Hozzászólások
Elsődleges fülek
Csoda ez a játék... 8 és fél éves a fiam, és alapvetően nincs rákattanva a gépezésre/xboxra. Soha nem tiltottuk, de nem is bátorítottuk, így nincs kényszere, hogy előtte lógjon - ha éppen olyan kedve van, akkor autózik/lego star warsozik kicsit az xboxon, vagy simcityzik az én gépemen, de van, hogy hetekig rájuk se néz, szerintem teljesen normális és egészséges hozzáállás. Ha jó az idő, akkor mindig az udvaron lóg a szomszéd 3 gyerekével, akkor játszik kicsit többet, ha beteg, vagy nagyon esős idő van.
Pár hete rákapott a Minecraftra.
Elsősorban kreatív módban szeret vele játszani. Most megvetette a minecraft könyveket (könyvekre soha nem fogunk nemet mondani, ez elv a családban), és kérem lassan, néha szótagolva, de olvassa, és már vöröskő szerkezeteket épít, kapukat, kapcsolókat, vonatot. És rengeteg angol szót tanult meg máris. Én magam sosem értettem, mitől sikeres ez a játék, és mi a jó benne. Most már értem, és nem sajnálom érte a pénzt.
Gears of War 1 és 2
Tisztában vagyok vele, hogy world last, meg satöbbi... De haver megvette a Gears of War 4-et, és a hozzá kapott Xbox360 kódokat ideadta (Gears of War 1-3 és Judgment Day). Eddig nem mertem belevágni, mert ahogy a Dark Souls kapcsán kifejtettem, életemben először nyáron fogtam kontrollert a kezembe, sosem volt ilyenféle masinám, emiatt rohadtul balfasz és ügyetlen vagyok vele, de tényleg, elképesztően. Emiatt nem is vettem meg a Gears of Warokat (utólag is elnézést attól a valakitől, akinek azt mondtam, megveszem a lemezeit ezeré') - mivel nincs benne autotarget, gondoltam esélytelen.
De most, hogy ideadta, kipróbáltam az első részt, és teljesen odaragadtam. Casualban türelmesek az ellenfelek, néha bevárják, hogy nyugdíjas tempóban becélozzam őket, ráadásul a közepe tájára már bele is jöttem annyira, hogy néha mozgó ellenfelet is eltaláltam! :-D
A lényeg, nekem nagyon tetszett. Sosem játszottam cover shooterekkel (kivéve ha a Division annak számít), tehát eleve a műfaj is kb. újdonság nekem, és valahogy a PC verziót is elkerültem. Azt kell mondanom, kiválóan szórakoztam végig, pedig volt olyan, hogy otthagytam kicsit a fenébe egy-egy küldetés miatt (igen, casualon, lehet röhögni :-D). A megvalósítás, a küldetések, a társak beszólásai, a hangulat kiváló volt, és egyáltalán nem éreztem repetitívnek a pályákat.
A második rész eddig még jobb (act 3 közepén járok). Pláne, hogy hatalmas Warhammer 40K fan vagyok, és az az óriás kukac belsejében mászkálás mintha egy az egyben Ian Watson Űrgárdistájából lépett volna ki (a tiranida hajó). Azt kell mondjam, értem, miért volt húzónév a széria, az én ízlésemet maximálisan eltalálták vele!
Juteszembe, gyertek!
Az időpont december 4, egész napos esemény, Újpesten, nem messzi a Duna Plázától.
Azért hozzátenném, amikor nekem voltak Wolfjaim, akkor farkason lovaglás még nem volt ám, és a szeszelést sem írta meg William King :-D Sőt, drop podok sem léteztek, meg repcsik! Viszont a klubban kisebbségben voltunk a rengeteg káosz, elda és imperial guard mellett!
Kalandos út vezetett hozzájuk egyébként - tizensok éve egy rövid ideig káosszal játszottam (Iron Warriors), majd nagyjából sorban jött az Imperial Guard (volt tank companym is!), Inkvizíció, Deathwing, Space Wolves, Blood Angels - ez utóbbi volt az utolsó bandám, olyan 4 éve adtam el talán. Szóval gondolom érezhető, melyik oldalt preferálom :-D
Rohadt Nokedli! Most miatta újra szemezek a 40K-val, már egy Ultramarine festési sémát próbálgattam itt a napokban a dobozaimban marat ősrégi, tizenkétszer újraalapozott műanyag figurákon...
Mocskos undorító lehúzás az összes DLC eddig. Természetesen fizetésnapon bezsákolom ezt is :-D
Ez volt az a játék, aminek RENGETEG tabletop játékost köszönhettünk annak idején. Özönlöttek a megjelenése után az új arcok az Inkvizítorra, nem viccelek, naponta jöttek az érdeklődők, hogy szívesen kipróbálnák, hol lehet.
Viszont ezzel együtt a legnézhetőbb e-sportok (azaz e-sport jellegű valamik) egyike :-D
Szerintem épp itt az ideje, hogy
- dark elda kalózok jelenjenek meg alapanyagért
- génorzófészekre bukkanjanak az egyik elhagyott mesában egy űrhajó roncsai között
- rájöjjenek, hogy valamiért az inkvizíció is itt nyomozott, mégpedig meglepő módon az Ordo Xenos (ezt persze még ekkor nem tudja senki). Először mindenki azt gondolja, Rakhel miatt jöttek, ám kiderül, hogy ő tényleg csak egy amatőr, valójában Salavar mozgatja a szálakat (bányában megöltek az Ordo Xenos emberei voltak, direkt kenné rá Rakhelre). És hogy miért akarja elfoglalni mindenáron a palotát? Hogy rátegye a kezét a melette, a homok mélyén lapuló régóta inaktív necron monolinra - de az csak halottnak hitt, nem halott...
Mindezekkel a vélt vagy valós hibákkal együtt... Panda és WoD esetén is prepatchben jöttem vissza, 2 hónapos gamecarddal, és amint lejárt a játékidőm, meg sem hosszabbítottam. Most meg megvettem a következő kéthavit is már. Szóval jó ez azért :-)
Ez azért túlzás, napi 1 emissary quested van, plusz az igazán jók ritkák. Viszont az a része bejövős, hogy van alternatíva, nem CSAK az instázás.
Joda írta: Másként látom. Mondjuk én ismerősökkel játszok, kb 1 perc a queue time bárhova. Upgrade-et meg ha mázlid van dob. Ha nem akkor meg 825, elég a normal raidre bőven. Ezen problémázni...
838 az ilvl-em. És sosincs mázlim, kivéve a legendaryt, ami kb. az 5. emissary ládából esett :D A poblémához hozzátartozik, hogy a munka és család miatt néha mintha másik időzónában lennék, mint a haverok: reggel van időm általában, meg kora este.
Mythic hol macerás? 5 perc alatt találsz group-ot bárhova. ...Hol jelent ez problémát, fel se tudom fogni.
Írtam, csak nem értelmezted. Az a bajom, mint pl. az LFR-rel, meg a többi ilyen random dologgal: sok a barom. Nagyon sok. Én meg ezt - tudom, egyedi probléma - nem bírom elviselni. Mint a szerdai első mythic rununkon, ahol a guildes emberek mellé behúzott random egyrészt retardozta a bossfightnál az egyet hibázó tankot, aki életében először tankolta nem csak mythicben, de úgy általában halls of valort; másrészt caps-sel ordítva kérte számon, hogy mi a faszért nem ütöttem az addot az Odyn fighton, bezzeg ő mennyit belevert (azért bazmeg, mert mire odaértem hozzá, jött radiant tempest, te meg ranged vagy, te fasz). Én az ilyeneket nem bírom elviselni, nagyon-nagyon felbasznak.
A world questhez jutás meg te is érzed mennyire túlzó.
Nyilván, viszont ha esetleg csapatban mentek (mert végülis az lenne az értelme), csak mérd le, hogy egy wq kör alatt percben mennyi időt tölt a csapat ide-oda utazgatással, és mennyit a tényleges quest/kisboss letolásával. Az arány zavar nagyon.
Stresszelni engem sem stresszel, az Attila. Engem szimplán idegesít :-)
Annyit hozzátennék a saját postomhoz, hogy ebből a mythices dolog nem a blizzard hibája, hanem a közösségé... Akkora barmok vannak, hogy az embernek egyszerűen nincs kedve mythicbe menni vadidegenekkel, mert csak felcseszi magát :-D
Joda írta: Szóval akkor most miért is stresszel ez? Régenmindenjobbvolt? =/ Nope.
Az a baj, hogy két külön dologról beszélünk. Te arról, hogy akkor kezdted újra, meg mert intaktív voltál - az "természetes" (jó lenne azért valami felzárkóztató mechanizmus).
Mi arról beszélünk, hogy most itt vagyunk, él a subscription, készen állunk a játékra, csak éppen KEDV nincs hozzá, mert:
- sima HC nemigen dob upgradet, meg amúgy is, a queue time dps-ként...
- mythic macerás, mert külön group kell hozzá, nincs lfg tool, oda kell menni, cserében így sem kevesebb az idióta
- a world questek 80%-a rohadt idegesítő helyen van (hányszor tévedtem el a kurva fák között azsunában, highmountaint a tetves hegyi ösvényeivel meg egyenesen gyűlölöm)
Régen valahogy az volt a jobb, hogy lehetett normálisan farmolni, bármi hülyén is hangzik ez. Ha csak ketten értünk rá, akkor mehetett a sima insta farm haverral, mert dobta az upgradeket. Plusz minden kiegben volt valami egységes, összefüggő terület, ahol lehetett haladni, lásd már BC-ben a szigetet, amit egyszerre gyűlöltünk és imádtunk. Most miből áll a közös farm? Repüljünk 5 percet, lovagolunk 4 percet, 30 másodperc alatt végzünk az adott helyen a napival, akkor lovagoljunk 12 percet, hopp, épp megölték, várjunk 5 percet, na itt van, lecsapjuk 2 perc alatt, na, akkor lovagoljunk 11 percet... na, hol a feljárat a hegyre? Ja, a másik oldalon, akkor lovagoljunk még 12 percet... Nem fun.
Érdekes ez amúgy, mármint amit Attila mond - két hete még hihetetlen lelkesen toltam minden létező tevékenységet a játékban, és nagyjából vanilla óta először nem altoztam, amint a main max szintű lett. Teli torokból dicsértem Suramart, gyűjtöttem a geart, stb, és meg voltam győződve róla, hogy minden idők egyik legjobb kiegje.
Aztán valahogy a múlt héten elkezdtem nem belogolni, "hjaj, már megint napik". A héten is, mentünk guilddel 3 mythicet szerda este, de ezen kívül... este, a meló után, amikor kicsit fáradtan benézek, és belegondolok, hogy most vagy megyek bujkálni Suramar Citybe (de rühellem azt én is, magát a várost nem, csak a bujkálást), vagy letolom az aktuális napikat, esetleg randommal tolni instát - valahogy nincs kedvem ezekre. ahogy Attila írta, nem okoz örömöt, kötelesség lett belőle, amit csinálni kell, vagy lemaradok, amikor indulnak a raidek.
De legalább már 74-es a rugóm.
Akinek nem tetszik, hogy análisan abuzálják a pvp szerveren hátulról, az ne menjen oda. Ennyi a hozzáfűzni valóm. US béta óta fél évet töltöttem PVE szerveren, egy év PVP szerver után, és rohadtul zavart, hogy nem tudom pofáncsapni a virágot előlem ellopó köcsög druidát :-D
Vissza is költöztem, és időnként szarrá gankelnek (crossrealmeknek hála a szintezős területeken kétszer annyi allit találok, mint hordást), de nekem teljesen a WoW világának a része az, hogy "red is dead", öljük egymást. Ha visszagondolok az elmúlt tizenpár év legmeghatározóbb wowos élményeire, az pár kivétellel mind world pvp-hez köthető: a hirigek blackrock mountainben meg Souhtsore-nál; a régi Stranlethorn Valley; amikor Mikkával a vanilla indulása után először léptünk contested területre; kiváló gankelések a rugóval; a DK-mat lávába lökő sámán, akit magammal rántottam death grippel. Nekem hiányozna. Meg kb. mindenkinek, aki PVP szerverre ment, saját elhatározásból, és nem azért, mert haverokat követett.
A Noxxicnak azt se hidd el, ha kérdez. De tényleg, a "komolyabb" therorycrafter körökben (ez de idiótán hangzik már) nagyon-nagyon rossz híre van (csak lépj fel bármelyik class discord csatornára és kérdezz rá).
De komolyan, elég ránézni, a single target specialista survival huntert magasabbra rankeli a 3 célpontos fightban, mint az outlaw rugót...
Nem véletlen nem közöl a többi oldal még szimulált DPS rankinget, a simc modulokat jelenleg is írják, alaposan megkavarodott minden, nem csak az új talentek/skillek miatt, ami előző patchben jött be, hanem az artifactek képességei és a legendaryk miatt is. Teljességgel hiteltelen jelenleg minden ilyen sim eredmény.
De csak megnéztem a stat weighteket is náluk a saját mainemhez (unholy DK). Kihozzák azt, hogy haste > crit, miközben az általuk is használt simc szimulációk, illetve a közösség nevesebb theorycrafterei által írt guideok szerint egységesen crit >= haste, KÜLÖNÖSEN az (általuk is egyébként ajánlott) Castigator talenttel. Miközben lvl100-as talentnek a Dark Arbitert ajánlják, ami a prepatch alatt csak és kizárólag a legendary gyűrű miatt volt erősebb a Soul Reaper talentnél.
Szóval a Noxxic egy teljességgel hiteltelen oldal.
Nekem is legendary csizma.
Én meg kussolok, rohadt Falcons, rohadt mindenki, akinek nyert a csapata!
Egyébként, hogy azért a Warhammer univerzumnál maradjunk, szerintem a WFRP 3. kiadása az egyik legnagyobb kihagyott lehetőség a szerepjátékok történetében. Az alap koncepció, a kockarendszer, a halálossága, a hozzáadott extrák (sebkártyák, insanity kártyák stb.) egy annyira lenyűgözően jó rendszert adtak, hogy csodájára járt volna a világ... ha nem tolják túl.
A stance-ek bevezetése és a mérőkés kezdemény rendszer sajnos igen erős túlzás volt, ráadásul annyira beleépült a rendszerbe (mind a kockák, mind a képességek leírása miatt), hogy később a kártyák nélküli verzióból sem tudták kiszedni ezeket. A sokat szidott kis jelzők nélkül még meg lehetett volna lenni - ez a két tényező volt, ami miatt az amúgy elegáns és intuitív (bocs :-D) rendszer erőltetett lett.
Nagyon-nagyon sajnáltam, mert az addigi majd 20 szerepjátékos évem alatt egyetlen játékban sem élveztem annyira a mesélést, mint abban, és a játékosok felől sem volt panasz. Titokban reménykedtem, hogy egyszer kiadják a Star Wars RPG-k rendszeréhez hasonlóan visszaegyszerűsített alappal, de ez már biztosan nem valósul meg. Én nagyon sajnálom.
Nekem is az volt az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett, de nem voltam biztos benne :-D
Abba nagy duzzogva beleegyezek, hogy a jól összerakott (pl. az új Cthulhu) d100-as rendszer pont olyan egyszerű, és intuitív tud lenni, mint egy jól összerakott nehézségi fokos (nálam pl. a The One Ring). Szeretni ettől nem fogom, de hajnaldó vagyok elismerni, hogy bizonyos kifacsarodott ízlésű egyedeknek akár jó is lehet :-D
damoqles írta: Azért egyszerűbb és intuitívabb, mert a 40%-ról rögtön tudod, hogy mennyi az az esély (az esetek ~40%-ában sikerrel fogsz járni, ezzel lehet számolni), a mindenféle kockatartalékos és számbónuszos kombók ezzel szemben egy vagy több absztrakciós lépésnyire távolabb tartanak az ilyen szintű megértéstől, pláne ha célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók is bejátszanak a képbe.
Ááá, de látod, már itt ferdítesz (nem szándékosan!). A 40% a VALÓSÁGBAN mikor 40%? Ha mindenféle módosító nélkül dob egy alap dobást. Abban a pillanatban, hogy BÁRMI módosító bejön, már nincs különbség.
A másik rossz koncepció, hogy úgy gondolod, minden rögtön a játékos dolga. Ez nem így van, kezdő játékos bevezetése baromi egyszerű, ugyanis csak annyit mondasz neki, hogy dobj minél nagyobbat, add hozzá a szakértelmed, és mondd meg, mennyi lett, majd a GM tudja, hogy sikerült vagy sem. Ez pontosan annyi interakció a játékon kívüli elemekkel (egyszer egy skill érték csekkolás, egyszer egy kockadobás), mint a d100-as.
A különbség a két rendszertípus között abban van, hogy a d100-nál később jön az absztrakció (amikor már módosítani kell a dobást, mert bejön a nehézség, a körülmények), míg a célszámosnál az elején kell felfogni, hogy a próba nehézsége az egy GM által megadott szám.
célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók
A kötelező nehézség-módosítók d100-ban vannak. A célszámos nehézségi táblázat esetén nincsenek nehézség módosítók, hiszen a célszám maga a nehézség... nem értelek néha :-D
1) %-osban ezek általában tizesenként jönnek, és ne mondd már, hogy egy százas skálán olyan nehéz fel-le tologatni az aktív értékek tízes helyiértéket, ezzel már a kisiskolások is kisujjból megbirkóznak;
Látod, látod, megint magaddal vitatkozol. Előbb azt írtad, a d100 intuitívabb (nem a nehézségen vitatkozunk, ember), majd leírod a számolási módot, ami pontosan ugyanaz, mint a nehézségi értékes rendszereknél.
2) a százalékos esélyskálát mindenki azonnal keni-vágja, szóval ha a 70%-os puskalövés a környezeti hatások miatt 40%-ra csökken, nem kell szabályrendszeri konverziókkal sakkoznod magadban ahhoz, hogy megértsd, duplázódott a vétési sanszod, és eszerint járj el a következő körben.
Csak hogy jól értsem - egy SZEREPjáték esetén azt hozod fel érvnek, hogy egyszerűbb a százalékkal kimatekolni a próba esélyét. Miközben a nehézségi szintes rendszerben a GM benyögi, hogy "rendben, megpróbálhozhatsz a lövéssel, de mivel esik, fúj a szél, és sötétedik, normál helyett nagyon nehéz a feladat! Egy SZEREPJÁTÉKBAN melyik az életszerűbb, beleélősebb módszer? Ne viccelődjünk már...
A példa, amit írtam, szintén egyszerű összehasonlítás: XY 50%-os Észrevétlenségre 11-et dob, ZZS pedig 62%-os Észrevételre 40-et. Első blikkre látható, hogy mindkét dobás sikeres, és hogy melyik a nagyobb, szóval ha olyan a rendszer, hogy a magasabb aluldobást díjazza, akkor ZZS ki fogja szúrni a bokor alatt XY-t, ha meg történetesen olyan a rendszer, hogy a duplaszámos dobásokat számítja kritikusként, akkor XY kísértetnindzsaként fog a céljához érni.
Nektek, neked. Mert megszoktátok. De önmagában, távolról nézve, szerinted melyik egyszerűbb?
A) Béla dobása 57 (skillje 62%), Gézáé 63 (skillje 68%)!
B) Béla dobása 13 (skillje 4), Gézáé 10 (skillje 1)
Objektíve te tényleg erre azt mondanád, hogy a d100-as intuitívabb? :-D Minden részrehajlás nélkül? :-D
De a lényeget te magad írtad:
minden próba alapkérdése az, megéri-e megpróbálkozni vele, és ennek átadására a százalékolósdi a legközvetlenebb módi. Nekem, nekünk
Hát, mi meg szerepjátszani szeretünk, ahol az esélylatolgatásra bőven elegendő az infó, amit megad a GM - ez egy kurvanehéz taszt, a másik meg bébikönnyű. Ha már százalékos esélylatolgatás van, az már egy másikfajta játék.
Esélyes, hogy a vitánk egy része egyszerű tényből fakad: én inkább fantasy szerepjátékokat mesélek, ahol bőven megfelel ez a fajta nehézség. Egy modern/scifi játékban viszont egyáltalán nem ördögtől való ez a fajta esélylatolgatás, amit írsz.
Azért így ezt nem mondanám pedig. HC-ben legalábbis még lépést tart, én úgy vettem észre. Kivéve persze, ha a másik kettő firemage/rugó/unholy DK/arms warrior küzül került ki.
Azért, mert normál esetben harcrendszer is opposed check, nem csak a szkander. Támadás dobásod az ellenfél védelme ellen. A célszámos rendszerek esetében megvan az a lehetőség, hogy a célszám direkt az ellenfél statja legyen. A roll under rendszerek egy nagy részében ugyanolyan eséllyel találsz el a baltáddal egy feléd tántorgó zombit, mint egy szúnyogot. Persze, dobhat a szúnyog dodge dobást, ami neki magasabb lesz, mint a zombinak, de az már plusz egy dobás a mesélőtől. Vagy lehet "Elusive" szabálya a szúnyognak, ami miatt őt nehezebb megütni emiatt add egy -30% büntit a dobásra. De ezek egyike sem egyszerűbb. Megszokottabb nektek, igen, az simán.
Opposed checked példádnál meg... A legnagyobb dobás nyer, ami skillen belüli... de közben a rendszer a minél kisebb dobást díjazza, mivel az crit siker, nem? Akkor most mi van, egyszer minél kisebbet kell dobni, máskor meg minél nagyobbat? Mi van, ha én 79%-et dobtam a 80%-os skillemre, de az ellenfél meg 01-et, ami kritikus? Akkor most ki nyerte a párharcot? Konzisztens és egyszerű valóban :-D
Ráadásul alaposan ferdítesz azért te is, a "65% esélyed van mondjuk -20 nehezítéssel felmászni a falon" az ugyanaz, mint a 3D6 vs 14.
Az általad említett 3D6 + 3 - 2 vs 12 az meg ugyanaz, hogy "alapból 60% a skilled, kapsz rá 30% bónuszt a grappling hook miatt, de mivel esik az eső és fúj a szél, jön rá -20%". Semmi különbséget nem látok az alap task resolution bonyolultságában a kettő között értelmes példákkal.
Az ellenpróbák kiszámítása meg igenis rendszer-specifikus. Csak a roll under rendszereknél probléma, és kell mindenféle extra degrees of success meg egyéb marhaságokat bevezetni. Célszámos rendszernél meg egyszerűen hasonlítható a két dobás.
Végezetül: semmivel nem állítottam, hogy a d100 rendszer rossz. Azt állítom, hogy kőkorszaki (ami stimmel is, 78-as a runequest, ami kezdte, majdnem egyidős az alap D&D-vel), és azt állítom, hogy én utálom. Ezt is tartom.
(Téged nem utállak, bármilyen vehemensen is támadom a d100-at :-D)
Legintuitívabb, persze... lássunk például egy opposed checket d100-al! Legyen például szkander! Rögtön bejön a degrees of success :-D Intuitív... hát nagyon nem.
Megszokott, igen, alap dolgokra egyszerű, igen, ezeket sosem vitattam (játszottam én MERP-et meg Elricet is), de pont az opposed checkek hiánya/idiótasága miatt nem szeretem a d100-at (meg a többi roll under rendszert sem). 2 vagy 3 alkalom után maradt abba emiatt a WFRP2E partink, amit meséltem, egyszerűen annyira gyűlöltem a kockarendszerét, hogy nem volt kedvem mesélni vele. Játszani simán játszanék, de mesélni SOHA.
Gondoltam beszerzem még a hiányzó pár dobozt a majdnem teljes WFRP3 gyűjteményemhez. Aha, angol amazonon a The Enemy Within doboz 230 angol font (bolti ár 60 USD volt).
brianaspirin írta: de a 6 az nem ezer.
szerintem kurvára nem borítaná fel ezt a kényes rendszert az a plusz egy nyomorék követő...
De miért pont 6? Nekem 7 van most :-D
Na de a world pvp az mindig is ilyen volt, nem is értem a sírást emiatt - affli lock régen működött, amikor a fear még komoly eszköz volt (kiszedi!), de amióta nem, azóta csak ilyen battlegroundos "megszórok mindenkit dotokkal és elfutok". Ezt garantálom, hogy nem fog változni soha, world pvp-re soha nem balanszoltak, és nem is fognak.
De egyébként is, általában egy classnál a 3 specből 2 használható pvp-re, te meg a harmadikkal játszol pont, kellemetlen :-D
Viszont egy megfigyelés, a druidáknál mocskosabb szemétláda a világon nincs még egy. A héten kicsit húzni akartam az enhance sámánom, ami megrekedt 92-őn. Simán el lehetett questelni az allis dk, warrior, mage meg paladin mellett, mindenki a saját dolgával törődött (=legyek már 98 hgy húzhassak Draenorról a rákba), kivéve a kibaszott druidákat. Egyetlen óra alatt 4 druida basztatott (és semmilyen más class nem), kivétel nélkül akkor, amikor vagy questadóval beszélgettem, vagy épp 2 mobot öltem. Az utolsón annyira felhúztam magam (videó átvezetős quest közben kezdett karmolászni), hogy átléptem a blood dk-ra, és egy boldog órán át repkedtem ide-oda, és minden druidát 2-3 alkalommal agyombasztam, corpsecampeltem a kis geciket, és még élveztem is.
Hogy lesett a 3 fős allis csapat, amikor kirántottam a druidájukat, egy csapás, fekszik, spit, nekik meg integettem, és tovalovagoltam... :-D
Kozmetikus ér? :-D