Hozzászólások
Elsődleges fülek
Igazság szerint az SC1 mai szemmel elég könnyű (a WC2 meg instant win), itt-ott a zergekkel kell komolyabban észnél lenni, annak, akinek nem fekszenek. A Brood War utolsó néhány pályája viszont velük izzasztó tud lenni, míg a Heart of the Swarmban szinte azok a legkönnyebbek.
Viszont az első részben lehet "csalni" a játékot tökig belassítva, SC2-ben hardon fast alá nem lehet menni.
Igen, koncepció szintjén nem lenne rossz (sőt a demó alapján még előrelépést vártam), és "konzekvensebb" az élmény a Fahrenheiténél, de a hozzá magvasnak szánt mondanivalója és a játékmenet beáldozása miatta visszaüt. Persze nyilván meg lehetett volna oldani mindkét szempontból így is, de Cage-nek látszólag nem tesz jót az elrugaszkodás. Pedig végül is a testcseréléssel és démonokkal már az Omikront is így kezdte, és érdekes felütést adott ezzel neki.
A Fahrenheit filmeszerű megoldásai a maga idejében lenyűgözőek voltak, és egy darabig a párhuzamos történeztvezetés, az immerzív irányítás gondoskodott a thrillingről, és az érdeklődés fenntartásáról is. Aztán a felétől átmegy misztikus baromságba, de legalább vannak izgalmas jelenetek, és némi döntési lehetőség.
A Heavy Rain egy korrekt thriller, jóval inkább alakítható történésekkel és végkimenetelekkel, elrugaszkodott megoldások nélkül, még komolyabb produkciós szinttel. Persze nyilván nem lenne a vásznon igazán jó, van benne hatásvadászat bőven, és lopott plothole-okat a Prometheusból is, de egy jelentős következő lépés. A Beyond meg egy hasonlóan jelentős lépés vissza, persze pénz volt benne bőven, ez meg is látszott rajta.
Igen, Cage elszállt magától, de desigrerként és íróként is elrobogott mellette a játékipar. Aztán persze az is lehet, hogy megembereli magát, és a Detroit újra előremutat majd, de most már sokkal keményebb a mezőny, míg korábban szibnte egyedüli képviselői voltak (igen, régen is volt Dragon's Lair, de nem erről bezsélek :). A téma meg hiába jó, nem újdonság, a "szerző" múltja és a trailer pedig klisészagot áraszt.
Röviden: a Fahrenheit és a Heavy Rain újat és korábban nem látott színvonalat tudott mutatni (nyilván mai szemmel ez nehezebben érezhető át), de azóta saját magához képest is megállt a Quantic Dream tudománya.
Viszont ennek ellenére nem bántam meg a 9000 Forintos árat, mert minden pillanat minőségi és még párszor biztos végigjátszom a döntések miatt. Heavy Rain > Fahrenheit > Beyond
Itt a döntéseknek alig van hatása a Heavy Rainhez képest (OK, abban emiatt, és a csavar miatt vannak látványosabb plothole-ok), egy méretes visszalépés a játék a Fahrenheitig. Ráadásul ugye elronthatatlan a játék, de ez még felfogható úgy, hogy Jody és Aiden kapcsolata a lényeg, az utóbbi meg legfelejebb kihúz minket a pácból. Csak hát ennek elfogadásához mélyebb tartalom kéne. Szórakoztató filmszerű cucc amúgy (tehát maximálisan megértem, hogy könnyű rágerjedni, ha bejön az ilyesmi), de Cage hatásvadász misztikus közhelyei fölött már eljárt az idő (illetve a HR eleve nélkülözte ezeket, leglaábbis a misztikus kitétel nem igaz rá).
Nekem nagyon nagy csalódás volt az élményfaktor ellenére (az előző játékaik és a demó ismeretében előrendelőként frissiben), el sem tudom képzelni, hogy épkézláb már miatta, hogy épkézláb sztorit kap a Detroit, és nem egy kliségyűjtemény lesz. Tényleg egy olyan fejlődő stílusról van szó, ahol a minimum lenne már a HR túlszárnyalása az elégedettségemhez. Persze előbb-utóbb lesz PS4-em, és lesz Detroitom is, csak a Quantic Dreamet alacsonyabb polcra helyeztem.
Dead Island
Zombis szigetre rekedve a Diablo óta megszokott pusztíts és tápolj játékmenet, a Borderlandsben is látott FPS-beöntéssel. A túlélős körítés (de alig-alig túlélős játékmenet) elsőre tetszett, az élőhalottakkal ellepett turistaparadicsom hangulata jó, de azért idővel megkopik, és a későbbi helyszínek, mint a lepusztult város vagy a dzsungel sem képesek már kellő pluszt nyújtani. A történet meg konzekvensen érdektelen klisé.
Az egyik fontos pontja, ami megkülönbözteti a Borderlandstől (az első részre gondolok), az a közelharcra való fókusz, és szerencsére a játéknak ez a része valóban jól működik. Még arra is van lehetőség, hogy kontrollerrel (vagy moddal egérrel) az analóg irányítást választva pontosan úgy suhinthassunk, ahogy tetszik. Ez egy darabig szórakoztató, de végig szívás. Ilyenkor ugyanis belefagysz a nézetbe, hiszen nem tudsz fordulni, én pedig ezt nem tudtam megszokni, pedig adtam neki pár órát, miután amúgy már kiismertem a játékot. Enélkül is élvezetes viszont szeletelni rotható ellenfeleinket, jól működik a koponányák betörése éppúgy, mint a fej vagy a végtagok lenyiszálása. Blokkolás ugyan nincs, mint a Condemnedben (hogy egy más műfajból is beidézzek egy résztvevőt), de az állóképesség ugyanúgy fontos tényező, és az ütőtávokat itt sokkal hitelesebbnek éreztem.
Szintén jó dolog, hogy az egyszerű fejlesztéseken túl moddolhatjuk is a fegyvereket, így a különböző elementális hatásokat magunk pakolhatjuk rá gyilkolóeszközeinkre, legyen az elektromos trükk, tüzes borogatás vagy éppen a síron túl jövőkből is hányingert kiváltó méreg. Egyszerű, de a célnak megteszi. Javítanunk pedig kell rendszeresen, az eszközeink beosztása ad egy minimális túlélős hangulatot.
A lőfegyveres harc már sima FPS, későn érkező fegyverrel és kevés lőszerrel. Később gyárthatunk lőszert, és a mordályainkat is moddolhatjuk ez jó, de ezek inkább az evilági csúnyák ellen jók, nem a zombik ellen.
És ha már lőfegyver, akkor érdekes, hogy van rájuk sepcializálódott kaszt. Ami azért marhaság, mert a játék első harmadában elvétve lehet lövöldözni, és később is be kell osztani a muníciót, tehát a közelharcosok visznek mindent. Szerencsére én nem, csak a partnerem nyúlt bele ebbe, én az ázsiai csajjal nagyon vígan elvoltam, a pengéimmel gyönyörű vérfüdőket rendeztem, a kasztfüggő spéci támadásom is szinte azonnal töltődött. Marha kiegyensúlyozatlan ez így, és túl sok képesség is megtanulható a végére, de azért vannak érdekes és hazsnálható fejlesztések arra, amit a stílus megkíván.
Az meg már másik fele az egésznek, hogy tét nélküli. OK, a halállal egész sok pénz is el tud veszni, de úgyis jöhetünk újra pár méterrel odébbról, és kevesebb vagy már sérült ellenségek ellen. Ez már nem túlélős. Ehhez képest nemhogy egy Left 4 Dead vérhardcore taktikai FPS, de - természetesen - a régi Diablók vagy a WoW is komoly odafigyelést és tervet igényel. Persze a Borderlands vagy a Diablo III is ugyanezt csinálja, nem értem, hogy miért muszáj ennyire könnyednek lenni hardcore mód nélkül. Mondjuk a Blizzardnál legalább a bossoknál lehet elölről kezdeni a hajcihőt, abból meg éppen azért szálltam ki :) (De inkább azért, mert meguntam a demó végi bossharcra, és éppen el is kellett mennem otthonról.)
Co-opban jó volt, de a tipikus "menj ide, menj oda gyakni, majd gyere vissza a jutalomért" típusú küldetéseket nem sikerült úgy becsomagolni, hogy egyedül is sok értelme legyen, ha az ember nem szereti szalagmunkás hangulatot hozó játékokat. Az viszont frankó, hogy elég könnyedén lehet beugrálni egymás játékába, mindenki megkapja a jutalmakat, és arra is lehetőséget kínál a játék, hogy egy 30-as és egy 10-es szintű karakter harcoljon egymás oldalán, miközben mindketten a magukénak megfelelő szintűként találkoznak ugyanazzal a zombival.
Bloodbath Arena. Arénás DLC, egy helyszínen, ahova beugorhatunk a játék során. Ebbe éppen egyedül néztem be, gyorsan elég lett belőle. Túl céltalan a főszálhoz képest, ahol mégiscsak van felfedezés.
Ryder White. Ebben meg egy fontos karakterrel játszhatjuk párhuzamosan a történetet, ami bár nem emlékezetes, de jól megcsavarintja azt. A más nézőpontot pedig a Half-Life-hoz érkezett Opposing Force óta szeretjük. A játékmenet is más, hiszen nagyon eltolódik (viszonylag cső-)FPS-be, ez is ad némi frissességet, ha a helyszínek újrahasználtak is. karakterfejlesztés viszont nincs, ha idővel meg is nyílnak a képességfák, nagyon úgy tűnik, hogy csak bug a hozzáférhetősége, valójában kivágták. A craftingot pedig jelképesre redukálták. Érdemes rászánni pár órát, ha bejött az alapjáték, ha co-opot nem is tud.
Köszönöm az utolsó bekezdésbeli tisztázást, eddig valószínűleg a többiek félreértették, és azt hitték, hogy azért írod le percenként a véleményedet, mert törődésre vágysz. Most már mindenki tudhatja, hogy tévedett.
Ez teljesen jogos, és jó is, hogy előkerült ez a nézőpont (ha már egyeseknek még itt is tetszeni merészel az összes film), de éppen az a szomorú, hogy ha nem is vesszük mindezt figyelembe, a régi trilógia mindkét kezét hátrakötözve is pillanatok alatt kiüti az újat. Hendikeppel indítani az előzményeket olyan, mintha Stephen Hawkingot kilöknénk a ringbe a fénykorában lévő Mike Tyson ellen.
Nyilván nehéz szabadulni a nosztalgiától és az utóítéletektől, de én is újranéztem a nyáron despecializálva a régi trilógiát, illetve utána az újabbat is, és elképesztő volt látni, hogy a régi a korához képest mennyire jól néz ki, emezek pedig mennyire rosszul öregednek, helyenként fájdalmasak (na nem mintha új korukban ne lógott volna a ki lóláb).
Ez persze csak a technika, még a Return of the Jedi kritizált ewokmániája is monoklit felcsatolva, ötórai tea mellett, szigorúan kisujjt eltartva is nézhető ahhoz képest, ahogy Jar-Jar Binks alig érthető nyelven (mindegy, hogy eredeti nyelvről vagy magyar szinkronról beszélünk, mindkettő borzasztó) végigrappeli (bocs CJ, de beszélésnek hadd ne hívjam) a Phantom Menace-t. Hogy Han Solo és Leia csipkelődéseit ne is mérjem az Attack of the Clones romantikusnak szánt nyálgalaxisához.
És ugye van több befejezés is, nem tudom, hogy kiharcoltad-e, megnézted-e mindet.
Valahogy ki kell arra is használni a világot, hogy egységsugarúként is el lehessen szórakozni benne. Márpedig a "kifejlett" jedi/sith normális esetben túl erős, ha mindenki az ő bőrükbe bújuk, akkor mégis hogy forgatod újra a csatát a Hothon? Maximum az Attack of the Clones mass jedi összecsapását lehet, ugye mindenki kedvenc epizódjából :P
Szóval a más világba szerintem beletartozik a Battlefront is. Hogy hogyan lehetett volna a különböző igényeket összefésülni benne, azt meg az nyilván jobban tudja nálam, aki játssza is, de a koncepció nem hülyeség.
X-Wing/Tie Fighter, Dark Forces, Republic Commando? Mindegyik megvolt fénykardozás vagy fejvadászkodás nélkül is (ahogy a Force Unleashed is, hiszen abban neoncsővel kellett csapkodni ;), és ebből kettő FPS. Persze a DF folytatásai már Jedi Knightként mentek, de ettől még működött az első rész is.
Ahogy írtam, nem nyálaztam át 100%-ig összevetve az összes DLC listájával, de 80%-nál kiszállva azt a tanulságot vontam le, hogy tonnányi skin nincs benne, a többi igen.
@Magon
Valószínűleg kihagyhatók akkor, de mondjuk hosszú távú co-op móka kapcsán nem kívánok nagyon spúr lenni. Ha megvenném, legalább én meg tudnám adni a választ az utánam jövőknek, akik nálam is jobban a múltban élnek :)
Mert ha nincs konzolja, akkor csak nézegethetné a lemezt. Szerintem nem otthon próbálta. Én meg igen, de PS3-ra akkor sem venném 2015-ben, újgenerációs konzol meg nincs.
Én a demóban többet gurulgattam benne muszájból, mint az összes God of Warban együtt, így kevésbé élveztem a dinamikát. Egyébként az is merha idegesítő, hogy kevés a gomb, így ha egy ajtóban állsz neki ahrcolni, akkor közben ki-be lépkedsz a helyszínek között. Persze rajtam kívül mindenki más rajong a konzolos irányításért (és én is kíváncsian vártam), biztos velem van a baj.
Szóval nekem még gyakorolnom kellene az átállást, pedig a nem is annyira távoli rokon Borderlandsben vagy Dead Islandben direkt kontrollerrel osztom a fejeseket PC-n is. Hiába vannak FPS-be oltva, inkább azokat játszom konzolosan, mint a Diablót.
Kösz, megnéztem, de az olvasottak alpján swoder a GotY-s DLC-kkel sem játszott, Magon is csak azokkal. Mondjuk úgy egyéves posztok voltak ezek.
és oké, ezeket a túlzásokat lehet szatírának venni, de nekem mindig a generációs szakadék meg a társadalmi különbségek egyszerű, de durva bemutatásaként jött át,
Igen, én is erre gondoltam, de a groteszk bemutatási módjával, a szatirikus elemekkel, a végső jelenetekkel én nem tudtam már annyira komolyan venni (írtam példákat, hogy mely filmeket igen, már amennyire slashert lehet), és tálcán kínálta a már valóban szatírává váló folytatást. Legalábbis a faarccal folytatni nem igazán lehetett volna, csak rebootolni (nem láttam az újat).
@RE@L
Én éppúgy nem tennék éles határvonalat horror és korai - stílusú - slasher közé, ahogy nem is azonosítanám vele a műfajt. Az ismeretlentől való félelem különböző szinteken ezekben is megjelenik. Nem mondom, hogy nem mások, és nem jellemző az eltérő repertoár. Ennek ellenére személy szerint a többségüket nem is tartom túl sokra, mert komolyan művelve eléggé rövid távú a formula.
Vajon melyik a jobb ajánlat?
Borderlands 2: Game of the Year Edition - 8,79 USD
Borderlands 2 Complete Edition
Nem tudom, hogy az utóbbi extra DLC-i megérik-e, illetve van-e benne vagy mindkettőben egyensúlyborító tartalom. Ha minden igaz, ezeken kívül már tényleg csak a szó legszorosabb értelmében vett bőrlenyúzás elérhető, de ennyi apró porciónál már ezt követni is munka.
@Joda
4,99 euró itthonról a Crysis 3.
Az eredeti Texas Chainsaw Massacre egyáltalán nem volt szatíra,
A társadalonkritikai aspektusát én szatirikus felütésként éltem meg, erre céloztam, hogy a témaválasztás és a megvalósítás itt behozott egy valamilyen szinten plusz, más szinten viszont nagyon is ismerős elemet (hiszen a "romlott társadalom fattyait", az amerikai* bulizósfiatalokat gyilkolásszák, ami amúgy közös motívum). (Mármint ezt igen korán tette retrospektíve nézve, hiszen a nagy slasherek közül az egyik legkorábbi.) Az viszont jogos, hogy ettől nem lesz az egész szatíra, mint mondjuk egy Dr. Strangelove :)
*magyar
Miért keresne a tévé és a konzol a konyhában? Vagy az asszony a nappaliban? Nem értem.
Ettől még lehet bennük para is, most nem a Hostel-féle - szerintem borzalmas - torture pornra kell gondolni, de a '70-es, '80-as évek kibontakozása igenis erősen a klasszikus horrorelemekre épített is emellett. (Ennek ellenére azt mondom, hogy a slasher stílust nem harsányan, nem bohócorros alánevetéssel, de zseniálisan parodizáló Scream is próbál feszültséget is kelteni a szaftolás mellett. Ha nem is az elsődleges feladata, de ettől élcelődik hitelesen.)
Jó, egy Texas Chainsaw Massacre eleve szatíra volt, és mai szemmel nem félelmetes, ahogy egy Evil Deadet is fura lehet megnézni, és nem csak a komédiázóbb folytatásokat, de akkor és ott mind próbált ijesztegetni, feszültséget kelteni is (ilyen-olyan arányban, de gyakran az előbbi javára). Akár a Friday the 13th, akár a Halloween jó példa erre, és ezek tök komolynak indultak.
Viszont ennek a stílusnak a folytatásai jellemzően a lehető legátlátszóbb pénzhalászatba csaptak át, új alkotógárdával, és csak elvakultak nézik végig egyáltalán egyszer a teljes szériákat (nem mellesleg én is mindegyikből kiszálltam, pedig még a Prometheust is simán újranéztem az éves Alien-maraton során), nemhogy évente. Tehát én ezt Zaxxtól nem érzem meggyőző védelemnek.
Mert közben le tudod tenni tálcára, hogy addig is RW-zhess.
Inkább a DualShock 4-et kellene jobban támogatniuk más platformokon, de hát azzal csak az eszközüket terjesztenék közvetlenül, nem a PS4-et és annak funkcionalitását.
Tehát mert horror első rész kapott kevésbé vagy egyáltalán nem horror folytatásokat tök más olkotóktól, most az eredeti rendezőnek szükséges kevésbé horror előzményekben elmagyarázni az eredettörténetet?
Az már egy megint más kérdés, hogy sci-fitól ki mit vár tőle, de azt mindenkinek a Prometheus-élménye határozza meg elsősorban, ami lerágott csont.
Egyébként nem értek egyet azzal, hogy az első lett volna a horror, a hamradik rész is azt az útvonalat hozta, és az Aliensben is jelen volt a dara mellett a para is (valamennyire a 4-ben is, mert a cím miatt kötelező volt, de az inkább egy szórakoztató bohózat a világban). Itt az RW-n is vannak páran, akik pelenkában sem mernék megnézni. Nyilván X rész után a xenomorph sem tud sokkoló lenni, de ez igaz Jason Voeheesre vagy bárki másra is, ha a műfajon nem is feltétlen változtat (egy slasher persze nyilván eleve tömeggyártottabb, ami viszont egy nagyon ON fogalom Ridley terveit nézve).
Én különben azt szeretném, hogy a film győzzön meg engem és esetleg másokat, és ne te! ;)
Nekem is van egy 13 éves IDE-s Maxtorom 30 GB-os, amikor utoljára néztem, még jól működött. Kár, hogy nem tértem ki rá, pedig Ozzy számára ez lett volna a legrelevánsabb információ. Amúgy RW-s kuponnal kedvezményes áron el is adom neki.
Ide is, mert szolgálati közlemény.
The Book of Unwritten Tales Collection - 3,99 USD (igen, dollár)
Ez durva elárazás, már a 19,95-ös alapár sem stimmel, hiszen a második rész idei, és csak az extrákat tartalmazó DLC-je 10 euró Steamen, ugyanez a pakk meg 69,99 euró.
Megbízható oldal, egy kulcs az összes, a Steam-kereső sajnos nem látja, hogy megvannak, csak ha rámész a konkrét játékra. Ez gyakran megesik, ha nem tőlük vásárol az ember, nyilván nem csak velem.
És mellesleg még a játékok is nagyon ígéretesek :)
"Kiadási előzetes" a második részhez kedcsináló gyanánt, már akkor is rokonszenves volt:
The Book of Unwritten Tales Collection - 3,99 USD (igen, dollár)
Ez durva elárazás, már a 19,95-ös alapár sem stimmel, hiszen a második rész idei, és csak az extrákat tartalmazó DLC-je 10 euró Steamen, ugyanez a pakk meg 69,99 euró.
Megbízható oldal, egy kulcs az összes, a Steam-kereső sajnos nem látja, hogy megvannak, csak ha rámész a konkrét játékra. Ez gyakran megesik, ha nem tőlük vásárol az ember, nyilván nem csak velem.
És mellesleg még a játékok is nagyon ígéretesek :)
Valaki jó pénzért (több mint 100 euróért) vett tőlem kasmírsálat. Legalábbis PayPalen keresztül akart érkezni egy ilyen összeg. Persze elutasítottam, és megírtam, hogy semmi közöm az adott aukcióhoz. Na de hogy történhetett ez? Valaki visszaélne az adataimmal? De miért így? Sem az eladó, sem a vásárló nerm ismerős, eleve német eBay, azt a népséget pediga nyelve miatt kerülöm, mint a poklot.
Miért jók amúgy annyira? Én még csak boltban láttam ívelt képernyőt, de annyi jött át, hogy az éppen prezentált teniszmeccsen görbék voltak a vonalak :) Persze lehet, hogy szokni kéne, vagy valami elfuserált beállítást használtak rajta.
@Grifter
Nekem LG IPS van, és jó köztünk a viszony (az árárért és egyéb paramétereiért), de hát tényleg nem ez a kombináció a híres legélénkebb színekről vagy a legfeketébb feketéről, ez főleg akkor látszik, ha közben párhuzamosan az amúgy elvileg valami proto-IPs panelt használó Panasonic tévén is megy ugyanaz a kép (hosszabb átvezetőkhöz átdöglök az elé még egeres játéknál is).
Tehát Ozzynak kerülendő, mert írta, hogy nem SSD mellé veszi. Mondjuk egy 120-as, de akár 250-es SSD mellett is megnézném, hogy tutira nem futna-e róla játék, vagy ne lenne még mindig eléggé befogva mellette. De ott a Blue és HGST, ha valami sokoldalúbb, de olcsóbb kell.
Nem annyira olcsó a Green, mint amennyire limitált, de pusztán tárolásra tényleg megteszi. Arra én is használtam évekkel azután is gond nélkül, hogy már másra nem lehetett.
Csak ugye a Seagate ,ár négy éve felvásárolta ezt az üzletágukat, így már nem kapsz újonnan Samsungot. Persze ha ez egy visszautasíthatatlan ajánlat volt Ozzynak, akkor elnézést ;)
Megint 3,99 dollár a The Book of Unwritten Tales Collection, most a rendes alapárról leárazva szépen. Ettől persze még lehet, hogy hiba, sőt az is lehet, hogy eleve ez volt a terv. Mindenesetre jó ajánlat.