Hozzászólások
Elsődleges fülek
A revízió előtti kotnrollereken elszúrták a shoulder gombokat, belenyúltatok ezek szerint ebbe ti is. A TitanFall pedig nyilván kényelmesebb fekve, mint ülve - legfeljebb játszani nem tudsz vele úgy, ahogy szeretnél :)
A Golddal, az EA Accessszel és az összes hasonlónál az a kérdés, hogy tényleg azok kellenek-e folyamatosan, vagy megfelel, hogy más állítja össze a kábelcsomagot. Mert különben csak olyan, mint harácsolni a nem játszott 1-2 dolláros játékokat a Steam-könytvárba.
Érdekes, nekem mostanában alig kell várni. De nyilván javítja az arányt az újra- és a retrótelepítések nagyobb aránya is. Meg lehet, hogy az előző, SSD-mentes vason ez is lassacskábban ment.
A Galaxy letöltési sebességet tekintve lassabb a Steamnél (100 Mbites vagy lassabb netnél pedig akár a full sávszél is meglehet), de azért minden leér aránylag gyorsan.
Én PS Plusban próbáltam az NHL 15-öt, de hamar rájöttem, hogy az NHL 98 óta már eltelt annyi idő, hogy ezekben nekem már újra kellene tanulnom járni :) (Mondjuk az NHL-ben régen is béna voltam, meg a C64-es hokis játék se ment igazán, a FIFA 98-ban sokkal pengébb voltam.)
Csak egy elég szűk katalógust érint. Nyilván sok közöttük a népszerű játék, és az az én bajom - vagy szerencsém, nézőpont kérdése - hogy engem nem hat meg. A röhejesre nullázott PS Plus után már amúgy is szkeptikus vagyok az iylesmivel szemben, illetve megtanultam, hogy az efféle előfizetéseknek bele kell találni nagyon az ízlésbe és az aktuális fogyasztási szokásokba. (Szerencsére abba a bizniszbe én a legjobbkor ugrottam, legfeljebb pár hónappal előbb szállhattam volna ki.)
Ez amúgy tetszik:
Játssz az új játékokkal a megjelenésük előtt – ha úgy döntesz, hogy megvásárolod a játékot, az állásod megmarad.
Remélem, írásba is adják, megmutatnám a főnökömnek.
(és nem game :p)
És nem is nő vagy alkoholnemű. Én már az 5 percnél hosszabb videókat is nagyon megválogatom.
A Galaxyval már elég steames a telepítés (én vártam is rendesen a kliens+DRM-free utat), és amivel eddig néztem, annak nem kellett utána a kliens, legalábbis nem tűnt fel.
Pár éve még a Steam is rosszabb volt, mindig hosszú percekig kellett első indításnál nlézni a DirectX-es és VC Redist-es szöveget, látszólag ebben is történt fejlődés.
Humble DRM-free-vel én sem kínlódnék szívesen, lévén teljesen egyetértek a felütéssel.
Ez az egyik verzió. A másik, hogy eljön, megvered, majd adsz neki egy negatívot Vaterán, hogy gyenge volt a te fürdőkádadhoz. Rád bízom, hogy melyiket választod.
Ugyanugy kezelik a novenyeket is mint az allatokat, mivel ugyanaz a celja mind2 termeknek. Kaja, nem pedig simogatni valo hazi szoros.
Én gyerekként szerettem simogatni a nyulainkat, mielőtt felfaltuk őket. Aranyosak és finomak voltak egyszerre.
Igen, DS3-mal és DS4-en is a megfelelő helyen lévő gombokat használják a játékok, pontosabban úgy látattják őket Xbox 360-kontrollernek a megfelelő szoftverek. (A kiosztástnál persze a boxosat mutatja, bár van olyan játék, melyhez mellékeltek DS4-et is, vagy gyárilag eleve az érhető el benne, a boxos nem. Ez persze ritka, mint a fehér holló.)
Driver csak az kell a DS4-hez, ami a 360 kontrolleréhez is (elvileg Win 7 SP1-től alapból telepíti a Windows), amúgy csak telepíteni kell a DS4Windowst (plusz belőni a Bluetooth-t vezeték nélküli használatnál, az említettek figyelembe vételével). Főszabályként pedig érdemes elrejteni, hogy DS4-ként ne működjön párhuzamosan.
A DS4Windowsban egyébként át lehet állítani, hogy az L2, ne az LT legyen, hanem mondjuk az Y, ha akarod, tehát eleve át is programozhatod szoftveresen, különböző profilokat hozhatsz létre, és így tovább.
DualShock 4
Alkatra kisebb, D-padben erős, és van rajta tapipad, ami menüknél segítséget jelent. Úgy tudom, hogy a Windowsos használat viszont némi mókolást igényel, és olykor szívás tud lenni összehozni bizonyos játékokkal (ezt erősítse meg vagy cáfolja valaki).
Nem nagy mókolás. DS4 Windows kell neki. Mármint feltettem, beállítottam, hogy induljon Windowszal, és működik Xbox 360-kontrollerként felismerve (aminek a driverjére nyilván szükség van, de a 360 gamepadjéhez is, hiszen ez a lényeg :) bónuszként a tapipaddal. Esetleg el lehet rejteni, hogy ne észlelje párhuzamosan DS4-ként is, mert úgy duplát lép D-paddel a Steam overlayben Big Picture módban, illetve Win 10 alatt anélkül gubanc lehet (bár mivel jön a remote play PC-re, ezt akár még orvosolhatják is). Kifejtem róla a tapasztalataimat, ha már az RW-n látszólag csak én használom PC-hez rendszeresen.
Natívan is használható bizonyos játékhoz és profilozó programokhoz, de úgy nincs tapipad.
Vezeték nélkül gondot okozhat, hogy a CSR chipes adaptereket nem szereti, tehát broadcomost kell vadászni (2.1+EDR a minimum), azzal lehet párosítani. (A DualShock 3 elmegy bármelyik 2.0-ssal, de abból újonnan csak a DS4-es ára körül lehet venni megfelelő revíziósat, és sokkal rosszabb. Tehát jól tetted, hogy nem számoltál vele. A fejlődésbeli részleteket így hanyagolom, fölöslegesek itt.)
Amúgy nem akksis, hanem feltöltős, vezeték nélkül gyorsan merül, egy végigjátszott hétvégét nem bír ki (a DualShock 3 A1 és B1-es revíziója közé tenném ebből a szempontból).
Egyébként használható PS3-mal is (természetesen vezeték nélkül is), de vannak limitációi - ez viszont téged szerintem nem érint, így nem megyek bele.
A méretre szokott panasz lenni a Sony gamepadjei esetében. A centiken túl ez a DualShock 3-nál inkább tetten érhető: ha egymás felé tolod a két kart, összérhetnek a hüvelykujjaid. Ez persze tartástól függ, nekem több száz óra alatt sem jött össze, szúrópróbaszerűen sem (néha játék közben hirtelen egyszerre befelé toltam a két hüvelyket, hogy megerősítsem a problémát, nem sikerült), pedig nem kicsi a kezem, egérből gyűlölöm a mütyürt. Ez annak kérdése, hogy fogod a kontrollert, amit viszont nyilván befolyásol a megszokás és a kézméret is. A DS4-en viszont kevésbé csúsznak az analógok, messzebb is vannak egymástól, tehát szó szerint még messzebb került a probléma. Ettől függetlenül persze érezheti az ember kicsinek, puding próbája az evés.
Az analóg karok foszlásával volt még gond kezdetben, elgalábbis azoknál, akik rossz gyártósorról érkezőbe futottak. Én nem tartozom közéjük.
A tapipad nem nagy szám, eleve laptopon is rühellem és nehezen szokom, de néha nagyon jól jön arra, amire való (mármint PS4-en nyilván másra való, de az nem érdekel :). Az utóbbi hetekben a következő esetekben volt rá szükségem:
- KotOR (2003) - belőttem profilozó programmal gamepadre, de néha kell neki egér (a kártyajátéknál, a harc közben elsütendő cuccok közötti váltogatásnál, a tárgyleírások legörgetésénél)
- Psychonauts (2005) - a játékmenet nem igényli, de a menüben variálni jól jön (kompatbilitást állítva a fagyások ellen viszont eltűnik a tapipad)
- Borderlands (2009) - a térképen csak így tudok vele scrollozni
Jellemzően tehát régebbi játékokról van szó, ha nem is matuzsálemekről, a maiak nyilván már jobban csinálják. Ezen kívül persze jól jöhet desktopon, vagy ha hibaüzenettel lép ki egy játék, akkor be lehet zárni, és újraelindítani. A kliensek sem támogatják még a Steamen kívül a gamepadet.
A D-padnél szintén az dönt, hogy mennyire van rá igényed. Ha másra nem is, fegyverváltásra be van fogva mindenben, nyilván annál sem hátrány, ha pontos, de ki kell próbálni, hogy melyik elégít ki téged. DOS-os játékok esetében pedig nem biztos, hogy a WASD-t stabilan be lehet lőni a bal analógra, akkor meg marad a D-pad (pl. Tomb Raider, PlayStationön se használta egyébként a karokat). Tehát egyrészt itt is retró.
Másrészt meg bunyós játékoknál kardinális kérdés a pontosság, nekem a Mortal Kombat jobban ment vele. 2D platformereknél is gyakran jobb és természetesebb, de van olyan is, amelyben analóg az irányítás, és a gyorsulásnak nagy szerepe van (Super Meat Boy). Érdekes a korai 3D paltfromereknél, hogy vegyes az irányítás, és szituációtól függ, hogy melyik a jobb. Például a Spyrónál (PS1-es a klasszikus alaptrilógia) alapesetben analóggal mászkáltam PS3-on, de amikor valahol begyorsulva kellett száguldani pályákon, D-paddel precízebben tudtam ezt megtenni. Ezt persze csak azért mondom, hogy néha meglepő helyzetekben jöhet jól, illetve emulálásnál szintén felmerülhet a haszna. Valamint én ösztönösen D-paddel szeretek mászkálni menükben, kényelmesebb úgy, és addig is kímélem a leginkább nyúzásveszélynek kitett karokat, mintha ezen múlna :) (Mondjuk 2D platformereket D-paden játszva sorozatban már tényleg lehet pihentetni, de az régen rossz, ha ez dönt az irányítási metódusról, az a dolga, hogy játszódjon.)
Személy szerint nem vennék most már 360-as kontrollert, ha már vannak sokoldalúbb alternatívák, de ez én vagyok. Egérből lehet venni olcsón kézbeállót, mellyel el lehet bohóckodni, de gamepadből olcsón nehéz kapni jót, és egy 10k-s spórolós, de nem olcsó tételnél nem jó, ha egy év múlva olyan játékhoz lesz kedvem, aminél kevésbé jó. Érdemes lehet összehasonlítani egy konzolboltban, hogy a szimmetrikus vagy aszimmetrikus karok jönnek be, mennyire megfelelő a méret (DualShocknál lehet kérdés), mennyire zavaró alkalmibb használathoz a D-pad (a 360 gyengéje) egyiken vagy másikon, illetve a shoulder gombok elhelyezése milyen (a One-kontrollernél lehet neuralgikus).
Továbbá a Razert tekintve megjegyezném, hogy a kontrollerjeiknek nemcsak megkérik az árát, de kizárólag vezetékesek is. Legalábbis én a szóba jöhet termékeiknél mindig határozottan ebbe botlottam (és ezzel ki is merült minden tapasztalatom velük), és Logitechnél is változó volt, hogy mely modellekből jött (már) ki vezeték nélküli változat. Persze egy USB-hosszabbító ezen is segíthet.
A KotOR-ban Bastila bírt a Battle Meditation képességgel. Nem spoiler, kb. a játék első percében derül ki (éppen most játszom újra).
google nélkül hány karakter nevét tudná az átlag
Volt valami n betűs kék csak meg egy k betűs ezredes. A főhős meg John vagy valami hasonló. Ezzel már meglesz a levehető ajtajú NDK-s turmixgép? Több Google nélkül nekem tényleg nem megy :(
Az engemet érdeklő krémnél szinte mind pozitív eredményre bukkantam korábbi kutatásaim folyamán. Ha megnézed a kompabilitás kapcsán linkelt lsitámat, az összes nagy név 4-5 csillagot kapott, a többi obskúrus vagy tizedrangú multiplatform, ami van PC-re eleve. Hogy az mennyire valós, azt persze nehezen tudom megállapítani, de például a Super Mario Galaxy 1-2 esetében szinte reprezentatív mintát találni az interneten a jó futásra.
Az persze fontos adalék, ha nincs univerzális megoldás, de ha a lényeges játékok (egyénenként persze változhat, hogy kinek mi az) mennek probléma nélkül, akkor a többi mellékes. Tehát legjobban ezt a konkrét játékokkal lehet tisztázni, illetve friss és kiterjedt tapasztalatokkal. (Én még nem próbáltam, mert a Wii-játékok azért nincsenek ingyen.)
hogy nem túl régen még nem is támogatott két magnál többet,
Ezért is nem ajánlott AMD-vel neki vágni, kevés magon az Intel előnye óriási.
Én néhány játéknál olvastam (de legalábbis a DKC Returnsnél), hogy sokmagos AMD-n tudott fagyni rendszeresen, i5-ön meg stabilan ment, azért írtam (hivatalos FAQ is i5-öt vagy i7-et ajánl, persze i3-ból is létezik tuningbajnok szóval ez inkább nagy vonalakat és biztosra menetelt jelenthet).
Az persze csak jó hír, ha egy C2D elég lehet (kérdés, hogy mindenhez-e), lassan már úgyis kevés böngészésre és Excelre is, csak retrójátékra jó :)
Személy szerint nem próbáltam, de már többek beszámoltak róla, hogy a Dolphin egy kurrens i5-tel simán viszi a fontosabb Wii-játékokat, jobb minőségben, mint az eredeti platform vagy a WiiU (kompatibilitási lista). Elvileg más kontrollerre is be lehet konfigurálni az irányítást, az már egyéni ízlés kérdésének tűnik, hogy valaki még örül is a szórakozás lehagyásának a normális kontrollerrel, vagy hiányolja azt. Mert egy Super Mario Galaxy, mint a legtöbb játék, el van nélküle, a nem túl sok direkt hadonászós játéknál mondjuk jó kérdés.
Ennél többet saját tapasztalat nélkül nem okoskodnék bele, de ennyit olvasgattam én róla, mivel érdekel a dolog.
Külső szoftverből - akár driverből - ráerőlteve sem megy rendesen a vsync? Egyébként fura, hogy a képtörést említetted, hiszen az jellemzően inkább akkor jön elő, ha a vsync miatt tartani próbálja a frissítési frekvenciát, de nem megy (a hardver, az engine vagy szimplán a programozók miatt).
Fociban erdekel valakit hogy 2. voltal? Nem sokakat vilagszinten (max az orszagodat, de ott akkor is orulnenek neked ha 20. lennel). :)
Azért az Aranycsapatot sokan ismerik még ma is külföldön, és nem szerencsétlen vesztesként. Ellenben az elbukott berni döntő miatt, és nem a megnyert olimpia vagy Európa Kupa miatt. OK, a 6:3 is sokat nyom a latban, de világszinten inkább a vb-döntő. De máig emlegetik a Cruyff-féle holland válogatottat is.
A szépségversenyeket tekintve egyetértek, én sem tartom őket túl sokra. Hogy majdnem győzni rossz dolog, az nyilvánvaló, de a sportban almanachok ide, címlapok oda, nem csak a győzelem számít. Gyakorló szurkolóként pedig mondhatom (mivel alkalami sportolgatásomban a győzelem nem fenyeget, azt hagyjuk :), hogy a legfontosabb, hogy ott legyen a csapatod, legyen út, amit végig lehet harcolni együtt. Ez sokkal többet ér végső siker nélkül is, mint egy-egy szenzációs győzelem (ünnepeltem már külföldön nemzetközikupa-győzelmeket, idegenben magyar bajnoki címet, tehát nem savanyú a szőlő). De a szakmai és a belterjesebb szurkolói körökben is emlékezetesd marad egy-egy jó, de nem győztes csapat vagy sportoló sokáig. Persze óriási különbség volt győzelem és vereség között, ez tény (éltem már meg szurkolóként sorsdöntő büntetőpárbajt mindkét irányba).
Abban persze egyetérte, hogy egy második hely gyakran előkerülhet tüskeként vagy zrikaként, de gyakran sikerként is. Van olyan ezüstünk, melyre kellemesebb gondolnom, mint egy aranyunkra, és nem is emlékszik rá kevésbé a közvélemény.
A Demon's Soulsnak meg egy PS3 volt az ajánlott gépigénye, de én nem ajánlanám azt a minőséget senkinek. Magyarán: nem bízom én a From technikai guruiban ennyire.
Annyiból jogos, hogy tulajdonképpen az (ami esetleg játszható egyedül vagy privátabb körülmények között), annyiból nem, hogy attól még egyszer meg kell jelennie játszható formában. Az egész modell pedig rendkívül rendhagyó, ezért nehezebb hinni. Tipikusan olyan projekt, amibe bele sem lehet vágni, vagy félúton lelövik. Kiadó nélkül más a helyzet, de azismeretlentől a félsz ott van bennem a nagy ambíciók és az egyre halmozódó ígéretek miatt.
De ez marha jól néz ki. 15 év múlva, ezen a fonalon tovább haladva[...]
...már a bétaverzió trailerének a teaserét nézzük. Hacsak be nem jelentenek addig pár új feature-t, amit még be kell építeni.
Sült már el jól ennyire ambíciót halmozó projekt a játékfejlesztés történetében? Én nem tudok rá példát. Drukkolok nekik, de nagyon nehéz hinnem. Mondjuk én eleve beértem volna egy Wing Commander-utóddal is mai szinten.
Nem vagyok a fejlődés és a forradalom ellen, de az efféle egyszerűbb jóságok is nagyon hiányoznak, és ezen a sandbox Elite Dangerous vagy a világmegváltásnak szánt Star Citizen semmit se segít.
@torzonborz
Az MMO-s megjegyzés valahol jogos, de azért legalább a játékformáig való eljutást meg kéne érni. A WoW-ból is volt valaha egy játszható vanilla.
az tényleg kicsit furi volt, hogy úgy utazgattak a világok között.
nekem több idő lemenni a sarki boltba tejért, minthogy ők odavissza megjárják, mégha fénysebességgel is.
Sose okozott ez nagy gondot nekik, de látványosan a prequelekben művelték ezt. Ott aztán tényleg csillagközi utazással érkeztek meg a pont megfelelő utolsó másodpercben. És nem is véletlenül, hanem mert direkt siettek, hogy OK, 5 perc múlva a galaxis másik felén kell lenni, ez pedig pontosan 300 másodperc alatt sikerült is. Nemcsak Star Warsnak, hard sci-finek is szar volt!
Ez így már biztatóan hangzik. Bár ugye az újrajátszhatóság alatt a különböző kasztok különbözőségét is értem. Ugye az a Dead Islandnél nem létezett, illetve nema legjobb értelemben értelemben. A téma miatt itt sem hiszem (és meg is értem), hogy lesz paladin meg sorceress, de fene tudja :)
Most jön még a kiegészítő a hardcore móddal (remélem, hogy ki tudom ahrcolni, és nem a már meglévő hard alatt Dead Island módra bohóckodni), meg amúgy is drága így a teljes. Ugye kapásból két példány kéne :) Most egyelőre meg ott a Borderlands (éppen a zombis DLC-nél tartunk a főszál vége előtti takarítás során) meg a BL2, tehát szerencsére van opció.
Egyébként mennyivel időtállóbb? Tehát van olyan, mint a Diablo, hogy sok száz órát belenyom az ember utálkozva (jó a mechanika, változatosság, kihívás stb.)? Vagy jobb ugyan az elődjénél, de egyszer végigszaladós ez is?
Lement időközben a Dead Island: Riptide is.
A játék lényege ugyanaz, mint eddig, azt már összefoglaltam (bocs, ha ezért nem hangzok most elég pozitívnak), a diablós-FPS-es-zombis alapok igencsak szórakoztattak. Valamelyest kevésbé tetszett, mint az alapjáték, pláne a kezdő helyszín (mocsár) tudott bosszantó lenni a sok levessel. Azért inkább ez ment, mint new game plus, mert csak folytatta a sztorit, át lehetett vinni a karaktert fejleszteni képességeket, és persze pár kisebb újdonság is akad fegyverek, képességek szintjén. Meg egy új karakter is, aki az import miatt nem hozott lázba. Úgyis kevés a különbség a kasztok között, az ázsiai csaj a legjobb, és kész :) (Bezzeg a Diablo II-ben az összes karakterrel muszáj volt elkezdenem, hárommal is elvittem Mephisto körülig, mert érdekelt, más volt. De nemcsak régen volt minden jobb, hanem a Borderlandskor is.)
Viszont a végére a két értelmes fejlődési ágat majdnem sikerült kimaxolni (a passzív, harcon kívüli survivor ág számomra sem érdekesnek, sem hasznosnak nem tűnt, pedig arra is jutottak azért pontjaim), amit nem, arra sem volt már igazán szükségem. Hova fejlődnék még new game plusszal? Ezen persze ronthatott az is, hogy az egyik DLC XP boostot is ad, de az már nem az én hibám, ha a fejlesztők elszúrják az eleve elszúrt egyensúlyt.
A bugok és a borzalmas kezelőfelület pedig megmaradt, bár ezeket korábban nem is említettem. Az utóbbiról az elárul egyet s mást, hogy gamepaddel könnyebb kezelni az inventoryt, mint egérrel és billentyűvel. És talán az is, hogy ha egy fegyveres slot üres, akkor vad dolgok történnek, ha felvesz az ember úgy új használat tárgyat. Például a kezünkbe lévő katanát lecsérli a játék egy whiskys üvegre, és ha éppen akkor ugrik a nyakunkba egy zombi, akkor azon kapjuk magunkat nyisszantás helyett a leheletünkkel próbáljuk meg kinyírni. Nos, ez nem nyer ő taktika.
Bugból csak az újat emelném ki: ha egy zombi hozzánk vág valamit, az automatikusan kritikus, akkor is, ha rage módban szuperkedünk, egyébként megállíthatatlanul. Gyakorlatilag az esetek 90%-ában instant killt értek el egy rozsdás bökővel is, esetleg túl lehetett élni jelképes HP-vel. Ebből a szempontból még jó, hogy a játék alig büntet a halál miatt, így kevésbé fájdalmas ez a javítatlan bug.
Azért meg külön gratulálok a lengyeleknek, hogy sem az alapjátékban, se a Riptide-ban nem lehet mászkálni végigjátszás után, mint lehetett azt már a Diablóban tenni 1996-ban. Értem én, hogy lement a sztori (egy mentett állás van ugye, persze manuálisan lehet backupolni), de az efféle játékokban ez nem így szokás, és így bajos levezetésként esélyt adni a korábban említett arénás DLC-nek.
Látom, helyre kell billenteni az egyensúlyt.
sárgaborsóleves (na jó, ez nem ezzel fog megtörténni)
vadas preházisertésből (vaddisznó), zsemlegombóccal
Az a baj, hogy Bagoly-féle megjegyzések tényleg általánosítanak és skatulyáznak, pláne ha óvodásan kerülnek elő, újra és újra (ellenben a szellemes megjegyzései és a közösségben való jelenléte hiányzik - mit kapok majd ezért!). Nyilván máshogy megy itt a lelkendezés, mint egy 14-29 éves korosztály uralta oldalon (tudom,a fiatalok már nem fórumoznak, ilyen csak a régi szép időkben volt).
Néha az az érzésem - máshol is találkoztam már ezzel -, hogy ha valaki lemeri írni a fenntartásait is, az gonosz, annak semmi nem jó. Eszembe is jutott egy személyes történet, hadd írjam le, mint szerintem megfelelő illusztrációt. Amikor elkezdtem játszani a Dragon Age: Originsszel frissiben, és leírtam róla az első gondolataimat, akkor született az a megjegyzés, hogy én és Reaper a Hogyan ne örüljünk semminek? szerkesztői vagyunk. Ez jó poén volt, már ezért megérte az a diskurzus, de most más miatt került elő. Ugyanis eközben többnyire dicsértem a játékot, és az egyik kedvencem is volt az adott évben, ennek hangot is adtam.
Volt ugyanakkor valaki, aki viszont arról vitatkozott velem a HW fórumjának hasábjain (többször is előjött vele, ha felmerült a DA:O), hogy nem jó a játék, mert úgysem elég jó BG-utód, nem is lehet az, saját rendszer eleve nem működhet az AD&D, meg aztán co-op sincs, pedig régen, amikor minden jobb volt, az is volt (természetesen nem szó szerint így írta, hanem arra hivatkozott, hogy régen alap volt). Egyébként ez az illető Bagoly volt, és bár máig nem értek vele egyed, érthető volt akkor a nézőpontja. Érthetőbb, mint amikor az általam is nagyon kedvelt, mondhatni futtatott játékokat (pl. Risen) állított be ömlengve tökéletesként.
Nincs semmi baj a rajongói attitűddel*, csak nem kéne azt elvárni mindenkitől. Attól, hogy valaki hangot ad a fenntartásainak is, még nem biztos, hogy szórakozni képtelen emberről van szó, hanem más habitusúról. Mondom ezt úgy, hogy én is látok morgásirányban túlzásokat, de az érem kritikátlanabbik oldala is jelen van még mindig itt, és remélem, maradnak is színesíteni az oldalt, ha mogorva öregurakat is látnak - szerintem tévesen - mindenki másban.
Tl;dr Savanyú a szőlő a hwn
Ezt pedig nyilván képzavarnak szántad, mert teljesen mást jelent, mint amire itt látszólag használtad.
*Bírja a többség Jodát is, de tény, hogy az ízlésével kilóg, ebből meg születnek poénok - és teljesen normális, hogy ebből fakadóan sokan nem is tudnak arra alapozni, ha neki tetszett valami. Az más kérdés, hogy mi lehet bántó és mi nem, egy újkrumpli nyilván sírva menekülne, ha ugyanazt kapná.
Az Alice MR borzalmas port, ha ki akarsz belőle hozni vmi normálisat, akkor két dolgot kell csinálnod:
Tudom, a valami normális alig-alig sikerült is. De régen sok játék volt, amellyel évekkel később is szenvedni kellett (Gothic 3, GTA IV, Oblivion, L.A. Noire). Nem ezeknek kell a mércét jelenteniük, de sandbox játékoknál, pláne portoknál érdemes (volt) óvatosabbnak lenni.
hanem a Dragon's Dogmához képest.
Számít a kor, meg nemcsak aktuális játékhoz, de az elterjedt hardverekre is fogják belőni (lásd GOG, kicist nagyobbak a felvállalt gépigények, mint a korabeli dobozokon), gyakran a hivatalosban gépigényben inkább túllőve. A LoS-nál (nem ismerem, nincs összehasonlítási alapom a meg se jelent porttal) egyébként a DD 2-3 évvel újabb játék, bár ugyanazokon a fix hardvereken kínlódott korábban mindkettő.
Szerintem túl komolyan veszed a viccet és az ugratást is. Másrészt pedig tényleg egy belterjes közönsségről van szó, így természetes, hogy az ízlésü(n)k elüt a fősodrattól. Tudom, hogy szörnyű, de ez van.
Túlzás ez a Bethesdán lovagolásod is, amikor gyakorlatilag két konzolgeneráció óta tény, hogy bugos és gyakran rossz portokkal állnak elő (PC-n is, konzolon is), az RPG-rendszereik pedig olyanok, amilyenek. Nyilvánvalóan rendre olyan keretet tesznek le az asztalra, ami sokaknak szórakoztató homokozó, de sokan már kölyökként is mást vártak egy RPG-től. Részemről ma sem tudom tapsikolva fogadni az újbóli Bethesda-folyóba lépést, és ha látom, hogy többé-kevésbé ismerős ízlésű RPG-kedvelők is így vannak vele, akkor én csak ennyit látok bele, nem zsigerből szarozást. (Ettől függetlenül fogok játszani én a Fallout 4-gyel, csak hát még mindig százszor inkább szánok időt más RPG-kre, akár még a PB Elexére is, látatlanban.) Pedig az biztosan érettebb diagnózis lenne.
Egyébként ez az egész negativizmus már a kőkorszak óta jelen van az interneten. Kb. a CoD 4 után kötelező szindi a szériát, az Assassin's Creedet is jó régóta, a konzolokat is, az Halót is stb. Legyen az magyar vagy külföldi fórum (hogy a Metacritic user review-ba ne menjünk bele, mert az a legalja). Én a HW-n és az RW-n is rendre azt látom, hogy néhány trollkodáson vagy poénkodáson kívül (melynél amúgy is ismerji többségünk az előzményt) adott játék vagy film megítélése nem fajul egymás anyázásba (a Prometheus más, Zaxx megérdemli!), és rendre érvek mentén történik. Jobban mint máshol az anyázás vagy szarozás. Én így élem meg, nyilván a belterjes nyáj közepén elfogultan kolompolva.
Ahogy Sterner is írta, ha vlaami közepes, az itt oltást kap, hogy miért csak az, ami egy nagy névnél érthető. És még azt is leírják a bűnösök, hogy miért nem tetszett, de persze ezt el lehet ibntézni annyival, hogy
IGAZAM VOLT, EZ TÉNYLEG SZAR, OTT, EGY PILLANATRA MEGCSILLANT,
Múltkor is csak az adtad el a Fallout 4 topikjában, a konkrétumokra egyszer sem reagáltál. Nem kötelező ez persze, de hisztizni sem. Sajnálom ha emiatt kellemetlenül érzed magad, de még egyszer: túl komolyan veszed, és saját vélemény közreadása helyett a közösség vélt vagy valós defektusain lovagolsz újra és újra. Érvelés helyett látszólag csak és kizárólag trollkodsz (nem, ez nem azt jelenti, hogy tetszik valami, ami a többségnek nem), így pedig nehezen tudsz gondolatébresztőnek hatni, a saját álláspontod komolyan vehetőségét annullálod.
Mindegy, bocs, szar nap, hét, akármi.
Nekem te itt ne gyere a negatív hullámaiddal, örülj ennek a tök szép napnak te is velünk!
például Jodára gondolok, aki - a szégyentelen gyalázatos!
Ebben az egyben egyetértünk.
tőzsgyökeres
Mármint tősgyökeres. A GN HQ-ban jelentkezz botozásra!
Nem tudom, ez a lejárt szavatosságú sportjátékokról szól (szezonális játékokról van szó, multizni is szoktak váltani az emberek, de nem tudom, hogy manapság mekkora az átvándorlás), illetve az agyondéelcézett játékok magjáról. Mármint ha komolyan száz órákat FIFA-zni akarok, akkor megveszem az újat, ha BF4-ezni, akkor a Premiumot, ha NBA-zni, akkor a 2K-t :)
Nem mondom, hogy rossz ez, de ez így inkább kóstolgatásnak, játszogatásnak tűnik, mint az adott játékok "hardcore" kiélvezésének. Gyereknek persze mindenképp jó így kínálatot szerezni.
Tehát én úgy vagyok vele, ha nem érdeklenek ezek, akkor semmit nem ér, ha érdekelnek, akkor meg régi termékeket kapok nem teljes mértékben, tehát költeni kell még rájuk.
A korai elérésnél az is vicces (bár ez elvielg 6 órás, vagy valami ilyesmi rémlik), hogy annak idején még arról volt szó (főleg a Sony nyomta a generációváltás táján, de még a PS3 fénykorában is próbálkozott ezzel): mindenből adni fogják a teljes játékot meghatározott időre trialnek. Ehhez képest örömtáncot lejthet az ember, ha valamiből demót kap.
Nem vitatom, ez az EA Access is lefedi sokak igényét, nyilván a tiédet is, többet várni ennyiért nem is reális. Csak egyrészt én emiatt nem tudnám a popómat a földhöz verni, másrészt nem látom benne azt az attrakciót, ami valóban zászlóshajó lehet. A PS Plusnál fénykorában ez egy változatosabb portfólió mellett, és részben a PS3 exkluzívjaival és ezzel a platformmal való azonosítással ment, hiszen azokat is lehetett adagolni bele. De jobb marketinggel persze meg lehetne tolni.