TB-nek egyelőre +1 részemről, ez a játék egyszerűen fél millió sebből vérzik magasabb nehézségeken. Insane-en így 4 óra után ki merem jelenteni, hogy játszhatatlan. A randomgenerált pályákon a bug is sok. Parkolópályára rakom egyelőre.
Szerk: Nem raktam, és sikerült is feltörni a jeget, az meg jó, de egyelőre nem tudom eldönteni, mennyire pozitív a dolog összességében. Long story short: elég sok időt kell áldozni a gem rendszerre ahhoz, hogy effektíven tudd használni a fegyvereidet, az időáldozás viszont kötelező, mert csak úgy lehet megszüntetni a nagyon durva bullet sponge cunamit. Ettől egyrészt végre kaptunk egy nem kétbites "Borderlandset", másrészt viszont nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy gemezés nélkül jobb lenne a játék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
TB amúgy kooperatívban próbálta? Mert ha véletlenül nem, akkor a játék értelmét mellőzte. Az olyan lenne, mint tandembiciklivel indulni a Tour de France-on.
De mivel több a Borderlands értelme koopban? Szvsz ugyanaz a szar, csak többen játsszák egy ember helyett. :D Ha legalább csapatmunka lenne annak megfelelő játékelemekkel, de istenigazából még az is kimerül annyiban, hogy többen lövitek ugyanazt, csak több a monszter HP-ja, így teljesen ugyanazt az élményt kapod, amit egyedül kapnál, még hasznod sincs igazán a koopból. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Mechanikailag "ugyanaz a szar", mint mondod, sok tunkolással (most már nem, túl táp vagyok). Viszont folyékony benne kooperatív élmény, van tér együtt bohóckodni. (Egy Left 4 Dead vagy Dawn of War 2 sokkal komolyabb taktikázást kíván, de ennél még a Diablo is.) Erre persze lehet mondani, hogy nem teljesen a játék(fejlesztők) érdeme, minden jobb együtt, és ez igaz is.
Inkább a világnak és a humornak vannak jobb pontjai (nem egy LucasArts-kaland, néha erőltetett, de azért gyakran korrekt), meg a viccesebb fegyvereknek, amin móka együtt szórakozni. Például ott a pen 'n' paper RPG-s DLC.
Szóval én azt látom, hogy egyedül számomra vállalhatatlan lenne, így meg tök jól szórakozom, és a kooperatív rengetegben sincs milliónyi ekvivalens alternatíva. És most nem a hátam mögé állított tömegek miatt, de milliók vannak így ezzel, valamit csak eltalált a Gearbox. Ha még a "játék maga" is jó lenne, az tényleg nem ártana.
Tisztában vagyok vele, hogy world last, meg satöbbi... De haver megvette a Gears of War 4-et, és a hozzá kapott Xbox360 kódokat ideadta (Gears of War 1-3 és Judgment Day). Eddig nem mertem belevágni, mert ahogy a Dark Souls kapcsán kifejtettem, életemben először nyáron fogtam kontrollert a kezembe, sosem volt ilyenféle masinám, emiatt rohadtul balfasz és ügyetlen vagyok vele, de tényleg, elképesztően. Emiatt nem is vettem meg a Gears of Warokat (utólag is elnézést attól a valakitől, akinek azt mondtam, megveszem a lemezeit ezeré') - mivel nincs benne autotarget, gondoltam esélytelen.
De most, hogy ideadta, kipróbáltam az első részt, és teljesen odaragadtam. Casualban türelmesek az ellenfelek, néha bevárják, hogy nyugdíjas tempóban becélozzam őket, ráadásul a közepe tájára már bele is jöttem annyira, hogy néha mozgó ellenfelet is eltaláltam! :-D
A lényeg, nekem nagyon tetszett. Sosem játszottam cover shooterekkel (kivéve ha a Division annak számít), tehát eleve a műfaj is kb. újdonság nekem, és valahogy a PC verziót is elkerültem. Azt kell mondanom, kiválóan szórakoztam végig, pedig volt olyan, hogy otthagytam kicsit a fenébe egy-egy küldetés miatt (igen, casualon, lehet röhögni :-D). A megvalósítás, a küldetések, a társak beszólásai, a hangulat kiváló volt, és egyáltalán nem éreztem repetitívnek a pályákat.
A második rész eddig még jobb (act 3 közepén járok). Pláne, hogy hatalmas Warhammer 40K fan vagyok, és az az óriás kukac belsejében mászkálás mintha egy az egyben Ian Watson Űrgárdistájából lépett volna ki (a tiranida hajó). Azt kell mondjam, értem, miért volt húzónév a széria, az én ízlésemet maximálisan eltalálták vele!
Erre persze lehet mondani, hogy nem teljesen a játék(fejlesztők) érdeme, minden jobb együtt, és ez igaz is.
A Shadow Warrior 2-re vetítve mondjuk szerintem ez pont nem igaz, legalábbis én úgy látom, hogy egyértelműen jobb a játék egyedül. Egyrészt bármikor is coopoztam, Wang még egyszer sem szólalt meg harc közben, ami azért elég sokat levon az élvezeti faktorból nálam, mert sokkal több és sokkal jobb beszólásai vannak, mint az első részben ("Killing in the name of!" :D). Másrészt meg lassú a játék, ha nem te vagy a host, mert általában várni kell rá az objective-eknél (vagy épp meghal, vagy leszakad a csapattól és belekeveredik valami harcba, aztán lehet visszamenni segíteni neki az objective-től). Az SW2 nem is annyira buta, mint aminek elsőre láttatja magát (mondhatni túl okos is ezzel a sok immunitással meg elemental resistence-szel), szóval a "miért használod ugyanazt a fegyvert az egész pályán Insanity 2 nehézségi szinten, bzmg, amikor az csak egyféle ellenfél ellen jó" is elég gyakori jelenség, a szörnyek meg akkora lőszerszivacsok coopban, hogy számít.
Nyilván kisebb gond, de ugye coopban a csapat miatt elbandukolni sem nagyon lehet secretekre vadászva, mondjuk azokból ezúttal jóval kevesebb van.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Még mindig meglep, hogy éppen neked maradt ki a Space MArine. Rajtam kívül, én is csak demóig jutottam.
Mondjuk nem tűnt annyira nagy számnak, de WH40k, a Gears of War meg szintén nem volt számomra nagy szám, de még csak nem is WH40k :)
@Zaxx
Akkor az SW2 készülékében a hiba, a Borderlandsben maradnak a beszólások, abban az a baj, hogy egymást alig hallani a játék állandó pofázástól. A kérdés persze ilyenkor mindig az, hogy a közös élmény felülírja-e, ha fogyatékosabb lesz egy kicsit a játék. Jó esetben eleve nem lesz az (ideértve a Dead Islandet és a Borderlandset is, ha több HP az ellenségnek önmagában nem dealbreker).
OFF: Hihetetlen mennyire sok jó játékot tolt ki e hónapban az ipar... és mennyire nincs időm semmire.
Civilization VI - 91%
Titanfall 2 - 88%
Battlefield 1 - 90%
Erre ott van még az Overwatch, WoW, Deus Ex: MD, Mirror's Edge 2... amiket játszogatok időközben.
Nem értelek. Nem jók? TF2-t nem próbáltam, de a BF1 Trialba belekóstoltam. Tényleg remek mókának tűnik. Titanfall 1 meg tetszett, de gyorsan unalomba fulladt anno.
Egyébként nem biztos (a dumákat illetően lehet simán, hogy csak egy bugról van szó mondjuk), mert én a Borderlandsben sem szerettem jobban a coopot a szinglinél, ott is ugyanolyan értelmetlennek éreztem, mint itt. Az egyedüli játék, ami eddig nagyon bejött coopban a Portal 2 volt, mert ott volt rendes coop kampány, amit egyedül meg sem tudtál csinálni.
Szóval nem, nem minden jobb többen, ez csak akkor lehet igaz, ha van értelme is annak, hogy többen nyomjáték, a BL-ben és a SW2-ben meg pont nincs. Egyedül a Serious Sam 3-mat tudom felhozni ellenpéldának, mivel ott nem 4x egészségesebbek lesznek a szörnyek coopban, hanem 4x többen jönnek, szóval ott legalább az eszeveszett irtás látványa adott valamit az élményhez.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Viszont az efféle értékeléseket rendre dobálják az aktuális nagy nevekre, tehát ezzel az erővel minden évből ki lehetne ragadni őket.
Az Overwatch nekem is kellemes csalódás az évből, de például a Mankind Divided csak azt hozta, amitől félni lehetett, egy Human Revolution 1.5-öt átkötésnek. A megosztó Mirror's Edge: Catalystre még kíváncsi leszek, rövidesen úgyis bekerül a Vault Gamesbe, és akkor Origin Accessben 4 euróból kijön (majd akkor nézek bele a BF1-be is).
@Zaxx
Igen, ezek inkább egymás mellett játszós játékok, mint hardcore módon összedolgozósak, de ettől még szórakoztatók tudnak lenni a co-op miatt. A Diablót kell venni kiindulási alapnak. Az már mindenki egyéni készülékén múlik, hogy mennyire igényli a haverokat, illetve mennyire hajlandó egyáltalán nélkülük grindolni. (Én nem nagyon, illetve ha mégis, akkor a játékot Wizardrynak hívják :) Az igazi, "natív" kooperatív persze mechanikailag ütősebb (akár egy Left 4 Dead a Dead Islandhez képest, de más műfaj a kettő).
A Duke Nukem 3D-ben - és a Bloodban - mi úgy oldottuk meg a közös mókát annak idején LAN-on, hogy felcsavartuk a legmagasabb respawnolós szintre az AI-t, hiszen mi is respawnoltunk, és ugye el kellett jutni a pálya végébe egyikünknek. Az sem volt rossz annak idején, de kilógott a hagyományos, meghalós kampány és az egymás levadászása közül.
Tény, hogy ugyanazt a sztorit játszod végig a Borderlandsben akkor is, ha többen mentek, de a játékmenet azért eltérhet a szinglitől. Lehet csapat taktikát építeni, vannak skillek, amik a csapattagokra is hatnak, tehát a fejlődésnél is figyelembe lehet venni a többieket, lehet egymással kereskedni és egymásnak adni, ami nekünk nem kell, a járgányokba is kettesével lehet beülni, ami kicsit más élményt nyújt, és lehet egymást felsegíteni is, hogy ne kelljen újra végigszaladni a fél pusztát egy szerencsétlen halál után.
Nem mondom, hogy nagyon nagy dolgok ezek, de azért nem lehet simán annyival lerendezni az ügyet, hogy a multi ugyanolyan, mint a szingli.
Ilyenek egyébként vannak a SW2-ben multiplayer upgrade-ek formájában, de ezek is csak passzív hülyeségek és ha lehet, még annál a semminél is jelentéktelenebbek, ami a Borderlandsben szokott lenni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
A Hephaistos állomáson járok. Gyűlnek a jóféle tonicok, kezdek rutinos lenni az ellenfelek (köztük a Big Daddyk) likvidálásában, a pénz sem probléma, de a játék még mindig simán leköt úgy órákra, hogy előtte elhatározom, hogy a fáradtság miatt csak max. egy órát játszom, és korán lefekszem. Minden helyiség egy kisebb kaland, egy külön történetecske, miközben a nagy átfogó történet is eléggé egyedi és érdekesen alakul. Néha összejönnek olyan spontán(?) látványos esetek is, hogy két nehézbúvár összetalálkozik és ölre mennek, én meg csak egy sarokba félrehúzódva végignézem, majd a nyertesbe belelövök két gránátot, s mindkettőt kizsebelem.
Valószínűleg írok majd róla egy hosszabbat a főoldalra, szóval szűkszavú leszek: most azonnal próbáljátok ki ezt a játékot. Nagyon félrevezető a cím, mert a gore-t leszámítva ennek semmi köze nincs a Brutal Doomhoz, inkább a Doom 64 jelentősen ráncfelvarrt, agyonmódosított verziójáról van szó, annyira, hogy igazából egy soha ki nem adott Doom 3-ra emlékeztet a dolog holmi egyszerű mod helyett.
Leginkább azon lepődtem meg, hogy nemcsak az akció lett felfejlesztve a PC-s elődök szintjére (illetve legyünk őszinték: nyilván üti az első két részt), de a horror is rohadtul működik, teljesen röhej, hogy mennyire be vagyok tojva néha játék közben. Az igazi Doom 3-mal ellentétben itt sikerült úgy megoldani a hirtelen eléd spawnoló ellenfeleket, hogy ijesztőek legyenek idegesítőek helyett, az atmoszféra meg bivalyerős. Az eredeti játék zenéje nyilván adott volt a félelemkeltéshez, de a hozzáadott dolgok (pl. elfojtott nyöszörgések és halálsikolyok itt-ott, de az egyik pályán még egy hátborzongatóan sírdogáló, kettényiszált tengerészgyalogosba is bele lehet futni) hatalmast dobnak rajta, az meg szinte röhej, hogy SgtMarkIV még lore-t is írt a játékhoz olvasgatható terminálbejegyzések formájában.
Fantasztikus cucc, minden várakozást felülmúl.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Kellemes volt. Így kell kiválóan pályát tervezni, sok egyszerű dolgot zseniálissá összekombinálni, és olyan vaskos hangulatot teremteni, ami fejbe vágja az embert.
A plasmidoknál kicsit túltoltam a kivárást, így a játék befejezésekor vagy 400 elköltetlen Adam birtokában voltam, és persze az utolsó gépből már nem lehetett csak health és Eve upgrade-et venni.
Mondjuk az aktív plasmidok közül jellemzően csak 3-4-et használtam, a többit csupán esetlegesen vagy maximum kipróbálás szintjén.
Számomra rejtély, hogy a fegyver upgrade-ek közül miért pont a shotgun tárnövelése maradt ki, így ezt a fegyvert alig használtam a játék során (jellemzően akkor pár lövésnyit, amikor sok lőszert találtam hozzá).
Izgalmassá tette a harcot, hogy folyamatosan cserélgetni, kombinálgatni kell a fegyvereket és plasmidokat, ha az ember hatékony akar lenni. Az is tetszett, hogy a harcokba sokszor nem érdemes csak úgy "durr bele" beugrani, mindig érdemes felmérni a környezetet, csendben meghekkelni egy kamerát, kihasználni egy olajtócsát vagy telekinézissel magunkhoz venni egy gázpalackot, csak, hogy az ellenségek közé dobjuk.
A sztori elég jó, csak a játék elején nehéz volt követnem, mert akkor még nem jöttem rá, hogy a "Reverb" okozza nálam a hangok recsegését és lassulását. Miután kikapcsoltam, már jobban tudtam figyelni a hangfelvételekre és rádióadásokra (bár így is néha az akció közepén kezdett valaki magyarázni).
Még a boss és a finálé sem volt kiábrándító.
Települ a második rész. Nem tudom, mit várjak tőle, mert anno semmit nem olvastam róla. Inkább nem várok tőle sokat, és akkor csak pozitívan csalódhatok. :)
Kettő annyira nem volt jó, (mindenhol leszólták, javarészt megérdemelten) viszont a good ending tényleg az volt. CE megvan azóta is, többek közt hanglemezt adtak hozzá (lol, azóta sincs lemezjátszóm). Nem annyira rossz, mint mondjuk Dead Space/Fear 3, de messze a "legrosszabb" Bioshock rész.
hmm,
nekem a maga módján mind a három rész tetszett. végig is játszottam mindet. az utóbbi években ez nálam már nagy szó
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Azért ez a mindenhol leszólták túlzás. Vagy legalábbis kérdéses, hogy mi az a mindenhol és a leszólás :)
Nyilván nem durrant akkorát, mint az első rész, tőlem akár rossz is lehet, de én inkább csak bizonyos játékosfórumokon éreztem csalódást, azt sem egyöntetűen. Mondjuk más csapat készítette az Infinite és az első rész között, az tény.
Érdekes a felütés, de az végül is az első részben is az volt. Kicsit filmesebbnek, szkriptben bővebbnek tűnik, mint az elődje, de lehet, hogy csak még nagyon a tutorial/beetetés fázisában vagyok. Volt egy-két igen látványos jelenet Big Sisterrel kapcsolatban, illetve szerintem csak úgy arra kódorgó splicerrel sem futottam még össze, csak programozottal.
Látványra szebb (bár a DX10-ről kénytelen voltam visszaváltani DX9-re, mert röcögött tőle a játék), a helyiségek szebben kidolgozottak, részletesebbek, többféle tárgy van bennük, melyeknek odafigyeltek az elrendezésére is. Cserébe viszont érezhetően több az "üres" szoba, amibe az ember csak úgy bemegy, kihúzkodja a fiókokat, és távozik; nincs benn semmi extra, nem érdekes, nincs története.
A hekkelési minijáték jópofa, a fegyver és plasmid együttes használata is tetszik (elfért volna az első részben is a pisztoly és a csavarkulcs esetében).
Egyelőre ennyi.
A zInfi megítélése nagyban függ attól, a sorozat/zsáner mely aspektusára vagy elsődlegesen ráizgulva: az első két részben a játékmechanika az ász, ami alá a sandboxyság adja a lovat; az Infinite-ben a narratíva élvez prioritást, ami mellett sajnos lényeges lebambítást szenvedtek az immersive sim elemek.
Infinite-em még nincs, de majd valamikor a Bioshock 2 végigjátszása és egy izmosabb vas beszerzése után kerítek majd egyet. Addig nem látom értelmét beruházni.
Shadow Warrior 2
TB-nek egyelőre +1 részemről, ez a játék egyszerűen fél millió sebből vérzik magasabb nehézségeken. Insane-en így 4 óra után ki merem jelenteni, hogy játszhatatlan. A randomgenerált pályákon a bug is sok. Parkolópályára rakom egyelőre.
Szerk: Nem raktam, és sikerült is feltörni a jeget, az meg jó, de egyelőre nem tudom eldönteni, mennyire pozitív a dolog összességében. Long story short: elég sok időt kell áldozni a gem rendszerre ahhoz, hogy effektíven tudd használni a fegyvereidet, az időáldozás viszont kötelező, mert csak úgy lehet megszüntetni a nagyon durva bullet sponge cunamit. Ettől egyrészt végre kaptunk egy nem kétbites "Borderlandset", másrészt viszont nem tudom elhessegetni a gondolatot, hogy gemezés nélkül jobb lenne a játék. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
De mivel több a Borderlands értelme koopban? Szvsz ugyanaz a szar, csak többen játsszák egy ember helyett. :D Ha legalább csapatmunka lenne annak megfelelő játékelemekkel, de istenigazából még az is kimerül annyiban, hogy többen lövitek ugyanazt, csak több a monszter HP-ja, így teljesen ugyanazt az élményt kapod, amit egyedül kapnál, még hasznod sincs igazán a koopból. :D
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Mechanikailag "ugyanaz a szar", mint mondod, sok tunkolással (most már nem, túl táp vagyok). Viszont folyékony benne kooperatív élmény, van tér együtt bohóckodni. (Egy Left 4 Dead vagy Dawn of War 2 sokkal komolyabb taktikázást kíván, de ennél még a Diablo is.) Erre persze lehet mondani, hogy nem teljesen a játék(fejlesztők) érdeme, minden jobb együtt, és ez igaz is.
Inkább a világnak és a humornak vannak jobb pontjai (nem egy LucasArts-kaland, néha erőltetett, de azért gyakran korrekt), meg a viccesebb fegyvereknek, amin móka együtt szórakozni. Például ott a pen 'n' paper RPG-s DLC.
Szóval én azt látom, hogy egyedül számomra vállalhatatlan lenne, így meg tök jól szórakozom, és a kooperatív rengetegben sincs milliónyi ekvivalens alternatíva. És most nem a hátam mögé állított tömegek miatt, de milliók vannak így ezzel, valamit csak eltalált a Gearbox. Ha még a "játék maga" is jó lenne, az tényleg nem ártana.
Sors bona, nihil aliud.
Gears of War 1 és 2
Tisztában vagyok vele, hogy world last, meg satöbbi... De haver megvette a Gears of War 4-et, és a hozzá kapott Xbox360 kódokat ideadta (Gears of War 1-3 és Judgment Day). Eddig nem mertem belevágni, mert ahogy a Dark Souls kapcsán kifejtettem, életemben először nyáron fogtam kontrollert a kezembe, sosem volt ilyenféle masinám, emiatt rohadtul balfasz és ügyetlen vagyok vele, de tényleg, elképesztően. Emiatt nem is vettem meg a Gears of Warokat (utólag is elnézést attól a valakitől, akinek azt mondtam, megveszem a lemezeit ezeré') - mivel nincs benne autotarget, gondoltam esélytelen.
De most, hogy ideadta, kipróbáltam az első részt, és teljesen odaragadtam. Casualban türelmesek az ellenfelek, néha bevárják, hogy nyugdíjas tempóban becélozzam őket, ráadásul a közepe tájára már bele is jöttem annyira, hogy néha mozgó ellenfelet is eltaláltam! :-D
A lényeg, nekem nagyon tetszett. Sosem játszottam cover shooterekkel (kivéve ha a Division annak számít), tehát eleve a műfaj is kb. újdonság nekem, és valahogy a PC verziót is elkerültem. Azt kell mondanom, kiválóan szórakoztam végig, pedig volt olyan, hogy otthagytam kicsit a fenébe egy-egy küldetés miatt (igen, casualon, lehet röhögni :-D). A megvalósítás, a küldetések, a társak beszólásai, a hangulat kiváló volt, és egyáltalán nem éreztem repetitívnek a pályákat.
A második rész eddig még jobb (act 3 közepén járok). Pláne, hogy hatalmas Warhammer 40K fan vagyok, és az az óriás kukac belsejében mászkálás mintha egy az egyben Ian Watson Űrgárdistájából lépett volna ki (a tiranida hajó). Azt kell mondjam, értem, miért volt húzónév a széria, az én ízlésemet maximálisan eltalálták vele!
A Shadow Warrior 2-re vetítve mondjuk szerintem ez pont nem igaz, legalábbis én úgy látom, hogy egyértelműen jobb a játék egyedül. Egyrészt bármikor is coopoztam, Wang még egyszer sem szólalt meg harc közben, ami azért elég sokat levon az élvezeti faktorból nálam, mert sokkal több és sokkal jobb beszólásai vannak, mint az első részben ("Killing in the name of!" :D). Másrészt meg lassú a játék, ha nem te vagy a host, mert általában várni kell rá az objective-eknél (vagy épp meghal, vagy leszakad a csapattól és belekeveredik valami harcba, aztán lehet visszamenni segíteni neki az objective-től). Az SW2 nem is annyira buta, mint aminek elsőre láttatja magát (mondhatni túl okos is ezzel a sok immunitással meg elemental resistence-szel), szóval a "miért használod ugyanazt a fegyvert az egész pályán Insanity 2 nehézségi szinten, bzmg, amikor az csak egyféle ellenfél ellen jó" is elég gyakori jelenség, a szörnyek meg akkora lőszerszivacsok coopban, hogy számít.
Nyilván kisebb gond, de ugye coopban a csapat miatt elbandukolni sem nagyon lehet secretekre vadászva, mondjuk azokból ezúttal jóval kevesebb van.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Még mindig meglep, hogy éppen neked maradt ki a Space MArine. Rajtam kívül, én is csak demóig jutottam.
Mondjuk nem tűnt annyira nagy számnak, de WH40k, a Gears of War meg szintén nem volt számomra nagy szám, de még csak nem is WH40k :)
@Zaxx
Akkor az SW2 készülékében a hiba, a Borderlandsben maradnak a beszólások, abban az a baj, hogy egymást alig hallani a játék állandó pofázástól. A kérdés persze ilyenkor mindig az, hogy a közös élmény felülírja-e, ha fogyatékosabb lesz egy kicsit a játék. Jó esetben eleve nem lesz az (ideértve a Dead Islandet és a Borderlandset is, ha több HP az ellenségnek önmagában nem dealbreker).
Sors bona, nihil aliud.
OFF: Hihetetlen mennyire sok jó játékot tolt ki e hónapban az ipar... és mennyire nincs időm semmire.
Civilization VI - 91%
Titanfall 2 - 88%
Battlefield 1 - 90%
Erre ott van még az Overwatch, WoW, Deus Ex: MD, Mirror's Edge 2... amiket játszogatok időközben.
Némi ellentmondást érzek.
Non serviam
Kivételesen egyet kell értsek. =/
Nem értelek. Nem jók? TF2-t nem próbáltam, de a BF1 Trialba belekóstoltam. Tényleg remek mókának tűnik. Titanfall 1 meg tetszett, de gyorsan unalomba fulladt anno.
Vesd össze azzal, hogy Reaper az elmúlt években mennyi mindenre mondta rá, hogy jó, és akkor már jó lesz a megvilágítás. ;)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Ja, értem. :)
Egyébként nem biztos (a dumákat illetően lehet simán, hogy csak egy bugról van szó mondjuk), mert én a Borderlandsben sem szerettem jobban a coopot a szinglinél, ott is ugyanolyan értelmetlennek éreztem, mint itt. Az egyedüli játék, ami eddig nagyon bejött coopban a Portal 2 volt, mert ott volt rendes coop kampány, amit egyedül meg sem tudtál csinálni.
Szóval nem, nem minden jobb többen, ez csak akkor lehet igaz, ha van értelme is annak, hogy többen nyomjáték, a BL-ben és a SW2-ben meg pont nincs. Egyedül a Serious Sam 3-mat tudom felhozni ellenpéldának, mivel ott nem 4x egészségesebbek lesznek a szörnyek coopban, hanem 4x többen jönnek, szóval ott legalább az eszeveszett irtás látványa adott valamit az élményhez.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Viszont az efféle értékeléseket rendre dobálják az aktuális nagy nevekre, tehát ezzel az erővel minden évből ki lehetne ragadni őket.
Az Overwatch nekem is kellemes csalódás az évből, de például a Mankind Divided csak azt hozta, amitől félni lehetett, egy Human Revolution 1.5-öt átkötésnek. A megosztó Mirror's Edge: Catalystre még kíváncsi leszek, rövidesen úgyis bekerül a Vault Gamesbe, és akkor Origin Accessben 4 euróból kijön (majd akkor nézek bele a BF1-be is).
@Zaxx
Igen, ezek inkább egymás mellett játszós játékok, mint hardcore módon összedolgozósak, de ettől még szórakoztatók tudnak lenni a co-op miatt. A Diablót kell venni kiindulási alapnak. Az már mindenki egyéni készülékén múlik, hogy mennyire igényli a haverokat, illetve mennyire hajlandó egyáltalán nélkülük grindolni. (Én nem nagyon, illetve ha mégis, akkor a játékot Wizardrynak hívják :) Az igazi, "natív" kooperatív persze mechanikailag ütősebb (akár egy Left 4 Dead a Dead Islandhez képest, de más műfaj a kettő).
A Duke Nukem 3D-ben - és a Bloodban - mi úgy oldottuk meg a közös mókát annak idején LAN-on, hogy felcsavartuk a legmagasabb respawnolós szintre az AI-t, hiszen mi is respawnoltunk, és ugye el kellett jutni a pálya végébe egyikünknek. Az sem volt rossz annak idején, de kilógott a hagyományos, meghalós kampány és az egymás levadászása közül.
Sors bona, nihil aliud.
Tény, hogy ugyanazt a sztorit játszod végig a Borderlandsben akkor is, ha többen mentek, de a játékmenet azért eltérhet a szinglitől. Lehet csapat taktikát építeni, vannak skillek, amik a csapattagokra is hatnak, tehát a fejlődésnél is figyelembe lehet venni a többieket, lehet egymással kereskedni és egymásnak adni, ami nekünk nem kell, a járgányokba is kettesével lehet beülni, ami kicsit más élményt nyújt, és lehet egymást felsegíteni is, hogy ne kelljen újra végigszaladni a fél pusztát egy szerencsétlen halál után.
Nem mondom, hogy nagyon nagy dolgok ezek, de azért nem lehet simán annyival lerendezni az ügyet, hogy a multi ugyanolyan, mint a szingli.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Ilyenek egyébként vannak a SW2-ben multiplayer upgrade-ek formájában, de ezek is csak passzív hülyeségek és ha lehet, még annál a semminél is jelentéktelenebbek, ami a Borderlandsben szokott lenni.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Kolléga megvette, majd polcra rakta és várja a realistic módot, amit hegesztenek (minimál hud, nincsenek markerek, stb.)
Akinek humora van mindent tud, akinek nincs az mindenre képes.
Akinek humora van mindent bír, akinek nincs az mindenre kényes.
Bioshock
A Hephaistos állomáson járok. Gyűlnek a jóféle tonicok, kezdek rutinos lenni az ellenfelek (köztük a Big Daddyk) likvidálásában, a pénz sem probléma, de a játék még mindig simán leköt úgy órákra, hogy előtte elhatározom, hogy a fáradtság miatt csak max. egy órát játszom, és korán lefekszem. Minden helyiség egy kisebb kaland, egy külön történetecske, miközben a nagy átfogó történet is eléggé egyedi és érdekesen alakul. Néha összejönnek olyan spontán(?) látványos esetek is, hogy két nehézbúvár összetalálkozik és ölre mennek, én meg csak egy sarokba félrehúzódva végignézem, majd a nyertesbe belelövök két gránátot, s mindkettőt kizsebelem.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Brutal Doom 64
Valószínűleg írok majd róla egy hosszabbat a főoldalra, szóval szűkszavú leszek: most azonnal próbáljátok ki ezt a játékot. Nagyon félrevezető a cím, mert a gore-t leszámítva ennek semmi köze nincs a Brutal Doomhoz, inkább a Doom 64 jelentősen ráncfelvarrt, agyonmódosított verziójáról van szó, annyira, hogy igazából egy soha ki nem adott Doom 3-ra emlékeztet a dolog holmi egyszerű mod helyett.
Leginkább azon lepődtem meg, hogy nemcsak az akció lett felfejlesztve a PC-s elődök szintjére (illetve legyünk őszinték: nyilván üti az első két részt), de a horror is rohadtul működik, teljesen röhej, hogy mennyire be vagyok tojva néha játék közben. Az igazi Doom 3-mal ellentétben itt sikerült úgy megoldani a hirtelen eléd spawnoló ellenfeleket, hogy ijesztőek legyenek idegesítőek helyett, az atmoszféra meg bivalyerős. Az eredeti játék zenéje nyilván adott volt a félelemkeltéshez, de a hozzáadott dolgok (pl. elfojtott nyöszörgések és halálsikolyok itt-ott, de az egyik pályán még egy hátborzongatóan sírdogáló, kettényiszált tengerészgyalogosba is bele lehet futni) hatalmast dobnak rajta, az meg szinte röhej, hogy SgtMarkIV még lore-t is írt a játékhoz olvasgatható terminálbejegyzések formájában.
Fantasztikus cucc, minden várakozást felülmúl.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Bioshock befejezve
Kellemes volt. Így kell kiválóan pályát tervezni, sok egyszerű dolgot zseniálissá összekombinálni, és olyan vaskos hangulatot teremteni, ami fejbe vágja az embert.
A plasmidoknál kicsit túltoltam a kivárást, így a játék befejezésekor vagy 400 elköltetlen Adam birtokában voltam, és persze az utolsó gépből már nem lehetett csak health és Eve upgrade-et venni.
Mondjuk az aktív plasmidok közül jellemzően csak 3-4-et használtam, a többit csupán esetlegesen vagy maximum kipróbálás szintjén.
Számomra rejtély, hogy a fegyver upgrade-ek közül miért pont a shotgun tárnövelése maradt ki, így ezt a fegyvert alig használtam a játék során (jellemzően akkor pár lövésnyit, amikor sok lőszert találtam hozzá).
Izgalmassá tette a harcot, hogy folyamatosan cserélgetni, kombinálgatni kell a fegyvereket és plasmidokat, ha az ember hatékony akar lenni. Az is tetszett, hogy a harcokba sokszor nem érdemes csak úgy "durr bele" beugrani, mindig érdemes felmérni a környezetet, csendben meghekkelni egy kamerát, kihasználni egy olajtócsát vagy telekinézissel magunkhoz venni egy gázpalackot, csak, hogy az ellenségek közé dobjuk.
A sztori elég jó, csak a játék elején nehéz volt követnem, mert akkor még nem jöttem rá, hogy a "Reverb" okozza nálam a hangok recsegését és lassulását. Miután kikapcsoltam, már jobban tudtam figyelni a hangfelvételekre és rádióadásokra (bár így is néha az akció közepén kezdett valaki magyarázni).
Még a boss és a finálé sem volt kiábrándító.
Települ a második rész. Nem tudom, mit várjak tőle, mert anno semmit nem olvastam róla. Inkább nem várok tőle sokat, és akkor csak pozitívan csalódhatok. :)
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
Kettő annyira nem volt jó, (mindenhol leszólták, javarészt megérdemelten) viszont a good ending tényleg az volt. CE megvan azóta is, többek közt hanglemezt adtak hozzá (lol, azóta sincs lemezjátszóm). Nem annyira rossz, mint mondjuk Dead Space/Fear 3, de messze a "legrosszabb" Bioshock rész.
Nem kell nekik hinni, félreértett játék, kurva jó az is. A Bioshock 2-t az első rész által generált más jellegű elvárások meg a korszellem szólta le.
Ha olyan kommentet látsz tőlem, amit kevesebb, mint 5 perccel korábban posztoltam, ne olvasd el, mert még írom.
Nem játszottam a második résszel, de nem vagyok hajlandó elhinni, hogy az Infinite-nél rosszabb.
Éljenek a videojátékok!
:DDDDDD még a könnyem is
ibi amentia latet
hmm,
nekem a maga módján mind a három rész tetszett. végig is játszottam mindet. az utóbbi években ez nálam már nagy szó
"Look at you, hacker. A pathetic creature of meat and bone. Panting and sweating as you run through my corridors. How can you challenge a perfect immortal machine?" - Shodan
Azért ez a mindenhol leszólták túlzás. Vagy legalábbis kérdéses, hogy mi az a mindenhol és a leszólás :)
Nyilván nem durrant akkorát, mint az első rész, tőlem akár rossz is lehet, de én inkább csak bizonyos játékosfórumokon éreztem csalódást, azt sem egyöntetűen. Mondjuk más csapat készítette az Infinite és az első rész között, az tény.
Sors bona, nihil aliud.
BioShock 2 elkezdve
Érdekes a felütés, de az végül is az első részben is az volt. Kicsit filmesebbnek, szkriptben bővebbnek tűnik, mint az elődje, de lehet, hogy csak még nagyon a tutorial/beetetés fázisában vagyok. Volt egy-két igen látványos jelenet Big Sisterrel kapcsolatban, illetve szerintem csak úgy arra kódorgó splicerrel sem futottam még össze, csak programozottal.
Látványra szebb (bár a DX10-ről kénytelen voltam visszaváltani DX9-re, mert röcögött tőle a játék), a helyiségek szebben kidolgozottak, részletesebbek, többféle tárgy van bennük, melyeknek odafigyeltek az elrendezésére is. Cserébe viszont érezhetően több az "üres" szoba, amibe az ember csak úgy bemegy, kihúzkodja a fiókokat, és távozik; nincs benn semmi extra, nem érdekes, nincs története.
A hekkelési minijáték jópofa, a fegyver és plasmid együttes használata is tetszik (elfért volna az első részben is a pisztoly és a csavarkulcs esetében).
Egyelőre ennyi.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám
A zInfi megítélése nagyban függ attól, a sorozat/zsáner mely aspektusára vagy elsődlegesen ráizgulva: az első két részben a játékmechanika az ász, ami alá a sandboxyság adja a lovat; az Infinite-ben a narratíva élvez prioritást, ami mellett sajnos lényeges lebambítást szenvedtek az immersive sim elemek.
ibi amentia latet
Tény, én is inkább a történet miatt tartom jobbra az Inf-et, gameplay meh.
@Strato:
Viszont pont emiatt kötelező a Burial at Sea 1-2 DLC. Azok nélkül nem játszottad végig a sorozatot.
Infinite-em még nincs, de majd valamikor a Bioshock 2 végigjátszása és egy izmosabb vas beszerzése után kerítek majd egyet. Addig nem látom értelmét beruházni.
Steam: mrstrato
Cserekulcs listám