Hozzászólások
Elsődleges fülek
Azért írtam, hogy mi nem, mert azokat képről akkor ismertem, és tudtam volna, hogy mivel játszom. De így utólag hipnózis nélkül rekonstruálhatatlan lenne, ha eltalálnád sem tudnám megerősíteni. Annyit tudok, hogy fegyverből lőttem, nem kézből (CyberMage), viszonylag jó grafikájúnak éltem meg, ezért azt hittem, hogy a Quake (de akkoriban fekete-fehérben C64-eztem). Már a három játékot kizártunk! Vagy a te hármaddal lehet, hogy még hármat.
Semmire, de voltak benne sci-fi fegyverek és színek. Ha ennyiből megmondod, akkor már akár meg is halhatok. Ha Doom lett volna vagy Dark Forces, felismerem.
Csak ne írtad volna, hogy objektíve nem volt előrelépés, mert így már éppen az jön le, hogy nagyon is az újítások szubjektív megélésével volt a probléma.
Amikor 1998-ban végre lett PC-m, mert eladtuk a Kispolszkit, az egyetlen kocsit a családban, amit túl drága volt fenntartani, és a biztosító is fizetett balesetem következményei miatt. Addig a sulikönytárban találkoztam csak PC-vel, játszottam egy kis Golden Axe-ot (C64-ről ismertem), illetve kinyírattam magam 10 másodperc alatt egy számomra utólag is beazonosíthatatlan FPS-ben. Néhányan Caesar 2-t és WarCraft 2-t játszottak rendszeresen, de nem sok fogalmam volt ezekről. NES-klón, Mega Drive, C64, ezekhez volt szerencsém. Az Amiga elérhetetlen álom volt, nemhogy a PC.
Szóval 1998-ban egyszerre lett minden. Egy nap került rá az első rendes gépemre (az első bootolás után visszaküldött Cyrixet említettem nemrég) minden: Duke Nukem 3D, Doom 1-2, Blood, Redneck Rampage, Quake, Wolfenstein 3D, Dark Forces, Heretic, Hexen. Így párhuzamosan kóstolhattam őket úgy, hogy addig kb. Die Hard 2, a Duck Hunt vagy a Wild Gunmen volt az "FPS" számomra.
Így értelemszerűen ütött minden, de a Duke Nukem 3D-ben a humorán és a fejlettségén túl éppen az is tetszett, hogy "valóságos" volt. Emberi funkcióval rendelkező épületek, szobák, kamerák (ez azért is fontos volt, mert kőkori platformok és játékok után a csak játékbeli funkcióval rendelkező pályák meghaladása nagy ugrás volt). Minden szempontból odacseszett. A Doom azonban vele együtt is tudott csúszni, mert egyszerűen a pályák és az akció működött kevesebb realitással is. Ehhez képest a Wolf 3D dungeon crawler volt nem random, de egy idő után unalmassá váló labirintusokban (a Doom kb. Portal az wolfos falnyomogatáshoz képest, az más kérdés, hogy még az új Tomb Raidereket is veri feladványokban...), a késen kívül a maradék néhány fegyver csak fokozat volt. Szóval szerettem, de éppen az hiányzott belőle, ami egyáltalán igazán élvezetessé tette számomra a műfajt: a frankó pályák és fegyverek. Ráadásul azt már kifejtettétek, hogy a Wolf nem is volt valójában első, tehát csak annak jött a semmiből, aki azzal kezdte - nem a alábecsülve a jelentőségét.
De a Doom nálam nemcsak az elődjét nyomta le, és tudott helytállni a Build engine-t használó játékok mellett, de a Quake-nél is jobban élveztem. Akkoriban averzióm volt a Quake világa ellen, amit most már nem osztok, de sok más dolog is zavart. Először is a grafika. Hiába láttam, hogy technológiailag mit tud, és voltak is lényegűző momentumai, de összességében egy kivehetetlen barna valami volt. A HUD is. Míg Doomguy reakcióit imádtam, a Quake hősénél a visszajelzéseket se tudtam lekövetni. Nálam meg éppen annak a grafikája hozta el az uncanny valley-t: a hasból kitartott rakétázás egy ennyire fejlett játéktól komolytalannak éreztem, és hogy a Duke Nukemhez képest se tárgyak nincsenek, se rombolás, minden statikus, az is nagy csalódás volt. Ráadásul minden FPS-től elvártam, hogy kitaláljon valami új fegyvert, ahogy a fentebbi listából látszik: mind tudott valami érdekeset benyomni, ehhez képest a Quake kínálata szájhúzást váltott ki belőlem. Legenda volt, forradalom, de az első - röhejesként megélt - boss után soha többé nem nyúltam hozzá, multiban is a Duke Nukem 3D és a Blood volt nálunk LAN-on az ász (kipróbáltuk a Quake-et, de én csak néztem, nem volt kedvem hozzá, átengedtem a saját gépemet).
A Quake II azért jött be valamivel jobban, mert abban például a lassan felpörgő minigun jobban kielégítette az akkor fejlődés jeleként értelmezett "realitás" iránti igényemet, mint a Q1 bogyóköpködő super nailgunja. És annál már a grafikából is kisejlett, hogy mire gondolt a költő, ha művészileg nem is estem hanyatt tőle, nem trutyi volt az egész. (Szoftveres módban játszottam mindkettőt, de mindkettő csak utólag kapta meg patchben az extrákat, day1 egyetlen akkori Joda sem tudta kihasználni a csodakártyáját.) Aztán az is csak az első bossig ment, a Doom 1-2, a Duke Nukem 3D és a Blood érinthetetlen volt számára is. Azóta is azok, hiszen a hozzájuk felérő kedvenceim (Deus Ex, NOLF) hibridek, nem a kiemelkedő harc miatt kerültek a képbe.
Az én szemeim számára először a szintén a Quake 1 engine-jét használó Hexen 2 (1997) volt az (ebben már volt is rombolás, és végre nem csak sprite-csere volt), ami először működött a 3D-sek közül, aztán meg a Half-Life és a SiN. Nekem nem kellett a HL2-ig várnom, mint Zaxxnak. Sőt, azzal máig nem játszottam. De a Build engine legjobbjai minden igényemet bőven kielégítették (és csúnyák nem voltak mellettük, véletlenül sem, sőt jobban öregedtek), és a - túl indusztriális - HL1-et sokkal könnyebben tudtam unni, miután a zseniális megoldásokon és AI-on kihüledeztem magam, hiába stimmelt a grafika, hiába volt akkor a csúcson a hype.
Szerk.: Elment a net, ezért sikerült nehézkesen szerkeszteni, kis híján az egész komment eltűnt az éterben. Most már tényleg szétrúghatná Doomguy a vírus seggét!
Ma a '93-as Doom nem tud definitív lenni, mert szinte senkinek nem fogja azt az élményt nyújtani, amit annak idején nyújtott vagy nyújtott volna. Az akció és a pályák ma is ki tudnak tűnni egy CoD után (már akinek, a szocializáció sokat számít), de ami akkor egy Ultima Underworldhöz vagy Wolfenstein 3D után folyékony pörgés volt büntetős grafikával, azt 35 fps-sel a DOSBoxban nem kapod meg, öregurasabb, mint az emlékek. Nem mintha ettől nem tudna pörögni, a source portok jobban hozzák az eredeti érzést, mint az eredeti :)
Nyilván más, ha az ember ott volt a maga idejében, és az nem is pótolható teljesen. De nem is kell. Nem vagyunk örökéletűek, akkor már hadd zavarjon jobban, hogy nem néztem Michelangelót, miközben a Sixtus-kápolnát festette.
Vagy gondoljunk az irodalmi élményeinkre! Shakespeare a plebejusoknak csinálta a színházat, azt hitte, hogy nem a Hamlet, hanem a Venus és Adonis, illetve a Lucretia meggyalázása az, amiről a hozzáértők beszélni fognak. Boccaccio majdnem megsemmisítette a Dekameront, a humanista kortársai a latin nyelvű bölcselkedéseit zabálták. Nem bánom, hogy vártam velük pár százat évet, mert így bár a korból nem tudom megérteni őket, de velük a kort igen. Ez a maga módján igaz lehet egy-egy archaikusnak tűnő, de gyakran sok tanulságot rejlő game designra is. A 2016-os Doom közben úgy tűnt, hogy az új id tanult is a régi id-től - és éppen ebből lett a fejlődés.
Más ott lenni, de nem muszáj. Megérthető A walesi bárdok úgyis, hogy nem a neoabszolutizmus korát érjük (ajjaj, ez magas labda, de az másik topik, Zaxx!), és marha jó, hogy Sinkovits Imre-porttal és Latinovits Zoltán- moddal is volt hozzá szerencsém. Menő lehetett, amikor az emlékévben Walesben nyomták is. Van élet egy mű születése után, de jó érzés átvágni a köldökzsinórt. Nekem A walesi bárdok mindörökké sinkovitsos marad, ha nem is úgy találkoztam vele először, mert az ő hangjával hallom. Mindörökké... azaz még pár hónap karantén, és Győrfi Pál lesz az igazi bárd.
A gyakorlatban nagyobb arányban buktak ezekből, nyilván azért, mert nem a legkiemelkedőbb és legszorgalmasabb nyelvzsenik próbálkoztak ezekből a nyelvekből, illetve nem vették elég komolyan. Egyértelműen szerencsés a státuszvesztésük.
Szakonként igenis vannak limitációk már, sőt a lovári vagy az eszperantó központi szűréséről sem tudok, inkább máshogy szokták kizárni őket, de másokat is.
Annak idején még latin érettségivel kerültem be az osztatlan képzésbe, és egy angol középfok elég volt az egyetemi szintű diplomához, de jó lett volna lovári vagy bármi más. Most ki van kötve, mely 6 nyelv közül kell valamelyikből érettségi a felvételhez, BA-hoz élő idegen nyelvből kell középfok, MA-hoz angol középfok kell (ez teljes mértékben indokolt) és egy másik hivatalos EU-s nyelv vagy orosz.
Nekem éppen úgy tűnt, hogy az ezredfordulón bújva a felvételizős bibliát (az egész osztályunk ezt csinálta, szóval nekünk papíron volt képünk a követelményekről), a legtöbb helyre elég volt egy középfok. BA-n azóta is, de MA-n már sok olyan helyen is kettő kell (vagy egy felsőfok), ahová korábban osztatlanban egy elég volt. (Például nekem is, de mindegy, mert kettő van.)
Azóta viszont megszaporodtak az opciók, már nem csak a Rigó van, ők is lazítottak és milliónyi internetes appos lehetőség is a rendelkezésre áll. Akár ingyenes és közösségi formákban is. Valójában ma már tanár nélkül is el lehet jutni gyakorlatban használható és nyelvvizsgára elég szintig. Az más kérdés, hogy én a tanárhoz járás pártján állok, de nem is panaszkodom, hogy csak és kizárólag drágán lehet nyelvet tanulni. Ahol nincs víz, internet, áram, ott mondjuk tényleg nem egyszerű, de ott nem a nyelvvizsga a szűk keresztmetszet. Meg kellene tanulni tanulni. Meg használni az internetet.
Amiben nehezedett a helyzet, hogy a lovárit és a holt nyelveket a legtöbb szaknál nem fogadják el.
Legalább az egyik elfér a szakadékban.
Egyszer én is lőttem az IW-t, szép volt, elment, már nem is az a régi újratermelődős vacak. Utána a Battlefront 2 lett inkább csalódás, mert így a rivális ellőtte a DICE elől a puskaport, és csak még laposabbnak és áporodottabbnak tűnt.
És igen, jobban elvoltam vele, mint a CoD4-gyel, melynek valóban vannak emlékezetes momentumai, de számomra Pripjaty is egy "Quantic Dream-FPS" volt benne. Ott a narratíva pont jó volt, de egy karakter nem rémlik Pryce-on kívül, róla se tudnék mit mondani. És ez igaz az összes játszott/próbált CoD-ra. Nem rémlenek nevek, arcok. Minden más FPS-ből igen. Jó, a számozott Battlefieldek is hasonlók.
@Sunyi
Sokan szerették itt a szériát a CoD 4 körül, és még utána is, de alig valaki karakterek (OK, felmerült a sztori is, de ne ragozzuk túl) miatt. Bár nálam az MW2-3 nem kapott sok sanszot, tehát azokat nem tudom megítélni.
A WWII nekem tervben van, mert bundle-ból megvan, de nincsenek vérmes elvárásaim. Annak idején a CoD 2 se ment végig, és legutóbb a Battlefield 1-et is gyorsan meguntam, amikor valamelyik világháborúval próbálkoztam a nagy mainstream FPS-ek közül.
Ami jó és érdekes karakterekkel ellátott háborús FPS volt, a Battlefield: Bad Company 1-2 volt. Más koncepcióval és profi íróval. (Bár az sem mindig segít: lásd Richard Morgant és a Crysis 2-t.)
Számomra csak a semmiböl spawnoló karakterek emlékezetesek, de ök nagyon és sokan.
Szóval ez már nem is igazi CoD :(
Vagy csak az idegen szavak zavarják, hiszen magyarul minden Dűne tufa.
A Christopher Reeve-féle filmekhez írt szeretetlevél, azok kvázi folytatása. Mármint a Superman 1-2-nek, a 3-4-et helyesen nem létezőként kezeli. Tehát az 1-2-t érdemes lehet meg- vagy újranézni, de anélkül is érthető, ha tudod ki az a Superman, Lois Lane és Lex Luthor.
Na igen, ha masszívabb, nem szétlőhető fedezék szélére is húzódtál, akkor könnyen ki tudtak szedni, tehát figyelni kellett arra, hogy jobban vissza kellett húzódni, legalább miután kilőttél. Gyakorlatilag direkt szívatott mindennel, amit más TPS-ekben megszokott az ember, itt meg az arcodba röhögött a játék, hogy az csak a videojátékokban működik. Nem mondom, hogy mechanika ász, de a "hibák" egy része ehhez hasonló volt. És hát szeret néha az események sűrűjébe is tenni átvezető után, de kezelhetők a szituációk.
Engem jobban zavart, hogy bizonyos fegyverek nagyon durván csak pár méterre voltak használhatók, de a későbbi pályákon már shotgunból és másokból is volt jó, az elején ezeket csak végszükség esetén volt szabad felvenni, annyira béna fegyverek voltak. A változatosság pedig abból a szempontból nagyon alacsony, hogy kevés különböző ellenségfajta van, illetve nekünk sincs annyi opciónk, mint a modernebb minden feature-öket összegyűjtő játékokban, még gránát sincs, csak poroltó. Cserébe elég rövid, tényleg egy elfuserált éjszakai rohanásra koncentrál.
Vagy az említett nagyon csőségből fakadó, itt-ott szinte arcodba jump scare-elő utolsó elbújt ellenség, aki azonnal kivégzett. De ez nehézségi szint függő is lehet, nekem extreme-en életem egyik, ha nem a legnehezebb játéka volt, mégis mindig megvolt a motiváció az újra és újra próbálkozásra. (Az első rész hosszabb valamivel, de jellemző, hogy a második nekem kétszer annyi ideig tartott. Igen, az újra és újra nekifutások miatt.)
A részeg kamera kikapcsolható, de engem nem zavart, az egész VHS, kikockázós látványvilághoz passzolt, szinte észre sem vettem.
A K&L2 a világvége topik játékos manifesztációja, persze jól agyondrogozva. Nem mondom, hogy filmként nem lenne érdekes, de éppen az volt a lényeg, hogy interaktívan vehettünk részt az elcseszésekben és tömeggyilkosságokban, illetve körülöttünk forgatta fel a játék a műfaj bizonyos elemeit, miközben egyszerre konvencionális TPS is maradt. Rendesen megterhelő volt egy-egy etap, és maradandóbb élmény is maradt egy átlag jó TPS-nél számomra, mert a betegsége magával ragadott :D Gyakorlatilag a Gears of War és az Uncharted antitézise.
A kooperatívot - és a többi multis opciót - nem próbáltam, a két karakter elvileg egál. Az 1-ben volt elvileg (mert az is csak single-ben ment végig) olyan feature, hogy a második számú játékos a drogos Lynch-ként mindenkit rendőrnek lát, így könnyen annyit vehet csak észre a player 1, hogy a társa kétségbeesetten irtja a civil NPC-ket :)
bár a pofátlan csalást (health regen fedezék mögött) nem szeretem.
Ezek szerint kihekkelted a Gears 5-ből, hogy regenerálódj? ;)
Nálam középszerűbb élményfaktort hozott. A kooperatív dobott rajta, de cserébe úgy bugosabb is. A Matriarch nálunk is szintvisszavételt hozott, nem volt vicces, hogy mellettem három méterrel elfutva is megölt néha svungja, és ha bármelyikünk megölette magát, akkor annyi volt. Egy szinttel lejjebb meg nevetséges volt. Nem volt jó ott a balance.
Ha az Age of Empires DE-ből vagy a Halo: MCC-ből indulok ki (a Gears 5 nálam Game Passban ment végig 300 Ft-ért), akkor a kötelező Xbox-fiók csak a statisztikák miatt kell, ad ott is achievementeket, tehát sok vizet legalább nem zavar (illetve nálam annyiban, hogy a GOG Galaxyban szétdúlja a statisztikát, de ezzel együtt lehet élni.
Én alapvetően nem rajongom annyira a fedezéklövöldéért, így mindhárom kedvencem atipikus, ezek a Vanquish (erősen japó, és gyakran ki kell mozdulni a fedezékből), a Max Payne 3 (na itt gyakran hatékonyabb vetődve bullet-time-ozni, sőt oldschool szinten nincs fedezékhasználat) és a Kane & Lynch 2: Dog Days. Az utóbbit nagyon szétszedték, és nehéz is megszokni a nem szokványos anti-feature-jeit, melyek fokozatosan kezdtek elcseszés helyett komolyan gondoltnak tűnni. Extreme szinten mocsok nehéz volt (úgy tűnik, az ellenség is regenerálódik fedezékben, és nem mindig akar meghalni fejlövésben). Számomra egy érdekes, kőkeményen belemen csúszós élmény volt, ami nagyon passzolt a shit-shit-fuck-fuck-shit-fuck-ból álló szövegkönyvhöz és narratívához (párba állítható az általam is kedvelt, mechanikailag nem nagy szám, de nem is kínos Spec Ops: The Line-nal, de nagy sztorizgatás helyett inkább a játékos megerőszakolásával mutatja be az erőszakot). Van kooperatív is, az első rész kihagyható hozzá, bár nyilván utalgatnak rá. Nem egy olyan kamaszoknak való örömjáték, mint a Gears, szerintem utálnád, de ki tudja :)
Az új Tomb Raiderekből még csak a 2013-ast próbáltam, szerintem legnehezebb szinten is vicc, és mire beindulna az ember, már mindenki halott körülötte. Akciójátékként így nem tudja azt átadni, amit a jobbak, kalandnak meg óvodás. (A két folytatásban elvileg vannak elszállt nehézségi szintek.)
A Quantum Breaket rühelltem, nem szórakoztatott, de ha élveznéd az időmanipulálós mechanikáját és sztoriját, talán tetszene. És ugye ott a Control is, lásd Chiller beszámolóját.
PlayStation Now-val ügyeskedhetsz PC-re Unchartedeket is (téged nagyon nem izgat az fps a korábbiak alapján), az említettek közül játékmenetre ez a leggearsesebb széria. Sok harccal, de közben "cinematikus" modern Indiana Jones is lehetsz. Az első rész már kopottasabb, a 2-vel sokat csiszoltak rajta.
A Binary Domainből (a fedezéklövöldözésen kívül a "nagy döntésekre" teszi a hangsúlyt, kivel haverkodsz a csapatból és ilyenek, erős Mass Effect-hatás) csak a demóját próbáltam, mély nyomot nem hagyott, de egyszer adnék a teljesnek egy esélyt.
Amúgy nemrég a Mass Effect 2 Arrival DLC-jét játszottam végre végig, de éppen a Gears 4-5-Ultimate után csak arra volt jó, hogy újból és még jobban pofán verjen, infiltratorrel mennyire egybitesen gyenge TPS, hiába a képességek (annak idején a GfWL-es Gears éppen a ME2 után került nálam sorra, míg most az Ultimate előtte). Az, hogy rendesen társunk se volt, csak akit a DLC adott, persze kellett ehhez. (De legalább volt kiszámítható sztori és két hűdenagy döntésféleség.) Szóval a Mass Effect felé ne kacsintgass vissza! :) (A 3 és az Andromeda mondjuk nekem eddig kimaradt.)
ez volt az első (és egyben utolsó) akció játékuk,
Nem az első, volt egy The Outfit névre hallgató Xbox 360-exkluzív TPS-ük is.
Felhúzni ilyesmivel se tudsz, de fontosnak tartottam leírni, ha már felmerült, aki csak alkalmanként követi a sportágat, annak fogalma sincs általában, de sok szurkolónak sem. Az egész EHF egy antijogállam amúgy is.
Szóval ez tényleg egy érdekes kérdés, de úgyis csak engem érdekel itt :)
A kiesők és feljutók miatt nehéz volt igazságos megoldást találni, illetve a középmezőny kupaindulóját is önkényesen kellett volna kinevezni, tehát komoly problémát jelentett volna. Megjegyzem, a női második nem indulhat a BL-ben, hanem egy nemzetközi kupahelyen végző csapat kérelmét továbbíthatja az MKSZ, hogy EHF-kupa helyett BL-ben induljon. Az EHF szempontrendszerében NEM szerepel a hazai szereplés, az MKSZ helyezéstől függetlenül is annak a kérelmét továbbítja, akiét akarja. Akár a Szent Istvánét is, csak azt az EHF kiröhögné, és csak egy magyar csapat lenne a BL-ben.
Tavaly egyébként a Fradi mellett a Siófok és az Érd kérelmét is továbbították (hogy csatolták-e hozzá valamit, azt nem tudni, de látszólag ránk, akkori másodikokra indították őket), papíron az EHF döntött a Fradi mellett. Most már elvileg nem lehetne ezt tenni, de a járványhelyzet miatt nem lenne meglepő három magyar csapat a BL-ben, még senkinek sincs fogalma arról, hogy mik lesznek a hatások. A 2008-as világválság után az egész spanyol női bajnokság felszámolta magát komoly szinten néhány év alatt, azóta sincs egyetlen fajsúlyos klubcsapatuk sem. Lehet, hogy lasszóval kell majd fogni komoly épkézláb csapatokat a BL-re, három magyar csapat nélkül még a koronavírus nélkül is nehéz lett volna kiállítani 16 erős csapatot, egy-két ballaszt mindenképp lett volna.
A Siófok egy abszolút újgazdag csapat, még az utánpótlásukat is úgy szerezték, hogy megvették Mohácsét, aztán évente cserélgették a légióskollekciójukat, az egyik helyi ismerősöm is ki volt akadva, hogy a klub lecserélte a helyi gyökereit és így a szurkolókat is. Én marhára nem is kedvelem őket, de tény, hogy ebben szezonban megérdemelték volna a második helyet és a BL-t (ezt konkrétan a játékosoknak is megmondtam, amikor kikaptunk, és váltottunk pár szót), végre valami építkezés is van, köztük magyar játékosokkal. Ugyanakkor matematikailag nem dőlt el a második hely sorsa a szezon lezárása előtt.
Engem nem zavarna az EHF-kupa (új helyszínek, új csapatok, új impulzusok), de talán így az lenne a legigazságosabb, hogy ha "csak" két magyar csapat lesz, akkor a második helyért egymás ellen meccselnénk egyet (vagy kettőt). Nem örülnék, ha a Siófok esetleg tényleg nem kapna sanszot se. Volt már Fradi-Érd, ami így jött össze a selejtezőcsoportban, a férfiaknál meg a Hamburgnak kellett egyszer selejteznie, mert a Bundesligában nem fért be a legjobb négybe, de a BL-t megnyerték, öt német csapatot viszont nem akart az EHF.
Egyébiránt a Fradi férficsapatának kinézett az EHF-kupaindulás, őket valószínűleg hátrányosan érinti a döntés, így a másik nemnél mi lehetünk az áldozatok.
Az MKSZ-nek konkrétan bevallottan fradista vezetése van (mármint az elnök és a főtitkár), de a bajnokság lebonyolítását egy pár éve éppen az ETO-nak kedvezően alakították át. Az biztos, hogy jön hozzánk tao és más forrás nem kevés, csak a férfiak ebből sokat elvisznek, mert Mocsai nagyon szeretne nagycsapatot Budapesten.
250-es SSD-n az oprendszer mellé sok újabb AAA játék nem fog elférni. Ha lekapsz egy 120 GB-os darabot (az új CoD nár vagy 180 GB, de az tényleg extrém, és remélhetöen az is marad), akkor már szinte csak aprólék fér. Az 500-as alig szokott drágább lenni a 250-esnél.
Én most vettem egy 500-as Crucialt az 525-ös mellé, mert vannak rendszeresen játszott monstrumok is. És van, ami gigabittel is lassú nálam (Windows Store).
Kb. 2-3 éve. De bizonyos oldalak tényleg jobban megterhelték.
@Chiller
Alapvetően rossz szokás, de ha mindent könyvjelzőzök, akkor feledésbe merülnek (kivéve a speed dial teteje, de azok a rendszeresen használt oldalak, mint az RW), ez jelenti a problémát.
Van, olyan, hogy az egyiken hangsáv vagy videó megy, miközben a másikon olvasok, de még figyelek egy párat, és van téve még egy pár, melynél így fél szemmel látom, ha frissül, mások meg csak a sorukra várnak, és így nem kerülnek könyvjelzőzve ad acta. És RW. Esetleg Facebook Messenger-ablakok, ha valakikkel egyeztetnem kell, így gyorsabban és kényelmesebben tudok reagálni (mert amúgy rühellem, és többnyire kerülöm). Plusz, mivel így már betöltöttek, offline is kéznél vannak, bár ez nyilván túlbiztosítás. (Ez még telefonnál is működik többé-kevésbé, hogy megnyitok vagy 20 tabot, ahol van net, és aztán át tudom futni őket online is. Csak egy idő után rájuk akar frissíteni, de szerencsére nem kapkodja el.) Hívjuk ezt humán RSS-nek :)
Más megrögzöttségekkel meg lehetne ezt oldani 50 tab alatt, de 10-zel kényelmetlenül érezném magam, de kuss, én így netezek :)
Mindazonáltal az teljesen megszokott, hogy egy irodista akar 100 tabot is megnyit munka helyett, én így tapasztaltam, tehát maga az igény számomra nem tűnik extrémnek.
És akkor még nem beszéltünk különböző háttérben futó alkalmazásokról. Én például csináltam olyan sok ezer függvényes Excel-táblázatot (így szinte mindenre volt valós idejű statisztikám, ha a minisztériumból szóltak, hogy azonnal kéne a fióknak), melyet a főnököm gépe meg sem tudott nyitni (így sokáig hardveres okokból tudott ellenőrizni, később azért, mert csak én tudtam, hogy mi mit jelent, és melyik függvénynek mi a rákja), és nekem is le le kellett cseréltetnek a Core 2 Duót egy jobbféle i3-ra (ami nem meglepő, de 2015-ben egy hivatalban nem volt mindennapos igény, de utána még a többszörösére nőtt az egész), nyilván több RAM sem ártott.
8.1 simán elbírt nálam még 50-60 tabokat Win 8.1-gyel. Nem mindegy persze, hogy blokkolod a reklámokat, illetve milyen oldalakat nézel, mert számít az is. Na meg a Chrome kerülendö. Éppen ezért írtam én is korábban, hogy a 4 még okés nem extrém használat mellett, de jól tud jönni a több.
@Bandido
Elvileg a vállalati és állami szféra miatt még foltozza a biztonsági réseket s Microsoft, bár azt nem tudom, hogy ezekhez mennyire bonyolult rendszeresen hozzájutni egy IT-töl távol álló személynek.
Nem használhatatlan még a Win 7. (Egyik Win mellett vagy ellen sem foglaltam állást, az említettek egyike sem irracionális választás.)
Ja, éppen ez a lényeg, hogy vannak hibái, de messze nem annyira rossz a Win 10, hogy rettegni kellene tőle.
A linkelt gép 4 GB RAM-jával viszont én sem biztos, hogy új oprendszerrel erőlködnék, de ha nincs net, mert a régihez nincs driver (ez laptopoknál elég gyakori, sajnos - tudom, hogy ez nem az!), akkor muszáj lesz legalább a 8.1 (mely nálam szintén jól szuperált, nyilván a csempéket elintéztem).
Nekem sosem volt itthon Win 7-em (XP-ről 8.1-re váltottam), most is Win 10 előtt ülök. Nem én nem bírok el vele :)
Szerintem ha ezt rímekbe szeded, tökéletes summon Chiller spell lesz.
Marhára keveset tudunk a szerződésről, a szóban elhangzottakról, a személyes tapasztalatokról és a különböző dolgozók egyéni helyzetéről tényszerűen. Fölösleges azt keresni, miként törhetünk pálcát fölöttük néhány kiguglizott információ alapján.
Én hallottam már ilyanról itthon is, hogy valaki sokat tépelödött azon, elhagyja-e a rossz munkahelyét. Biztos te is hallottál ilyenröl. Nem mindig és mindenkinek egyszerü munkahelyek között ugrálnia, számos oka lehet ennek. Az psi reszortja, hogy a munkavállalót tolja le.
Nem vagyok IGN-rajongó, de a Humble szekere a hírek szerint nem nagyon futott akkor, nem volt elvárható a változatlan szinten és formában való fenntartása, sem az altruizmus az új tulajtól. Persze lehet, hogy te veszteségesen üzemeltetnéd.
Nem is tudom, mikor láttam utoljára releváns játékokat Indiegala-csomagban. Itt a maga - akár niche - kategóriájában mind elismertebb darab.
Igen, én is ritkán repesek mostanában az örömtöl, de azért nem "objektíve" gagyiságokat adnak, ráadásul több játékot ugyanannyiért zsákbamacska nélkül a classicosoknak. (Jó, egy meglepi most lesz.)
Szerintem az elözö néhány csomagban a kisebb címek jobban kilógtak minöségre. Igazán érdekeseket pedig azért is nehezebb elsütni, mert a sok bundle miatt szinte elfogytak, és már annyi van, hogy a magunjfajtánsk egy ezredik indie nem annyira izgalmas, mint amikor még új müfajokat támasztottak fel.
Persze éppen ezért, illetve az elözö havinál tárgyaltak miatt is kevésbé érzi az ember muszájnak a vásárlást. Annak idején mindenkinek kevesebb játéka volt, ugyanakkor sokunknak több szabadideje. (Ez utóbbin a koronavírus segíthet, de nem mindenkinek.)
Látod, egy rakat okot végigvettünk, a PSN-t. Ebböl látszik, hogy miért nem evidencia a megjelentetése. Talán az lett volna a leggyorsabb, ha portolják PC-re :D
Egy korábbi hozzászólásodra céloztam, abban te írtál objektív paradigmatikusságról, ami a feature-hegyek miatt furán vette ki magát.
Valószínűleg nem véletlen, hogy a Doom tudta nálam tartani magát újabb játékok mellett is.
Nem rajongom a Quake 2-ért (sose rajongtam), és sok mindent máshogy látok, mint akkor, de az említett szempontok miatt annak idején emészthetőbb volt az első résznél.
Mindenesetre két eltérő totálisan más hátterű élmény nehezen is tudja kizárni egymást. Nem kizárt, csak nehéz :)