Hozzászólások
Elsődleges fülek
De senkit nem érdekel a szarfoci, konganak a stadionok az ürességtől, így több a budi és a pultos, mint a szurkoló ;) De igen, ez általában mindenhol megesik, a szendvicsért is áll sor, meccsen is. Csak hát mit mihez hasonlít az ember: 12 évesek focimeccsét a Szigethez vagy a Fradi-Újpestet egy Kaláka-koncerthez? Lehet csalni.
Amíg a fesztiválok egy jó része "békeidőben" is gusztustalan tud lenni (mondjuk a régi Üllői úti stadion budija is horror volt, gumicsizma nélkül veszélyes), addig felmerül, hogy a km. f. u. (a kézmosás feltalálása után) mennyire vállalhatók.
Hogy mennyire lehet differenciálni az egy jó kérdés, de kezdetnek az is megtenné, ha sikerülne elmagyarázni, mit miért.
Azért a strandon az idegenekkel vélhetően jobban kerülöd kontaktust, mint egy koncerten, ahol ez eleve nem cél, vagy nem is megoldható.
Koncertből sem mindegy milyen, egy zsúfolt fesztivál azért még pia nélkül is megkérdőjelezhető, hogy most kell-e. De amikor utoljára voltam Szintiboy-koncerten Lellén, akkor két kisgyerek tombolt előtte, az nem volt vészes :D
Egyébként a pia is vegyes dolog, a Fradinál a szurkolói csoportok szólnak érte, ha valaki nagyon mata, és próbálják önszerveződő szinten korlátozni az ivást (azért absztinenciáról szó nincs, csak vannak próbálkozások). És ugye koncerten/fesztiválon több értelme van rendszeresen a pult felé somfordálni, mint meccsen, ahol úgy lemaradsz róla. (Persze erre is van megoldás, ha előrelátó az ember.) Mindenesetre "átlagmeccsen" tapasztalataim szerint fajlagosan kevesebb a részeg, mint "átlagfesztiválon". De nekem nem jutott volna eszembe ebből levezetni az intézkedéseket. És hát ettől még vannak.
Attól függ, egy nyílt téri filharmonikus koncert valószínűleg kevésbé fertőzésveszélyes, mint egy tömött beájulós buli. Fociban sem mindegy, hogy Fradi-Újpest vagy MTK-Gyirmót.
Oroszországban, a Balkánon és Szlovéniában ez így is megy. Na jó, beengedni beengednek, általában a van a stadion, csarnok mellett kocsma (persze stadionból nemigen lehet kijárni a sok kapun át, mint régen az Üllői úton). Horvátországban viszont kézimeccs előtt még szondáztatást is megüzentek elvárt véralkoholszinttel, ezt korábban volt, hogy megcsinálták, de idén annyira vaklárma volt, hogy a csarnok ajtaja előtt felállítottak egy sörös standot, és ki lehetett járni.
Itthon is van (pl. Kisvárda), ahol így oldják meg okosban a felest: a csarnok mellett bódéból.
Szondázás nélkül minden kijátszható, de kevésbé fognak tömegek lerészegedni, ahol korlátozott.
Nem volt szimpatikus a Gulyás-válasz, hogy inkább tiltsuk meccsen is, mint hogy koncertezni lehessen, bár az megkérdőjelezhető, hogy itt van-e az ideje a koncertezésnek, és mennyivel érinthet több embert.
Különben meg ha pogó vagy tánc nem is feltétlen van meccsen, tumultus és testi érintkezéssel járó "koreográfiák" bőven. A büféknél meg sorok, akkor is, ha semmi szesz sincs.
Ha jól rémlik, a HW utolsó éveit már kihagytad. Onnan Flatline kihúzta egy idő után a dugót, miután a pápák már nem jártak oda, a közösség meg összeverődött egy átmeneti fórumon, amíg psishock össze nem dobta ezt. Flatline-nak jeleztük e-mailben, hogy mi a terv, és hogy merítenénk a dizájnból, áldását adta rá.
A pápák közül Birdy és Barny nézett be ide egy kicsit, illetve Freak volt itt huzamosabban.
Kicsit sok volt korábban az anarchia (amnesztiát kaptak a hW-ról bannoltak is), volt flém, pár perma. Szóval a szokásos. Csak most már vénebbek és faszabbak vagyunk.
Az jöhet, de hova lett Dilbert?
Eleve alap dolog ez már, rengeteg játékban sütöttek el egyensúlyozós részeket, fura lenne, ha itt nem csinálták volna meg.
Osztálytársaim közül úgy 20% körül van, aki valaha élt kinn, de többen hazajöttek már, szerintem lement már kicsit 13,33%-ra (a legutóbbi osztálytalálkozó mérlege ez volt). A négyből, aki még kint él, az egyik még 16 évesen elhúzott szülők nélkül Japánba, nem is nálunk érettségizett. Tulajdonképpen mind kinn élnek nagyon régen, bár az egyiküknél felmerült, hogy a közelebb költözik, ha az országba vissza nem is.
Az egyetemi évfolyamtársaimat kevésbé tudom tételesen, de nagy részük nekik is itthon van.
Mondjuk a többségnek van is olyan egzisztenciája és karrierje, hogy nem motivált "mosogatni" menni.
A családi ismerősök között meg több a szaki, ők itthon is tudnak 2000 euró körüli bevételben gondolkodni. Egyikük mostanában költözik haza Londonból, szerintem helyből nyugdíjig elég megrendelés várja. (Persze éppen azért, mert már a fél szakma kinn van.)
Nagyban befolyásolja ezt nemcsak a végzettség szintje, de a konkrét szakma is.
A T3 nézhető önmaga paródiájaként, és úgy guilty pleasure-nek elmegy. A T4 komolyan nézve lehet, hogy jobb film (de bőven rossz), viszont sokkal nehezebb komolytalanul nézni. Talán drogokkal. A T3 buta és kínos, de szórakoztatóbb tud lenni.
Én régen láttam mindkettőt, de a kriptás fegyverekről akár szerezhetett John infót egy másik idősíkon, ha nem jön a TX. Az ellentmondás feloldható, csak a filmben nem tették meg.
Rengetegszer megcsináltam már ezt, aztán hol müködött, hol nem. Ezért nem is merek tanácsot adni, a Windows alja volt nálam mindig is a megosztás.
Sajnos hál' Istennek rólam még csak fogkövet szedtek le, de szívesen találgatok, hogy milyen lehet. A sör itt van elöttem az ötleteléshez, a pálinka még nincs. Mondjuk a barna söröm kávéként is beszámítható. Az M1 a háttérben meg LSD-nek.
Az elsö deci pálinka után.
Szerk.: Eltompiltságodban szerkesztettél :(
Én megvettem rég a Goldot, de fogalmam sincs milyen :)
Értem én, de azért nehéz nem kultúraellenesnek venni a felvetést. Nem is értelmezhető, mert az embernek igénye van rá, más faj lennénk, ha nem így tennénk, és nélküle talán állatok is. Persze ha ember lenne a lugasépítő madár műveit is kultúrának hívnánk.
Nyilván mindenki hallott már itt a Maslow-piramisról. A mindennapi túléléshez nem a reggeli Dosztojevszkij kell. Ha bomba potyog rád, akkor az az első, hogy elrejtőzz előle, de a rejtekben szükséged lehet fogódzókra. Ha Shakespeare-re nemet mondasz, az olyan, mintha Kovács Áron ácsra mondanál nemet (a te analógiát Shakespeare-t az összes mesteremberrel állítja szembe). Mármint egy darab alkotóra, ha nem is akármilyenre. Bizonyos mesteremberek és bizonyos művészek nélkül lehet élni, az összes nélkül vagy egy bizonyos szint (mennyiségi és/vagy minőségi) alattiból már problémásabb.
Másrészt meg a jobb helyzetben van annak a piramis aljának kielégítése annyira természetes, hogy kevésbé tűnik értéknek. Akik meg rosszabban... nos, nem minden elmaradottabb országokban boldogtalanabb az emberek, és ha alacsonyabb is esetleg az életkor, nem biztos, hogy kevesebb idejük jut egymásra és számukra értékes dolgokra, mint nekünk, túlstimuláltaknak, gályzóknak.
Meg hát úgy is fel lehet tenni a kérdést, hogy vályogház kerti budival és kultúrával, vagy palota nélküle. Szerintem fix egyes, de ahogy korábban írtam, ez sem elképzelhető racionálisan. Mindenesetre hiába van áramod és gigabited, ha úgyis sötétben maradsz. Persze a kórházakhoz a rossz nyelvek szerint tényleg nem árt az áram, de nem vagyok én se villanyszerelő, se orvos.
A szemét mindig több mint az érték, mindig több LL Junior van, mint Beethoven. De kókler "mesterember" vagy gyökér munkaerő is, más kérdés, hogy még átlag alatti szinten is lehet hasznuk, amire populációs szinten szükség lehet, ebben igazad van, ha ezt írod, nem is reagálok. Kérdés, hogy sörfőzőkre szükség van-e? Lehet sör nélkül élni (hihetetlen, de még nem szakadt rám a mennyezet). És még mennyi minden nélkül lehet, ami most annyira létfontosságúnak tűnik.
Ui.: Azért egy-két futtatott kutyaütőt leszámítva az átlagos művész még "békeidőben" sem keres annyit, mint egy hasonló kategóriás kőműves. Persze nálunk érdekes a helyzet, például egy főre jutó színházban, társulatban például nem tudom, hogy leveri-e bármely más világváros Budapestet.
Ha a John Smith jobbágy által 1600-ban megtermelt sonka vagy a Hamlet közül kell választanom, akkor az fix kettes.
Mondjuk Michael Jackson úgy aránylik Shakespeare-hez, mint Delhusa Gjon Arany Jánoshoz.
A kultúrkörünk morális beidegződéseire nagy hatással van a kereszténység (egyébként messze nem csak az viszonyul elítélően a témához), de az vallástól teljesen független, hogy a gyereknek jót tesz-e, ha prostituáltat csinálnak belőle. Mindenesetre a mi kutyánk kölykénél a saját társadalmi normákat szerencsésebb előkapni, mint másokét.
Az ázsiai gyermekprostiúcióról tudsz egy jó összefoglalóval szolgálni? Érdekelne, hogy pontosan mennyire is volt OK. Már csak azért is, mert sok szürke helyzetre jellemző a kifehérítés vagy kifeketítés.
Már nyelvileg kizárt, hogy fétis legyen a pedofília, legfeljebb fetisizmus lehetne, de ez a kategorizálás számomra újszerűnek tűnik. Nem a parafília szót keresed?
Nem kell megbánni, csak maga a gondolata olyan volt, mint az elsőzés, ezért nem éreztem át a relevanciáját. A baromságot ignorálni kell, az értelmes kritikát pedig megfontolni. Vagy ha nem időmilliomos az ember, ignorálni mindent.
Az lehet, hogy utálni fogom a játékot, de azt legalább elérték, hogy most már érdekel. Már benne van a csőben, 10-15 év, és sorra kerül.
Értettem, hogy nem az eladásokra gondolt, de éppen az a bajom, hogy a fröcsögő idiótákból vonja le a tanulságot, miközben a játékok sikeresek. Vannak bukott kísérleti játékok, de ezek az ellenpéldák.
Az meg természetes, hogy változásnál hiszti van, a változást várókkal pedig nem mindig fedik egymást a változás miatt hisztizők, de ha mégis... ki ne tudna ezer dolgot mondani, amiben váltást szeretne, de el tudnák úgy cseszni, hogy kiakadjon? A fenti tweet az egybites közhely volt a témára, ami fórumbenyögésnek elmegy (egymilliárd hasonló esetben olvastam már szinte ugyanezt), de bölcs megmondásnak kissé keveslem.
A konkrét játékokat magukat nem tudom minősíteni, de a partvonal mellől számomra is vannak ijesztő vonásaik, ha újítástól való félelem. A Death Stranding biztos nagyon jó, de amikor a gombára vizeléssel reklámozzák, és a videón nem látod, hogy mi lesz benne a játék a fedexezésen túl, akkor nem meglepő, ha visszamondod a 60 eurós előrendelést, amit a hájp hevében ejtettél meg (persze nyilván ostobábban is fel lehet ülni az antihájp hullámaira). A TLoU2 is lehet marha bátor, de az elnyújtottság és ND-sablonos játékmenet hírei nem hangzanak jól (tudom, annál nem ezért jönnek a leghangosabban a kritikák). Én például nem bánnám, ha egyszer arról hallanék, hogy az ND a játékmenettel is foglalkozik, amikor innovál. A Crash Bandicoot és a Jak 2 még erről szólt (ami fasza volt, de sokan jobban szerették a Banjo-Kazooie-klón Jak 1-et; én is, mert a folytatásokban elvitték az amúgy jól továbbfejlesztett ugrabugráról a fókuszt, újítva ugyan, de trendeket lovagolva, és mából nézve rosszabbul öregedve).
És mivel a Death Stranding kísérleti játékhoz és új IP-hez képest jól fogyott, a TLoU 2 tarol, tényleg csak a Madden jár a játékosoknak. Főleg azoknak, akik baromságokat csiripelnek. (Á, látom valami Mega64-es arc. Akkor ez biztos humor akart lenni tőle.)
Na újranézem a The Last Jedi-t, abban is vannak bold story riskek.
RE@L már régen megoldotta: a játék neve nim, a Google dob ki stratégiákat, ha szükséged van rá.
A játékmenet kopott, de az még elmenne. A level design volt, ami annak idején is a sírógörcsökig őrjített - volna, ha nem lennék vasmacsó, aki házi pálinkával és tiszta kaszpaicinnel fogyasztotta. Pár hónapja a Reach emészthetőbb volt, de rajongóvá nem váltam (az se mai gyerek nyilván).
A 4-re leszek kíváncsi, mert azt olyanok is dicsérték, akik az elődöket ugyanannyira utálták, mint én, és az már végre nem Bungie :) Meg az ODST, mert más a koncepció.
Attól, hogy nem emlékszik a gyerek valamire konkrétan, a személyisége fejlődéséhez hozzájárul.
Nincs jogosítványom, rühellek vezetni, sosem dolgoztam a polgármesteri hivatalban. Talán kezdetnek ez a három indok megteszi :)
Ha messzebb megyek, akkor más vezet, IC/nemzetközi/balatoni vonat vagy repülő. De én többnyire eljutok mindenhova gyalog (7 perc a városközpont), busz és fuvar meg van, ha kell. Engem pont nem érint az itteni vonathelyzet (napi egyre csökkentették, a busz rendben van), de a kollégám járt pórul rendszeresen, és kétszer kocsmázás után elkísértem, persze, hogy ebből egyszer pont belefutottunk akkor is abba az őrületbe, amibe ő rendszeresen.
Látom a szintkülönbséget, ha Budapestről Győrbe vonatozok, vagy ha onnan Debrecenbe, és nem innen kerülök a vadkeleti járatokkal. Más dimenzió, bár pont Debrecenbe mindig rendben lezötykölődtem több átszállással a személyekkel, tehát azon a vonalon kimaradt a nagy késés élménye. De amúgy volt arra is példa, hogy az Érd-alsó-Kelenföld 9 perces út 40 perces késéssel indult.
Felénk* ez olyannak hangzik, mint amikor Jodának arról panaszkodunk, hogy a gigabitből csak a sávszél felét tudjuk kihasználni adott letöltésnél.
*Bár nálunk éppen autópálya van és távolsági busz, azokat érinti ez inkább, akiknek a vonat jutott megyében. Munka után másfél órás hazaútból simán tud 4-5 órát csinálni a MÁV. Illetve ha itt felszállsz a vonatra, akkor olyan büdös leszel, hogy vihetsz váltásruhát munkába.
Halo War 2
Az Ensemble után egy másik híres RTS-iparost fogtak be a Creative Assembly személyében, de sem ez, sem az eltelt sok év nem látszik a két rész között. Van szebb grafika, átvezetők, új egységek, végre nem WarCraft 1-es az útkeresés, de a kampány még mindig ugyanaz a kontrollerre szabott bohóckodás. Covenant helyett van majdnem Covenant, na puff. Viszont kevésbé lila, ez nagy erény. Azért az első pályán összeomlott attól, ha egérrel indított az ember támadást, a szokásos MS-es bugosság.
Kooperatívban és Game Passban egynek elment, de RTS-űr pótolására alkalmatlan. Vagyonokért lehetett volna még DLC-ben kampánytartalmat venni, de kihagytuk a lehetőséget.
Halo: Combat Evolved Anniversary
Megpróbálhatnám objektíven leírni, hogy milyen a játék, de akit érdekelt, az jó eséllyel tudja. Inkább őszintén megosztom az érzéseimet.
Mert régről sem volt jó emlék, de kitaláltuk, hogy co-opban adunk a Halóknak, erre a régi PC-s részekben nem volt esély. Nem szerettem sose a világát, a látványát, de ezen az erényeiért túl lehetne élni, ha nem lenne kiakasztó. Egyszerűen a level design Ed Woodjai dolgoztak rajta, majd' minden pálya második fele backtrack, vagy a következő pálya az. Elnyújtott idegesítő lila űrhajóbelsőkben ez akkor is nagy élmény, ha elfogadjuk, hogy a Covenantnál és egyéb dögletes emberenkívülieknél ilyen a hajóarchitektúra és az art direction. Azt értem, hogy mit ettek sokan a játékon, de az meredek, hogy emiatt nem törték össze lemezek millióit. Egyszerűen tényleg tönkre tudja vágni az egész játékot.
A co-op volt tehát új élmény, de abból is kilógott az agyfasz. A Dark Soulsban értem, hogy miért nincs pause, de itt a marha a hosszúnak tűnő pályákon kevésbé. Checkpointok persze vannak, de idegesítő. Főleg amikor találsz egy videót (akár harc közben véletlenül), és addig elvileg kitesz a pause menübe a játék, de valójában addig kinyírnak, ahogy a társadat is. A kedvencem azért az volt, amikor haladtunk a csőben egymás mögött, és méterenként ráteleportált minket a másikra és vice versa. Többször is efféle teleportálásfesztté változott a játék.
Az AI még mindig szórakoztató tud lenni, ahogy a tapadós gránát is, a Warthog irányítása viszont sokkal kellemesebb volt emlékként, most rühelltem. De a legfőbb játékélményforrás, hogy együtt lehet szidni a fejlesztők felmenőit, és ez olyan bajtársiasságot teremt, mintha csak egy lövészárokban húznánk le együtt éveket. Ahol az eltelt idő esztendőknek tűnik, az ellenség pedig a játék.
Már készítem a testem a második részre!
Pont nem Marvel, de nekem az ugrott be, hogy követte le a DC is a riválist (ezek már 1943-as és 1945-ös borítók):
rwurl=https://static3.cbrimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2018/05/batma...
rwurl=https://static0.cbrimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2018/05/batma...
Ezzel fel lehetne lépni, mert a mai borotvákkal szinte lehetetlen. De ez 10 éve is így volt, és már 1997 óta nehéz, amióta borotválkozom. Maximum, ha megszokom a használt pengét, és cserélés után is hasonlóan izomból akarom, de ez egy alaklom, ha hülye vagyok.
Persze lehet, hogy az én képemen vastag csak a bőr, de ezek alapvetően nem vágnak, ha nem direkt retróeszközt választ az ember.
Szerk.: Villanyborotvát sosem próbáltam.
Már ahol, B-középben azért az izzadásra nagyobb a sansz, mint a vigyázban ülésre.