Hozzászólások

Jó nekünk bármi, ami nem Interplay, és Fallout? Magyar webre magyar NMA!

Semmi ilyesmi. A HD7850/7870-ek azért mennek ennyiért, mert az még a nagy litecoin farm idején lettek vásárolva és túlkínálat van belőlük + már ennyi idősek.
Az olcsó 290 pedig azért ennyi, mert nincs rá gari + refhűtős.

Az viszont lehet, hogy sokan most cserélik a vgajukat... Bár 280/290-el én biztos megvárnám a jövő évi szériát, de hát ők tudják.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=lL7pBMxdX6o

Csütörtökön hozzájutottam a példányomhoz, azóta túlvagyok az első 4 főküldetésen, pár mellékküldetésen és egy kis szabad bóklászáson. Eszméletlen módon magába szippantott, annyi de annyi lehetőség van a játékban, hogy az valami hihetetlen, és még a többi buddy-val nem is találkoztam...

Ha a Witcher 3 az év RPG-je, az MGS V kétség kívül az év taktikai akciójátéka. Egyszerűen zseniális, amit Kojima és csapata letett az asztalra...

Tényleg nagyon jól fut a játék.
Amíg egy Witcher 3 vagy Star Citizen alatt mostanában elég erősen izzad a gépem és video kari újításon gondolkodom, addig a Mad Max úgy megy mint az álom.
Mintha csak egy V8 lenne benne.:)

Thy Catafalque - "The Early Works" cover image, put together by Tamás Kátai. Released through Blood Music, 2015.

This is the cover art to the 3-CD collection, featuring the band's earliest publications - "Cor Cordium", "Sublunary Tragedies," "Microcosmos."
These releases have *never* been professionally printed before on any format, only on hand-dubbed cassette or CDr.
Please note that similar imagery is used for the LP collection but in a different manner. The LPs are purposely designed to be glorious, hand-assembled, punk-rock pieces of shit (as mentioned years ago, we were going to plan an ultra-ghetto edition). You're gonna love it.
Details to come.

rwurl=http://i.imgur.com/foNnxmT.jpg

Joda írta: Kicsit kezd ez átesni a "szerintem jó film ezért nézd meg" nem pedig filmklasszikusok ahogy a topik címe is mondja. A beírt filmekből nagyjából fele közel sem klasszikus csak egyszerűen jó.

Ez generáció kérdése is :D Ami neked nem "klasszikus" az lehet apádnak az és fordítva... Kinek a pap, kinek a papné, kinek meg a lányuk.

vót :P :)

American Ultra
Valószínűnek tartom, hogy ezt a filmet rohadtul lehúzzák majd a kritikák. Nekem viszont bejött. :D Néha olyan érzésem volt, mintha egy saint's row filmet néznék vagy nem is tudom. Valami őrült játékból készült filmet. A plot teljesen wtf és olyan túlzásokkal megy előre, hogy nehéz nem bedobni a törölközőt félúton. A karakterek szinte a legnagyobb klisékből vannak összerakva, teljesen érthetetlen a motiváció és mégis valahogy működik a dolog. Hál'istennek nem egy stoner bloody comedy amitől nagyon féltem, ellenben van benne pár már-már drámai húrokat is megpendítő pillanat (na nem kell nagy dologra számítani, de egy ilyen filmben azért becsülendő az igyekezet). Béla is teljesen jó, még mosolyog is egy ponton! (plusz imádban a fosul festett haját, telitalálat teljesen!) Eisenberg hozza a Zombieland-ben látottat, semmivel nem különb itt se. Node a látványvilág nagyon kurvajó volt, a zene is, szóval összességében valahogy betalált. Lehet hangulatfüggő, nem tudom. Egy esélyt érdemes neki adni mindenképp.

Az a küldetés direkt van side missionnek álcázva. Csak egy út vezet oda, ezért mindenki ugyanúgy belefut.

Medvére meg jó a legalapabb kábítópisztoly is, csak várni kell, amíg elalszik tőle. Én kb két percig ugráltam előle, közben folyamatosan pumpáltam bele a kábót. :) Persze eltartott egy ideig mire rájöttem. Egyszer volt olyan, hogy pont mikor kinyírt a medve, rá egy pillanatra összeroskadt. Miközben bejött a mission failed menü. Kicsit sem anyáztam. :)

A Jagged Alliance 2-t én is inkább pozitív példaként hoztam, ahol az [in-game] laptopon keresztüli interakció és a felső nézet is értelmet nyer a narratíva függvényében. Ugyanez a számtalan fantasy környezetben játszódó izometrikus társáról nem feltétlen mondható el, vagy legalábbis a távolról szemlélendő, inkább fejtörőnek ható összecsapások nem segítettek a játék által kitűzött érzések elérésben. Azaz a dialógusokon keresztül egy sárkányokkal és mágiával tűzdelt epikus küldetésben vettem részt, míg az időm nagy részében puzzle-öztem, vagy épp a számszerűsített képességek optimalizálásával mazsoláztam. Ez az aránytalanság ugye jórészt a műfaj múltjához vezethető vissza, vagyis hogy a kezdeti cRPG-k az asztali társaikat próbálták szimulálni, több-kevesebb sikerrel. Az innen történő "evolúció" elég rögös utakat járt be, már ami a játékok belső logikáját, kohézióját illeti. Márpedig nálam ez a szempont az egyik legfontosabb: azaz mennyire jár sikerrel a játék a saját maga által kitűzött cél/érzés elérésében.

A Mass Effect széria is absztrakción keresztül intézte a csapattagok irányítását, de harc közben is minimális időt vett igénybe, ezáltal nem kirántva a harc hevéből, továbbá a narratíva szempontjából is teljesen megállta a helyét, hogy utasításokat adsz a társaidnak. A nemrég végigjátszott Of Orcs And Men-ben is az időlassítós harc is jól szimulálta a narratívában felvonultatott karakterek interakcióját, ahol a közös ritmust siker koronázta. Illetve a szerepkörök különbözőségében a képességeken túl a váll mögüli nézet is nagyban segített, azaz hogy egy gomb nyomásra váltott a kamera térdmagasságról toronymagasságba ezzel is éreztetve az ork és a goblin közötti különbséget.

Az izometrikus nézetből operáló fantasy RPG-khez hasonlóan a kalandjátékokkal is jórészt az a "gondom", hogy az elődökből merítenek, anélkül hogy mérlegelnék, miért működött az adott módszer/mechanika az ottani kontextusban. Például a pixelvadászat egy thrillerben, nyomozásnál maximálisan megállja a helyét, ahogy az is könnyebben benyelhető, hogy az űrlények logikája mentén miért érződnek fejtörőnek a számukra leghétköznapibb mozdulatok (mégha ezutóbbi az amnéziához hasonlóan közel sem a legelegánsabb megoldás).

Ez nem azt jelenti, hogy az adott fejtörők sorozatát és a vele párhuzamosan futó sztorit ne élvezném, de sokszor üti a kettő egymást, azaz hiába sütnek el tök jó poénokat, ha a köztes időszakban a teljes pályát újra és újra be kell járnom pixelek után vadászva, vagy a megoldást épp egy macskaszőrből rögtönzött bajusz jelenti.

***

A konkrét példákra kitérve: a Beyonddal még nem játszottam, de látatlanban is osztom a véleményed Cage munkásságát illetően (a játék, nem játék megközelítést leszámítva). A Fahrenheitet például be sem merem vallani, hogy hányszor játszottam végig, annyira bejött a baromi látványos cinematográfia, és QTE-k, amik a képernyőn látottak szerint funkcionáltak. Az utolsó harmados lejtmenet miatt elsőre fanyalogtam, viszont idővel teliszájas vigyorral követtem a tetős mátrixolást és a blődebbnél blődebb furdolatokkal tűzdelt full-kreténbe fordulást. A név persze kötelez, hiszen termékeny Nicolas barátunkkal osztozik a Cage családnéven, és igazából David Cage-nek szakmát kéne váltania, mert ezzel a lendülettel simán tudná hozni az évi 2-3 Hollywooodot majmoló B-kategóriás krémfesztivált.

A Machinarium szerintem elég jól szimbolizázta egy tapasztalatlan fiatal nagyvárosba tévedését, ahol elveszettnek éreztük magunkat, és szinte minden idegennek hatott. És a korábbi játékaikoz hasonlóan itt is imádtam a non-verbális kommunikációt, viszont a játék felépítését illetően jogos a kritika, és talán egyben azt is jól szemlélteti, hogy miért fontos a körítés, a fejtörők kontextusa. A klasszikus [Lucasarts féle] point 'n clickeknél jellemzően a dialógusokon, tárgyak kombináciáján és pixelvadászaton keresztül megoldandó fejtörőkkel zsonglőrködtek, hogy kellően változatosnak hasson az élmény. De csakis a puzzle elemek ütemezését tekintve is könnyen tudott borulni a mutatvány, ha elakadtunk, hiszen számtalan puzzle egymásra épült, ami a megoldás megtalálásakor sem kevés backtrackinget eredményezett.

Emiatt is hatott elég frissnek a Samorost 2 és a Botanicula, amiért inkább az audio-vizuális élményre koncentráltak a fejtörök helyett. Hasonlóképp a Telltale karakterközpontú történetmeséléséihez (Walking Dead és társai). A tisztánlátás végett: nem az ezekben felvonultatott módszerek felé használom a kacsacsőrt, mint követendő példák, hanem a belső kohéziót, játékmenet-narratíva harmóniáját tekintve tartom ezeket kiemelkedőbbeknek.

Némi magyarázat, de számomra még így sem teljesen világos, milyen is ez élőben:
http://www.gamespot.com/articles/atlas-reactor-is-xcom-with-simultaneous...

node pont ezaz. lehet az en logikam a kifacsart, de hogy egyszeru peldaval eljek-miert fizessek egy bicikliert amit labbal kell hajtani, ha ugyis megkapom ingyen, mikor mar pedal is lesz rajta. raadasul, ahogy te is irtad tultelitett a piac, hatmillio cucc van ami mar elkeszult es ugyanugy el lehet vele szorakozni mar most.
en spec a honap veget varom nagyon, hogy a wildstar-t kiprobaljam.:) addig talan belenezek a GW2-be, ha lessz idom.

Amorphis - Under The Red Clouds
rwurl=http://shop.napalmrecords.com/media/catalog/product/cache/1/image/500x50...
https://play.spotify.com/album/483FjIrPjCZ7UFJ8Ey2MaV

Riverside - Love, Fear and the Time Machine
rwurl=http://www.angrymetalguy.com/wp-content/uploads/2015/08/Riverside-Love-F...
https://play.spotify.com/album/49oZauhzslU6hGcGleD5Fk