Hozzászólások
Elsődleges fülek
Persze, elsülhet ez jól is, kívánom nekik, de fel kéne tennem a spórolt pénzemet, akkor nem voksolnéka szépirodalmi mélység mellett. Persze kinek mi az elég, de én tipikusan a szokásos mennyiségi nagyotmondásra asszociáltam ettől a hírtél. A sok akkor jó, ha - meglepő módon - jó is, ez pedig a játékok X év után gyakran fájdalmassá váló sablonpofázásaira is igaz.
Tehát én meg azt kívántam kifejezni, hogy nem ezzel vonz majd be előrendelésbe a Bethesda, legalábbis a nyálelválasztásom nem változott tőle semmit.
De majd ha a Doom 4-nél is dupla szöveget ígérnek, akkor örülni fogok.
@swoder
Meg olyan csörgős sityakot is szoktak az éji vadászturulok fejére húzni, ugye? Mert jöhet neki az is!
Fate/stay night kapcsán RW talin felmerült, hogy mely sorozatok is játszódnak ugyanazon világban. Nos, ezek kiadási időrendben:
Lunar Legend Tsukihime (Más karakterek, más helyszín, azonos világ, 13 részes TV sorozat, vége sajnos nem a legjobb)
Fate/Stay Night (13 rész, szintén lehetett volna jobb, van belőle OVA feldolgozás)
Kara no Kyoukai / Garden of Sinners (Tsukihime alternatív: más karakterek, (néhány hasonló) más helyszín, azonos, de sötétebb világ, OVA-sorozat plusz movie, az amire azt mondtam, hogy nagyon ajánlott)
Fate/Zero (FSN előtörténet, sokkal jobb tálalásban, mint a FSN)
Fate/Stay Night - Unlimited Blade Worlds (a játék egy másik történetvonalát karolja fel, 2*13 rész, szintén sokkal jobb)
...illetve volt néhány spinoff:
Fate/Kaleid Liner Prisma Illya (magical girl anime asszem)
Carnival Phantasm (gag anime)
Illetve pár movie is:
Fate/Stay Night - Unlimited Blade Worlds movie (első próbálkozás a FSN kijavítására, tudtommal már elég jól el lett találva)
(A többit nem láttam.)
KnK-ból érdemes megszerezni a legnagyobbat, amit tudsz, mert pár részt elég durván film grain-esítettek, ami miatt vagy nagy a méret, vagy elveszti a részleteket mert az encoder ráengedett egy erős zajszűrőt. Pl UTW emlékeim szerint jó.
Zenéből a Tsukihime, FSN alap, még önmagában is simán hallgathatóak, csak mivel a Tsukihime 2003-as, elég nehezen beszerezhető. A KnK nem igazán maradandó, de jó aláfestés.
KnK minőségére: íme a trailer, szar youtube minőségben, de asszem látszik, mennyire részletgazdag. Azóta sem volt túl sok, ami akár megközelítette volna. Mardock Scramble kb.
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=J4q_eNz3wMs
Az egésszel arra "próbáltam" célozni, hogy eddig BÁRMILYEN infó kijött a Fallout 4 kapcsán, még az is, ami akár ígéretes is lehet, azonnal kapta itt a fórumon a fikát. Nem kéne megvárni a teljes játékot, mielőtt... ehh, mindegy, igen, jöhet a gyűrű.
Mega64? It's a trap!
Na, 100k egy routerért már bőven gyerekvese eladás kategória :)
30k max, lévén nem használom semmi különösre a hálózatot, de a rajta lévő asztali gép, 2 tablet, 2 telefon + eseti laptop eszközpark normális netet kapjon és ne kelljen egymást marcangolni a 15 megabites wifiért (illetve örülnék, ha kábelen átjönne a 100mbps).
Erre írta szerintem:
Ezek egy része a Fury-t várta mint a Messiást, most, hogy már lehullott a lepel mindenről, vesznek valamit (a többség NV-t).
Szerintem is túlreagálta, de azért finomabban, itt semmiképpen sem akarok olyan szintű sárdobálást, mint ami PH-n van. (többek között ezért se járok ott semmilyen vga topikba)
Nemtom mi számít gyerekvese eladásnak nálatok, de ezt a konkrét eszközt pl. sok helyen dicsérik: http://www.asus.com/hu/Networking/RTAC3200/
(Én magam nem értek hozzá egy lelkes laikusnál jobban, szal. ha egy pro azt mondja rá, hogy túlárazott kaki akkor bocsi.)
Azt ugye tudod, hogy Night "New Vegas objektív szuperioritását el nem ismerő" Bagolynak intézted a kérdésed? Ebből alapból következne az eretnekként megégetés, de a Fallout 4 le nem fikkantása - a Fallout univerzumához fűződő viszonyától független - egyértelművé tette, hogy hitetlenségét csakis a Bethesdához kötődő rajongása szülhette.
Thus, Bethesda fanboi confirmed. Psishock, hozhatod a plecsnit gyere madarat gyűrűzni!
nehéz taktikus összecsapásnak megélni ezeket dara helyett.
Milyen taktikusságról lehet beszélni egy ész nélkül feléd roncsoló zombisereg esetén? Arról ugye nem is beszélve, hogy egy hajókapitányt testesítünk meg, aki az elit osztagosoktól igen messze álló legénységének ad utasításokat. A közelharcok pillanatok alatt lezajló mivoltát a valós időben játszódás szerintem elég jól szimulálja, ahogy a kiáltás erejéig tartó utasítás kiadása sem töri az összecsapás ritmusát.
Ezzel nem a személyes igényeidet/elvárásaidat kérdőjelezem meg, csak trendek/stílusirányok összevetésekor a belső kohézió, a játék által kitűzött cél egy olyan értelmezési pont, ami - az írói szándékhoz vagy a belső tényezők alapjáni műértelmezéshez hasonlóan - minden játéknál jelen van. Számomra legalábbis ez egy fontosabb szempont, és a csapongó kiindulási pontunk ellenére is könnyen behatárolható jellemző lehet, aminek függvényében lehet vizsgálni az egyes elemek milyenségét. Vagyis osztom a Mass Effect kliségyűjteményként leíró véleményed csak nem értem hogy az összevetésünkben miben segít a megállapítás, hiszen a régivágású, nagyrészt D&D-t feldolgozó játékok sem épp az eredetiségről voltak híresek.
A Mass Effectet és az Of Orcs and Ment pedig egy-egy példaként hoztam - "nem hiszem, hogy élből ki kellene dobni a taktikus csapatalapú harcot" -, mint működőképes csapat alapú harcot. No nem mintha ne hagyna egyik sem kívánnivalót maga után, de a videójátékok körében népszerű fantasy, sci-fi felállásban jobb megoldásokat láttam belső nézetből, valós időben (és ezek variánsaiban), már ami a játékok belső kohézióját illeti. Hiszen a varázslás, űroperában elsütött lézerfegyver miért igényelne logikán keresztül megoldandó rendszereket? Továbbá miért segítene a karakterünk távolról szemlélése a szerepben való elmélyülésben?
***
Én is nagyon bírtam a Samorost 1-2-t, de azért ezek tényleg minden értelemben flashjátékok.
Ezzel mit szeretnél mondani?
Az a baj az interaktív filmes témával, hogy idővel elmúlik az újdonság varázsa, megnő az ember ingerküszöbe, és elkezdi az ember a valódi jó filmekhez hasonlítani őket.
Talán, bár én még nem találkoztam ilyen, vagy elég ilyen játékkal, ahhoz hogy hasonlításon törjem a fejem. Habár Swery, Suda munkássága és úgy a videojátékok gyakori otrombasága is gyakran jóféle B filmeket szokott idézni, de sokkal inkább csak motívumaikban, mintsem módszereikben. Gondolom ez a szegényes filmes eszköztáron kívül annak tudható be, hogy a hosszabb átvezetőkkel operáló játékoknál is inkább az általunk megtestesített karakter szemszögéből követik/jük az eseményeket.
Ellenben a videójátékok műfajisága és az interakció mennyisége, komplexitása között lehet korreláció. Legalábbis a klasszikus point 'n clicknél nehezen veszem rá magamat már ismert tematikák, konfliktusok bejárására. Talán a horror kivételével, mivel a műfaj érzelmileg kellően stimulatív. A sétáló szimulátorokhoz fűződő kezdeti hevesség is gyorsan alábbhagyott (amihez a sok gyenge próbálkozás nagyban hozzátett, hiszen a Proteust pl. még néha elő szoktam venni).
***
Alpavetően a kevesebb, de változatosabb és mélyebb harcot támogatom, a modernebb játékokban a régiekhez hasonlóan érvényesülő főszabály helyett, mely a töltelékek halmozásáról szól.
A töltelékes tendencia most sem változott, mivel a piac még mindig megőrül a contentért (lásd Skyrim és a számtalan nyitott világú (alig RPG) társa). De ezzel egyidőben talán arányaiban több fókuszált, jól ütemezett RPG is napvilágot lát, anélkül hogy különösen mély, komplex rendszereket vonultatnának fel: Shadowrun Returns, The Banner Saga, Expeditions Conquistador... vagyis zömében független, kis költségvetű stúdiók nyújtják a sallangmentes élményt. A számokon keresztül való elmélyüléshez ajánlanám a roguelike-okat, de azokból meg hiányzok a számodra fontos narratíva. :) Szóval maradnak a klasszikusok, a Divinity: Original Sin, és reméljük hogy a Numenera elhozza a megváltást.
Komplikato írta: Ez azért eléggé HW rasszista szöveg...
???
Ez azért eléggé HW rasszista szöveg, ahogy néztem a PH-n már pár arc szerzett Fury X-et, nem vártak a minire. Persze most ottani topikok totális vallási témává fajultak, ki mit hisz el a marketing rizsából alapon. A mérsékelt emberkék meg a nekik már meglévő kellemes DX11 vas cseréjével megvárják a DX12 játékok burjánzását és mindkét gyártó KÖVETKEZŐ termékét, amik talán már teljes DX12 támogatással bírnak. Ettől még közép mezőnyben és fogyasztásban sokkal jobb az NVidia jelenleg. Meglátjuk csóri AMD megéli e a 14/16 nanométer előnyeit a következő generációnál. Szomorú lennék ha egy szereplős lenne a piac. Sőt jobban csípném a PowerVR visszatérne a hadszíntérre. De nem fog sajnos.
Szóval váltottam Digire pár hónapja, 100/100 csomag. Ugye adottság, hogy itt bent nincs modem, közvetlenül a routerbe fut be a zzinternet, oszt jóccakát.
Egy Cisco/Linksys E1000 ez a bizonyos router és nem nagyon tudja már elvégezni a feladatot: vezetéken 80 megabitet tud kipréselni magából, wifin pedig igazán szörnyű, 3-15 megabitet.
Szóval kéne valami olyan router, ami képes ezt a 100/100-as csomagot kezelni és wifin sem ilyen rapszodikus, förmedvényes teljesítményt nyújt. Van valami minőségi, ám nem túlárazott termék, amiért nem kell a gyerek bal veséjét eladni?
Ez hogy jön ahhoz, hogy a Bethesda-játékoknak nem a szószátyáran megírt sztori az erőssége? Vagy most nedvesedni kéne attól, hogy sok lesz benne a szöveg? Remélem, hogy a börtönből szökve Patrick Stewart szól hozzánk, akkor tutira jó lesz!
Igen, helyesebb talán azt mondani, hogy a közönség hígult fel...
Az ajtón be nem férő egója csak azt fejejti el hogy az internetet meg a youtube-ot használja arra hogy egyáltalán eljuttassa az emberekhez a műveit, miközben folyamatosan becsmérli a modern technológiákat. :)
Amúgy btw senkit sem érdekel a tehetsége, ezért is vannak 12en a világon, azokból is 11en vén nyugdíjas pasik már.
Szebben nem is mondtattad volna, geci irritáló, utálom a fajtáját.
Egy fokkal kevésbé érdekel amúgy, hogy kihal e ez a "művészeti ág", mintha egy gogo táncosnő a rúdon lefele csúszva a seggéből kilógó ecsettel festene. :Đ
Az is legalább ilyne hatékony és célszerű lenne, mindössze annyival lenne érdekesebb, hogy nem egy szakállas köcsög mondja.
http://store.steampowered.com/agecheck/app/359050/
Talán ide. Vagy 4chan. Vagy nemtom. Összezavarodtam.
Teljesen más egy olyan valamit részekben nézni, ami eleve arra lett kialakitva, mint egy két órás filmet felszabdalni 3-4 etapra, ami igyekszik egy kerek történetet magába sűríteni, teljesen más az íve, és eléggé más nézői hozzáállást, elköteleződést igényel. A Trónok harcánal mondjuk már párszor rezgett a léc a bonyolult kapcsolati háló miatt, de inkább csak évadváltásoknál kellett a szokásosnál jobban túráztatnom az agyam, hogy felidéződjön minden. Egy 10-nél kevesebb állandó szereplőt felvonultató sorozatnál nem nehéz napról napra képben maradni (mi naponta egy rész sebességgel szoktunk haladni), itt az sem gond, ha az összhossz sokkal többórára rúg, mint például a Ben Hur esetében.
Videojátékoknál sajnos nem tudok ilyen rendszerességet tartani. Jobb esetben is csak 2-3 naponta kerülne sor a folytatásra, de jellemzőbb a heti egy alkalom.
Valahogy eddig kimarad MGS az életemből, így kérdezek pár nyilvánvalót. Ezek az elementálok/lények, mint az elején a gyújtósember, pontosan mik? Emberi kreálmányok, idegenek hagyták itt őket, keleti kultúra (szellem)lényei (mint pl. Godzilla és többi gigamonszter)? :)
A zene kurvajó még mindig, de számomra kellemetlen nézni - mindig is az volt - hogy valaki magas, kitartott hangokat énekel kamera előtt, ez továbbra sem változott. :D
5 perc libabőr
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=z9utXoWkE-w
Hasonló okokból a filmnézési szokásom is szinte teljesen átállt a nagyfilmekről a sorozatokra. Idén talán két filmet láttam moziban eddig, és van még egy-két maroknyi a gépen "majd egyszer" címkével, de a régebbieket már elkezdtem letörölgetni, hogy legyen hely a merevlemezen...
Pedig mivel a sorozatokat darálva jó fogyasztani, azok a hosszabbak - vagy ennek híján a töredezettebbek. Persze ha nincs mindenet uraló főszál (aminek gyakran hátránya az erőltetett nyújtás), akkor könnyebb ki-be ugrálni. Mindenesetre ha kevesebb idővel rendelkezve játékot hasonlóképp is fogyasztok, ez a filmeknél és a sorozatoknál nem feltétlen csapódik le ugyanúgy.
Tehát a modern RPG-kben nem jó a harc, de cserébe kevesebb és gyorsabb? :) A Mass Effectnél az első rész esetében rémes, utána már jobb, de csak a maga borzasztóan trendkövető fedezéklövölde módján, és a csapattársak terelgetésével együtt is nehéz taktikus összecsapásnak megélni ezeket dara helyett. Kérdés, hogy akarjuk-e, de a körítés éppen nem azt sugallja, hogy végigdoomozni kellene a játékot, tehát ellentmondást itt is érzek, a könnyedség is tud elvenni az immerzióból. A filmes kontrollellenes narrítva szintén, pláne amikor olyan megoldásokkal operál, amilyenek már egy filmben jó pár éve kínosnak számítanának, és a Dragon Ballt idézik. Mellesleg azt sem mondanám, hogy kevés a harc, hiszen a játék (ugyanúgy) végiglőtt (szinte ugyanolyan cső) folyosók sorából áll, csak közte sokat lehet beszélni is.
Alpavetően a kevesebb, de változatosabb és mélyebb harcot támogatom, a modernebb játékokban a régiekhez hasonlóan érvényesülő főszabály helyett, mely a töltelékek halmozásáról szól. Ez egy Doomban okés, mert az rövidebb, maga a pálya felépítése mindig ad újdonságot, és tényleg pörgős, de ez egy RPG-ben ritkán működik.
Ami a kalandjátékokat illeti, már maga a LucasArts is a sztorira koncentrálás és a zsákutcák, sierrás "őrületek" kinyesegetésével lopta be magát sokak szívébe, szóval ezen az úton (kompromisszumos? etalon? egyszerűen csak a maga idejében természetszerűleg sorra kerülő?) állomásként foghatók fel a játékaik. (Az antitézis meg a Legend of Kyrandia volt, mely mechanikailag olyan megoldásokat vegyített ebbe a képletbe, amilyeneket talán még a Sierra is csak jóval régebben mert.)
Én is nagyon bírtam a Samorost 1-2-t, de azért ezek tényleg minden értelemben flashjátékok. Azb a baj az interaktív filmes témával, hogy idővel elmúlik az újdonság varázsa, megnő az ember ingerküszöbe, és elkezdi az ember a valódi jó filmekhez hasonlítani őket. És ekkor már a játékmenetbe menekülne az ember. De éppen a Telltale utóbbu munkásságát nem ismerem eléggé (a minap mondjuk felmarkoltam cakumpakk az egészet, szóval rajta leszek), szóval nem akarom leszólni, a Walking Deadjüktől pedig még mindig azt várom, hogy fél kézzel nyomja le a képregényt vagy a képregényt :)
A név persze kötelez, hiszen termékeny Nicolas barátunkkal osztozik a Cage családnéven, és igazából David Cage-nek szakmát kéne váltania, mert ezzel a lendülettel simán tudná hozni az évi 2-3 Hollywooodot majmoló B-kategóriás krémfesztivált.
Miért, ő David Coppola? :) Egyébként ez az előző gondoaltomhoz éppen kapcsolódik: interaktivitás nélkül kellően B ahhoz a látszólag magától kissé elszállt Cage, hogy Hollywoodban nem várnék tőle semmit. Persze azért vevő leszek a következő "játékára" is, mindegyik jó élmény volt, csak jóval óvatosabb vagyok már.
Fél órás dokumentumfilm a MGS eddigi részeiről
rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=lMx_vEHpn64
Na ebben viszont már tényleg felettébb furcsa és gáz, hogy David Hayter sehol...
Tegnapelőtti könyv+film spoilergyanús hír a hatodik évad forgatásáról, hogy
Arra gondoltam, hogy egy sokoldalú elitcsapatot irányítunk, mint szuperhős Sheperd, a főnökük, ehhez képest egysíkú a puttyogtatás megoldása. Tehát míg egyfelől a JA2-vel szemben bír immerziós előnnyel (lásd az ott említetteket), máshol veszít is. Ezt most nem az erőltetett összehasonlítás kedvéért mondom, csak hogy érződjön, mire gondolok. Nem érzem azt, hogy a könnyed harcrendszernek csak és kizárólag előnye van a narratívához illeszkedés szempontjából.
Rövid, egyszerű, könnyed élmények, melyek ehhez passzolva még a gyűlöletes flasht is használják. Nyilvánvalóan nem tömegek munkája és korai alkotások, nagyon is bejöttek, de standard 10 órában már előrelépés nélkül nehéz elképzelnem, hogy működnének. Ezek számomra szintén a "tetszik, de azért a fősodrat ne ilyen legyen" kategóriát képviselik. A Botaniculát mondjuk nem próbáltam, a Machinarium viszont már más lett.
Inkább címeket kérnék, mint lesajnálást :) Egyébként ja a töltelékharcokat eleve úgy értettem, hogy ez a közös pont a régi és az új között. Hol van az RPG-k Shadow of the Colossusa? (Persze annál éppen azért volt hiányérzetem, mert a bossok között sivár volt :)