Senki nem tud konkrétumot. Az is simán lehet, hogy egyszerűen lejárt a licensz, és még alkudoznak.
A másik opció, hogy a digitális licensz jogokat árulja a GW - még annak idején a Star Wars termékeik kapcsán mesélték egy interjúban, hogy annak is annyira élesen el van választva a papír és digitális világa egymástól, hogy hiába óriási siker a Star Wars RPG, hivatalosan nem árusíthatják digitális (=PDF) formátumban.
Strato írta: Majd visszateszi őket az új tulaj. Szerintem nem kell parázni.
Próbálj meg venni online WFRP 2e cuccot (pedig abból is volt "gyári" pdf). Nincs olyan, hogy új tulaj, ha az IP átmegy másik céghez, a már elkészült termékek nem követik (hacsak a cég el nem adja azok jogait is).
Nem arról volt szó, hogy meg lehet-e találni neten, hanem hogy vásárolható, árulhatja-e másik cég vagy webshop hivatalosan, ha az első elveszíti a licenszet :-D
Oppáhdonmöszjő! Azt hittem konkrétan kell 2nd ed. :-)
Nem néztük, első ránézésre finomnak tűnik.
Ugyanakkor a csapat, azon ritka alkalmakkor amikor összegyűlik, nem nagyon szeret új rendszereket tanulni :-(
Pedig megvan annak is az előnye, pl. nem ismerik még a tápolós trükköket (Feléd nézek, Shadowrun első kiadás bőrpáncélos reflexgyorsított troll szervópáncélban :-D )
Meg most csináltam egy kalandot ami eredetileg WFRP lett volna, de ott nem tudtam összehozni, mert az lenne a lényege hogy együtt kell dolgozzon az ork az elffel, a kereskedő a tolvajjal, a boszorkányvadász a varázslóval stb... Így kitaláltam hogy 40Kban játsszuk, ott egy Rogue Trader alatt összejöhet ez a kombó. Aztán megint az lett hogy nyeeee, új rendszer nem kell, pedig a régivel megoldottam, szénné egyszerűsítve...
Nokedli írta: Mondjuk mi az első kiadást jobban szerettük a csapattal
Hmm, mi okból? Lehetne érvelni amellett, hogy hangulatilag erősebb (mivel/bár kánonilag elavult), ugyanakkor rendszer szintjén egy aranyos, nyers katyvasz a 2nd Ed mellett, amely tökugyanabból a magból pattant szárba, csak kiegyensúlyozottabb, simábban használható és kibővített szerszámkészletű (persze nem tökéletes az sem). Az alapok maradtak, csak a felépítmény kevésbé nyikorog.
egy Rogue Trader alatt összejöhet ez a kombó. Aztán megint az lett hogy nyeeee, új rendszer nem kell
Mekkora lusta bagázs mán :D, a 40k rpg-knek is régimódi százalékos rendszerük van, alig kéne tanulni hozzá valamit. Mondjuk elég sok a járulékos nüansz, de ha vágják a WFRP-t, akkor már látótávban a célvonal RT-mezőnyben is.
Egyébként – és tudván, hogy nem fog megtörténni – kurva jó lenne, ha a WFRP visszakerülhetne a Green Roninhoz, akár a 40kRPG-vel együtt! Kár, hogy a GW-t elsősorban nyilván a pénz fogja érdekelni, nem a törődés & tálentum.
Igen, ez megvolt már amikor a #143-ast írtam, innét pattant ki az egész pletyka, mármint ez a cikk, plusz a tény, hogy aznak eltűnt az összes warhammer témájú FFG PDF.
damoqles írta: Egyébként – és tudván, hogy nem fog megtörténni – kurva jó lenne, ha a WFRP visszakerülhetne a Green Roninhoz
Elsírnám magam, ha megint visszatérne a rendszer egy kőkorszaki d100-as roll underre :-D Akkor már inkább vigye Chris Pramas, és jöjjön a Warhammer Age! :-D Ha már a Shadow of the Demon Lordos Schwalbnak nem kell (pontosabban esze ágában sincs fizetni a licenszért :-D)
Gondoltam beszerzem még a hiányzó pár dobozt a majdnem teljes WFRP3 gyűjteményemhez. Aha, angol amazonon a The Enemy Within doboz 230 angol font (bolti ár 60 USD volt).
roodie írta: Elsírnám magam, ha megint visszatérne a rendszer egy kőkorszaki d100-as roll underre :-D
A %-os még mindig a legintuitívabb és egyik leggyorsabb, ne ekézd nekem. :) Ha megfelel a CoCthulhunak, Eclipse Phase-nek, Unknown Armiesnak stb., akkor, kérlek, neked se lehet panaszod. :P Nem beszélve arról, hogy kábé hozzánőtt a warhammergémes fílinghez.
Schwalbhoz ne kerüljön a licenc, csak rálépne a saját kvázi-Warhammernének lábujjára és menthetetlenül letaposná, amiért nagy kár volna.
Legintuitívabb, persze... lássunk például egy opposed checket d100-al! Legyen például szkander! Rögtön bejön a degrees of success :-D Intuitív... hát nagyon nem.
Megszokott, igen, alap dolgokra egyszerű, igen, ezeket sosem vitattam (játszottam én MERP-et meg Elricet is), de pont az opposed checkek hiánya/idiótasága miatt nem szeretem a d100-at (meg a többi roll under rendszert sem). 2 vagy 3 alkalom után maradt abba emiatt a WFRP2E partink, amit meséltem, egyszerűen annyira gyűlöltem a kockarendszerét, hogy nem volt kedvem mesélni vele. Játszani simán játszanék, de mesélni SOHA.
roodie írta: Legintuitívabb, persze... lássunk például egy opposed checket d100-al! Legyen például szkander! Rögtön bejön a degrees of success :-D Intuitív... hát nagyon nem.
Nem rendszerspecifikus bonyodalom az ellenpróbák sikerfokának kiszámolása/összehasonlítása.
A "65% esélyed (mondjuk -10 vagy -20 nehezítéssel) van felmászni a falon" és a "dobjatok Erővel/Atlétikával/what-have-you szkanderre; aki magasabbat dob túldobás nélkül, nyer"* szvsz egyaránt intuitívabb és gyorsabb, mint a "3d6+3-2 vs. 12" és hasonló, azonnal nyilvánvaló fogódzók nélküli absztrakciók belövése és értelmezése, nem csak újoncbetanításnál, de akkor is, amikor fáradt délutánunk van, az évek során meguntuk a táblázatok után lapozgatást, minél gyorsabban túl akarunk lenni a rollplay részen, ilyenek. Nem nagyon értem, miért az opposed checkeken vagy fennakadva, nekem totális non-issue.
A MERP-et véletlenül sem keverném ide, az egy rémálom (és őszintén szólva teljesen elfelejtettem, hogy %-os). El se akarom képzelni, hogy a Rolemaster milyen...
*és természetesen nem minden %-alapú rendszer használja tökugyanazokat a megoldásokat
Azért, mert normál esetben harcrendszer is opposed check, nem csak a szkander. Támadás dobásod az ellenfél védelme ellen. A célszámos rendszerek esetében megvan az a lehetőség, hogy a célszám direkt az ellenfél statja legyen. A roll under rendszerek egy nagy részében ugyanolyan eséllyel találsz el a baltáddal egy feléd tántorgó zombit, mint egy szúnyogot. Persze, dobhat a szúnyog dodge dobást, ami neki magasabb lesz, mint a zombinak, de az már plusz egy dobás a mesélőtől. Vagy lehet "Elusive" szabálya a szúnyognak, ami miatt őt nehezebb megütni emiatt add egy -30% büntit a dobásra. De ezek egyike sem egyszerűbb. Megszokottabb nektek, igen, az simán.
Opposed checked példádnál meg... A legnagyobb dobás nyer, ami skillen belüli... de közben a rendszer a minél kisebb dobást díjazza, mivel az crit siker, nem? Akkor most mi van, egyszer minél kisebbet kell dobni, máskor meg minél nagyobbat? Mi van, ha én 79%-et dobtam a 80%-os skillemre, de az ellenfél meg 01-et, ami kritikus? Akkor most ki nyerte a párharcot? Konzisztens és egyszerű valóban :-D
Ráadásul alaposan ferdítesz azért te is, a "65% esélyed van mondjuk -20 nehezítéssel felmászni a falon" az ugyanaz, mint a 3D6 vs 14.
Az általad említett 3D6 + 3 - 2 vs 12 az meg ugyanaz, hogy "alapból 60% a skilled, kapsz rá 30% bónuszt a grappling hook miatt, de mivel esik az eső és fúj a szél, jön rá -20%". Semmi különbséget nem látok az alap task resolution bonyolultságában a kettő között értelmes példákkal.
Az ellenpróbák kiszámítása meg igenis rendszer-specifikus. Csak a roll under rendszereknél probléma, és kell mindenféle extra degrees of success meg egyéb marhaságokat bevezetni. Célszámos rendszernél meg egyszerűen hasonlítható a két dobás.
Végezetül: semmivel nem állítottam, hogy a d100 rendszer rossz. Azt állítom, hogy kőkorszaki (ami stimmel is, 78-as a runequest, ami kezdte, majdnem egyidős az alap D&D-vel), és azt állítom, hogy én utálom. Ezt is tartom.
(Téged nem utállak, bármilyen vehemensen is támadom a d100-at :-D)
Azért egyszerűbb és intuitívabb, mert a 40%-ról rögtön tudod, hogy mennyi az az esély (az esetek ~40%-ában sikerrel fogsz járni, ezzel lehet számolni), a mindenféle kockatartalékos és számbónuszos kombók ezzel szemben egy vagy több absztrakciós lépésnyire távolabb tartanak az ilyen szintű megértéstől, pláne ha célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók is bejátszanak a képbe. Persze hozzájuk lehet szokni, ki lehet ismerni őket is, csak attól még kevésbé intuitívak.
Nem minden %-rendszerben a legkisebb dobás a kritikus siker. Van, amelyikben a képzettség értéke az, van, amelyikben a duplaszámos dobások (22, 66). Direkt megjegyeztem, hogy eltérő megoldások léteznek, csak egy példát hoztam.
A kérdésedre egyébként nyilván az a válasz, hogy a kritikus siker nyer, de ezt te is tudod.
Ugyanígy, nem minden %-rendszer lubickol a módosítókban. A 40k rpg-k igen, de pl. az Unknown Armiesban konkrétan le van írva, hogy a karakterlapon látható százalékértékek már a stressz alatt értendő esélyeket jelentik, azaz nem jár negatív módosító azért, mert lőnek rád, miközben zárat nyitnál. De még sok módosítóval is könnyebb számolni annak révén, hogy 1) %-osban ezek általában tizesenként jönnek, és ne mondd már, hogy egy százas skálán olyan nehéz fel-le tologatni az aktív értékek tízes helyiértéket, ezzel már a kisiskolások is kisujjból megbirkóznak; 2) a százalékos esélyskálát mindenki azonnal keni-vágja, szóval ha a 70%-os puskalövés a környezeti hatások miatt 40%-ra csökken, nem kell szabályrendszeri konverziókkal sakkoznod magadban ahhoz, hogy megértsd, duplázódott a vétési sanszod, és eszerint járj el a következő körben. Intuitívabb, legalábbis amíg bele nem jössz annyira a nem-%-os rendszered futtatásába, hogy a mindenféle más kocka+bónusz vs. célszámskála formátumok halmazát tudat alatt kváziszázalékos esélylatolgatásként játszd le a fejedben, mert végül is minden próba alapkérdése az, megéri-e megpróbálkozni vele, és ennek átadására a százalékolósdi a legközvetlenebb módi. Nekem, nekünk.
Ráadásul alaposan ferdítesz azért te is, a "65% esélyed van mondjuk -20 nehezítéssel felmászni a falon" az ugyanaz, mint a 3D6 vs 14.
Ha kimatekozod magadban, akkor ugyanaz. Ha nem tudod, akkor az előbbi gyorsabban érthető, logikailag megközelíthetőbb, mint az utóbbi absztrakció.
Az ellenpróbák kiszámítása meg igenis rendszer-specifikus. Csak a roll under rendszereknél probléma, és kell mindenféle extra degrees of success meg egyéb marhaságokat bevezetni. Célszámos rendszernél meg egyszerűen hasonlítható a két dobás.
A példa, amit írtam, szintén egyszerű összehasonlítás: XY 50%-os Észrevétlenségre 11-et dob, ZZS pedig 62%-os Észrevételre 40-et. Első blikkre látható, hogy mindkét dobás sikeres, és hogy melyik a nagyobb, szóval ha olyan a rendszer, hogy a magasabb aluldobást díjazza, akkor ZZS ki fogja szúrni a bokor alatt XY-t, ha meg történetesen olyan a rendszer, hogy a duplaszámos dobásokat számítja kritikusként, akkor XY kísértetnindzsaként fog a céljához érni.
De kérlek. A kőkorszakival nem azt akartad kifejezni, hogy régi, hanem hogy ósdi. :)
damoqles írta: Azért egyszerűbb és intuitívabb, mert a 40%-ról rögtön tudod, hogy mennyi az az esély (az esetek ~40%-ában sikerrel fogsz járni, ezzel lehet számolni), a mindenféle kockatartalékos és számbónuszos kombók ezzel szemben egy vagy több absztrakciós lépésnyire távolabb tartanak az ilyen szintű megértéstől, pláne ha célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók is bejátszanak a képbe.
Ááá, de látod, már itt ferdítesz (nem szándékosan!). A 40% a VALÓSÁGBAN mikor 40%? Ha mindenféle módosító nélkül dob egy alap dobást. Abban a pillanatban, hogy BÁRMI módosító bejön, már nincs különbség.
A másik rossz koncepció, hogy úgy gondolod, minden rögtön a játékos dolga. Ez nem így van, kezdő játékos bevezetése baromi egyszerű, ugyanis csak annyit mondasz neki, hogy dobj minél nagyobbat, add hozzá a szakértelmed, és mondd meg, mennyi lett, majd a GM tudja, hogy sikerült vagy sem. Ez pontosan annyi interakció a játékon kívüli elemekkel (egyszer egy skill érték csekkolás, egyszer egy kockadobás), mint a d100-as.
A különbség a két rendszertípus között abban van, hogy a d100-nál később jön az absztrakció (amikor már módosítani kell a dobást, mert bejön a nehézség, a körülmények), míg a célszámosnál az elején kell felfogni, hogy a próba nehézsége az egy GM által megadott szám.
célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók
A kötelező nehézség-módosítók d100-ban vannak. A célszámos nehézségi táblázat esetén nincsenek nehézség módosítók, hiszen a célszám maga a nehézség... nem értelek néha :-D
1) %-osban ezek általában tizesenként jönnek, és ne mondd már, hogy egy százas skálán olyan nehéz fel-le tologatni az aktív értékek tízes helyiértéket, ezzel már a kisiskolások is kisujjból megbirkóznak;
Látod, látod, megint magaddal vitatkozol. Előbb azt írtad, a d100 intuitívabb (nem a nehézségen vitatkozunk, ember), majd leírod a számolási módot, ami pontosan ugyanaz, mint a nehézségi értékes rendszereknél.
2) a százalékos esélyskálát mindenki azonnal keni-vágja, szóval ha a 70%-os puskalövés a környezeti hatások miatt 40%-ra csökken, nem kell szabályrendszeri konverziókkal sakkoznod magadban ahhoz, hogy megértsd, duplázódott a vétési sanszod, és eszerint járj el a következő körben.
Csak hogy jól értsem - egy SZEREPjáték esetén azt hozod fel érvnek, hogy egyszerűbb a százalékkal kimatekolni a próba esélyét. Miközben a nehézségi szintes rendszerben a GM benyögi, hogy "rendben, megpróbálhozhatsz a lövéssel, de mivel esik, fúj a szél, és sötétedik, normál helyett nagyon nehéz a feladat! Egy SZEREPJÁTÉKBAN melyik az életszerűbb, beleélősebb módszer? Ne viccelődjünk már...
A példa, amit írtam, szintén egyszerű összehasonlítás: XY 50%-os Észrevétlenségre 11-et dob, ZZS pedig 62%-os Észrevételre 40-et. Első blikkre látható, hogy mindkét dobás sikeres, és hogy melyik a nagyobb, szóval ha olyan a rendszer, hogy a magasabb aluldobást díjazza, akkor ZZS ki fogja szúrni a bokor alatt XY-t, ha meg történetesen olyan a rendszer, hogy a duplaszámos dobásokat számítja kritikusként, akkor XY kísértetnindzsaként fog a céljához érni.
Nektek, neked. Mert megszoktátok. De önmagában, távolról nézve, szerinted melyik egyszerűbb?
A) Béla dobása 57 (skillje 62%), Gézáé 63 (skillje 68%)!
B) Béla dobása 13 (skillje 4), Gézáé 10 (skillje 1)
Objektíve te tényleg erre azt mondanád, hogy a d100-as intuitívabb? :-D Minden részrehajlás nélkül? :-D
De a lényeget te magad írtad:
minden próba alapkérdése az, megéri-e megpróbálkozni vele, és ennek átadására a százalékolósdi a legközvetlenebb módi. Nekem, nekünk
Hát, mi meg szerepjátszani szeretünk, ahol az esélylatolgatásra bőven elegendő az infó, amit megad a GM - ez egy kurvanehéz taszt, a másik meg bébikönnyű. Ha már százalékos esélylatolgatás van, az már egy másikfajta játék.
Esélyes, hogy a vitánk egy része egyszerű tényből fakad: én inkább fantasy szerepjátékokat mesélek, ahol bőven megfelel ez a fajta nehézség. Egy modern/scifi játékban viszont egyáltalán nem ördögtől való ez a fajta esélylatolgatás, amit írsz.
Nekem is az volt az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett, de nem voltam biztos benne :-D
Abba nagy duzzogva beleegyezek, hogy a jól összerakott (pl. az új Cthulhu) d100-as rendszer pont olyan egyszerű, és intuitív tud lenni, mint egy jól összerakott nehézségi fokos (nálam pl. a The One Ring). Szeretni ettől nem fogom, de hajnaldó vagyok elismerni, hogy bizonyos kifacsarodott ízlésű egyedeknek akár jó is lehet :-D
Egyébként, hogy azért a Warhammer univerzumnál maradjunk, szerintem a WFRP 3. kiadása az egyik legnagyobb kihagyott lehetőség a szerepjátékok történetében. Az alap koncepció, a kockarendszer, a halálossága, a hozzáadott extrák (sebkártyák, insanity kártyák stb.) egy annyira lenyűgözően jó rendszert adtak, hogy csodájára járt volna a világ... ha nem tolják túl.
A stance-ek bevezetése és a mérőkés kezdemény rendszer sajnos igen erős túlzás volt, ráadásul annyira beleépült a rendszerbe (mind a kockák, mind a képességek leírása miatt), hogy később a kártyák nélküli verzióból sem tudták kiszedni ezeket. A sokat szidott kis jelzők nélkül még meg lehetett volna lenni - ez a két tényező volt, ami miatt az amúgy elegáns és intuitív (bocs :-D) rendszer erőltetett lett.
Nagyon-nagyon sajnáltam, mert az addigi majd 20 szerepjátékos évem alatt egyetlen játékban sem élveztem annyira a mesélést, mint abban, és a játékosok felől sem volt panasz. Titokban reménykedtem, hogy egyszer kiadják a Star Wars RPG-k rendszeréhez hasonlóan visszaegyszerűsített alappal, de ez már biztosan nem valósul meg. Én nagyon sajnálom.
Ha az Istencsászár is úgy akarja, jövő hétvégén mesélek a csapatnak egy erősen rendhagyó kalandot. Eredetileg WFRP lett volna, de ott nem tudtam olyan ürügyet találni ami miatt együtt dolgozna egy ork egy elffel stb... Így lett 40K: a Birodalom peremén túl, egy Kereskedőherceg utasítására akárki akárkivel is egy csapatba kerülhet egy kis időre.
A kaland lényege ez lenne, mármint hogy természetes ellenségek kell együttműködjenek. Lesz Tau kereskedő, Elda nomád, Ogryn zsoldos, birodalmi Bíra, zömik mérnök, és szentesített psyker. Lesz a csapatban is pár olyan NPC akik, és a játékos karakterek között eleve adott a feszültség, plusz minden játékosnak lesz egy titkos célja, ami miatt nagyon gyanúsnak tűnnek majd mindenkinek.
Ezzel a lőporoshordó alaphelyzettel szinte már nem is kell kaland, de csak szinte, úgyhogy azért lesz.
Arra gondoltam hogy este leírnám ide mire gondoltam, és ha tudtok még ötletet adni hogy mit lehet még csavarni rajta, megköszönöm.
A kiindulópont az lenne, hogy a kereskedőherceg ott hagyja őket egy, a Birodalmon kívül eső bolygón, amíg tesz egy kört haza áruval. Részint mert nem szívesen mutatkozna ennyi nem teljesen törvényes alakkal odahaza, részint mert rájuk bízza, hogy intézzék el amíg visszaér: legyen opciójuk az ott bányászott ásványra (ami közepesen értékes, valami keramit- adalékanyag).
Az alaphelyzet az a bolygón, hogy a túlnyomó része lakatlan, van egy város ahol a lakosság nagy része tanyázik, és egy önjelölt lord, aki száz-százötven katonájával uralkodik rajtuk. Az alapján formál erre jogot (a fegyveren kívül), hogy megvédi őket az időnként arra portyázó kalóz bandától.
szóval
elvileg Lord Rufus Khell és fegyveresei a nép védelmezői az ellenségképtől, a Kress bandától. A banda valóban rajtaüt időnként a tanyákon, a vagy a bányán, szétcsapnak a nép között és elvisznek mindent, máskor meg a lord emberei elkergetik őket - valójában azonban ez megegyezéses alapon működik, a lord ellenséghez jut, a banda meg zsákmányhoz, és osztoznak a zsákmányon és az adón.
Van neki egy titkos felkelő ellenzéke, akik a bányászok és a városlakók közül toborzódtak. Létszámra még csak lennének páran, de fegyverük nemigen van, kivéve a bányalézereket és az apránként összelopott bányász felszerkóból összebarmolt eszközöket. Vezetőjük, bizonyos Ignatius Salavar eddig nem látta megfelelőnek az alkalmat a nyílt felkelésre - annyira nem szörnyűek az életkörülmények hogy a lakosság többsége felkeljen, és ha a túlkapások időnként mégis kiverik is a biztosítékot, ezt ellensúlyozzák a hadi sikerei a banda ellen. Persze ha kiderülne az együttműködés Khell és a Kressek között...
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lakosság, és így a felkelők között is káoszimádók bújnak meg. Ezek szerencsére maximálisan bénák, és szinte semmilyen valódi varázslathoz, rituáléhoz nem értenek, igazából eddig nem is okoztak valódi károkat, de a főkolompos, bizonyos Georg Rhakel, akinek van valahonnan egy sötét grimoireja de nem tudja használni, most fejébe vette hogy megpróbálkozik egy emberáldozattal.
Ekkor érkezik a csapat a városba, Badhusba. Észak-afrikai környezetet képzelek el, nagyrészt sivatagos, helyenként oázis, az építészet alapja a homok és a víz a bányászott adalékanyaggal betonszerűre erősített elegye.
rwurl=http://imgur.com/FGUoxZ6
A lord éppen nincs a városban, a katonák jó részével lelépett valahová, állítólag a bandát hajkurászni. Viszont éppen bivalyokatgroxokat hajt be egy állattartó gazda. Az állatok megvadulnak, és a csapatnak támadnak (a helyiek elmenekülnek vagy csak rémülten kiabálnak). Ha lenyomták a groxokat, rögtön népszerűek lesznek, és spontán groxsütés kezdődik, ahol is a sült hús és némi szesz mellett megismerkedhetnek a helyi viszonyokkal. Megtudják hogy a lord nincs otthon. Megkörnyékezi őket Salavar, egyenlőre nem erőlteti nekik a lázadósdit, de céloz rá hogy nincs minden rendben a lorddal, és megkéri őket hogy nézzenek már el hozzájuk a bányába. (amúgy is fel kéne mérniük a bánya helyzetét az opció végett).
Innen nem tudom mit választanak.
-lehet hogy a lordhoz mennek, aki egy helyőrségén tanyázik,
rwurl=http://imgur.com/BfA2igH
és akkor rajtakaphatják amint a bandával közösködik, ekkor vagy elmenekülnek vagy előadják hogy ez nekik tök OK és ők is beszállnának, nem tudom mit lépnek majd.
-lehet hogy a bányába mennek
rwurl=http://imgur.com/pcixbFG
akkor felzúdulást találnak, mert meghalt pár ember, és Salavar megkéri őket hogy segítsenek kinyomozni mi történt. Nem hozta ugyanis nyilvánosságra, de az egyik hullán egyértelműen látszik, hogy megölték, mégpedig bizarr módon, és valószínű hogy a többit is, csak azokat sikerült balesetnek álcázni, itt meg nem jött össze. Az elkövető természetesen Rhakel.
Eddig jutottam. Ez elég sok kiindulópont ahoz hogy egy motivált csapat akármit is kihozzon belőle, de ha van még ötletetek, szívesen venném.
Erre mindig a klasszikus megoldás a túlélési ösztön / bosszú / átok stb. Vagyis olyan helyzetbe kényszeríteni a partit, ahol egy mindenkiért, mindenki egyért, máskülönben borul a bili.
Ha nagyon makacskodnak, akkor az egyik JK-t ki is leht nyírni a nyomatékosítás kedvéért. :-)
OK :-)
TL:DR
ötletek kellenének hogy mit csinálhatna még a csapat, mivel lehetne még szórakoztatni őket az adott helyen és helyzetben.
Bármikor bevethető töltelék-ötletek is nagyon jól jönnek, mert elég kiszámíthatatlan banda és mindíg jó ha van pár a tarsolyban.
Szerintem épp itt az ideje, hogy
- dark elda kalózok jelenjenek meg alapanyagért
- génorzófészekre bukkanjanak az egyik elhagyott mesában egy űrhajó roncsai között
- rájöjjenek, hogy valamiért az inkvizíció is itt nyomozott, mégpedig meglepő módon az Ordo Xenos (ezt persze még ekkor nem tudja senki). Először mindenki azt gondolja, Rakhel miatt jöttek, ám kiderül, hogy ő tényleg csak egy amatőr, valójában Salavar mozgatja a szálakat (bányában megöltek az Ordo Xenos emberei voltak, direkt kenné rá Rakhelre). És hogy miért akarja elfoglalni mindenáron a palotát? Hogy rátegye a kezét a melette, a homok mélyén lapuló régóta inaktív necron monolinra - de az csak halottnak hitt, nem halott...
Senki nem tud konkrétumot. Az is simán lehet, hogy egyszerűen lejárt a licensz, és még alkudoznak.
A másik opció, hogy a digitális licensz jogokat árulja a GW - még annak idején a Star Wars termékeik kapcsán mesélték egy interjúban, hogy annak is annyira élesen el van választva a papír és digitális világa egymástól, hogy hiába óriási siker a Star Wars RPG, hivatalosan nem árusíthatják digitális (=PDF) formátumban.
Próbálj meg venni online WFRP 2e cuccot (pedig abból is volt "gyári" pdf). Nincs olyan, hogy új tulaj, ha az IP átmegy másik céghez, a már elkészült termékek nem követik (hacsak a cég el nem adja azok jogait is).
https://www.scribd.com/doc/31569744/23306042-Warhammer-FRP-Rulebook-Second-Edition
Mondjuk mi az első kiadást jobban szerettük a csapattal, máig azt szoktuk játszani :-)
Shadows over Bögenhafen, Curse of the Reichenbachs - az ilyen kis kalandokkal a legjobb fantasy a világon!
Nem arról volt szó, hogy meg lehet-e találni neten, hanem hogy vásárolható, árulhatja-e másik cég vagy webshop hivatalosan, ha az első elveszíti a licenszet :-D
Zweihandert néztétek amúgy?
Oppáhdonmöszjő! Azt hittem konkrétan kell 2nd ed. :-)
Nem néztük, első ránézésre finomnak tűnik.
Ugyanakkor a csapat, azon ritka alkalmakkor amikor összegyűlik, nem nagyon szeret új rendszereket tanulni :-(
Pedig megvan annak is az előnye, pl. nem ismerik még a tápolós trükköket (Feléd nézek, Shadowrun első kiadás bőrpáncélos reflexgyorsított troll szervópáncélban :-D )
Meg most csináltam egy kalandot ami eredetileg WFRP lett volna, de ott nem tudtam összehozni, mert az lenne a lényege hogy együtt kell dolgozzon az ork az elffel, a kereskedő a tolvajjal, a boszorkányvadász a varázslóval stb... Így kitaláltam hogy 40Kban játsszuk, ott egy Rogue Trader alatt összejöhet ez a kombó. Aztán megint az lett hogy nyeeee, új rendszer nem kell, pedig a régivel megoldottam, szénné egyszerűsítve...
Na, hivatalos: https://www.fantasyflightgames.com/en/news/2016/9/9/a-new-path-forward/
https://spikeybits.com/2016/06/games-workshop-selling-ip-week-vegas.html
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Hmm, mi okból? Lehetne érvelni amellett, hogy hangulatilag erősebb (mivel/bár kánonilag elavult), ugyanakkor rendszer szintjén egy aranyos, nyers katyvasz a 2nd Ed mellett, amely tökugyanabból a magból pattant szárba, csak kiegyensúlyozottabb, simábban használható és kibővített szerszámkészletű (persze nem tökéletes az sem). Az alapok maradtak, csak a felépítmény kevésbé nyikorog.
Mekkora lusta bagázs mán :D, a 40k rpg-knek is régimódi százalékos rendszerük van, alig kéne tanulni hozzá valamit. Mondjuk elég sok a járulékos nüansz, de ha vágják a WFRP-t, akkor már látótávban a célvonal RT-mezőnyben is.
ibi amentia latet
Egyébként – és tudván, hogy nem fog megtörténni – kurva jó lenne, ha a WFRP visszakerülhetne a Green Roninhoz, akár a 40kRPG-vel együtt! Kár, hogy a GW-t elsősorban nyilván a pénz fogja érdekelni, nem a törődés & tálentum.
ibi amentia latet
Igen, ez megvolt már amikor a #143-ast írtam, innét pattant ki az egész pletyka, mármint ez a cikk, plusz a tény, hogy aznak eltűnt az összes warhammer témájú FFG PDF.
Elsírnám magam, ha megint visszatérne a rendszer egy kőkorszaki d100-as roll underre :-D Akkor már inkább vigye Chris Pramas, és jöjjön a Warhammer Age! :-D Ha már a Shadow of the Demon Lordos Schwalbnak nem kell (pontosabban esze ágában sincs fizetni a licenszért :-D)
Gondoltam beszerzem még a hiányzó pár dobozt a majdnem teljes WFRP3 gyűjteményemhez. Aha, angol amazonon a The Enemy Within doboz 230 angol font (bolti ár 60 USD volt).
A %-os még mindig a legintuitívabb és egyik leggyorsabb, ne ekézd nekem. :) Ha megfelel a CoCthulhunak, Eclipse Phase-nek, Unknown Armiesnak stb., akkor, kérlek, neked se lehet panaszod. :P Nem beszélve arról, hogy kábé hozzánőtt a warhammergémes fílinghez.
Schwalbhoz ne kerüljön a licenc, csak rálépne a saját kvázi-Warhammernének lábujjára és menthetetlenül letaposná, amiért nagy kár volna.
ibi amentia latet
Legintuitívabb, persze... lássunk például egy opposed checket d100-al! Legyen például szkander! Rögtön bejön a degrees of success :-D Intuitív... hát nagyon nem.
Megszokott, igen, alap dolgokra egyszerű, igen, ezeket sosem vitattam (játszottam én MERP-et meg Elricet is), de pont az opposed checkek hiánya/idiótasága miatt nem szeretem a d100-at (meg a többi roll under rendszert sem). 2 vagy 3 alkalom után maradt abba emiatt a WFRP2E partink, amit meséltem, egyszerűen annyira gyűlöltem a kockarendszerét, hogy nem volt kedvem mesélni vele. Játszani simán játszanék, de mesélni SOHA.
Nem rendszerspecifikus bonyodalom az ellenpróbák sikerfokának kiszámolása/összehasonlítása.
A "65% esélyed (mondjuk -10 vagy -20 nehezítéssel) van felmászni a falon" és a "dobjatok Erővel/Atlétikával/what-have-you szkanderre; aki magasabbat dob túldobás nélkül, nyer"* szvsz egyaránt intuitívabb és gyorsabb, mint a "3d6+3-2 vs. 12" és hasonló, azonnal nyilvánvaló fogódzók nélküli absztrakciók belövése és értelmezése, nem csak újoncbetanításnál, de akkor is, amikor fáradt délutánunk van, az évek során meguntuk a táblázatok után lapozgatást, minél gyorsabban túl akarunk lenni a rollplay részen, ilyenek. Nem nagyon értem, miért az opposed checkeken vagy fennakadva, nekem totális non-issue.
A MERP-et véletlenül sem keverném ide, az egy rémálom (és őszintén szólva teljesen elfelejtettem, hogy %-os). El se akarom képzelni, hogy a Rolemaster milyen...
*és természetesen nem minden %-alapú rendszer használja tökugyanazokat a megoldásokat
ibi amentia latet
Azért, mert normál esetben harcrendszer is opposed check, nem csak a szkander. Támadás dobásod az ellenfél védelme ellen. A célszámos rendszerek esetében megvan az a lehetőség, hogy a célszám direkt az ellenfél statja legyen. A roll under rendszerek egy nagy részében ugyanolyan eséllyel találsz el a baltáddal egy feléd tántorgó zombit, mint egy szúnyogot. Persze, dobhat a szúnyog dodge dobást, ami neki magasabb lesz, mint a zombinak, de az már plusz egy dobás a mesélőtől. Vagy lehet "Elusive" szabálya a szúnyognak, ami miatt őt nehezebb megütni emiatt add egy -30% büntit a dobásra. De ezek egyike sem egyszerűbb. Megszokottabb nektek, igen, az simán.
Opposed checked példádnál meg... A legnagyobb dobás nyer, ami skillen belüli... de közben a rendszer a minél kisebb dobást díjazza, mivel az crit siker, nem? Akkor most mi van, egyszer minél kisebbet kell dobni, máskor meg minél nagyobbat? Mi van, ha én 79%-et dobtam a 80%-os skillemre, de az ellenfél meg 01-et, ami kritikus? Akkor most ki nyerte a párharcot? Konzisztens és egyszerű valóban :-D
Ráadásul alaposan ferdítesz azért te is, a "65% esélyed van mondjuk -20 nehezítéssel felmászni a falon" az ugyanaz, mint a 3D6 vs 14.
Az általad említett 3D6 + 3 - 2 vs 12 az meg ugyanaz, hogy "alapból 60% a skilled, kapsz rá 30% bónuszt a grappling hook miatt, de mivel esik az eső és fúj a szél, jön rá -20%". Semmi különbséget nem látok az alap task resolution bonyolultságában a kettő között értelmes példákkal.
Az ellenpróbák kiszámítása meg igenis rendszer-specifikus. Csak a roll under rendszereknél probléma, és kell mindenféle extra degrees of success meg egyéb marhaságokat bevezetni. Célszámos rendszernél meg egyszerűen hasonlítható a két dobás.
Végezetül: semmivel nem állítottam, hogy a d100 rendszer rossz. Azt állítom, hogy kőkorszaki (ami stimmel is, 78-as a runequest, ami kezdte, majdnem egyidős az alap D&D-vel), és azt állítom, hogy én utálom. Ezt is tartom.
(Téged nem utállak, bármilyen vehemensen is támadom a d100-at :-D)
Azért egyszerűbb és intuitívabb, mert a 40%-ról rögtön tudod, hogy mennyi az az esély (az esetek ~40%-ában sikerrel fogsz járni, ezzel lehet számolni), a mindenféle kockatartalékos és számbónuszos kombók ezzel szemben egy vagy több absztrakciós lépésnyire távolabb tartanak az ilyen szintű megértéstől, pláne ha célszámos nehézségi táblázatok és kötelező nehézségmódosítók is bejátszanak a képbe. Persze hozzájuk lehet szokni, ki lehet ismerni őket is, csak attól még kevésbé intuitívak.
Nem minden %-rendszerben a legkisebb dobás a kritikus siker. Van, amelyikben a képzettség értéke az, van, amelyikben a duplaszámos dobások (22, 66). Direkt megjegyeztem, hogy eltérő megoldások léteznek, csak egy példát hoztam.
A kérdésedre egyébként nyilván az a válasz, hogy a kritikus siker nyer, de ezt te is tudod.
Ugyanígy, nem minden %-rendszer lubickol a módosítókban. A 40k rpg-k igen, de pl. az Unknown Armiesban konkrétan le van írva, hogy a karakterlapon látható százalékértékek már a stressz alatt értendő esélyeket jelentik, azaz nem jár negatív módosító azért, mert lőnek rád, miközben zárat nyitnál. De még sok módosítóval is könnyebb számolni annak révén, hogy 1) %-osban ezek általában tizesenként jönnek, és ne mondd már, hogy egy százas skálán olyan nehéz fel-le tologatni az aktív értékek tízes helyiértéket, ezzel már a kisiskolások is kisujjból megbirkóznak; 2) a százalékos esélyskálát mindenki azonnal keni-vágja, szóval ha a 70%-os puskalövés a környezeti hatások miatt 40%-ra csökken, nem kell szabályrendszeri konverziókkal sakkoznod magadban ahhoz, hogy megértsd, duplázódott a vétési sanszod, és eszerint járj el a következő körben. Intuitívabb, legalábbis amíg bele nem jössz annyira a nem-%-os rendszered futtatásába, hogy a mindenféle más kocka+bónusz vs. célszámskála formátumok halmazát tudat alatt kváziszázalékos esélylatolgatásként játszd le a fejedben, mert végül is minden próba alapkérdése az, megéri-e megpróbálkozni vele, és ennek átadására a százalékolósdi a legközvetlenebb módi. Nekem, nekünk.
Ha kimatekozod magadban, akkor ugyanaz. Ha nem tudod, akkor az előbbi gyorsabban érthető, logikailag megközelíthetőbb, mint az utóbbi absztrakció.
A példa, amit írtam, szintén egyszerű összehasonlítás: XY 50%-os Észrevétlenségre 11-et dob, ZZS pedig 62%-os Észrevételre 40-et. Első blikkre látható, hogy mindkét dobás sikeres, és hogy melyik a nagyobb, szóval ha olyan a rendszer, hogy a magasabb aluldobást díjazza, akkor ZZS ki fogja szúrni a bokor alatt XY-t, ha meg történetesen olyan a rendszer, hogy a duplaszámos dobásokat számítja kritikusként, akkor XY kísértetnindzsaként fog a céljához érni.
De kérlek. A kőkorszakival nem azt akartad kifejezni, hogy régi, hanem hogy ósdi. :)
ibi amentia latet
Ááá, de látod, már itt ferdítesz (nem szándékosan!). A 40% a VALÓSÁGBAN mikor 40%? Ha mindenféle módosító nélkül dob egy alap dobást. Abban a pillanatban, hogy BÁRMI módosító bejön, már nincs különbség.
A másik rossz koncepció, hogy úgy gondolod, minden rögtön a játékos dolga. Ez nem így van, kezdő játékos bevezetése baromi egyszerű, ugyanis csak annyit mondasz neki, hogy dobj minél nagyobbat, add hozzá a szakértelmed, és mondd meg, mennyi lett, majd a GM tudja, hogy sikerült vagy sem. Ez pontosan annyi interakció a játékon kívüli elemekkel (egyszer egy skill érték csekkolás, egyszer egy kockadobás), mint a d100-as.
A különbség a két rendszertípus között abban van, hogy a d100-nál később jön az absztrakció (amikor már módosítani kell a dobást, mert bejön a nehézség, a körülmények), míg a célszámosnál az elején kell felfogni, hogy a próba nehézsége az egy GM által megadott szám.
A kötelező nehézség-módosítók d100-ban vannak. A célszámos nehézségi táblázat esetén nincsenek nehézség módosítók, hiszen a célszám maga a nehézség... nem értelek néha :-D
Látod, látod, megint magaddal vitatkozol. Előbb azt írtad, a d100 intuitívabb (nem a nehézségen vitatkozunk, ember), majd leírod a számolási módot, ami pontosan ugyanaz, mint a nehézségi értékes rendszereknél.
Csak hogy jól értsem - egy SZEREPjáték esetén azt hozod fel érvnek, hogy egyszerűbb a százalékkal kimatekolni a próba esélyét. Miközben a nehézségi szintes rendszerben a GM benyögi, hogy "rendben, megpróbálhozhatsz a lövéssel, de mivel esik, fúj a szél, és sötétedik, normál helyett nagyon nehéz a feladat! Egy SZEREPJÁTÉKBAN melyik az életszerűbb, beleélősebb módszer? Ne viccelődjünk már...
Nektek, neked. Mert megszoktátok. De önmagában, távolról nézve, szerinted melyik egyszerűbb?
A) Béla dobása 57 (skillje 62%), Gézáé 63 (skillje 68%)!
B) Béla dobása 13 (skillje 4), Gézáé 10 (skillje 1)
Objektíve te tényleg erre azt mondanád, hogy a d100-as intuitívabb? :-D Minden részrehajlás nélkül? :-D
De a lényeget te magad írtad:
Hát, mi meg szerepjátszani szeretünk, ahol az esélylatolgatásra bőven elegendő az infó, amit megad a GM - ez egy kurvanehéz taszt, a másik meg bébikönnyű. Ha már százalékos esélylatolgatás van, az már egy másikfajta játék.
Esélyes, hogy a vitánk egy része egyszerű tényből fakad: én inkább fantasy szerepjátékokat mesélek, ahol bőven megfelel ez a fajta nehézség. Egy modern/scifi játékban viszont egyáltalán nem ördögtől való ez a fajta esélylatolgatás, amit írsz.
Öö, elbeszélsz mellettem, de sebaj, elfogadom, hogy nem csíped.
Egyébként inkább mesélői szemszögből írtam.
ibi amentia latet
Nekem is az volt az érzésem, hogy elbeszélünk egymás mellett, de nem voltam biztos benne :-D
Abba nagy duzzogva beleegyezek, hogy a jól összerakott (pl. az új Cthulhu) d100-as rendszer pont olyan egyszerű, és intuitív tud lenni, mint egy jól összerakott nehézségi fokos (nálam pl. a The One Ring). Szeretni ettől nem fogom, de hajnaldó vagyok elismerni, hogy bizonyos kifacsarodott ízlésű egyedeknek akár jó is lehet :-D
Egyébként, hogy azért a Warhammer univerzumnál maradjunk, szerintem a WFRP 3. kiadása az egyik legnagyobb kihagyott lehetőség a szerepjátékok történetében. Az alap koncepció, a kockarendszer, a halálossága, a hozzáadott extrák (sebkártyák, insanity kártyák stb.) egy annyira lenyűgözően jó rendszert adtak, hogy csodájára járt volna a világ... ha nem tolják túl.
A stance-ek bevezetése és a mérőkés kezdemény rendszer sajnos igen erős túlzás volt, ráadásul annyira beleépült a rendszerbe (mind a kockák, mind a képességek leírása miatt), hogy később a kártyák nélküli verzióból sem tudták kiszedni ezeket. A sokat szidott kis jelzők nélkül még meg lehetett volna lenni - ez a két tényező volt, ami miatt az amúgy elegáns és intuitív (bocs :-D) rendszer erőltetett lett.
Nagyon-nagyon sajnáltam, mert az addigi majd 20 szerepjátékos évem alatt egyetlen játékban sem élveztem annyira a mesélést, mint abban, és a játékosok felől sem volt panasz. Titokban reménykedtem, hogy egyszer kiadják a Star Wars RPG-k rendszeréhez hasonlóan visszaegyszerűsített alappal, de ez már biztosan nem valósul meg. Én nagyon sajnálom.
Adjatok tippeket kalandhoz lécci!
Ha az Istencsászár is úgy akarja, jövő hétvégén mesélek a csapatnak egy erősen rendhagyó kalandot. Eredetileg WFRP lett volna, de ott nem tudtam olyan ürügyet találni ami miatt együtt dolgozna egy ork egy elffel stb... Így lett 40K: a Birodalom peremén túl, egy Kereskedőherceg utasítására akárki akárkivel is egy csapatba kerülhet egy kis időre.
A kaland lényege ez lenne, mármint hogy természetes ellenségek kell együttműködjenek. Lesz Tau kereskedő, Elda nomád, Ogryn zsoldos, birodalmi Bíra, zömik mérnök, és szentesített psyker. Lesz a csapatban is pár olyan NPC akik, és a játékos karakterek között eleve adott a feszültség, plusz minden játékosnak lesz egy titkos célja, ami miatt nagyon gyanúsnak tűnnek majd mindenkinek.
Ezzel a lőporoshordó alaphelyzettel szinte már nem is kell kaland, de csak szinte, úgyhogy azért lesz.
Arra gondoltam hogy este leírnám ide mire gondoltam, és ha tudtok még ötletet adni hogy mit lehet még csavarni rajta, megköszönöm.
A kiindulópont az lenne, hogy a kereskedőherceg ott hagyja őket egy, a Birodalmon kívül eső bolygón, amíg tesz egy kört haza áruval. Részint mert nem szívesen mutatkozna ennyi nem teljesen törvényes alakkal odahaza, részint mert rájuk bízza, hogy intézzék el amíg visszaér: legyen opciójuk az ott bányászott ásványra (ami közepesen értékes, valami keramit- adalékanyag).
Az alaphelyzet az a bolygón, hogy a túlnyomó része lakatlan, van egy város ahol a lakosság nagy része tanyázik, és egy önjelölt lord, aki száz-százötven katonájával uralkodik rajtuk. Az alapján formál erre jogot (a fegyveren kívül), hogy megvédi őket az időnként arra portyázó kalóz bandától.
folyt köv este
szóval
elvileg Lord Rufus Khell és fegyveresei a nép védelmezői az ellenségképtől, a Kress bandától. A banda valóban rajtaüt időnként a tanyákon, a vagy a bányán, szétcsapnak a nép között és elvisznek mindent, máskor meg a lord emberei elkergetik őket - valójában azonban ez megegyezéses alapon működik, a lord ellenséghez jut, a banda meg zsákmányhoz, és osztoznak a zsákmányon és az adón.
Van neki egy titkos felkelő ellenzéke, akik a bányászok és a városlakók közül toborzódtak. Létszámra még csak lennének páran, de fegyverük nemigen van, kivéve a bányalézereket és az apránként összelopott bányász felszerkóból összebarmolt eszközöket. Vezetőjük, bizonyos Ignatius Salavar eddig nem látta megfelelőnek az alkalmat a nyílt felkelésre - annyira nem szörnyűek az életkörülmények hogy a lakosság többsége felkeljen, és ha a túlkapások időnként mégis kiverik is a biztosítékot, ezt ellensúlyozzák a hadi sikerei a banda ellen. Persze ha kiderülne az együttműködés Khell és a Kressek között...
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a lakosság, és így a felkelők között is káoszimádók bújnak meg. Ezek szerencsére maximálisan bénák, és szinte semmilyen valódi varázslathoz, rituáléhoz nem értenek, igazából eddig nem is okoztak valódi károkat, de a főkolompos, bizonyos Georg Rhakel, akinek van valahonnan egy sötét grimoireja de nem tudja használni, most fejébe vette hogy megpróbálkozik egy emberáldozattal.
Ekkor érkezik a csapat a városba, Badhusba. Észak-afrikai környezetet képzelek el, nagyrészt sivatagos, helyenként oázis, az építészet alapja a homok és a víz a bányászott adalékanyaggal betonszerűre erősített elegye.
rwurl=http://imgur.com/FGUoxZ6
A lord éppen nincs a városban, a katonák jó részével lelépett valahová, állítólag a bandát hajkurászni. Viszont éppen
bivalyokatgroxokat hajt be egy állattartó gazda. Az állatok megvadulnak, és a csapatnak támadnak (a helyiek elmenekülnek vagy csak rémülten kiabálnak). Ha lenyomták a groxokat, rögtön népszerűek lesznek, és spontán groxsütés kezdődik, ahol is a sült hús és némi szesz mellett megismerkedhetnek a helyi viszonyokkal. Megtudják hogy a lord nincs otthon. Megkörnyékezi őket Salavar, egyenlőre nem erőlteti nekik a lázadósdit, de céloz rá hogy nincs minden rendben a lorddal, és megkéri őket hogy nézzenek már el hozzájuk a bányába. (amúgy is fel kéne mérniük a bánya helyzetét az opció végett).Innen nem tudom mit választanak.
-lehet hogy a lordhoz mennek, aki egy helyőrségén tanyázik,
rwurl=http://imgur.com/BfA2igH
és akkor rajtakaphatják amint a bandával közösködik, ekkor vagy elmenekülnek vagy előadják hogy ez nekik tök OK és ők is beszállnának, nem tudom mit lépnek majd.
-lehet hogy a bányába mennek
rwurl=http://imgur.com/pcixbFG
akkor felzúdulást találnak, mert meghalt pár ember, és Salavar megkéri őket hogy segítsenek kinyomozni mi történt. Nem hozta ugyanis nyilvánosságra, de az egyik hullán egyértelműen látszik, hogy megölték, mégpedig bizarr módon, és valószínű hogy a többit is, csak azokat sikerült balesetnek álcázni, itt meg nem jött össze. Az elkövető természetesen Rhakel.
Eddig jutottam. Ez elég sok kiindulópont ahoz hogy egy motivált csapat akármit is kihozzon belőle, de ha van még ötletetek, szívesen venném.
Nem olvastam végig, de:
Erre mindig a klasszikus megoldás a túlélési ösztön / bosszú / átok stb. Vagyis olyan helyzetbe kényszeríteni a partit, ahol egy mindenkiért, mindenki egyért, máskülönben borul a bili.
Ha nagyon makacskodnak, akkor az egyik JK-t ki is leht nyírni a nyomatékosítás kedvéért. :-)
Non serviam
Ez a része nagyszerűen meg van itt oldva, ha a Rogue Trader azt mondja ugorj, már a levegőből kérdezed hogy "milyen magasra?"
Mondom, hogy nem olvastam végig, amit írtál. :)
Non serviam
OK :-)
TL:DR
ötletek kellenének hogy mit csinálhatna még a csapat, mivel lehetne még szórakoztatni őket az adott helyen és helyzetben.
Bármikor bevethető töltelék-ötletek is nagyon jól jönnek, mert elég kiszámíthatatlan banda és mindíg jó ha van pár a tarsolyban.
Szerintem épp itt az ideje, hogy
- dark elda kalózok jelenjenek meg alapanyagért
- génorzófészekre bukkanjanak az egyik elhagyott mesában egy űrhajó roncsai között
- rájöjjenek, hogy valamiért az inkvizíció is itt nyomozott, mégpedig meglepő módon az Ordo Xenos (ezt persze még ekkor nem tudja senki). Először mindenki azt gondolja, Rakhel miatt jöttek, ám kiderül, hogy ő tényleg csak egy amatőr, valójában Salavar mozgatja a szálakat (bányában megöltek az Ordo Xenos emberei voltak, direkt kenné rá Rakhelre). És hogy miért akarja elfoglalni mindenáron a palotát? Hogy rátegye a kezét a melette, a homok mélyén lapuló régóta inaktív necron monolinra - de az csak halottnak hitt, nem halott...
Nagy ember vagy! Kétszáztíz centi!
Főleg mert a Bírát az Inkvizíció küldte ide, egy csak majd adott körülmények között felbontható utasítással :-)