Hozzászólások
Elsődleges fülek
és igen, senkinek nincs itt olyan internet kapcsolata, amit egy olcsó kínai router ne tudna maximálisan kiszolgálni.
Grifter írta, hogy gigabites nete van, és még a jó router is visszafogja azt. Könnyű volt megjegyeznem, mert nálam is ugyanez a helyzet. Az előző routeremet pedig 5 évig használtam, de valójában elég hamar szűk keresztmetszet lett, hiba volt nem korábban cserélni. Persze ma egy 120-as nethez tényleg nem kell nagy was ist das a boltból. És mivel 20k-ért szűk keresztmetszetet kap még az ember az übernetekhez, nem érdemes most túltervezni szerintem sem, de - csak akkor - ha belátható időn belül tényleg lesz 500-as vagy gigabites net, akkor 20k körül érdemes rászánni.
Persze laikus vagyok, én is csak a saját mindennapi személyes tapasztalataim alapján írom ezt, nem vagyok szaki.
Az Alpha Protocol jóféle, de már kétszer megvolt. Viszont Avellone távozása nem érinti, csak a Serga miatt csekély az esély.
Rune meg játszadozzon saját magával!
Amúgy jó tippek, ha türelmesek vagytok (egy-két emberöltő), akkor fel fog tűnni az is, hogy intézem őket - valamikor majd.
Sztori szempontjából vagy a más fejlesztőt tekintve lehet, de a mechanikai eltérések ellenére az aktuális Fallout-fősodornak tartott irányhoz csatlakozik, nem egy eleve (al)műfajváltós kikacsintás. Abba meg, hogy mi kánon jelenleg, nem mennék bele, mert nem tudom.
Szerintem teljesen értelmetlen kötözködés azon meglepődni, hogy a Tacticst vagy a Brotherhood of Steelt nem vették számba. Sem a régi, sem az újabb rajongók számára nem ezek jelentik a kor vagy az etalon Fallout RPG-jét - vagy "RPG"-jét, hogy boldog légy -, szemben az 1-4-gyel vagy az NV-vel.
Lehet, hogy te nem ezen a szemüvegen keresztül nézed a szériát, és jól is van ez így, de nem kell mindenkit hülyének nézni, aki nem ül a nyakadba a te egyedül elfogadható nézőpontodért. És ezt nem kéne ennyire determinálnia a 3 vs NV, Bethesda vs Black Isle/Obsidian, "szara4nemiserpégé" életérzéseknek. Azokat ez nem üti, nyugi ;)
Én nemrég mondtam le az előfizetést (bejelölve indoknak, hogy nem tetszik a zsákbamacska). Az első hónap ütősnek tűnt a tippek alapján, és csak a DLC-mentes Saints Row IV fájt (a Gat out of Hell helyett), ami számított (főleg a Valkyria Chronicles), az bejött. A második sem volt rossz pakk, csak annak ismertében tuti nem adtam volna ki 12 dollárt.
Ez meg piszokul érdekelne, és verném a falba a fejemet, de mivel a lényeghez, azaz az Alien: Isolationhöz és a Talos Principle-hez is van még bőven fizetős tartalom, talán jobb is így. (Hogy Damoqles kérdésére is válaszoljak megerősítőleg, ha nem lenne egyértelmű: ilyenkor már csak az Isolation jár, ha befizetsz.)
Zaxx nyilván úgy érti, hogy aki mai szemmel is az 1-2-t emeli ki, azoknál furán mutat utánuk a 3 az NV előtt. Ettől függetlenül én ezt nem tartom irreálisnak, hiszen a 3-mal mégiscsak feltámadt a franchise, sokan szerették is, nagy durranásnak számított megjelenéskor. Az 1-2-t könnyebb eléje tenni nosztalgizáva, mint az NV-t.
Nem mondom, hogy ez a helyes nézőpont vagy a Kotaku a legminőségibb olvasmány, de én ebben nem látok rendkívülit, és abban sem, hogy a spin-offok kimaradtak. De majd ha valaki rangsorolja a Star Wars-filmeket megint, és kihagyja a Ewoks: The Battle for Endort vagy a Holiday Specialt, majd jól megmondjuk neki!
Jobb híján ide: Hard West review (RPGCodex).
Ez alapján egyáltalán nem lett reménytelen a végeredmény.
Elkezdtem újrajátszani a Psychonautsot, erre elkezdtek kalapozni a második részre Schaferék. Telepítettem az Outcasdt 1.1-et, erre jön ez. Nemrég újra elővettem a KotOR-t is, ezek szerint nyilván jön lassan hivatalos bejelentés Star Wars RPG fronton is.
Mivel kellene még játszanom mostanában?
Én nem fotelből, hanem ágyból vagy rekamiéról szoktam a kontrollerrel játszani, megy az ellazulás is. Ha sok az ülőmunka, akkor néha napokig tudok fájni alul, és a világ legkényelmesebb széke sem segít már (nyilván nem hokedlit használok itthon, nem vagyok ön- és hátgyilkos).
A DLC-knél nem a sportjátékokra gondoltam (hanem: BF, BioWare), azoknál csak azt jegyeztem meg, hogy aki komolyan gondolja, annak kell az új is. Jó az ajánlat, de mint minden jó ajánaltnál, ott van egy de, ami miatt érdemes átgondolni egyéni fogyasztási szokások szerint. Te nyilván megtetted ezt, ahogy én is.
Nem tudom, ez a lejárt szavatosságú sportjátékokról szól (szezonális játékokról van szó, multizni is szoktak váltani az emberek, de nem tudom, hogy manapság mekkora az átvándorlás), illetve az agyondéelcézett játékok magjáról. Mármint ha komolyan száz órákat FIFA-zni akarok, akkor megveszem az újat, ha BF4-ezni, akkor a Premiumot, ha NBA-zni, akkor a 2K-t :)
Nem mondom, hogy rossz ez, de ez így inkább kóstolgatásnak, játszogatásnak tűnik, mint az adott játékok "hardcore" kiélvezésének. Gyereknek persze mindenképp jó így kínálatot szerezni.
Tehát én úgy vagyok vele, ha nem érdeklenek ezek, akkor semmit nem ér, ha érdekelnek, akkor meg régi termékeket kapok nem teljes mértékben, tehát költeni kell még rájuk.
A korai elérésnél az is vicces (bár ez elvielg 6 órás, vagy valami ilyesmi rémlik), hogy annak idején még arról volt szó (főleg a Sony nyomta a generációváltás táján, de még a PS3 fénykorában is próbálkozott ezzel): mindenből adni fogják a teljes játékot meghatározott időre trialnek. Ehhez képest örömtáncot lejthet az ember, ha valamiből demót kap.
Nem vitatom, ez az EA Access is lefedi sokak igényét, nyilván a tiédet is, többet várni ennyiért nem is reális. Csak egyrészt én emiatt nem tudnám a popómat a földhöz verni, másrészt nem látom benne azt az attrakciót, ami valóban zászlóshajó lehet. A PS Plusnál fénykorában ez egy változatosabb portfólió mellett, és részben a PS3 exkluzívjaival és ezzel a platformmal való azonosítással ment, hiszen azokat is lehetett adagolni bele. De jobb marketinggel persze meg lehetne tolni.
A revízió előtti kotnrollereken elszúrták a shoulder gombokat, belenyúltatok ezek szerint ebbe ti is. A TitanFall pedig nyilván kényelmesebb fekve, mint ülve - legfeljebb játszani nem tudsz vele úgy, ahogy szeretnél :)
A Golddal, az EA Accessszel és az összes hasonlónál az a kérdés, hogy tényleg azok kellenek-e folyamatosan, vagy megfelel, hogy más állítja össze a kábelcsomagot. Mert különben csak olyan, mint harácsolni a nem játszott 1-2 dolláros játékokat a Steam-könytvárba.
Érdekes, nekem mostanában alig kell várni. De nyilván javítja az arányt az újra- és a retrótelepítések nagyobb aránya is. Meg lehet, hogy az előző, SSD-mentes vason ez is lassacskábban ment.
A Galaxy letöltési sebességet tekintve lassabb a Steamnél (100 Mbites vagy lassabb netnél pedig akár a full sávszél is meglehet), de azért minden leér aránylag gyorsan.
Én PS Plusban próbáltam az NHL 15-öt, de hamar rájöttem, hogy az NHL 98 óta már eltelt annyi idő, hogy ezekben nekem már újra kellene tanulnom járni :) (Mondjuk az NHL-ben régen is béna voltam, meg a C64-es hokis játék se ment igazán, a FIFA 98-ban sokkal pengébb voltam.)
Csak egy elég szűk katalógust érint. Nyilván sok közöttük a népszerű játék, és az az én bajom - vagy szerencsém, nézőpont kérdése - hogy engem nem hat meg. A röhejesre nullázott PS Plus után már amúgy is szkeptikus vagyok az iylesmivel szemben, illetve megtanultam, hogy az efféle előfizetéseknek bele kell találni nagyon az ízlésbe és az aktuális fogyasztási szokásokba. (Szerencsére abba a bizniszbe én a legjobbkor ugrottam, legfeljebb pár hónappal előbb szállhattam volna ki.)
Ez amúgy tetszik:
Játssz az új játékokkal a megjelenésük előtt – ha úgy döntesz, hogy megvásárolod a játékot, az állásod megmarad.
Remélem, írásba is adják, megmutatnám a főnökömnek.
(és nem game :p)
És nem is nő vagy alkoholnemű. Én már az 5 percnél hosszabb videókat is nagyon megválogatom.
A Galaxyval már elég steames a telepítés (én vártam is rendesen a kliens+DRM-free utat), és amivel eddig néztem, annak nem kellett utána a kliens, legalábbis nem tűnt fel.
Pár éve még a Steam is rosszabb volt, mindig hosszú percekig kellett első indításnál nlézni a DirectX-es és VC Redist-es szöveget, látszólag ebben is történt fejlődés.
Humble DRM-free-vel én sem kínlódnék szívesen, lévén teljesen egyetértek a felütéssel.
Ez az egyik verzió. A másik, hogy eljön, megvered, majd adsz neki egy negatívot Vaterán, hogy gyenge volt a te fürdőkádadhoz. Rád bízom, hogy melyiket választod.
Ugyanugy kezelik a novenyeket is mint az allatokat, mivel ugyanaz a celja mind2 termeknek. Kaja, nem pedig simogatni valo hazi szoros.
Én gyerekként szerettem simogatni a nyulainkat, mielőtt felfaltuk őket. Aranyosak és finomak voltak egyszerre.
Igen, DS3-mal és DS4-en is a megfelelő helyen lévő gombokat használják a játékok, pontosabban úgy látattják őket Xbox 360-kontrollernek a megfelelő szoftverek. (A kiosztástnál persze a boxosat mutatja, bár van olyan játék, melyhez mellékeltek DS4-et is, vagy gyárilag eleve az érhető el benne, a boxos nem. Ez persze ritka, mint a fehér holló.)
Driver csak az kell a DS4-hez, ami a 360 kontrolleréhez is (elvileg Win 7 SP1-től alapból telepíti a Windows), amúgy csak telepíteni kell a DS4Windowst (plusz belőni a Bluetooth-t vezeték nélküli használatnál, az említettek figyelembe vételével). Főszabályként pedig érdemes elrejteni, hogy DS4-ként ne működjön párhuzamosan.
A DS4Windowsban egyébként át lehet állítani, hogy az L2, ne az LT legyen, hanem mondjuk az Y, ha akarod, tehát eleve át is programozhatod szoftveresen, különböző profilokat hozhatsz létre, és így tovább.
DualShock 4
Alkatra kisebb, D-padben erős, és van rajta tapipad, ami menüknél segítséget jelent. Úgy tudom, hogy a Windowsos használat viszont némi mókolást igényel, és olykor szívás tud lenni összehozni bizonyos játékokkal (ezt erősítse meg vagy cáfolja valaki).
Nem nagy mókolás. DS4 Windows kell neki. Mármint feltettem, beállítottam, hogy induljon Windowszal, és működik Xbox 360-kontrollerként felismerve (aminek a driverjére nyilván szükség van, de a 360 gamepadjéhez is, hiszen ez a lényeg :) bónuszként a tapipaddal. Esetleg el lehet rejteni, hogy ne észlelje párhuzamosan DS4-ként is, mert úgy duplát lép D-paddel a Steam overlayben Big Picture módban, illetve Win 10 alatt anélkül gubanc lehet (bár mivel jön a remote play PC-re, ezt akár még orvosolhatják is). Kifejtem róla a tapasztalataimat, ha már az RW-n látszólag csak én használom PC-hez rendszeresen.
Natívan is használható bizonyos játékhoz és profilozó programokhoz, de úgy nincs tapipad.
Vezeték nélkül gondot okozhat, hogy a CSR chipes adaptereket nem szereti, tehát broadcomost kell vadászni (2.1+EDR a minimum), azzal lehet párosítani. (A DualShock 3 elmegy bármelyik 2.0-ssal, de abból újonnan csak a DS4-es ára körül lehet venni megfelelő revíziósat, és sokkal rosszabb. Tehát jól tetted, hogy nem számoltál vele. A fejlődésbeli részleteket így hanyagolom, fölöslegesek itt.)
Amúgy nem akksis, hanem feltöltős, vezeték nélkül gyorsan merül, egy végigjátszott hétvégét nem bír ki (a DualShock 3 A1 és B1-es revíziója közé tenném ebből a szempontból).
Egyébként használható PS3-mal is (természetesen vezeték nélkül is), de vannak limitációi - ez viszont téged szerintem nem érint, így nem megyek bele.
A méretre szokott panasz lenni a Sony gamepadjei esetében. A centiken túl ez a DualShock 3-nál inkább tetten érhető: ha egymás felé tolod a két kart, összérhetnek a hüvelykujjaid. Ez persze tartástól függ, nekem több száz óra alatt sem jött össze, szúrópróbaszerűen sem (néha játék közben hirtelen egyszerre befelé toltam a két hüvelyket, hogy megerősítsem a problémát, nem sikerült), pedig nem kicsi a kezem, egérből gyűlölöm a mütyürt. Ez annak kérdése, hogy fogod a kontrollert, amit viszont nyilván befolyásol a megszokás és a kézméret is. A DS4-en viszont kevésbé csúsznak az analógok, messzebb is vannak egymástól, tehát szó szerint még messzebb került a probléma. Ettől függetlenül persze érezheti az ember kicsinek, puding próbája az evés.
Az analóg karok foszlásával volt még gond kezdetben, elgalábbis azoknál, akik rossz gyártósorról érkezőbe futottak. Én nem tartozom közéjük.
A tapipad nem nagy szám, eleve laptopon is rühellem és nehezen szokom, de néha nagyon jól jön arra, amire való (mármint PS4-en nyilván másra való, de az nem érdekel :). Az utóbbi hetekben a következő esetekben volt rá szükségem:
- KotOR (2003) - belőttem profilozó programmal gamepadre, de néha kell neki egér (a kártyajátéknál, a harc közben elsütendő cuccok közötti váltogatásnál, a tárgyleírások legörgetésénél)
- Psychonauts (2005) - a játékmenet nem igényli, de a menüben variálni jól jön (kompatbilitást állítva a fagyások ellen viszont eltűnik a tapipad)
- Borderlands (2009) - a térképen csak így tudok vele scrollozni
Jellemzően tehát régebbi játékokról van szó, ha nem is matuzsálemekről, a maiak nyilván már jobban csinálják. Ezen kívül persze jól jöhet desktopon, vagy ha hibaüzenettel lép ki egy játék, akkor be lehet zárni, és újraelindítani. A kliensek sem támogatják még a Steamen kívül a gamepadet.
A D-padnél szintén az dönt, hogy mennyire van rá igényed. Ha másra nem is, fegyverváltásra be van fogva mindenben, nyilván annál sem hátrány, ha pontos, de ki kell próbálni, hogy melyik elégít ki téged. DOS-os játékok esetében pedig nem biztos, hogy a WASD-t stabilan be lehet lőni a bal analógra, akkor meg marad a D-pad (pl. Tomb Raider, PlayStationön se használta egyébként a karokat). Tehát egyrészt itt is retró.
Másrészt meg bunyós játékoknál kardinális kérdés a pontosság, nekem a Mortal Kombat jobban ment vele. 2D platformereknél is gyakran jobb és természetesebb, de van olyan is, amelyben analóg az irányítás, és a gyorsulásnak nagy szerepe van (Super Meat Boy). Érdekes a korai 3D paltfromereknél, hogy vegyes az irányítás, és szituációtól függ, hogy melyik a jobb. Például a Spyrónál (PS1-es a klasszikus alaptrilógia) alapesetben analóggal mászkáltam PS3-on, de amikor valahol begyorsulva kellett száguldani pályákon, D-paddel precízebben tudtam ezt megtenni. Ezt persze csak azért mondom, hogy néha meglepő helyzetekben jöhet jól, illetve emulálásnál szintén felmerülhet a haszna. Valamint én ösztönösen D-paddel szeretek mászkálni menükben, kényelmesebb úgy, és addig is kímélem a leginkább nyúzásveszélynek kitett karokat, mintha ezen múlna :) (Mondjuk 2D platformereket D-paden játszva sorozatban már tényleg lehet pihentetni, de az régen rossz, ha ez dönt az irányítási metódusról, az a dolga, hogy játszódjon.)
Személy szerint nem vennék most már 360-as kontrollert, ha már vannak sokoldalúbb alternatívák, de ez én vagyok. Egérből lehet venni olcsón kézbeállót, mellyel el lehet bohóckodni, de gamepadből olcsón nehéz kapni jót, és egy 10k-s spórolós, de nem olcsó tételnél nem jó, ha egy év múlva olyan játékhoz lesz kedvem, aminél kevésbé jó. Érdemes lehet összehasonlítani egy konzolboltban, hogy a szimmetrikus vagy aszimmetrikus karok jönnek be, mennyire megfelelő a méret (DualShocknál lehet kérdés), mennyire zavaró alkalmibb használathoz a D-pad (a 360 gyengéje) egyiken vagy másikon, illetve a shoulder gombok elhelyezése milyen (a One-kontrollernél lehet neuralgikus).
Továbbá a Razert tekintve megjegyezném, hogy a kontrollerjeiknek nemcsak megkérik az árát, de kizárólag vezetékesek is. Legalábbis én a szóba jöhet termékeiknél mindig határozottan ebbe botlottam (és ezzel ki is merült minden tapasztalatom velük), és Logitechnél is változó volt, hogy mely modellekből jött (már) ki vezeték nélküli változat. Persze egy USB-hosszabbító ezen is segíthet.
A KotOR-ban Bastila bírt a Battle Meditation képességgel. Nem spoiler, kb. a játék első percében derül ki (éppen most játszom újra).
google nélkül hány karakter nevét tudná az átlag
Volt valami n betűs kék csak meg egy k betűs ezredes. A főhős meg John vagy valami hasonló. Ezzel már meglesz a levehető ajtajú NDK-s turmixgép? Több Google nélkül nekem tényleg nem megy :(
Az engemet érdeklő krémnél szinte mind pozitív eredményre bukkantam korábbi kutatásaim folyamán. Ha megnézed a kompabilitás kapcsán linkelt lsitámat, az összes nagy név 4-5 csillagot kapott, a többi obskúrus vagy tizedrangú multiplatform, ami van PC-re eleve. Hogy az mennyire valós, azt persze nehezen tudom megállapítani, de például a Super Mario Galaxy 1-2 esetében szinte reprezentatív mintát találni az interneten a jó futásra.
Az persze fontos adalék, ha nincs univerzális megoldás, de ha a lényeges játékok (egyénenként persze változhat, hogy kinek mi az) mennek probléma nélkül, akkor a többi mellékes. Tehát legjobban ezt a konkrét játékokkal lehet tisztázni, illetve friss és kiterjedt tapasztalatokkal. (Én még nem próbáltam, mert a Wii-játékok azért nincsenek ingyen.)
hogy nem túl régen még nem is támogatott két magnál többet,
Ezért is nem ajánlott AMD-vel neki vágni, kevés magon az Intel előnye óriási.
Én néhány játéknál olvastam (de legalábbis a DKC Returnsnél), hogy sokmagos AMD-n tudott fagyni rendszeresen, i5-ön meg stabilan ment, azért írtam (hivatalos FAQ is i5-öt vagy i7-et ajánl, persze i3-ból is létezik tuningbajnok szóval ez inkább nagy vonalakat és biztosra menetelt jelenthet).
Az persze csak jó hír, ha egy C2D elég lehet (kérdés, hogy mindenhez-e), lassan már úgyis kevés böngészésre és Excelre is, csak retrójátékra jó :)
Személy szerint nem próbáltam, de már többek beszámoltak róla, hogy a Dolphin egy kurrens i5-tel simán viszi a fontosabb Wii-játékokat, jobb minőségben, mint az eredeti platform vagy a WiiU (kompatibilitási lista). Elvileg más kontrollerre is be lehet konfigurálni az irányítást, az már egyéni ízlés kérdésének tűnik, hogy valaki még örül is a szórakozás lehagyásának a normális kontrollerrel, vagy hiányolja azt. Mert egy Super Mario Galaxy, mint a legtöbb játék, el van nélküle, a nem túl sok direkt hadonászós játéknál mondjuk jó kérdés.
Ennél többet saját tapasztalat nélkül nem okoskodnék bele, de ennyit olvasgattam én róla, mivel érdekel a dolog.
Külső szoftverből - akár driverből - ráerőlteve sem megy rendesen a vsync? Egyébként fura, hogy a képtörést említetted, hiszen az jellemzően inkább akkor jön elő, ha a vsync miatt tartani próbálja a frissítési frekvenciát, de nem megy (a hardver, az engine vagy szimplán a programozók miatt).
Fociban erdekel valakit hogy 2. voltal? Nem sokakat vilagszinten (max az orszagodat, de ott akkor is orulnenek neked ha 20. lennel). :)
Azért az Aranycsapatot sokan ismerik még ma is külföldön, és nem szerencsétlen vesztesként. Ellenben az elbukott berni döntő miatt, és nem a megnyert olimpia vagy Európa Kupa miatt. OK, a 6:3 is sokat nyom a latban, de világszinten inkább a vb-döntő. De máig emlegetik a Cruyff-féle holland válogatottat is.
A szépségversenyeket tekintve egyetértek, én sem tartom őket túl sokra. Hogy majdnem győzni rossz dolog, az nyilvánvaló, de a sportban almanachok ide, címlapok oda, nem csak a győzelem számít. Gyakorló szurkolóként pedig mondhatom (mivel alkalami sportolgatásomban a győzelem nem fenyeget, azt hagyjuk :), hogy a legfontosabb, hogy ott legyen a csapatod, legyen út, amit végig lehet harcolni együtt. Ez sokkal többet ér végső siker nélkül is, mint egy-egy szenzációs győzelem (ünnepeltem már külföldön nemzetközikupa-győzelmeket, idegenben magyar bajnoki címet, tehát nem savanyú a szőlő). De a szakmai és a belterjesebb szurkolói körökben is emlékezetesd marad egy-egy jó, de nem győztes csapat vagy sportoló sokáig. Persze óriási különbség volt győzelem és vereség között, ez tény (éltem már meg szurkolóként sorsdöntő büntetőpárbajt mindkét irányba).
Abban persze egyetérte, hogy egy második hely gyakran előkerülhet tüskeként vagy zrikaként, de gyakran sikerként is. Van olyan ezüstünk, melyre kellemesebb gondolnom, mint egy aranyunkra, és nem is emlékszik rá kevésbé a közvélemény.
El lehet költözni az USA-ba is (vagy pár nyugat-európai országba), és sírva jöhetsz haza a jó netért ;) Persze nyilván ott is lehet jót kapni, illetve itthon is rosszat, de azért annyira nem rossz nálunk a helyzet. Legalábbis nálam nem, minden más másodlagos :)