Hozzászólások
Elsődleges fülek
Értettem, hogy nem az eladásokra gondolt, de éppen az a bajom, hogy a fröcsögő idiótákból vonja le a tanulságot, miközben a játékok sikeresek. Vannak bukott kísérleti játékok, de ezek az ellenpéldák.
Az meg természetes, hogy változásnál hiszti van, a változást várókkal pedig nem mindig fedik egymást a változás miatt hisztizők, de ha mégis... ki ne tudna ezer dolgot mondani, amiben váltást szeretne, de el tudnák úgy cseszni, hogy kiakadjon? A fenti tweet az egybites közhely volt a témára, ami fórumbenyögésnek elmegy (egymilliárd hasonló esetben olvastam már szinte ugyanezt), de bölcs megmondásnak kissé keveslem.
A konkrét játékokat magukat nem tudom minősíteni, de a partvonal mellől számomra is vannak ijesztő vonásaik, ha újítástól való félelem. A Death Stranding biztos nagyon jó, de amikor a gombára vizeléssel reklámozzák, és a videón nem látod, hogy mi lesz benne a játék a fedexezésen túl, akkor nem meglepő, ha visszamondod a 60 eurós előrendelést, amit a hájp hevében ejtettél meg (persze nyilván ostobábban is fel lehet ülni az antihájp hullámaira). A TLoU2 is lehet marha bátor, de az elnyújtottság és ND-sablonos játékmenet hírei nem hangzanak jól (tudom, annál nem ezért jönnek a leghangosabban a kritikák). Én például nem bánnám, ha egyszer arról hallanék, hogy az ND a játékmenettel is foglalkozik, amikor innovál. A Crash Bandicoot és a Jak 2 még erről szólt (ami fasza volt, de sokan jobban szerették a Banjo-Kazooie-klón Jak 1-et; én is, mert a folytatásokban elvitték az amúgy jól továbbfejlesztett ugrabugráról a fókuszt, újítva ugyan, de trendeket lovagolva, és mából nézve rosszabbul öregedve).
És mivel a Death Stranding kísérleti játékhoz és új IP-hez képest jól fogyott, a TLoU 2 tarol, tényleg csak a Madden jár a játékosoknak. Főleg azoknak, akik baromságokat csiripelnek. (Á, látom valami Mega64-es arc. Akkor ez biztos humor akart lenni tőle.)
Na újranézem a The Last Jedi-t, abban is vannak bold story riskek.
RE@L már régen megoldotta: a játék neve nim, a Google dob ki stratégiákat, ha szükséged van rá.
A játékmenet kopott, de az még elmenne. A level design volt, ami annak idején is a sírógörcsökig őrjített - volna, ha nem lennék vasmacsó, aki házi pálinkával és tiszta kaszpaicinnel fogyasztotta. Pár hónapja a Reach emészthetőbb volt, de rajongóvá nem váltam (az se mai gyerek nyilván).
A 4-re leszek kíváncsi, mert azt olyanok is dicsérték, akik az elődöket ugyanannyira utálták, mint én, és az már végre nem Bungie :) Meg az ODST, mert más a koncepció.
Attól, hogy nem emlékszik a gyerek valamire konkrétan, a személyisége fejlődéséhez hozzájárul.
Nincs jogosítványom, rühellek vezetni, sosem dolgoztam a polgármesteri hivatalban. Talán kezdetnek ez a három indok megteszi :)
Ha messzebb megyek, akkor más vezet, IC/nemzetközi/balatoni vonat vagy repülő. De én többnyire eljutok mindenhova gyalog (7 perc a városközpont), busz és fuvar meg van, ha kell. Engem pont nem érint az itteni vonathelyzet (napi egyre csökkentették, a busz rendben van), de a kollégám járt pórul rendszeresen, és kétszer kocsmázás után elkísértem, persze, hogy ebből egyszer pont belefutottunk akkor is abba az őrületbe, amibe ő rendszeresen.
Látom a szintkülönbséget, ha Budapestről Győrbe vonatozok, vagy ha onnan Debrecenbe, és nem innen kerülök a vadkeleti járatokkal. Más dimenzió, bár pont Debrecenbe mindig rendben lezötykölődtem több átszállással a személyekkel, tehát azon a vonalon kimaradt a nagy késés élménye. De amúgy volt arra is példa, hogy az Érd-alsó-Kelenföld 9 perces út 40 perces késéssel indult.
Felénk* ez olyannak hangzik, mint amikor Jodának arról panaszkodunk, hogy a gigabitből csak a sávszél felét tudjuk kihasználni adott letöltésnél.
*Bár nálunk éppen autópálya van és távolsági busz, azokat érinti ez inkább, akiknek a vonat jutott megyében. Munka után másfél órás hazaútból simán tud 4-5 órát csinálni a MÁV. Illetve ha itt felszállsz a vonatra, akkor olyan büdös leszel, hogy vihetsz váltásruhát munkába.
Halo War 2
Az Ensemble után egy másik híres RTS-iparost fogtak be a Creative Assembly személyében, de sem ez, sem az eltelt sok év nem látszik a két rész között. Van szebb grafika, átvezetők, új egységek, végre nem WarCraft 1-es az útkeresés, de a kampány még mindig ugyanaz a kontrollerre szabott bohóckodás. Covenant helyett van majdnem Covenant, na puff. Viszont kevésbé lila, ez nagy erény. Azért az első pályán összeomlott attól, ha egérrel indított az ember támadást, a szokásos MS-es bugosság.
Kooperatívban és Game Passban egynek elment, de RTS-űr pótolására alkalmatlan. Vagyonokért lehetett volna még DLC-ben kampánytartalmat venni, de kihagytuk a lehetőséget.
Halo: Combat Evolved Anniversary
Megpróbálhatnám objektíven leírni, hogy milyen a játék, de akit érdekelt, az jó eséllyel tudja. Inkább őszintén megosztom az érzéseimet.
Mert régről sem volt jó emlék, de kitaláltuk, hogy co-opban adunk a Halóknak, erre a régi PC-s részekben nem volt esély. Nem szerettem sose a világát, a látványát, de ezen az erényeiért túl lehetne élni, ha nem lenne kiakasztó. Egyszerűen a level design Ed Woodjai dolgoztak rajta, majd' minden pálya második fele backtrack, vagy a következő pálya az. Elnyújtott idegesítő lila űrhajóbelsőkben ez akkor is nagy élmény, ha elfogadjuk, hogy a Covenantnál és egyéb dögletes emberenkívülieknél ilyen a hajóarchitektúra és az art direction. Azt értem, hogy mit ettek sokan a játékon, de az meredek, hogy emiatt nem törték össze lemezek millióit. Egyszerűen tényleg tönkre tudja vágni az egész játékot.
A co-op volt tehát új élmény, de abból is kilógott az agyfasz. A Dark Soulsban értem, hogy miért nincs pause, de itt a marha a hosszúnak tűnő pályákon kevésbé. Checkpointok persze vannak, de idegesítő. Főleg amikor találsz egy videót (akár harc közben véletlenül), és addig elvileg kitesz a pause menübe a játék, de valójában addig kinyírnak, ahogy a társadat is. A kedvencem azért az volt, amikor haladtunk a csőben egymás mögött, és méterenként ráteleportált minket a másikra és vice versa. Többször is efféle teleportálásfesztté változott a játék.
Az AI még mindig szórakoztató tud lenni, ahogy a tapadós gránát is, a Warthog irányítása viszont sokkal kellemesebb volt emlékként, most rühelltem. De a legfőbb játékélményforrás, hogy együtt lehet szidni a fejlesztők felmenőit, és ez olyan bajtársiasságot teremt, mintha csak egy lövészárokban húznánk le együtt éveket. Ahol az eltelt idő esztendőknek tűnik, az ellenség pedig a játék.
Már készítem a testem a második részre!
Pont nem Marvel, de nekem az ugrott be, hogy követte le a DC is a riválist (ezek már 1943-as és 1945-ös borítók):
rwurl=https://static3.cbrimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2018/05/batma...
rwurl=https://static0.cbrimages.com/wordpress/wp-content/uploads/2018/05/batma...
Ezzel fel lehetne lépni, mert a mai borotvákkal szinte lehetetlen. De ez 10 éve is így volt, és már 1997 óta nehéz, amióta borotválkozom. Maximum, ha megszokom a használt pengét, és cserélés után is hasonlóan izomból akarom, de ez egy alaklom, ha hülye vagyok.
Persze lehet, hogy az én képemen vastag csak a bőr, de ezek alapvetően nem vágnak, ha nem direkt retróeszközt választ az ember.
Szerk.: Villanyborotvát sosem próbáltam.
Weinstein rámenőssége éveken át volt nyilvános poénok tárgya, ennek fényében már ott vicces volt, amikor mindenki meglepődött rajta, ahogy ezek büntetőüggyé váltak.
De mi legyen Balassival és Polanskival?
Szerencsére vannak, akiket nemesebb szempontok motiváltak a lepontozásnál.
rwurl=https://gamepod.hu/dl/upc/2020-06/424891_img_20200620_004851.jpg
A Sly 2 már annyira 10+, hogy 16 éves.
Én a feliratot nem mindig.
Vagy nyelvtanáré. Persze abban óriási a szórás, van a duplájáért és a feléért is (és ezek sem szélsőértékek), de nem számítana arra sem extrémnek.
Szerintem annyiból van igaza, hogy többé-kevésbé ezek progresszívek voltak a maguk idejében, illetve a világháború idején betöltötték a propaganda szerepét is. Csak ugye van, aki ma nem az, de mondjuk a korábbi évtizedek progressziójával retrospektíve egyetért, vagy átélte, de ami ma megy az, sok neki, és ezen megbicsaklik a logikája, mert tényleg egybitesen mindenkit ugyanarra a "fejlődési ívre" helyez el, és a mindenkori teljes csomag melletti csápolásban gondolkodik. Ez bődületesen leegyszerűsítő ostobaság. Egy intelligens és önálló vélemény alkotására képes ember éppenséggel képes szelektálni, és akár a saját ideologikusabb kedveltjeivel, kedvenceivel is - részben - vitatkozni, ahelyett hogy két lábon járó rezonőrré változzon. Mindez olyan készségekhez sem árt, mint az önirónia vagy az ellenfél érveinek, világnézetének elismerése.
Mindazonáltal sokan tesznek úgy, mintha meglepődnének. Nyilván nem minden minden át tudatosan annyira gyerekként, kevésbé volt arcba tolva (már amiben, annak idején láttam vagy féltucat Star Trek: TNG, de intellektuálisan zavaró volt a szájba rágása annak is, amivel más körítéssel simán azonosultam volna), nem kultúrharcos szemmel nézte stb.
Persze látszik rajtuk a kor: az első X-Men-füzetekben mindenki fehér, Beast sem kék vagy szőrös (és nem is zseni). Azt már csak félve teszem hozzá, hogy a tévéshopos stílussal rosszabbul öregedtek, mint az Ómagyar Mária-siralom vagy - hogy korban közelebb állót mondjak - a Rákosi-beszédek, de nem voltam akkor gyerek, célközönség nem leszek soha.
Szerk.: Sokszor amúgy tényleg olyanok hőbörögnek meggyalázás miatt, akik nem is tudnak róla, hogy az eredeti matériában is megcsinálták már az adott húzást. Ha nem is a '60-as években, de nem tegnapelőtt, amióta rajongónak hiszi magát. Tehát ebben a kontextusban jogos, amit ír, de minden nézőpontból nem áll meg.
A PS4-nél volt is exkluzívnak annak idején Order, Knack, Driveclub. A PS3 meg legendás :D
Nem nehéz megugrani exkluzívokban a szintet, de nem biztos, hogy sikerül, bár valami ütös csak lesz. A TLoU2 vagy a Ghost of Tsushima cheat lenne.
Amikor Axeleróról váltottam Chellóra, akkor előrelépés volt. De vágtam a centit, hogy menekülhessek Digire, mert egyre rosszabb és rosszabb lett. A Digi azóta nemcsak gyorsabb és olcsóbb, de stabilabb is. Persze sok éve így nem is volt sok közöm máshoz.
Nem kell új topik, egy betü lecserélésével lesz itt világkése.
Mit kell nézni? Hónapok óta van steames adatlapja.
A Válasz Online egy totál kulturált jobbközép portál, melyet a teljes hazai fösodor is így kezel, csak a kormánypártiak utálják.
Régóta gyűjtöttél a SABMillerre, és most jöttél rá, hogy 4,5 éve megvették előled?
Van egy jó hírem: a pénz sörbe fektetése mindig megoldható.
Félkomoly volt az a megjegzésem. Különben szeretek a barátaimmal sörözni. De ha mindig iszom velük is és egyébként is, akkor nincs mérték. Nem azért, mert mindig részeg lennék, hanem mert nem lenne egészséges. Ezért inkább akkor iszom, ha van kivel, vagy dolgom van a városban, és leülök egy pár sör mellé olvasgatni meg váltani pár szót a csaposlánnyal. (Magyarul csak sörért nem mozdulok ki, ahogy általában igyekszem minél több elintéznivalót összekötni. A járvány erre csak ráerősített.) A gyakorlatban azt látom a környezetemben, hogy aki telepakolja a hűtőt sörrel, az el is szisszengeti. (Van itthon sör, csak nem a hűtőben.)
Túl sokat mondjuk egyedül már csak azért sem innék egyszerre, mert zavar, ha megérzem. Egy sörnyi hatással szeretek olvasgatni, de az ízét meg ugye kívánom. Illetve én egyfolytában iszom: napi legalább 5-6 liter folyadék (zömében víz és te, mostanában bodzaszörp is, mert szezonja van) is lecsúszik, egy edzés közben 2-3 liter. Szoktam inni alkoholmentes üdítőt is, sör mellé is, de csak azt fogyasztani nagyon drága lenne, mert még gyorsabban csúszik a szánsav hiánya miatta. Tudniillik, a sörön kívül nem szeretem a szénsavas italokat, évi két nagy fröccs vagy egy pohár pezsgő talán lecsúszik. Nekem folyadékpusztító-biogépként fél liter nem mennyiség. Biztos azért van ez így, mert elefántok neveltek. Vagy valami betegség.
Szóval könnyen becsúszna nem kívánatos mennyiségű kalória, eleve már napi 1-2 sörrel is, hiába hangzik mértéktartónak. Ahogy az édességgel is így vagyok, ami szintén jól esne, de ok nélkül (pl. mert frissen sült sütivel kínálnak) többnyire nem erőltetem.
Egyébiránt mindenfüggő vagyok: nagyon nehéz leállnom a munkával (ez segített az utóbbi évek súlygyarapodásában), az edzéssel (jött pár sérülés is, de egy munkahelyi cipekedésben nyírtam ki bő egy évre a jobb karomat, még akkor sem tudtam megtartani vele egy 3 kilós csomagot), a könyvekkel, a játékokkal, az evéssel és az ivással is, ha egyszer komolyan elkezdem, akkor ráfeszülök. Talán még az evést és az ivást a legegyszerűbb abbahagyni.
De én nem azért iszom, mert másokkal lógok (bár van, akihez kell), hanem azért lógok másokkal, hogy legyenek biodíszletek az ivásomhoz. Ha annyit innék, amennyi jól esik, az élettanilag nem lenne rendben, ezért akkor iszom, ha van rá ürügy. Most például rendeltem egy csomagot, le kell majd érte menni a városba. Ez nyilván betonkemény ok pár sör mellett. És hát meg kell menteni a vendéglátó egységeket ebben a helyzetben!
A kedvenc pesti kocsmámig viszont nem fogok felutazni, mert úgy egy sör 7500 Ft lenne, kéne innom vagy húszat, hogy megérje. Hmm...
Én heti fél-egy sörrel vagyok el átlagban. Jól esne több, de inkább társasági ivó vagyok (szerencsére tudok jó társaságom lenni magamnak), na meg csapoltpárti (Pesten nehezebben állnám meg, ott vannak favoritjaim, itt nincs nagy választék, Primatorért vagy Soproni IPA-ért lusta vagyok kimozdulni). Persze rájátszik, hogy én is szeretnék fogyni, de nem érzem egyelőre az önmegtartóztatás hasznát. Februárt végigsöröztem, ettem is rendesen, és kevés sporttal is lement 5 kiló (hozzáteszem, édesség- és nasimentesen). Igaz, sokat rohangáltam, bőröndökkel is, de nem értem. Most rendszeres sport, 30%-kal csökkentett zabálás és sörmentesség mellett is a stagnálás megy. De az övemet beljebb tudom csatolni, szóval a zsírpárnák alatt biztos mocskos izmos vagyok :D
2013-ban még le tudtam menni 125-ről 88-ra (6-7 hónap alatt), de az masszív koplalás volt. Volt, hogy reggel 7-től dolgoztam pár óra alvás után (sok mozgással), aztán este 9-kor ettem először egy keveset. Nem ez volt a jellemző, de elég önmegtartóztatóan csináltam, a sör viszont a szokásos alkalmakkor ment. Nyilván ha nem éreztem volna magam végig fittnek fizikailag és szellemileg, akkor nem csinálom. Most nem érezném jó ötletnek belevágni. Azért a mostani 108 kilót jó lenne egy húszassal csökkenteni, de csak hosszabb távon tervezem. És nem teljesen sörmentesen.
Karanténra beugrott nálam is Boccaccio, de mivel a Dekameront pár éve olvastam, beértem a Dante életével.
Utána Sapkowski Vaják-könyveit olvastam. Sikerrel, így 2025-ig már talán eljutok a Witcher 3-ig.
Igazán a két novelláskötet volt az, ahol Sapkowski lubickolt a feszes formátumban, és frissnek ható mesékkel alapozta meg a világot. A harmadik könyv (első regény) még mindig inkább felvezetés volt, és kvázi három elbeszélésre akár fel is osztható. A hetedik könyvben meg már nem győzött ide-oda ugrálni, keretes szerkezetet adni, különböző karakterek nézőpontjaiból mesélni különböző töredékeket. (Gondolom, hogy a Netflix-sorozat időugrálásai miatt néhol megjelenő sirámok is a könyvek eme kifejlő tulajdonságára is utalnak.)
A főszál azért nem mindig volt lenyűgöző, amikor Geralték egy messziről bűzlő red herring után másztak több száz oldalon át, utána olyan fordulatot kellett előhúzni, hogy azt már társadalmi kísérletnek éreztem. Félreértés ne essék, végig szórakoztatott a folyam, de nem elsősorban a főszál konkrét cselekménye miatt. A nyolcadik, előzménykötet is jó kiegészítés, de szigorúan a hetedik után szabad csak olvasni, mert a vége spoileres, nem kellett volna most kiadniuk a sorozat miatt azt is gyorsan, miközben a főszál még sehol.
A power level számomra nem mindig stimmelt, de hát fantasy.
Én éppen a Heroes 1-et vettem újra elő. Szerintem egy darabig még innen (újra)kezdve elleszek velük, kap tőlem időt a Ubi.
Előtte pár évvel volt az Ang Lee-féle Hulk, emiatt először félig-meddig folytatásnak készült, de végül ebből tizedig-meddig lett az, miután Norton saját maga nyúlt bele a forgatókönyvbe.
Ha arra gondolok, hogy mennyire borzalmas volt a BF2-kampányban a jedi-nak lenni (vagy bárkinek Versión kívül), nem nehéz elképzelnem, hogy ez jobban megfogott :)
Nem kell megbánni, csak maga a gondolata olyan volt, mint az elsőzés, ezért nem éreztem át a relevanciáját. A baromságot ignorálni kell, az értelmes kritikát pedig megfontolni. Vagy ha nem időmilliomos az ember, ignorálni mindent.
Az lehet, hogy utálni fogom a játékot, de azt legalább elérték, hogy most már érdekel. Már benne van a csőben, 10-15 év, és sorra kerül.