Hozzászólások
Elsődleges fülek
Mindenki ellenjavallta annak idején, jórészt gondolom babonából és bolondbiztonságból. Én is úgy nőttem még fel, hogy folyton újra kellett rakni a Win 95-öt. 2002 óta összesen nem telepítettem annyiszor OS-t, mint 1998-99-ben.
Anyám laptopján annak idején 10-et csináltam a 8.1-ből, nem volt ebből fakadó ismert gond.
@Vajk
Nem értelek. Arról volt szó, hogy Reapernek nincs legális serialja ahhoz se. A előző kommentem meg nyilván szarkazmus volt.
ON
Feltettem sok év után újra a King's Bounty: Armored Princesst, és fellélegeztem, hogy viszi a régi mentett állásaimat. Még mindig mocskosul időigényes, egy félórás harc után lenyomtam egy sárkányhőst, hogy utána a társam le akarjon lépni, ezért vele is harcolnom kellett 0 manáról indítva (varázslóval), nem jött össze, és így buktam összesen egy órát. Lehet, hogy tartani kéne újabb 9 év szünetet.
A Cloud Atlasban azért voltak olyan maszkok is, hogy Peter Weyland is elégedetten csettintett volna. Értem én, hogy ugyanazokat a színészeket akarták használni, gyakran tök jó volt, olykor viszont belecsúsztak irritálóan silány munkák is. (Nem szakmai szemmel mondom, olyanom nincs, hanem nézőként.)
Maradjunk annyiban, hogy Oscar-főbűnként ez biztos nem ugrott volna be.
Ha nincs legális Win 7-ed, akkor köpködni kell a Win 10-et, mert az sem ingyenes. Nekem legalábbis ez jött le az utóbbi kommentek tanulságaként.
Upgrade-elni telepített Win 7-et pedig elvileg nem érdemes. Saját gépen én nem is merném.
Na igen, külön a klánokért, egységpakkokért érthető okokból nem szeret fizetni, és az alap is elég tud lenni, de van egy csomó érdekes. A definitív nindzsaklánhoz és a lőporos nyugati bérenc keresztény klán is külön DLC, ha jól rémlik, a közös kampányunkban is mindketten DLC-klánnal voltunk. Többszöri újrajátszáshoz vagy specifikus igényekhez jók, egyszer végigszamurájkodni a kampányt fölöslegesek. Legendás történelmi csatákat szintén tartalmaz némely DLC.
A Rise of the Samurai egy kisebb kiegészítő, más korból, inkább co-opra jó (de arra az alap is remek), de arra jóval gyengébb mint az eredeti kampány.
A vérpakk meg jól megvalósított, csak elmennek a francba, hogy fizetős.
Én biztos nem beszélek a Long Warról, mert én egyik részhez sem próbáltam :)
Persze értelek, csak korlátozottan. Én az elődöket és más műfaji nagyágyúkat hoztam fel, melyekben jobban megfelelt a harc az én igényeimnek. Nyilván a régiből és az újból lehetne tökéleteset gyúrni, hogy ehhez moddal mennyire sikerült közel jutni, még sajnos nem tudom.
De úgy tűnik, hogy a kommentem igen Gabikának lett volna találó, igaz, te éppen azt +1-ezted.
Én kifejezetten a taktikai részre céloztam, az Enemy Within is arcul ütött (a vanillát magában nem próbáltam), hogy mennyi alapvetés hiányzik a legelső X-COM-hoz képest. Most elemi dolgok miatt megy az örömködés, illetve azokra várnak. Bejött eléggé az EW, de a jó dolgokra sok túlegyszerűsítés jutott.
A JA2 csatái összetettek voltak, de nem agyonkomplikáltak, ha valakit nem zavar már az akciópontok léte is (engem a hiányuk szokott inkább). A térképen való állandó szüttyögés, milíciázás, javítás, RPG-zés már érthető, ha nem mindenki esete, azt a játékot inkább azt tudta tördelni, akár az X-COM-okhoz, akár a JA1/DG-hez képest.
Az XCOM 34 pedig már szinte eléri a Jagged Alliance 2 szintjét.
A kampányonkét 25 dolcsiért vagy elöfuzetéses modellben, akarod mondani.
Akkor lehet, hogy ez rémlett a korabeli szóban terjedö hírekböl. Megfelelö VGA híján akkor nem érintett, késöbb meg másért nem
@Zaxx
Nekem a monitorom meghalt gyorsan az XP-vel (nem mondon, hogy miatta), az újjal váltittam 1280x1024@100 Hz-re (2012-14-ig ez volt az alapértelmezett). Néha lehet, hogy be kellett újta állítani, de a kékhalál-rengetegek után ez annyira nem volt tragédia, és nem vagyok biztos benne, hogy újdonság volt.
Videókon a Q1 is százszor szebb, mint az emlékeim róla, nyilván segít rajta.
Az Unreal nekem kimaradt, UT ment, de P200MMX, S3 Virge DX/GX, 64 MB RAM-mal a AMD Duron 900+, GeForce 2 vagy 4, 384 MB RAM ellen kissé kiegyensúlyozatlan volt, akár az 576-os cikket is lapozgathattam volna az erősebb gép mellett, ugyanannyi fragre lett volna esélyem.
Lehet, hogy DOS alatt nem volt, és emiatt fel volt háborodva a Windowszal örök harcban álló lelkem*, hogy most kevertem :)
*Rémálom volt a 95, a 98 sem volt az igazi, mert nem volt Second Editionöm, az XP-vel lettünk csak barátok. A régi emlékekhez képest a Win 10 egy álom.
Begyöpösödött vagy. Remélem, a Disney megveszi a GW-t, és megvalósítja az ötlemet. Rian Johnsont be is ajánlom rendezönek, Melissa McCarthyt meg Istencsászárnönek.
Ezen a 2015-ön még meg fog sértödni.
Day1 az is csak szoftveres módot tudott, szóval senki nem tudta nálam feljebb csavarni a grafikát. Mindenesetre jobb grafikájú FPS-eket is annyiban hagytam.
Kit zavarna az Istencsászárnő és a primarchinái? Fulgrim pedig nem Daemon Prince(ss)-szé válna, hanem Daemon Patriarch-ká, nőből. Látod, apró kompromisszumok kellenek csak.
Á, annyira nem modern, és az amúgy is inkább barnás (és azzal játszottam is, de nem sokat). Néztem egyébként videókat a nevek alapján, de azért is homályosak az emlékek, mert azt sem tudtam, mit kell nézni a monitoron. Ettől persze még lehet, hogy pont beugrana a HUD, ha látnám, de kétséges.
Rákerestem a spenótfelfújtra is, kép alapján szeretem.
Egy korábbi hozzászólásodra céloztam, abban te írtál objektív paradigmatikusságról, ami a feature-hegyek miatt furán vette ki magát.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a Doom tudta nálam tartani magát újabb játékok mellett is.
Nem rajongom a Quake 2-ért (sose rajongtam), és sok mindent máshogy látok, mint akkor, de az említett szempontok miatt annak idején emészthetőbb volt az első résznél.
Mindenesetre két eltérő totálisan más hátterű élmény nehezen is tudja kizárni egymást. Nem kizárt, csak nehéz :)
Azért írtam, hogy mi nem, mert azokat képről akkor ismertem, és tudtam volna, hogy mivel játszom. De így utólag hipnózis nélkül rekonstruálhatatlan lenne, ha eltalálnád sem tudnám megerősíteni. Annyit tudok, hogy fegyverből lőttem, nem kézből (CyberMage), viszonylag jó grafikájúnak éltem meg, ezért azt hittem, hogy a Quake (de akkoriban fekete-fehérben C64-eztem). Már a három játékot kizártunk! Vagy a te hármaddal lehet, hogy még hármat.
Semmire, de voltak benne sci-fi fegyverek és színek. Ha ennyiből megmondod, akkor már akár meg is halhatok. Ha Doom lett volna vagy Dark Forces, felismerem.
Csak ne írtad volna, hogy objektíve nem volt előrelépés, mert így már éppen az jön le, hogy nagyon is az újítások szubjektív megélésével volt a probléma.
Amikor 1998-ban végre lett PC-m, mert eladtuk a Kispolszkit, az egyetlen kocsit a családban, amit túl drága volt fenntartani, és a biztosító is fizetett balesetem következményei miatt. Addig a sulikönytárban találkoztam csak PC-vel, játszottam egy kis Golden Axe-ot (C64-ről ismertem), illetve kinyírattam magam 10 másodperc alatt egy számomra utólag is beazonosíthatatlan FPS-ben. Néhányan Caesar 2-t és WarCraft 2-t játszottak rendszeresen, de nem sok fogalmam volt ezekről. NES-klón, Mega Drive, C64, ezekhez volt szerencsém. Az Amiga elérhetetlen álom volt, nemhogy a PC.
Szóval 1998-ban egyszerre lett minden. Egy nap került rá az első rendes gépemre (az első bootolás után visszaküldött Cyrixet említettem nemrég) minden: Duke Nukem 3D, Doom 1-2, Blood, Redneck Rampage, Quake, Wolfenstein 3D, Dark Forces, Heretic, Hexen. Így párhuzamosan kóstolhattam őket úgy, hogy addig kb. Die Hard 2, a Duck Hunt vagy a Wild Gunmen volt az "FPS" számomra.
Így értelemszerűen ütött minden, de a Duke Nukem 3D-ben a humorán és a fejlettségén túl éppen az is tetszett, hogy "valóságos" volt. Emberi funkcióval rendelkező épületek, szobák, kamerák (ez azért is fontos volt, mert kőkori platformok és játékok után a csak játékbeli funkcióval rendelkező pályák meghaladása nagy ugrás volt). Minden szempontból odacseszett. A Doom azonban vele együtt is tudott csúszni, mert egyszerűen a pályák és az akció működött kevesebb realitással is. Ehhez képest a Wolf 3D dungeon crawler volt nem random, de egy idő után unalmassá váló labirintusokban (a Doom kb. Portal az wolfos falnyomogatáshoz képest, az más kérdés, hogy még az új Tomb Raidereket is veri feladványokban...), a késen kívül a maradék néhány fegyver csak fokozat volt. Szóval szerettem, de éppen az hiányzott belőle, ami egyáltalán igazán élvezetessé tette számomra a műfajt: a frankó pályák és fegyverek. Ráadásul azt már kifejtettétek, hogy a Wolf nem is volt valójában első, tehát csak annak jött a semmiből, aki azzal kezdte - nem a alábecsülve a jelentőségét.
De a Doom nálam nemcsak az elődjét nyomta le, és tudott helytállni a Build engine-t használó játékok mellett, de a Quake-nél is jobban élveztem. Akkoriban averzióm volt a Quake világa ellen, amit most már nem osztok, de sok más dolog is zavart. Először is a grafika. Hiába láttam, hogy technológiailag mit tud, és voltak is lényegűző momentumai, de összességében egy kivehetetlen barna valami volt. A HUD is. Míg Doomguy reakcióit imádtam, a Quake hősénél a visszajelzéseket se tudtam lekövetni. Nálam meg éppen annak a grafikája hozta el az uncanny valley-t: a hasból kitartott rakétázás egy ennyire fejlett játéktól komolytalannak éreztem, és hogy a Duke Nukemhez képest se tárgyak nincsenek, se rombolás, minden statikus, az is nagy csalódás volt. Ráadásul minden FPS-től elvártam, hogy kitaláljon valami új fegyvert, ahogy a fentebbi listából látszik: mind tudott valami érdekeset benyomni, ehhez képest a Quake kínálata szájhúzást váltott ki belőlem. Legenda volt, forradalom, de az első - röhejesként megélt - boss után soha többé nem nyúltam hozzá, multiban is a Duke Nukem 3D és a Blood volt nálunk LAN-on az ász (kipróbáltuk a Quake-et, de én csak néztem, nem volt kedvem hozzá, átengedtem a saját gépemet).
A Quake II azért jött be valamivel jobban, mert abban például a lassan felpörgő minigun jobban kielégítette az akkor fejlődés jeleként értelmezett "realitás" iránti igényemet, mint a Q1 bogyóköpködő super nailgunja. És annál már a grafikából is kisejlett, hogy mire gondolt a költő, ha művészileg nem is estem hanyatt tőle, nem trutyi volt az egész. (Szoftveres módban játszottam mindkettőt, de mindkettő csak utólag kapta meg patchben az extrákat, day1 egyetlen akkori Joda sem tudta kihasználni a csodakártyáját.) Aztán az is csak az első bossig ment, a Doom 1-2, a Duke Nukem 3D és a Blood érinthetetlen volt számára is. Azóta is azok, hiszen a hozzájuk felérő kedvenceim (Deus Ex, NOLF) hibridek, nem a kiemelkedő harc miatt kerültek a képbe.
Az én szemeim számára először a szintén a Quake 1 engine-jét használó Hexen 2 (1997) volt az (ebben már volt is rombolás, és végre nem csak sprite-csere volt), ami először működött a 3D-sek közül, aztán meg a Half-Life és a SiN. Nekem nem kellett a HL2-ig várnom, mint Zaxxnak. Sőt, azzal máig nem játszottam. De a Build engine legjobbjai minden igényemet bőven kielégítették (és csúnyák nem voltak mellettük, véletlenül sem, sőt jobban öregedtek), és a - túl indusztriális - HL1-et sokkal könnyebben tudtam unni, miután a zseniális megoldásokon és AI-on kihüledeztem magam, hiába stimmelt a grafika, hiába volt akkor a csúcson a hype.
Szerk.: Elment a net, ezért sikerült nehézkesen szerkeszteni, kis híján az egész komment eltűnt az éterben. Most már tényleg szétrúghatná Doomguy a vírus seggét!
Ma a '93-as Doom nem tud definitív lenni, mert szinte senkinek nem fogja azt az élményt nyújtani, amit annak idején nyújtott vagy nyújtott volna. Az akció és a pályák ma is ki tudnak tűnni egy CoD után (már akinek, a szocializáció sokat számít), de ami akkor egy Ultima Underworldhöz vagy Wolfenstein 3D után folyékony pörgés volt büntetős grafikával, azt 35 fps-sel a DOSBoxban nem kapod meg, öregurasabb, mint az emlékek. Nem mintha ettől nem tudna pörögni, a source portok jobban hozzák az eredeti érzést, mint az eredeti :)
Nyilván más, ha az ember ott volt a maga idejében, és az nem is pótolható teljesen. De nem is kell. Nem vagyunk örökéletűek, akkor már hadd zavarjon jobban, hogy nem néztem Michelangelót, miközben a Sixtus-kápolnát festette.
Vagy gondoljunk az irodalmi élményeinkre! Shakespeare a plebejusoknak csinálta a színházat, azt hitte, hogy nem a Hamlet, hanem a Venus és Adonis, illetve a Lucretia meggyalázása az, amiről a hozzáértők beszélni fognak. Boccaccio majdnem megsemmisítette a Dekameront, a humanista kortársai a latin nyelvű bölcselkedéseit zabálták. Nem bánom, hogy vártam velük pár százat évet, mert így bár a korból nem tudom megérteni őket, de velük a kort igen. Ez a maga módján igaz lehet egy-egy archaikusnak tűnő, de gyakran sok tanulságot rejlő game designra is. A 2016-os Doom közben úgy tűnt, hogy az új id tanult is a régi id-től - és éppen ebből lett a fejlődés.
Más ott lenni, de nem muszáj. Megérthető A walesi bárdok úgyis, hogy nem a neoabszolutizmus korát érjük (ajjaj, ez magas labda, de az másik topik, Zaxx!), és marha jó, hogy Sinkovits Imre-porttal és Latinovits Zoltán- moddal is volt hozzá szerencsém. Menő lehetett, amikor az emlékévben Walesben nyomták is. Van élet egy mű születése után, de jó érzés átvágni a köldökzsinórt. Nekem A walesi bárdok mindörökké sinkovitsos marad, ha nem is úgy találkoztam vele először, mert az ő hangjával hallom. Mindörökké... azaz még pár hónap karantén, és Győrfi Pál lesz az igazi bárd.
A gyakorlatban nagyobb arányban buktak ezekből, nyilván azért, mert nem a legkiemelkedőbb és legszorgalmasabb nyelvzsenik próbálkoztak ezekből a nyelvekből, illetve nem vették elég komolyan. Egyértelműen szerencsés a státuszvesztésük.
Szakonként igenis vannak limitációk már, sőt a lovári vagy az eszperantó központi szűréséről sem tudok, inkább máshogy szokták kizárni őket, de másokat is.
Annak idején még latin érettségivel kerültem be az osztatlan képzésbe, és egy angol középfok elég volt az egyetemi szintű diplomához, de jó lett volna lovári vagy bármi más. Most ki van kötve, mely 6 nyelv közül kell valamelyikből érettségi a felvételhez, BA-hoz élő idegen nyelvből kell középfok, MA-hoz angol középfok kell (ez teljes mértékben indokolt) és egy másik hivatalos EU-s nyelv vagy orosz.
Nekem éppen úgy tűnt, hogy az ezredfordulón bújva a felvételizős bibliát (az egész osztályunk ezt csinálta, szóval nekünk papíron volt képünk a követelményekről), a legtöbb helyre elég volt egy középfok. BA-n azóta is, de MA-n már sok olyan helyen is kettő kell (vagy egy felsőfok), ahová korábban osztatlanban egy elég volt. (Például nekem is, de mindegy, mert kettő van.)
Azóta viszont megszaporodtak az opciók, már nem csak a Rigó van, ők is lazítottak és milliónyi internetes appos lehetőség is a rendelkezésre áll. Akár ingyenes és közösségi formákban is. Valójában ma már tanár nélkül is el lehet jutni gyakorlatban használható és nyelvvizsgára elég szintig. Az más kérdés, hogy én a tanárhoz járás pártján állok, de nem is panaszkodom, hogy csak és kizárólag drágán lehet nyelvet tanulni. Ahol nincs víz, internet, áram, ott mondjuk tényleg nem egyszerű, de ott nem a nyelvvizsga a szűk keresztmetszet. Meg kellene tanulni tanulni. Meg használni az internetet.
Amiben nehezedett a helyzet, hogy a lovárit és a holt nyelveket a legtöbb szaknál nem fogadják el.
Legalább az egyik elfér a szakadékban.
Egyszer én is lőttem az IW-t, szép volt, elment, már nem is az a régi újratermelődős vacak. Utána a Battlefront 2 lett inkább csalódás, mert így a rivális ellőtte a DICE elől a puskaport, és csak még laposabbnak és áporodottabbnak tűnt.
És igen, jobban elvoltam vele, mint a CoD4-gyel, melynek valóban vannak emlékezetes momentumai, de számomra Pripjaty is egy "Quantic Dream-FPS" volt benne. Ott a narratíva pont jó volt, de egy karakter nem rémlik Pryce-on kívül, róla se tudnék mit mondani. És ez igaz az összes játszott/próbált CoD-ra. Nem rémlenek nevek, arcok. Minden más FPS-ből igen. Jó, a számozott Battlefieldek is hasonlók.
@Sunyi
Sokan szerették itt a szériát a CoD 4 körül, és még utána is, de alig valaki karakterek (OK, felmerült a sztori is, de ne ragozzuk túl) miatt. Bár nálam az MW2-3 nem kapott sok sanszot, tehát azokat nem tudom megítélni.
A WWII nekem tervben van, mert bundle-ból megvan, de nincsenek vérmes elvárásaim. Annak idején a CoD 2 se ment végig, és legutóbb a Battlefield 1-et is gyorsan meguntam, amikor valamelyik világháborúval próbálkoztam a nagy mainstream FPS-ek közül.
Ami jó és érdekes karakterekkel ellátott háborús FPS volt, a Battlefield: Bad Company 1-2 volt. Más koncepcióval és profi íróval. (Bár az sem mindig segít: lásd Richard Morgant és a Crysis 2-t.)
Számomra csak a semmiböl spawnoló karakterek emlékezetesek, de ök nagyon és sokan.
Szóval ez már nem is igazi CoD :(
Vagy csak az idegen szavak zavarják, hiszen magyarul minden Dűne tufa.
A Christopher Reeve-féle filmekhez írt szeretetlevél, azok kvázi folytatása. Mármint a Superman 1-2-nek, a 3-4-et helyesen nem létezőként kezeli. Tehát az 1-2-t érdemes lehet meg- vagy újranézni, de anélkül is érthető, ha tudod ki az a Superman, Lois Lane és Lex Luthor.
Engem például az egész nem érdekel annyira, hogy igazán meghasson. Ráadásul gyakran több év késéssel nézem csak a filmeket, és akkor sem mindet, az adott kínálatot sosem ismerem, legfeljebb egy-két filmet. És úgyis meglehetősen szubjektív kérdésről van szó.
Így igazán a látványos mellényúlások, mint a rágógumis blockbusterek tolása miatt szoktam felhúzni a szemöldökömet. Lásd az Avatar és a Black Panther legjobb filmes jelölését. (Ezeket láttam is, nem látatlanban minősítettem őket le, bár pont abba a kategóriába tartoznak, hogy valójában anélkül is sejthető lett volna, nem művészi csúcsot képviselnek.)
Néhány komolyabb szívfájdalmam:
- Kubrick csak a Space Odyssey effektjeiért nyert díjat
- Sergio Leone és filmjei hogy nem kaptak jelölést sem? még a Morricone-zenékért sem?
- a Blade Runner csak technikai jelölésekig jutott (ez még belefér, b), de azokban sem nyert, a zene pedig a jelöltek közé sem fért be
- a Blade Runner 2049 csak technikai jelöléseket kapott, pedig nem volt éppen túl brutális év (régen ez még érthetőbb volt, mert diszkriminálták a műfajt, Avatar-jelölés után már röhej)