Hozzászólások

http://index.hu/sport/tenisz/2017/04/05/szenzacios_magyar_teniszsiker_a_charlestoni_tenisztornan/

A Supaplexbe is mehetne akár, mert a legszebb magyar sportolónőről van szó :D Óriási eredmény! Remélem még megy egy kört.

Off: Erről jut eszembe, hogy tegnap éppen Izidor névnap volt, de akárhányszor a naptárra néztem Isildur-t olvastam :D

De mikor jön a morphin' time... vagy a morphine time? :D

A QTE-s részeket pl. imádtam a Fahrenheit-ben. Az MKX-ben viszont tényleg nulla értelme volt. Telltale féle Batman-t pedig a második részig bírtam, szerintem katasztrófa volt.
Alapvetően egyetértek veled mert logikus az okfejtésed. A gyakorlatban viszont ahogy fentebb is írtam, nem mindegyik interaktiv filmnél zavar hogy próbálja játéknak feltüntetni magát, van ahol nekem működik az élmény. A HR például nagyon lekötött, számomra újszerü élményt adott, és a katarzis is megvolt a végén. A Beyond-ról már nem ilyen jó a véleményem.
Szóval nekem csak bizonyos játékok esetében fontos a mechanika, alapból hangulat/világ/story orientállt vagyok.

viszont mégis ott van alatta a szokásos D&D RPG-rendszer, amit a párbeszédekkel sokkal jobban tudsz befolyásolni, mint az ellen agyoncsapásával,

Lásd interaktív filmek. Az más kérdés, hogy jobban, rosszabbul vagy másképp csinálják. Nyilván az UC esetében a film rész nem interaktív, de én a konkrét kérdésedre válaszoltam, hogy narratíva önmagában is kiemel néhány játékot tömegből. (A KotOR vagy a Mass Effect sem a mechanika miatt fog klasszikusként fennmaradni, hanem a döntések és a sztori vélt vagy valós erényei miatt. Csak a döntések elegek az illúzió miatt, mert rengetegen így élik meg, akik végigjátsszák ezeket light side-on vagy paragonként.)

Egy klasszikus kalandjátékra sem mondanád, hogy nincs játékmenete, csak ott ez fejtörők formájában képződik le, nem a konkrét mechanikákban (hülyén fogalmazva nem a kattintgatás jelenti a játékmenetet, hanem az, hogy gondolkodsz).

Alapvetően egyetértek, ezért is szeretem jobban a hagyományosabb csapásirányt, de elavultabb puzzle-ök mellett is maradnak fenn klasszikusként vagy kultklasszikusként emlegetett darabok. A Syberia 1-2 például puzzle designra nem nagy szám, nem azért lett a kedvence senkinek. Kultklasszikus alatt pedig a szűkebb körben elismert I Have No Mouth, and I Must Screamre gondolok. Nem mondom, hogy nincs benne jó puzzle, de az egész bugos és nehézkes "förmedvény" a narratíva miatt működik, illetve itt is vannak döntések vagy elcseszések.

Lássuk be olyan játékot tényleg nagyon nehéz mondani klasszikusabb, a történetre nagyobb hangsúlyt fektető műfajokból, melyekben borzasztó a játékmenet, de a sztori meg nagyon jó. Őszintén szólva a fordítottjára se nagyon ugrik be semmi.

Ez gondolom ott dől el, hogy kinek képzeled Nathan Drake-et. Én elsősorban tökös kalandornak, aki az eszével és ez ügyességével hódít, szóval autentikusabbnak éreznék egy olyan játékot, ahol fejtörőket kell megoldanod és bonyolult platformer részeken kell átverekedned magadat gyilkolászás helyett.

Pontosan így vagyok vele én is, de látom, hogy a fejlesztők máshogy képzelték el. Vagy legalábbis másként ültették a játékba. Tehát azt én is felrovom neki, hogy miért TPS, de nem kezdem el a vágyaim műfajában értelmezni. Azt leszámítva persze, hogy jobb platforminggal és fejtörőkkel mennyivel jobban betalált volna nálam. A God of War játékmenetre azért is áll hozzám közelebb, mert a harcra fókuszálás mellett az mégiscsak hangsúlyosabban akció-kaland. Persze a Prince of Persia arányai még inkább kedvemre valók.

Érted, ha az Uncharted TPS, akkor hol helyezkedik el mondjuk egy olyan listán, amire fel akarod pakolni a Max Payne-t, a Vanquist, a Gears of Wart vagy akár a Resident Evil 4-et... nem hiszem, hogy túl magasan.

A Vanquish über. Az első May Payne elég anakronizmus, a harmadik pedig itt-ott kiforratlan a modernségéhez képest, miközben a sok év alatt elég keveset tett hozzá a maga idejében tökéletes, de mára már feature-szegénynek tűnő MP2-höz képest. (A Stranglehold bizonyos megoldásaival ambiciózusabb volt, és a gyengébb végeredmény ellenére is szórakoztató volt, főleg a végén nagy zúzás, ha addig nem unta meg az ember.) Az MP-vonalat persze többre tartom/jobban szeretem, de szofisztikáltságra azért nem tenném ki a hétmérföldes különbséget korántsem. Ahhoz kellene egy igazi új Max Payne.

A Gears of Wart meg nem tudom. Csak az első résszel játszottam, értem, hogy sokaknak újszerű volt a Kill Switch mechanikáját egy ismertebb címben kicsiszolva visszakapni, valamint kapásból kooperatív és multis módokkal indított, de játékmenetre egyáltalán nem győzött meg. Egy kicsit folyékonyabban működött, mint az első UC, de ennyi, viszont hiányzott, hogy a darán kívül nincs más (hogy nézetet váltsunk: a klasszikus FPS-ekben jellemzően voltak puzzle-ök, nemcsak a COG-tagek vadászatánál voltak nehezebbek, de az UC feladványainál is).

Nincs igazán sok nagy képviselője a műfajnak, a zömük az UC2-3 mögött gunplayre is ordítóan sokadvonal, az általam ismertek közül alig tudnék valamit eléjük tenni.

Planescape: Torment? De lehetne még sorolni RPG-ket és kalandjátékokat. Közöttük olyanokat is, melyek szerintem is rosszul öregedtek, de sokan mégis legendásnak értékelik a körítésüket :) Műfajtól is függ, hogy mi számít. És mondjuk a Silent Hill 2-t sem elsősorban a mechanika miatt szokás máig emlegetni, sőt annak idején sem amiatt borultak le a leginkább elé.

A Tormentet felhozni elég érdekes, mert arra leginkább az "interaktív könyv" jelzőt merném ráaggatni, viszont mégis ott van alatta a szokásos D&D RPG-rendszer, amit a párbeszédekkel sokkal jobban tudsz befolyásolni, mint az ellen agyoncsapásával, szóval van ott játékmenet rendesen, és a párbeszédrendszer is mélyebb, mint, aminek elsőre látszik, csak nem mechanikailag. Egy klasszikus kalandjátékra sem mondanád, hogy nincs játékmenete, csak ott ez fejtörők formájában képződik le, nem a konkrét mechanikákban (hülyén fogalmazva nem a kattintgatás jelenti a játékmenetet, hanem az, hogy gondolkodsz).

Az SH2-vel meg az a helyzet, hogy igen, alapból is elismerésre méltó a történet és az atmoszféra, de azt nem igazán tudod, hogy a játékmenet nélkül ez hogyan jönne át. Kurva erős benne a szimbolizmus, józan paraszti ésszel semmi értelme nincs a történetnek, szóval szerintem a játékmenet nagyon sok eleme kell ahhoz, hogy mégis leessen... vagy hogy ne essen le, mégis élvezd. :D Talán a kettő közötti erős kapcsolatot jól érzékelteti az, hogy nem a döntéseiden, hanem a játékmenet során tanúsított magatartásodon múlik az is, hogy milyen befejezést kapsz (ha pl. a játék egy helyszínén leszarod az éppen betegeskedő Mariát, akkor ne is álmodj a Maria endingről, pedig egyszer sem szól arról a játék, hogy nézzél már rá, és a cselekményt tekintve nulla következménye van annak, hogy hányszor mész be a szobájába).

Másrészt meg a Silent Hill azért elég erősen két lovat ül meg egyszerre, mert nemcsak survival horrorként, de kalandjátékként is teljes értékű (nem úgy, mint mondjuk a Resident Evil, ami kalandjátéknak gyenge lenne a survival horror nélkül, és attól lesz zseniális, hogy maga a Spencer Mansion túlélése a baromi nagy fejtörő).

A platformingot meg el kell felejteni. Sokan akció-kalandozzák a játékot, a Wikipedia még platformernek is nevezi, de ezzel nem értek egyet, amikor 90%-ban TPS, és roppant meglepő módon a multi is erről szól.

Ez gondolom ott dől el, hogy kinek képzeled Nathan Drake-et. Én elsősorban tökös kalandornak, aki az eszével és ez ügyességével hódít, szóval autentikusabbnak éreznék egy olyan játékot, ahol fejtörőket kell megoldanod és bonyolult platformer részeken kell átverekedned magadat gyilkolászás helyett. Azért fura ez nekem, mert pl. a UC4 játékpisztolyos jelenetét elnézve mintha a Naughty Dognak is a kalandor jellem lenne a kívánatos, viszont a játékmenet alapján meg leginkább az jön le a játékpisztolyos céllövöldéről, hogy "hú, ez a Nate aztán tényleg élvezi a gyilkolást". :D

Az arányok alapján persze valóban egy TPS-ről van szó, de úgy nézve rá sem mondanám azt, hogy értem a rajongást, elvégre elég szimpla az a harcrendszer. Régebben a Max Payne-re mondtuk azt, hogy TPS, manapság meg olyan érzése van az embernek, hogy csak egy hülye blender-műfaj lett belőle, amit olyan fejlesztők használnak, akik nem tudják eldönteni, hogy milyen játékot akarnak csinálni, vagy simán csak leszarják, hogy milyen játékot csinálnak, és inkább a történetre fekszenek rá. Érted, ha az Uncharted TPS, akkor hol helyezkedik el mondjuk egy olyan listán, amire fel akarod pakolni a Max Payne-t, a Vanquist, a Gears of Wart vagy akár a Resident Evil 4-et... nem hiszem, hogy túl magasan.

Az interaktív film pedig önmagában nem új találmány, feltételezem, legalább Dragon's Lair címe ismerős, de számos ebbe a kategóriába átlógó játék készült az évek alatt. A Fahrenheit a maga módján szintlépés és újszerűnek ható volt (gondolom, ezért nevezed új műfajnak), és tény, hogy azóta, főleg a Heavy Rain után el is terjedt a modern változata.

Én a Dragon's Lairrel bajban vagyok: a modern képviselőknél a legerősebb múfaji elem a "choose your own adventure", a DL-ben olyan viszont egyáltalán nincs. Ott egy lineáris történetet kell végigvinned a trial and error és a reflexeid segítségével, ami persze interaktív, érdekes viszont maximum csak akkor, ha 30 évet visszaszámolsz az egyedfejlődésben.

Inkább itt reagáltam, erre, és a többi elhangzottra is.

Június 1-én érkezik a GMDX 9.0, ami az eddigi legimpozánsabb mindent átfogó overhaul mod a klasszikus Deus Ex-hez. Mintaképek és bétára való jelentkezés alant.

http://www.givemedeusex.com/

jó dolog a Heavy Rain, csak videojátéknak még félalomban sem nevezném

minek neveznéd akkor?

Hát mert én voltam végig, ha lehet hinni az RW-nek. :D Nekem mondjuk tökre szórakoztatóak ezek az összeesküvés-elméletek, mert általában csak egy olyan véleményt kell megfogalmaznom, ami nem egyezik a többségével, aztán máris megint jönnek. Így belegondolva pl. tök jó, hogy 3 hétig vagy meddig voltam bannolva, de a szellemem addig is itt volt. Egyesek szerint én vágyom a figyelemre... pedig már vágynom sem kell rá, sőt, itt sem kell lennem hozzá, valaki majd úgyis lesz helyettem én. :D

Egyébként kb. a második rész óta utálom az Unchartedot, és ennek elég sokszor hangot is adtam már (asszem elég hosszúakat írtam arról is, hogy jó dolog a Heavy Rain, csak videojátéknak még félalomban sem nevezném), szóval kicsit meglepő a tömegreakció... + ugye nélkülem is elég nagy bázisa van az UC-nek, így nem hiszem, hogy baromi sokat számítana, hogy utálom, de ti érzitek. Általánosságban is elég sok véleményemből az szokott tükrözödni, hogy ahol nincs játékmenet, ott happy Zaxx sincs, szóval tényleg túlzó ez a nagy sokkolda.

Szvsz ne foglalkozzatok velem, hanem valaki már tényleg emeljen egy oltárt annak a Naughty Dog-nak... csak rimászterelni ne felejtsétek el 5 évente, nehogy lyukat üssön rajta az idő vasfoga. :D

az eleje nem túl vicces. Van benne pár jó poén de semmi eget rengető. Azért mosolyogva néztem végig.

rwurl=https://www.youtube.com/watch?v=rx7f-2VeLIQ

Erről csak az jut eszembe, hogy igazán lehetne a játékban egy beépített replay kezelő :D

És a SeanPenn vagy ki a szösz meg ezzel egyidőben eltűnt.