Hozzászólások
Elsődleges fülek
RTwP
Nem először olvasom, de először írom: a harcrendszer már most alig érdekel. Legalábbis pozitív értelemben.
Ha minden igaz, tierenként egy kulcs. Ez rontja a biznisz erejét, illetve az, hogy egy részét már erőltették bundle-ben rendesen. Amúgy ütős csomag.
Engem a leginkább az érdekel, hogy munkanélküli favágóként psishock mennyiért árulja az adatainkat a kanadai hírszerzésnek. Vagy a szerbnek.
Pedig szerintem jobb lenne, ha nem kellene többet jelszó-emlékeztetőt kérni, hanem elég lenne felhívni az NSA indiai supportosát.
Jaj, ne már, ne rontsd el a játékot, mielőtt megnézem, hogy mi ez az orosz nyekergés :(
Egyébként a Win 10-telepítős balhét sem értem annyira, amióta Win 8-on beállítottam rejtett frissítésnek, hozzám sem szól. Ha nem lennék lusta, talán még ki is próbálnám, de a régebbi játékok miatt nem merem. (Van egy pár, ami másnál nem megy vele, nyernem meg nagyon van mit.)
Az a lényeg, hogy Jodának nincs titkolnivalója, szóval nem kell a műhiszti!
Mindegy, mert nagy okosan tettem volna magasról arra gifre is :)
a HW-re
Nem hiszem, hogy Flatline-nak most ez a fő prioritása.
Ebben van gazdasági szükségszerűség is, ahogy arról swoder is írt. A főoldalon is volt már róla szó, hogy nem viccből mentek a Kickstarterre. Ettől függetlenül nem kell ennek örülni.
Én megértem, ha kell valakinek a 3D-s, más nézetű immerzió (szerintem is kell mindkettő, én sem izometrikus és körökre osztott Gothic-epigont várok a PB-től, ha várok tőlük valamit), most valóban ellentrend van vele szemben, de ez nem feltétlen eredményez rosszabb csomagokat. Az Alpha Protocolnál is iszonyú kompromisszumokat kellett kötniük a költségvetés és a Sega parancsszavai miatt. A nagyobb alkotói szabadság,a kiadói béklyóktól való megszabadulás (bár itt ez a Paradox miatt kérdéses, de nyilván nem beszélhetünk annyira alárendelő viszonyról, mint a KotOR 2-nél).
Egyébként a Dragon Age: Origins is működött még nem olyan régen AAA izometrikus RPG-ként, bár te azt se szeretted.
Valamiért az rémlett, hogy az S3-at dicsértétek eddig :( Mondjuk csak töltelék, érzékenyen nem érint, de nem örülök, ha rossz lett.
Tudom kisebbségben vagyok ezzel de nekem az első évad az évad elejei random epizódjaival együtt és a végére viszont jól felpörgő szotirjával sokkal jobban bejött
A HW-n és itt is ez inkább többségi vélemény volt, ami sokat nem jelent, de annyit mindenképp, hogy ezzel nehéz különcködni. Maximum az volt kérdés, hogy az első évad eleje (első fele, kétharmada) nem volt-e túlságosan langyos, és hogy működött-e volna még egyszer ugyanaz a formula és a fejlődési ív. Mert ez utóbbi nagyon kétséges, de lehet tökösebben is epizodikus félévaddal kezdeni, majd utána jobban rámenni a főszálra.
Az első két évad alapján azt látom, hogy egy teljes szezonon átívelő történetet nem bír el a S.H.I.E.L.D. írógárdája, így átmegy erőlködésbe. A harmadiktól meg eddig is féltem, ezután is fogok, de egynek csak elmegy. (Jónak meg ott lesz a tök más Daredevil S2, remélem. Az lassabb, mégsincs benne üresjárat.)
Biztos így van, de nem játszottam egyikkel sem. Pedig jól jönne már egy kis horror a Quake III: Arena után!
De jobban megéri rá várni, mint a Dark Souls-kulcsra :)
A horrorjátékoknak fontos eleme a misztikum is (ideértve a felületes sci-fi magyarázatokat is), hogy nem tudod mire képes az ellenséged, hogy győzhetnéd le, és (eszköztelennek) érzed magad. Azért a Quake 3 nyakadba ugró botjai nem erről szólnak. Viszont éppen ezért indult a műfaj kvázi kalandjátékos gyökerekkel (Alone in the Dark, Resident Evil, Silent Hill).
Most komolyan, hány olyan jó horrorfilm van, ami arról szól, hogy egymillió katona/szörny ellenünk, akiket darálni kell, néha meg a hátunkba ugrik valaki, és ezen meg kell ijedni? (Még a slashereket is gyakran alacsonyabb rendűként kezelik.) Még az Aliens is százszor túlmutat ezen, ez inkább a Matrix: Revolutions. A túl nagy pörgés még hátrány is, hiszen biztossá válik, hogy úgyis beteleportálnak a hátad mögé.
Egyébként ugyanarra gondoltam, mint Bagoly (jaj ne, be is veszem az erre az esetre kéznél tartott ciánkapszulát!), de azért megpróbáltalak komolyan venni ;)
Mindez nem a kihívásról szól, elvileg egy horrorjáték lehet könnyű is, de úgy jóval nehezebb fenntartani a feszültséget. A kérdés az, hogy mechanikailag értelmezhető a horror. Egy hagyományos FPS inkább csak elemeket, illetve témát kölcsönöz belőle. Úgy vélem viszont, egy kalandjáték is lehet horror a maga módján, mint egy nem éppen interaktív könyv vagy film. (OK, Az elátkozott ház interaktív könyv volt, az egyik kedvencem, és dögnehéz még csalva is :)
Nem semmi, felkerült a Dying Light. Mondjuk ígérték, hogy jön friss nagy név.
Nem nézek túl sok mai magyar filmet vagy humorműsort, így nem érint, de az még meg is lepne (na jó, itthon nem lep meg semmi), ha a stand uposaknak is kéne fizetni érte, nem csak az újabb senki által nem kért "vígjáték" kapcsán.
Ha jól rémlik, Szabó Dezső nem fizetett annak idején Az elsodort falu miatt (beazonosíthatóan szerepeltette és leszólta a nyugatosokat, ha az csak egy kis porció is volt - mint itt ez a Lohan), illetve Kosztolányi sem neki a Nero, a véres költő miatt. Szép lenne, ha 100 évre rá az USA-ban jobban korlátoznák az alkotókat.
Ezen az alapon minden paródiának vastagon jogdíjasnak kéne lennie, ami eléggé gyomorforgató elképzelés.
Valójában a hűtős jelent járt az eszemben és a 4, szóval ezt benéztem :) A 2 azért annyira nem rossz, hogy visszamenőleges hatállyal likvidálnám, de engem meglep, hogy például a borzasztóan sztereotip és közhelyes módon túltolt szereplők (a szőke bige és a kínai kölyök) csak számomra rombolt sokat a filmen. Az 1-ben és a 3-ban éppen a többi karaktert is nagyon bírtam, illetve a köztük lévő viszonyt. Pedig a más - az évtizedekkel korábbi kincskeresős kalandfilmeket idéző - irányvonal tulajdonképpen még üdítő is.
Egyébként a Die Hardnál is a karakterek és az egymásnak szóló dumák minősége segít jól beárazni a különböző részeket (ennél jobban itt inkább nem váltok OFF-ba), de tény, hogy a 4-ben maga McClane még rendben van, az 5-ben meg a világon semmi se.
Úgy könnyű túlélni, de nehéz horrorni.
Csak az baj, hogy nehéz is megújulni egy kisebb váltás nélkül, attól még, hogy nem jön évente, mint a Marvel vagy a Star Wars, 4-5 évente is futószalag lenne. Nyilván jó lenne pár tényleg jó és minden szempontból a klasszikus hagyományokat követő film, de szerintem megkérdőjelezhető, hogy ez mennyit bír el.
A képregényeknél is megoldották, hogy ne ragadjanak le örökre ugyanott, igaz, azok eleve követték a korszakok változását, és nem visszatekintgetve kezdték a koncepciót.
@Tompi
de most jobb lett volna a film, ha kiugranak és mindhárman meghalnak ? :)
Igen. Sokkal jobb lett volna, ha már ott jön a stáblista.
Nyilván a Disney-nek is az lenne az érdeke, hogy az ötödik filmben már felépítse az új Indyt. Ezt többféle módon is meg lehet valósítani: visszaemlékezésekkel vagy az öreg mentorkodása mellett is.
A régi karakter megtartása hosszú távon már lehet, hogy kevésbé lenne nyerő, ráadásul akkor kéne maradni érában is a korábbiaknál. Lehet, hogy már nem kellene erőltetni az ifjú Indiana Jones kalandjai vonalat sem, amit - filmbeli visszatekintésen túl - annak idején sorozatban is eljátszottak már. Kölyökként mondjuk még bírtam is.
nehezebb fokozatokon azért rendesen be kellett osztani a lőszert.
Az Ultimate Doom új epizódjában (inkább az elején, az első néhány pályán mellélőni elég kockázatos volt, mert melee-vel kellett utána kompenzálni) és a Doom 2-ben is.
Az 1 és 3 mindkét szériánál a saját jogán is klasszikus, bármennyiszer újranézhető és -nézendő. A 2. részeket már egyik sorozatnál se tartom túl sokra, csak kevéssel jobbnak, mint a 4. erőltetéseket. A maguk idejében egész jók voltak kategória, most nézve meg... nem az igaziak.
Viszont amíg a Die Harder túl kevéssé mert változtatni (a visszatérő McTiernan nagyobbat csavart a koncepción, és tökéletesen tette azt), addig a Temple of Doom jobban eltért az őt körbeövező két résztől.
Persze, mert így Disneylandben fog játszódni.
Nem tudom, nekem szerintem minimumon sem sikerült eléggé, de lehet, hogy én szúrtam el. A lényeg, hogy a Doom 3-nál jobban futott, a kampány még felcsavart grafika mellett is játszható volt (ma azért inkább kompromisszumot kötnék), és aránylag sokat multiztam is vele. De mivel az első rész simábban futott, abban sokkal jobb voltam végig :)
A páratlan részek eddig nagyon jók voltak. A Die Hardnál is éppen ez volt az egyetlen kapaszkodó az 5 előtt. Itt azért Spielberg és talán a Disney is profibb annál, hogy fogyaszthatatlanná tegye, de egy jó kis fölösleges lingyi-langyiságra sajnos jók lehetnek.
A doom3 meg egy geforce2-esen is tűrhetően elfutott, komolyabb látványelem kompromisszumok nélkül.
Ezt mindig elsüti valaki. Csak mivel a GeForce 4-en (az volt a szűk keresztmetszet) a Riddickkel együtt azért hagytam ki, mert nem futott elég jól, így mindig szívom a fogamat. (OK, MX volt, de a GF2Ti mellett nem kellett szégyenkeznie, és még egy évvel később a CoD2-re is alkalmas volt, kivéve, ha füstgránátot dobott valaki :)
Nem ingame, hanem "outgame". Amikor játékon kívül is játszol, mert tervezed a stratégiai műveleteket vagy a következő partyt.
De csak azért magyarázom (mert az már régen rossz, ha kell), mert külön kérted; inkább átírtam.
Az biztos, hogy ez Timtől nem lenne meglepő mostanság, de néha nálad sem vagyok biztos, hogy képes vagy "mérsékelten" ellentétes véleményre ;)