile vagy az Obsidian, akik csodát vagy mást vártak korábban, azok most már könnyebb szívvel lemorzsolódnak. Pár éve még a műfaj memgnetése volt a cél, most már emiatt nem kell annyira buzgólkodni.
Igen, PS3-on, örültem is neki, amikor járt az előfizetéshez. Persze a játékidőmet nézve ez esetben kézzelfogható kópiával jobban jártam volna.
Hozzájárult az is, hogy a játék maga több mint 230 óra volt, a new game plusszal és mindent felfedező szöszöléssel együtt. Mindent elkövettem, hogy megunjam eléggé ahhoz, hogy ne legyek vele túl elfogult :)
A beletett új tartalom mennyire lóg ki belőle? Sokan látatlanban is szidják az új társakat, de én ugye a régieket is szoktam, szóval semleges vagyok :)
@Damoqles
Igen, és újra megtenném!
Inkább beletettek, mégpedig bugokat és vitatott új tartalmakat (társakat). De én nem próbáltam, csak ezek rémlenek a sírásokból.
Egyszerűen nem tudom nem Shadowgroundsnak olvasni vagy írni (egyébként nemrég értem haza a szemészetről :D), pedig az a játék eszembe sem szokott amúgy jutni :)
Azért a lore-ból és a szabályrendszerből mindig szivárognak át finomságok, tehát ritkán igaz, hogy csak a WH(40k)-bőr a más, főleg az általad kiragadott kép által reprezentált játékot tekintve. A világ persze sokat számít náluk.
Starto normál wikis linkjei mellett pedig lehet tanulmányozni részletek miatt a Lexicanumot is.
A HW-n amúgy mindig is fújtak egyesek a Relic Dawn of Warjaira, mondván retardált a káosz benne (teszem hozzá, a Chaos Gtae sem túl szofisztikált), hullanak az űrgárdisták mint a legyek, stb., de azok tényleg ízig-vérig profi játékok is lettek, és a hangulat is frankó. De azért PC-n nem véletlenül az időnként dadogó Chaos Gate a WH40k sokak számára.
Szerk.: Jelenleg egyébként azért is izgalmas a történet, mert a GOG ezúttal jogokat vásárolt, mondhatni Night Dive-ot játszik, és exkluzíve a saját platformján kínálja ezeket a játékokat. Kérdsés, hogy mennyi hasonlót látunk még. Sajnos a NOLF jogait kiverni a Warner Bros.-ból és a Foxból nem lenne egyszerű.