Hozzászólások
Elsődleges fülek
Ez a barátnő dolog elég szerencsétlenül alakult nála, és csak kisebb részben vezetem vissza az ő gondolkodásának a problémáira.
Amikor még vidéken a barátnőivel ők voltak a szűz fogat, akkor elég durván összezártak előtte a többiek irigység okán, aztán hogy ő nem a faluból választott, ki is esett a társaságból - pedig láttam, hogy erősen próbálkozik.
Ugyanígy volt egy barátnője még, akinek idővel nem kellett ő.
Most ott tartunk, hogy a barátnői a barátaim feleségei + az unokatestvérem, de nem mondanám egyiküket sem lelkizős szintű, mélységű kontaktnak.
Amit ő rosszul lát, az amikor engem kritizál, mert "miért hívod megint te őt" - mondjuk egy srácot kocsmába. Énnekem meg mindig ugyanaz a válaszom, hogy nem bánom, és inkább ez, mint hogy hagyjam elhalni a kapcsolataimat.
Nem szeretném úgy beállítani őt, hogy sárkánykodik mellettem, mert bizonyára én vagyok, akinek nem jut eszébe mindig, aminek KELLENE, meg én szólok rosszat. Ha vigyázok mindennel, akkor lehet harmonikus a dolog, mint pl a ma délelőttünk.
A közös érdeklődés viszont probléma. Most szervezek egy utat, autós túra a francia Riviéráig, és odáig a szerpentineken egy sráccal megyek, hogy neki ne kelljen, Nizzába cserélnek, ő jön, srác el, és onnantól inkább városnézős, üdülős, majd autópályán haza. De az egész úgy van beállítva, hogy amúgy ez nem jó, mert ő nem akar abban a kocsiban utazni. Hát bazd+, biztos sokan mások is problémáznának ezen.
A kocsikkal kapcsolatban jól kitűnik a hajlíthatatlan ellentét. Én mindent használtan veszek, neki jobbára csak az új-újszerű dolgok tetszenek. Ha azt mondom, nézd ezt a kocsit, és tetszik neki, majd hozzáteszem, hogy jó vétel lesz 5-6 év múlva, csak ideges lesz tőle. Közben azért járunk SUV-al, mert ő akart magasan ülni, hiába én vezetem többet, meg fizetjük a fogyasztását. Legközelebb jobban le kellene szarnom a véleményét, és venni egy kombit, - ami ellen persze ő masszívan tiltakozik, mert "halottaskocsi".
Mindig a Fiat 500 a jajj, de aranyos, hiába béreltük már egyszer, és egy szaros szükségautó, mert olyan kis dundi, olyan kis aranyos. Én megmondom, hogy a szeme jól lakhat vele, mert én aztán bele nem ültetem őt hosszútávon, pláne gyerekkel.
Kisebb sportautót, azt esetleg vennék neki, ha menőzni akar, aztán én is vezetném, ha kedvem tartja, de az bezzeg nem tetszik, az nem kell. (A Lexus LC, na az kéne, kivétel mindig van, 20 milliós kivétel. Mire olcsóbb lesz, már nem fog neki tetszeni :D)
Néha próbálok leülni megbeszélni témákat, de az a tapasztalatom, hogy két mondat után jön részéről egy visszatámadás (mármint nem gondolnám, hogy bárkinek támadnia kellene bárkit), hogy "pedig nekem kellene változtatnom dolgokon", mert ez is azért van, mert én bla-bla - Ezért hát innentől úgy látom, hogy nincs értelme tovább gyúrni a szargolyót, és inkább én hagyom faképnél.
Ha ez a dolog fordítva, van, tehát ő kezdeményez beszélgetést, az nem úgy van felvezetve, hogy mindkettőnknek így és így kéne viselkednie, hanem "jó lenne, ha ezen túl nem tennéd azt, hogy ilyen meg olyan vagy" - Erre meg én reagálok úgy, hogy "persze, csak szokásosan mindig velem van a gond"
Arányait tekintve én pár hetente próbálkozok ilyesmivel. Igyekszem felvezetni a témát, de alig kezdek bele, úgy is a fenti dolog valósul meg. Az ő részéről a hibás vagyok dolgokban téma napi szintű, ilyen háttérzajként értékeli már a tudatom. Nem nagy dolgok ezek. Én elvagyok, mint a befőtt, a férfiak nem keresik maguktól, hogy éppen mi a hiba - vagy az is lehet, hogy persze valóban én folyamatosan hibás vagyok, de akkor meg már olyan szintű velem a rendszerszintű probléma, hogy kár a gőzért, másrészt meg pont emiatt nem hiszem, hogy valós lenne a hibáztatása - tehát elvagyok, mint a befőtt, aztán meg hibás vagyok, alapjáraton, lételememként. És leszarom, ez számomra a leginkább kíméletes reakció.
Amikor még kisebb lakásban laktunk, valóban volt ilyen gondja, hogy nem tudta magát elfoglalni. Azt javasoltam neki, hogy jó a díszkészítésben, foglalkozzon azzal. Az új házban a teljes tetőteret berendeztük erre. Reméltem, hogy a biznic legalább kitermeli magát, de olyan jól nem áll a téma. Szerintem további értékesítési csatornákat kellene keresni, mert szépek a munkák, csak az ismertség hiányzik. Hiába mutogatja nekem, hogy mekkora szarokat árulnak drágábban.
No, de amióta nagyobb a ház, több is vele a dolog, így annyira nincs szükség az egész hobbizásra az időelbaszás szempontjából, kevesebbet is foglalkozik vele. Ha jönne a gyerek, szerintem abszolút háttérbe kerülne a tevékenység.
Itt meg a melóban? Jellemzően nagy a fáradtság, ha meg mennénk valahova, a lehetőségek végesek. Tegnap bármit felsoroltam, nem volt lelkesedés az ötletek iránt. Érthető.
Köszönöm a válaszokat. Segít tudatosítani dolgokat, amiket amúgy tudok, de érdemes a szemem elé helyezni, mielőtt még kitalálom, hogy én vagyok az áldozat.
Szóval az a helyzet, hogy a csapdahelyzetet magam teremtettem anno a hezitálásommal, mert nem gondoltam magam elég... (nem tudom, mi a jó szó erre) önzetlen embernek ahhoz, hogy megfelelő minőségben felneveljek egy gyermeket. Itt ezt arra értem, hogy legyen türelmem vele megértő szülőként végigvinni az egészet, nem felnőtt szinten lebaszni, ha hülye.
Szóval ja, előbb kellett volna, de nem voltam biztos benne, hogy ez így jó lesz.
Aztán most sem vagyok biztos benne ugyanúgy, de az idő fogy - legalábbis nem nekem, hanem inkább a párom számára. A lombik is azért van, mert amúgy ment volna magától, de behúztunk egy rossz dolgot, amiről nem szeretnék itt beszélni.
Pont ez a két dolog harcol bennem, amit levezettetek. Egyrészt ott van, hogy mindig amikor reflexből rosszul válaszolunk egymásnak, arra gondolok, hogy ezt a gyerek látni fogja, és ez lesz a minta, és el fogjuk rontani őt. Olyan embert teremtünk a példánkon át, aki majd rekreálja felnőttként ezt az egész szituációt. Erre számos példa van, pl apakomplexusnál a rosszfiú, lelépett fatert is ugyanolyan rosszfiúval próbáljuk helyettesíteni, stb...
A másik felén a serpenyőnek meg ott van, ha én tolok egy kiszállót az habár számomra kurva nehéz lenne sok szempontból, de a páromnak lenne igazán rossz, mert jelentős mértékben csökkenteném vele az esélyét, hogy valaha gyereke szülessen. Ez meg úgy gondolom, ősbűn bárkivel szemben. (ősbűn magaddal szemben is, ha szándékosan nem szaporodsz)
Néha elfog a depi, hogy rossz döntés volt benne maradni ebben: Ha nem váltunk volna ennyire különbözővé, vagy egy másik ember mellett boldogabb lennék (Ebben én az időhúzás miatt vagyok bűnös, ő pedig azzal, hogy valójában a dolgok 90%-áról régebben is máshogy vélekedett, de akkor még nem mondta el, mert a nők a kapcsolat elején, első éveiben még maszkolnak dolgokat), aztán azzal nyugtatom magam, hogy egy új kapcsolatban is, ha ránk nehezülne a nyomás, talán hasonló folyamatok játszódnának le, és ugyanott lennénk, akkor meg minek ugrálni? Persze az ember mégis reméli, hogy nem így lenne. Találkoztam az évek során olyan személlyel, akivel egyértelműen úgy tűnt, jobban megértjük egymást, de hát foglalt vagyok...
Konzerv elvtárstól meg bocs. Kb ennyire tellett egy italozás után - ami jól esett - inkább írnám neki most azt, hogy talán figyelmesebben olvasson, de persze mindenki azt gondol, amit akar, ha egyszer ez a véleménye.
Sajnos ezt az egész dolgot most nem hol kibeszélni. A társaságbeli barátokkal nem akarom megosztani, hogy aztán megtárgyalódjon a hátunk mögött, szélesebb körben.
Átmozgatni meg fogalmam sincs, hogyan lehet a hozzászólásokat. Ezt sose tanultam meg :)
Most, hogy így verbalizáltam a fentieket, próbálok jobb arc lenni, és betudni a folyamatos hisztit a feleségem lombikos frusztrációjának. Tehát megértőbb leszek, meg kitalálom, éppen hol segíthetnék, aztán meglátom, meddig bírom, mielőtt magamra kezdenék áldozatként tekinteni, vagy esetleg javul a helyzet.
I wonder, te milyen nevesített típus vagy az állatkertünkből, ha nincs értelmes kapcsolatod már fene tudja mióta.
Üdvözlettel: egy narcisztikus náci
Minden relatív.
Elöljáróban: Nem gondolom, hogy itt fogok megoldást találni a gondolataimra, mert a maradék közösség egy részének még nem volt része igazán tartós kapcsolatban, vagy úgy vélem, talán nem követtem volna el az ő hibáikat (elkövetem viszont a sajátjaimat)
Szóval relatív az, hogy milyen körülmények között élsz, milyen nehéz a lét és milyen boldog vagy boldogtalan az életed.
Amikor a feleségemmel 15+ éve összejöttünk, nagyon boldogok voltunk. Mindketten diákokoskodtunk, nem volt munkánk, nem volt sok tulajdonunk. Aztán persze az egész kezdett megszürkülni, de hát mit várjon az ember sok év együttlét után, amikor már a tenyereként ismeri a másikat, és nem tudtok újat mutatni egymásnak... Annyiban minden esetre egészen biztos vagyok, hogy valamilyen szinten másfelé nőttünk fel egymás mellett, máshogy változott az értékrendünk, vagy az elvárásaink, vagy tudom is én. Teszem azt, amikor elkezdtem egészségtudatosabb lenni az edzéssel, már pár hónap után megkaptam, hogy meddig akarom ezt még csinálni, mikor lesz túlzás? Na, most gondolhatjátok, ez az egész semmit nem oldódott, soha nem lettem megdicsérve a témában. Akkor tudom, hogy sikerült javítanom a formán, ha megint előkerül ugyanaz a lemez, hogy hova csinálom éjjn eztet? (Olyan szörnyen nehéz lenne egyszer megdicsérni?)
Ha írom a könyvet, és megy, akkor abba vagyok beletemetkezve, és "minden másnál fontosabb, nem tudsz mértéket tartani", ha nem írom "írod még egyáltalán?"
Másképp nőttünk, de az én nézőpontomból olybá tűnik, mintha ő még mindig azt az embert akarná, aki 15 éve voltam. Egy olyan embert, aki a szememben már elég értéktelen, és magamat úgy látom, hogy már nem csak vágyakozom, de teszek is a céljaimért, kifejlődtek a vágyaim mentén az értékeim.
Házasodni is végül azért akartam, mert az idő csak megy, és nem várhat az ember a gyerekkel. Különben mi értelme lenne a házasságnak? Faszság.
És persze ettől még semmiben nem lett más a kapcsolatunk. Úgy vélem, ha feltenném az ismerős feleségeknek, kellene-e az az életvezetés, ami nálunk megy -> nyáron nyomni, télen csak a háztartást kell vinni - nem is volt soha takarítónk - akkor lennének, akik cserélnének.
Persze tudom, nem mindenki tenne így, egy csomóan a második gyerekkel már full háztartásbeliként tolják és még takker, meg sintér is jár hozzájuk, but still...
Szóval az van, hogy látom ezt a folyamatos búval baszottságot, aminek "egyértelműen én" vagyok az oka. Ez majd' minden nap verbalizálva van, ha esetleg kérdezném. Mert nem segítek semmiben magamtól, nem jut eszembe porszívózni magamtól, csak ha megkérnek, meg nem figyelek egyébként is "semmire", nem tudom, hogy a két hónappal ezelőtti ugyanilyen orvosi vizsgálaton (lombik) is úgy volt, mint most, és engem nem érdekel az egész, mert nem emlékszem, hogy ez a faszom vérvétel hogyan volt, és mit kellett benne nézni, pedig tudnom kéne. (gyakran nem kapok választ a kérdéseimre, mert tudnom kéne őket) És azt mondom, amit nem kéne mások előtt, és nekem mindig más a fontosabb, és túl sok gyümölcsöt vágtam, pedig nem kért annyit, és... És folyamatosan hibás vagyok. Minden nap.
Én pedig nem vagyok boldog.
Vajon full mindegy, mit kivel hogyan csinál az ember, a vége kb mindig úgy is ez lesz?
p.s.: Baromira nem vagyok hibátlan, otthon csak a pincét tartom én rendben, meg a kocsikat. Tényleg kérni kell, hogy csináljak dolgokat, tényleg amőgy nagy a tisztaság nálunk, jó kajákat kapok. Én bizonyára nem vagyok elég figyelmes, meg fasztudja még mi. Csak úgy látom, hogy már alapbeállítás, hogy úgy néznek rám, hogy valami gond van, és ez nem tudom, hogyan tudna változni, mert úgy sem fogom kitalálni előre, hogy éppen mi a gond, vagy mi lesz a gond. Mert hát másmilyen vagyok. Másmilyen vagyok, mint amilyennek "lennem kéne"
Vágom, de rémlik, hogy olvastam támogatásról.
Én mintha azt olvastam volna, hogy Szárszón újraindul a mozi - sok hely azért zárt be, mert nem tudtak venni maguknak digitális vetítőt, és talán már olcsóbban hozzáférhetőek, vagy találtak valami támogatást. Teszem azt, Szemesen az Ancsika kertmoziban tavaly előtt volt utoljára vetítés, és írták is, hogy egy évet kihagynak, amíg digis vetítőre gyúrnak. Valóban sikerült, mert idén már elindult a vetítés a hétvégenként. És ott legalább fullban kipárnázzák a régi székeket, kényelmes.
Az a baj, hogy a lellei kertmonziban mindent, de MINDENT IS lecseréltek, egyedül a kibaszott székeket nem, és nem bírok megmaradni már rajtuk öreg fejemre :D
Ki a faszom ez, meg miért érdekes?
Érdekes, hogy engem kipécézett magának, és érzékeli a blokkolót, oszt beint. No, majd teszek valamit...
Most nekem youtube sehogy nem megy ublock mellett már egy hónapja. Brave-et kell használnom videókra. Van most Firefox alá olyan, amire a youtube nem háklizik?
Ha már jobb kormány, egy Century-t mindig is adtam volna, de most, hogy rebesgetik, hogy a SUV változat már nemzetköz modell lesz, az erősen esélyes rá, mint az egyetlen SUV amire becserélném a 450h-t.
Igazából magamnak írtam, mert néha így könnyebb felülről látni a gondolataimat. Tudom, hogy itt senki nem tör hasonló babérokra.
Még annyit tennék hozzá - már volt róla szó, tudom -, hogy mi az, ami most megy, mi az a szint, amin már lazítani kellene a hosszútávú jólétem érdekében - mégis kevés egyéb testmozgás hiányában, hogy további fogyást eredményezzen, de 10%-ig szépen működött:
Napi 1.700 -1.900 kcal bevitel, ami vicces, mert a kalkulátorok szerint ez már alatta van a bázis metabolikus fogyasztásomnak, de mindegy :D
Ezt csak úgy tudom elérni, hogy jellemzően dél és egy között veszek először bármilyen kalóriatartalmú forrást magamhoz. Addig megy a szénsavas cucc. Eddig kóláztam, de semmi értelme pörögni a koffeintől, úgyhogy átálltam a szódára, aztán edzés előtt mehet a kaola.
Ezek után az 1.800 kalória is ilyen lófasz dolgokból jön össze:
10db tojásfehérje 170 kcal
edzés közeli kollagén, arginin stb 30 kcal (tippre, mert cukor van bennük)
Hat szelet szerráno sonka gondosan lehámozva a zsírt róla egy pici teljes kiőrlésű, megpirított kenyérszelettel: 200 kcal
Almák zabálása az déltől kilencig, hogy valami kitöltse a gyomromat kb 5db: 300kcal
Egy vagy két főétkezés attól függően, hogyan alakul a nap, leginkább egy, de szerényen az is: 500 kcal
(már 1.200-nál járunk!)
Este szőlő, áfonya, málna, szamóca - amit épp lehet kapni, mert megérdemlem 200g, ami 150 kcal
Kazein fehérje lefekvés előtt: 250 kcal - mert ez a 45-50 g fehérje kell még, hogy meglegyen a napi 170g, és sokkal jobban is alszom tőle, mintha éhesen feküdnék le.
Ezek alapján maradt még 200 kcal elkölteni való energiám a napon, de az a helyzet, hogy amikor csúszik az edzés, simán beficcen még egy 5-6 szelet felvágott egy almával vagy kis kenyérszerelettel, vagy ott a protein szelet, ami rögtön 220 kcal... Vagy amikor eszem a tojásfehérjét a szálloda konyhájában, olyan bűnökbe esem, hogy eszem hozzá egy szelet sajtot + megiszom a reggeliből maradt másfél deci tejet: 100 kcal, baszod
Nagyon könnyű túlszaladni, egy gombóc fagyi tölcsérrel több, mint 100 kcal, sütire nem is gondolhatok, ha kínálnak, elfogadok egy falattal, de kb távozz tőlem, sátán.
Szóval nem egyszerű. Ember kicsit enged ezen, eszik még napi 400 kcalt, ami még szintén nem dőzsölés, és máris hízni kezd...
Ilyen 8-9% közt krúzolok már lassan egy hónapja, és az a helyzet, hogy be kell látnom, a mostani gyakorlattal már nem vagyok hatékony. 20 nap alatt sikerült leadni olyan 0,4 kg-ot, mert ugyan csak pár hete kezdtem kreatint szedni, de az nem volt rám eleve nagy hatással (sok húst eszem), és már a töltési időnek is be kellett fejeződnie. A legjobb esetben is fél kiló három hét alatt, ami már bőven alatta van a heti minimum fél testsúly százaléknyi súlyvesztésnek.
Csoda lenne? Az a helyzet, hogy gyakran 7,5 órákat alszom (jellemzően többet igénylek ennél valamivel) és totál kipihent vagyok, mert már elintéztem a szaladgálós dolgokat, és szimpla irodai munkában vagyok minden nap. Az, hogy próbálok majdnem minden nap művelni valami kardiót, nem kompenzálja ezt, mert egyrészt a lokális fáradtság simán bejátszik a combizomban úgy, hogy közben a szervezet nagy része pihent, másrészt nem mehet az edzések rovására, mert kockázatos lenne az izmok stimulálását visszavenni egy potenciálisan izomvesztő állapotban. Harmadrészt már nem is tudom megcsinálni adott idő alatt az x kalóriamennyiséget a gépen, mert egyszerűen túl kevés a testsúlyom, hogy a legmagasabb fokozatban kihajtsam a gépet. (ez vicces amúgy, mert több kábeles gyakorlatnál is megvan az erőm, de a szokásos, nagyobb kezdősúly mellett ilyen Beni Hill szerű szerencsétlenkedést adok elő, ahogy csúszik a lábam a linóleumon :D)
A másik része meg ugye a "hova a faszba" menjünk még le, mert még két százalék, ami már a színpadra állós forma. Így is tiszta ér a hasam, nem csak kocka. De persze az embert hajtja a kíváncsiság, meg a motivációként felépített testkép krízis. Más kérdés, hogy így csak helyben pörgetem a kerekeket, azt meg nem látom, hol változna az életem a több szükséges mozgás irányába. Na, majd ha továbbra sem sikerül takarítókat szereznem, akkor :D
A gond nem is itt jön igazán, hanem a szinten tartás gyakorlatában. A tavalyi nyárból is 9% körül szálltam ki, de a 10 napos nyaraláson rögtön feljött két kiló, mert svédasztal volt a reggeli és a vacsora is. Aztán tényleg nem tettem mást, csak szerényen ettem annyit, hogy már ne érezzem a hétköznapokban sanyargatva magam, amiből az lett, hogy az év végéig felmentem további 3 kilót 85-ig (innentől meg egy szándékos tömegelés kezdődött, ami más lapra tartozik).
Szóval, ha még sikerül is a legközelebbi nyaraláson (autós túra lesz az R8-al, szerpentineken át a francia Riviéráig) max egy kilót felszedni, és utána ha feljön három, plusz hozzávesszük, hogy egy kiló menten felugrik vízben, ha valamivel többet eszel, máris megint 85 leszek (igaz, kreatinnal, tehát gyakorlatilag egy kilóval és egy százalékkal kevesebb, mint tavaly)
A megoldást abban látom, hogy az év végéig tartó időszakot eleve egy tömegelésként fogom fel, hiszen a plusz kalóriák mennyisége abszolút alkalmas erre. (és itt még mindig nem beszélünk semmi olyanról, hogy esténként visszaszokunk a filmnézés alatti egy sörre) Tehát annyi a dolgom, hogy tömegelésnek megfelelően, ciklizáltan edzem ahelyett, hogy továbbra is a szinten tartásra koncentrálok. Talán ezáltal nyerhetek némi izmot, és sikerül megállni 15%-os testzsírnál. Onnantól pedig visszafordulok, aztán kiszámolgatom, hogyan leszek nyár elejére megint sub 10%.
Ebben a témában életmódvezetés és étkezés terén ez egy remek cikk. Szerintem mindenkinek hasznos lehet, aki fenntartható étkezést és szokásokat szeretne magának építeni:
...és akkor még ott a 2000 Gt
Viszont eddig három kocsit sikerült felsorolnunk, ami hibátlan. Olaszoknál gyakran egy márkán belül is könnyebb többet mondani.
Ez így nem rossz, de nem is dobom el az agyam. Majd meglátjuk tényleg valódiban. Addig az elméleti verseny áll ez a kocsi és a ZR1 C8 (vagy a még brutálabb, most bejelentett verzsön) között. Egyik sem gyönyörű, mindkettő nagyon megy, de a ZR1 még jobban :D
Jajj, bazd+. Felhív időpsebb fószer, de a hangja fürge, értelmes embernek tűnik. Mindent megbeszélünk, pont beleillik a foglaltságunkba, utolsó szoba jövő héten.
Mondom neki, hogy nem csak a nevét kell leadnia, utalás 50%...
Ja, hát az nem fog menni, mert neki kitörölték az email címét. Meg hát utalni sem tud. Próbáltam meggyőzni, hogy csak van egy ismerőse, akinek van élő email címe, és esetleg hajlandó helyette utalni, meg amúgy is két perc regelni egyet, de látom, hogy a fószer erre az egész szitura dobot egy fatal exceptiont
Ha jól fog kinézni álca nélkül, ez nálam bevásárlólista gyanús 5-6 éves használtban:
Legalább augusztus 20-ig. Köszönöm, ha megkérdezed! Heti 40 óra minimum, de inkább több. Szabadnapok megegyezés szerint.
Bérben abszolút jönnek fel már évek óta a fizikai munkák. A gond az, hogy aki fehérgallérosnak tanul, nem akar ilyet, aki meg nem tudna mást, az többnyire semmirekellő himpellér szar arc, és nem akar melózni a pénzéért. Gyakorlatilag nem volt még dolgom olyan fiatallal, aki nem lett volna minimum "problémás" a hozzáállását tekintve, így nem is keresem őket. Inkább az 50 plusszos arcokat favorizálom.
Nem ülhet be egy egytonnás kocsiba a két tonnás SUV-ok között.